Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-05-25 / 21. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1974. május 25. Néhányon о szociolisto i« ÖTÉVES TERVÜNK TELJESÍTÉSÉVEL ÜNNEPELJÜK LEGMÉLTÓBBAN A CSEHSZLOVÁK SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNELMI ÉVFORDULÓIT! ,,Bíztatást kaptunk“ Sorra keményen kezet szorít a me­zőgazdasági értekezlet résztvevőivel. Érdeklődik tőlük, hogyan boldogul­nak, milyen eredménnyel kamatoztat­ják a nagyüzemi mezőgazdaság elő­nyeit. Nehezen tudom kiragadni a régi ismerősök gyűrűjéből, akikkel negyed századon át küzdött a párt mezőgazdasági politikájának megvaló­sításáért. Végre leülünk egy csende­sebb sarokban és a résztvevők zsongó hangja mellett idézzük a múltat. A ha­ja bizony már ezüstösszínű, de meg­szokott optimista mosolyával rajzolja elém a történelmi idők epizódjait. Dr. Tibor Bohdanovský, a Szövetke­zeti Földművesek Szlovákiai Szövet­ségének alelnöke, a felszabadulás után mindjárt bekapcsolódott a szo­cialista építőmunkába. Mint a Košicei Kerületi Pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője és később a Ko­šicei Járási Pártbizottság vezető tit­kára sokszor találkozott a mezőgaz­dasági szakaszon dolgozó szovjet pártfunkcionáriusokkal és a tőlük nyert tapasztalatok alapján Csehszlo­vákia Kommunista Pártja IX. kong­resszusa előtt megtették az első lépé­seket a szocialista nagyüzemi gaz­dálkodás megteremtése felé. Már az 1946—47-es évben magas színvonalú, állandó agítációs munkával jónéhány gépszövetkezetet alakítottak. Termé­szetesen nehéz volt az idulás és ezért újabb tapasztalatokat szereztek a szomszédos szovjet kolhozokból. A fa­lusi embereknek konkrét példákkal bizonyították, hogy a szovjet földmű­vesek gazdagon élnek a kolhozokban. A földművesek hajlottak a jó szóra és a košicei körzetben már az 1949-es évben kilenc községben alakítottak alsóbb típusú szövetkezetét. Az első fecskék között volt a leleszi, Král. Chlmec-i (királyhelmeci), mlynicai, senicai közös gazdaság. Ezeknek szin­te minden tagját ismeri. Az első el­nökök között említi Cap Itsván elv­társat, aki a leleszi és Pelegrin elv­­társat, aki a čečejovcei és Jakubéák elvtársat, aki a mlynicai efsz kor­Dr. Tibor Bohdanovský elvtárk, a SZFSZ Szlovákiai Központi Bizottságának alelnöke fogadja a Szovjet Kolhoztanácsok küldöttségét. Forrón kezet szo­rít Leonyid Ivanov Zajcev elvtárssal, a Szocialista Munka Hősével, a Szovjetunió mezőgazdasági miniszterével. Foto: CSTK Azért a célért, hogy a szocialista mezőgazdaság betöltse külde­tését, az elsőkkel vállvetve küzdött Sládeéek elvtárs is. A háború ve­szélyeit átvészelve, fiatalon lépett ara az útra, amely még kitaposotton volt, de ielzőkövei már a bíztató lö­vőbe mutattak. Sládeéek Ignác, a Veľký Cetín-t (nagycéténylj szövetkezet elnöke így emlékezett a kezdetre: — Nem mondok újat azzal, ha meg­említem: alapvető problémák jelent­keztek nálunk is. Ötven emberrel kezdtük — úgyszólván a semmiből. Azt mégis pozitívumnak tekinteném, hogy a meggyőzés helyi viszonylat­ban nem okozott gondot. Ez szerin­tem annak köszönhető, hogy többnyire párholdas klsparasztok lakták a falut, kiknek megélhetése a múltban is elég szűkös volt. Traktorosként kezdtem a szövetkezetben. Az első években egy­két vontatógépünk volt. Nem szüksé­ges körülírnom, milyen teljesítményt kellett a gépkezelőnek kifejtenie ah­hoz, hogy legalább részben teljesítse a rá háruló feladatokat. Nehéz idők voltak ezek. öt-hat koronás munka­egységért, néhány száz korona havi keresetért minden tagunk a tőle tel­hető maximális munkateljesítményt nyújtotta. A nép megbízásából Az 1963-as év a Veľký Cetín-i gaz­daságban a nagy változás éve volt. Egy szövetkezeti tag említette: három hónapig fizetés nélkül maradtak a dolgozók, ami pedig a kitartó, jó mun­kaerőt is kétségek közé állította. így ahhoz, hogy a mát részben megterem­tett egyensúlyt újra helyrebillentsék, olyan vezetőre volt szükségük, akiben bízhattak, aki jól ismerte a problémák SZÖVETSÉGI SZEMLE A SZÖVETKEZETI FÖLDMŰVESEK SZÖVETSÉGÉNEK FÖROMA mánykerekét fogta abban az időben. Szeme előtt elvonulnak a funkcioná­riusok, a tagok százai, ezrei, akikkel a dicsőséges negyedszázad alatt ta­lálkozott és igyekezett népszerűsíteni a szocialista nagyüzemi termelési for­mákat a mezőgazdaságban. A pályafutása alatt számtalan érte­kezleten, plenáris ülésen, kongresszu­son vett részt, de a legjobban a IX. kongresszus rendkívüli lelkes hangu­lata maradt meg az emlékezetében. Amikor Gottwald elvtárs közismert tíz pontjában bejelentette, a falvak szocialista átépítésének programját, a többiekkel együtt ő is kitörő öröm­mel, lelkesedéssel, éljenzéssel tett hitet a párt. mezőgazdaság-politikája mellett. Meghatódtak a munkásosz­tály küldötteinek felszólalásaitól akik ígérték, hogy földművestestvéreiknek minden segítséget megadnak a nagy­üzemi szocialista mezőgazdaság fel­építéséhez. Hitet, bíztatást kaptak ezen a kongresszuson és ezt tarso­lyukba rakva fogtak hozzá itthon a nehéz munkához. Ö is egyike volt a 300 tagú küldöttségnek, amely cso­portokra osztva tanulmányozta a szovjet kolhozok szervezeti felépíté­sét és termelési módszereit. A vissza­térés után még nagyobb biztonság­­érzettel, derűlátással fogtak az agítá­ciós munkához. Kelet-szlovákiai tevé­kenysége után, mint a Banská Bystri­­ca-i Pártbizottság vezető titkára irá­nyította az agitációs munkát és az 1951—53-as időszakban 200 egységes földművesszövetkezetet alakítottak. Persze ezzel nem ért véget a munka neheze és továbbra is segíteni, támo­gatni kéllett az újdonsült vezetőket, hogy sikeresen irányítsák a közös gazdaságot. Bohdanovský elvtárs számos párt- és közéleti funkciót töltött be, s je­lenleg a Szövetkezet! Földművesek Szövetségének Szlovákiai Központi Bizottságában fejti ki érdemdús tevé­kenységét. A CSKP XIV. kongresszusa alapján tovább küzd a párt mezőgaz­daság-politikájának megvalósításáért és a szövetség többi tagjaival együtt minden erejével arra törekszik, hogy a szövetkezeti tagok egyre jobb élet- és munkakörnyezetben éljenek. BÁLLÁ JÖZSEF Bodrogköznek, sőt a tre­­bišovi (tőketerebesi) já­rásnak egyik legmódo­sabb községe Lelesz. Ha a letűnt századok Itörténelemkönyvét lapoz­gatjuk, e községre vonat­koztatva nem találunk benne izgal­mas történelmi sztorikat. Legfeljebb papok egész lajstromát tekinthetjük át: hol öt, hol tíz volt belőlük itt ugyanazon időben. Ez a község a burzsoá köztársaság, majd a Horthy-megszállás idején a bodrogközi munkásmozgalom egyik jelentős központja volt. Nem véletlen tehát, hogy már 1948-ban csirát bon­tott a szövetkezés gondolata. Tizenkét földműves összefogásával gépszövet­kezet alakult. — Negyvennyolc őszén búzával meg rozzsal vetettettük be a Pusztarét és a Borzva dűlőket — emlékszik vissza Dobos Imre, a mostani efsz-elnök. — Volt egy Zetor—15-ös és egy Zetor— 25-ös traktorunk. E vasparipák nyer­gébe elsőkként Compoly Berti, Adám Imre, Világi Jenő és Béres Pista ültek. Majd vásároltunk egy kévekötő arató­gépet is. Azután 1949 tavaszán az el­sők között alakítottunk szövetkezetét Kelet-Szlovákiában, amelynek Cap István volt az elnöke, jómagam meg a könyvelője. A gépszövetkezethez csupán any­­nyit: egy könyv került a kezembe, amely a „Társasági anyakönyv“ címet viseli. Fellapozom: harminckilenc név sorakozik benne, a nevek mellett pénzösszegek feltüntetve, összesen 65 700 korona. Ennyit fizettek tagdíj-2350 hektáros szövetkezet taglétszáma alig éri el a százhúszat. A lófogatokat harmincöt traktor helyettesíti. A most 72 éves Palágyi M. János a múltról így vélekedik: — Mindig a szövetkezés mellett szóltam. Sok embert meggyőztem a közös gazdálkodás előnyeiről. De ma­gam sem gondoltam arra, hogy ennyi­re gyors lesz a fejlődés tempója. Pél­dául a közel ezer hektárnyi gabonát tavaly tizenkét nap alatt betakarítot­tuk. S hadd szóljak községünkről is: arculata teljesen megfiatalodott. Épül, szépül, űrökre eltűntek a kastély kö­rüli cselédlakások — a hajdani kiszol­gáltatottság, a nyomor, a keserves munkásélet nyomai. Nincs már ci­gánytelep, lakói a község területén, korszerű családi házakban laknak, emberséges körülmények között. Az elröppent huszonöt év alatt — vagyis a szövetkezet fennállása óta — a 460 családi házból 360 ú|, illetve újjáépí­tett. A portaianított utak szélét beton­járdák szegélyezik. Néhány beszédes számadat még ide kívánkozik, amely a szövetkezet ered­ményeit példázza. A múlt évben — az eléggé silány minőségű, homokos ta­lajokon gabonafélékből 37 mázsás hektárhozamot értek el. A járványos állatbetegségek ellenére 3800 mázsa húst értékesítettek, tehenenként 2970 liter tejet fejtek (az 1954-es évben csupán 1200 litert), s közei egymillió litert adtak a közellátás céljára. Ta­valy a malacelválasztási átlag anya­kocánként 19 volt, s ebben az évben már 21 darabot irányoztak elő; ugyan­akkor 700 mázsával több hús kiterme­Győzelmes út megoldásának lehetőségeit módsze­reit. — A falu népének megbízásából vál­laltam el a vezetést — jellemezte rö­viden Sládeőek elvtárs azt az idősza­kot, mikor már szövetkezett elnökként kellett beváltania a hozzá fűzött re­ményeket. Az évről-évre fellépő gaz­dasági javulást célszerűtlen lenne most hosszadalmas számadatokkal tükrözni, itt egyetlen mondat ts tga­zolt: mikor kikértem a szövetkezet 1963-as, 1973-as eredményeit tartal­mazó adatregisztert, több ágazatban még az 50 százalékos javulás is elő­fordult. Huszonöt év hosszú idő, jóformán egy embert élet alkotóereiének javát foglalja magába. Éppen ezért a szo­cialista mezőgazdaság negyedszáza­dos évfordulója külön ünnep azok számára, kik átélték a kezdett nehéz­ségeket, és sikereket értek el. Külön ünnep számukra, s mindannyian csak­is elismerést érdemelnek. —kanta­ként a gépszövetkezet rendes és pár­toló tagjai. Később a bank is folyósí­tott hitelt nekik, gépvásárlásra. No meg egy hiteles vagyonátadási jegyzőkönyv is előkerül, amely 1949. június 28-án íródott. Eszerint a gép­szövetkezet 15 399 korona készpénzt, két Zetor-traktort. pótkocsit, négyes ekét, vetőgépet, fűkaszálót adott át összesen 433 ezer korona értékben a megalakult efsz-nek, amelynek vala­mennyi gépszövetkezeti részvényes a tagja lett. Kezdetben bizony jócskán kijutott a szövetkezeti tagoknak a nélkülözés­ből, a buktatókból. A rizstelep gátjai­nak építésekor jónéhányan csak ke­nyérrel meg „proletár-szalonnával“ (vöröshagyma) csillapították éhségü­ket. Ám nem csüggedtek. A tapasztalt, régi kommunisták, s a pártszervezet lépten-nyomon segítette a fiatal kö­zös gazdaság vezetőit. S ami igen nagy szó vol: az egész falu lakossá­gának bizalmát élvezték. A tagok kö­zösbe vetett rendíthetetlen hite meg­szorozta a vezetők küzdőképességét. — A fiataljaink számára mindez ma már hihetetlennek tűnik — folytatta Dobos elvtárs —, annyira megválto­zott minden. Sokkal több valósult meg abból, amit annak idején a párt sza­vát a tömegekhez juttató agitátorok (helyesebben népnevelők!)' mondtak. Ki hitte volna az idő tájt, hogy az egykori nincstelenek, mezőgazdasági munkásoknak, a ma szövetkezeti tag­jainak afféle gondjaik legyenek, vajon milyen személyautót, hazai vagy kül­földi gyártmányút vegyenek. A két­ezerötszáz lakosú község minden har­madik csalódja autótulajdonos. A szö­vetkezeti tagok közösből eredő évi átlagjövedelme 25—30 ezer korona, az igények növekedése igen gyors ütemű, legyen az ruházati cikk, élel­miszer, könyv, fürdőszoba, vagy ép­pen központi fűtés ... Mi adja ehhez az anyagi alapot? A Leleszi MÁJUS ELSEJE Efsz, amely a huszonöt esztendő alatt gazdasági­szervezeti téren egyaránt megszilár­dult. jelenleg közel ötven millió koro­na a közös vagyon értéke. A jelenleg lését szorgalmazzák, a tavalyihoz ha­sonlítva. A mezőgazdasági termelés nyers bevétele a múlt évben 22 millió korona volt, s az idén ennél jóval töb­bet szeretnének elérni. Ogy mondják, s igaz is: a leleszi emberek szorgalma határtalan. Taka­rékosak, de nem zsugoriak. Érdeklő­désük ország és világ dolgaira egy­aránt kiterjed. Sokravágyók. Rugalma­san alkalmazkodnak minden újhoz, ami érdekeikkel egybeesik. Rendsze­­retők. Fogékonyak és igényesek a szépet illetően. És — elvárják, hogy foglalkozzanak is velük ... Ez utóbbi gondolatot már többen megfogalmaz­ták. Nem ok nélkül. Mert, a lelesziek arannyá változtatták a homokot, a legelőt. Ok Is — elsősorban emberek! S ha nézeteltérésük. magatartásuk olykor nem is a leghelyénvalóbb, en­nek oka talán éppen az, hogy az irá­nyító szervek túlontúl termeléscentri­­kusak. Ennek megvan az előnye, de a hátránya is! Mi tapasztalható, ne­gatív értelemben? Távolodás jelei mutatkoznak — irányító és termelő között. Ezen mindenképpen változ­tatni kellene. S végül még szóra bírjuk Dobos Imre szövetkezeti elnököt, aki a kö­vetkezőképp zárja a beszélgetést: — Folyamatosan átadjuk helyünket a fiatalabbaknak. A vezetőségben, az idősebb alapító tagokon — Papp Im­rén, Kiss Józsefen, Adám Imrén s jó­magámon — kívül a többi mind fia­tal... Örülünk annak, hogy van ki­nek átadni a közös „kormánykörökét“, vagyis a vezető tisztségeket. Éppen ezért sokoldalúan gondoskodunk a fiatalokról, akik közül tizenkettőn szereztek mezőgazdasági szakközép­iskolai képesítést, s egv pedig mér­nöki oklevelet a Nltrai Mezőgazdasági Főiskolán ... De nem elég ennyit Több kell... I A korszerű termelés, a gépe­sítés. a kemizálás. az iparszerű üzem­szervezés szakmai-politikai és általá­nos műveltségi téren alaposan felké­szült, teljes embereket kíván A tudo­mányos-műszaki forradalom hajnala már dereng. ILLÉS BERTALAN llllllllllll

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom