Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-31 / 35. szám
1974. augusztus 31. SZABAD FÖLDMŰVES, 15 Nyárvégi etetés cukorlepénnyel Л Német Demokratikus Köztársaságban a méhek élelmének puha cukorlepénnyel való nyárvégi kiegészítése, vagy a teljes téli készlet beadása terjedőben van. Mesterségesen invertált Bukortsörpböl és porcukorból géppel gyért lepényt árulnak. A „lepény“ szó ugyan nem Illik rá, mert 6 kg súlyú és annak megfelelően jókora vastagságú. Műanyag zacskóban csomagolva hozza forgalomba a gyár. Kívülről nem kaphat levegőt, így nem szárad meg. Hűvösben kemény, a melegben pedig a vajhoz hasonlít. Ragacsossága miatt a pároztató képtárakba nem való. Neve „Apipan RW“. A külön pároztató kaptárak részére gyártott cukorlepény neve Apipan A. Az anyag ugyanaz. Egy család egyszeri adagja általában 1 kg cukorlepény. Ügy adták be, hogy a műanyagzacskót hosszában felhasították. A hártyát a cukorlepényről lehúzták. Esetenként a tömböt késsel hat egyenlő részre szelték. Mindegyik rész kb. 1 kg-os lett. Tavaszi serkentésnél agy-egy ilyen adagot a {elsőkeretre fektették és letakarták. Nyárvégi serkentésnél ugyanígy tették be a lepényt, liátsó kezelésű kaptáraknái pedig az ablak mögé helyezték. Természetesen kiszedték az ablak küszöbdeszkáját. A hátsó etetést az NDK-ban kényelmesebbnek találták, valószínűleg azért, mert nem kellett kiüríteni a felső mézkamrát. Téli eleságül csak felülről adták be a lepényt, amikor a hátsó kezelésű kaptár felső mézkamrája már üres volt. Az etetésben az évszakok szerint van némi különbség. Ha a nyárvégi és egyúttal a téli eleség együttes pótlása a feladat, a család egyszerre az egész, azaz a fel nem darabolt 6 kg-os lepénytömböt megkapja. Ilyenkor a műanyagborítót felül átlósan (X alakban) felhasítják, széthajtogatják, s az egész tömböt a felnyitott oldalával lefelé fordítva beadják. Az NDK-ban a nyári melegben — július végén, augusztus első felében — az anyarácsot a fészken hagyták, s a cukrot ráborították nyitott burkolattal lefelé. A rács fenntartotta a cukrot és nyílásain a méhek feljárhattak. Későbbi etetéskor azonban, főleg hűvös éjjeleken, mellőzték a rácsot, mert akadályozta a melleket az elhordásban. Olyan hűvösben, amilyen tavaly szeptemberben volt, a lepényt felül be is fedték a fészek szokásos takarójával. Így kötötték le a meleget. Megfigyelések alapján a méhek alulról fogyasztották a cukorlepényt. A fészek melege puhán tartotta a cukrot. Az elhordás következtében a lepény egyre jobban összeroskadt, végül csak a műanyag maradt hátra. A népes család rendszerint két-három hét alatt elhordta az egész 6 kg-os adagot. Amikor a család vontatottan fogyasztott, és szeptember elejéig nem hordta el a cukorlepényt, elvették tőle a táplálékot és szörppel folytatták az etetést. A lepény maradványából a következő évben serkentésre szörpöt készítettek. A gyenge családok és a mesterséges rajok téli eleségének a beadására a cukorlepény nem vált be. A téli eleség beadása puha cukorlepénnyel az NDK- ban újdonság számba ment. Nagy előnynek tartják, hogy az idejében beadott cukorlepény kezdetben serkenti я családot, s ennek kapcsán az népesedik, tehát ellátottan néz a tél elébe. Valószínű, hogy a kettős etetésnél kötnek ki: kezdetben 6 kg puha cukorlepényt adnak a családnak, s amikor ez elfogyott, a még hiányzó élelmet szörppel pótolják. Azok, akik korán, a legelő záródása után, tehát július végén, augusztus elején kezdhették az etetést, a teljes .téli szükségletet cukoríepénnyel adhatták be a méheknek. (G. K.) Miért nem mézelt az akác? Kíváncsian tettem fel a kérdést Magyar Pálnak, a pavlovcei (páldi) Méhészegyesület vezetőjének. Pali bácsi kissé elgondolkodva nézett maga elé, majd az alábbiakban válaszolt: — Községünk háromnegyéd részét erdők veszik körül, ami nagyon kedvező ránk nézve. A környező erdők a méhek részére kitűnő legelőt biztosítanak. Nálunk ugyan kevés a méhtulajdonos, de ellátogatnak hozzánk idegen méhészek is. Az ez évi tavasz azonban mindnyájunknak nagy , csalódást okozott. Az akác háromnegyed része már bimbóban megfagyott. A szeszélyes időjárás okozta a legtöbb bosszúságot. A hőmérséklet nem volt megfelelő a virágzáshoz. A hűvös, esős, szeles idő akadályozta a méhek röpülését. Ez történt tehát idén az akácvlrágzásakor. Arra a kérdésre, van-e még remény a méhészek számára, Pali bácsi így válaszolt: — Igen, van, a napraforgó, de ehhez is megfelelő Időjárás kellene. Befejezésül a méhész mintegy visszaemlékezésképpen megjegyezte, hogy körülbelül 15 éve nem volt ebben a körzetben a tavalyihoz hasonló bőséges akácmézelés. Botlik István, Pavlová Mézes cukorkása Wille 1 kg folyékony mézet 5—10 kg finom szemű kristálycukorra! kevert öszsze. Kisebb adagokban, műanyagzacskóban tartotta al. Ezt az anyagot azonban nem ajánlja betelslésre, hanem csak a hordás szünetelnek a kitöltésére. Akkor is ügyelni kell, mert a méhek gyorsan elhordják a cukorkását és a lépekben raktározhatják a természetes méz minőségének a rovására. Olyankor, amikor kevés a virágpor, nincs az a cukorkása, amely fenntartaná a Hasítást, vagy felcsigázná a méhcsalád lendületét! IB. Z.) A túzok védelmében A közelmúltban Szlovákiában nemzetközi értekezletet tartottak a kelet-európai országok szakembereinek és kutatóinak részvételével, s érdemben foglalkoztak a túzok védelmét és további szaporítását célzó teendőkkel. Az értekezletnek nagy hordarőt kölcsönzött az a tény, hogy résztvettek rajta hazánk természetvédelmével foglalkozó szakembereink, a vadászszövetség központi választmányának tagjai, a já"ási választmányok küldöttei, valamint más. fontos központi szervek vezető dolgozói. A szlovák, a magyar és a lengyel szakemberek által tartott színvonalas előadásokat a résztvevők nagy érdeklődéssel hallgatták. Szakembereink előadásaiban a Csallóközben kialakított védett terület problematikája szerepelt, kimerítő, áttekinthető, tájékoztató formámeglehetősen elszórtan, öttizes csoportokban tanyáznak és ki vannak téve a teljes pusztulásnak, mivel Lengyelország területén nem létezik szervezett túzokvédelem. Az értekezlet résztvevői különös figyelmet fordítottak a magyár szakemberek beszámolóira, mivel Magyarországon a túzokkal kapcsolatos kutatás mintegy más fél évtizedes megfeszített munkája nagyon sok pozitívumot hozott felszínre a védelem és a szaporodás lehetőségei tekintetében. A nagy létszámú túzokállomány részletes megfigyelések végzését tette lehetővé és így érdemben foglalkozhattak a túzok-fészek biológiájával, az állomány további fejlesztésével stb. Az értekezleten olyan hasznos megfigyeléseken alapuló adatokról tájékoztatták a jelenlevőket, amelyek korábban sokak számára ismeretlenek voltak, s jában, továbbá nagyon értékes volt a Szlovák Vadászszövetségnek a túzokról 8z6- ló tanulmánya Is. Mint Ismeretes, Csallóköz és környéke túzokállományát az 1965-ös árvíz jócskán megtizedelte, s azóta bizonyos pangás észlelhető a szaporodásban. Ez azt jelenti, hogy magának az embernek, főleg a szóbanforgó területek vadásztársaságainak sokat kell tenniük ezen madár védelmében. Arra kell törekedniük, hogy valóban szaporodjon az állomány. Tulajdonképfien ezt szolgálta az is, amikor kisebbnagyobb sikerrel, a csallóközi fácántelepen a túzokcsibék mesterséges nevelését szorgalmazták. A tapasztalat azt mutatta, hogy a mintegy 500 túzokot számláló Csallóközt körzetben ennek a csendet kedvelő madárnak a nyugalmát a repülőgépek és a korszerűsödő mezőgazdaságban használt zajos erőgépek nagyon zavarják. Ezért lehetőséget kell találni arra, hogy a Duna-mente erdős területein és más fás, bokros részekben végre nyugalmat leljenek s a kívánt módon szaporodjanak. A lengyel szakemberek arról adtak számot, hogy hazájukban a túzokállomány csak kis mennyiségben található. Az országban csupán mintegy 1,00 túzokot tartanak számon, a helyzet tehát eléggé aggasztó, mert ezek a közkinccsé tétele után nagyon jó támpontot nyújthatnak a túzok szervezett védelmének és szaporításának a tökéletesítésében. A jelenlevők a beszámolók meghallgatása után arra a vágkövetkeztetésre jutottak, hogy a legutóbbi évtizedekben, Csallóközben éš környékén, valamint a környező közép-európai -országokban, a mezőgazdaság összetételében lényeges minőségi változás történt, és ez a körülmény többek közt más állatfajokon kívül a túzok helyzetét, szaporodásának nyugodt lehetőségét is erősen problematikussá tette, ezért létezése válságossá fajult. Köztudomású, hogy manapság a túzok Európa legnagyobb szárnyasa, amely legnagyobb mennyiségben a szocialista országok területein tanyázik. Ezért mindannyiunk kötelessége, hogy állarat és társadalmi összefogással minden lehetőt megtegyünk védelmében. Az értekezlet résztvevői hangsúlyozták: nagyon kívánatos lenne, ha az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma mellett más központi szervek — mint pl. a Szlovák Vadászszövetség — részvételével túzok védelmi bizottságot létesítenének. Ennek a bizottságnak hatáskörébe tartozna a védelmen kívül a természetes és a mesterséges szaporítás lehetőségének a kialakítása, az utódok vizsgálata, a fészekaljak mentése stb. örvendetes volna továbbá közös pénzalap létesítése kapcsán szakosított túzoknevelő telepek kiépítése ott, ahol erre a legnagyobb lehetőség kínálkozik. Nagyban elősegítené az állomány szaporodását az Is, ha a túzok lövését mondjuk 10—15 évre betiltanák. -hai-A rókaállomány csökkenésének hatása az apróvadra A veszettség miatt a rókaállományt évek éta irtják. Számuk legnagyobb mértékben azokon a vidékeken csökkent, ahol előzőleg a legtöbb volt. Ezeken a tájakon a rókák számának csökkenésével egyidűben a fogoly- és a nyúlállomány ugrásszerűen megnövekedett. Ennek oka, a kutatások szerint, kifejezetten a rókák számának csökkenése, a kedvező időjárás jelentősége csak másodrendű. Ezért a rókaállomány intenzív vadászata az aprővadállomány szempontjából is mindenképpen ajánlható. (Z. J.) Köztudomású, hogy az élőlényekhez hasonlóan a hal Is rendszeresen táplálkozik és a táplálékot egy bonyolult égési folyamat segítségével megemészti. Ehhez megfelelő hőmérsékletre és kellő mennyiségű oxigénre van szüksége. Kísérletek Igazolják, hogy 20 fokos vízben ez emésztés már 5—6 óra alatt megtörténik, míg 5 fokos hőmérsékleten 5—10 napig Is eltarthat. Ha e fentieket horgász szempontból vizsgáljuk, könnyen rájövünk arra, hogy a hőmérsékletnek elsőrangú szerepe van a halak táplálkozásában! Az eddig elmondottak nagy általánosságban valamenynyi halra érvényesek. Különbséget kell azonban tenni a békés halak (ponty-félák) és a rabló halak (süllő, csuka, harcsa stb.) táplálkozása között. Míg az előbbiek, mível gyomruk nincs (emésztő bél helyettesíti) szinte megszakítás nélkül, egész nap keresik a táplálékot, addig a rabló halak, ha egyszer teliették magukat, hoszszabb-rövidebb táplálkozási szünetet tartanak. Míg a békés halak a víz lehűlésével fokozatosan beszüntetik táplálkozásukat, addig a rabló halak még a késő őszi időben is — kismértékben a jég alatt is — folyamatosan táplálkoznak . Miután megismertük a táplálkozás lényegesebb mozzanatait, látjuk a különbséget a békés és rablő halak emésztési ritmusa között, rátérhetünk a címben felvetett kérdésre: a süllő táplálkozásának időpontjára. A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy ez évszakonkint változik, amit elsősorban a víz hőmérsékletével és ezzel összefüggően az emésztés ritmusával magyarázhatunk. Addig, míg kora tavasszal a délutáni és esti Arákban táplálkozik, később már a hajnali és esti órákban is jól eszik. A vizek felmelegedésével étvágya fokozatosan emelkedik. Ilyenkor vannak napok, különösen borús, esős időben, amikor kisebb szünetekkel, egész nap táplálkozik. A kánikulai nagy melegben étvágya romlik (oxigénhiány), és táplálkozása főleg a késő éjszakai órákra szorítkozik. Később szeptember—októberben, étvágya fokozatosan erősödik (tartalék-gyűjtés) és még az előfagyok alatt Is, főleg az esti és éjszakai órákban, rendszeresen táplálkozik. Tanácsok süllőzőknek Mikor kap? A tapasztalat még azt is mutatja, hogy a süllő étvágyát nemcsak a hőmérséklet szabályozza, akad még néhány tényező, ami szintén befolyásolja. Itt említhetjük meg elsősorban a légnyomást. Kísérletek Igazolják, hogy a halak úszóhólyagja valóságos barométerként működik és a legkisebb légnyomás változására is élénken reagál. Talán ennek tulajdonítható, hogy a rabló halak Időváltozást megelőzően, fokozott mértékben táplálkoznak. Később — valószínűleg a hirtelen légnyomás változás miatt, teljes étvágytalanság következik be. Ugyancsak a légnyomással függhet össze az a megfigyelés, hogy állandósult 770—780-as barométer állás mellett Igen jé étvággyal táplálkozik. Kisebb mértékben ugyan, de számos tapasztalat igazolja, a szél iránya és erőssége szintén befolyásolja i süllő étvágyét. Közepes erősségű nyugati, északi szél fokozó hatású, a déli szél viszont csökkentő. Mikor horgásszunk süllőre? Közismert, hogy folyóvizeken, főképpen borús Időben nappal Is kap a süllő, bár jobbak a kora hajnali és a szürkületi órák. Állóvizeken más a helyzet. Inkább' csak a vizet mozgásba hozó, erős hullámzásban, vagy az álló víz olyan szakaszain, ahol kisebb-nagyobb áramlás van, továbbá a mesterséges tartásokon számíthatunk nappal kapásra. Annál Inkább kap a süllő az állóvizeken napnyugta után és a sötétedés első óráiban. Számtalanszor előfordult, hogy olyan helyen, ahol egész nap hozzá sem nyúlt a süllő az eleven kishalhoz, a sötétedés kezdetekor egymást érték a kapások. A csalétek A szakkönyvek süllőzéshez apró, 6—8 cm-es halacskákat, szivárványos öklét, veresszárnyú keszeget, bodorkát, küszt ajánljanak. A süllő tehát jő étvággyal fogyasztja a tüskés hátuszonyú halakat Is. Ha tehát ilyen csalihoz jutunk, használjuk fel bátran süllőzéshez. A naphal mellett a kisebb sügér is megfelel. Hol keressük a süllőt? A süllő tartózkodási helyének megtalálásában nagy segítséget jelenthet az az általános tapasztalat, hogy a süllő keresi az árnyékot, a minél fedettebb, jobb búvóhelyet. Nos ilyen hely rengeteg van: a ritkás nádasok, a „lengések“, a torzsokos fenekű nádas-sásos részek mindmegannyi búvóhely, de nem mindegyik süllőtanya. Csak hosszas keresgélés, próbálkozás árán akadhatnak olyan — néha csak néhány négyzetméteres területre, amelyek állandó tanyahelyei a süllőknek. Mert a süllő ritkán él egyedül. Bár nem csapatban Járó hal, mint pl. a ponty vagy a dévárkeszeg, mégis az arra alkalmas búvóhelyen több süllő telepszik meg. A horgásznak a hely legkisebb zavarása nélkül kell megközelítenie a süllőtanyát. Mert a süllő azonnal elugrik, mihelyt gyanús zajt, dobbanást észlel. Elég, ha a csónakban valami koppan vagy a leszúró karót túl erélyesen döfjük az Iszapba. A nehézségeket még csak fokozza, hogy elevenen mozgó csalihallal kell a nád szélén belül levő parányi tisztáson, az ide-oda lengő nádszálak között horgászni. (Folytatjuk)
