Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-09 / 10. szám
> 11IWM A világítás és a környezeti hőmérséklet befolyása a növekedésre p Az amerikai (USA] J. W. Deaton és F. N. Reece kutató iiísérletei szerint változó hőtnérsékleti körülmények között nevelt brojlercsirkék jobb növekedési erélyt és jobb takarmányértékesltést inutattak, amikor a hűvösebb hőmérséklet a világítási időszakra esett. A klimatizált nevelőhelyiségben, ahol e kísérleteket folytatták, a hőmérsékleti határokat 21 C foktői 35 C fokig tudták változtatni 24 örás cikluson belül. A csoportok minden 24 órában 12 órás megvilágításban részesültek, de az egyik csoport esetében a világítási időszak alatt a hőmérsékletet 21—25 C fok határok közé csökkentették. A másik csoport maradt a 27,5—35 C fok hőmérsékleten. A takarmányfelvételt tekintve, a két csoport között gém volt lényeges különbség hetes korig. Azon csoport egyedel, amelyek a világítási Időszak alatt melegebb környezetben nevelődtek, valamivel könnyebbek voltak mind 4, mind 6 hetes korban Ös gyengébb volt a takarmányértékesítésük is. Nyolc hetes korban ugyanezek nem voltak képesek elfogyasztani fannyt takarmányt, mint amelyek a világítási időszak Matt hűvösebb környezetben illtek, ennek folytán az átla- Jgos testsúlyuk már szignifikánsan kevesebb volt. Nyugat-Németország nyúlhúsfogyasztása 1971-ben 500 g nyúlhús jutott egy személyre (vadnyúl ilőlkül). Az összfogyasztás 30 ezer tonna volt, amelyből 24 ezer hazai előállítású. Az előállított pecsenyenyulak égy része nem kerül piacra, hanem a tenyésztők maguk fogyasztják el. 1972-ben és 1973-ban is mintegy 6000 t nyúlhúst importálnak, főleg Magyar- és Lengyelországról, és egyre többet Kínából. A galambok takarmányozása — ellentétben más háziszárnyasfaj takarmányozásával — egyszerűnek látszik, mert azok csak gabonamagot és néhány hüvelyes növény magját igénylik. A gyakarlatban még sem ez a helyzet, mert ha jó eredményeket akarunk elérni a tenyésztésben, a rűptetésben, a hústermelésben, akkor a hagyományos takarmányozási módot fel kell cserélni korszerűbbel. Ha abból indulunk ki, hogy a galambokat kizárólag zsákból kell tartanunk, úgy egy teljes évet számolva kétféle takarmánykeveréket kell etetni. Az egyik takarmánykeverék a tenyészidényre és a vedlés időszakára szól, a másik pedig a téli pihenő időszakára. A fehérjében gazdag takarmány etetését néhány héttel a párosítás kezdete előtt, tehát kora tavasszal kell megkezdeni. Ennek a fehérjedús takarmánynak 35 %-tól 60 %-ig terjedő mennyiségben hüvelyes magvakból kell állnia. A fehérjében gazdagabb hüvelyes magvak nyersfehérje mennyisége 15—18 % között van. Dr. R. Fangauf német professzor által javasolt takarmánykeverék összetétele a következő: 20 °/o tengeri, 20 % takarmánybúza, 20 % zöldszínű borsó, 20 % édesbükköny, 10 % kopasztott árpa, 10 % aprószemű lóbab, 100 % összesen Más változat: 25 % zöldszínű borsó, 15 % aprószemű lóbab, 10 % édesbükköny, 15 % köles, 15 °/o kopasztott árpa, 10 % tengeri, 10 % takarmánybúza, 100 % összesen Ezek a keverékek nemcsak tápdúsak, hanem bőségesen tartalmazzák a szükséges növényi fehérjéket és a rosttartalmuk pedig viszonylag csekély. A galamb testének felépítéséhez a gyors fejlődési erély miatt is sok fehérjére van szüksége és ezt kellően biztosítja a borsó és a bükköny. Lényeges követelmény, hogy a galambok ásványianyag igényét is kielégítsük. Erre már igen könnyű megoldások állnak rendelkezésre, amióta a baromfifajok számára a takarmánynevelést ás tartást segíti elő azxeket gyártó intézmények forgalmazzák. Mindkettő használatakor a használati utasításnak megfelelően kell eljárni. Különösen fontos az ásványi és vitamin premixek adagolása azoknak a galambállományoknak, amelyeket állandóan zártan tartunk. A Phylaxia által gyártott Vitaminpremix összetétele például a következő: A Vitaminpremix 1 kg-ja tartalmaz: A-vitamin 500 000 NE D3-vitamin 100 000 NE B2-vitamin 200 mg Bi2-vitamin 5 mg Oxytetracyclin korpaliszt vivőanyagban 3000 mg A vitaminpremix-készítmény etetése az eredményesebb állatnevelést és tartástsegíti elő azáltal, hogy a takarmánykeverékből hiányzó vitaminok, a felnevelési betegségek és veszteségek leküzdésében igen hatásos antibiotikum pótlását biztosítják. Rendszeres adagolása következtében az állatok fejlődése gyorsabb és egyenletesebb, a takarmányértékesítés kedvezőbb, a betegségekkel szemben fokozottabb az ellenállóképesség, és csökken az elhullás. A galambok számára egyedenként igen kevés mennyiség szükséges. A csibéknek 8 hetes korig 100 kg takarmányhoz 1 kg vitaminpremixet kevernek. Ennél több a galambok esetében sem indokolt. Lényeges, hogy a takarmányban, keverékben egyenletesen jól el legyen keverve. fontos ásványi anyagok és a kis mennyiségben szükséges ún. nyomelemek. A német galambászok évenként négyszer, vízben oldódó vitaminokat, főképpen A és Dj vitaminokat adagolnak a galamboknak. A fejlett galambtenyésztéssel rendelkező államokban a gyorsan vedlő egyedeket a tenyészkiválasztásnál előnyben részesítik. A tollazat kinövésére a kihullástól számítva 2—3 hét szükséges. Itt kell megjegyezni, hogy a galamb vízigényes madár. Dr. Fangauf professzor szerint a fajta és a testsúlytól függően egy galamb napi vízigénye 250—1000 gr Is lehet. Ha túl „nyugodt“ vérmérsékletű galambokat tartunk, akkor a párzási ösztön len- és kendermag etetésével növelhető, ellenkező esetben sok lesz a termé-Cseh bagdetta (černý Cápek) Vaüák František tenyészetéből (Kucsera Sz. felvétele) A galambok szakszerű takarmányozása Erre a galambászoknak sok módszer áll rendelkezésre. Az ásványianyag-premixről legalább annyit szükséges tudni, hogy az ásványi anyagokat és nyomelemeket tartalmaz. Fehéres színű, laza, könnyen adagolható por 1 kg-ja a következőket tartalmazza: Foszkál szekunder kalcíumortofoszfát 648,08 g Takarmánysó 200,0 g Mangán 22,6 g Vas 4,7 g Cink 8,9 g Réz 4,7 g Kobalt 0,02 g Jód 0,158 g Korpaliszt ad 1,0 kg A gazdasági takarmányok kiegészítéséhez szükséges legfontosabb ásványi anyagokat és nyomelemeket tartalmazza a szénsavas takarmánymész — Futor kivételével. Az ásványianyag-premix rendszeres adagolásával biztosíthatók az állati szervezet testállományának felépítéséhez, a sejtek és szövetek zavartalan működéséhez ketleu tojás. Ojabban préselt, granulált galambtápok léteznek és ez mindenképpen előnyös, mert úgy tudunk takarmányozni, amilyen fajtát tartunk, és annak megfelelően, hogy mi a tenyésztés és a tartás célja. Külön gyártanak tápokat a díszgalamboknak, külön a röpgalamboknak és külön a gazdasági fajtáknak. A gyárilag készült tápokba lehetőség van minden szükséges összetevőt belekeverni. A préselt táp a vfz behatására a szülőpárok begyében szétesik, de a fiókák ezt a szétesett kását igen jó hatásfokkal értékesítik. Az intenzíven tartott galambok vonatkozásában a gyárilag előállított szemcsézett tápok használata nagy segítséget jelent. A külföldi ga-' lnmbtápok minimum 12 százalék nyersfehérjét, ezenbelül 10 százalék hamut és 6 százalék nyersrostot tartalmazhatnak. A préselt, szemcsézett galambtápok fogyasztására télen szoktathatúk a galambok. Kászonyi János agrármérnök 8 A SZABAD FÖLDMŰVES MELLÉKLETE M’ilágviszonylatban egyre job” ban az érdeklődés közép? pontjába kerül a liba, elsősorban gazdaságos hústermelése révén, illetőleg értékes tollhozama miatt. Sikerült kidolgozni nagyüzemi tartástechnológiáját is. így a pecsenyelibanevelés és feldolgozás egyre jobban terjed. Aggasztó azonban a háztáji lúdtartás zuhanásszerű visszaesése, aminek súlyos kárát valljuk elsősorban a szinte korlátlan mennyiségben exportálható máj elvesztésével. Mezőgazdaságunk kollektivizálása miatt megcsappant háztáji lúdállomány helyzetén változtatnunk kell. Ma már sikerült a növendék- és tenyészállományt olyan nagy szaporodó képességű új fajtákkal felcserélni, melyek jó hizékonysággal és nagy májtermelőképességgel rendelkeznek. A landesi, vagy a rajnamenti ludak „betörésével“, a Kárpátmedencében tenyésztett ősfajta tojáshozamát javítani tudjuk, vigyázva azonban arra, hogy az utódok máj- és tolltermelése ne romoljon. A háztáji lúdállomány nagyarányú létszámvisszaeséséhez — a hagyományos libalegelők területének megcsappanásán kívül — hozzájárult a naposállatok korlátozott beszerzési lehetősége is. E téren javulás állott be, mert a baromfikeltető üzemek és baromfiipari vállalatok lehetővé teszik, hogy a koratavaszi hónapokban az egyéni baromfitartók Is vásárolhassanak naposlibát, bár még nem a kellő mértékben. I Igaz, hogy pl. a rajnamenti fajta szaporodóképessége jelentős mértékben túlszárnyalja a korábbiakban tartott hazai lúdfajták tojástermelési átlagát, azonban a tojások természetes keltetése újabb gondot okoz, mivel a behozott fajták tojói csak ritka esetben kotlának meg. A tojáshozam ugrásszerű emelkedésével elérhető, hogy egy-egy tojótól 20—24 utód keljen. Aki 4—5 tojóhoz egy beosztott egészséges gúnárral megalapozza tenyészállományát, az a tojóként várható 30—35 db tojásból öszszesen évente 110—130 kisliba kelésére és felnevelésére számíthat. Ilyen körülmények között a kinti alkalmi legelők hiányában is jövedelmezővé válik a lúdtartás, mert gazdaságosan hasznosítható a házikertekből kikerülő — egyébként hulladékszámba menő — zöldségfélék szára és levele. A kis lúd törzsállomány részére külön istállóról nem kell gondoskodni, elégséges, ha a többi háziszárnyasok óljában tartózkodási helyükként 3—4 m2-nyi területet elkerítünk. A tojástermelési idény kezdetére két tojóra egy-egy tojófészket számítsunk, melyekben a nyugodt tojástermelést, azoknak egymástól történő elhatárolásával érhetünk el. A tiszta héjú tojás nyerése érdekében a fészkeket szecskázott szalmával béleljük. A délelőtti órákban a tojásokat gyakran gyűjtsük be, óva azokat a meghűléstől és a beszennyeződéstől. Ha a tojás héjára bélsár tapadt, a megszáradt szennyeződést puha ruhával, óvatos dörzsöléssel eltávolíthatjuk úgy, hogy a kutikula védőréteg nem sérül meg. Általában a lúdtojás összegyűjtéséig 10—14 nap is eltelik, a jó keltethetőség szempontjából tehát nem közömbös, hogyan végezzük a tenyésztojások tárolását. A fészkekből begyűjtött tiszta héjú tojást 10— 12 °C hőmérsékletű, tehát hűvös, rendszeresen szellőztetett helyiségben tároljuk s a tálcákra csúcsos végükkel lefelé állítva helyezzük el. Ebben az esetben szükségtelen a mindennapi forgatás elvégzése. Amenynyiben viszont a tárolótálcán hosszanti tengely irányában fektetett helyzetben raktározzuk a tenyősztojásokat, úgy a jégzsinőr megnyúlásának, vagy elszakadásának elkerülése érdekében naponta egy alkalommal végezzük el a tojások ellenkező oldalra fordítását. A biztonságos forgatás ellenőrzése érdekében ajánlatos a tojás héjára grafit ceruzával jelet tenni, esetleg a termelés napját feljegyezni. Amíg a Duna és mellékfolyói partján elszaporodott hazai ludak 14—18 db-os tojáshozamuk után megkotlanak s fészkükön nyugodtan ülnek, addig az újabb kultúrfajták, aktívabb tojástermelő készségük miatt csak ritka esetben válnak kotlőssá. A természetes keltetés úgy oldható meg, hogy a begyűjtött kellő számú tojásra egyidőben több tyúk, vagy pulyka kotlóst ültetünk. Ludak és pulykák alá 12 3. SZÁM 1974. MÁRCIUS 9. A TARTALOMBÓL ■ Munkabiztonsági intézkedések a baromfitenyészetekben ■ A nyulak pároztatása ■ 1 A lengyel hiúz, mint gazdasági galamb ■ i Jó úton haladnak ■ ■ Tevékeny helyi szervezet ■ 1 Fejlődőben a házinyúltenyésztés ■ A naposcsibék ivarmeghatározása (szexálása) ■ Apró télutói nyulász-gondok ■ Gazdaságosan üzemel az EKT egyszintes ketreces tojóház ■ A baromfifélék sziktömlőjének felszívódása ■ A csibék elkülönítése keltetés után ■ Jó tudni ' ■ A galambok szakszerű takarmányozása —15 db, tyúkok alá pedig 3—5 lúdtojást helyezhetünk. A biztonságos embriófejlődés érdekében tyúkok alá helyezett tojások mindennapi forgatásában segítsünk, mivel súlyuk miatt ezt a kotlósok tökéletesen elvégezni nem képesek. A tojáshéj könnyű és gyors pattogzása érdekében a második hét után langyos vízzel ajánlatos a tojásokat naponta megpermeteZnf. Ezeket a műveleteket akkor végezzük el, amikor a kotlósokat táplálkozás, ürítés, valamint homokfürdőzés végett a tojásokról 15—20 percnyi időre leemeljük. A tojásokat a 10—12-ik és a 20.—22. napon világítsuk át s a terméketleneket, illetőleg véreseket, elhaltakat, a fészkekből távolítsuk el. Azért Is ajánlatos egyszerre több kotlós fészekre ültetése, mert a lámpázások alkalmával a tojások átcsoportosíthatók és az esetleg kevésbé megbízható kotlós likvidálható. Az egyszerre nagyobb létszámban kikelő kislibák gondozása könnyebben elvégezhétő. Amennyiben a SZKSZ helyi szervezete vagy a magánszemély kis kapacitású keltetőgéppel rendelkezik, gondos tojástárolással és kezeléssel akár 3—4 hétig gyűjtött tojásokat is gépbe rakhat s 60—65 %-os kelési eredménnyel egyszerre nagyobb létszámú kisliba birtokosává válhat. Ahol lehetőség kínálkozik, ott a liba-beszerzés gondjait bérkeltetés formájában érdemes enyhíteni. Akár saját keltetésünkből, akár vásárlásból jutottunk na(Folytatás a 2. oldalon.) 1 Jól bevált a libák és a ludak részére aránylag könnyen üzemeltethető, betonból készült, keskeny de hosszú kiképzésű, átfolyó vízzel ellátott úsztatóárok (Kucsera Szilárd J felvételed Növeljük a háztáji lúdállományt