Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-26 / 4. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1974. január 26. Derűlátóan kezdjük az évet Gustáv Husák elvtárs. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára prágai vasutasokkal találkozott. Többek között megismerkedett a vasúti gócpont átépítésével, később pedig a libeni motoros-mozdony rendező pályaudvarra látogatott. A Praha Libeű fötőházban megszemlélte az üzemcsarnokot, a motoroskocsik javítóműhelyét, ahol a vasúti dolgozók szívélyesen üdvözölték. Husák elvtárs és kíséretének tagjai elbeszélgettek gazdasági, szakszerveaeti, ifjúsági vezetőkkel. Pártunk főtitkára rövid felszólalásában hangsúlyozta, hogy nagyra becsülik azokat az eredményeket, amelyeket vasutasaink elértek. Köszönetét mondott azért az áldozatos munkáért, amellyel a vasutasok nagy hadserege lehetővé tette, hogy iparunk és egész népgazdaságunk folyamatosan, zavarmentesen fejlődjön. Husák elvtárs ezután elégedetten állapította meg, hogy népgazdaságunk Ígéretesen, szilárdan fejlődik és olyan forrásokat teremt, amelyek biztosítják a további sikereket és hazánk polgárai életszínvonalának további emelését. A párt novemberi plenáris ülésének határozatával kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a jövőben az eddiginél jóval hatékonyabban kell kihasználni azokat az anyagi-műszaki báziaokat, amelyek rendelkezésünkre állnak. Ezzel egyidejűleg megfontoltan és ésszerűen kell gazdálkodnunk a munkaerőkkel és oda kell őket csoportosítani, ahol a népgazdaságnak legnagyobb szüksége van rájuk. Tovább kell korszerűsíteni a technikát és racionalizáción Intézkedésekkel olcsóbbá, tökéletesebbé tenni a termelést. Beszédében igen nagy teret engedett a nyersanyaggal és az energiával való takarékossággal foglalkozó kérdéseknek. Hangsúlyozta, hogy minden munkahelyen takarékoskudní kell a tüzelőanyaggal, a villanyárammal, hogy népgazdaságunkban ne keletkezzenek nagyobb zavarok. Végezetül kijelentette, hogy a múlt évi eredmények alapién derűlátóan kezdjük az ú|évet és megvannak a feltételek, hogy úgy a közlekedés, mint a népgazdaság más szakaszán egyaránt kedvező fejlődést érjünk el. Megfelelő kádereket a szövetkezetek (Folytatás az 1. oldalról.) fogással, nagyobb megértéssel ezen is változtatni kellene. A tagokkal folytatott beszélgetésből kiderült, hogy a munka szervezése is alacsony színvonalú. Eddig • még nem sikerült teljesen állandósítani az egyes munkacsoportok tagjait. Száz tehénnél például 15 esétben változtatták e munkaerőt. A növénytermesztésben nagyon alacsony hektárhozamokat értek el. A búza hektárhozama mindössze átlagosan 33 mázsa volt, a kukoricáé májusi morzsolt állapotban 22 mázsa. A cukorrépa hektárhozamát nem árulták el. Igaz, hogy nem nagyon dicsekedhetnek vele, mert begyűjtését decemberben kezdték. Összegezve a szövetkezetben szerzett értesüléseket, tapasztalatokat, azt a végkövetkeztetést vonhatjuk le, hogy a közös gazdaság mélypontra jutott. A parázs vita közben kiderült, például, hogy a tartalékalapon mindössze 3000 koronájuk van. Tehát, ha nem kapnak állami segítséget, veszélyeztetve van a tagok fizetése. Nem beszélve arról, hogyha az új évben Ismét nem teljesítik a terrpelési térkommentárunk A válságjelek igazi okai veket, akkor még kevesebbet fordíthatnak majd a fejlesztési alapokra és a béralapra Is. Beszélgetés közben idézödött fel bennem a járási funkcionáriusok véleménye. „Mindent a káderek döntenek el, ahol jö a vezetőség, ott nincsenek komolyabb termelési gondjaink és az országos irányszámoknak megfelelően biztosíthatjuk az ötéves tervből eredő feladatok teljesítését.“ Egyet kell ezzel érteni, mert bár olykor a termelési feltételek eltérőek, s akadnak átmeneti nehézségek Is, azonban a leleményes, ötletgazdag vezetők feltalálják magukat és tudásukat a közösség érdekében kamatoztatják. Ilyen vezetőkre lenne szükség a már sok év egy helyben topogó Veliká nad Iplom-i szövetkezet élére is. A luőenecl járásban tehát a földművesek hazafias helytállással teljesítik feladataikat, de amint a példák is bizonyítják, sok közös gazdaság lemarad és ha ezekben is megfelelő szintre emelnék a termelést, akkor a mezőgazdasági üzemek jóval, több árut adhatnának a közellátásnak. Balia József A kapitalista államokból egyre több hírt kapunk arról, hogy százezerszámra bocsájtják el a munkából a dolgozókat, emellett az alkalmazásban lévők kereseti lehetősége is csökken; másik oldalon viszont az inflációs jelenségek miatt lényegesen növekednek a megélhetési költségek. A gazdasági nehézségekért a felelősséget a kapitalisták az arab országokra Igyekszenek hárítani. Azt állítják, hogy az olajtermelés csökkentése és az árak emelése miatt romlik egyre jobban a gazdasági helyzet. Ezzel szemben neves, nemzetközi tekintélynek örvendő közgazdászok, publicisták konkrét tényekre támaszkodva rámutatnak arra, hogy a kapitalizmus általános válságban van és csak különböze „injekciók“ segítségével gyógyítható átmenetileg ez a betegsége. A legfőbb ellentmondást — azt, hogy a kizsákmányóltak termelik a javakat, ugyanakkor az elosztásról csak egy kis létszámú, kiváltságokkal rendelkező réteg dönt, — a rendszer jellegénél fogva nem tudják kiküszöbölni. Elemezzük csak röviden az Amerikai Egyesült Államok gazdasági helyzetét. Ismeretes, hogy még Johnson elnök meghirdette, az ún. „nagy társadalom politikáját“, miszerint több millió embertülen sorsban élő polgár részére teremtettek volna jobb megélhetési körülményeket. Azonban az erre előirányzott összeget felemésztették n vietnami háború költségei. Azóta több Ígéret történt a szegényebb sorsúak megsegítésére, azonban ezekből semmi sem valósult meg, mert a kormány inkább n háborús célokat helyezi előtérbe. Napjainkban például 2,2 milliárd dollár értékű katonai segítséget nyú|t Izraelnek. Az amerikai polgárok között végzett közvéieménykutatások azt igazolják, hogy a Nlxon-kormányban egyre kevesebb a bizalmuk, mert az a mai napig sem dolgozott ki olyan programot, amely megoldaná a válságot. A kardcsörtető amerikai imperialista politikusoknak kapóra jött az olajválság, és most teljes mértékben az arabokat vádolják az energiahiány miatt. Viszont hiteles nemzetközi adatok bizonyítják, hogy az Amerikai Egyesült Államok olajszükségletének csak a 10 százalékát vásárolja az arab országoktól. Az amerikai olajmonnpóllum európai kirendeltségei máris busás jövedelmeket szereztek a megszorult európai államokkal való nyereséges kereskedésből. Tehát a világ legnagyobb Imperialista hatalma az olajválságból is hasznot húz. Ennek ellenére katonai szóvivők mégis meghirdették a „Vulkán tervet“, amely szerint Izraelből amerikai repülllllllll lögépek ejtőernyősöket szállítanának Szaúd-Arábia olajforrásaiboz és ezután pedig a 7. flotta tengerészgyalogosai fejeznék be ezeknek a végleges megszállását. Ezt a tervet annak ellenére továbbra is megvalósíthatónak tartják, hogy az arab államok bejelentették, ha megszállásra kerülne sor, akkor felrobbantják az olajforrásokat. A profitra éhes kapitalisták igényeit tehát igyekszik kielégíteni a kormány. Az angliai gazdasági válság sem mostani jellegű. Ismeretes: évente többmillió munkás sztrájkol a jobb megélhetést körülményekért. A kimutatások szerint kétmillió munkás naponta csak néhány órát dolgozik, mivel bevezették a háromnapos munkahetet. Egyre növekedik a munkanélküliek amúgy is népes tábora. Amíg az egyik oldalon ijesztően csökken a keresett lehetőség, a másik oldalon 15 százalékkal többet kell fordítani a megélhetésre. Gazdasági szakértők szerint legalább tíz évre van szükség ahhoz, hogy a gazdasági helyzetet stabilizálják. Világméretben egyre több a mérleghiánnyal záró kapitalista állam. Japán 0,5, Anglia és Franciaország 5, Olaszország 3,5, a Német Szövetségi Köztársaság pedig 2,5 milliárd dollár értékű hiányt mutatott ki a múlt év végén. Az általános energiaválság következtében 24 kapitalista állam kiadásai 55—00 milliárd dollárral emelkednek, ami azt jelenti, hogy a gazdasági nehézségek még jobban fokozódnak. A válságot egyre jobban elmélyíti a kapitalista országok kormányainak megalkuvó politikája. Ezek olyan intézkedéseket tesznek, amelyek a szegényebb rétegeket sújtják, ugyanakkor a kapitalisták nyeresége egyre jobban növekedik. Állításunk bizonyítására elég, ha csak egy példát említünk, az iránt pénzügyminiszter például bejelentette, hogy az arab országok készek fékezni az olaj árának emelkedését, hogyha ez európai országok kormányai ellenőrzik az ölajmonopóllumok nyereségét. A tények ugyanis azt bizonyítják, hogy amíg a termelők egy barel olajért 7 dollört kapnak, az olajmonopóliumok már 15 dollárért juttatják a fogyasztóknak. Tehát a duplájánál Is többet nyernek az arab országok természeti kincsein. A kapitalista országokban mutatkozó válságjelenségek tehát az ellentmondásokat magukba rejtő rendszerekben keresendők, amelyeket ugyan el lehet odázni, de véglegesen csak szocialista forradalmi átalakulással oldhatók meg. Illllll A politikai elkötelezettség jelentősége Meiűgesdaságunk fejlődése, as évről-évre növekvő termelési eredményeink arra utalnak, hogy dolgozó parasztságunk egyértelműen elkötelezte magát a szocializmus ügyének. Ennek a kedvező társadalmi jelenségnek a magyarázatát abban kereshetjük, hogy szövetkezeti parasztságunk megtalálta számítását a közös gazdaságokban és az eddigi vívmányok alapján meggyőződött arrúl, hogy a mezőgazdaság további fejlődése még kulturáltabb munka- ás életkörülményeket eredményez a mezőgazdasági dolgozók részére. Az persze természetes, hogy ez а rendkívül pozitív társadalmi jelenség félreérthetetlenül kifejezi azt is, hogy dolgozó parasztságunk nem kételkedik Csehszlovákia Kommunista Pártja gazdaságpolitikájának helyességében, vagyis egyszersmind tudatosította, hogy az — az össztársadalmi érdekekkel egyidőben — a szövetkezeti parasztság osztályának sajátos érdekeit is szolgálja. E ténynek tudatosításához azonban nagyon sok polgártársunk esetében csak az anyagi tényezők gyarapodása, az életszínvonal gyors emelkedése vezet. Kétségtelen, hogy nagyon sok mezőgazdasági dolgozó csupán az anyagi ösztönzőkben — a munkabérek és a különböző jutalmak menynyiségében — látja azokat a tényezőket, amelyek a gazdaságfejlesztési munkában való aktív részvételre serkentenek, S arra mégnsak nem is gondolnék, hogy a marxizmus-leninizmus gazdag tudományos tárházából merítsenek szellemi javakat meggyőződésük, politikai elkötelezettségük elmélyítéséhez, tehát hogy a személyi jövedelmük növelésével párhuzamosan fennkölt ideálok megvalósításáért is öntudatos, szocialista emberként küzdjenek. Társadalmi létünk ás gazdasági életünk formálásában felmérhetetlen szerep van a tudományos alapokon nyugvó elméletnek. Hiszen az eszmék — korunkban a marxista-leninista eszmék — képezik az emberi társadalom számára azt a nagyszerű programot, amelynek megvalósítása, gyakorlati kivitelezése a társadalmi jólét korlátlan méretű növekedéséhez vezet. Ezért magától értetődő szükséglet, hogy a kizsákmányolók igájától megszabadult ember, mint karunk legnagyobb, legnagyszerűbb müvének, a szocialista társadalmi rendszernek az építője, ismerje és a szó legszorosabb értelmében magáévá tegye a marxizmus-leninizmus eszméit, vagyis határozott politikai elkötelezettséggel vegyen részt a társadalom- és gazdaságformáló munkában. A tárgyilagosság kedvéért meg kell mondani őszintén, hogy felvaink többségében a dolgozó parasztság ideológiai nevelése sok kívánnivalót hagy maga után. A legtöbb helyen csupán arra korlátozzák a politikai felvilágosító munkát, hogy a lakosságot az itt-ott előforduló akciókban való részvételre ösztönözzék. Arra nzonban, hogy a különböző társadalmi szervezetek tevékenységét a dolgozók széles rétegeinek politikai nevelésére, az ideológiai ismeretek bővítésére irányítsák, kevés gondot fordítanak. A szövetkezeti munkaiskolák sem töltik be mindenhol küldetésüket. Nincs szándékúmban senkit megszé gyeniteni, bár a fütdművesszüvetkezetek egész sorát említhetném, ahol a dnlgozók téli iskoláztatását felesleges tehernek tekintik. Örvendetes jelenség, hogy a szövetkezetek mellett mükUdo üzemi pártszervezetek és több községben a falusi pártszervezetek Is, komoly figyelmet szentelnek tagságuk és a tagjelöltként kiszemelt fiatalok ideológiai nevelésének. Persze nagyon hasznos lenne, ha már minden községben annak a ténynek a tudatosításánál tartanának, hogy az ideológiai nevelő munkát, a marxista-leninista eszmék terjesztését sokkal szélesebb méretekben illenék szorgalmazni. Hiszen nem az a célunk, hogy a marxistaleninista világnáset a „kiválasztottak“ kisebb-nagyobb csoportjainak vezérelve legyen, hanem az, hogy a forradalmi élcsapathoz tartozó emberek, a marxizmus-leninizmus talaján álló kommunisták, e társadalomformáló fennkölt essmék következetes terjesztésével, gyorsítsák meg a társadalmi tudat minűségi fejlődését. A tények egész sora tanúskodik arról, hogy a termelő munkához jól viszonyuló pártonkivöli szövetkezeti dolgozók — minden községben — szép számmal érdeklődnek a politikaiideolögiai kérdések iránt. Törvényszerű követelményként jelentkezik az a feladat, hogy ezeket az érdeklődőket felkaroljuk, számukat szüntelenül növeljük és megteremtsük részükre iz a marxizmus-leninizmus eszméinek megismeréséhez, elsajátításához szükséges előfeltételeket. A burzsaá és a kispolgári csökevények elleni harcban, a mértéktelen önzés, az elvtelen ingadozás, в társadalmi érdekek irányában megnyilvánuló küzUmbüsség, az élösködésre való hajlamosság és a további káros jellembeli tulajdonságok elleni küzdelmünkben legnagyobb segítséget a marxista-leninista eszmék térhódítása nyújt. Minél több lesz azoknak az embereknek a száma, akiket nemcsak az anyagi jólét köt a szocializmushoz, hanem az eszme is, amelyen ez az új társadalmi rend kibontakozik, annál nagyobb lesz azoknak az embareknek a tábora, akiket nem csupán a létjavulást igénylő ösztönök, hanem a marxizmus-leninizmus eszméi teljes győzelmének céltudatos akarása sorakoztat fel az élharcosok szüntelenül növekvő táborába. Ennek a ténynek tudatosítása pedig kell, hogy ösztönzőleg hasson mindazokra, akik a társadalmunk vezető erejét képező -élcsapathoz tartoznak. Társadalmi felelősségük tudatában átruházhatatlan kötelességüknek tartsák — a gazdaságfejlesztéssel való szüntelen törődés mellett — a pártonkívüli dolgozók ideológiai fejlődéséhez szükséges összes előfeltételek megteremtését. РАТН0 KAROLY BÉKESZERZŐDÉST ELŐMOZDÍTÓ MEGÄLLAPODÄS Sok huzavona után Közel-Keleteu a 101-es kilométerkőnél végre megkezdődtek az érdemleges tárgyalások az egyiptomi és Izraeli hadsereg vezetői között, hogy megvizsgálják a már előzőleg létrejött megállapodás értelmében a szembenálló csapatok szétválasztásának és egyes megszállt területek kiürítésének lehetőségeit. A csapatok szétválasztásáról aláírt egyiptomi —Izraeli egyezmény szerint Egyiptom és Izrael szigorúan tiszteletben tartja a fegyverszünetet, és a csapatok annyira eltávolodnak egymástól, hogy létrejöjjön egy olyan 30 km szélességű sáv, amelyben az ENSZ erők tartják fenn a rendet. Mindkét fél részéről elhangzott nyilatkozatok azt bizonyítják, hogy az egyezményt nem tekintik végleges békeszerződésnek. Ez csak az első lépés a békeszerződéshez. Azonban mégis pozitív vonásnak tekinthetjük, hogy máris sor kerül egyes olyan arab területek kiürítésére, amelyeket Izrael haderői tartottak megszállva. A megállapodás világszerte bizonyos megnyugvást keltett és a vélemények megegyeznek abban, hogy ez fontos lépés a békéhez vezető úton. ŰJABB ERŐFESZÍTÉSEKET KELL TENNI A BÉKE ÉRDEKÉBEN Andrej Gromiko, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere legutóbbi beszédében foglalkozott a Szovjetunió és d többi szocialista ország jelenlegi külpolitikai irányvonalával. Hangsúlyozta, hogy az utóbbi Időben elmélyült a szocialista integrációba tömörült országok együttműködése. A szocialista közösség országai ügy politikai, mint gazdasági téren egységes álláspontot foglalnak el a világpolitikai kérdésekben. A kommunista- és munkáspártok Vezetőinek találkozói lényegesen hozzájárulnak a szocialista tábor politikai, gazdasági és tudományos együttműködéséhez. Az európai politikai helyzet alakulásával kapcsolatban megállapította, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország következetes politikájának eredményeként a földteke ezen részén harminc éven át sikerült megőrizni a békét és a most folyó genfi tárgyalások is egy hosszabb, tartós béke érdekében folynak. A szovjet—amerikai kapcsolatok fejlődését taglalva hangsúlyozta, hogy Leonyíd Brezsnyev múlt évi látogatása jó feltételeket teremtett a két ország együttműködésének elmélyítésére. Azonban figyelembe kell venni, hogy az Egyesült Államokban még mindig igen erős azoknak az erőknek a hangja, amelyek igyekszenek gátat vetni a két ország kapcsolatainak fejlődése elé. A külügyminiszter bejelentette, hogy a két állam vezetői között megegyezés jött létre Nixon amerikai elnök újabb szovjetunióbeli látogatásáról. A közel-keleti helyzettel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió állásfoglalása nem változott és a háborús veszély csakis akkor szűnik meg, ha az utolsó Izraeli katonát is kivonják a megszállt arab területekről. Leszögezte, hogy a szovjet nép teljes mértékben támogatja a párt külpolitikai irányvonalát, amely békés kapcsolatokra törekszik minden országgal a világon. A szovjet nép őszintén óhajtja a kapcsolatok javulását a Kínai Népköztársasággal is. A kínai vezetők azonban nagyon keveset tesznek a helyzet normalizálásáért. BÉREMELÉSEK LENGYELORSZÁGBAN A lengyel szejm számos törvényjavaslatot fogadott el. Jaroszewicz miniszterelnök beszámolt a Lengyel Egyesült Munkáspárt I. Országos Konferenciája határozatainak teljesítéséről. Bejelentette, hogy 1974. február 1-től a népgazdaság több ágában felemelik a dolgozók fizetését. Az első szakaszban a bányászok, az olajipari, a közlekedési, a bel- és külkereskedelmi dolgozók fizetését emelik. Augusztus elsejétől a minimális béreket havi 100 zlotyről 1200 zlotyira emelik. i
