Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-06-01 / 22. szám

4 SZABAD FÖLDMŰVES, — 1974. június 1.-4P­SZÖVETSÉGI SZEMLE Л SZÖVETKEZETI FÖLDMŰVESEK SZÖVETSÉGÉNEK FÓRUMA Előtérben a versenymozgalom Azoknak, akik majd átveszik a váltóbotot A Paraszt szövetség martini járási bizottsága az utóbbi időben (óleg a CSKP KB titkárságának batározataiból ás a szövetség Központi Bizottságának a feladatok teljesítésére irányuló szervezési-politikai intézkedéseiből eredő célkitűzések megvalósítására fordítja a legfőbb figyelmet (a mező­­gazdaság szocialista átépítése meg­kezdésének 25. évfordulója méltó megünneplése, a legközelebbi plená­ris ülés alapos előkészítése, stb.j. Mindamellett a szövetség járási bi­zottsága elősegíti a szövetkezetek kö­zötti szocialista munkaverseny kibon­takozását, helyes irányítását és az eredmények értékedését, valamint a szocialista brigádmozgalom minőségi fejlesztését. A múlt évben — mint arról a szö­vetség jb-dolgozója tájékoztatott —, a járás szövetkezetei megduplázták szocialista munkafelajánlásaik teljesí­tését: több mint 8 millió korona érté­kű javat hoztak létre terven felül. A legjelentősebb túlteljesítést a burgo­nya-, a gabona- és a tejtermelési sza­kaszon érték el. A járás szövetkezetei az idei és a jövő évi jeles történelmi évfordulók tiszteletére eddig több mint 8 millió korona értékű kötelezettséget vállal­tak, melynek mintegy fele a munka- és életkörülmények javítását szol­gálja. A martini járásban példásan segítik a szocialista brigád címért versenyző kollektívákat. A múlt évben például 23 munkaközösség versenyzett — 233 taggal, amelyből 127 nő — a büszke címért. Például a múlt hónapban tíz mun­kaközösség — amely 1972 óta verse­nyez — jutott a szocialista brigád cím bronzfokozatához. A Munkaérdemren­­des Necpaly-i BÉKE ÜTJA Efsz 3 állat­­tenyésztési, 2 növénytermesztési és egy gépi csoportja érdemelte ki az említett büszke címet. Ugyanilyen ki­tüntetésnek örvendhet a blažovcei ARANYKALÁSZ szövetkezet növény­­termesztési kollektívája, továbbá a turieci, valamint a trnovoi szövetke­zet sertés-, illetve tehéngondozó cso­portja. Néhány példát arra vonatkozólag, tejet fejt, ez év ugyanazon időszaká­ban már 91 781 litert. Örvendetes, hogy a martini járás­ban kedvező visszhangra talált a szö­vetkezeti tagok munkakörülményei javítását elősegítő munkaverseny. A szövetkezeti tagok elsősorban a szo­ciális épületek, járdák, portalanltott utak, parkok, etb. létesítésére irányít­ják figyelmüket. Ehhez nagy mérték­ben hozzájárni a szövetség járási bi­zottsága is, karöltve a járási mező­­gazdasági igazgatósággal, olymódon, hogy a tisztségviselők számára ren­dezett tanfolyamon bizony nem nél­külözte a dolgozókról való sokoldalú gondoskodásról, a munkakörnyezet javításának és szépítésének jelentősé­géről szóló témákat sem. S nemcsak megbarátkoztak ezekkel a kérdések­kel, hanem a gyakorlatban is szorgal­mazzák a a megvalósítását. Tavaly például az ez irányú járási versenyben a sklabinai, a Belá Dull­­ce-i, a Nová Ves-i, a Dolné jaseno-l, a turanyi és a blatnicei szövetkezet érte el a legjobb eredményeket. Az SZLKP járási bizottságának ple­náris ülése határozatának alapján a járás szövetkezetei most főleg abban versenyeznek, miként tudnák a mező­­gazdasági termelést továbbfejleszteni, feltárni a belső rejtett tartalékokat, s azt célszerűen hasznosítani, az anyagi kiadásokat csökkenteni, job­ban betartani az egészségvédelmi és higiéniai rendszabályokat, minél jobb munkakörülményeket teremteni a szö­vetkezetek fiataljai és női, többgyer­mekes anyái számára, az eddiginél még következetesebben érvényesíteni a munkabiztonsági óvintézkedések és jogszabályok betartását, stb. A járási verseny őt győztes szövetkezete ösz­­szesen 100 ezer korona pénzjutalom­ban részesül. — jp— й forradalmi változások, me­** lyek annyira Jellemzőek a mai korra, természetesen a mező­gazdaságot sem kerülték el, a szo­cialista mezőgazdaság huszonöt esztendeje alatt soha nem látott változásoknak lehetünk tanúi. En­nek köszönhető, hogy a mezőgaz­dasági termékek előállításában nemcsak mennyiségi, hanem minő­ségi változások Is beálltak, a me­zőgazdasági munka könnyebb, és Így vonzóbb lett, Jelentősen emel­kedett a falusi dolgozók életszín­vonala. Most minden Igyekezetünkkel azon kell lennünk, hogy a jövő nemzedék számára minél több ta­núbizonyságot hagyjunk a falvak foradalmi változásáról, hogy ezt a fiatalok is megbecsüljék. Hála pártunk gondosságának, a járások legtöbbjében e célbél már megkezdték a forradalmi hagyo­mányok emlékszobáinak és mező­­gazdasági múzeumok berendezését. A közelmúltban például a radošin­­kai szövetkezet (topolőanyl Járás) szociális épületében nyitottak egy Ilyen múzeumot. Az épület előtt azok a régi mun­kaeszközök, szerszámok láthatók, melyekkel 30—50 évvel ezelőtt vé­gezték a mezőgazdasági munkát. A szalmatetős fészer alatt látható egy kézi cséplőgép, faeke, gereb­lye, villa és egyéb hasonló eszkö­zök. Az emlékszobába vezető folyosó falán azok a kitüntetések és érmek láthatók, melyeket az egyes szö­vetkezetek (Veiké Ripnany, Maié Rlphany, Behynce, Blskupová, Ra­­došina. és Lužanyj hoztak maguk­kal az egyesített közösbe. A hat szövetkezet dolgozói nemcsak a termelésben elért Jó eredménye­kért kaptak kitüntetéseket és pénz­jutalmakat, de a munka- és élet­­környezet javításáért is. A múzeum — nyugodtan nevez­hetjük így az emlékszobákat — öt helyiségből áll. Az első három szobában népművészeti kiállítást láthatunk. Az első helyiség egy ős­régi pitvart ábrázol, olyan házilag készített konyhaberendezéssel, mely néhány évtizeddel ezelőtt volt használatos. A másik szobá­ban egy régi konyha látható tűz­hellyel, faragott székekkel, asztal­lal és padkával, mely fölött festett tányérok és köcsögök lógnak, vé­gül a „lakószoba“ következik, melyben mintegy 50 évvel ezelőtt használatos falusi bútoct, népi hímzésű térítőkét tekinthetnek meg a látogatók. Innen a forradalmi hagyományok emlékszobájába vezet az út, mely politikai szempontból a legjelentő­sebb. A kiállított tárgyakból pél­dául megtudhatjuk, hogy Ripha­­nyban már 1921rben megalakult a CSKP alapszervezete, melyet Jozef Fázik és Imrich Leško elvtársak, a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom aktív résztvevői alakítottak. A kiállított tárgyak nagy része a lakosok nemzeti felszabadító moz­galmát ábrázolja, a második világ­háború, valamint a Szlovák Nem­zeti Felkelés éveiben. E szoba kü­lön részét az egyesített szövetkezet falvainak történelme alkotja. E szinte művészien rajzolt Írást — mint láthatjuk — az elsőtől az utolsó betűig lúdtollal Írták. Végül a község szocializálását ábrázoló szobába jutunk, ahol az egyesült efsz valamennyi gazdasá­gainak eredményeivel, történetével találkozunk. Főleg azok a szám­adatok érdekesek, melyek a nö­vénytermesztés és állattenyésztés terén elért fejlődést mutatják. A szocialista brigádok eredményeit külön kiemélték. A példás munkáért, melyet a ra­­došinkai szövetkezet dolgozói Ing Albin AndraSka elnökkel az élen végeztek, köszönet jár, mert ön­feláldozó, lelkes tevékenységükkel a fiatal nemzedék számára jelen­tős kultúrpolitikai emléket alkot­ták. A Szövetkezeti Földművesek Szövetségének járási bizottságát és a járási mezőgazdasági igazga­tóságot Is dicséret Illeti, hiszen a Topolőany-l Járási Pártbizottság vezetése mellett e kultúrközpont ésszerűsítésének — különösen a szervezést illetően — nagy figyel­met szenteltek. Ing. Jozef Prokei Ing. A. Andruška, a Radošinkai Efsz elnöke a „Falu szocialista átépítése“ című összeállítást szemléli a hagyomány-szoba falán. melyik brigád, milyen eredménnyel ""““““““ “““““ értem.,,. И . „„u.,.,, c,m b,...- ANKET j дщЕТ! ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT 1 ANKÉT! ANKÉT IÁNKÉT! ANK Az előbb említett ВЁКЕ ÚTJA sző-Huszonöt év vetkezet I. számú brigádja F r о 1 о elvtárs vezetésével nemcsak teljesítet­te, hanem 10 ezer liter tejjel túlszár­nyalta vállalt kötelezettségeit. Mind­végig szorgalmasan látogatták a szö­vetség járási bizottsága és a járási mezőgazdasági igazgatóság által ren­dezett szakmai-politikai előadásokat, valamint kulturális rendezvényeket. Egyetlen brigádtag sem hiányzik a nyilvános rendezvényekről, politikai akciókról, amelyeket a szövetség já­rási bizottsága, illetőleg a Nemzeti Front egyéb szerve rendez. Ugyancsak dicsérőleg szólhatunk a Ján Gazda­­rica vezette 11 tagú fejőbrigádró!, amelynek tagjai szintén példásan túl­teljesítették vállalásaikat, mind a tej­termelést, mind a tejeladást illetően. A Ján Stefanides vezette brigád nemcsak a tejelékenység fokozása te­rén jeleskedett, hanem a tehénállo­mány utánpótlásáról is példásan gon­doskodott. A múlt évben 100 tehéntől 93 egészséges borjút nevelt fel, illetve állított a tehenek sorába. A Ján Fizet irányította gépi brigád meg többek között 50 ezer koronát megta­karított a munkaérdemrendes szövet­kezetnek a gépjavítás és alkatrész­gazdálkodás szakaszán. A blažovi szövetkezet növényter­mesztési brigádja meg a 232,83 má­zsás burgonya-hektárhozamátlaggal jeleskedett — közel 100 hektárnyi te­rületen. És a Trnovoi Eísz fejőbrigádja — Proksová vezetésével — szintén a tejtermelés lényeges fokozásával hív­ta fel magára a figyelmet: míg tavaly az év első negyedévében 84 471 liter A nnak a régi tavasznak az em­­** léke ma úgy bukkan fel emlé­kezetünkben, mint életünk első köny­vének élménygazdagsága. Kissé álom­szerű messzeségben, kis arányokkal, de az egyes fejezetek minden vonala, legkisebb részlete élesen kirajzolva. Most, 25 év távlatából próbáljuk újra átélni e „könyv“ egyes fejezeteit. I. Fejezet: A TAVASZ Az eke friss, fekete barázdákat ha­sít. A humusz illatát a langyos szél kapja szárnyára. Amott? Már új vetés sarjad. Évröl-évre így újul meg az élet. Milyen esztendők! Micsoda élet? 1 Se­hol egy mezsgye, tilalomfa. Erőgépek zúgása. Ez a munka — ez a szabad­ság. Emlékszel-e? Édesapád éjt nappallá téve zsellérként robotolt, s tej után sírtál...? Csípős kora reggeleken, di­deregve mentél az Iskolába? Bizonyá­ra lefelejtetted. Bőség és biztonság napjait éled, s egyre szebb napokat remélsz. Ez Is a szabadság! Messze keletről, seregek útján érkezett, harcokban fo­gant, vérrel pecsételődött, s új remé­nyeket hozott. Az új eszmék magja termékeny talajba hullott. Gyárak, szövetkezetek létesültek. Ez az eszme ma is köztünk él. Falud végén ott áll még az egykori „úrilak“ sarokbástyés, vastagfalú épülete, féloldalt fordulva, hogy jobban lássa a három falut: Nagyléget, Klsléget és Szászt, melyek közt a termékeny, mezsgyétlen szán­tók nyújtóznak. Évszázadokon át tár­sadalmi falként meredt komoran ez az épület, mely az ű] eszmék hatására nyitotta meg ajtajalt az egészségileg rászorulóknak. Mert ma minden az emberért, a dol­gozókért történik. Ez is a szabadság. II. Fejezet: A RÉGI ÉS AZ ÜJ HARCA Lehnice (Lég) szürke, köznapi falu volt, mint megannyi más a Csallóköz­ben. Évszázadokon át nem tötént Itt semmi érdemleges. A lakosság küz­dött a természettel, az adóvégrehaj­tókkal, csendőrökkel, az egész egykori államapparátussal, a nagybirtokok konkurrenciájával, a túlnépesedéssel, a vagyon szétforgácsolődásával. Kevés volt a föld, ami egyedül biz­tosította a megélhetést. A többgyer­mekes családokat az a veszély fenye­gette, hogy koldusbotra jutnak; mert minél több volt a gyerek, annál keske­nyebb parcellán kapaszkodhattak meg az utódok. ... Am, 1949-ben megmozdult a légi föld, s aztán egy zászlócskával több lett a Járás szövetkezeteit feltüntető térképen. Az alapító tagok: Mihalik István, Horváth Béla, Csölle József, Kiss János többnyire zselléremberek voltak, nem csoda hát, ha egy pilla­natra sem Ingott meg a szövetkezeti gazdálkodásba vetett hitük. Együtt gazdálkodtak ők azelőtt is — a másén, másnak. Nagy akarással, de kevés pénzzel, szilárd hittel, gyönge szak­tudással léptek az új útra. Nehezebb esztendők következtek. A szövetkezet szekere döcögött. Ne­hézséget okozott az új munkamód­szerek alkalmazása, továbbá az a tény, hogy a földek és a gazdasági épületek szétszórtan feküdtek. A ta­gok közt akadt egynéhány különcködő is, aki nem látta a célt, nem tudta felmérni a távlatokat. Ám a többség szívvel-lélekkel az újért szállt síkra, mert rádöbbent, hogy csakis a lelki­ismeretes munka hozhat gyümölcsöt. A régi és az új harca élő valósággá vált. III. Fejezet: TETŐ ALÄ KERÜLT A JÖVÖ A házak előtt gyalogjárók húzód­nak. Komótosan ballagok. Üjnak, szebbnek tűnik a falu, mint akkor utoljára, amikor itt jártam. Megcsodá­lom az új művelődésházát, a korszerű sportpályát, az Impozáns üzletházat és a takaros családi házakat. Mi történt itt? Kérdésemre csak a helybeliek tudnak válaszolni. A szö­vetkezet székházában Karácsony Ist­ván elnök, Molnár Mihály pártelnök fogad, s számokkal Igazolják, hogyan, miként fejlődött a közös gazdaság napjainkig. Ilyen számokat monda­nak: — A jutalmazási alapból 1954-ben kissé több, mint egymillió korona ju­tott a tagok zsebébe, a múlt évben már közel hét millió korona. A szö­vetkezet vagyonértéke 6 299 000 koro­náról több mint negyven millió koro­nára gyarapodott. Tavaly különösen az állattenyésztés volt sikeres. Mind a tej-, mind a hústermelési tervünket magasan túlteljesítettük. A baromfi­hús eladási tervét is példásan váltot­tuk valóra. Honnan ez a fejlődés? Keresem, kutatom a nyitját. A tagok becsületes munkája? Ez az egyik ok. A másik: a vezetőség példás irányító munkája. A harmadik — ami véleményem sze­rint szintén nagy hatással van a gaz­dálkodás menetére — az elnök ráter­mettsége, politikai- és szaktudásának helyes érvényesítése. Karácsony elvtárs a lelkét, szívét adja bele a gazdaságba. Télen számol, tervez az új gazdasági évre, szabad Idejében pedig szakmai-politikai vo­nalon továbbképzl magát. De vajon hogyan öntudatosodott, és alakult ki a tagok kezdeményezőké­pessége? — Eleinte bizony nálunk is voltak tagok — válaszol az elnök —, akik nem nagyon tartották szívügyüknek a közöst. Ma már ilyen hozzáállással nem találkozunk. Gazdasági eredmé­nyeinkkel párhuzamosan fejlődtek, öntudatosodtak tagjaink. Egy-egy tag­sági gyűlés felér egy Iskolával. Több­ször feltettük a kérdést ezeken az összejöveteleken: Mi a legfontosabb egy szövetkezetben? S a tagok véle­ménye általában megegyezett a miénk­kel: a lelkiismeretes munka, a jó szer­vezés és a munkafegyelem. Évek so­rán tapasztalhatta a tagság: a jé munka eredményezheti a termelés fejlesztését, a jövedelem növekedését. Ilymődon tud azután a szövetkezet saját beruházásaira tartalékolni, jö­vedelemrészesedést nyújtani. Rájöttek, hogy az ember helyét a társadalom­ban, a népgazdaságban azok az alko­tások határozzák meg, amelyet létre­hoz. Minél több közös feladat megva­lósul, annál több valósulhat meg az egyéni törekvésekből Is. így haladt előre a szövetkezet és a tagok. Azo­nos irányba. — A taggyűlésen közösen vitatjuk meg a gazdálkodás eredményeit, va­lamint azt, hogy mit csináltunk jól, s mit csinálhatnánk mégjobban. Azt tartjuk: több szem többet lát! Több ember fejében több jó ötlet születhet, és a vezetőség határozatait is csak az egész tagság bevonásával lehet meg­valósítani. Fokozatosan alakult ki a szövetkezeti és a személyi érdek har­móniája; mivel a vezetőség és a párt­­szervezet a termelőeszközök szövet­kezeti tulajdonformája alapján a tag­ságot Is bevonta az irányításba s így a tagok aktív részvételével egyrészt létrejött az önfegyelem, sikerült ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom