Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-24 / 34. szám
1974. augusztus 24. SZABAD FÖLDMŰVES n- 1ПТ11 A Szovjetunióban rendkívüli figyelmet szentelnek a vegyiipar, s azon belül a műtrágyatermelés fejlesztésének. A termelés gyors növekedését a kommunista munkaverseny is szolgálja. Felvételünk egy versenygyőztes brigád vezetőit örökítette meg a győzelmi lobogókitűzése közben. Foto: N. S. Tizenkét éve gabona ugyanazon a helyen! A Praha—Rűzyné-i Növénytermesztési Kutatóintézetben megtartott tudományos értekezleten, amelyen a termelési gyakorlat tanácsadói is részt vettek, a jelenlevőknek bemutatták a Genetikai- és Nemesltési, valamint a Növénytáplálásí Kutatóintézet kísérleti telepeit. A gazdag program kapcsán e rövid írásban legalábbis vázlatosan szeretnénk tájékoztatni olvasóinkat a kutatás során elért eredményekről. El kell mondanunk, hogy a rüzynéi Intézeten kívül több éven keresztül más tudományos munkahelyeken is foglalkoztak a gabonafélék monokultúrás termesztésének a kérdéseivel. Ennek kapcsán a talaj termőképességének a felújításával és a növények ökológiájával is foglalkoztak. A kutatások során a kísérleti parcellákon pontos adatok alapján végezték a termelést, figyelembe véve ez elöveteményt, a trágyázást, a vetést, a fajtát, a szántás mélységét stb. s ezen alapvető tényezők kapcsán állapították meg a hozamokat. A szakembereknek módjukban állt több variáns megfigyelése. Olyan területeket is megszemlélhettek, ahol idén már tizenkettedik esztendeje termesztik a gabonát, ami lényegében a rűzynéi kutatóintézet különlegességének számít. Tapasztalatok szerint a gabonafélék 2—4 éves monokultúrában történő termesztése csak akkor járhat eredménnyel, ha időközönként talajregeneráló növényeket, vagyis lucernát, herét, őszi repcét, cukorrépát, burgonyát termesztnek ezeken a területeken előveteményként. A felsorolt regeneráló növények egyikét nagy területen úgy kellene elhelyezni, hogy a gabonatábla mellé kerüljön, s betakarítása után oda vethessék mondjuk az őszi búzát stb. így jól megoldódna a gabonafélék termesztésének a szüntelen fokozása. Ugyanis a tapasztalat azt mutatja, hogy a monokultúrában termelt gabonát hozamának a javulására a műtrágya csak bizonyos mértékben és csak bizonyos határokon belül van kedvező hatással. A kutatás során kiderült ugyanis, hogy a több éven át monokultúrában termelt gabona hektárhozama évről-évre kisebb lett, azonban nem is ez volt a fő probléma, hanem leginkább az, hogy nagy gondot okozott a növény védelme a betegségekkel és a gyomokkal szemben. A gyakorlati termesztés eredményei arra hívják fel a figyelmet, hogy a gabonatermesztő övezetben kialakított kedvező feltételek után a gabonát ugyanazon a területen, legfeljebb négy éven keresztül termelhetik, ezzel szemben a burgonya övezetben csak két évig. A gabona monokultúrás termesztésénél azonban harcot kell folytatni egyes gyomnövények, mint például a vadrepce és más hasonlók ellen és természetesen hektáronként nagyobb vetőmagot kell használnunk mint a rendes körülmények közt szoktuk. A Zeno nyomán —hal— * munkamegosztás létrejöttével és a rokon mnnkafolyamatok csoportosításával minden szervezési rendszerben — mint amilyen a mezőgazdasági vállalat is — alaptényezők képződnek, melyeket általánosan alakulatnak nevezünk. Ahhoz, hogy ezekből egy bizonyos rendszer kifejlődjön, az alakulatoknak egymásközt elrendezve kell lenniük — vonzatokkal összekapcsolódniuk. Minden szervezési alakulat a vonzatokon keresztül meghatározott viszonyba kerül a többi alakulattal, s helye az adott rendszerben adva van. Az alakulatok általános belső elrendezését a rendszer, felépítésének általános szerkezeti elgondolását pedig a szervezési vagy a szerkezeti típus képezi. A mezőgazdasági vállalatoknál tehát két szervezésfelépítési alaptípust különböztetünk meg: 0 funkcionális (működési) és 0 divizionális e(elosztott) típust. Egy-egy vállalat funkcionális típusa a munkamegosztásból, vagyis a ténykedés fajtájából és a működésből ered. A mezőgazdasági vállalatok ezen típusa a kisebb szövetkezetekben fordul elő. A funkcionális típus vezérlő szervének előnye az egységes vezetés szerveinek egybehangolt működése. Ez azt jelenti, hogy például az agronómus vagy a zootechnikus a növénytermesztés vagy az állattenyésztés összes ágazatait vezeti és ezekért felelős. Ez a típus megfelelő, és ma is szokásos a kisebb mezőgazdasági vállalatokban — főleg a földművesszövetkezetekben. A jobb megértés kedvéért bemutatjuk a vezérlőszerkezet funkcionális típusának néhány példáját: 0 a növénytermesztés bizonyos központját, az agronómus vezeti más alakulatok közreműködése nélkül. Esetünkben a legkisebb mezőgazdasági vállalatokról lévén szó; ф egy növénytermesztési központtal. két vagy több gépesített alakulattal és mezei termelócsoportokkal. Mindezeket közvetlenül - a főagronómos vezeti. Hasonló a helyzet az állattenyésztésben is: ф az állattenyésztési központot a zootechnikus közvetlenül vezeti más alakulatok segítsége nélkül; • egy állattenyésztési központ alakulatait tenyésztési szakok szerint a tenyésztésvezető irányítja, aki a fözootechnikusnak van alárendelve. A szervezési rendszerekben olyan fogalmak merülnek fel, mint a „termelő központ“, „az állattenyésztő központ“, „gépesítési központ“ stb. Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a ..termelőközpont“ fogalma általános jellegű és magábafoglalja mind a növénytermesztést, mind pedig az állattenyésztést. A növénytermesztő vagy az állattenyésztő központ szakositott termelést feltételez, mutatja a termelés irányzatát az egyes központokban vagy gazdaságokban. A funkcionális jellegű szerkezeti típust a társadalmi szervezetek felsőbb fejlődési fokának tekinthetjük. Az összes folyamatból, melyek itt mint funkciók jutnak kifejezésre, mindegyik felépítési rész az egység egy részét, vagyis magát a funkciót jelöli meg. Ha a mezőgazdasági vállalatnak, mint szerkezetnek funkcionálisan kell elrendeződnie, ehhez azt az előfeltételt kell biztosítani, hogy az összes fokozaton az alakulatuk azonos funkcióval léteznének, miközben az egyes alakulatok funkciójuk keretében egymásnak alá vannak rendelve. Ezért a funkcionalizálás nem felel meg a nagy mezőgazdasági vállalatok számára. A különálló funkciókat nehezen lehet egybehangolni, könnyebben szivárognak be a központosító elemek, a vezető és irányító dolgozók általában elvesztik a szélesebb áttekintést. A funkcionális szervezet ezért a szocialista mezőgazdaságban ahol a nagy integrált egységek kerülnek egymással kapcsolatba, szőkébb érvényesülési lehetőségekre találnak, habár vitathatatlan előnyük is van. A legnagyobb előnyük a funkciókban való szakosítás létesítése, annak minden előnyével, melyet a szakosítás nyújthat. További előnye az összehangolás lehetősége, a nagyobb gazdaságosság és az operatív jelleg, azonban csak az egyes funkciók keretében. A mezőgazdoaságban a funkcionalizálás csak a kisebb agy-központból irányított szövetkezeteknél megalapozott. Lehetetlen ezért széleskörűen alkalmazni a társított szövetkezetekben, vagy az állami gazdaságokban. Kizárt dolog, hogy egy adott funkció alakulatai egymásnak alá legyenek rendelve, kezdve a járási mezőgazdasági igazgatósággal a szövetkezeteken s gazdaságokon és egyes farmokon keresztül az üzemekig. Egy ilyen rendezés túlságosan nehézkes és célszerűtlen lenne. A divizionális szerkezeti típus fejlődésében fiatalabb szervezetet képvisel, amely jellemző a nagy, tehát a társult mezőgazdasági vállalatokra. A divizionalizálás fő alapelve a nagy egységek felosztása több kisebb gazdasági (központi) csoportra, melyek könnyen irányíthatók, viszonylag önállóak és amelyek a legfőbb vezetőik által bekapcsolódnak az egész mezőgazdasági vállalat termelési rendszerébe. A kialakított kisebb gazdasági egységekben, melyek divizionizálás által jöttek létre, a funkcionalizáció jut szerephez, de az így keletkezett alakulatok közvetlenül a felsőbb, azonos irányú vezetőszervnek való alárendeltség nélkül. Például a termelőközpont agronőmusa közvetlenül alárendeltje a központ vezetőjének, de a főagronómusnak csak módszertani szempontból. A kisebb egységek, mint a gazdaságok és központok az egész mezőgazdasági vállalat rendszerében területi elosztással képződnek. Az irányító szerkezet divizionális típusát főleg a nagyobb társult efszeknél és az állami gazdaságoknál alkalmaznák, ahol a növénytermesztés és az állattenyésztés több termelőközpontban esetleg gazdaságban van megszervezve. Erre az esetre szintén közöljük az irányító szerkezet divizionális típusának néhány példáját a növénytermesztésből és az állattenyésztésből: 0 a növénytermesztés több központja külön vezetőkkel, akik az öszszes alakulatot irányítják, beleértve a gépesítést is, és közvetlenül az efsz elnökének vannak alárendelve, közvetve pedig a szövetkezet főagronómusának. Más példa: ф a növénytermesztés több központja központi agronómussal, akik az összes szakalakulatokat vezetik, és közvetlenül a főagronómusnak vannak alárendelve; ф az állattenyésztés több központja központi zootechnikussal, akik az összes szakalakulatokat vezetik és közvetlenül a főzootechnikusnak vannak alárendelve. Az irányító szerkezet divizionális típusának előnyei főleg a következők: ф nagyobb az egybehangolás lehetősége; 0 a nagyobb, terjedelmes mezőgazdasági vállalatok irányításának lehetősége; ф könnyen egybehangolható a különböző beállítottságú alakulatok tevékenysége; 0 jók a lehetőségek és a feltételek a szakkáderek nevelésére és a termelési tartalékok okszerű kihasználására. 3 A hátrányokat meg kell említeni, hogy a divizionális típus a funkcionálisnál költségesebb, viszont előnyei sokszorosan felülmúlják a hátrányokat. A mai gyakorlatban a nagyobb, tehát a társult mezőgazdasági vállalatoknál az irányítás mindkét típusát alkalmazzák. A mezőgazdasági vállalat egészében több központtal az irányító szerkezet divizionális típusát képviseli, de az egyes növénytermesztő és állattenyésztő központban a funkcionális típus érvényesül. Tekintettel a mezőgazdasági termelés különleges jellegére lehetetlen pontosan betartani az irányító rendszer szervezését csak a két említett típus alapján s néha helyenként az irányítórendszer funkcionális és divizionális típusát összekapcsolják. Az említett alapszervezeti irányzatok, melyeket a funkcionális vagy divizionális elrendezés képvisel nyers keretet képeznek, melyeken belül a munka megosztásában mindig az irányító szakemberekre támaszkodunk. VINCENT RAPANT, mérnök NÖVtNYVÍDÍLÍM Védekezzünk a kukoricamoly ellen A kukoricamoly hernyója kirágja a kukorica szárát, kalászát és leveleit. A megtámadott részek rothadásnak indulnak. A sötétbarna hernyók 3 cm-nél hosszabbra Is megnőnek. Jelenlétüket a szárakon és a csöveken látható lyukakról ismerjük fel, amelyekből rozsdaszínű ürülék hull ki. A kukoricamoly hernyó-alakban telel át a kukoricaszár alsó részében, illetve a csövek torzsájában, vagy pedig a szár kivágása után a szántóföldön visszamaradó szárcsontokban, olykor a köles szalmájában is. A kukoricamoly ellen, amely évről-évre jobban és jobban elszaporodik, a szántóföld tisztántartásával védekezhetünk. A kukoricaszárat, kukoricakórót ősszel ki kell vágni és a szántóföldről el kell szállítani; a kukoricatarlót mélyen felszántjuk. A kukoricaszárat és a kukoricacsutkákat legkésőbb a következő év áprilisának végéig fel kell etetni vagy meg kell semmisíteni. Ezen intézkedéssel megakadályozzuk a kukoricamoly áttelelését, tehát terjedését. fi. H.) A mozgatható tartály emelhető és süllyeszthető kerekeken gördül. A termény tárolására teljesítmény-leadó tengelyről vagy saját motorral működtetett szállító csiga szolgál. A tartálysiló különböző méretben készíthető. (M. T.)
