Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-26 / 4. szám
i974, január 26. SZABAD FöbDMŰVES Í Jobb is lehetett volna \ A Csehszlovák—Szovjet Barátság Efez-e nevet viselő ímelyi szövetkezetben járva affelól érdeklődtünk, mit mutatnak az egyéves tevékenység eredményeit tükröző gazdasági kimutatások. Mituch Ferenc üzemgazdásztól a többi között megtudtuk, hogy a mintegy 1780 hektáron tevékenykedő gazdaságban a növénytermesztés és az állattenyésztés hozzávetőlegesen egyforma termelési értéket képvisel. A mezőgazdasági nyerstermelés hektáronkénti értéke a múlt évben 16 ezer 501 korona volt, ugyanakkor a piaci termelést illetőleg 14 ezer 492 korona jutott egy hektárra. Egy átszámított dolgozó átlagos munkatermelékenysége 63 ezer 520 koronát képviselt. A növénytermesztés eredményeiről és a felmerült problémákról Jakubács Imre, a szövetkezet agronómusa tájékoztatott. — Nyugodtan elmondhatom, hogy a növénytermesztés szempontjából jól sikerült az 1973-as esztendő. A termelési eredményekre büszke lehet minden tagunk, jól fizettek a gabonafélék, kicsit gyengébb volt a kukorica, ás a szőlő is megadta a magáét. Szemes kukoricából 44,5 mázsa termett hektáronként. Összesen 110 vagon szemest értékesítettünk. Persze a jó termés bizonyos problémákat is vont maga után. Hogy csak egy példát említsek: még ma is 57 vagon búzát raktározunk a gépszínben, s a drága gépek a hó alatt „pihennek“. A szövetkezetnek 88 hektár szőlője van, ebből 15 hektár elsőéves telepítés. A termésre nem panaszkodhatnak. Hektáronként 72 mázsát szüreteltek, ami ugyan nem számít rekordhozamnak. de a helyi adottságokhoz képest szép eredmény. A szövetkezet vezetőinek szavaiból ítélve, éppen a szőlő betakarítása és értékesítése okozta a gazdaságnak a növénytermesztés szakaszán a legtöbb gondot. A kezdet kezdetén, amikor még nem voltak megterhelve az átvevőhelyek, nem tudtak teljes ütemben szüretelni, mert a 20 hektáros almaültetvény termését is be kellett gyűjteni, munkaerő meg nem volt elég. Amikor végétért az „almaszüret“ és az embereket átcsoportosították a szőlőbe, már nem maguk határozták meg, mennyit szednek le naponta. Igaz. némileg javult a helyzet a korábbi évekhez viszonyítva, azonban még mindig nem képesek a felvásárlók biztosítani a szőlő akadálytalan, folyamatos átvételét. Így aztán egyes üzemekben csak „félgőzzel“ haladhatnak a betakarítási munkalátok. Az állattenyésztés élén, Keszan Márta mérnöknő személyében, fiatal szakember áll. 0 a következőket mondotta a múlt évvel kapcsolatban. — Az állattenyésztésben sajnos nem sikerült olyan eredményeket elérni, amire kiváltképp büszkék lehetnénk. Ügy terveztük, 2921 literes tehenenkénti tejelékenységgel zárjuk az évet. Nem sikerült. Harminchét literrel maradtunk adósak egyedenként. Igaz, nem nagy a különbség, de mégis az. Mentségünkre szól, hogy a múlt évben az átlagosnál lényegesen roszszabb minőségű szénánk volt, s a fehérjés szálasokból általában csak a mennyiség volt meg, a minőségről már beszélni sem lehetett. S ha már a tehenészetnél tartunk, azt is el kell mondani, hogy némely esetben nem ártana nagyobb gondot fordítani a mesterséges megtermékenyítésre, a tehenek, illetve az üszők ellésre történő előkészítésére stb. Olykor az említettek is nagy mértékben befolyásolják a hasznosságot, az eredményesség végső alakulását. Beszélgetésünk során is felmerültek ezek a problémák, s reméljük, az elkövetkezőkben már nemcsak beszélni fognak róla az illetékesek, hanem megteszik a kellő lépéseket annak érdekében, hogy egy év múlva ne kelljen senkinek pirulnia a bírálat miatt. — A sertéstenyésztésben sem sikerült minden úgy, ahogy azt elterveztük — folytatta Keszan elvtársnő. — Három istállót korszerűsítettünk, de közben az állatokat el kellett helyezni valahol. így a szállások mindig túlzsúfoltak voltak, s a hasznosság is gyengébb lett. Később, amikor befejeződtek az átépítési munkálatok, az állatok visszakerültek ugyan eredeti helyükre, de újabb változás következett be az életükben: áttértünk a száraz takarmányozásra. Az eredmény: 0,45 kg átlagos napi és egyedenkénti súlyszaporulat, ami bizony kevesebb, mint a terv által előirányzott színvonal. Az elválasztással nem volt baj, A tervezett 16,15 helyett 16,78 darab malacot választottak el átlagosan egy kocától. A marhahizlalásban is túllépték a tervet, s 0,97 kg-os átlagos napi súlygyarapodást értek el. A szövetkezet egy hektár mezőgazdasági földre számítva 322,5 kilogramm húst értékesített az elmúlt évben. Az üzemgazdász mindehhez még hozzáfűzte, hogy a mutatkozó kisebbnagyobb hiányosságok ellenére a szövetkezet teljesítette múlt évi pénzügyi tervét. Persze, jobb is lehetett volna a végeredmény, s akkor most nyugodtabban vághatnának neki az új évnek. Igen, itt az új év; új tervek, igényes feladatok várnak megvalósításra. De vajon mit írnak elő a tervek ebben a gazdaságban? — Legfontosabb feladataink egyike, a szemesek átlaghozamának növelése. A múlt évben annyi gabonánk és kukoricánk termett, hogy az év elejei állomány szükségletét fedezte volna. Csakhogy év közben jelentősen nőtt az állatok száma, s így megint füstbe ment a tervünk. Az idén ráadásul 31 vagonnal több szemest kell eladnunk az állami alapokba. Ez lényegében annyit jelent, hogy ha szemesek tekintetében önellátók szeretnénk lenni, akkor a múlt évben elért 45,5 mázsáról cca 52 mázsára kellene növelnünk a szemesek átlagos hektárhozamát. Ekkora lépést viszont aligha tudunk tenni egy év leforgása alatt — mondta Mituch üzemgazdász. Utána az agronómus fűzte tovább a szót. Arról beszélt, hogyan kívánják biztosítani az igényes feladatok teljesítését. A búza fajtaösszetételében nem eszközölnek változást, inkább az agrotechnikát igyekeznek tökéletesíteni. A múlt nyáron jól bevált az Ametyst és az Elgina árpa, ezért az idén a termőterület 85 %-án ezen fajtákat vetik. A kukorica esetében a jól bevált jugoszláv fajtákra kívánnak alapozni, s remélik megkapják az igényelt vetőmag mennyiséget. No és azt sem vennék zokon, ha némi javulás állna be a műtrágyaellátás terén. Most pl. cca 20 vagon foszfortartalmú műtrágyájuk hiányzik. Az állattenyésztésben az állomány létszámának további növelése mellett a hasznosság fokozására fordítják a legnagyobb gondot. A növénytermesztés vezetői viszont elkötelezték magukat, hogy minden lehetőséget kihasználnak annak érdekében, hogy elegendő és jó minőségű takarmányokat biztosítanak az állatok számára. Ha a terveket sikerül valóra váltani az ímelyi szövetkezet dolgozóinak, akkor mintegy egy millió koronával növekedne a gazdaság mezőgazdasági nyerstermelésének értéke. Kívánjuk, hogy úgy legyen! —bor— llilllilllii Bizonyítani szeretne Szőke lány ül velem szemben. Huszonkét éves, de nemcsak a születést adatai szerint. A valóságban is olyan, mint a legtöbb kortársa: vidám, csinos, kicsit kacér, kicsit tartózkodó, de kiváncsi és szókimondó. Ebédidő van, s így kettőnkön kívül senki sem tartózkodik a szövetkezet irodájában. Talán ezért van az, hogy a szokásosnál kötetlenebbbül beszélgetünk. Témánk: az iskola, a munka, a mindennapi élet. — A múlt nyáron érettségiztem a Zlaté Moravce-t (Aranyosmaróti) Mezőgazdasági Műszaki Középiskolában — vallja magáról Ležáková Mária. — A múlt nyáron? De hisz akkor az évek ... — Az évekkel nincs baj. Először gimnáziumba jártam, s csak azután kerültem a „mezősuliba“. Üzemgazdásznak, könyvelést tanultam. Kezdetben nem nagy örömöm telt az egészben. Valahogy ellenszenves volt számomra az a sok-sok szám, no meg a könyvelési összejüggéseket sem értettem meg könnyen. Idővel megszerettem ezt a munkát, s mennél többet sajátítottam el belőle, annál jobban vonzott. — Az érettségi óta dolgozol itt Kližskä Némán? — Nem. A féléves gyakorlatot szülőfalumban, Okánikovón tudtam le. Talán jobb is, hogy így történt, mert odahaza mégiscsak jobban ismertem az embereket, no meg ők is engem. Miért mondom ezt? Az elmélet és a gyakorlat, az iskola és az élet között jelentős a különbség. Itt sokminden másként történik, mint ahogy azt a tankönyvek írják. Tanárainktól csak az alapot kaptuk meg, hogy legyen mire építeni. — Olyatí nehéz volt a kezdet? — Könnyű semmi esetre sem volt. Bizony jól jött néha az idősebbek, a tapasztaltabbak önzetlen segítsége. Odahaza nagyon jó volt a kollektíva, a közösségi és a munkaszellem. Ezt nem csupán azért mondom, mert nekem segítettek. Azt hiszem más sorstársam esetében sem jártak volna el másként. Személyesen főleg Giošiová Ružena elvtársnőnek, a szövetkezet üzemgazdászának köszönhetem a legtöbbet, hisz fáradságot nem ismerve igyekezett beavatni a Mindennapi gyakorlat titkaiba. .Érzem, sokat tanultam tőle. — És most? — Második napja vagyok Kolozsnémán.. Odahaza teljes az irodai létszám, itt meg szükség volt valakire. Hát így kerültem ide. Az embergk, a munkatársak szívélyesen fogadtak, de... bár nem mondják, érzem — vannak bizonyos fenntartásaik. Vagyis bizonyítanom kell, hogy fiatal korom ellenére és nő létemre is állni tudom a sarat. S ez most, az évzáró idején, nem is lesz olyan könnyű feladat. — Mit csinálsz a szabad idődben? — Abból nem sok van. Naponta ingázok: kora reggel munkába, késő délután haza. Szabad időmben legszívesebben olvasok. Mit? Főleg regényeket, de a verseket is szeretem. Ezenkívül elég gyakran előkerülnek a régi füzetek, еду-két tankönyv, no és néha a szótárak is. Elárulom: nagyon szeretnék megtanulni magyarul. Itt szinte mindenki magyarul beszél, s én csak elvétve értek meg belőle valamit. Én viszont szeretném érteni, sőt megérteni az embereket. — És a szíved? — Még szabad, s egyelőre nem is szeretném elcserélni — mondja nevetve, majd hozzáfűzi: először bizonyítani szeretnék. Hasznos tagjává akarok válni ennek a nagy családnak. A szerelem még ráér, legalább is egyelőre. Beszélgetett: KÁDEK GÄBOR III Két évvel az „esküvő" után a z utóbbi években egyre több szövetkezet egyesül, hogy kialakítsák az Ideális mezőgazdasági nagyüzemet. A Nové Zámky-i (érsekújvári) járásban már az efsz-ek zöme egyesült és a termelőeszközök jelenlegi szintjének megfelelő többezer hektáros gazdaságok alakultak ki. Ezelőtt két esztendővel a rubaüiak és a strekoviak (fűriek és a kürtiek) szintén úgy határoztak, hogy egyesül-Slezáfcek František, a szövetkezet elnöke. nek és így keresik további boldogulásuk útját. Azóta Vörös Csillag néven 2747 hektár szántóföldön gazdálkodnak. A közös gazdaság rúbani központjában sok mostanában a munka. Ez érthető, hiszen zárszámadás van készülőben. A népszerű elnöknek Slezáček František mérnöknek is jut a tennivalóból. Amellett, hogy bekapcsolódik a zárszámadás előkészítésébe, mindenütt segít, tanácsot ad, közben sok látogatót fogad, akik a járási székhelyről jönnek különböző ügyeket elintézni, szerződéseket kötni a szövetkezet központjába. Az elnöktől az egyesülés előnyeiről tudakozódunk. — Azt hiszem még egy kicsit korai lenne lemérni az eredményeket. A közel két év főleg arra volt jó, hogy összehangoljuk és kialakítsuk az elképzeléseket. Az eddig történtek során a leglényegesebbnek tartom, hogy három millió korona értékű korszerű gépet vásároltunk az egyesülés óta és így jelentősen megerősödött a gépparkunk. Emellett már sikeresen oldjuk meg a gépek átcsoportosítását, amely már jó néhányszor szükségesnek, hasznosnak bizonyult. Természetesen már gondoltunk a holnapra is és főleg az állattenyésztés specializálására. Ebből a szempontból a strekoví részlegen egy 500 férőhelyes tehénistállót létesítünk. A korszerű takarmányszárítót Rubaiíban szeretnénk üzemeltetni. A Vörös Csillagban különösen a speciális növények termesztése terén értek el 250 hektár földterületen szép eredményeket. A 44 hektáros kertészetben közel százezer korona bevételt értek el hektáronként. A paprikájuk az ország minden részébe elkerül és évről-évre kiválók a termelési eredmények. A dohányból is 20 mázsán felül adtak el hektáronként. A szőlőtelepítésből már 56 hektár fordult termőre és tavaly 100 mázsás volt a hektárhozam. Az alma és az őszibarack tavaly szintén megadta az első kiváló termést. A kertészetben és szőlészetben jól bevált szakemberek tevékenykednek és főleg ennek tudható be, hogy évről-évre jobbak az eredmények. A gondos tápanyagellátás, a szakszerű művelés meghozza az eredményt. Természetesen dicséretet érdemelnek az ügyes kezű asszonyok, akik nagy hozzáértéssel végzik munkájukat. A szemesekből közepes termést takarítottak be. Cukorrépából a szárazság miatt alacsony volt a hozam és alig érték el hektáronként a 300 mázsát. Tejtermelésben harmadikok a járásban, 3200 literes fejési átlaggal. Az évi eladási tervet már november végén teljesítették. A hízómarháknál a napi súlygyarapodás 1 kg körül mozog és a sertéseknél 52 dkg-ot érnek el. A malac nevelésben szintén élenjárók, hiszen a gondos kezelés során 20 darabot választanak el anyakocánként. Előrelátható, ha üzembe helyezik a takarmányszárító berendezést, az eredmények még jobbak lesznek. A piaci termelés a növénytermesztésben emelkedett jelentősebben, de az állattenyésztésben is elérték a tíz százalékot. Az egyre javuló termelési eredmények megmutatkoznak a tagság jövedelmében is. Az egyesülés .előtti évhez viszonyítva, mintegy két millió koronával keres többet a tagság. A mezőgazdasági üzemben Melecska János, a pártszervezetek központi vezetőségének az elnöke és egyben a helyi nemzeti bizottság elnöki tisztségét is betölti. így elsősorban arról beszélt, milyen fejlődésen ment keresztül Rúbaň az elmúlt években. Eredményes tevékenységet fejtettek ki az utak portalanítása és a járdák építése terén. Szabályozták a Párisi patakot és a közös összefogásának eredményeként minden igénynek megfelelő sportstadion épült. Óvodát is építettek, amelyhez korszerű konyhát is toldanak. Szükséges ez, mert az asszonyok szeretnének dolgozni, de ehhez megfelelő helyre kell elhelyezni gyermekeiket. Az efsz-nek pedig nagy szüksége van a munkaerőre és ezért mindenben segíti az építkezést. Természetesen a többi akció megvalósításából is jelentős részt vállalt a szövetkezet és vállal a jövőben is mindkét faluban. Mert nem az a lényeges, hol a központ, mindkét község egyformán „édes gyermek“. Persze a hiányosságokról is szólott a kétszeres elnök. Nincs például a faluban cipőüzlet, a polgári esküvők megtartására nagyon szép, de kicsi a helyiség. Pedig a polgári ügyek testületé jól dolgozik. A közelmúltban is Hlivaš Stefan pincemestekiváló borokat készít. megrendezte az arany- és ezüstlakodalmasok találkozóját, természetesen a más fontos rendezvényeknek is egész sorát szervezik. Mint hiányosságot említette, a küldöttek gyűlésének rendszertelen tartását, amelyre a múlt évben mindöszsze egyszer került sor. Igaz a részlegeken rendszeresen megbeszélik a tennivalókat. De ez nem elegendő, mert a zárszámadások közötti időszakban a küldöttek gyűlésének kell dönteni és jóváhagyni a jelentősebb kérdéseket. Két évvel ezelőtt léptek közös útra és már kezdenek kibontakozni a nagyüzemi mezőgazdaság körvonalai, amely remélhetőleg még többet ad társadalmunknak és egyúttal a közös dolgozóinak is. Tóth Dezső Puskás János vincellér az oltásra szánt venyigéket szemléli.
