Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-31 / 35. szám
Fra ncia kosorrú nyúl A francia kosorrú nyúl (Francúzsky baran — FB) eredete felőli nézetek igen eltérőek. Egyes szerzők szerint valószínűleg az algériai, afrikai vadon élő nyálból származik, amely lelógó fülekkel tűnik ki. Hazájából, Afrikából Franciaországba, Spanyolországba és Angliába szállították. Leginkább Franciaországban foglalkoztak nemesítésével: háború után 1871-ben liadizsákmányként jutott el Németországba, ahol tenyésztése gyorsan elterjedt. Németországban továbbtenyésztették a francia kosorrú nyulat. Más szerzők adatai szerint a francia kosorrú nyúl Franciaországban jött létre az örökletes tulajdonságok hirtelen megváltozása révén (Lapinsbéliers). A 19. században hozzánk is elkerUlt a francia kosorrú nyúl. A legtipikusabb és legerőteljesebb cgyedek kiválogatásával, valamint céltudatos tenyésztéssel kialakult a francia kosurrú nyúl mai típusa. Mint minden nyúlfajta, ez is alá volt vetve keresztezésnek, melynek különböző színezetű és nagyságú változatok kialakítása volt a célja. A középnagy testű és a kis testű kosorrú nyulak változatai, éppúgy mint a túlhajtott színezésű egyedek azonban nem tartották fenn magukat a tenyésztésben. Ma a francia kosorrú nyulat leggyakrabban egyszínű változatban, mégpedig szürkében, vadasban, kékben, csincsillában, tarkában és albínóban (FBA| tenyésztik. Standardunk továbbá engedélyezi a fekete, a sárga, a barna és a madagaszkár kosurrú házinyuiak tenyésztését. Az egyszínű nyulak szőrzete nem tartalmazhat fehér foltokat. A francia kosoi rú nyúl tarka egyedei rendszerint testükön szabálytalan rajzolatú, nagy foltokat viselnek, rajtuk a színes mezőknek telt színűeknek és fehér szőrök nélkülieknek kell lenniük. A rajzolat ne legyen rozsdaszínű. A szabályos rajzolatú FB nyulak ugyanolyan rajzolatúak legyenek, mint a többi tarka nyúl. A tarka egyedek lepkéje legyen teljes: amennyiben a lepkerajzoiat nem teljes, az állat nem kerülhet bírálatra. A szem színe megfelel az illetékes változat szemszínének. A fő követelmény a kifejező alkati típus, különösen a fejnek a kos fejére emlékeztetőnek kell lennie. A test masszív, zömök, a mell és a hát széles, a lábak erősek. Általában a test rövid, hátul mérsékelten magasodó, magas és szélességben terjeszkedő. A fej hatalmas, ívelő orrprofilvonalú. A széles, szépen domborodó homloknak a hímeknél jól kifejezőnek kell tennie. A testmozgásnak nem szabad kúszónak lennie, mint az angol kosorrúak esetében. A nőstényeknek bőrredőjük van, amelynek nem szabad nagynak, kitoltnak és túllúgónak lennie. A francia kosorrú nyúl súlya 4,25—5,25 kg között mozog. Nem ritkaság, hogy jó életteltételekkel eléri a 8 kg-ot. A francia kosurrú nyúl szőre legyen sűrű és testhez simuló. A francia kosorrú albínónak ugyanolyan tisztu fehér szőrzete legyen, mint a többi fehér nyúlfajtának. A fülek a fültőnél erősek, a hajlatban kifejező koronát alkotnak, húsosak, a végükön lekerekítettek, ráncok nélküliek. A fülnyílásoknak a test felé kell nézniük és nem előre. A fülhegyek távolsága ne legyen több 40—45 cm-nél. Súlyos hibák: 45 cm-nél nagyobb fültávolság, 4,25 kg-nál kisebb súly, rosszul kifejező kosurrtípus, az egyik fülkagyló időnkénti megemelése, kifejezett keresztezés az AB-val. A határozott rajzolatú tarka nyulakon hiányos főrajzolat. Kisebb hibák: Gyengébben fejlett koronák a fültőnél, gyenge és kevéssé szőrözött fülkagylók, a színes változatoknál világosabb sáv a lábakon, elvétve található fehér szőrök a sötét színű szőrzetben vagy enyhén rozsdás árnyalat, könynyező szemek. A francia kosorrú nyúl szaporasága, főképpen bizunyos törzseké, igen jó. A nőstények jó ivadéknevelők és szoptatók. Ezek a tulajdonságok azonban csak akkor használhatók ki kellőképpen, ha kiadósán takarmányozzuk a vemhes vagy leellett nőstényeket. A fiókák gyorsan növekednek, hathónapos korban már 4,5 kg-osak. A fülek jó fejlődésére kedvező hatással van a meleg környezet. A francia kosurrú nyúl igénytelen és szerény állat, lla jobb szőrmés bőrt és ízletesebb húst akarunk tőle nyerni, pótabrakkal kell etetnünk. Nagyon alkalmas hizlalásra, mégpedig testalakja és nyugodt természete miatt. A francia kosorrú nyúl igen erős csontvázzal tűnik ki, melynek kellő kifejlődését úgy kell elősegítenünk, hogy elegendő csontképző anyagot juttatunk a nyíltaknak a takarmányadagban. Tenyészkiválasztásknr szem előtt tartjuk a testalak és a fej jellegzetes alakulását. A francia kosorrú nyúl gereznája rövidebb, mint a belga óriás nyúlé, de sokkal szélesebb és értékesebb. Kiváló nyersanyaga a legkülönbözőbb imitációknak. A prém, amely hosszabb és sűrűbb szörzetű. elasztikus és a nyúl jó takarmányozása és elhelyezése esetén kiváló minőségű. Kiváló gazdasági tulajdonságai, rendkívül jó prémje, nagy vágósúlya, edzettsége, életképessége és szaporasága folytán a francia kosorrú nyulat nálunk a gazdasági fajták közé sorolták. Tenyésztését ajánlatus jelentős mértékben kibővíteni kistenyé szeteinkhen. ( —) Eredményes kiállítás A Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége Sacán (Saca) július első napjaiban rendezte meg járási bemutatóját, melyen 56 kisállattenyésztő vett részt. Ezen a kiállításon bemutattak 88 nyulat, 63 galambot és 37 tyúkot. Az eladással egybekötött kiállításon háromtagú bizottság értékelte és díjazta a bemutatott állatokat. Az érdekes kiállítást sokan megtekintették. Akik részt vettek ezen a kiállításon, bizonyára szép élménnyel távoz tak, A kiállítás végeztével sok apró állat gazdát cserélt. Farkas Rózsa Az ábrán szereplő ülőkék a galambok nappali és éjszakai pihenőhelyei. A blokkok belső terének szabad falain helyezzük el. Léctartóoszlopra erősítve, deszka és hulladék farostlemezből készíthetjük, betartva a méretarányokat, nehogy a galambok lepiszkítsák egymást. A röpde oldalfalainak mentén, a dróthálótól 15 cm távolságra, a talajszinttől 100 cm magasságban 15X2 cm széles és vastag — az adott helynek megfelelő hosszúságú — pihenődeszkákat erősítünk fel, alulról háromszög alakú támasztékokkal. Téves az a felfogás, hogy a galambok a madarakhoz hasonlóan a gömb, vagy ék alakú ülőkéket kedvelik. Természetesen, ha más nem áll rendelkezésükre, azokon kényszerülnek — kényelmetlenül — kuporogni. Figyeljük meg, hogy a galambok nyugvó állapotban szinte féloldalukra dőlnek, tehát az éjszakai pihenőhelyüket is ennek megfelelően készítsük elő. Használjunk-e fészekanyagtartót? A galambház berendezése Pihenők, ülőkék Az intenzív tartásmódot folytató tenyésztők — igen helyesen — nem élnek ezzel a lehetőséggel. Leghelyesebb, ha a tenyésztők maguk almozzák be, formálják ki a fészkeket, ős annak költés alatti hiányait pő, tolják. A galambok kevésbé jó, hiányos, vagy túlzottan tömött fészkeket raknak. A fészekanyagtartó behelyezésekor annak tépésében, hor dúsában még az „illetéktelen“ fiatal galambok is részt vesznek, így rövid időn belül a tenyészblokk egésze a szeméttelep benyomását kelti. Az újra fészkelő párok a földön alaki tanak ki költöhelyeket. Igen gyakori, hogy a tépőszál elfogytával, a fészkeket keresik fel és onnan akarnak fészekalmot hordani. Az Ilyen esetek gyakran a tojások összetörésével végződnek. Annak ellenére tehát, hogy kedves látvány a csőrében fészekszálat vivő galamb, maradjunk meg a mesterségesen bekészített fészekalom mellett. Csapó Zoltán CV\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\X\\\\\\\\\\\\V\4\\\\\\\\\\\\\\\\\x\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\v,\ ALVÓ SZEMZÉS Szeptember derekáig még elvégezhetjük némely gyümölcsféle alvószemzését. Először a körtét, almát, ribiszkét, később a ringlót, paradicsomszilvát, s legvégül az őszibarack magoncokat vesszük kezelésbe. Ezek a gyümölcsfélék tovább tartják a nedvességet, mivel hosszabb a második növekedési szakaszuk (július 15-töl szeptember 15-ig). Igen fontos az alvószemzés időpontjának megválasztása. Tekintetbe kell venni a talaj- és éghajlati viszonyokat, valamint a tengerszint feletti magasságot is. Száraz évben és magasabb fekvésű helyeken korábban, csapadékosabb évben és az alföldeken később kell alvószemzést végezni. Ha túl korán dolgozunk és utána meleg, csapadékos időjárás következik, idő előtt kifakadnak a szemek, ám a tél beálltáig már nem érnek be a hajtások és megfagynak a kemény hideg ben. Ez pedig kellemetlen, mert az ilyen alanyt tavasszal újra kell oltani vagy szemezni (hajtó szemzés). A faiskolákban 90 százalékban az alvószeinzést alkalmazzák, szép sikerrel. A módszer előnye, hogy az ifjított idősebb fák átoltására is alkalmazható főleg az öregebb őszibarackfák esetében, amelyeknél a tavaszi oltás vagy átoltás már kevésbé válik be. A SZEMZÉS TECHNIKÁJA A szemet mindig friss, jól fejlett éves hajtásról vegyük. Az éves hajtást a kiszemelt termőfa koronájának déli fekvésű oldaláról kell vágni. Az így nyert szemzővesszőről azonnal le kell vágni a leveleket — ezzel elejét vesszük a nedvesség eltávozásának, a vessző hervadásáiuik. A levelek eltávolításakor cca 1 cm-es levélcsonkot meghagyunk minden szemnél, mert így könnyebb dolgozni a szemzéskor. A siker érdekében jó tudni, hogy a hajtáson nem egyformák a szemek. Alsó részén kevésbé fejlettek, csúcsán pedig éretlenek a szemek, tehát szemzésre nem megielelőek. Ezért a hajtás középső részéről kell szemet vágni, mert itt már eléggé fejlett és érett szemeket találunk. A szemzővesszőnek vágott éves hajtás alsó részét és csúcsát tehát levághatjuk, a többit pedig címkével ellátva nedves szövetbe csavarjuk, hogy ki ne száradjon. Ha nem látunk hozzá azonnal a szemzéshez, akkor a nedves szövetbe csavart szemzővesszőket sötét, hűvös helyiségbe (esetleg hűtőbe) tesszük, ahol 4—5 napot is kibírnak. Az alanyokat 14—21 nappal szemzés előtt kell elkészíteni a szemzésre. Arról a helyről, ahová a szemet kívánjuk behelyezni, eltávolítjuk az összes oldalágakat, hogy szemzéskor ne zavarjanak. A keletkezett vágási felület 14—21 nap alatt beheged. Közvetlenül szemzés előtt ruhadarabkával megtisztogatjuk a kiválasztott helyet, nehogy az alanyon található apró porszemek elvegyék a kés élét, vagy bekerüljenek a sebbe. A magról nevelt alanyokat 2—3 cm-rel a gyökérnyak fölött, a típusalanyokat (M, MM) pedig 15—20 cm rel a föld fölött szemezzük be, ami lehetővé teszi, hogy állandó helyre ültetéskor mélyebbre, egész a szemzés helyéig a földbe helyezzük a fát. A T szemzési módszert csak azoknál az alanyoknál alkalmazhatjuk, amelyek lédúsak, tehát amelyeknél még intenzív működésben van a kambiális réteg. Gyorsan és rugalmasan szemezzünk, hogy a szemek és a vágott sebek ne száradjanak, bámuljanak feleslegesen. A szemeket nem feltétlenül muszáj viasszal bekenni. Kivétel az őszibarack, mert ennek szemeit általában megtámadja a szem betegség. Ennek kártételét csökkenthetjük úgy is, hogy A — a szemzóvossző elkészítése. Az éves hajtásról vágás után azonnal eltávolítjuk a leveleket (1 cin levélcsonkot meghagyunk) és az éretlen felső részt eltávolítjuk. Szemeket csak az a—b pontok közötti hajtásrészről veszünk. В — a héját adó alanyon a T alapvágást sima helyen végezzük, s csak a fás részig vágunk. C — a 2,5—3 cm hosszú, szemmel együtt vágott szempajzs. D — a szempajzs behelyezése a T bevágásba. E — a szemet igelit szalaggal kötjük át. F — Forket-féle szemlapozást akkor alkalmazunk, ha a T módszer már nem alkalmazható, vagyis ha az alany már nem adja a héját. Az igelit szalaggal bekötözött szemet be kell kenni oltóviaszszal. >•••••••% l Egyéves fiatal hajtásokba augusztus végén—szeptember elején alvószemre álolt<itt idősebb, ifjított öszibarack-Cfe. szemzés után a szemet vékonyan bekenjük simalisztből készült kovásszal. Kötözésre legjobb igelit szalagot alkalmazni. Három héttel szemzés után ellenőrizzük a szemeket s meglazítjuk a kötést. Ha a szem megélledt, a meghagyott levelesünk könnyed érintésre lehull és a szempajzs zöld színű. A meg nem élledt szemhez hozzászárad a levélcsonk és erővel is elég eltávolítani. Ez esetben a szempajzs száraz, fekete. Ilyenkor — ha még elég nedvesség van a fában — megismételhetjük a szemzést. Dekánek Štefan A zöldségfélék sokkal több nedvességet igényelnek, mint a mezei kultúrák, ezért öntözés nélkül a termelőnek vajmi kevés reménye van a szép eredményre. Igen ám, csakhogy a kiskertészkedunek nem áll módjában megállapítani a talaj százalékos nedvességtartalmát. Sokaknak gondot okoz, mikor és mennyi vizet juttasson ki a zöldségnövényekre. Én nem sokat töprengek, hanem cselekszem. Megállapítom a talaj nedvességtartalmát. Hogyan? Találomra néhány helyen kiások egyegy 15—20 cm mély vájatol, gödröt, amelyből a földet Én így csinálom *gy emelem ki, hogy a gödör egyik oldala egyenes, érintetlen maradjon. Ezen a „falon“ azután könnyen megállapíthatom, milyen nedves a föld. A felső réteg általában világos, száraz, — lejjebb kissé sötétebb, tehát némi nedvességet tartalmaz. Legalul, a gödör fenekén általában szép sötét, nedves a talaj. Ha a felső száraz réteg 2 cm-nél nem vastagabb, akkur csak a nedvességre legigényesebb zöldségféléket locsolom meg. Viszont, ha ez a száraz réteg meghaladja a 3—4 cm-t, akkor már megöntözöm az egész kertel. Tapasztalataim szerint jobb ritkábban, de nagyobb vízadaggal öntözni. Persze ez a módszer nem alkalmazható minden növénynél. Mennyi vizet juttatok ki?” Annyit, hogy a felső réteg jól átázzon és megszűnjön a különbség az említett 15—20 cm-es „fal“ rétegeinek nedvességtartalma között. Intenzíven öntözöm a gyümölcsfákat — főleg az almát, barackot, szilvát — és a szőlőt is. Részben ennek köszönhetem, hogy a fák jól teremnek és nem hullatják el idő előtt a termést. Albert j.
