Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-05-25 / 21. szám

1974. május 25. SZÖVETSÉGI SZEMLE 5 AZ ELSŐ ELNÖK Cigány Imre Cigány Imre, megalakulásától kezdve, tizenöt évig kormá­nyozta a brand (berencsí) szövetkezetei. Miért éppen őt bíz­ták meg ezzel a felelősségteljes tisztséggel? Mert a legedzet­tebb, a nehézségek legyőzésében, s a gazdaságirányításban a legrátermettebbnek vélték az új útra lépők. És nem is csalód­tak benne!... Beszélgetésünk során többek között elmondta: az első évben mindössze tizenhatan értették meg a IX. pártkongresszus cél­kitűzéseit — a mezőgazdaság szocialista átépítésének létfon­tosságát. Ekkor 280 hektárnyi mezőgazdasági földterületen gazdálkodtak. Csak később, 1952-ben értették meg a kishitűek, a túlzott óvatoskodók, hogy az Idő kerekét nem lehet se meg­állítani, se visszaforgatni. ... A közben ezerkétszáz hektárra bővülő közös gazdaság dolgozói aránylag fegyelmezetten, erős akarattal, s szorgalom­mal láttak dologhoz. Erre nagy szükség volt, hiszen abban az Időbén géphiány miatt a földművelés rengeteg kézi munkaerőt igényelt. A jő szervezés folytán napközben az állatgondozók is a gabonatáblákon serénykedtek,, hogy minél előbb fedél alá kerüljön a kenyérnekvalő. Az első években gabonából csupán húsz mázsás hektárhozamátlagot értek el. Ehhez természete­sen hozzájárult az előbb már említett géphiány, melynek kö­vetkeztében az egyes munkafolyamatokat a legjobb akaratuk ellenére sem tudták agrotechnikai határidőn belül elvégezni. S akkor a műtrágyát is csak hallásból ismerték. Szakember nemcsak náluk, hanem másut is fehér hollónak számított. Ualadó szellemben újat kezdeni nemes, mélta­tást érdemlő feladat. Még akkor is, ha a múlt akadályainak le­győzése keserves napokat, em­lékeket idéz fel azokban, akik a szocialista mezőgazdaság alapjait lerakták, s tovább épí­tették. 0 Rodný Michal, a Polný Ke­­sov-í (mezőkeszi) szövetkezet első elnöke már nyugdíjas. Je­lentős pártmunkát 1940 óta fejt ki, amióta párttag. A felszaba­dulás után csakis azon fárado­zott, hogy a szabaddá vált utat járhatóbbá, zökkenőktől men­tessé tegye — társaival együtt. Így emléskzik vissza az első, nehéz évekre: — Negyvenkilenc nyárutóján kevesen voltak azok, akik meg­értették a szövetkezés jelentő­ségét, mégis mellettünk álltak, támogattak. Többnyire agrár­proletárok voltak, akikben élt a kezdetlegesnek tetsző, mégis a jövőt jelentő tudat: „Egyedül nehéz. Adjuk össze, amink van. Küzdjünk, dolgozzunk közösen, becsületesen, így könnyebben, jobban élünk majd ...“ S 1950. elejétől működik nálunk szövet­kezet. Még ugyanebben az év­ben beszerveztük jóformán a falu összes gazdáját. Gond, probléma? Akadt bőven. Oly­kor egymást hibáztattuk. Okta­lanul. Akkor, három évig vezet­tem a szövetkezetei. Hozzáértő ember híján a gazdász tisztét is ő töltötte be. Csak három év elteltével tud­ták megosztani a vezetéssel já­ró gondot, felelősséget, munkát. Ekkor került sor jőnéhány ter­melési szakaszt irányító ember megbízására, választására. 0 Slíž Jozef bácsi, habár a hetven felé tart, mint nyugdíjas még kisegítőként dolgozik a szövetkezetben. Lehetséges, hogy fiatal tagtársai már nem rendszer eresztékeit, ahol tud­ta ... Amikor a falu, a mező­­gazdaság szocialista átépítésé­nek programját kitűzte a CSKP, Gottwald elvtárs vezetésével, agitált szüntelen, magyarázott, erőt, bátorságot öntött az embe-Hárman a sok közül Rodný Michal, az első efsz-elnök. Slíž Jozef, a lelkes kommunista. Beňovský Štefan, alapitó tag. is tudják, hogy ez az idős kom­munista, mint a szövetkezet alapító tagja végzett elismerést érdemlő munkát. Csupán néhány szót a keser­ves fiatal koráról. Disznópász­tor volt már gyerekfejjel, egy falujabéli földbirtokosnál. Hosz­­szú évekig. Ez az embertelen bánásmód, a kíméletlen kizsák­mányolás mély nyomot hagyott benne, s jellemezte további sor­sa alakulását. Az osztályharc sodrába került; ott ütött-vágott, gyöngítette a kizsákmányoló rekbe. S ő is a szövetkezet­alapítók közé tartozott. Itt is jő példát mutatott. , Beszélgetésünk során nem „rajzolta“ körül az egyes ese­ményeket, tőmondatokban fe­jezte ki a történteket. Amit a mostani szövetkezetről mondott, teljes mértékben igazolta vá­gyának beteljesülését: „Egye­sült szövetkezetünk a JÖVÖ ne­vet viseli. Még a sárba ragad­va, de már akkor ezt a szót kí­vántuk mindannyian, hogy j ö - v ő j e legyen annak, amit csi­nálunk — vagyis a szövetkezet­nek ...“ 0 Beňovský Štefan visszaem­lékezéseinek néhány mondata ilyenformán hangzott: — Tízen kezdtük. Főleg pénz­hiány okozta a nehézségeket, mivel a lovakat, kisebb gépeket, gépi eszközöket a tagok a kö­zösbe adták. Az 1951-ben kapott pénzhitel azután már úgyahogy stabilizálta a helyzetet, ötven­háromban csoportvezetői tiszt­séget bíztak rám. Mondhatom, nagyon lelkiismeretesen, s áldo­zatkészen dolgoztak az embe­reink. így azután gazdaságilag megszilárdult a szövetkezetünk, s jutott már a munkaegységre is. A három sorsábrázolás közül érdemes kiemelni Beňovský elvtársnak a mai vezetőkhöz intézett szavalt, melyeknek lé­nyege a következő: A szövetke­zeti gazdálkodás kezdetén be­igazolódott, mennyire fontos tény az alaposság. Az akkori, jóformán semmiből kezdés si­kere abban is rejlett, hogy rész­leteire bontottak minden prob­lémát, kihasználtak mindenféle belső tartalékot — még a lé­nyegtelennek tűnőt is. Ezt kell, hogy a mai vezetők is megért­sék, amit persze a „készen ka­pott dolgok“ a jelen korban eléggé a külterületre szoríta­nak. Márpedig, minden kicsiség — ha a közös célok elérését szolgálja — megbecsülendő. Mint a közmondás is tartja: Soť kicsi, sokra megy! Az eredmé­nyes szövetkezeti gazdálkodás, a jövő idejében történő, Jő meg­alapozásán alapszik. KALITA GABOR — S mi volt a legnehezebb probléma? — Mi lehetett volna más, ha nem a gazdasági épületek hiá­nya, — válaszolt a szövetkezet első elnöke. — A közös állat­­állományt hosszabb időre a gazdák istállóiban kellett elhelyez­nünk, ahol bizony a takarmányozás ellenőrzése sok nehézségbe ütközött. Hogy miért? Elég talán egy példát felhozni: ott, ahol a közösnek 10—15 tehene volt elhelyezve, ugyanabban az is­tállóban foglalt helyet az istállőtulajdonos gazda jószága is. A felkínált helyiség ellenében nem lehetett azt mondani a gaz­dának, helyezze máshová az állatait... Így azután szinte ma­gától értetődő volt, hogy az emúgyís szűkös takarmányból a házigazda tehene, disznaja is részesült. Amikor gazdaságilag erősödni kezdett a szövetkezet, az említett problémák is sor­jában megoldódtak. Oj gazdasági épületeket emeltünk, tért hódí­tott a gépesítés, műtrágyahasználat... Tavaly már búzából 43, árpából meg 38 mázsát tudtunk hektáronkint betakarítani. A most hatvanhat éves Cigány Imre bácsi, népfront-elnök. Múltja? Már nyolcéves korában befogták a munkába. Az idősebbekkel együtt napkeltétől napnyugtáig dolgozott, szűkös koszton, amely legtöbbször száraz kenyér, vöröshagyma, meg néha-néha egy darabka szalonna volt. Gyümölcshöz csak nyáron jutott, akkor is nehezen, mert a kerteket általában harapós kutyák őrizték... Tizennyolc évesen lépett a kommunista pártba, mégpedig 1926-ban, a nagy gazdasági világválságot megelőzően. Ettől fogva résztvett valamennyi májuselsejei felvonuláson, tömeg­­tüntetésen. — Jól emlékszem például az 1928-as május elsejére, amikor Nagykérről, Berencsről és Nyitraivánkáról mintegy hétszázan indultak el gyalog Nyitrára, forradalmi munkásmozgalmi dalo­kat énekeltünk, hogy méltóképpen ünnepelhessük meg a világ dolgozóinak harci ünnepét. Már hazafelé tartva, a csendőrök puskatusával találtuk szembe magunkat. Több elvtársat akkor elhurcoltak. Mivel a környék gazdái, földbirtokosai jól tudák, hogy Ci­gány Imre kommunista, hiába kilincselt munkáért, bizony nem kapott. — Más választásom nem volt, 1931-ben Csehországba men­tem. hogy a családomnak, ha szűkösen is, de biztosítani tud­jam a mindennapi betevő falatot. Persze, ott sem volt könnyű a sorsom, hiszen Idegennek számítottam, s kiszolgáltatottsá­gomnál fogva a népnyúzők a legpiszkosabb, s legnehezebb munkát bízták rám. VISSZAPI Prágában a cseh mezőgazda- felforgató elemekre és a tér­ségi újságírók rendezvényén ta- melés fokozásával bizonyítot­­lálkoztam négy veterán szövet- ták, hogy a közösben van az kezeti elnökkel. A szünetben erő. Ma már minden tag jól érzi idézgettük a múltat és eiőrete- magát a nagy családban. Nem kintettünk a jövőbe. csoda, hisz az élet- és munka­körülmények lényegesen megja- Jozef Korb, a Jávori- vultak. Anyagi támogatással nai Efsz (rakovníki járás) el- rendezik a névnapokat,' a szü­­nöke már tizenöt éve vezeti a letésnapokat, de emellett több közös gazdaságot. Azelőtt kü- kisebb-nagyobb összejövetelre lőnböző funkciókat töltött be. kerül sor. Az efsz-nek jól mfl- Amikor a párt IX. kongresszusa ködő klubja van, amelyben meghirdette a falu szocializálá- fellép a hatvan tagú dal- és sának programját, mint öntuda- táncegyüttes, tos polgár több társával együtt hozzáfogott az agitációs mun- ф Vladimír Krzal, a kához. Hamarosan az előkészítő Bubovicei BARÄTSÄG Efsz (pri­­hizottság elnökévé választották, brami járás) elnöke is az úttö- Olyan magas színvonalú agitá- rők sorában küzdött a történel­­ciós munkát fejtettek ki, hogy mi időszakban. Náluk is először rövid idő múlva sor került a a gépszövetkezet alakult meg. szövetkezet alakuló közgyülé- Alig mozdultak, máris támadt sének a megtartására. Az indu- az osztályellenség. Bár egy idő­­lás nem volt könnyű, mert az re visszavonult, de az 1388-as első évben 3000 parcelláról kel- évben újra kimutatta a fogafe­­lett begyűjteni a közös gazda- hérjét. A „Fekete Oroszlán“ ne­­ságba lépett tagok gabonáját, vű felforagtó csoport igyekezett De más nehézségek is voltak, megfélelmlíteni a vezető funk- Azonban összefogással egyre cionáriusokat, és mindazokat, eredményesebben gazdálkodtak, akik becsületesen végezték Az osztályellenség a sikerek munkájukat. Az állatok egy ré­­láttán még bőszültebben uszí- szét megmérgezték. De több tott azok ellen, akik a szocia- hasonló szabotázs akciót követ­lista nagyüzemi gazdálkodás tek el. Azonban a nehéz idősza­­útjára léptek. „Fekete listát“ kot kiheverték és ma rendkívül készítettek az alakítótagokról gazdag a szövetkezet. Kiváló és állandóan terrorizálták őket. hektárhozamokat érnek el, s az De végülis csapást mértek a állattenyésztésben is magas a HÁNTÁS súlygyarapodás és jó a hozam, kormánykerekét. Szintén sok Elmondotta, hogy minden hek­tár mezőgazdasági terület után 1060 liter tejet és 275 kg húst adnak el. Ma már a tagok kö­zül senki nem hisz a szocia­lista rendszer rágalmazóinak, mert a gyakorlatban látja, hogy a párt mezőgazdasági politiká­jának megvalósítása nyomán emelkedett a mezőgazdasági dolgozók életszínvonala. TÄŤ Gustáv Baríák mér­nök, a Vanovicai Efsz (blanskói járás) elnöke szintén 15 éve elnökösködik. Mindig nagy súlyt fektettek a belterjesség fokozására. Ennek eredménye­képp a tehenek évi tejhozama már 3300 liter, de a hízóállatok súlygyarapodása is megfelel a követelményeknek. Jelenleg már 300 kg sertéshúst adnak el min­den hektár föld után. Jól mű­ködik a gyümölcsfa-iskola is. Évente 150 ezer facsemetét ad­nak el más mezőgazdasági üze­meknek vagy magánosoknak. A termelés koncentrációjával egyetértenek, mert már másod­ízben bővítik egyesülés útján a közös földterületét. Jelenleg újabb kilenc efsz társul egy nagy gazdasági egységbe. Jaroslav Pavlik, a Charvaticei „Virágzó“ Efsz (li­­tomericei járás) elnöke ide s tova 23 éve forgatja a közös nehézséggel küzdött meg közel két és fél évtizedes tevékeny­sége alatt. 0 is ott volt az agi­tátorok sorában és mindössze harminchatod magával alakí­totta meg a szövetkezetét. Je­lenleg, amint mondja, a legjob­ban annak örül, hogy sikerül teljesíteni a XIV. kongresszus határozataiból rájnk háruló fel­adatokat. Közös gazdaságukra jellemző a termelés növekedé­sének gyors üteme, és a tagok­ról való magasfokú szociális gondoskodás. Amíg például 1960-ban csak 780 ezer liter te­jet adtak el, a múlt évben már 1 millió 800 ezer litert. Az 540 tehén évi átlagos tejhozama 3570 liter. A tagok számára szo­ciális épületet építettek, amely­ben helyet kapott a tágas ét­terem is. Naponta mintegy 380 ebédet szolgálnak fel a dolgo­zóknak. A beszéd fonalának gombolyí­­tása közben még sok-sok epizód elevenedett meg, amelyek mind­arról tanúskodnak, hogy bár nehéz volt az indulás, a négy veterán elnök a pártszerveze­tek segítségével legyőzte az akadályokat és ma már olyan közös gazdaságokat kormányoz­nak, amelyek a szocialista nagyüzemi gazdálkodás minta­szövetkezetei, példaképei. Kemény három év után tért vissza falujába Cigány elvtárs, akire a helyi pártszervezet elnökhelyettesi tisztét bízták. Nap­pal a határ, éjjel meg a pártmunka várta. Feleségével együtt éjjelente többszáz röplapot készített. A köpök nemegyszer vé­geztek nála házkutatást — szerencséjére eredménytelenül. — A kapitalista rendszer pribékjeinek munkáját konspirá­­lássai nehezítettük. Hármas csoportokban dolgoztunk, egymásról nem tudva. Az elvtársak neveit számok helyettesítették. Így nem állt fenn annak a veszélye, hogyha valakit elhurcoltak közülünk, a kínzások következtében elárulja a többieket. Az óvatosság ellenére 1941-ben Cigány elvtársat letartóztat­ták. Vallatásakor nem fukarkodtak a különböző kínzás! mód­szerekkel, Nagyobb vétkeket azonban nem tudtak rábizonyíta­ni. Mindenesetre az akkori Nyitrai Kerületi Bíróság hathónapi szabadságvesztésre ítélte. Kiszabadulása után őt is várta a front, a háború. , Ogy hisszük, az elmondottak alapján, nem véletlenül lett Imre bácsi a szövetkezet első elnöke. —óváry—

Next

/
Oldalképek
Tartalom