Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-13 / 15. szám
TENYÉSZTOJÄSOK EGÉSZSÉGÜGYI KEZELÉSE A tenyésztojásokat eddig antibiotikummal kezelték. Jelenleg hőkezelésről beszélnek. Az antibiotikum megválasztása zömmel a mycoplasmosis ellen Irányul, de nem hatékony a tojásban található minden kóros csira ellen. Ezért alkalmaznak tylant. Ez a kezelés Indokolt is, mert a mycoplasmosis által okozott kár az összes veszteség 36 %-át képezi. Egyes helyeken ä tojást mossák és bemerítik az antibiotikum oldatba. Ezeknek az eljárásoknak igen sok a hibája, nem beszélve arról, hogy drágák. A hollandok egy 10 m hosszú gépesített berendezést szerkesztettek a tojások mosására és bemerítésére. Az oldatok hőmérséklete 30 és 32 °C. Ezen a 10 m-es szakaszon ä tojások 20 perc alatt haladnak át. —meni— A NYÜLHÜS MINŐSÉGE A nyültenyésztés egyre szélesebb körben terjed, növekedvén a nyúlhús iránti kereslet. A oá góminőség 11., III., osztályába sorolás feltételei a kővetkezők: a legfontosabbak az állat izmoltságának, az izomszövetben bekövetkező zsírlerakodásnak a foka és a vese körűi zsírszövet mennyisége. A minőség be sorolásnak alapjául szolgálnak az olyan érzékszervi jellemzők ts, mint a hús színe, pH értéke, kötött és szabad víztartalma valamint főzést vesztesége. (Fleisch) Házinyúlteuyésztés NAGYÜZEMI MÓDON Az utóbbi években a világ országaiban egyre keresettebb közszükségleti cikk a házinyúl húsa. Angliában például évente 13 750 tonnára tehető az évi fogyasztás, ami mintegy 12 millió nyúl feldolgozását teszi szükségessé. Ebben a mennyiségben nincsenek beszámítva a külföldről Angliába importált élő és feldolgozott (fagyasztott) házinyulak! Az angolok a nyúlhúst könynyű emészthetősége és dietetikus hatásáért kedvelik. Nagyon jó hatást gyakorol az emberi szervezetre. Ezen előnye mellett persze az is számításba jön, hogy a baromfi kivételével az egyéb húsoknál jóval olcsóbb. A piackutatás adatai szerint minden ötödik angol család rendszeresen nyúlhúst fogyaszt. Nem a véletlen műve tehát, hogy a házinyúl tudományos módszerű nagyüzemi tenyésztése iránt érdeklődést tanúsítottak a broiler baromfi tenyésztők is, s farmjaikat átállították házinyúlak tartására. A nagy tenyészetek között foglal helyet többek közt a Buxted Rabbit Company — Sussexben, mely több mint húsz évvel ezelőtt rakta le az alapokat a nyúltenyésztésben. A kezdésnél 300 új-zélandi fehér tenyésznősténnyel rendelkeztek. Évek során gondos válogatással ezektől nevelték fel azt a törzsállományt, mely nemcsak Angliában, hanem az egész világon párját ritkítja. A Buxted részvénytársaság öt különböző vérvonalból származó új-zélandi fehérnyulak keresztezésével olyan törzsállományt nevelt, mely igen kitűnő termelési tulajdonsággal rendelkezik. Nőstényeik évente mintegy 50 utódot adnak. Ez pedig duplája az országos átlagnak. A Buxted részvénytársaságnál a nyulakat két jól szellőztethető épületben nevelik. Az egyik építményben 200 nőstényt tartanak háromrészes ketrecekben, melyeknek a padozata dróthálóból készült, s az alatt kicserélhető papír-trágyafelfogót helyeznek el. A másik épületben 100 nőstény kapott helyet a részvénytársaság által kikisérletezett különleges ketrecekben. Naponta egyszer etetnek. Mindig annyi takarmányt kapnak az állatok, amennyi fejlődésükhöz szükséges. így nincsenek túltáplálva. A nyulakat születésüktől fogva szilárd cleséghez szoktatják. Születésük után a negyedik héten kerül sor a nyulak elválasztására, s akkor értékesítik, amikor elérték a 9 hetes életkort. Ilyenkor már két kilósak. Ez a generáció képezi a törzskönyvezett állomány magvát. A részvénytársaság két szakembere rendszeres és nagyon gondos tesztálást végez az állományról. A második generációból származó házinyulakat az angliai, az európai, a latin-amerikai és az afrikai iparszerü nagyüzemi tenyészeteknek exportálják. A részvénytársaság azonban felvásárolja a kistenyésztők felkínált nyulait is, s feldolgozás, valamint piacképes csomagolás után értékesíti azokat is. A nyúlhúst fólia csomagolásban a részvénytársaság védjegyével hozzák forgalomba. Természetesen a nyulak vérét is felfogják, feldolgozzák és megfelelő áron az egészségügyi kutatás rendelkezésére bocsátják. Ezzel egyidejűleg a feldolgozásnál visszamaradt minden hulladékot eladják a feldolgozó üzemeknek, azok értékes proteinként felhasználják a takarmánykeverékek gyártásában. Angliában a mezőgazdasági szakiskolák sokasága hívja fel a nyúltenyésztőket, hogy iratkozzanak be az általuk szervezett szakosított tanfolyamokra a nagyüzemi módszerek elsajátítása céljából. A nyúltenyésztők a tanfolyamok iránt nagy érdeklődést tanúsítanak. Ezzel párhuzamosan a kereskedelmi részvénytársaság nyilvántartja, regisztrálja a különösen jó törzskönyvezett állománnyal rendelkező tenyészeteket. (zeno) KEZDŐ NYÚLTENYÉSZTÖKNEK A házinyúl elhelyezéséről sen a légáramlás. A nyulakat ládát, és megfelelő mennyiségű télen nem szükséges istállóba helyezni, mert a hideget jól bírják, a —15 C foknál kisebb hőmérsékletnél a drótháló egy' részét zsákkal fedjük. Ha télen is elletni akarjuk az anyákat, akkor a ketrecbe tegyünk ellető kistestű fajtáknak 50 cm magasság, 80 cm középtestű fajtáknak 55 cm magasság, 80 cm nagytestű fajtáknak 60—65 cm magasság. 80 cm almot. Szakkönyvek szerint ilyen körülmények között az anya 20—22 fok hidegben is felneveli fiókáit. 2. A ketrectömbök legyenek tágasak. Tapasztalatok szerint az alábbi méreteket ajánlják: mélység, 70 cm hosszúság; mélység, 90 cm hosszúság; mélység, 150 cm hosszúság. AZ ANTIBIOTIKUMOK HATÄSA A CSIRKÉK BÉLCSATORNÄJÁRA A terramicinnel és biomicinnel dúsított keveréktakarmányokban gyorsabban szaporodnak az élesztőgombák és az Aspergilus-fajok, a mikroflóra, így a coli szaporodása viszont gátolt. A gombák elszaporodásával kapcsolatban bekövetkezett a toxikus A. candidus szaporodása is, s ennél fogva meggyorsítja a takarmány toxieitásának lehetőségét. A veszély a tárolás második hónapjában fenyeget, ezért nem javasolják az antibiotikum-tartalmú keveréktakarmányok tárolását egy hónapon túl. A csirkék szervezetében az A-vitaminforgalmat az antibiotikumok kis adagokban nem befolyásolják. A szokásos takarmányadagokba adott antibiotikumok a szervekből és a szövetekből пей. voltak kimutathatók. —kát— |y| ielőtt megvásárolnánk a tenyésztésre szánt egye.deket, megfelelő szállást kell nekik biztosítani. A házinyúl ugyanis olyan állat, amely élete során szűkített térségben él. Sajnos, a nyulakat faluhelyen még ma is sokan istállókban, különféle ládákban vagy az udvaron más célra nem megfelelő ólakban tartják. Gyakran az ól trágyával telített, s arra adják a takarmányt a nyulaknak. Az ilyen körülmények közt élő állatoknál gyakoribb a betegség és az elhullás. A hús sem ízletes. A nyúl tehát a tisztaságra nagyon érzékeny állat. A házinyűi fejlődéséhez alakítsunk ki minél jobb körülményeket (mikroklímát). A lehetőség szerint az alábbiakhoz ragaszkodjunk a nyúlszállások elhelyezésénél és építésénél: 1. A házinyúl részére megfelelő száraz és a szellős, a nem huzatos környezet. A ketreceket délkeletre tájoljuk, ezzel védjük az északi, északnyugati zord szelektől. Nyáron a szállásokat helyezzük át árnyékos helyekre, mert a meleget és az erős napfényt nehezen viselik el — könnyen napszúrást kaphatnak. Ajánlatos, a ketrectömbök homlokzatát dróthálóból készíteni, hogy zavartalan lehes-A ketreceket ne zsúfoljuk túl, mert a zsúfoltság kedvezőtlen befolyást gyakorol a nyulak fejlődésére és ellenállóképességére. A kistestű fajták számára legalább 0,50, a középtestű fajták számára 0,75, a nagytestű fajták számára pedig 1,25 négyzetméter padlóterülettel számoljunk. A ketreceket legjobb deszkából készíteni, mert figyelembe vehetjük azt, hogy idővel egyes részeket, például a kirágott deszkákat, vagy az elkorhadtakat kicserélhetjük’. Az építés módját az alábbi körülmények figyelembevételével válasszuk meg: 3. A ketrectömbök lehetnek egyszintesek, kétszintesek, beépítettek, hordozhatók. Egy tömbben 2—4—6—8 ketrec lehetséges, nagyobbat ne készítsünk. Mielőtt nekikezdenénk a nyúlszállás építéséhez, ajánlatos a szakirodalom áttanulmányozása. A tapasztalt tenyésztőktől is kellő tájékoztatást kaphatunk ebben a tekintetben. Q PÁL ELEMÉR, Zalaba Védekezzünk a takácsatkák ellen A takácsatkák általában a korszerű, jól kezelt gyümölcsösök kártevői. A jól ápolt, metszett és tápanyagokkal, főleg nitrogénnel szakszerűen ellátott gyümölcsösökben találnak kedvező életfeltételeket, a gondosan metszett fák koronáját átjáró napsugarak kedveznek nekik. Évente több nemzedékük fordul elő, ezért irtásukra az egész tenyészidő alatt gondolni kell. A piros gyümölcs-takácsatka főleg az almát, az őszibarackot és a szilvát károsítja. Tojásalakban telel át. A rügyek, a vesszők, a gallyak kéregrepedéseibe piros, szabad szemmel is jól látható tojáscsomóik helyezkednek el. Tavasszal; áprilisban kelnek ki a tojásokból a a narancssárgás színű lárvák. A fiatal leveleket károsítják, általában május közepére fejlődnek ki. A nőstények 0,4 mm nagyságúak, piros színűek, a hímek valamivel kisebbek, sárgásszínűek. Május végén a leveleken már nyári tojásaik is megtalálhatók, melyek narancssárga színűek. A piros gyümölcsfa-takácsatka téli tojásaiból kikelt lárvái ellen virágzás előtt zöldbimbős állapotban permetezzük az almafákat. (V. A.) Az első nyári nemzedék lárvái május végén június elején jelennek meg. Az időjárás alakulásától függően a nyár folyamán még három-négy nemzedék is kialakul. A leveleken az atkák szívására sárgászöld pontok Keletkeznek, a fokozódott fertőzésnél pedig sárgásbarna foltok. A fertőzött levelek kanálszerűén fodrosodnak; idő előtt lehullanak. Augusztus közepétől már újból a piros színű áttelelő tojások találhatók a résekben. A tojásrakás szeptember végéig elhúzódhat. A védekezésre megfelelő növényvédőszerek: a tél végi le mosőpermetezésre Arborol M 2 %-os, vagy Nitrosan 50 0,5 %-os oldatát használjuk. Nyári permetezésre legjobb az Arafosfotion 0,3 %-os (várakozási idő az utolsó megengedett) vagy Rospin 25 0,1—0,15 %-os töménységben (egyelőre csak almás gyümölcsűek védelmére engedélyezett) várakozási idő 21 nap, a termés leszedése előtt szintén 21 nap. A Fosfotion 50 Extra 0,2 %-os töménységben, várakozási ideje 14 nap. A Metation E—50 0,2 %-os töménységben, várakozási ideje 21 nap. Az Ultracid 40 EM 0,075—0,1 %-os töménységben, várakozási ideje 35 nap. A Phozdrin 24 ЕС vagy a Gesfid 0,15 %-os töménységben, várakozási idejük 7 nap. A Thiocron 30 ЕС 0,15 %-os töménységben, várakozási ideje 28 nap (az utóbbi négy szer erős méreg csak a nagyüzemekben használható!) Továbbá hatásos az Animert V 101 0,2 %-os töménységben, várakozási ideje 21 nap. A Tedion V—18 0,1 %-os töménységben, várakozási ideje 21 nap. Az Anilix 0,1 %-os töménységben, várakozási ideje 21 nap (egyelőre ideiglenesen engedélyezett szer). A nyári védekezés fontosabb időpontjai: a tojásokból kikelt A piros gyümölcs- r' ? * fa-takácsatka tele- „ ,/ JL lő tojásai az alma- J| fa vesszőkéreg repedéseiben. (V. A.) lárvák ellen az almafákat virágzás előtt esetleg sziromhullás után, az őszibarack- és a szilvafákat közvetlenül sziromhullás után permetezzük. Nagyméretű fertőzés esetén a permetezést két-három hét múlva megismételhetjük, június végén a második lárvanemzedék ellen kell védekezni. A tömeges elszaporodás idején a nyár köze péu (július vége és augusztus eleje) újra permetezzünk. A barna gyümölcs-takácsatka az alma és a csonthéjas gyümölcsfákat károsítja, hasonló módon mint az előző fajok. Téli tojásai pirosszínűek. A lárvák április elején, vagy közepén kelnek. A barnáspiros nőstények 0,6 mm hosszúak, az alma sziromhullása után rakják le téli tojásaikat. Évente 3—4 nemzedékük van. Az ellenük való védekezés: a tél végi és nyári permetezésre a fent leírt szerekből választhatunk. A nyári védekezés időpontjai: az első permetezés az alma virágzása előtt (április közepén) a téli tojásokból kikelt nemzedék ellen kell védekeznünk. Az első lárva nemzedék ellen május végén, június elején permetezzünk. Tömeges előfordulás esetén fontos a védekezés! A galagonya takácsatka kártétele hasonló az előző fajokéhoz. Jelenlétét a károsított levelek besodródott fonák részén levő szövedék árulja el, amely az atka különböző fejlődési alakjait mutatja, 0,7 mm nagyságú, pirnsszíníí megtermékenyített nőstényei a fák kéregrepedéseiben telelnek át. Az áttelelt egyedek lombfakadás után jönnek elő. Április végén, május elején kezdik zöldessárga gömbölyű tojásaikat lerakni. A tömeges elszaporodás az előbbi két fajjal ellentétben nem a nyár elején, hanem a nyár közepén kezdődik. Különösen a meleg, száraz nyarak kedveznek az elszaporodásra. Az ellene való védekezés: a tél végi és a nyári permetezésre a fent leírt szerekből választhatunk. A nyári permetezés főleg száraz időben, júliusban, vagy augusztus elején fontos. VANEK ARANKA, mérnök A fóliasátor vázszerkezete MK nagyobb méretű fóliás ” berendezések használata több előnnyel jár. A nagy légtér hőgazdálkodása kedvezőbb, a levegő páratartalma alacsonyabb, és nagyobb hőveszteség nélkül könnyen szabályozható, nem kell gyakran szellőztetni. A magasabb sátrakban kedvezőtlen időjárás esetén Is dolgozhatunk — nem szükséges a fóliapalástot megbontani. Álló testhelyzetben is végezhető a munka — így hatékonyabb s kevésbé fárasztó. A nagyméretű sátrak anyagköltsége lényegesen magasabb ugyan, de a lehetőségek kihasználása esetén már az első évben megtérülhet. A fóliasátor magassága 2—3 méter, szélessége 4,5—7,5 méter között váltakozik, a célnak és a körülményeknek megfelelően. A vázszerkezetet a 40 mm átmérőjű kemény PVC-csövekből építhetjük. A csöveket ív alakban hajlítva, két végüket — a talaj kötöttségének megfelelően — 40—70 centiméterre szúrjuk vagy ássuk le a talajba. Fagyott talajon talajfúrót használhatunk. A 7,5 méter széles sátrak bordáit 2 db 6 méteres csőből alakíthatjuk ki, műanyag karmantyúval összekapcsolva. Összeillesztés előtt a csővégeket csiszolópapírral tegyük érdessé, kenjük be PVC—6 ragasztóval. A karmantyú belsejét ugyancsak tegyük érdessé. Az így kialakítható bordákat egymástól 1—1,1 méter távolságban szúrjuk a talajba. Széljárta vdéken, nem védett fekvésben ne takarékoskodjunk a vázszerkezettel. A nagyobb fesztávolságú sátrakat fém vagy fa tartószerkezettel építsük fel, há rendelkezésünkre áll. A haszonvas-telepeken beszerezhető %, % és 1 colos selejtcsőből házilag hajlíthatunk vázszerkezetet. Sok helyen használnak akácfa-vázat is — kedvező tapasztalatokkal. A bordák felállítását követően, azok gerincvonalát is kössük össze PVC-csővel, vascsővel vagy vékonyabb léccel. A műanyag csöveket a keresztezés) pontokon, megtüzesített szeggel fúrhatjuk át, majd lágyvasdróttal fűzhetjük össze. A drótot fóliacsíkkal tekerjük körül, nehogy a váz mozgása során a palástot kidörzsölje. A 7,5 méter széles fóliasátrak esetében 150—180 cm magasságban oldalgerinceket is alakítsunk ki, úgy, ahogy a tetőgerincet készítettük. A nagyméretű berendezéseket szeles vidékeken, nyílt fekvésben még támasztékkal is lássuk el a bordák és az oldalgerincek találkozásánál. E célra lécet, csomómentes, ép karókat használjuk. Az elkészült sátorszerkezet két végére egy-egy oszlopot is állítsunk, majd ehhez rögzítsük a tetőgerincet és a szélső bordákat — s ezzel a fóliasátor váza el is készült. (Kertészet és szőlészeti
