Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-05-25 / 21. szám

felsősorban azt kell fel­­mérnünk, hogy bírálatok során milyen tulajdonságokat bírálnak el. A bírálat első szempontja a fajtatisztaság. Minden egyes fajtán belül a standard írja elő azokat a kül­­lemi tulajdonságokat, amelyek alapján az egyed nagy bizton­sággal fajtatisztának minősít­hető, vagy tisztasága tekinteté­ben kételyek vethetők fel. Az új­­zélandi fehér fajtájúnak beje­lentett nyúl szőrzete például nem lehet színes szőrökkel tű­zött, mert a bírálók feltétlenül keresztezésre gondolnak. Az új­­zélandi vörös nyúl hasi szőrzete viszont nem lehet fehér, mert az ilyen nyúl nagy valószínű­séggel nem fajtatiszta egyed. A gyakorolt bírálat a fajtatisz­taság tulajdonságát határozot­tan igazolhatja. A másik fontos és valóban elbírálható tulajdonság a szer­vezeti szilárdság. A szervezet lazaságára több jelből lehet Következtetni. Valószínű, hogy a süppedt vállú, tokás, lazabőrű egyedek nem rendelkeznek az­zal a szervezeti szilárdsággal, amelyet a tenyészállatoktól s a növendékektől a tenyésztő meg­kíván. így a bírálók ezt a tulaj­donságot különös gonddal mér­legelik, és az adható pontszá­mokból a legkisebb szervezeti lazaságra, vagy petyhüdtségre utaló jel esetén alaposan le­vonnak. A harmadik, ugyancsak jól bírálható tulajdonság a húster­melésre kialakított fajták ese­tében a hústermelő képesség, a húsformák megítélése. A rövid nyak, széles, jól izmolt gerinc­tájék, a gömbölyű, izmos com­bok — nagy valószínűséggel — kedvező vágási kitermelésű vá­­gónyulat jeleznek. Fontos tud­nunk, hogy a vágási kitermelés öröklődési viszonyai kedvezőek. Az üröklüdhetőség értéke e tu­lajdonság tekintetében 60 °/o kö­rüli. Ez azt jelenti, hogy az ilyen, jó húsformákat mutató egyedek szelektálásával és te­nyésztésbe állításával az egész állomány húsfnrmái aránylag gyorsan, néhány generációk alatt javíthatók. Ezt gyakorla­tunk is igazolja. Ismeretes, hogy jónéhány esztendeje a nyúltenyésztés irá­nyításával foglalkozó szakem­berek minden fajtára vonatko­zóan jelentős erőfeszítéseket tesznek a húsformák javítására. Ez a munka sikerrel járt, mert csaknem mindegyik fajta eseté­ben nagymértékben javultak a húsformák. Fontos bírálati szempont az ivarjelleg. Az adható pontszá­mokat rontja, ha a kiállított bak feje megnyúlt, túlságosan finom, vagy ellenkezőleg ha a bemutatott nőstény túlságosan „bakos“ jellegű. Kívánatos, hogy az egyed határozottan mutassa a rá jellemző másodlagos ivar­jelleget. A jelenlegi kiállítási és bírá­lati rendszer azonban csak az említett tulajdonságok megíté­lésére alkalmas. Nem bírálják a nyúlnak azokat a tulajdonsá­gait, amelyek a gazdaságos hús­­nyúl-előállítás szempontjából az említetteknél sokkal fontosab­bak. Nem lehet eleget hangsú­lyoznunk, hogy a bírálók nem ismerik a bemutatott nyúl te­nyésztőjének az állat, vagy a család tenyésztési eredményeit. Így ezeket a tulajdonságokat nem is bírálhatják. Nem bírálati tulajdonság, s így a kapott pontszámokban nem szerepel a szaporaság. Sem a fajtatisztaság, sem a szerve­zeti szilárdság, sem a húsfor­mák nem adnak felvilágosítást arra, hogy a nyúl mennyire né­pes alomból származik, a te­nyésztésbe állítás után milyen szaporasági eredmények várha­tók tőle. Igaz. a szilárd szerve­zetű nyúl valószínűleg jobb eredményeket érhet el, de őszintén beismerhetjük, hogy erre semmi garanciánk nincs. Nincs a nyúlon olyan küllemi tulajdonság, amely a szapora­­ságra adna felvilágosítást. A legszebb, 97 pontot elérő nyúl­tál is járhatunk úgy, hogy ne­hezen veszi fel a bakot, rend­­szertelenül ivarzik, rosszul fo­­gamzik, keveset ellik. A leg­szebb rövid fül sem biztosíték a szaporaságra! Nagy csalódást okozunk tehát a 95—96—97 ponttól elbűvölt tenyésztőnek, ha a — magas pontszámok foly­tán esetleg emelt áron vásárolt — tenyésznyúl gyatra tenyész­tési eredményeket ér el. A szaporasághoz hasonlóan semmi támpontunk nincs, a ne­velőképesség, a tejtermelés tu­lajdonságának megítélésére. Ezek a gazdaságilag nagyon fontos tulajdonságok sincsenek kapcsolatban a kiállításokon bírált tulajdonságokkal, így könnyen lehet, hogy a legszebb küllemű anyanyúl rossz tejter­melő, vagy ideges, fiókáit szét­szóró egyed. A hústermelés szempontjából szintén nagyjelentőségű az iva­dékok súlygyarapodása és a ta­karmányértékesítés. Nyilvánva­ló, hogy a bizonyos élősúlyban bemutatott nyúl súlygyarapodá­sa, az a képesség, hogy ezt a súlyt mennyi idő alatt érte el, nem bírálható. Még kevésbé ka­punk támpontot a takarmány­értékesítés képességére, amely­nek meghatározása egyébként is nehézkes. Az elmondottak alapján ne támadjon az olvasóban az a vé­lemény, hogy a sorok írója el­ítéli a küllemi bírálatokat. Ezek célját és értelmét a cikk első részében mondottak alapján ér­tékeljük. Az a helyes álláspont, hogy a küllemi bírálatokat meg­felelően értékeljük és nem en­gedjük magunkat a küllemi for­malizmus hibájába sodortatni. Célszerű talán felvetni a bí­rálatok későbbi módosításának lehetőségét. Az NDK-ban előny­ben részesítik például a három, egyenként 95 pontot elért egyed­­ből álló családot az egy, eset­leg 97 pontot elért egycddel szemben. Más országokban más, használható rendszert alakítot­tak ki. A jelenlegi helyzetben te­nyésztőink akkor járnak el he­lyesen, ha alkalmas állataikat benevezik a bírálatra, elfogad­ják a bírálók pontozását és a kapott pontszámot a nyúl kül­lemi értéke gyanánt veszik fi­gyelembe, a gazdaságilag fon­tos tulajdonságok mellett, de inkább ezek után. Az elsődleges szempont a nem bírált és nem minősített szaporaság, nevelő­képesség. súlygyarapodás és ta­karmányértékesítés legyen. (KÁT) A nyíllak bírálata Egy a sok közül Örvendetes tény, hogy hazánkban a tudományos technikai forradalom időszakában egyre több dolgozó, földműves és ér­telmiségi a napi fáradságos munkát követő időszakot igyekszik gazdaságosan kihasználni, s hobbyként választja a kisállat­­tenyésztést, kiskertészkedést vagypedig a méhészkedést. A közelmúltban ellátogatam Galántára, hogy meggyőződjek a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége helyi szervezete egyes tagjainak a tevékenységéről. Milyen állatfajtákat tarta­nak stb. Erre a célra a legalkalmasabbnak tartottam Závodský Feri bácsi állatállományát, aki a legkisebbtől (törpe) a legna­gyobb tyúkfajtákon kívül szép nyúlállományt, kacsa és galamb fajtákat is tart. Ä kérdésre, melyek a legkedveltebb állatai, nem volt könnyű á válaszadás. Mindegyiket örömmel tenyészti, de mégis legjob­ban kedveli a tyúkokat és a nyulakat, azok közül is az egyes fajtákat, mégpedig a jő hasznú fajták tenyésztését.- Ilyen pél­­’dául a PLIMUT tyúkfajta, melynek tollazata hasonló a Magyar­­országon tenyésztett „AMROX“ (kendermagos) fajtához, csak annak más a formája és a tenyésztésre való hajlama. A Plimut fajta jő tulajdonsága, hogy hosszú életű (a Feri Bácsié 14 évesek) és szinte hihetetlennek tűnik, hogy a kis­­csíbék négy hetes korukban elérik az 1 kilogramm vágősúlyt Is. A tyúk élősúlyban eléri a négy, a kakas pedig az öt kilőtt Tehát a többtagú család is bőségesen lakmározhat húsából. IA tyúk évente 186 tojást tojik és sokkal sárgább a tojásának sárgája az üzletben vásárolténál. Ezért a gazdasszony is na­gyon kedveli. Közülük sokan vásárolják a tészták, (főleg leves­tészták) színezésére. A tenyésztők a szervezet közreműködé­sével állami támogatásban is részesülnek. Nagykereskedelmi áron megvásárolhatják a baromfi részére gyártott tápot. Egy főre 10 korona jutalékért, az állomány egészségi állapotát évente ellenőrzi a járási állatorvosi szolgálat munkaközössé­ge. így védik állataikat a betegségektől. A felszabadulás óta nem is pusztította állományukat semmilyen betegség. Feri bácsi a több nyúlfajta közül a legszívesebben foglalko­zik a belga-fajtákkal s azok közül is a „Belga óriással“. Ebből a múlt évben két nőstényt és egy bakot hozatott. Az apaállat a Német Szövetségi Köztársaságból származik. Büszke arra, hogy az egyik anyát Plzenből repülőgépen szállították Bratisla­­vába. Ugyanis egy pilótától vásárolta. A másik kettőt szintén Csehországból szerezte be, csak azok vonaton érkeztek. A nyu­­lak jó tulajdonsága, hogy nagyon ízletes húst termelnek, ér­tékes gereznát adnak. Élősúlyban a kifejlett nyúl eléri a kilenc kilogrammot, sőt a prágai országos kiállításon tizenhárom kilós is akadt köztük. Prémje nagyon keresett (főleg fehér színben). A bőr felvásárlása nagyon egyszerű. A tulajdonos postán elküldi a „KARA“ nemzeti vállalathoz, ahol pontozzák és aszerint értékelik, s az így felértékelt gerezna árát és a postaköltség értékét elküldik a tulajdonosnak. A nyúl húsát szintén vásárolják Olaszországban, a Német- Szövetségi Köztársaságban és Franciaországban. .Ezekben az államokban akkor kedvelik, amikor a nyúl élősúlyban nem több három és fél kilónál. Ezért a tenyésztőktől is ilyen súly­ban vásárolja meg a Nitrai Branko üzemközi vállalat és fel­dolgozás után kamionokban útra indítják. íme egy kisállat­tenyésztő, akinek a munkáját társadalmunk értékeli. Gál Jeromos Egy őszibaracktermeszttí tapasztalatai Helyi szervezetük minden év­ben tanulmányi kirándulást rendez, rendszerint valamely belföldi vagy külföldi nagy­üzembe, esetleg kísérleti inté­zetbe. Ezenkívül számos szak­előadást szerveznek, amelyekre előadóként jónevü szakembere­ket hívnak meg, esetleg a ve­zetőség tagjai vállalkoznak az előadás megtartására. Havonta egy alkalommal csaknem rend­szeresen gyűlést tartanak, ame­lyen ismertetik a tagsággal a közeljövő teendőit, a szervezet akcióit. A szakelőadásokon rendszerint 80—100 személy vesz részt. Ha figyelembe vesz­­szük, hogy 36 taggal kezdte működését a helyi szervezet, s ma a tagok létszáma megha­ladja a kétszázat, s főként, hogy a jelenlegi tagság közel fele ko­molyan érdeklődik ismeretei­nek bővítése iránt, úgy ezt je­lentős eredménynek kell tekin­tenünk. Arra törekednek, hogy az előadások mennyiségét nö­veljék és minőségi szintjét emeljék, mert ez szemmel lát­hatóan meghozza eredményét. A gyakorlat azt mutatja, hogy a legtöbb előadást január és feb­ruár hónapban látogatták a ta­gok. A kultúrház felépítése után filmvetítéssel egészítik majd ki e szakelőadásokat. Horváthék kertjében minden­féle gyümölcs megtalálható, de legnagyobb választék ősziba­rackban van, s a legkorábbi faj­táktól a legkésőbb termő fajtá­kig található náluk az egész idény folyamán friss ősziba­rack. Például a télialma ter­mesztése azért redukált, mert ez nem kifizetődő, ugyanis az alma termesztése nagyon költ­séges, hiszen azt egész nyáron át permetezni kell. Amennyiben néhány közeli szomszédnak öregebb fái is vanak, ezek rendszerint a kártevők hordo­zói, különösen ha nem sikerül permetezésüket és gondozásu­kat kifogástalanul elvégezni. Azért -található kertjében Jo­­nathán, Starking és Golden De­­licius is, sőt az ún. spurokből is. Látható a kertben egy-két körtefa és egyéb gyümölcsfa, de az őszibarack az úgylátszik a tulajdonos szívügye. VÁLASZTÉK Van néhány olyan őszibarack­­fajta, amelynek termesztését nagyüzemileg nem kifizetődő végezni, mivel szedése elhúzó­dik, vagy azért mivel törékeny­sége folytán nehezebben szál­lítható. Ezek nagyobbrészt igen korai fajták, ezért a kisterme­lőnek házi fogyasztásra érde­mes velük foglalkoznia, hiszen a külföldről behozott igen ko­rai őszibarack ára az üzletek­ben nagyon magas. Az első őszi­barack a sárgabarackkal egy­­időben érik, ezért a legértéke­sebb. Ilyen például a May Flo­­werhez közelálló egyik ősziba­rackfajta, sőt újabban beszer­zett egy ennél is korábban érő fajtát, az ún. Moretenit, de ez A Szlovákiai Gyümölcsészek és Kertészkedök kolárovoi (gú­­tai) helyi szervezete a jól működű érdekköri csoportosulások hírében áll. Horváth Ede 1958-ban, alelnöki tisztségben vált az elnökség tagjává, majd 1964-től a helyi szervezet el­nöki tisztségét tölti be. Szerinte a szervezet feladata, hogy bő­vítse a tagság szakmabeli ismereteit és ellássa azt a legfonto­sabb szükségletekkel. ti, — leggyakrabban oltóviasz­­szal keni be. Minden ágat, a­­mely vastagabb mint egy ceru­za, ilyen módon kezel. A kolárovoi talaj igen me­szes, s tudott dolog, hogy nem minden fajta viseli el a talaj nagy mésztartalmát. A saját magjába oltott őszibarack a meszet nem bírja, viszont a mandulába oltott őszibarack náluk nem nagyon él meg, mert ún. magas a talaj. Ez ellen úgy védekezik, hogy adagolja a va­sat, amit két formában próbált ki. A zöldgálic adagolásánál úgylátszik jobb Seqvestren vas­­kelát alkalmazása. Ezenkívül az ún. savanyú műtrágyákat hasz­nálja. Meszes műtrágyát termé­szetesen ezeken a talajokon nem alkalmazhat, mert ez elő­hívná a mészklorózis betegség fellépését. A levélfodrosodás ugyancsak veszélyes a fa élettartama szempontjából, ami ellen téli permetezéssel lehet védekezni, mégpedig rügyfakadás előtt Sulkát lehet alkalmazni 10 %-os töménységben, ami tulaj­donképpen mészkénlé. Vigyáz­ni kell arra, hogy a Sulka hasz­nálatakor a hőmérséklet ne ha­ladja meg a 20 C fokot! Az őszibarack a második év­től kezdődően terem. Hozam szempontjából a csúcsidőszak 5—6 éves korban érkezik el, amikoris a fa 50—80 kg termést ad. Ha ezt az eredményt kötött talajon éri el, úgy feltételezhe­tő, hogy homokos talajon még jobb a terméseredmény. Beszélgetésünk fonalát per­sze átterelhettük volna a kert­ben megtalálható szőlőre vagy a különféle meggyfajtákra, amit azonban meghagyunk egy más alkalomra. | KUCSERA SZILÁRD adaggal. Kiegészítésképpen még 5—6 kg kénsavas káliumot is alkalmaz, ha módja van annak beszerzésére. ÉLETTARTAM ÉS TERMÉS Az 1965-ös árvíz a kertben levő gyümölcsfákat kipusztítot­ta, ami természetesen új tele­pítést tett szükségessé. Az ak­kor kiültetett fák még jól te­remnek, így a maximális élet­tartamot még nem lehet meg­határozni. Szakemberek azt szokták mondani, hogy az őszi­barack átlagos élettartama hét év. Horváth Ede véleménye sze­rint az élettartam nem általá­nosítható, mert több tényezőtől függ. Szerinte leglényegesebb, hogy valaki hogyan metszi meg az őszibarackfát. Legnagyobb mér­ge, ha valaki úgy metszi meg a fát, hogy ha nyáron valakinek melege van, akkor kabátját rá­akaszthatja a csonkok valame­lyikére. Ezeket a csonkokat ka­bátakasztónak nevezi. A fán meghagyott csonkok nem for­­radnak be, s ez a betegség fészkét képezi. A sebzett helyen befelé rothad a fa, s az ilyen fák élettartama természetesen erősen csökken. Ö az ősziba­rackfa metszésénél a legna­gyobb óvatossággal jár el, s ha egy mód van rá csak kis sebet ejt, mert simára, alapra vágja a vesszőt és azonnal fertőtlení­még csak elsőéves ültetésű és gyakorlati tapasztalat még nin­csen vele. Azonkívül nyáron sorra kerül a Red Hawen, a Sud Hawen, a Bársonypír, a Kí­nai pogácsa, stb. A különféle őszibarack fajták június köze­pétől egészen szeptember köze­péig szinte • futószalagszerűen állandóan adnak friss termést, hiszen minden héten megkez­dődik valamelyik fajta teljes érése. METSZÉS Egy őszibarackfát mindig úgy kell metszeni, hogy megfele­lően erős hajtások és hármas rügyek alakuljanak, azaz két termő és egy hajtó. Ez a fő szempont, de az őszibarack fá­ikat lényegében az egész év fo­lyamán metszi, amikor csak ideje van rá, mert ezeket ritkí­tani és vágni kell. PERMETEZÉS Legtöbb gondot a permetezés okoz, mert az őszibarackfák közelében rendszerint különféle vetemények találhatók és ha a fát permetezni akarják, akkor az alatta levő kultúrát le kell takarni. Permetezést főként a levéltetvek és a keleti gyü­mölcslégy ellen kell végezni. A keleti gyümölcslégy például el­­férgesíti a gyümölcsöt, tönkre­teszi a hajtások végeit, ami nagy terméskiesést jelent. Fő­ként a keleti gyümölcslégy el­len védekezik általánosan, a levéltetvek ellen csak olyan esetben ha valahol meglátja azok megjelenését és terjedé­sét. A szóbanforgó keleti gyü­mölcslégy ellen Metationnal vé­dekezik 0,2 %-os töménység­ben. A permetezést május köze­pétől, az időjárástól függően 10 naponként vagy két hetenként végzi, egészen az érés előtti harmadik hétig, ugyanis a vegy­szerben levő mérgező anyag ha­tása kb. két-három hétig tart. TALAJERŐFOKOZÁS Az őszibarack, de a többi gyümölcsfák alá is igyekszik évente szerves trágyát juttatni, ami nem mindig sikerül, s így néha két év trágyázás után egy év szünetet kénytelen tartani, mert így sikerül beszerezni a trágyát. A szervestrágyázásban nem részesített kertrészen trá­gyalés öntözést végez. A vízzel hígított trágyaléből a fa alá két hónaponként 20—30 liternyit juttat. Műtrágyázást minden évben végez, áronként 3—8 kg Cerecil 4\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V4\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\W A levicei járásban a legnagyobb paprika-termesztők közé tartozik a sároveei szövetkezet, ahol már több éven keresztül nagyon jó eredményt értek el a fóliás termesztésben. Jelenleg a palánták kiültetését végzik. Felvételünkön Bordács Ilona, Szebedinszki Vilma, Lénárt Eta és Mikes Mária látható munka közben. Foto: Bogdány Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom