Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-11 / 19. szám
Védekezés a vetési bagoiypille hernyói ellen A vetési uagolypille az éjszaka tevékenykedő lepkék közé tartozik. A termelő inkább csak annak lárvájával, hernyójával találkozik, amit mocskospajornak, porkukacuak, földihernyónak is ne veznek. A tulajdonképpeni kártevők maguk a hernyók. A fejlettebb példányok a 40 mm-t iS elérik. Táplálékban nem válogatnak, de legjobban a paprikát, paradicsomot, mákot, gyökérzöldségeket, salátát, a faiskolai csemetéket és a cukorrépát kedvelik. A hernyók a növény föld alatti részét, vagy a gyökérnyaki részt rágják el, esetleg befúródnak a gyökgumósokba. Különösen az első nemzedék hernyói okoznak nagy kárt június elejétől. A kártételt a növények lankadása jelzi. Minél szárazabb a május vége vagy június eleje, annál nagyobb kártételre kell számítani. A második nemzedék hernyói augusztusban és szeptemberben okoznak kárt, főleg a kései káposztafélékben és a gyökérzöldségekben. A május elejétől rajzó vetési bagolypillék főleg gyomos területre rakják tojásaikat, ezért ne hanyagoljuk el a gyomirtást még a pillanatnyilag üres területeken sem. Vegyszeres kezelést csak végszükség esetén alkalmazzunk. Mielőtt döntenénk, vefertőzést, az áttelelt lárvák gyük figyelembe az előző évi és a rajzó lepkék mennyiségét. Az elmúlt években Aldrin és DDT, majd ezek eltiltása után HCH készítményekkel végeztünk talajfertőtlenítést, sőt néhol csalétkek kihelye zését is praktizálták. A legújabb ismeretek szerint a mocskospajorok irtására a szemcsézett Basudin 5 G készítmény a legalkalmasabb. Előnye, hogy a drótférgeket, ormányos lárvákat, cserebogár-pajorokat, a bársonylégy lárváit stb. is irtja. Adagja — a lárvák fejlettségétől függően — 2,6—3,0 gramm négyzetméterenként. Erősebb fertőzés esetén 3,5 —4 gramm/m2. A vegyszeres kezelést közvetlenül ültetés után, vagy az első károsított (hervadó) növények megjelenésekor I kell elvégezni. A készítmény I hatásfokát növeli a kezelés I utáni öntözés, vagy sekély I talajlazítás, kapálás. j Burner Miklós I ü minap a Slovenské Nové Mesto-i Állami Gazdaságban jártam. Elbeszélgettem a gazdaság igazgatójával, Juhász Lajos mérnökkel, majd megtekintettem a Tokaj-hegyalja kistoronya, nyúlványain elterjlő 306 hektáros szőlészetet. Volt látni, jegyezni való bőven. Arról azt hiszem nem feltétlenül fontos oldalakat írni, hogy hazánkban itt terem a legízletesebb szólő, itt sajtolják a logtüzesebb borokat. Alig akad ember, aki mindezt ne tudná. Beszéljünk inkább a vidék szőlészetének jövőjéről, távlatairól. Tokajhegyalja Mint azt már az elején említettem, a gazdaságnak 306 hektár szőlője van. A Tokaj-hegyaÍjához tartozik még a sőtöskei Szőlészeti Szakiskola 44, és a Toronyai Borászati Kutató Álló más 27 hektár szőlője is Ez együttvéve 377 hektár. A SZNT határozata értelmében ezt a területet 745 hektárra kell bővíteni a jövőben. Az állami tulajdonban levő területek betelepítésén kívül is számolnak a vidék szőlészetének jelentősebb bővítésével, mégpedig olyan mértékben, hogy a Bodrogköznek ezen a részén összesen 1346 hektáron teremjen majd szőlő a közeljövőben. A vidék szőlészete tehát egyre merészebb lépésekkel halad a fejlődés útján. Persze nem A korszerű Ültetvényeken már jól kihasználhatók a gépek. (Kádek Gábor felvételei.) 1668-as időszakban pl. 14 ezer korona volt egy hektár szőlő átlagjövedelme. Ezzel szemben a múlt évben már több mint 53 ezer koronát jövedelmezett egy hektár szőlő. Tavaly például összesen 145 vagonnyi szőlő termett ezen a teszőlészetének voltisez mindig így. A Tokaj-hegyalja vidékén lényegében az utóbbi hét év hozott komoly változásokat a szőlészet fejlődése szempontjából. Ebben az’ időben vette ugyanis kezdetét a hagyományos művelésről a korszerű, kordonos műveléshez szükséges telepítésre való áttérés. Az új módszer bevezetése szinte hihetetlen változásokat, pontosabban mondva javulást eredményezett. Míg korábban a hagyományos karós művelésű szőlők 18—20 mázsát teremtek hektáronként, addig tavaly már átlagosan 74 mázsát szüreteltek a szőlőtermesztők hektáronként. A dolgok anyagi oldalát tekintve is javult a helyzet, ami magától értetődik. Az 1966— A szakszerűen kezelt szóló szépen fejlődik, bőségesen megtéríti a ráfordítást. mieten, s ennek összértéke közel 10,5 millió korona volt. Ha figyelembe vesszük, hogy a Slovenské Nové Mesto-t Állami Gazdaság 1966— 1968 között alig 42 vagonnyi szőlőt termelt évente, akkor nyugodtan elmondhatjuk, nincs miért szégyenkezniük a gazdaság vezetőinek és dolgozóinak, hiszen szép, jő munkát végeztek a szőlészet fejlesztése terén. Ezen eredmények létrehozása persze nemcsak szorgalmas munkát igényelt, hanem sok ráfordítást Is. A gazdaság 1959—1965 között például több mint 21,5 millió koronát fordított a meglévő ültetvény rekonstruálására, valamint az újabb telepítésekre. Később még nagyobb méreteket öltött az ezirányú tevékenység, s 1966—1973 között már 32 millió 227 ezer koronát fordított a gazdaság a szőlészet fejlesz• • • ГГ • ] o v o j e tésére, bővítésére. Hogy megéri-e? A szakemberek — akik bizonyára nem tévednek — kiszámították, hogy normális körülmények között a ráfordítások 6—8 év alatt megtérülnek. A távlati tervekben meghatározott ütemben tovább folynak a telepítési munkálatok. Mindez még további kilencven millié korona ráfordítást vesz igénybe, de a fejlesztés következtében ezen a területen 1990-ben már 875 vagon szőlő fog teremni, s ez a mennyiség a mai árak szerint 63 millió koronát képvisel majd. A fejlődés eddigi eredményei és a felvázolt távlatok azt igazolják, jó úton halad és fényes jövő elé tekint a szlovák Tokaj-vidék szőlőtermesztése. A tervek valóra váltásához a szakemberek egész sora hozzájárul, akik ma már nemcsak a hagyományos módon, hanem egyre inkább a korszerű technika, valamint a tudományos ismeretek mind szélesebbkörű alkalmazásával igyekeznek előbbre vinni a szőlőtermesztés fejlesztésének ügyét, öregbíteni termelőink és boraink jó hírnevét. —asz— Ludak helyett nyulak • SZÓRAKOZÁS, AKTÍV PIHENÉS, HASZNOS IDŐTÖLTÉS ÉS VALAMIT HOZ A KONYHÁRA • EGYRE NAGYOBB AZ ÉRDEKLŐDÉS A HÁZTÁJI NYÜLTENYÉSZTÉS IRÁNT Nagy általánosságban, ha a házinyúltenyészlés kerül szóba, az emberek többsége egy lekicsinylő kézlegyintéssel intézi el a kérdést, mintha mondaná: „az is valami?“ Pedig tényleg valami, ha a házinyül szaporaságát, felhasználhatóságának sokrétűségét, népgazdasági hasznát vesszük tekintetbe. Köztudott, hogy hasának minősége a baromfihússal vetekedik, talán még jobb is annál, egészségesebb, a korszerű táplálkozás követelményeinek jobban megfelel. Gereznája a szűcsipar egyik igen keresett nyersanyaga, szűre pedig a kalapkészítő ipar nélkülözhetetlen kelléke. A kisüzemi házinyúl-tenyésztés, bizonyos szakismeretek elsajátítása után, meghozza azt a hasznot, ami a háztáji baromfitenyésztés biztosít. A fejlődés motorja pedig itt sem hiányzik, hiszen pártolói, hívei mellett ellenzői is akadnak. A házinyúl-tenyésztés meggyőzödéses hívének egyikét kerestem fel Sokolceban (Lakszakállason). CSÉPI ZOLTÁN e községben a Szlovákiai Kisállattenyésztűk Szövetsége alapszervezetének titkára. Ez az alapszervezet 73 tagot számlál és a tagok közöl tizen foglalkoznak nagyobb mértékben házinyúltenyásztéssel. Két évvel ezelőtt kezdték meg a nyúltenyésztést és már tavaly ebből a községből több mint 1500 darabot adtak felvásárlásra csaknem 6 mázsa összsúlyban. Csépi elvtárs „farmja“ a háza végében levő, egykoron istállóként használt tágas helyiségben található. Nyúltenyésztéssel két esztendővel ezelőtt kezdett foglalkozni. Három törzskönyvezett anyát és két apaállatot szerzett be. Jelenlegi állománya kizárólag nagy csincsilla, mivel azt tapasztalta, hogy az ottani adottságoknak ez a fajta felel meg a legjobban, eléggé ellenálló, súlygyarapodása, növekedési aránya kedvező. Beszélgetésünk során a házinyúl-tenyésztés számos kérdését érintve megkérdeztem Csépi Zoltánt, milyen gazdasági eredménnyel zárta az elmúlt évet, hogy ebből is, legalább hozzávetőleges képet tudjon alkotni a kívülálló, mennyire fizetödik ki a házinyúl-tartás. Válasza egyértelműen igazolta a nyúltenyésztés gazdasági előnyét. A házinyúl-tenyésztésből eredő összbevétele tavaly elérte a 9 ezer'koronát. Mivel ez az esztendő lényegében a tenyésztés megkezdésének első éve volt, természetesen a berendezkedés, egyes kellékek, valamint a takarmányok beszerzése nagyobb költségráfordítást igényelt. Azonban így is egész tekintélyes nyereséggel zárta az évet. Egyik szót a másikba fűzve, a takarmány kérdésre terelődött beszélgetésünk. Vajon mit csinál az olyan tenyésztő, akinek nincs módjában, hogy a megfelelő takarmányokat önmaga termelje ki? — Az elmúlt esztendőben — válaszolta a kérdésre Csepi.elvtárs — minden leadott kilogramm nyúlhús után a tenyésztő másfél kiló takarmánytápot vásárolhatott. Ezt a juttatást a közelmúltban egy kilóra csökkentették. Ami a zöldtakarmányt illeti, ezt a kérdést úgy oldom meg, hogy a temető felét kibérleiu, a füvet lekaszálom és ebből készítek szénát. Néha a szomszédoknál is lekaszáloni az udvarokban található gyepet, begyűjtőm az útárok füvét. Zölden azonban nem etetek, az állatok mindent csakis szárított állapotban kapnak. Mivel Csépi elvtársnak tavaly is elég nagy volt a nyúlállománya, heredarát, búzát, árpát, kukoricát a szövetkezeti tagoktól vásárolt. Ez pedig az összkiadásokat lényegesen megnövelte, de még így is szép eredménnyel zárta az évet, annak ellenére, hogy a felvásárlási árat csökkentették. Még 1972- ben a házinyúl felvásárlási ára kilogrammonként 17 korona volt, tavaly már csak 15 koronájával vették át. Községünkben azonban a nyúltenyésztők száma ennek ellenére sem csökkent, sőt az érdeklődés, úgymond még fokozódik. Egyre-másra jönnek hozzá is, hogy törzskönyvezett tenyészállatot vásároljanak. Hiszen a házinyúltenyésztés aránylag igénytelenebb, mint a baromfitenyésztés; iskolás gyerekek, házi asszonyok is foglalkozhatnak vele. Ha közelebbről vesszők szemügyre falvainkon a fejlődés hozta változásokat, úgy igazat kell adni annak, aki kijelenti, hogy a lúdtartásnál ma már gazdaságosabb a házinyál-tenyésztés. A libákat már nem lehet a tarlóra kihajtani, mivel aratás után a tarlót mindjárt felszántják. Valamikor Lakszakáloson minden udvarban legalább 10— 15 ludat tartottak. Átszámítva a tartási és nevelési költségeket az ilyen lúdtartás tíz házinyúl hasznával egyenlő. Talán ez is egyik oka annak, hogy községükben a nyúltenyésztés iránt az érdeklődés egyre növekszik. A nyúltenyésztéssel foglalkozni kívánókat igyekeznek a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségébe beszervezni. Az ez év őszén megtartandó taggyűlésükön további 20—30 új tag felvételével számolnak. beszélgetés fonalát Csépi elvtárs megjegyezte, hogy nyírtainak ivóvizét rézgáliccal fertőtleníti. Rézgálicból 10 dkg-ot old fel 1 liter vízben, s ebből az oldatból adagol 50 grammot minden 10 liter ivóvízbe. Állományában — szavai szerint — ezért nem üti fel fejét a májbaj és az állatok is jobban fejlődnek. Egyeseknek sok bajt okoz a nyulak fülrühessége. Nála ez sem fordul elő, inert rendszeresen Scabitol- olajat csöpügtet a nyulak fülébe, amitől fölök szép síma lesz. A községben levő nyúlállományt minden évben beoltják toximikózis ellen. Ezt az akciót úgy szervezik meg, hogy pontos időrend szerint egy helyre összpontosítják a legközelebbi tenyésztők állatait, ahol az állatorvos elvégzi az oltást. A komoly szakmai ismeretek annak a kérdésnek felvetésére ösztönöztek, vajon hol sajátította el ezeket, honnan merítette tudását, kitől tanulta a nyúltenyésztés csínját-binját. Csépi elvtárs egy könyvet hozott ki a másik szobából. A Mucha—Zelnik nyúltenyésztési szakköny vet. — Ebből, a szaktársak tanácsaiból és saját gyakorlati tapasztalataimból merítem a további munkámhoz szükséges szakismereteket. EzenkívUl rendszeresen olvasom a Záhradkár a chovatef szaklapot, amely időszerű és értékes cikkei útján már nem egy új ismerettel gazdagított. Nagy kár, hogy magyar nyelven nem jelenik meg hasonló szakfolyóirat, amely számunkra mégis jobban érthető formában, anyanyelvűnkön adna egyes felmerülő problémákra szakszerű választ — mondotta búcsiizásnnk előtt Csépi Zoltán. Egy lelkes kisáilattenyésztűnél jártunk, akinek szórakozása, aktív pihenése, kedvtelése a házinyúl-tenyésztés, annak ellenére, hogy ez a tevékenység minden szabad idejét leköti. Szívvel-lélekkel végzi azt amit csinál, mert szilárd meggyőződése, hogy a házinyúl-tenyésztés mint hobby, mint értékes időtöltés is szép, s ezen felül jelentős értéket, gazdasági hasznot is hoz, nemcsak a tenyésztőnek, az egyénnek, hanem az egész közösségnek, szocialista társadalmunknak is. Ai ötéves népgazdasági terv előirányzata alapján a Szovjetunióban 1975-re 170 ezer tonna magas tápértékű, diabetikus nyúlhúst kell termelni, és 100 millió nyúlprémet átadni a népgazdaságnak. A nyúlállomány növekedésének üteme jelenleg a szövetkezeti és az állami gazdaságokban, az ál-Nyúltenyésztés a Szovjetunióban lami vállalatokban a legnagyobb, s jóval kisebb az egyéni, illetve a háztáji gazdaságokban. A fejlődést elősegítette, hogy 2400 egyedes törzsállomány elhelyezését biztosító típus telepterveket készítettek, valamint 800 —2400 férőhelyes terveket hagytak jóvá, és a szabvány nyúltakarmánykeverékeket már szélesebb körben forgalmazzák. Megítélésük szerint 1973 döntő szerepet játszott a nyúltenyésztés fejlesztésének területén is. Az intenzív nyúltenyésztés területén már hasznos hazai és külföldi tapasztalatokkal rendelkeznek. A közelmúltban még 1 q súlygyarapodás eléréséhez 15 q takarmányegységet és 12—14 munkanapot használtak fel. Ma a nagyüzemekben 1 q súlygyarapodásra 5,0 —5,5 q takarmányegységet és 4,5—5 munkanapot fordítanak. Az ilyen helyeken a rentabilitás 170 —180 százalékos. Például Örményországban, a Majszkij Szovhozban, az intenzív nyúlfarmon (egyelőre' részleges üzemeltetéssel) 1972-ben 1300 anyától 39 ezer nyulat neveltek fel és értékesítettek. A gazdaság bevétele 4,3 ezer tenyésznövendékért, 25 ezer húsállatért, valamint 6,2 ezer prémért összesen 2 millió 486 ezer volt. A ráfordítási költségek levonása után 141 900 rubel volt a nyereség. Jelentős támogatást kapnak a háztáji, a társulási és az iskolások gondozásában levő nyúltenyészetek is. (Kralikovodsztvo) Szakmai kérdésekre terelve a (obenan)
