Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1974-09-07 / 36. szám

1974. szeptember 7. SZABAD FÖLDMŰVES 13 w Uj szálastakarmány tartósítási eljárás: pogácsázás Takarmánygazdálkodásunk egyik legfontosabb feladata a takarmányok korszerű, veszteségmentes betakarítá­sa és tartósítása. Az elmúlt évek ta­pasztalatai azt mutatják, hogy az abraktakarmányok gépesített betaka­rítása, szárítása ás tárolása jó úton halad. A nagyobb koncentráltság miatt az abraktakarmányokkal kapcso­latos problémáink egy része már megoldódott. Nem mondható el ez a szálastakarmányok szakszerű betaka­rításáról és veszteségmentes tárolásá­ról. Különösen vonatkozik ez a meg­állapítás a legértékesebb szálastakar­mányunkra, a lucernára, amely fe­hérjében a leggazdagabb valamennyi szálastakarmány között. Összes takar­­mánytermö területünknek közel egy­­harmadán szálastakarmányokat ter­melünk és ennek mintegy 50 száza­léka az - értékesebb, fehérjében gaz­dag pillangóstakarmány. Az évente jelentkező fehérjehiány arra figyelmezteti a szakembereket, hogy a szálastakarmányokban — első­sorban a pillangósokban — egyszer már megtermelt táplálóanyag maxi­mális megtartására kell törekedni a korszerű betakarítási és tartósítási eljárások szélesebb elterjesztésével. Nem túlzás ha azt állítjuk, hogy me­zőgazdasági nagyüzemeink belterjes irányba történő fejlődésének egyik kulcskérdése: az elegendő és minő­ségben is megfelelő „takarmány­bázis“ megteremtése, annak korszerű betakarítása és felhasználása. Napjainkban a „mesterségesen“ szárított zöldtakarmányok előállítása jelenti a legkisebb veszteséggel való betakarítási eljárást. Ez a technoló­gia azonban drágább, mint a hagyo­mányosan előállított siló- vagy sze­­názstakarmányok, vagy akár a külön­böző szénafélék. A költségek csökken­tése érdekében jelentős irányzat ala­kult ki, amely egyre nagyobb telje­sítményű forrólevegős gyorsszárító berendezéseket állított elő. A közel 80 százalékos víztartalommal rendel­kező zöldtakarmányokat — elsősor­ban lucernát — nagy távolságról kell a berendezésekhez szállítani. Egy ilyen stabil szárítóberendezés üze­meltetésénél a szükséges szervező munka igen nagy körültekintést igé­nyel. A kész szárított terméket liszt vagy granulátum „brikett“ alakjában hoz­zák forgalomba, hogy a tárolás és a kezelés könnyebb legyen. Ezeket a briketteket azonban a jelenlegi mű­szaki eljárások szerint nagy portarta­lommal készítik, így csökken a ta­karmány emészthetősége és ennek következtében a tápértéke is. A kérődző állatoknak természet­­szerű takarmánnyal történő ellátását szolgálja a szálastakarmányok pogá­­csázása, vagy ahogyan külföldön ne­vezik „brikettálása“. A pogácsázás olyan eljárás, amely a szálastakar­mányokat kötőzsineg nélkül tömörít­ve, szilárd alakban állítja elő. A fel­szecskázott takarmány préselésével felére csökken a tárolótér és a szá­rítóberendezés igény, ugyanakkor a takarmány emészthetősége jobb a ha­gyományosan betakarítattnál. 1 A mezőgazdasági gyakorlat gyak­ran visszatér-a takarmánypogácsázás technológiájára, mivel sok távlati le­hetőséget ígér. Néhány konstrukciós kérdés azonban még tisztázatlan, amely aggodalomra készteti a mező­gazdasági géptervezőket. Amerikában, ahol a fő szálastakar­mánynövény a lucerna, a pogácsázás főként azokon a területeken terjedt el, amelyeken a száraz klíma hatá­sára a lucerna már az első nap be­szállítva is jelentős pergési vesztesé­get szenved. A sorozatban készülő szénapogácsázógépek teljesítménye rendkívül nagy, 150—200 LE, és csak a teljesen száraz, legfeljebb a 20 % vizet tartalmazó széna betakarítására alkalmasak. Európai, így hazai viszonyok kö­zött, ahol a széna renden való szárí­tása nagy időjárási kockázatnak van kitéve, előtérbe helyezi a száradás során jelentkező beltartalmi veszte­ségeket. Ez is egyik oka annak, hogy a szakemberek véleménye ma még megoszlik a szálastakarmányok po gácsázását és betakarítását illetően. A pogácsázógépek lehetnek önvon­­tatásúak — ahogyan a gyakorlatban ismertebbek „járvapogácsázók“ —, vagy pedig „stabil“ szerkezetűek. Az eddig kifejlesztett járvapogácsázó­­gépek működési elveik szerint: du­gattyús gépek, présgörgős gépek, fo­gaskerekes présszerkezetu gépek, csi­gás préselők, hengerelve és göngyöl­ve préselők. A legbeváltabb gépként a „présgörgős“ vagy préscsatornás pogácsázógépet emlegetik, ahol egy kör peremén elhelyezkedő szűkülő keresztmetszetű csatornán — sajtoló­cellákon — belülről, kifelé körben mozgó fogazott görgőpár préseli át a felszecskázott szálastakarmányt (lucernát vagy füvet). A préscsator­nák egyik oldalfala a préscsatorna külső széle felé szűkíhető, s így a présgörgőkkel átnyomott pogácsa át­mérője, tömörsége szabályozható. Kezdetben a takarmánypogácsák 6 cm átmérővel, újabban a jobb emészthe­tőség érdekében 3,5 cm átmérővel készülnek. Ilyen elven működik a JOHN DEER cég 1965-ben megjelent 400 Hay-Cu­­ber magánjáró járvapogácsázó gépe, amelyen 215 LE-s motor van, teljesít­ménye 5 tonna/óra.és a gép 3 cin-es négyzet alakú és 5—7 cm hosszú ha­sábokat készít. Hasonló eljárással működik a ĹUN­­OELL cég Wafer King nevű tökélete­sített modellje is. Ez a vontatott gép 140 LE-s külön motorral üzemel s a cég 6 tonna/óra teljesítményt ígér. A renden száradó szénát lengőkéses járvaszártépő szedi fel, az adagolás csigával történik. A széna pogácsázá­­sát 15—20 százalékos víztartalommal végzi a gép. A gépre 900 literes víz­tartályt szereltek, hogy az ideális préseléshez szükséges víztartalom biztosítva legyen. A nagyobb víztar­talmú szénapogácsa ugyanis szétesik, a kisebb víztartalomnál pedig a szé­na morzsolódik és nem lehet jól összepréselni. Cjabban a LUNDELL cég készít A járvaszecskázó gép szántóföldi üzemelése. (A szerző felv.) „stabil“ pogácsázó gépeket is, me­lyekből néhányat már kísérleti céllal üzemeltettek. Ezeket a berendezése­ket rendszerint a forrólevegős gyors­­szárítókkal egybe építik és szecska­ciklonból juttatják a megszárítolt szecskát a pogácsázó gépbe. Az üze­meltetés és takarmányozás során szerzett tapasztalatok kedvezőek. A tárolási kísérletek szerint a 15 százalékos víztartalmú szálastakar­­mány-pogácsa jól tárolható, ha a tárolótér szellos. Egyébként a lucer­­napogácsa térfogatsúlya 400—450 kg/ m3, ugyanakkor a nagynyomású bá­láké 100—150 kg/m3, a laza szénáké pedig 50—60 kg/m3. A szállítóeszköz és a tárolótér tekintetében tehát nagy az eltérés s ez különösen akkor je­lentős, ha a szénát nagyobb távolság­ra kell szállítani. Emellett a pogá­csák kezelése az anyagmozgatás min­den fázisában egyszerűbb, mint a bá­láké, vagy a laza szénáé. Külföldi és hazai tapasztalatok sze­rint a szénapugácsát az állatok — szarvasmarha, juh — jól emésztik. Takarmánypogácsa etetésével a mun­kaerő is jobban kihasználható. Egy ember — ezzel a módszerrel — száz marhát 15 perc alatt megetet. Előreláthatólag egy járvapogácsózó­­gép kb. ugyanannyiba kerül, mint egy hasonló teljesítményű arató-cséplőgép (kombájn). Kihasználása viszont má­justól októberig kb. kétszerese lehet a kombájn kihasználásának! Napjainkban a növényi fehérje­ellátás a világ mezőgazdaságában „égetően“ jelentkezik. Szakembereink keresik a megoldást, hogyan lehetne a fehérje hiányt enyhíteni, illetve á megtermettet jobban megőrizni. En­nek egyik módszere lehet a szálas­­takarmányok pogácsázása. A takar­mányellátás forradalmi átalakulása következhet be, ha az új eljárás technikailag is kiforr. Dr. László László, tudományos kutató NÖVÉNYVÉDELEM Hazánkban búzát és kukori­cát termesztünk elsősorban. A kukorica tőmbösítése, monokul­túrája is kiváltja a búza-búza sorrendet. De a kényelmi szem­pont is hozzájárul a búza­­bikultúrához, hiszen a gabona­földek őszi újravetése a leg­egyszerűbb feladat. Növényvédelmi nézőpontból a bikultúra sok problémát okoz. Mi a különböző kártevők el­szaporodását állapítottuk meg, de a kórokozóknak is kedvez a búza ismétlődése. A búza­búza sorrend kedvezőtlen kö­vetkezményeinek leküzdéséről szeretnénk beszámolót adni. A VIZSGALATI MÓDSZEREKRŐL ÉS AZ EREDMÉNYEKRŐL A kártevőket mezőségi és erdőtalajokon vizsgáltuk vetés­váltásban és bikultúrában. He­tenként vagy kéthetenként 50— 50 növény laboratóriumi vizs­gálatát végeztük 6—6 pohár­csapda anyagát és 4X10 háló­­csapdás rovarait dolgoztuk fel. A több ezer növény- és rovar­anyag feldolgozása alapján megállapítottuk, hogy a búza után következő búza különösen kedvez a gabonafutrinkák (csó­­csárlők) elszaporodásának. Nem mondunk újat, de vizsgá­lataink azt mutatták, hogy a gabonapoloskák kivételével jó­formán valamennyi speciális kártevő száma emelkedett a bi­kultúrában. Azt régen tudjuk, hogy a gabonafélék ismétlődése nagyon kedvez a talajlakó poli­­fág kártevőknek, de az ismert gabonalegyek száma Is emel­kedett. Több volt a szalma-, a levél darazsak és a tripszek száma is. Mint lényeges új kártevő jelentkezett, főleg az erdőtalajokon a búza kalászok­mindig volt, egyelőre lesz Is elég nagy területen. Ezzel a szükséges rosszal úgy kell min­den munkánkat végezni, hogy az Idei termésbetakarítás és a jövő évi vetés közt ne alakul­jon ki olyan biológiai híd, me­lyen a károsítók megtalálják a folyamatos elszaporodás lehe­tőségét. A bikultúra, vagy még rosszabb esetben a búza mono­kultúra hátrányait többféle módszerrel enyhíthetjük, illetve küszöbölhetjük ki. Ф Először is kívánatos azok-A lárva kártétele. (Az ábrák különböző nagyításban készültek —H. V.) Magyarországi tapasztalatok a búza növényvédelméről rűshengerrel. Ez szeptember elején és közepén esedékes ta­­lajmövelés. Ezt még akkor Is nagyon ajánljuk, ha addig nem történt semmi a második, Illet­ve többször egymás után ter­mesztett búzánál. Ha sikerül az utolsó hőnapban tisztán tartani e területet, akkor szintén meg­szakítjuk a folyamatosságot. ban, a bikultúrában e narancs­­sárga búzagubacs szúnyog (Sl­­todiplosis Nmosellana) lárvája. A lárvák a gabona minőségé­ben és mennyiségében egyaránt kárt okoznak. A KARTÉTEL MEGAKADÄLYOZÄSÄNAK A LEHETŐSÉGE Búza után búza vetésünk О A nőstény narancssárga búzaszúnyog. A narancssárga búzaszunyog lárvája. nak a tábláknak a kiválasztása, melyekre Ismét búza kerül. Le­hetőleg azokból kell választani, melyeken optimális Időben tör­tént az aratás. Az optimális idő az aratás első hete. Ilyenkor a legkisebb a pergés és legtöbb idő áll rendelkezésre a búza­búza okozta sorrendi károk megelőzésére. • Száraz időben a tarló óva­tos égetését és műtrágyázását javasoljuk, majd olyan talajmű­velést, mely a búza tarlómarad­ványait minél mélyebbre juttat­ja, tehát az ilyen kényszerű helyzetben a mély tarlószán­tást. Ahol lehetőség van, ott előhántős eke alkalmazása biz­tosítja a kártevők mélyre kerü­lését. Vizsgáltuk a tarlóégetés ha­tását. Az eddigi felfogással el­lentétben vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy a szal­madarázs a megfelelő mélyre vetett gabonában az utolsó cso­mó (nodus) alatt egy celofán­szerű bábkamrát készít magá­nak, és ez, valamint a talaj szi­getelő képessége megóvja a tarlótűz pusztító hatásától. Csak rossz vetés, sekély ve­tés esetén lehet a tarlótűz ha­tásos a szalmadarazsak ellen! Az 5, 10, 20, 30 és 40 centimé­ter mélyre juttatott (80—80 da­rab] szaimadaráz's kis része ki tudott jönni a talajból, de mi­nél korábban kerül a tarlóma­radvány a földbe, ez a lehető­ség annál kisebb. Az égetett tarlón csökkent a gabonafutrinkák mozgása, meg­­pörkölődött sok lárva, gabona? poloska és letörött kalász, va­lamint elhullott gabonaszem. Az árvakelés-csökkenés a leg­­klfejezettebb az égetett és mé­lyen szántott területen volt, és legtöbb a nem égetett, sekélyen művelt területen. Így természe­tesen az előbbín volt legkisebb mértékben csócsárló fertőzés és kár. 0 Ha az aratás után csapa­dékos idő következik, úgy na­gyon ajánlatos a’ másodvetés zöldtrágyának. Ez biológiailag átformálja a táblát és megsza­kítja a hidat. Ez egyaránt jó kórtani és rovartani nézőpont­ból. • Bármilyen kezelést is kap az a tábla, ahová ismét búza kerül, időben kapjon egy se­kély szántást vagy tárcsát gyű­rűshengerrel és ha szükséges, két hét múlva egy tárcsát gyű-Ф Tanácsos a terület meg­vizsgálása a talajlakó kártevők számának megállapítása céljá­ból. E vizsgálathoz jól alkal­mazható a búzacsomós mód­szer, mely a talajlakókról hoz­závetőleges képet nyújt, jól tá­jékoztat a csócsárló, a mocs­kospajor és a gabonalégy fer­tőzéséről. Súlyos fertőzés ese­tén Basudin 5—G alkalmazását javasoljuk, gyengébb fertőzés­nél pedig a Basudin 50 csává­zószert. ' Előbbi esetben a granulátu­mot 35 kg/ha adagban adagolva a drótféreg és cserebogárpajo­rokat pusztíthatjuk el vetés előtt, de ugyanakkor a gabona­­futrinka lárvákat Is felszámol­juk. Utóbbiból 40 dekagrammot alkalmaztunk mázsánként csá­­vázásra, ezzel a gabonafutrin­kák kártételét teljes mértékben megszüntettük, azonkívül a var­júkárt minimálisra csökkentet­tük! (a M. M. nyomán)

Next

/
Oldalképek
Tartalom