Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-13 / 15. szám
Szolgáltatások akiskertészkedők előnyére (Folytatás az 1. oldalról.) talajelőkészítés, a növényápolás, a betakarítás és a községen belüli szállítás megkönnyítésére. Ezekből a traktorokból azonnal húsz is elkelne. # Nagy kereslet mutatkozik a parkok begyepesítésére alkalmas alacsony növésű fűmagkeverékek iránt. Ebből és a szintén igényelt madáreledelből a keresletet egyáltalán nem tudják kielégíteni. Ezek képezik az üzem sikeres munkájának és további fejlődésének akadályait. Ezeken a problémákon kellene segíteni, ezeket az akadályokat kellene elhárítani. ELŐNYÖS A TAGSÄG SZÄMÄRA A Nové Zámky-i Kertészeti Szolgáltatás üzeme, hogy munkáját sikeresen végezhesse, öt tehergépkocsival rendelkezik, amelyekkel egyrészt a tagság által igényelt kellékeket, műtrágyákat, vegyszereket és egyéb cikkeket szállítják el a megrendelőkhöz, másrészt pedig a felvásárolt termékeket továbbítják az átvevő központokba, a vásárlókhoz, a feldolgozó üzemekbe, illetve a közvetlen fogyasztókhoz. A termelőkkel, csakúgy mint az átvevő kereskedelmi és feldolgozó vállalatokkal, szerződés alapján folytatják szolgáltató és közvetítő tevékenységüket. Az egyes alapszervezetek időnként rendszeresen bejelentik miből, milyen mennyiségben van még felvásárolható termékük és zöldségből, valamint gyümölcsből mennyivel több termés várható az elkövetkező idényben. Igen kedvezőek ezek a szolgáltatások a tagság számára. Egyetlen helyen szerezhetik be a számukra szükséges cikkeket, vetőmagokat és egyéb kellékeket. További előny, hogy az egyes alapszervezetek az e szolgáltató vállalattól rendelt cikkek összértéke alapján a nagykereskedelmi rabat 40 százalékát kedvezményként kapják. Ezen felül az alapszervezetektől felvásárolt gyümölcs és zöldség összértékének egy százalékát kapják a szervezetek az elszámolási időszak, tehát az Idény végén, ami egyrészt jó munkájuk jutalmazása, s ebből az összegből fedezhetik a kiskertészkedők alapszervezetei a felvásárlás megszervezésében előadódó esetleges kiadásaikat is. Végezetül elmondhatjuk, hogy e fiatal szolgáltató vállalat előtt a további fejlődés, a még eredményesebb tevékenység távlatai bontakoznak ki. Bízunk abban, hogy sikerül majd kiküszöbölni 9 munkájukat ma még részben Haíráítáto akadályokat. (obenau) |u|int ismeretes, a burgonyatermesztés fejlődésének egyik legismertebb jellemzője az új fajták térhódítása Kiváltképpen a primőrburgonya termesztésének eredményesebbé tétele követeli meg a régi fajták újakkal való helyettesítését. Magyarországon például nagyon leromlott a Korai rózsa burgonya, s helyette hosszú ideig nem kaptak új fajtát a termelők, ami fékezte a termelés fejlődését. Azután megjelent a termelésben és a piacon a német Axilia és Astilla, majd a magyar Nyírségi korai burgonya. A közelmúltban tovább bővült a fajtaválaszték a holland Jaerla fajtával. A gyakorlati tapasztalatok szerint az utóbbi minden tekintetben felülmúlja a Magyarországon elterjedt összes fajtákat. Koraiság tekintetében még a közkedvelt Gülbabát is tíz nappal megelőzi. A Kertészet és szőlészet című magyar szaklapban dr. Borús József, a Nyírségi Agrotechnikai Kutató Intézet dolgozója tájékoztatta a termelőket a fajta tulajdonságai, valamint termelési eredményei felől. A szerző megemlíti, hogy 1972-ben az intézet kisváradi telepén — június 14-i felszedéskor — 167 mázsa, 1973-ban június 20-i felszedéskor 272 mázsa Keresett primőrburgonya átlagos hektárhozamot adott a Jaerla primőrburgonya. Üzemi termesztésben is elértek belőle 240 mázsát. A gumóknak mintegy kilencven százaléka értékesítő nagyságú volt. A nagyüzemi termelésben is helytáll ez a fajta. Ezt bizonyítja az is, hogy pl. az eperjesi Alkotmány Tsz-ben több mint 400 mázsát termett ez a fajta hektáronként. A szerző írásából megtudjuk, hogy a Jaerla burgonya intenzív termesztési körül ményeket, magas tápanyagszintet és jó talajelőkészítést igényel. Az előhajtatás nélkülözhetetlen. Az értékesítési tapasztalatok szerint a fogyasztók szívesen vásárolják ezt a burgonyát, mert a gumók tetszetős külsejűek, alakjuk telt, hengeres, felületük sima, a szemek sekélyen ülnek. A gumó héja és húsa halványsárga. Ez a burgonya kevés keményítőt tartalmaz, nem fő szét és igen kellemes ízű. Ami a termesztőket ér dekli: a Jaerla hátrányos tulajdonsága, hogy aránylag rövid a gumók nyugalmi ideje, télen hamar bekövetkezik a csírázás. Ezért a nagyüzemekben feltétlenül jól szabályozható, szellőztetett halmos tárolást kell alkalmazni. A szóban forgó fajta további hátránya, hogy fogékony a vírusos levélsodródás iránt. —bor— A termőkaros orsó felnevelése A házikertek jól bevált koronaalakja a viszonylag kis térállású termőkaros orsó. Ez egy függőleges tengelyből, a törzsből áll, amelyen az oldalágak — egyúttal termőágak — körkörösen, természetes fejlődésüknek megfelelően helyezkednek el. Termőkaros orsó nevelhető az alma, körte, cseresznye, meggy és kajszi oltványokból. A szilva erre nem alkalmas. A termőkaros orsó elsősorban a gyengébb alanyokon álló fák koronaalakja. Vadalanyon álló oltványok csak gyenge növekedésű fajták esetében használhatók e célra. Termőkaros orsófát legcélszerűbb erőteljesen fejlett, a bokorfák törzsmagasságában (40—50 cm-re) elágazódott, egyéves, erős másodrendű vesszőkkel rendelkező oltványokból kialakítani. A körtefa csemetékből azonban e célra kétéves oltványokat használjunk, mert a körtefajták nem hajlamosak egyéves korban erőteljes másodrendű hajtások nevelésére. A kiültetett egyéves oltvány legerősebb, függőlegesen álló vesszejét (a sudárveszszöt) felére, kétharmadára metsszük vissza. A visszametszés erőssége az oltvány fejlettségétől, a gyümölcsfajtól és fajtától függ. Az oldalhajtások kifejlesztésére hajlamos gyümölcsfajok (így az alma, a kajszi, a meggy sudárvesszejét általában felére, a kevesebb oldalhajtást nevelő fajtákat) a körtét, a cseresznyét pedig egyharmadára metsszük vissza. Ha olyan fajtákat telepítettünk (például almából a Starkingot, Staymaredet; körtéből a Bőse kobakot, a Vilmos körtét), amelyek kevés oldajhajtást hoznak, ugyancsak rövidebbre, egyharmadra metszünk. Hasonlóképpen rövidebbre kell metszenünk, ha gyengébb fejlettségű szaporítóanyagot ültettünk. A közvetlenül a sudárvessző mellett, megközelítően vele párhuzamosan (függőlegesen) álló vesszőt leghelyesebb tőből eltávolítani, mert feleslegesen gyengítheti a későbbiekben a sudárhajtás növekedését. Utána. ha négy öt oldalvesszőnél több van az oltványon, a feleslegeseket tőből eltávolíthatjuk. A korona meghagyott oldalvesszőit általában teljes hosszukban — visszametszés nélkül — óvatosan, hogy le ne törjenek, vízszintes állásig lehúzzuk és lekötözzük. A lekötözés során ügyelni kell, hogy a lekötözött vessző, ne ívalakban, hanem egész hoszszában vízszintes állásban maradjon. . A vesszők lekötözésének több módja is elterjedt. A leggyakoribb, hogy a vesszőket a fa koronája körül a vesszők állásának megfelelően levert kis cövekhez kötik. Lehet 3—4 levert cövek között drótot kifeszíteni, és a vesszőket a kívánt helyen a dróthoz erősíteni. — Ha az oltvány törzse nem túlságosan rövid — a vesszőket közvetlenül a fa törzséhez is köthetjük. Rayman János д tyúk fajfenntartással kapcsolatos szokásai még a háziasítás előtti időszakból származnak. A szaporodóképességre történő szelekcióval az intenzív tartásban ezek a szokások bizonyos változáson mentek keresztül, de az alapvető ösztönös mozgáselemek a nagyüzemileg tartott állományokban is jól mégfigyelhetők. A tyúkfélék is megtartották a vadonélő ősöktől származó dürgést vagy násztáncot, amely lényegében a kakas ösztönös mozgáselemeinek meghatározott sorrendje. A párzást a kakas a tyúkok figyelmének felkeltésével, felhívásával vezeti be, amely rendszerint egy hangos kukorékolásból, valamint egy takarmánydarab felmutatásából áll. A felmutatás vagy egyenes tartásban, magasra tartott takarmánnyal, vagy enyhén hajlottan, de kissé emelt fejtartással történik, és mindaddig tart, amíg egy vagy több tyúk a kakas köré nem seregük, majd a kakas a táplálékot átnyújtva valamelyiknek, udvarlásba kezd. Ha egyetlen tyúk sem reagál a felhívásra, a falatot a kakas az utolsó pillanatig csalogatóan tartya maga nyeli le. A kakas az udvarlást a kiválasztott tyúk megközelítésével kezdi, majd a tyúk körültáncolásával folytatja. A kakas a tyúkot vele azonos irányba nézve, az ellentétes oldalon leeresztett és legyezőszerűen kinyújtott szárnnyal mindkét oldalon rövid léptekkel körüljárja. Ez a mozgáselem ma már nemcsak a dürgésre jellemző, nagy állományban szinte üdvözlő formává laposodott el. A mozgásban gátolt tyúk lekuporodik, és a kakas a háta mögé kerülve meghágja. Máskor a tyúk elmenekül, és a kakas jellegzetesen leeresztett, szétvetet szárnyakkal, felborzolt tollazattal és legyezőszerűen szétálló farktoliakkal veti magát utána. Az utóbbi viselkedés összeszokott - állománynál szokások nem minden párzásra jellemzőek, egyes elemek elmaradhatnak, fajtától, tartáskörülményektől függően. Amíg a kissúlyú fajtákra (pl. fehér leghorn kakasra) az azonos számú körültáncolás és táplálékfelmutatás jellemző, addig a nagytestűeknél, pl. (New. hamp-A tyúk párzási szokásai ritkább, de azonnal előfordul, ha az állományban egy idegen, színben elütő tyúk tűnik fel. A figyelemkeltés egyik formája az ún. fészekrehívás, amikor a kakas egy sötétebb istállósarokba visszahúzódva, lábával és testével az alomból döngölt fészekformát alakít ki és onnan szólongatja, hívja a tyúkokat. A párosodáskor a kakas két cselekvése, a nyakcsípés és hágás egybefolyik. A tyúk lekuporodottan, magasra tartott farral, a behajlított lábaira és az enyhén szétvetett, testének nyomott szárnyaira támaszkodva tartja a kakast, amely a szétterpesztett szárnyaival és farktollaival a talajra támasztottan,- a csőrével a tyúk nyaktollaiba kapaszkodva hágja meg a tyúkot. A párzás után a kakas az udvarláshoz hasonlóan körültáncolja a tollazatát rendbehozó tyúkot. Az említett párzást megelőző shire) ez a szám az udvarlás irányába tolódott el, a feltehetőleg kevesebb hágás miatt. A fészekrehívás gyakorisága is a kistestűeknél volt nagyobb, ami a fajta nagyobb mozgékonyságával magyarázható. Megfigyelték — összezárt állományban —, hogy némelykor a kakas minden előzetes udvarlás nélkül, fejét előrenyújtottan, ágaskodó tartásban a tyúkra ugrik, amely vagy lekuporodva párzik vele, vagy ledobja magáról, és a tolláit rendezi az őt körültáncoló kakas mellett. Az udvarlás mértéke eltérő aszerint, hogy egy kakas magányosan vagy csoportosan él-e. Megfigyelték, hogy az elkülönítetten tartott fehér leghorn kakas sokkal hevesebben udvarolt és kényszerítette menekülésre a tyúkokat, mint a vele azonos fészekből való, de tíz tyúkkal összezárt kakas. Azonban a csoportosan párzó kakasok is hasonló viselkedést mutatnak, ha őket idegen tyúkólt közé zárják. A kakasok párzását és termékenyítését jelentősen befolyásolja az erőviszonyok alapján a rangsorban elfoglalt helyük. A rangelsők többször párzanak és termékenyítésük is jobb, mert párzáSekat az erősebb egyedek nem zavarják. Ez nem jelenti viszont azt, hogy a legélénkebb és a legéleterősebb egyedek termékenyítenek a legjobban. A kakas udvarlását nemcsak a környezet, a társasviszony, hanem egyes testrészek megpillantása is befolyásolja. Megfigyelték, hogy a fej vagy a fej és a törzs megpillantása élénkebb dürgést váltott ki, mint amikor csak a farok volt látható, amely azonban a tájékozódást kétségtelenül megkönnyítette. A testrészek helyzete is befolyásolható tényező lehet, pl. a lehajtott fej vagy lapos farokállás vonzóbb, mint az ágaskodó fej vagy farok. A párzáskor a kakas a vele azonos fajtájú és színű egyedeket részesíti előnyben, még akkor is, ha eltérő színű, másfajta kortársakkal együtt nő fel. Ez pszichológiailag még a fészekalj! együvétartozásra vezethető vissza, de itt is vannak egyedi különbségek. így pl. egyes, feltehetően meggyengült ösztönű kakasokat az eltérő színű tyúkok jobban vonzották, mint a hozzájuk hasonló, velük egy csoportban levő tyúkok. A tyúk párzási szokásainak ismerete mind ketreces, mind padlón tartáskor hasznos, mert ennek segítségével az állomány szaporodó képessége, azaz tojástermelése jelentősen fokozható. (Engelmann) A pecsenyecsirke csontváza Korábbi kísérletekben már igazolódott, hogy a hízócsirkék spontán csontváz-elváltozásait nem mennyiségi, vagy minőségi táplálkozás, hanem inkább fejlődési zavar okozza. A csontváz szilárdsága azért lesz hiányos, mert a hízócsirkék növekedése gyorsabb, mint a differenciálódási folyamatok. Kísérletekben vizsgálták, hogy ezek a fejlődési zavarok befolyásolhatok-e az állatok szabad kifutóra bocsátásával. A csibéket mélyalmon tartották és 14 napos kortól szabad kifutóra volt kijárásuk. A hizlaló takarmányt ad libitum fogyaszthatták. Az istállóban tartott ellenőrzött csoport 6 %-án osteopathia lépett fel, amit a kísérleti csoportokon nem tudtak megállapítani. A szabad kifutón tartott állatok élősúlya 8 hetes korban 1901 g, takarmányértékesítésük 1:2,6 volt, az istállóban tartott állatok 1735 g és l:2,25-jéhez képest. A felkar (humerus) és a combcsont (femur) a testsúllyal való összehasonlításakor kitűnt, hogy a femur növekedésében különbség mutatkozott a két csoport között, viszont a humerus növekedése gyakorlatilag egyenlő volt. A két csoport humerusának és femurjának vegyi összetétele alig különbözött. A kísérletek szerint tehát az optimálisan táplált, padlón tartott hízócsirkéken spontán fellépő hiányos szilárdságú csontváz fejlődési zavar következménye, amennyiben aránytalanság mutatkozott a gyors növekedés és a csontváz megszilárdulása között. Megállapították, hogy a szabad kifutón tartott állatok humerus és femur csontjainak diafizise vékonyabb. Az istállóban tartott állatok rosszabb súlygyarapodása, a szabad kifutón tartott állatokhoz képest arra mutat, hogy a kifutón tartott állatok csontszilárdsága és testsúlya közötti arány kedvezőbb. A fokozottabb szilárdság nem a csontszövetek nagyobb ásványi tartalmán alapul. így kérdéses, hogy az állatok szabadban és szabad kifutón tartásának mely tényezői befolyásolták kedvezően csontvázuk fokozottabb szilárdságát. Feltételezhető, hogy a kifutón tartott csirkék csövescsontjainak nagyobb szilárdságát az a többlet-megterhelés okozta, amelyet a kifutó nagyobb mozgási lehetősége nyújtott. (Rodenhof) Mesterséges vedletéskor a tyúkok 2—3 napig sem vizet, sem takarmányt nem kapnak. A negyedik naplói vizet korlátlanul és szemes takarmányt 20 g-ot, majd 40 g-ot, a 6. naptól pedig vizet és takarmányt kor-A tyúkok mesterséges vedlése látlanul. A napi világosságot 8 órára csökkentették, majd fokozatosan 16 órára növelték. A vedlés 50—55 nap alatt lefolyt és a 70. napon a tojáshozam 75 %-ot ért el. Ezzel a módszerrel lényegesen meghosszabbítható a tojótyúkok tojástermelése. WVW\/\^/WWVWVW4^AA/W>/WVVW^WWN/W>^/VW^/VW\ (Pticevodsztvoj
