Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-06-08 / 23. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1974. június 8. T A tudomány vívmányaival a többtermelésért (Folytatás az 1. oldalról.) közi vállalkozás közül jó példaként említhetjük meg a leviceit, amely a magyarországi Bábolnai Állami Gazdaság segítségével — törzs-, és tenyészállományt vásárolnak tőlük — olyan mutatókat ért el, amelyek világméretben is csúcseredményeknek számítanak. Ebben az esetben már kibontakozóban van a nemzetközi szocialista integráció is. A hízósertések 40 százalékát összpontosítottuk már nagyhizlaldákba, de Szlovákia-szerte újabbakat adunk át rendeltetésének. Nemrég kezdte meg működését a Veľká Čalomija-i (nagycsalomijai), vráblei (verebélyi) és a Vlčany-i (farkasdi) kooperációs alapon létesített nagyhizlalda is. Az aránylag rövid üzemeltetésből szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a munka termelékenysége rendkívüli mértékben iukozódott. A Vlčany-i nagyhizladában például a hízósertések napi átlagos 60 dekás súlygyarapodása mellett feltételezik, hogy egy dolgozó évente 2 millió 200 ezer korona értékű húst termel. Szédületes adat ez, és azt bizonyítja, hogy a tudományos ismeretek gyakorlati alkalmazása, az új technológia kihasználása, eddig soha nem látott mértékben járul hozzá a több és olcsóbb termeléshez és ezzel egyidejűleg a termelési folyamatok meggyorsításához is. A Vlčany-i nagyhizlaldában például úgy számítják, hogy a 40 kilós súlyban ide hozott sertések négy hónap múlva elérik a 110 kg-os vágósúlyt. Az új módszerek bevezetése, új termelési formák, a termelés koncentrációjának megvalósítása, természetesen nem megy simán, és a visszahúzó erők inkább a hagyományos módszerek mellett törnek lándzsát. Szakemberek jelentős része úgy véli, hogy kisebb koncentrációkat kellene létrehozni. A központi bizottság határozata viszont világosan a nagyobb koncentrációk mellett tör lándzsát. Igaz, ezek építése, berendezése nagy beruházásokat igényel, de pontos kimutatások szerint ezek aránylag rövid idő alatt megtérülnek. A fejlődés különben is a termelési folyamatok további korszerűsítésére és központosítására kényszerít minket. Az új generáció ugyanis a gépek szerelmese és nem hajlandó elavult módszerek szerint dolgozni. Az ilyen nagy koncentrációkba viszont, már annyira automatizálták a termelési folyamatokat, hogy az állatgondozók már inkább karbantartók, mint etetők. A higiénikus szociális berendezések, a munka kultúrájának magas szintje vonzza az ifjúságot és szívesen dolgozik ilyen körülmények között. A példák bizonyítják, hogy a tudomány legújabb vívmányai alkalmazására megvan minden lehetőségünk és ezért a párt határozatának szellemében tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés szakaszán újabb és az eddiginél nagyobb koncentrációkat hozzunk létre. Ez ma már a fejlődés korparancsa, ami elöl egyszerűen nem térhetünk ki. BÁLLÁ JÓZSEF Megkezdődött i csapatszétválasztás Az elmúlt héten Genfben Szíria és Izrael képviselői aláírták a Golanfennsíkon szembenálló csapatok szétválasztásáról kötött egyezményt. Az egyezmény értelmében még az elmúlt szombaton megkezdődött a sebesült hadifoglyok kicserélése Izrael és Szíria között. Közben Genfben megkezdte tanácskozását a közép-keleti békeértekezlet katonai munkacsoportja, a szíriai—izraeli csapatszétválasztási egyezmény végrehajtásával kapcsolatos kérdések végleges megoldására. A szíriai—izraeli csapatszétválasztási egyezmény világszerte nagy visszhangot váltott ki és pozitív fejleményként ítélik meg a közép-keleti kérdés tartós és igazságos rendezésének útját. Jakov Malik, a Szovjetunió állandó ENSZ-kiildöttje, a Biztonsági Tanács ülésén arról tájékoztatta a tagállamok képviselőit, hogy a Szovjetunió kormánya igen pozitívan érékeli az egyezmény létrejöttét és különösen Szíria álláspontját, amelyet a tárgyalások során tanúsított. A Szovjetunió azonban csak az első lépésnek tekinti az egyezményt az izraeli agresszió által megszállva tartott arab területek teljes felszabadítása és a palesztínaiarab nép törvényes jogai biztosításának útján. Kairóban különben tanácskozott a Palesztíniaí Nemzeti Tanács, amely valamennyi palesztin szervezet legfelsőbb szerve. A tanácskozáson első alkalommal vettek részt az Izrael által megszállva tartott Gazai-övezet és a Jordán-folyó nyugati partjáról érkezett palesztin szervezetek képviselői is. Tekintettel a közép-keleti fejleményekre, a tanácskozás nagy jelentőséggel bír, mert azon dolgozzák ki az elkövetkezendő időszakra az új politikai elképzeléseket. Jjk z Indokínai háború kiterjesztése idején, 1970. március 18-án Kambodzsában államcsínyt hajtottak végre. Szihanuk herceg éppen Moszkvában tartózkodott hivatalos látogatáson. A Lón Nol tábornok vezette puccsista kormány kikiáltotta a Khmer Köztársaságot. Nem sokkal később azonban a felszabadító erők, amelyek magvát a „vörös khmerek“ képezték, ffelentős katonai és politikai tényezővé váltak az ország életében. A szabadságharcosok katonai győzelmei mind súlyosabb helyzetbe hozták a Lón Nol-rezsimet. Lón Nolék, hogy megőrizzék pozícióikat, az USA közvetlen beavatkozását kérték. Ezt követően az amerikaiak mind gazdasági, mind katonai és politikai téren mident megtettek, hogy hatalmon tartsák a Lón Nol-kormányzatot. Kambodzsa Nemzeti Egységfrontarra, hogy a földműveseket megszabadítja a nagy adóterhektől és ösztönözni fogja a szövetkezeti gazdálkodást. A párt szükségesnek tartja szakszerevetek megalakítását s terveiben teljes foglalkoztatottságot irányoz elő. A munkásosztálynak szilárd béreket, a külkereskedelem fejlesztését, valamint a nemzetgazdaság megvédését ígéri a külföldi konkurrenciától. A közművelődés és közokatás terén a nemzeti egységkormány a hazafiasságon alapuló nemzeti kultúra létrehozását tartja szükségesnek, a nemzeti nyelv bevezetését a közoktatásban és a közhivatalokban, továbbá a szegény néprétegek ingyenes oktatását. A kambodzsai szabadságharcosok napjainkban az ország területének körülbelül a 90 százalékát ellenőrzik, és a felszabadított területeken él a lakosság körülbelül A végső győzelemig ja napjainkban — mint azt a párt programja is hangsúlyozza — minden társadalmi osztályt, réteget, politikai pártot, vallási és más szervezetet tömörít, hogy helyreállítsa Kambodzsa függetlenségét, a békét, az ország semlegességét, területi integritását, és ' vereséget mérjen a Lón Nol-rezsimre. A Nemzeti Egységfront politikai programja demokratikus társadalom kialakítását tűzte ki célul: a „társadalmi igazságon, egyenlőségen és valamennyi khmer testvériségén alapuló társadalom“ létrehozását, amelyben felszámolják a korrupciót, a törvénytelen kereskedelmet, a csempészkedést és a nép kizsákmányolásának minden formáját. A politikai program hangsúlyozza továbbá, hogy a hatalmat a népnek kell gyakorolnia. A párt politikai programja rámutat, hogy a felszabadított területeken az általános szólás- és sajtószabadság, továbbá az általános szavazati jog biztosításával megkezdődött a kambodzsai társadalom demokratizálódásának folyamata. A buddhizmust államvallássá nyilvánították ugyan, de engedélyezték más vallások híveinek gyülekezéseit is. A végső győzelem utáni időkre a Nemzeti Egységfront független nemzetgazdaság létrehozását tűzte ki célul. Ezzel kapcsolaban a párt hangsúlyozta, hogy az országnak mindenekelőtt saját erejére, saját természeti kincseire kell támaszkodnia, szavatolni kell a parasztok jogát akkora földterületre, amekkorát meg tudnak művelni, továbbá ígéretet tett 80 százaléka, ezzel szemben a Lón Nol-rezsim már csak Phnom Penht és néhány vidéki közigazgatási székvárost, valamint a thaiföldi határ mentén levő Batamang tartományt mondhatja magáénak. Kambodzsa fővárosa elfoglalásáért, hosszú hónapok óta súlyos harcok folynak. A közelmúlt napokban már az elnöki palota közelében is rakétabecsapódások voltak. A felszabadító erők a főváros több fontos területére is behatoltak, s így jelentős pozíciókra tettek szert. Elfoglalták az egyes számú főútvonalat is, amelyet a Lón Nol egységek sikertelenül próbálkoztak visszaszerezni. A hírügynökségek a legutóbbi napokban azt jelentették, hogy a hazafiak, már fővárossal összekötő minden főútvonalat ellenőrzésük alatt tartják. így az élelmezést csak légi úton oldhatják meg. A szorongatott helyzetben a népellenes rezsim egyre nagyobb rémuralmat tart fenn a fővárosban. A katonák egész sorát taróztattak le a „nem megfelelő engedély“ hiányában, a diáktüntetéseket is megtorolták — a fiatalok közül sokat vizsgálati fogházban tartanak — és a házkutatások során sok fegyvert elkoboztak. A hurok napról-napra jobban szorul a Phnom Penh-i rezsim felett és kambodzsai hazafiak rövidesen kiharcolják a végső győzelmet a nép érdekelt sárba tlpró rendszer felett, s végre valahára majdcsak elhallgatnak a fegyverek a sokat szenvedett Indokína térségében is. DÉL-AMERIKAI HELYZETKÉP ÄZ egyházi arisztokrácia a haladé mozgalmak ellen Dél-Amerikában a jelenlegi időszakban nagyszabású társadalmi mozgás észlelhető. Chilében a jobboldali katonai junta uralomra jutása következtében, amint ismeretes, tragikus terrorakciókra került sor. A mai napig tűzzel-vassal üldözik a demokratikus jogokért küzdő hazafiakat. Más államokban is fokozódik a terror a haladó erők ellen. Ugyanakkor a haladó mozgalmak aktivizálódásának hatására egyes országokban köztulajdonba mennek át a gyárak, inézmények. Venezulában Kolumbiában, Argentínában, fokozatosan valósítják meg a földreformot. Államosítják a nagyobb gyárakat és földbirtokokat. A szomszédos szocialista Kuba ragyogó példája lényegesen fokozza a jobb szociális körülményekért folyó harcosok aKttvitását. Mozgolódás van tehát Dél-Amerikában. Ma már világszerte elismerik, hogy a foidgömbnek ezen a részén egyre nagyobb tömegek küzdenek a kenyérért, a haladó eszmék megvalósításáért. A kizsákmányolók viszont abban bíznak, hogy a helyzetet különböző terrorakciókkal, népellenes intézkedésekkel sikerül konzerválni. Mindenféle módon igyekszenek megfélemlíteni az elnyomottakat. A világsajtóban közölt cikkek szerint a társadalmi haladás fő fékezője ebben a térségben az egyházi arisztokrácia. Ne tévesszen meg senkit az a tény, hogy egyes egyházatyák felemelték hangjukat a chilei jobboldali terroristák véres akciói miatt, elítélik a brazíliai rendőrség garázdálkodását, Paraguayban tiltakoznak az indiánok üldözése miatt. Tény, hogy a szegény papság nézetei nem egyeznek az olyan arisztokrata püspökökkel, és más egyházi vezetőkkel, akik sok esetben többezer holdas földbirtokkal és jól jövedelmező gyárakkal rendelkeznek. Nekik Is elég kevés jut a javakból és ezért érdekből is a jobb megélhetést követelő tömegek mellé állnak. Mielőtt mélyebben boncolgatnánk a dél-amerikai társadalmi viszonyokat, nem árt egy kis földrajzi áttekintés sem. A 20 millió 553 ezer négyzetméternyi területen mindössze 265 millió lakos él. Bennszülött indiánok meszticek, idehurcolt négerek és elenyésző számban fehérek lakják. A rendkívüli nagy technikai elmaradottság következtében távolról sincsenek kihasználva a nafta, a nemesfém, és a földgázlelőhelyek A fakitermelés is kezdetleges. Ezekben az országokban az agrár termelési formák uralkodnak. Az egyik világlap konkrétan kimutatja, hogy a földterület 30 százaléka az egyház tulajdonában van. Ezzel szemben 50 millió kisparaszt mindössze fejenként három hektár földterülettel rendelkezik. A mezőgazdaságban 105 millió földmunkás dolgozik, emellett az idénymunkások száma 80—120 millióra tehető ki. Ezek olyan nyomorúságos bért kapnak, hogy hozzájuk viszonyítva az Amerikai Egyesült Államokban dolgozó idénymukások „dúsgazdagoknak“ számítanak. A nincstelenek helyzete napról-napra rosszabbodik. Az egyház — amely a testvériséget, az egyelőséget, a felebaráti szeretetet hirdeti, például egyre jobban gépesíti földbirtokain a termelési folyamatokat és ennek következtében ezer meg ezer indián kénytelen viszszatérni az erdők közé, falvaiba, ahol újra félnomád életmódot kell folytatniok. Az utóbbi időben az éhezők földfoglaló akciókat hajtanak végre az évek óta parlagon heverő egyházi birtokokon. Az egyház minden esetben megtorló intézkdésekre serkenti a kizsákmányolókat szolgáló rendőröket. Az ünnepi miséken és különböző ájtatossági szertartásokon a prédikálók azt hangoztatják, hogy a szegényeknek bele kell nyugodni sorsukba, mert az isten ezt így rendelte. Az egyházi földek elfoglalása, művelése megbocsáthatatlan bűn. Aki ilyet tesz, az elkárhozik, és a másvilágon sem nyer elégtételt. Amint a felsorolt példák és helyzetjellemzések is bizonyítják, a haladó erőknek nagyon összetett harcot kell vívniuk a konzervatívok és a kizsákmányolók ellen. A tömegek nagy része írástudatlan és ezért könyveken vagy folyóiratokon keresztül nem ismerheti meg a nyomorúságos helyzet igazi okát. Ezért a forradalmárok sokszor félillegális gyűléseken szónokolva ébresztgetik a szociális elnyomásban levőket és konkrétan megmutatják nekik, hogy a kivezető út csakis egy gyökeres társadalmi átalakulás lehet. Élő példaként hozzák fel, hogy a szocialista Kubában nincs többé nyomor, nélkülözés, mert a földeket, gyárakat a nép vette tulajdonába és a javakból mindenki úgy részesül, ahogy dolgozik. Levonják a tanulságot • a chilei eseményekből is. Elmondják a tömegeknek, hogy a Népi Egység Kormánya földet, munkalehetőséget adott a nincsteleneknek, ezzel szemben a jobboldali katonai junta újra a kizsákmányolók kezébe juttatta a földbirtokokat, gyárakat és ezért ijesztő mértékben szaporodott el a munkanélküliek száma A földönfutók népes tábora máról holnapra embertelen körülmények között tengeti életét. Nehéz a forradalmi kibontakozás Dél-Amerikában, főleg a lakosság túlnyomó többségének alacsony műveltsége miatt. Súlyosbítják a helyzetet a maoista és egyéb ultra baloldali szervezetek is, amelyek olyan esetekben is nyílt lázadásra ösztönzik a tömegeket, amikor nem érett meg a helyzét a hatalomátvételre. A jobboldalnak kapóra jönnek az ilyen akciók és megtorlásokkal likvidálják a forradalmi erőket. Jelenleg tehát a legfontosabb feladat a népművelés magasabb szintre való emelése és olyan taktikai küzdelmek megszervezése, amelyek bár egyelőre részeredményeket hoznak, de mégis jobb szociális körülményeket hoznak létre a tömegek számára. A részleges államosítás, a földreformok gyengítik az arisztokrácia erejét és egyben fokozzák a haladó erők küzdőszellemét. Harc a párt vezető szerepének elmélyítéséért Belgrádban végétért a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének X. kongresszusa, amely összesen 18 rezolúciót fogadott el a pártépítéssel, a bélés külpolitikai kérdésekkel, a gazdaságfejlesztéssel, a nemzetközi kapcsolatokkal és egyéb problémák megoldásával kapcsolatban. A kongresszus, nem véletlenül állt a nemzetközi munkásmozgalom vezetői érdeklődésének középpontjában. Neves politikusok joggal várták, hogy a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége IX. kongresszusa utáni politikai, társadalmi és gazdasági zűrzavar és nehézség után milyen határozatot hoz majd a X. kongresszus. amely a leszűrt tapasztalatok alapján világos távlatokat tűzhetett ki célul. A kongresszuson vezérvonalként húzódott végig a párt vezető szerepének érvényesítése a társadalmi és gazdasági élet minden szakaszán. Ugyanis eddig a párt helyi szervezeteinek nagyon kevés beleszólása volt az üzemek, vállalatok, intézmények tevékenységébe. A többségben levő utcai szervezetek általában kisebb jelentőségű problémák megoldásával foglalkoztak. A kongresszus ezért elhatóhozta, hogy minél több üzemben, intézményben alapszervezetet kell alapítani, amelyek konkrétan harcolhatnak a kongresszus határozataiból eredő feladatok teljesítéséért. Előtérbe került a párt tagalapjának bővítése. A kongresszuson elhangzott beszámolóból, felszólalásokból kitűnt, hogy nem kielégítő az alapszervezetekben a munkások száma, a földművelésben dolgozó kommunisták pedig csak a taglétszám 5,8 százalékát képezik. Néhány ezer faluban nincs pártszervezet. A kongresszus határozata viszont hangsúlyozza, hogy falusi pártszervezetek létesítése nélkül nem valósítható meg a mezőgazdaság szocialista átépítése. Igen figyelemre méltó az egységre való törekvés, mégpedig az osztályszempontok figyelembe vétele alapján. Joszip Broz Tito elvtárs, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke még 1972 decemberében levelet intézett a párttagokhoz, hogy megalkuvás nélkül küzdjenek az osztályellenség, a szocialista ellenes erők ellen. Abban az időben a soviniszta, revizionista és jobboldali elemek aknamunkájukkal meg akarták bontani a Jugoszláviában élő népek egységét. Főleg Tito elvtárs érdeme, hogy a Központi Bizottság többi tagjával és más harcos kommunista vezetőkkel leleplezte az egyes összeesküvő központokat, és a munkásosztály segítségével megsemmisítő csapást mért rájuk. A kérlelhetetlen harcból a marxista-leninista eszmékhez hű erők kerültek ki győzesen, és soha nem látott mértékben kovácsolódott össze az ország nemzeteinek és nemzetiségeinek egysége. A kongresszus tehát konstatálta, hogy a párt az elmúlt időszakban megerősödött, marxista-leninista eszmék figyelembe vételével és alkalmazásával dolgozik, és rendkívüli nagy mértékben megnövekedett alapszervezeteinek eszmeipolitikai egysége, az irányítószervek mozgékonysága és akcióképessége. Egyre jobban tölti be a forradalmi csapat szerepét. A párt ütőképességének fokozása érdekében a módosított alapszabályzat kidombroítja a demok- / ratikus centralizmus elvének érvényesítését és betartását. Növekednek a párttagok jogai és kötelességei, amelyek szerint az eddiginél jóval tevékenyebb munkát kell kifejteniük. Nem elég tehát a párttagsághoz csak a bélyegek fizetése, az egyik fő feltétel az aktív tevékenység. üt bizottság dolgozta ki részletesen a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális téren megvalósításra váró feladatokat. Többek között következetes harcot kell folytatni a még meglevő nacionalizmus ellen és mindent meg kell tenni az internacionalista eszmék megvalósításának érdekében. A X. kongresszuson részvett Csehszlovákia Kommunista Pártja küldöttsége is, amelynek vezetője felszólalásában elégedetten állapította meg, hogy az utóbbi időben ígéretesen fejlődnek a két párt kapcsolatai. A két ország kereskedelmi kapcsolatai mindkét fél számára előnyösek és ezért a jövőben olyan egyezmények megkötésére kerül sor, amelyek hozzájárulnak ezek bővítéséhez.
