Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-06 / 14. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1974. április 6 fO VOTECH M1HÄLIK: Április 4. Keletről érkezett a béke, hogy szenvedésünk véget érjen, ne láncolja a lelkünket a szégyen, legyen miénk a föld, a drága, szabad ember szabad hazája, az Ifjú béke olajága. Tavasz volt, virágzó fák alatt vonultak a győztes hadak, sebzett tájakon, ágyúfüstön át jöttek a megfáradt katonák, kik szenvedésen, minden poklon által, szembeszegülve ezer halállal \ hozták a remény zöldleveles ágát, új életünk sugárzó hajnalát. Nem feledjük, kik életüket adták, vérükből nyílnak tavaszi virágok s termékenyebb lett szívükkel a föld, mert őrzi már a melengető lángot, őrzi tovább a holnap áradását, a szabadságnak boldogító rendjét, hogy növekedjen ember és a műve s minden vágyunk fennen tündököljék. Szabadság, öröm zendüljön a szóban, a boldog tavasz szíve dobbanása és őrizze a hűség lombos ágát hazánk növekvő, dolgos ifjúsága. És gazdagabban árad majd az élet, a béke vágya átfogja a földet, s fényében a melengető napnak szép életünk színei ragyognak. (Ford. D. Gy.) Vízhordók a rég múlt időkben Amíg Bratislavának még nem volt vízvezetéke, akkor a házakban levő kutak vizét használták, de ezt sem ívásra, hanem csak mosásra. A városi lakosság vízellátása egészséges vízzel már akkoriban is az elsőrendű feladatok közé tartozott. Jó ivóvíz voltaképpen vsak a város egynéhány pontján levő nyilvános kutakban volt. Minthogy a háziasszonyoknak kényelmetlen volt a távoleső kutakhoz vízért menni, ezért az ivóvizet vízhordók hordták házhoz. Ez egy egészen új kereseti lehetőséget adott egynéhány személynek, az úgynevezett vízhordóknak. A vízhordó eszköz egy hosszú rúdból állott, amelynek mindkét végén egy-egy nagy japuttony lógott és ezekben hordták szét a vizet a városban. Természetesen nem ingyen, hanem pénzért. Egy puttony víz ára négy krajcár volt, ha legalább egyszerre két puttony vizet vettek. Minden ilyen vízhordónak megvoltak az állandó vevői és a saját körzetükben más vízhordónak nem volt létjogosultsága Bratislava nagyobbik részének vízellátása — nem is olyan régen — egy keveset, emlékeztetett a rég múlt idők vízellátására, csak azzal a különbséggel, hogy az ivóvizet mostanában nem a fent említett módon hozták házhoz, hanem modern ciszternákban. De reméljük, hogy Bratislava ivóvize újból olyan jó lesz, mint régen, amikor messze, a város határain túl is híres volt. A szomszédos bécsiek, ha „lerándullak“ Bratislavába, palackokba töltve vittek haza mindig a jó ivóvízből. [anj Egyetlen mentsvára, a kertészlak sötét és hűvös volt. A pókhálós kis ablakokat, amelyek csak valamilyen furcsa homályt eresztettek át, megmegrázta a szél. Ez á viskó évek óta a menedéke volt. Az a szép, nagy ház ott elől teljesen idegen volt számára, úgy járt-kelt benne, mint valami szentélyben — halkan, ügyetlenül, félénken. Megtömte a pipáját és rágyújtott. Élvezte, hogy a kék füstjelleg egészen beburkolta. Kitárta az ajtót, s egy pillantást vetett a nagy ház ablakára, amely mögött Maureen üldögélt. Egy szempillantásra eszébe villant a múlt: gyönyörű, lenhajú lány. üde, vonzó, mosolygós tekintetű. Istenem, mi történt azóta? Hova lett a szépsége? Egészen lehangolódott, ahogy visszagondolt az eltelt évekre. A szerelem köztük teljesen egyoldalú volt. Az igazság az, hogy csak 6 szerette Maureent, az pedig hidegen, számítóan viszszaélt az érzelmeivel. Annyira eluralkodott rajta, hogy azt csinált vele, amit éppen akart: megmondta, mit csinálhat és mii nem. Es csak azért lett ilyen zsarnok, mert elveszítette, akit igazán szeretett; a csodálatra méltó Ronaldot, a legszebbet, a legjobbat, az egyedülit. Tulajdonképpen neki tudnia kellett volna, hogy a házasságukból nem lesz semmi. Az elsó naptól fogva ott állt közöttük Ronald emléke. Maureen a mai nap is őrzi Ronald fényképét abban a kis ládikóban, amelyet a szobájában, a szekrény aljában rejteget. Ronald a mindene ma is, hozzá hasonlítja, bármit csinál is. Képtelen elnézni akár a legcsekélyebb hibáját is. Lehet, hogy el is nézte volna mindezt Maureennak, lehet, hogy a másodhegedűs szerepével is beérte volna, ha legalább egy kis gyengédséget mutat iránta, vagy legalább megértést tanúsít a szerelme és a szenvedése iránt. De nem! A tekintetéből, a cselekedeteiből napról napra csak úgy sugárzott a megvetés és a gyűlölet. Maureen szabályai törvényerőre léptek. A házban nem gyújthatott rá, csizmával be nem léphetett. Innia sem otthon, sem házon kívül nem volt szabad. Gyerek és háziállat számításba se jöhetett. Amikor végre megkedvelte a festegetést, ki kellett költöznie a kertészlakba, mert Maureen gyűlölte a rendetlenséget és a festékszagoí. ö mindenesetre megkedvelte a kertészlakot., Kedvére festegethetett, akármikor rágyújthatott, fütyörészhetett. Modellje nem volt: barátot, ismerősei már rég elmaradtak. Maureen sem akart modellt ülni. Egyszer megkérte rá, akkor gúnyosan kinevette, mondván: jobb lenne, ha megjavítaná a tetőt vagy kimeszelné a házat. A pipája kialudt — zsebre vágta. A döntés megszületett: a lázadás elkerülhetetlen. Itt az ideje, mondogatta magában, hogy új életet kezdjen, és felrúgja a hülye szabályokat, amelyek évek óta keserítik az életét. Üres vásznat csapott a hóna alá, aztán sáros csizmával belépett a konyhába. Valósággal élvezte, hogy csúf nyomokat hagy a ragyogóra nyalt padlón. — Ne sározd a konyhát, Henry! — A francba a tisztasággal! — Mi bűzlik ennyire? — A pipám. Ugyanis rágyújtottam. — Hozz fel szenet! — Majd te, drágám! Maureen nem is fordította felé a fejét, csak mosolygott egyfolytában — rosszindulatúan és diadalittasan. Henry felállította az állványt: — Most pedig megfestem a portrédat, Maureen. Ne is próbálj ellenkezni. Csak előbb elintézek valamit... Könnyű léptekkel fölkapaszkodott az emeletre, be Maureen hálószobájába. Fölfeszítette a titkos ládikót és kivette belőle Ronald képét. „1916“ — olvasta a hátlapján. Aztán katonaruhában látta magát, fiatal volt és fülig szerelmes. Rohamra indult, s mellette Ronald futott. Azt kívánta, bárcsak eltalálná egy golyó Ronaldot, s végre Maureen teljesen az övé lehetne. A roham sikerült, 6 ott lihegett a futóárokban. Mellette pedig Ronald, épen, egészségesen. Hű, ezt az alkalmat nem szalaszthatja el! Csak ők ketten voltak ott, a közelben senki. Odaállt a mit sem sejtő Ronald elé, és ráemelte a puskáját... Néhány órai munka után a vászonról egy lenhajú, mosolygós lány képe tekintett rá. Sajnos, nem sikerült úgy, ahogy szerette volna: a lány szája kissé furcsán állt: a diadal mosolya sugárzott róla. A fölötte aratott diadalé. Felsóhajtott, majd ismét belemerült az emlékeibe. Egy ideig még Maureerinal lehet — amíg a hullaszállítók el nem viszik... K. J. Újabb bemutatóra készülnek Gerencsér Miklós, a szerző olyan eseményt bonyolít, amelynek mindannyian akár szemtanúi is lehetnénk. S éppen ebben rejlik vállalkozásának komolysága. Kétrészes drámája — amelynek bemutatója április 19-én lesz — egy becsületben megöregedett munkásember népes családjának sorsát sűríti alig pár nap történetébe. — Tetszik a darab, úgy érzem, igazi problémát vet fel a szerző — mondja Bugár Béla, aki Dezső szerepét alakítja. Kedvelem ezt a figurát — kitűnő jeleneteim vannak. De hasonlóan nyilatkozik Lőrincz Margit, Németh Ica, Kuczman Eta, Bugár Gáspár a főszereplő. Fazekas Imre vagy Ropog József is, akik ebben az Időszerű drámában is nagyobb szerepet kaptak. Gerencsér Miklós, a szerző is jelen volt ezen a rendelkező próbán, őt is megkérdeztem: — Ha az író megír egy színdarabot, legelőször is felvetődik az izgalmas kérdés: Sikerült-e olyan történetet rögzítenie, amelyben érzékeltetni akarta egy munkáscsalád sorsdöntő napjait. De arra is kíváncsi, hogy a rendezőnek, a színészeknek sikerül-e ügy ábrázolniuk elképzelt hőseit, hogy a nézők is önmagukra ismerjenek. Figyelmeztetni akarom a közvéleményt bizonyos káros jelenségekre — hangsúlyozta továbbiakban a szerző. — A kapzsiságra, a gyors megtollasodás „bármilyen eszközökkel“ remélt elérésére, a színlelt családi összetartásra, az önző harácsolás fel-feltörő hatására. Hőseim nem rossz emberek, legfeljebb a körülmények teszik őket azzá. S arra figyelmeztetnek, hogy az említett okok hogyan formálhatnak esetleg bűnözőket olyan emberekből, akik életük nagyobb részét előzőleg becsülettel élték. Főszereplőm, Burján György kőművesmester ugyan szembenéz mindezzel anélkül, hogy elveszítené emberi méltóságát. De hiába . .. vállalnia kell sorsát, pedig bizonyára lenne más kiút is ebből az egyre bonyolultabb helyzetből. A dráma befejezése úgy érzem nyomatékos hangsúllyal vádol, de reményt is sugároz arra, hogy az utánunk következő nemzedékek öntudata, tisztább emberséggel, elvhűbb erkölcsösséggel telítődjék. Legalább olyan elkötelezettséggel, amilyet egykoron Burján György, veterán munkásunk elképzelt. Mert ő őszintén hitt a szocializmusban. Nem tudott értelmiségi érvekkel szót emelni, de az ügy érdekében lángoló ösztönösségével mindig tudta,mit kell cselekedjen boldogabb jövőnk érdekében. Konrád József, a rendező is pozitiven nyilatkozott Gerencsér Miklós Publicisztikai drámájáról. Majd ezeket mondotta: — Szívesen rendezek új színdarabokat, mert itt nekünk meg kell teremtenünk a szerzőadta szereplők színpadi alakjait. Hogy hogyan fog ez sikerülni? Erre a bemutató adja meg a választ. Bízom színészeinkben, s hiszem, hogy közönségünk tárgyilagos ítélőképessége, ez esetben is jelesre fog vizsgázni. (szuchy) v\\\\4\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\vív\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ >••••••6 m f Szlovákia fővárosában egész sor új városnegyed épült az utóbbi évtizedekben. De azért a turisták főleg a régi várost tekintik meg, ahol a műemlékek sokaságát láthatják. Foto: —tt— A közönség és a művészet, 6 műalkotás és a szemlélő talál*1 kozása az alkotás eredményes* ségének, társadalmi hasznossó» gának alapvető feltétele. A kép és a szobor csak akkor töltheti be hivatását, ha eljut azokhoz, akiknek és akikért készült —* ha az emberek látják. Bíráló és tárlatlátogató, műértő és szemlélő nyilván kiváncsi rá, milyen utak, stílusok, iskolák vezették el a festőt, a szobrászt egy-egy mű elkészítéséig. Nos, a Dunamenti Múzeum Szépművészeti Osztálya is arra törekszik, hogy kiállításainak tartalmat adjon, rámutasson a lényegre, amely összefügg a bemutatott Randevú művész életével, alkotás-médjftval. Randevút biztosit a művészet fórumán. Ez a kölcsönös közeledés ilyenformán nemcsak a két fél érdeke már ezen a szinten, hanem sürgető népmű« velési feladattá is minősül, hi« szén köztudomású, hogy a meg» ismerkedés egy művész munkásságával fejlesztőén hat a lár fogató ízlésvilágára, vizuális műveltségére. — Mit terveznek a Dunamenti Múzeumban? — A Dunamenti Múzeum idei kiállítási esztendejét egy didak* tikai és kultúr-politikai szempontból igen fontos „pályaválasztási“ kiállítással kezdi. Eza művészet zel párhuzamsán a tavaly megnyitott „Az ipar fejlődése a komáromi járásban“ című kiállítást is megtekinthették az érdeklődők. Áprilistól viszont kiállító termeink kizárólag művészeink rendelkezésére állnak, Rövidesen a képtár panelljait Zmeták Ernő önportréi — mintegy 80 festmény ' és raj* tölti meg. A Fővárosi Képtár februári tárlatának értékes anyagát, Trenčín után áthozzák K o m á r n o b a is. A múzeum földszinti termében jindiŕich Z e z u i a morva festőművész tájképeit állítják ki. Szabó Gyula színes grafikáit, monotípiáinak reprezentatív fórumán tárlatát a JÖKAI NAPOK keretében mutatjuk be. Ugyanakkor a košicei (kassai) LöfleV Béla szobrászművész kiállításd is megnyílik a múzeum kamaratermében. Lőrincz Gyula a SZNF 30. évfordulójára készült grafikai sorozata szintén emeli az ünnep jelentőségét. Ezután a Prešov! Képzőművészeti Képtár tájékoztató jellegű válogatással mutatkozik be a múzeumban. A külföldi kiállítások közül nagy érdeklődésre számíthat a szovjet faliplakátok, gobelinek bemutatása, valamint egy romániai szobrászati kiállítás indtallálása, amelyet a Szlovák Nemzeti Galéria bocsát rendelkezésünkre. Ezenkívül tervezzük még Bažili desz Barna és Bazilidesz Sándor festményeinek, rajzainak bemutatását, hiszen valamikor ök iš Kumárnóbúl indultak el művészt pályájukra. Tervünkben szerepel Miloš Bazovsky, Stefan Bednár, Antonín S m až i 1 és Štefan H a p á k festőművészek bemutatása is. Ezenkívül módunk lesz még Ismertetni fiatal, hogy úgy mondjam „első-kiállftásos“ képzőművészeket is, és nem utolsósorban, de annál lényegesebb hangsúllyal rendszeresíteni az alkotá pedagógusok tematikai kiállítás-rendszerét, s ezzel kétévenkénti fórumot biztosítani a számukra. Változatos program és nyilván valóra is válik, hiszen a Dunamenti Múzeum mindig is teljesítette tartalmas tervét. A látogató tapasztalhatja az itteni alkotó atmoszférát, amely egy-egy tárlat megnyitásakor és annak tartalma alatt is kisugárzik.
