Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-04-27 / 17. szám

1974. április 27. SZABAD FÖLDMŰVES Sorso Az asztalnál szemben ültem az ** idős férfival. Csupán ezt a né­hány dolgot tudtam róla: az első világháDorú után baloldali demokrata­ként, majd a kommunista párt tagja­ként működött. Nevéhez íűzódik az ország első szövetkezetének megala­kítása, hihetetlen aktivitása a mai napig lankadatlan. Gyakran beszéltek, Írtak erről az emberről. Talán ennek hatására sze­rényen így hangzottak első mondatai: — Sohasem kívántam azt, hogy val­­lukra emelgessenek az emberek, jel­szavas mondatokkal éltessék a mi tevékenységünket, életünket. Inkább szeretném, ha megértenék az okot, amit a leggyakrabban egy részlet­­mozzanatból érezhetnek ki. Az okot, amire olykor már nem is figyelünk. Pedig nagyon tanulságos ... lelkese­dést sugall... Furinda Rudolf, a túrái C'ôrei j kommunista vezető szavai után a kezdetről beszélt. Egészen fiatalon,, 1923-ban csonlbetegsóg érte, s állapo­tának súlyossága a mozgásképtelen­ségig vezetett. — A beteg ember dühével száz számra olvastam könyvet, s így a pici, szegényes szobát egy nagy-nagv világgal töltöttem be. Barátaim által szovjet kommunista szerzők művel is kezembe kerültek. Az elkeseredett ember, aki szegény is, beteg is, saját környezetén felüli gondolkodásra kényszerül. Ez a hetyzet, a könyv, alapja volt további életemnek. A felgyógyult földmunkás fiú első nagy élményét az 1925-ös lévai május elsejei ünnepségek alkották. — Itt találkoztam először a tömeg­gel, a. lelkesedéssel, azokkal az em­berekkel, akik mertek kérni, ellen­állás mellett is keményen követelni. Ezen a május elsejei reggelen, mint­ha a föld mozdult volna meg Léva környékén. Az emberek csoportosan, gyalog vagy szekereken érkeztek a színhelyre. Emlékszem, a mi csopor­tunk, a garammentiek csoportja, na­gyon harcias volt. Előre megbeszélt követelésekkel, tömör, de sokatmondó jelszavakkal vonultunk fel. Lehet, ma már nem igen tudunk ilyesmit érté­kelni. De a csoport első sorai, a leve­gőbeemelt paraszt- és munkáskezek... ez valami félelmetes volt. Ennek már akkor kellett valamit jelentenie, je­leznie. Ott voltam aztán az ezt köve­tő többi május elsején is... Persze majdnem mindegyiket a lefogások, kihallgatások követték ... De ma már nehéz erről beszélni... Örüljünk in­kább a jelennek__ Nagyonis érteni lehetett Furinda k-má elvtárs mondatait. A keserves harc vérrel átitatott valóságát a múltnak hagyja, nem kívánja részleteire bon­tani. Az ilyen hozzáállás persze nem válthatja ki bennünk az ez iránti közönyt. Szavát, szavukat érteni, ér­tékelni szükséges... A férfi mondatain keresztül tovább peregnek az emlékek. Az 1929-es év fő állomást jelent életében. Ekkor figyel föl t központi pártszerv a munkájára, s a párt inštruktori funk­cióval bízza meg. — Huszonkilenc derekán, a Garam mentén megszerveztem egy nagy sztrájkot. A miénk volt, mi csináltuk elszántan és összefogva. A követelt két méter búzát, a túiórabért, az egy pár csizmát megkaptuk. Az önbizal­mat ezután már nem törte meg senki és semmi. ч Nehéz harccal teli évek következ­tek. Azonban ezek a nehéz idők hoz­ták az újat. Megteremtették az alap­ját egy forradalmi változásnak, a jelen magvának. A világháború utáni években sem lankadt Furinda elvtárs lelkesedése. Ezerkilencszáznegvven­­nyolcban Túrán megalapították az ország első szövetkezetét. A későb­biek folyamán számtalan tanulmányi csoport látogatott a faluba, ismerked­tek az új gondolattal. Érdemes azon­ban belepillantani a ma már hihetet­lennek tűnő kezdeti nehézségekbe is: — Az indítópontot egy rádióban történő bejelentés adta. Felhívást tet­tek közzé a kollektivizálással kapcso­latban. Hogy bátorkodtam az alapítás gondolatával foglalkozni, ez a múlt­beli pártmunkának is köszönhető. — Teljes állami támogatás nélkül kezdtük, úgyszólván a semmiből. Egy 78 hektáros birtokra adtam be kér­vényt, amit meg is kaptunk. De köl­csön kellett volna. EzerKilencszáz­­negyvenkilencben a szegényemberek bizalmával mentem a párttitkársági a. Bratislavába. A kölcsön ügyében Ba­­cllekkel, a párttitkárral beszéltem, akinek válasza így hangzott: „Szövet­kezetei alakítottak? ... Fasisztákkal? Népnyúzőkkal? ... Ember! Hát értse meg... Ha ez nem sikerül, akkor arra a vidékre legalább öt évig nem tehetjük be a lábunkat!“ Egyáltalán nem lepett meg ez a válasz. Hiszen maga a párttitkár sem hitt a siker­ben, mivel tül gyakori volt még ekkor is az ellenzéki megmozdulás. A ké-. söbbiek folyamán, mikor már bizo­nyítottunk. megkaptuk a kért köl­csönt. De milyen út vezetett csupán idáig? A bankban váltő-kölcsönt vet­tünk fel négy tagunk házára. Elég csúnya dolgok voltak ezek, mert jusok akármennyire is jóakarata volt a ház­­tulajdonos kommunista, a szíve mé­lyén mindegyik ezt gondolta: „Oda­lehet a házam is!“ Da a földet Így két pár kölcsönkért lóval bevetettük, majd arathattunk. Sok volt a vita is. Az évtizedekkel elmaradt proletár, aki egész életében mást szolgált, nem volt képes bizonyos összefüggéseket felfogni. De a lelkesedés, az akarás mindent legyőzött. Ezerkilencszázöt­­ven október elsején mind az állami, mind a bankkölcsönt visszafizettük, rendeződött a tagok jutalmazása is. A hasznosan eltöltött élet néhány megelevenített filmkockája után so­kan gondolhatják, az ilyen embernek öreg napjait a jól végzett munka, nyugalmat árasztó gondolata sugároz­za be. De nem egészen így van. Fu­­rinda Rudolf, a párt veterán harcosa, korát felülmúló energiával, a mai na­pig is aktívan dolgozik, s jelen van mindenütt, ahol a megoldásra váró gondok, ügyes-bajos dolgok egész em­bert kívánnak. Ott van a járás min­den főbb ülésén, a szövetkezet össze­jövetelein, mtézi a falu kisebb-na­­gyobb ügyeit, és az Idén sem hiány­zik majd a levicei (lévai 1 május else­jei felvonulásról. Május elseje. Talán Furinda elv­társban egészen más érzelmedet keit, mint az ezt ünneplő fiatalabb ember­társaiban. Néha szomorú, de hagyon megnyugtató gondolatok ezek Számá­ra ezt a megnyugvást olykor egy-egy május elsejét ünneplő gyermek öröm­teli arca sokkal határozotabbar. iga­zolja, mint bármiféle magasszintü összefüggés. „MERJÉTEK A SZÓT KIMONDANI!“ Boros Jánosék háza sok emléket őriz: számtalanszor ültek itt össze a falu illegalitásban dolgozó kommunis­tái, 1931-ben a ház átkutatása által sok kommunista került a hatóságok fekete listájára, a falu lakossága itt ünnepelte az elsőként alakult szövet­kezet jó eredményeit. Egy ház, mely a puszta szemlélőnek keveset jelent, annál többet az ezt ismerőnek. A Boros házaspárral, akik még a mai napig is itt laknak, az emlékeket bontogattuk. Emlékeket, amelyek a földalatti szervezetben dolgozó kom­munisták harccal teli keserves élet­pályáját tükrözik. Hogyan tekint vissza az esemé­nyekre Boros János? — Az 1919 es forradalom idején cselédként dolgoztam Jur nad Hro­­nomban. S mikor bejött hozzánk a vörös hadsereg, éppen ezen keresztül 3 Furinda Rudolf és Boros János veterán kommunisták. / kerültem velük kapcsolatba, segítsé­gükre voltam harcaikban. Ha az em­ber visszagondol, most látja csak igazán, mennyire letoinpította gon­dolkodásunkat az elmúl! rendszer. Harcot, tettet, lelkes emberek igaz célért való küzdelmét kellett ahhoz látnunk, látnom, hogy felébredjek, tegyek valamit ennek érdekében. Hát ezt adta nekem a vörös hadsereggel való találkozás, ami alapját képezte az ezt követő tevékenységemnek ... Ugyanis 1926-tól mint szakszervezeti tag, 1928-töI már mint párttag mű­ködtem. — Mint szegény földmunkás, a puszta létkérdésem a munkaadómtól függött. Valótlannak tűnik erről már beszélni, de nem féltem, nem féltünk kimondani az igazunkat s 1928-ban sztrájkot szerveztünk. Mindegyik munkás megkapta a követelését, de engem, mint a sztrájk egyik irányító­ját elbocsájtottak a birtokról ... Ds ha egészében nézünk a dologra, nagv siker volt ez abban a kegyetlen rend­szerben ... Mivel a párt ügyintézője voltam, rengeteg irat, igazolvány, bélyeg, agi­­tációs anyag volt elrejtve a lakásom ban. Tudtukra juthatott ez a hatósá­goknak, mivel 1931-ben 11 csendőrt küldtek ki hozzám házkutatásra. Az utolsó iratig minden pártanyagot le­foglaltak .. . Annakidején nagyon meghurcoltak több társammal együtt. Boros Eszter, az idős kommunista felesége férje mellett állt, segítette munkájában. Ö vállalta a sajtóter­jesztő szerepét, hordta szét a Fáklyát, az Otat és a többi kommunista ter­méket. Együtt járt férjével, s a falu kommunistáival azokra a május else­jékre, melyeket ma már csak emlé­keikben őriznek. Boros néni így em­lékszik vissza: — Nem volt olyan május elseje, melyet férjemmel kihagytunk volna. Örömmel mentünk, mert meg vol­tunk győződve arról, hogy így szer­vezetten, közös erővel érhetjük el követeléseinket. Emlékszem, a szerve­zés egy része miránk, asszonyokra, hárult. Transzparenseinkre a „mun­kát, kenyeret!“ s más követeléseinket írtuk. Mi készítettük elő némelyik' tiltakozó beszédet is. A felvonulást persze nem egy esetben erőszakosan szétzavarták. A kardlapok, gumibo­tok, sokunkat meg is sebesítették ... Boros János nagyon érdekes gon­dolatokat vetett fel a múltbeli és a mai május elsejékkel kapcsolatban. Szavát nem torzította öndicséret vagy a közös erővel elért győzelem ki­sajátítása. Más volt ez. Tanács, ami a jelen emberének, építőjének szól, amire érdemes odafigyelni. — Olykor megkérdezitek tőlünk, milyen is volt az út idáig. És mi tör­ténetekkel, dátumokkal igazolunk bizonyos tényeket. De érzem, a tisz­teletet irántuk megadjátok. Néha már talán unjátok is ezt az ismételgetést. Éppen ezért szeretném, ha mindezek­ből a visszaemlékezésekből tanulság­ként levonnátok a következőt: soha ne hiányozzon a lelkesedés. Mi vitt minket azelőtt egy május elsejei ün­nepségre? A szükség és a nagy-nagy lelkesedés. Ezt csupán azért említet­tem, hogyha felvonultok a mai sza­bad május elsején, ne hiányozzon belőletek az odaadás, a lelkesedés, merjétek kimondani és tanítani azt a szót: ami a boldog jövőtök biztos alapját képezi. Kalita Gábor Príroda Kiadóvállalat mérnök, igazgató elentősebb tevékenységét a Szövet­kezeti munkaiskola című sorozat szlovák és magyar nyelvű kiadása .mentette. E tekintetben a vállalat úttörő munkát végzett, mert aktívan bekapcsolódott az új szakemberek és káderek nevelésébe. A főiskolások részére is egymás u:án jelentek meg a tankönyvek. Pl. Pupesku: A gazdasági állatok anató­miája. Fábry: Olajosnövények, Krini­­cin: A gazdasági állatok fiziológiája. Ezerkilencszázötvenhétben már az ezredik kiadás is napvilágot látott. A juhiláris könyv a szlovák lótenyész­tés monográfiája volt. Még ugyanab ban az évben kezdtek megjelenni a nítrai Mezőgazdasági Főiskola peda­gógusainak tudományos-kutató gvűj­­teménvei is. A könyvkiadói tevékenység 1957 után sem változik. Elsősorban a me­zőgazdasági és erdészeti iskolások tankönyvei, középkáderek kéziköny­vei, valamint a főiskolások részére, kia­dott elméleti művek szerepelnek a tervben. Az idő távlatából visszapil­lantva is érdemes megemlíteni né­hány figyelemre méltó kiadványt. Mint pl.: Fiséra: A szövetkezetek irá­nyítása és szervezése. Chlebík: A gyü­mölcsfák oltása ás szaporítása. Hroš­­ša: Talajisineret, Вепса és Zapár: Cu­korrépa stb. c. könyveket. A vadá­szok. méhészek, kiskertészkedők, kis­állattenyésztők és természetbarátok részére is több tucat könyv jelent meg. Elmondható, hogy e téren egyet­len területet sem mellőzött a válla­lat. A kiadó a színvonalasabb tevékeny­ség érdekében külfölddel is felvette a kapcsolatot. Elsősorban magyaror­szági, szovjetunióbeli, lengyelországi, NDK-beli, román és bolgár testvérkia­dókkal. A közös együttműködés egyik eredménye Popesku: A gazdasági ál­latok topográfiai anatómiai atlaszá­nak kiadása; 1960—62-ben két kötet, 1968—69-ben pedig a harmadik kötet is megjelent orosz, német, lengyel, magyar és szlovák, később még an­gol és francia nyelven is, összesen 18 ezer példánvszámban, ami kétsé­gen kívül átütő nemzetközi siker. A kiadói tevékenység olyan érzé­keny — és a szerzők, szerkesztők lektorok és fordítók által befolyásolt szakasz, hogy e kapcsolatok nonyo­­lultságában nem lehet mindig teljes tárgyilagossággal megítélni egy-egy könyv vagy sorozat fontossági sor­rendjét. Ezért Csehszlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának titkársága 1962-ben külön foglalko­zott a mezőgazdasági irodalom és saitótermékek kiadásával, és mező gazdasági kiadó további tevékenysé­gét illetően jelentős határozatokat hozott. A Szlovák Mezőgazdasági Kiadó gyorsabban reagált a könyvpiac és az olvasótábor követelményeire^ Ezer­­kilencszázhatvanöt után szemlátomást javult a kiadások szerkezetének évi terve. Emelkedett a kertészkedők, va­lamint a méhészek, vadászok és kis­­állattenyésztőlt részére kiadott köny­vek száma, mely magas példányszá­mokat ért el. Megszületett a Trófeák című sorozat, melyben a legérdeke­sebb hazai és külföldi vadászelbeszé­lések, élménybeszámolók jelennek meg. A kiadó továbbá több eredeti, megasszintű elméleti művet és olyan fordításokat jelentetett meg, melyek új ismereteket hoztak a növényter­mesztésbe és állattenyésztésbe, a mun­kaszervezésbe, valamint a termelés technológiájába. Megemlíthetjük töb­bek között: A gazdasági állatok gene­tikája, Mikroelemek az elméletben és a gyakorlatban, a magyarból Гсгф"­­tatt Mezőgazdasági üzemekben Skan­dináviától Olaszországig, A növények tápláléka című könyveket, továbbá A mezőgazdasági gépek karbantartása című sorozatot, valamint Az irányítás új módszerei a mezőgazdaságban, Gya­korlati gyümölcstermelés, A földmű­velés című műveket és egy egész sor főiskolai tankönyvet. Magas példányszámban több tucat tankönyv jelent meg a mezőgazdasá­gi és erdészeti iskolások számára. Ezeknek a tankönyveknek az előállí­tásánál a kiadó felelős dolgozói min­denkor szem előtt tartották azt a tényt, hogy a tanulóifjúság nemcsak a tananyagot sajátítsa el, de megta­nuljon kellőképpen bánni a szakiro­dalommal is. A Szlovák Mezőgazdasági Kiadó 1969. január 1-én a Príroda névet vet­te fel, hogy még jobban kibővíthesse, kifejezésre juttathassa kiadói tevé­kenységének széles skáláját. Ezerki­­lencszázhetvenegyben a Príroda át­veszi a Mezőgazdasági Kiadót is a kö­vetkező lapokkal: Beseda {1971. de­cember 31-én megszűnt). Szabad Földműves, Pôda a úroda, Chov hos­podárskych zvierat, Poľnohospodárska ekonomika. Mechanizácia poľnohos­podárstva. Záhradník, Vinohrad, Vče­lár, Záhradkár a Chováte!, Les, című heti- ill. havilapokat, valamint a két­­havonként megjelenő Veterinársky časopis című lapot. Ezenkívül a Me­zőgazdasági és Élelmiszerügyi Minisz­térium brozsúráinak kiadását is el­vállalta. A gyakorlat igazolta, hogy helyes, ha a mezőgazdasági kiadványok egy vállalathoz tartoznak, mert csak így lehet tárgyilagosan megítélni a meg­jelent sajtótermékek tervét és biztosí­tani az egységes kultúrpolitika érvé­nyesítését a jelenlegi és távlati kia­dói tevékenységben. Az utóbbi időszak könyvkiadási te­vékenységéből elsősorban olyan mü­veket kell megemlíteni, mint pl. Cup­ká és Majerčiak: A malacnevelés új irányzata, Sidor: A gazdasági állatok hasznosságának értékelése. Pruchnv: Úszi búza, GábriS: A gazdasági álla­tok atlasza, Ritter: Barangolások a természetben, Horváth: A mezőgazda­sági üzemek tudományos irányítása. Kanduška: Erdei növények, stb. című könyveket. Az idén egy igen jelentős kiadás lát napvilágot, melynek előkészítésé­nél külföldi szerzők is közreműköd­tek. Ez a könyv Labuda ás társai: A nagyhasznosságú állatok életmódja és takarmányozása nagyüzemi hizla­lás feltételei között. Egy további ki­advány, melynek egyetlen mezőgazda sági üzemben sem szabad hiányozni, Vojáček: A szocialista mezőgazdaság fejlődése című műve. A Príroda Kiadó 25 éves fennállása óta több mint 15 millió példányszám­ban csaknem 3600 könyvet és sokmil­lió sajtóterméket adott ki, melyekkel a mezőgazdasági dolgozónak szak- és tudományos betekintést nyújtott az agro- és zootechnikába, gazdaságtan­ba, gépesítésbe és a termelés irá­nyításába. A kiadó távlati tervét a CSKP XIV. kongresszusa határozataival összhang­ban állította össze. Ez annak a biz­tosítéka, hogy úgy mint eddig, a jö­vőben is olyan könyvek, újságok és folyóiratok kerülnek kiadásra, melyek a nagyüzemi gazdálkodás, a mező­gazdasági dolgozók szakmai és kul turális színvonalának emelését, vala­mint a technikai vívmányok népsze­rűsítését szolgálják. A Szovjetbarát Áprilisi szama méltóan emlékezik meg Lenin születésének 104. évfordulójá­ról. „Lenin, az ember“ címmel szemelvényeket közöl A. R. Wi­liams, haladó szellemű amerikai újságíró könyvéből. A „Győze­lem forrása“ c. cikkben méltatja a kommunista párt szerepét a dolgozó nép szabadságáért ví­vott harcban. Megemlékezik a pionírszervezet megalakulásá­nak 25. évfordulójáról. Érdekes adatokat közöl Moszkva fejlődé­séről, a moszkvai tanács mun­kájáról. Bemutatja a Kelet-szlo­vákiai Vasművet és a bratislavai Stovnaftot, amelyek szovjet se­gítséggel üzemelnek. „Az utolsó csepp vérünkig“ című írás Pavel Morjakovröl, Szevasztopol hőé védőjéről szól, aki később Csehszlovákiában harcol partizánként. „Az orosz észak“ c. riport elvezet a messzi Arhangelszkbe, a tundrák vilá­gába. Egy másik írás viszont azt elemzi, miként lett a Zsiguli­­gyár a munka és az irányítás iskolája. A tudományos oldalakon Bo­risz Petrovszkij akadémikus ar­ra a kérdésre válaszol, miként védekezhetünk a szívinfarktus ellen. „Az ok közvetlenül a mai ember életének felfokozott rit­musával, érzelmi túlterheltségé­vel kapcsolatos“ — mondja a neves tudós. Továbbá a lap be­mutatja Szergej Koroljov aka­démikust, akinek a nevéhez fű­ződik minden idők egyik legna­gyobb tudományos és technikai vívmánya: annak a korszaknak a megnyitása, amelyben az em­beriség birtokba veszi a kozmi­kus teret.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom