Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-05-25 / 21. szám

Jobban, eredménye­sebben is lehetne (Folytatás az 1. oldalról.) viszonyok között ma aligha be­szélhetnénk egyetemesen fejlett szocialista világrendszerről, szocialista nemzetközi munka­megosztásról, integrációról stb. Hát valahogy így kell értel­mezni a dolgokat a Gyümölcs­termesztők és Kiskertészkedők Szlovákiai Szövetsége Nové Zámky-i járásban működő alap­szervezeteinek esetében is. Mert bár elismerésre méltók az ösz­­szesített, járási méretű eredmé­nyek, de véleményem szerint sokkal nagyobb sikereket is hozhatna az ezirányú tevékeny­ség, ha minden egyes tag szív­ügyének tekintené a Szövetség működésének fellendítését. Tár­sadalmunknak érdeke, hogy eredményesen működjenek a gyümölcstermesztők és kisker­tészkedők alapszervezetei, ezért messzemenően támogatja is őket; de azért — már elnézést a nyers kifejezésért — senki ne nézze fejőstehénnek szocia­lista államunkat. Aki kér, ad­jon is! A járási bizottság tagjainak pedig csak annyit szeretnék ez úton is tolmácsolni: szép és jó, hogy az alapszervezetek számá­nak növelésére törekednek, de ne tévesszék szem elől — nem mindig a mennyiség a döntő, hanem a minőség. S ha már új alapszervezeteket hoznak létre — ha jól emlékszem az elkövet­kező időszakra, vagyis az öt­éves tervidőszak utolsó két évé­re további öt alapszervezet lét­rehozását vették tervbe —, ak­kor azok élére állítsanak olyan agillis, tettre kész embereket, akik nemcsak a gyakorlati mun­kában, hanem a szervezeti élet irányításában és a .politikai­szakmai nevelőmiinkában is megállják a helyüket és eleget tesznek a reájuk háruló felada­toknak. A szövetség tagjai le­gyenek inkább kevesebben, de végezzenek elismerésre méltó munkát, s ne engedjék, hogy fe­lelőtlen, önző emberek, akik csak a saját érdekeiket tartják szem előtt, foltot ejtsenek azon a hírnéven, amit a szorgalma­san tevékenykedő, kötelesség­­tudó gyümölcstermesztők és kiskertészkedők sokéves fárad ságos munkával kivívtak a No­vé Zámky-i járásban és az or­szág más területein. Csakis így tehetik valóban színvonalassá és eredményessé munkájukat, amit a magam részéről szívből kívánok! I ■yjezőgazdaságunkban a bel­­terjesség kérdése egyre kötelezőbbé válik. Érthető, hi­szen a világ lakosságának szá­ma hihetetlen ütemben növek­szik, s pár éven belül eléri a négyinilliárdot. Az emberi sokadelom ellátá­sában nagy jelentőségű a zöld­ség- és a gyümölcstermesztés is. Hazai méretben nem lehe­tünk eléegedettek ezen a téren. Ettől eltekintve, vannak mező­­gazdasági üzemek, amelyeknek széleslátókörű vezetői a mában is a holnapot keresik. Az ilyen szövetkezetek közé tartozik a svodíni (szőgyéni) is, amelynek már évek óta je­lentős a kertészete. Eddig mint­egy 60 hektáron — az időjárás viszontagságainak kitéve — termeltek zöldségféléket. Ta­valy azonban — a bel- és kül­földön szerzett tapasztalatok alapján — arra az álláspontra jutottak, hogy a fólia alatti zöldségtermesztés nagyon is gazdaságos. Bár kissé elkéstek, de azért már márciusban katonásan so­rakoztak a fóliaházak. Ez kü­lönben nem újdonság, termé­szetes látvány szerte az ország­ban. Csakhogy a megoldás nem midenütt a legkorszerűbb, sem méretileg, avagy a fólia „pony-Csák Boldizsár kertész és fiatal segítőtársa az elmúlt évben mezőgazdasági technikumban végzett Bicskei Valika, a holnap „fóliamestere" a paprikatengerben. (Foto: Tóth) pasztalatok alapján a legkelle­metlenebb hideg éjszakákon is tartani tudják a zöldségterme­léshez a megfelelő hőmérsék­letet, amely a közel 50 méter­nyi hosszú és több mint 7 mé­ter széles sátorban egyformán kellemessé teszi a levegőt. A „fóliaváros“ 1,35 hektáron a jelentős részét a tagok kap­ták háztájiként. A Nové Zámky-i (érsekújvári) járásban jól ismert, hogy a sző­gyéni bor jó minőségű, s ez már sok versenyen igazolódott. Var­ga Dezső, a jókedélyű vincellér, ottjártamkor is örömmel újsá­golta, hogy a járási vetélkedőn A lehető legtöbb hasznot a mindent termo földből! va“ szempontjából, de más alapvető kérdésekben sem. A svodiniak főleg az elnök, Ko­vács Ferenc mérnök, rögtön ar­ra gondolt, miként lehetne maximálisan kihasználni az elég sok anyagi befektetésbe került sátrakat. A megoldás nyitját főleg két tényezőben látták: a fűtésben és a kor­szerű öntözésben. Mind a ket­tőt megoldották. A kazánház­ban nagy mennyiségű vizet me­legítenek, mert a hideg víz ár­tana a fólia alatt nevelt zöld­ségféléknek. A másik, és talán lényegesebb a hőmérséklet in­gadozásának a megoldása. En­nek az érdekében minden fólia­ház bejáratához ventillátoros fűtőberendezést helyeztek. A ta­terül el. Erre a kitűzött terv 900 ezer korona. A mérlegelés­nél majd elválik, hogy a kerté­szet ügyes szakemberei miképp használják fel az adott lehető­ségeket, s hogyan teljesítik a nem éppen szerény feladatokat. * * * Svodín hajdanában nemes szőlőtermelő vidék volt. A kö­zös vezetői az elmúlt években sokszor gondoltak arra, hogy a hagyományok alapján — a ritka árpát — termő földterületeket hogyan használhatnák ki ok­szerűbben. Szőlő- és gyümölcs telepítésre gondoltak. A jó ne­dűt ígérő szőlőből telepítettek is jónéhány hektárt, de annak a Burgundi, a Muskotály és a Müller Thurgau elnyerte a bí­rálóbizottság tetszését, s ezek­kel a fajtákkal neveztek be az országos borvetélkedőre is. Az elért eredményekből kiin­dulva az etsz vezetősége, Ko­vács elvtárssal az élen újra na­pirendre tűzte a nemes gyü­mölcs termesztésének a kérdé­sét, és elhatározta a nagymé­retű szőlőtelepítést. Az elhatá­rozást rövidesen tett követte: az idei viszontagságos tavaszon 24 röpke nap alatt 50 hektárnyi területen ültették ki a szőlő­vesszőket. A jó kapcsolatok so­rán sikerült kellő mennyiségű, a talajnak megfelelő szőlőolt­ványt beszerezni. Persze otthon sem tétlenkedtek, és 300 ezer oltványt készítettek elő a tele­pítésre. A telepítést három méter sor és 120 cm tőtávolságra végez­ték. Ez nemcsak a szőlősorok gépi megmunkálása szempont­jából szükséges, hanem más ok­ból is. A szőgyéniek már a kombájnos szüretelésre gondol­nak, s ezért nem beton- hanem akácoszlopokat állítanak a kor­­donos vezetéshez. Az elképzelések szerint a kö­vetkező években 200 hektáron telepítenek szőlőt. Ha ez meg­valósul, a jónevű szövetkezet a legnagyobb szőlőtermelő mező­­gazdasági üzemek közé sorako­zik fel Dél-Szlovákiában. KÁDER GÁBOR A fóliasátrakat fűtő berendezés. TÖTH DEZSŐ Egy község baromfitenyésztésének kérdései! Nagyobb gOlldot dZ álldtegéSZSégÜgyre A levicei (lévai) járás egyik szépen gyarapodó, fejlődő köz­sége Demandice (Déménd), ahol vagy hét esztendeje alakították meg a Szlovákiai Kisállatte­nyésztők Szövetségének helyi szervezetét. E gazdag baromfi­tenyésztési hagyományokkal rendelkező községben a szerve­zett kisállattenyésztők száma csaknem eléri a százat. Na­­gyobbára kacsát és csirkét ne­velnek, főképp háztartásuk szükségleteire, de a feleslegből eladásra is jut. MIT MOND EGY K1SÁLLATTENYÉSZTŰ? Jozef Nemčok elvtárs már megalakulása óta tagja a kisál­­latetnyésztők helyi szervezeté­nek Kizárólag baromfit nevel, évente vagy 40 naposcsibét vá­sárol a terianyi keltetőállomás­ról, mivel a kotló alatti házi keltetés nézete szerint nem fi­­zetődik ki. Minden évben fel­újítja állományát, ami azt je­lenti, hogy az idősebb egyede­­ket fogyasztásra selejtezi ki. Levágásra ősszel először a ka­kasok kerülnek, majd a gyen­gébb jércék. A legjobb egyede­­ket tojónak hagyja meg, vagy 15—20 darabot, addig, amíg a fiatal jércék tojni nem kezde­nek. Majd a takarmányozás került szóba. Milyen problémákkal kell e téren a kisállatteyész­­tőknek megbirkózniuk? — A Szlovákiai Kisállatte­nyésztők Szövetségébe tömörült tagok baromfitápot vásárolhat­nak, ami egyik jelentős előnye a szövetségi tagságnak. Egy­­egy tag 15 tyúkot és öt kacsát tarthat, amire takarmánytápot vásárolhat. Mivel én is több tyúkot tartok, bizonyos mennyi­ségű eleséget, kukoricadarát, gabonát kell beszereznem az állatok etetésére. A tápot Is zölddel keverve adagolom, mert aránylag kevés a táptakarmány. A háztáji tenyésztésben má­sok az adottságok és az etetést sem lehet oly intenzíven meg­oldani, mint a nagytenyészet­ben. A demandicei baromfite­nyésztők — amint azt Nemčok elvtárs elmondotta — általában kukoricadarával, gabonával, fel­aprított zöldlucernával etetik állományukat. Szükségleteik ki­elégítése után a fennmaradó tojásmennyiséget a Jednota fo­gyasztási szövetkezetnek adják el, ami megfelelő bevételt biz­tosít. Mivel a helybeli földmű­ves szövetkezet vagy tíz évvel ezelőtt felszámolta baromfi­farmját, így a község és a kö­zeli környék tojásszükségletét a kistenyésztők által kitermelt tojásmennyiséggel tudják leg­alább részben fedezni. — Tavaly nagyon jő évem volt — mondotta Nemčok elv­társ — mivel az 50 darabot számláló baromfiállományomból egyetlen egy sem hullt el. A kiscsibék felnevelését úgy ol­dottam meg, hogy egy alacsony falú ládába helyeztem a csibé­ket, és az első héten 37 fokos állandó meleget biztosítok szá­mukra. Hogy ezt hogy csiná­lom? Egy elektromos forralőt kapcsolok be, amit a láda fölé függesztek. Egy szobahőmérő­vel ellenőrzőm a meleget és amint túllépte a megszabott ér­téket, a forralót kikapcsolom, majd ha kell ismét bekapcso­lom. A második héten már csak 25, és később még ennél is ala­csonyabb hőmérsékletet bizto­sítok. A negyedik héten a kis­csibék már kint szaladgálnak az udvaron. A községben általában jelen­tős a háztáji kacsatenyésztés is, ami szintén szépen hoz a kony­hára.4 A község háztáji barom­fitenyésztéséről alkotott kép azonban nem lenne teljes, ha nem kérdeznénk meg olyasva­lakit, akinek széleskörű átte­kintése van a baromfitenyész­tés helyzetéről. MIT MOND A KÖRZETI ÁLLATORVOS? A helybeli baromfitenyésztés állategészségügyi helyzetéről érdeklődtünk dr. Horváth Fe­renc körzeti állatorvosnál. Ho­gyan látja ő a helyzetet? — Sajnos, kisállattenyésztőink az állategészségügyi kérdéseket kissé közömbösen kezelik, amíg az állatok nem kezdenek elhullani. Különösen a nyári hónapokban lépnek fel egyes emésztőszervi megbetegedések, elsősorban a növendékbaromfi között. A kórt rendszerint az idősebb állatok az ún. bacillus­­gazdák terjesztik, amelyek ma­guk már nem betegszenek meg, de ürülékükkel a környezetet, elsősorban a kevésbé ellenálló fiatal egyedeket megfertőzhe­tik. Hasonló a helyzet az egyes élősdiek által előidézett emész­tőszervi megbetegedések eseté­ben is. A bélféreg fellépésekor rendszerint csak akkor hívják az állatorvost, ha a baromfi már dögledezik. A kivizsgálás­kor, ha bélférget állapítok meg, azonnal elrendelem az ilyen baromfi azonnal likvidálását. Az állományt gyógyszeres kezelés alá veszem és előírom a Helmi­­razin adagolását. E tabletták adagolásakor ügyelni kell arra, hogy a gyógyszert elsősorban reggel adjuk az állatoknak. Az esti etetés a legcsekélyebbre kell csökkenteni és az állatokat ezalatt nem szabad a tyúkólak­ból kiengedni, nehogy az ürülé­kükkel távozó bélférgekkel az egész udvart megfertőzzék. Amint Horváth doktor a to­vábbiakban elmondotta, nagy károkat okoz a kolera és a ba­romfipestis.. A gyógyításnál a­­zonban lényegesen fontosabb­nak tartja a kórmegelőzést. Ezért a kisállattenyésztők szer­vezetének kérésére gyakran rendez állategészségügyi isme­retterjesztő előadásokat, szlo­vákul és magyarul. Az érdeklő­dés az előadások iránt igen nagy és a körzeti állatorvos örömére szolgál, hogy a jelen­levők számos kérdést is tesz­nek fel az elhangzott előadá­sokkal kapcsolatban. Így véle­ménye szerint a jelentős ener­giát és időt igénylő állategész­ségügyi felvilágosító munkája nem vész kárba, és hozzájárul ahhoz, hogy a község kisállat­­enyésztői szakszerűbben nevel­hessék állományukat. Nézete szerint feltétlenül fontos, hogy a kisállattenyésztők is nagyobb gondot fordítsanak az állat­egészségügyi követelmények pontos betartására. (obenau) Lipcse, az Eurúpa-szerte, sőt világszerte ismert vásárvárosában rendezték meg a Nemzetközi Ga­lambkiállítást, amelyen német-, csehszlovák-, len­gyel- és magyar galambok lettek kiállítva. Vona­tunk hosszú út után pontosan futott be a lipcsei pályaudvar óriás csarnokába. Sok tenyésztő érke­zett a kiálitás megtekintésére. Az érkezés után mindenki szállását intézte, és másnap a megnyi­tóra újult erővel indult. A vásár területén a hatos pavilonban voltak elhelyezve a galambok. Életemben ennyi szép ás jó galambot még nem láttam egy helyen. Ahogy beléptem a pavilonba az jutott eszembe, milyen jó volna a mi galambte­­nyésztőinknak is egy ilyen hatalmas kiállító helyi­­ség; A pavilon több teremből állt, az első teremben a Német Demokratikus Köztársaság országos ki­állítását láthattuk, körülbelül 13 ezer db. galamb­bal. A következő teremben a külföldi galambok voltak elhelyezve. A többi helyiségben a baromfi­­kiállítást láthattuk. A német tenyésztők galamb­jainak megtekintése közben azt tapasztaltam, hogy a galambok a megadott fajtaleírás szerint vannak tenyésztve. Talán a szín és a rajz meste­rei? Több tenyésztővel beszélgettem és megtudtam tőlük, hogy a német tenyészők fő célkitűzése az, hogy a galamb a megadott fajtaleírás szerint le­gyen tenyésztve. Akinek a galambja nem a fajta­leírás szerint van tenyésztve, azokat nem állítják ki. A lipcsei kiállítás fegyelmezett és magas szín­vonalú volt. Köszönetét kell mondanunk azoknak, akik fáradságot nem kímélve gondozták galamb­jainkat. Elismerést érdemelnek azok a tenyésztők, Kik kiküldték galambjaikat, mert derekasan megállták a helyüket. ÚTI MIHÁLY Új-Zéland eddig mindennemű tenyészbaromfiimportot meg­tiltott, most viszont elsőnek engedélyezte a kana­dai Shaver cég tojó- és broilercsirkéinek az im­portját. A Shaver tenyésztojásokat Svédországból szállítják az országba, és a kikeltetett tenyész naposállatokat egy szigeti karanténállomdson ne­velik fel. Oj-Zéland e lépésének első következmé­nye volt, hogy Ausztrália — amely állategészség­ügyi okokból — minden importra vonatkozóan to­vábbra is szigorú rendszabályokat tart fenn, meg­tiltotta az eddig kivételezett új-zélandi baromfi­­termékek jövőbeni importját. —bof— Finnország nem importál és nem exportál baromfihúst. A 4,7 milliós országban meglepően kevés baromfit esz­nek. 1969-ben is csak 1,5 kg volt az átlagfogyasz­tás. A legújabb adatok szerint viszont a broiler­­csirke tavalyi nevelése az előző évihez képest mintegy 50 Vo-kal növekedett. A broilertermelést szövetkezeti vágóhidak szervezik. Ezek adják a szerződött termelőknek a naposállatokat és vásá­­rolják fel a kész csirkét. 1972-ben szója-importból eredően szalmonella­­fertőzést állapítottak meg baromfihúsban, s ez nemcsak a termelőknek okozott jelentős vesztesé­get, hanem a vásárlóközönség bizalma is megren­dült. Az 1973 as növekedett fogyasztás ennek ell& nére a jövő kedvezőbb képét rajzolja fel. —It-<

Next

/
Oldalképek
Tartalom