Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-24 / 34. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1974. augusztus 24. A FERTŐZŐ T Ö G Y GYULLADÁS és ami körülötte van Irta: MVDr. BOŽEJ HAVELKA, CSc Napjainkban a tőgygyulladás Ima»titidis) az istállózott szarvasmarhaállomány között mondhatnánk a leggyakrabban előforduló és a legjelentősebb gazdasági Károkat előidéző betegségek egyike. A tógygyulladás következtében előálló népgazdasági károkat az alábbi pontokba foglalhatnánk: 9 a tejtermelés legalább 10 százalékkal csökken és a laktációs időszak jelentősen lerövidül a beteg állományban; # leromlik a tej minősége és technológiai értéke; 9 ez idült tőgygyulladásos teheneket idő előtt kell kiselejtezni, mivel a betegség tartós elváltozásokat okoz; 9 e heveny fertőzés során igen gyakori az egyetlen lehető megoldás, a kényszervágás, és jelentősek az elhullás okozta veszteségek is; 9 komoly összegeket emészt fel a beteg állatok gyógykezelése és az ilyen állomány fokozottabb gondoskodást igényel. A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban a mastitidis, a tógygyulladás okozta károk évente több mint egymilliárd koronát tesznek ki. Ez kétségkívül olyan összeg, ami mindenkit elgondolkodásra, a megbetegedés okainak elemzésére, valamint a tőgygyulladás leküzdése lehetőségének vizsgálatára késztet. Hiszen e betegség gyors kiküszöbölése a tejtermelés minőségi és mennyiségi fokozásának egyik legfontosabb feltétele. A tej jelentőségét, mivel az emberi táplálkozás szempontjából nélkülözhetetlen, különösképpen ismertetni szükségtelen. Ha csak azt vesszük, hogy a tőgygyulladás következtében a tejtermelésben beálló veszteség legalább 10 százalékos, de sok esetben ennél még több, úgy a kérdés fölött nem lehet egyszerűen elsiklani. E veszteség kétségkívül komoly menynyiségi csökkenés, nem beszélve a tej minőségének lényeges leromlásáról. A beteg tehenek tejét ugyanis nem lehet értékesítőnk mivel az ilyen tej biokémiai összetétele megváltozott. A klinikailag kigyógyított tehenek tőgynegyedei esetében is 10—20 százalékkal kisebb tejelékenységet és 20—25 százalékkal csökkent zsírtartalmat észleltek. A tej minőségi öszszetétele a tőgygyulladás lefolyása során függ a belső elválasztásű szövetek megbetegedésének fokától. A betegség lappangó lefolyása esetében ugyan a tej hosszabb ideig megsem különböztethető az egészséges tejtől. Csupán később, fokozatosan vehető észre, hogy a tej színe kékesre, majd szürkésre, illetve vörösesre változik és nyálkás áltagd lesz, ami azonban csak a fölözéskor vehető észre. Az érzékszervileg közvetlenül a munkahelyen megállapítható első elváltozás a tejnek, különösen az első fröccsentéskor észrevehető darabossága. Később már a tej jellegzetesebb elváltozását is észlelhetjük, amikor a tej ritkább, vizesebb, vagy éppen ellenkezőleg sűrű, nyúlós, sárgás esetleg vöröses színű lesz. A tej édeskés íze folyamatosan sósabbá válik azáltal, hogy a tej laktóz tartalma csökken, s ezzel párhuzamosan növekszik nátriuinklorid mennyisége. Még abban az esetben is, ha a tej észrevehetően alig változott, a tejtermelés a gyulladásos tőgynegyedekben fokozatosan csökken, mígnem teljesen elapad. Az egészséges tőgynegyedek bizonyos ideig a beteg tőgynegyedek csökkent termelését kiegyenlíthetik. Viszont a beteg tehenek teje a tejfeldolgozó ipar számára, további feldolgozásra már nem alkalmas, mivel nem felel meg sajtok gyártására, gyakran lekozmál és a pasztőrözés során is nehézségek lépnek fel. Ezenkívül a higiéna szempontjából és egészségügyileg sem megfelelő az ilyen tej. Rendszerint nagyobb menynyiségü mikroorganizmust tartalmaz, amelyek az ember számára is veszélyesek. E mikroorganizmusok többsége még a pasztőrözést is átvészeli. A tőgygyulladás tehát egyrészt csökkenti a tehenek tejhozamát, rontja a tej minőségét, kedvezőtlenül befolyásolja a tej egészségügyi-, higiéniai- és technológiai értékét, s mindezzel jelentős népgazdasági veszteséget okoz. E veszteségek csökkentése, a szarvasmarhatenyésztés hasznosságának fokozása, a nagyüzemi technológia alkalmazása, a tenyészetek szakosítása feltétlenül céltudatos, rendszeres munkát és az összes érdekeltek szoros együttműködését igényli. Különösen azoknak az együttműködését, akik a termelés és a felvásárlás tervének sikeres teljesítéséért felelősek. Ezért a mastitidis, a fertőző tőgygyulladás leküzdése különösen igényes, hosszadalmas, elkerülhetetlen feladat. A nagyüzemi tehenészetekben elsőrendű fontosságú. A tehenek egészségi állapotának helyreállítását még a nagy befogadóképességű istállók és az összpontosított, modern farmok kialakítása előtt kell elvégezni, hogy, az újonnan létrehozott nagyüzemi feltételek között már kizárólag egészséges egyedekkel telepíthessük be a korszerű istállókat. Most azonban vessünk egy pillantást a nagy mértékben elterjedt tőgygyulladás okaira. A tömeges elterjedés egyik oka abban kereshető, hogy a nagyüzemi tehenészetekben bevezették a gépi fejést és a gépek kezelésében előadódó hiányosságok e téren különösen érzékelhetően mutatkoztak. Az eddig használt és általánosan elterjedt fejőgépek aránylag kevéssé felelnek meg a tejkiválasztás fiziológiai követelményeinek. A hiányosságok között első helyen kellene említeni a tőgy előkészítésének aránylag rövid idejét. A tőgy kellő előkészítése lehetővé teszi azt, hogy a tőgyet megfelelően megtisztítsuk a nagyobb tisztátalanságoktól, másrészt kiváltsuk a tehén kiválasztási reflexeit, hogy ezt követően a gépi fejés eredményes lehessen. Az előkészítő időszak lerövidítése során csökkentjük a tejtermelést, leromlik a tejkiválasztás, meghosszabbodik a fejés ideje, s mivel nem tisztították meg kellőképpen a tőgyet, így az esetleg ott tanyázó mikroorganizmusok jó táptalajra lelnek és behatolhatnak a tejmirigyekbe. A vizsgálatok megállapították, hogy abban az esetben, ha a tőgy előkészítését a megkívánt 40 másodpercről 20 másodpercre csökkentették, úgy a tejtermelés 8—12 százalékkal lett kevesebb, leromlott a tejkiválasztás folyamata és a fejés ideje 25 százalékkal meghosszabbodott. Ezért feltétlenül szükséges, hogy a tőgy előkészítésének egyes munkafolyamatait ne csökkentsék, tehát, hogy a tőgy lemosása 15—20 másodpercig, a tőgymasszázs 10—15 másodpercig, egészségi állapotának megvizsgálása és szárazra törlése 10 másodpercig tartson. Ezzel szemben különösen a nagyobb tehéncsoportok fejésénél megállapították, hogy a tőgy előkészítésétől a fejökelyhek felrakásáig hosszú idő telik el, s ugyanígy aránytalanul hosszú ideig tart maga a fejés is. A fejés ellenőrzésekor például a megfigyelés alatt álló tehenek nagyobb hányadánál megállapítottuk, hogy a tőgy előkészítésétől a fejökelyhek felillesztéséig 5—7 perc telt el, és a fejés maga 9—12 percig tartott. Az esetben, amikor 5—7 perc elteltével helyezték csak fel a fejőkelyheket a tőgymasszázs elvégzésétől számítva, a tejhozam В százalékkal csökkent és a fejés 25—30 százalékkal hosszabb ideig tartott, míg a kézi utánfejés 160 százalékkal növekedett azzal összehasonlítva. amikor azonnal az előkészítés után kezdték meg a fejést. A legtöbb tehén esetében 4—В percig üresen fejt a gép. Ez pedig a tőgy sérüléséhez vezet, ami előidézheti, illetve meggyorsíthatja a tőgy gyulladását. Az így keletkezett sebek egyúttal a kórokuzó mikroorganizmusok behatolásának nyitnak kaput. A tőgygyulladás keletkezésében további igen fontos tényezőt jelent a higiénia elhanyagolása és a hiányos fertőtlenítés. A tej fejésekor és további kezelésekor a higiéna terén elkövetett hibák, a tőgy elégtelen tisztítása és fertőtlenítése,' továbbá a fejőberendezés és a tej nyerésekor alkalmazott egyéb eszközök felületes tisztítása és fertőtlenítése rendszerint arra vezet, hogy megnövekszik az ezeken tenyésző mikroorganizmusok száma és fertőzést visznek a tőgyre. Itt csak egy segít, hogy feltétlenül és mindenütt betartsák az idevágó szabványokat. Ugýancsak megengedhetetlen, hogy a tej nyerése és kezelése körül olyan emberek dolgozzanak, akiknek testén gennyező sebek vannak, akik anginában vagy más fertőző betegségben szenvednek és közvetítésükkel a tejbe. Illetve a tőgyre kórokozó mikroorganizmusok kerülhetnek. Ezért a tehenészetben dolgozók rendszeres egészségügyi ellenőrzése nélkülözhetetlen. A hatékony fertőtlenítőszerek rendszeres alkalmazása a tógygyulladás leküzdésében olyannyira fontos, hogy egyes államokban a tőgygyulladás leküzdésének higiéniai programjában az első helyen szerepel. A tőgygyulladás keletkezésének további lényeges tényezői a tehenek általános egészségi állapota, az állomány minősége, az öröklött hajlam, a technológiai és hasznossági kiválogatás, a takarmányozás színvonala, a tőgy morfológiai kialakítása és alkalmassága a gépi fejésre stb. Érdekes megfigyelni azokat az utakat, amelyeken a fertőző kórokozók a tőgyre kerülhetnok. Az első helyen említhetjük, a kórokozók átvitelét az emberről az állatra. Ez még inkább kiemeli a rendszeres egészségügyi vizsgálat fontosságát, nehogy a szarvasmarhatenyésztő telepeken esetleg fertőző betegségben, illetve gennyes, gyulladásos bőrbetegségben szenvedők dolgozzanak. Másodsorban a fertőzés az egyik állatról a másikra is átvihető a fejéskor használt berendezések közvetítésével, az állatok gondozásakor, illetve közvetlenül a szopós borjak útján. A fertőzés továbbterjedése egyéb módon is lehetséges, például az alommal, az ellésekkor stb. A tőgygyulladás esetében tehát a betegség keletkezésének több tényezője foroghat fenn, és megkülönböztetünk fertőző és nem fertőző jellegű tőgygyulladást. Ezenfelül a betegség különböző formában, eltérő módon jelentkezhet. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a fertőtlenítés fontosságát. Ez a fertőzések elleni harc egyik legcélravezetőbb módja. Mivel a fertőzés több úton Is megtámadhatja az állatot, a fertőtlenítést következetesen végre kell hajtani. Egy rövid ismertetés keretében képtelenség aprólékosan felsorolni a tehenek tőgygyulladásának leküzdéséhez szükséges minden módszert. Egy azonban bizonyos, hogy e jelentős károkat okozó betegség leküzdéséhez a mezőgazdasági üzemeknek állattenyésztő telepein foglalkoztatott dolgozók tehetnek a legtöbbet. Igen fontos az, hogy lelkiismeretesen, felelősségtudattal, rendszeresen és a legjobb tehetségük szerint gondozzák az állatokat, s elvégezzék mindazokat az intézkedéseket, amelyek e kór leküzdését elősegíthetik. Legfőképpen ettől függ a tőgygyulladás teljes felszámolásának sikere hazánkban. MfíGYffRORSZfíffl TfíPfíSZTfílfíJOK лк növények a napsugárzás energiájával építik fel bonyolult ” kémiai anyagokból álló szervezetüket. Alkotórészeik közül táplálkozásunk szempontjából a „fehérjevegyületek“ a'legjelentősebbek. A növényben felhalmozódott anyagok azonban nem állandó átalakulásban vannak. A lekötött energia biológiai folyamatokban felszabadul a növény saját életfolyamatainak táplálására, vagy pedig mint takarmány, illetve táplálék más.élő szervezetek energiaellátására. A növényben tárolt vegyi energiák biológiai felszabadításához, a lassú égéshez a' tápanyagokon kívül két tényező jelenléte szükséges: az oxidáláshoz levegő, az enzimes folyamatokhoz (kis hőmérsékleten lassan történő lebontáshoz) víz. E két tényező korlátozásával lassíthatők a biológiai folyamatok, a takarmányok tartósíthatók. Ha a takarmányt a levegőtől elzárjuk — szilázs készíthető, melyben „anaerob“ körülmények között lejátszódó folyamatok után a silótakarmány hosszabb ideig eltartható. Ha a növény víztartalmát egy adott értéknél kisebbre csökkentjük, megszárltjuk a takarmányt, megfelelő eljárásokkal a beltartalmi jellemzők csaknem megtartják az élő növényben elért optimális értékeket. Ez a folyamat játszódik le a természetben is a termések beérésekor, melyeknek megszáradt fehérjében gazdag magvai hosszú ideig romlásmentesen eltarthatók. A fehérjében gazdag takarmánynövények eredeti víztartalmát tehát csökkenteni kell, a tároláshoz a biológiai folyamatok lelassításával úgy, hogy a béltartalom lehetőleg változatlan maradjon a felhasználásig. A hagyományos mezei szénakészítés, — mely a nap energiájával távolítja el a fölösleges vizet — jelenleg a legelterjedtebb és ennek gazdaságossága is általában elfogadható. A pergési és kilúgzási veszteségek miatt azonban a megtermett táplálóanyagok jelentős mennyisége elvész. Egyes vidékeken a szénakészítést az időjárás is nagyon megnehezíti. Az utóbbi években egyre jobban elterjedt a — többszáz fokos forrőlevegövel történő — gyorsszárítással készített zöldtakarmányliszt. Nagy a fehérjetartalma, eléri kg-ként a 150—170 g-ot is, tehát meg-, közelíti a friss növény beltartalmi értékét. Általában azonban az a kívánalom, hogy az így kapott takarmány nyersrost-tartalma 25 százaléknál ne legyen több. Ez egyúttal azt is mutatja, hogy a zöldtakarmány-llszt nem tekinthető teljes értékű abrakhelyettesítőnek — a szemtermésben a fehérje koncentráltabb, mint a növény egészé-A növényi fehérjék előállításának új eljárásai ben — mivel sertéseknél és általában az egygyomrú állatoknál a 6—7 százalék nyersrosttartalmú takarmány lenne az igény. Ha a lucernallszt és általában a zöldtakarmány-lisztek nyersrosttartalmát sikerül csökkenteni, akkor a gyorsabban fejlődő állatok, a sertések és a baromfi fehérjeszükségletének kielégítésére sokkal nagyobb mértékben használható fel. A növények különböző fejlődési szakaszaiban összetételükben Is változnak. A fiatal növény fehérjetartalma rendszerint nagy. A fehérje minősége azonban gyenge. Minél fiatalabb a növény, a nyersfehérjének annál nagyobb hányadát képezik az „amldok“, amelyek részben még szervetlen nitrogéntartalmú vegyületekböl állanak. A fejlődés előrehaladtával a fehérje mennyisége csökken, viszont biológiai értéke mindaddig növekszik, amíg a növények erőteljesebb elfásodása meg nem indul. A nyersrosttartalom nagymértékű növekedésével, különösen a szalmában, a fehérje emészthetősége Is rohamosan csökken. Abszolút mennyiségben kifejezve tehát a virágzás kezdetén kapjuk a legtöbb fehérjét. Ezenkívül a növények különböző részeinek (pl. levél, szár, termés stb.) tápanyagtartalma is különböző. A szárak pl. több nyersrostot, kevesebb egyszerű szénhidrátot és fehérjét; a levelek ezzel szemben több tápanyagot és vitamint tartalmaznak. A magvak pedig a leggazdagabbak fehérjében. A betakarítás és tárolás során a megtermelt zöldnövény nagy biológiai értékű fehérjék jelentős változásokon mennek át. Ezek egy részét el lehet kerülni, csökkenteni lehet. Technológiailag kivonhatók olyan értékes fehérjék, amelyeket az összetett gyomrú állat (szarvasmarha) a gyomrában is elő tud állítani, viszont az egygyomrúak (sertés, baromfi) nem. Tehát az összetett gyomrúaknak termelt takarmánynövényből értékes fehérjéket lehet kivonni az egygyomrúak számára. Külföldön kísérleteket végeztek a növényi fehérjék koncentráltabb kivonására. Magyarországon Tangl—Harald professzor készített először fehérjében gazdag lucernalisztet. Ennek nyersrosttartalma már csak 6,3 -°/o-ot, nyersfehérjetartalma viszont 41,5 °/o-ot tett ki'. Ez már sertéssel és baromfival egyaránt etethető volt. A növényi fehérjekoncentrátumok készítése az utóbbi években új lendületet kapott az állattenyésztés intenzívebb fejlesztésével. Ezért külföldön is, de Magyarországon is új technológiai megoldásokat dolgoznak ki a fehérjehíány csökkentésére. Valamennyi jelenleg ismert eljárásnál a zöldnövényeket összezúzzák, majd rostos részeitől elválasztják a fehérjében gazdagabb levelet. Amerikában például olyan eljárást alkalmaznak, melynél a friss leveleket pépesítik, majd a levet kipréselik, ezután a fehérjét kicsapatják, szűrik és szárítják. A növényi-fehérje kivonás technológiájának fejlesztésével Magyarországon is foglalkoznak. Holló János egyetemi tanár vezetésével a Műszaki Egyetem Mezőgazdasági Kémiai-Technológiai Tanszékén ipari és Dr. Varga János egyetemi tanár vezetésével Mosonmagyaróváron az Egyetem Növénytermesztéstani Tanszékén üzemi technológia kidolgozásával. Az alapelgondolás a tej fölözéséhez hasonló. Egyszerű technológiával'kiválasztható a friss zöld növényből a fehérje egy része, mely koncentráltabb formában az igényesebb, gyorsfejlődésű állatokkal is etethető — és alkalmazásával fehérjeimport takarítható meg. A visszamaradó zöldanyag ipari adalékokkal kiegészítve rendszeresen frissen feletethető kérődzőkkel. Ez az eljárás tehát csupán egy kiegészítő takarmányelőkészítési tevékenység, melynek megvalósításához azonban kémiai — beltartalmi összefüggéseket kell 'feltárni. Dr. LÄSZLÖ LASZLÖ, tudományos kutató \
