Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-03-02 / 9. szám

Törzsápolás

ä házi- és házkörüli kertek

** gyümölcsfaállományának még mindig nagy részét teszik ki a közepes és annál magasabb törzsű fák. Ezek — ha egyébként jó fajtájúak —, még évtizedekig sok és kiváló minőségű gyümölcsöt teremhetnek. Ezért — annak ellenére, hogy az alacsonytörzsű és termökaros orsókat, valamint a gyümölcssövényeket hasznosságuk miatt a telepítésnél előnyben részesítjük — meg kell becsülni és ápolni kell a törzses fajtákat is.

A gyümölcsfa törzse is él

A törzs edénynyalábjai fontos feladatot töltenek be a gyümölcsfa táplálkozásában: a törzs közvetíti — mint egy csőhálózat — a földből felvett vízben oldott tápanyagokat a korona felé, illetve az átalakított szervesanyagokat a koronából a gyökérzet felé. Minél egészségesebb, fejlettebb a törzs, annál akadálytalanabb a kétirányú szállítási folyamat; következésképpen csak az egészséges és fejlett törzsű fa teremhet sok és szép gyümölcsöt.

Az idősebb gyümölcsfák megvastagodott törzsének felületén a szövetek fokozatosan elpusztulnak, a kéreg megrepedezik — majd — a nedvesség- és hőmérséklet-változások hatására — lemezesen elválik a farésztől. A repedések és kéregpikkelyek a tél folyamán kiváló búvóhelyet nyújtanak a rovarok áttelelő bábjai, lárvái és tojásai számára. Idősebb, sűrű gyümölcsöskertben a fák törzsén zuzmók Is megtelepedhetnek. Ezért kell gondosan lekaparni

és drótkefével tisztára kefélni a fák törzsét.

Nem minden gyümölcsfa törzse kérgesed ik egyformán. A törzsápolásra legjobban az alma, körte, mandula, kajszi és őszibarackfák szorulnak rá. A meggy, dió és szilvafák törzse sokáig sima marad. A cseresznyefákról az elhalt kéreg övszerűen válik el.

Óvjuk őket a fagyfoltoktól

A gyümölcsfák törzsének dél felé néző részén időnként fagyrepedéseket figyelhetünk meg, amelyek később kiterjedt elhalásokká, ún. fagyfoltokká növekedhetnek. A fagyfoltokat kacorral gondosan tisztítsuk ki az élő szövetig és kenjük be a felületes fémmentes olajfestékkel vagy sebkátránnyal.

Még a házikertekben is előfordul, hogy a törzs megsérül. Az így keletkezett sebet — különösen, ha mélyebbre terjed —, messük simára úgy, hogy élő, egészséges szövetek maradjanak a seb felületén, és kenjük be a sebet. Ezzel elzárjuk a vegetáló szöveteket a levegőtől és megakadályozzuk mind a gombaspórák behatolását, mind a kártevők letelepedését.

A törzs sebeinek kezelése sehol sem olyan fontos, mint a kajszibarack fáknál. Kevesen tudják, hogy a kajszibarack törzsében csupán a külső három-négy évgyűrűnek megfelelő szállítószövetek működnek, még a beljebb fekvőket a mézgaanyagok eltömítik. Ennek következtében a külső évgyűrűk elroncsolása katasztrofális hatással lehet. Egyesek feltételezése szerint a gutaütés jelensége nem egyszer éppen ezekre a kezeletlen sérülésekre vezethető vissza.

Távolítsuk el a sarjakat

Egyes gyümölcsfa alanyok és egyes fajták nagyon hajlamosak a sarjképzésre. (Most nem a sarjakról szaporodó málnára gondolunk, hanem a fák sarjaira! )

A sarjak keletkezhetnek a gyökéren, a fa tövén és a törzsön. Minthogy ezek mindegyike feleslegesen szívja el a koronától a tápanyagokat, a sarjakat el kell távolítani.

Egyszer valaki azt kérdezte tőlem, mi a legbiztosabb jele annak, hogy egy gyümölcsfával a gazdája nem törődik kellőképpen? A kérdésre csak egy félreérthetetlen választ adhattam: ha a fa tövén vagy törzsén sarjakat látsz, akkor annak rossz gazdája vanl

Szedjük le tehát a sarjakat! De hogyan? Nem mindegy, hogy miként végezzük ezt az egyszerűnek látszó munkát; ennek is megvan a maga jól bevált módja.

Ä sarjak ún. járulékos rügyekből keletkeznek. Ha a sarjvesszőt levágjuk, s különösen, ha vlsszacsonkázzuk, akkor a vessző tövén levő járulékos rügyek tavasszal kihajtanak és egy helyett sok új sarj keletkezik (mint a mesebeli sárkány levágott feje helyén!). Ezért a sarjakat a legjobb leszakítani, így a sarj töve körül elhelyezkedő járulékos rügyeket is eltávolítjuk. Ezenkívül a lépett seb nehezebben is gyógyul a vágottnál; az ide áramló tápanyagokat a seb begyógyítására és nem új sarjak fejlesztésére fordítja.

Odvas, szuvas fatörzsek

A nagy koros gyümölcsfák törzse már nem áll ellen az időjárás viszontagságainak, a kártevők és kórokozók támadásának. Az ilyen fák a levágott ágak helyén odvasodni, korhadni kezdenek. A törzsön taplógombák tányérjai jelennek meg. A kéreg nagy felületeken felválik és alatta tömegével találhatók a kártevők, amelyek a többi gyümölcsfánkat is veszélyeztetik. A törzsön szúbogarak telepednek meg és járataikkal meggyorsítják annak teljes elpusztulását.

Ne szemléljük tétlenül az ilyen fák lassú elhalását és bármennyire Is szeretjük egy egy megszokott, öreg fa termését, ne késlekedjünk a kivágásával. A senyvedő, pusztuló fa nemcsak káros a környezetére, de nem is szép látvány. A helyére ültetett fiatal fák gyors növekedésükkel, szép termésükkel sokszorosan pótolják a kipusztult öreg fák hiányát. B. Gy.

«$♦*;♦ ♦> ♦♦♦ »> »;♦ ♦> *;♦ *;♦ ♦> ♦> ♦> »> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> «> ♦> »> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> <♦ ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> »> ♦> v ♦> •> ❖ *5

A kertben most is van tennivaló!

A kiskertekben ugyan még nem indult meg az „élet“, pihen a természet, de a kertben már akad tennivaló, — a gondos kertész ugyanis most hozza rendbe felszereléseit, felhasználja üres éráit a hiányok pótlására. A jé munkához jó szerszám kell, rossz szerszámmal több bajt Okozhatunk, mint hasznot.

A roncsolt gallyak, vesszők, ágak nagy része elszárad, a sebzési helyeken különböző kártevők, kórokozók, káros farontó gombák telepednek meg, s ott korhadásnak indul a fa, ami idővel az egész növény pusztulásához is vezethet. Fontos tehát, hogy metszésnél, csonkolásnál, korona ritkításnál mindig szép, sima felöieteket vágjunk. Ehhez a fűrészt, a metszőollót, a szemző- és uitókést, a kacort gondosan élezzük ki.

A fenésnél az ollókat és a késeket csak egyik oldalukon fenjük meg, ott, ahol a cégjelzés látható. (Egyedül a kacornál és a rózsametsző, szölőbogyózó ollónál élezzük mindkét oldaltl) A szerszámok élét azonban ne vékonyítsuk el túlzottan, mert akkor a penge könnyen kicsorbulhat, kisebb részek kitörhetnek belőle. A szétszedett, megélezett ollót úgy állítsuk össze, hogy a vágó és a támasztópengs a belső oldalon teljes hosszában párhuzamos legyen. Amennyiben a két él között hézag maradna, húzzuk szorosabbra a rögzítő csavart.

A fűrészeket a fognagyságukhoz igazodó méretű, kézi reszelővei élezzük ki. A fűrészlapot az élezéshez úgy rögzítjük, hogy belevágunk egy nagyobb fadarabra, megfordítjuk a szerszámot, és a lapot úgy szorítjuk a nyílásba, hogy a fogai felfelé álljanak. Majd a fogakat óvatosan kissé úgy hajlítjuk

szét, hogy egyenletesen az egyik kissé jobbra, a másik balra álljon. Ezután a reszelő nyelét balkézbe, a másik végét jobb kézbe fogva, egyforma erővel a jobb kezünk felé toljuk a reszelőt. A munkánk csak akkor lesz tökéletes, ha a fűrész fogait egyenlő mértékben élesítjük ki. Az ilyen szerszámmal vágott felület olyan sima lesz, hogy alig-alig kell kacorral javítani rajta.

Az ásó, kapa, gereblye, csákány, nyeles kultivátor stb. nyelét, ha lötyögne, ékeljük jól be. Elüket az egyik oldalon reszeljük ki.

Ha meguntuk a zárt helyen való tevékenykedést, s az időjárás is engedi, nézzünk szét a kertben is. Enyhébb időben javítsuk ki példáttl a drótkerítést. Vizsgáljuk át a lugasszőlőt, pótoljuk a karókat rögzítő elszakadt kötéseket, nehogy a tavaszi szelek letörjék majd a vesszőket, karókat. Fagymentes napokon hozzáfoghatunk a fatiszlogatáshoz, koronaritkításhoz, a beteg, száraz, sérült gallyak, vesszők eltávolitásáhuz. A sebek felületét kenjük be olvasztóviasszal.

Az idős fák törzsét kéregkaparóval, drótkefével, gondosan tisztítsuk meg. A kaparékot, a gomba- és rovarkártevőktől fertőzött levágott vesszőket, gallyakat, s az összegyűjtött leveleket égessük el. Ezzel sok megbúvó kórokozót és kártevőt elpusztíthatunk.

Kellemesen és hasznosan tölthető el így az idő, addig, amíg az igazi tavaszi kerti tevékenység, a korai lemosó permetezés, veteményezés megkezdődhet.

Ismerjük meg a kártevőket

A szívogató levéltetvek minden gyümölcstermő fát és bokrot megtámadnak. Színük többféle: szürke, fekete, zöld, sárga. Rendkívül szaporák, egy évben igen sok nemzedék váltja egymást. Korán tavasszal a zsenge leveleken és a hajtások csúcsain telepednek meg. A hegörbült, eltorzult levelek is gyakran jelenlétüket jelzik. Az általuk fertőzött hajtások őszre nem érnek be kellően, — emiatt könnyen elfagynak. A levéltetvek legfőbb terjesztői a gyomok, ezért is érdemes irtani valamennyit. Ha fáinkon

mézharmat kiválását, vagy korompenészt észlelünk,-egészen bizonyos, hogy levéltetvekkel van dolgunk. Természetes ellenségei sutában fő szerepe van a jól ismert katicabogárnak és a fátyolkának. Kíméljük hasznos segítőtársainkat! Vegyi védekezés céljára jé a kvassziafőzet, de ez csak akkor hatásos, ha a permetlé a tetvek testét éri. A levélfonákon, vagy a sodrott levelekben szívogató társaik ellen a felszívódó szerek valamelyikét kell használnunk.

Kulin Imre

A viaszvirág gondozása

A Viaszvirág (Hoya) világos lakásban, ablak közelében fejlődik sok virágot nevelő szép nagy növénnyé. Miután elvirágzott, 10—12 Celsius fokon teleltessük és ebben az időszakban ritkán és kevés vízzel öntözzük. Idősebb növényeinket 3—5 évnél sűrűbben nem célszerű átültetni, mert az a virágzást zavarja. Helyesebb, ha a közbeeső években a földlabdára érett trágyát teszünk. Ebből kellő Időben és mennyiségben tápanyag mosódik a gyökerekhez. A viaszvirág levegőigényes növény, a huzattól azonban meg kell kímélnünk.

Illanó olajokat tartalmazó növényeket a kertészetbe

Csökkentsük a gyógyszeripar kiadásait

Az alább ismertetett olajos növények értékesítési lehetőségei csak időszakonként emelkednek arra a fokra, hogy azokat szántóföldi területen jövedelmezően lehet termeszteni. Ez csak akkor lehetséges, ha a magjuk iránt a kereslet olyan mérvű, hogy a külföldi nagyobb mennyiségek kínálata nein nyomja le annak az árát, vagyis a szántóföldi termesztésük jövedelmezése kétségessé nem válik. Ezeknek a növényeknek termesztésére feltétlenül szükségünk van, marosak azért is, hogy a gyógyszer előállítás költségeit csökkenteni lehessen. A kimondott gyógynövényeken kívül szóbanlevö növények, az olajos magvú növények csoportjába tartoznak, és kerti termelésre hazánk klimatikai és talajviszonyaira való tekintettel kiválóan alkalmasak. Ennek ellenére termelésükre nem eléggé hívjuk fel a figyelmet.

E növények közé tartozik: az ánizs (l’iminella anisum L.), a Koriandrum (Coriandrum sativum t.), az Édes kömény, vagy orvosi fenik (Foeniciilum officináié AM.).

E növények minden olyan vidéken termeszthetők, ahol a szőlő jól beérik. A napos fekvésű területeket kedvelik, tehát hazánkban megvan a lehetőség arra, hogy sikerrel termeszthessük őket. Hogy kifizatődik-e? Nézzük egyenként a használati értéküket:

Az ánizs, egy éves, átlagosan 50 cm magasra fejlődő, ernyos virágú növény, melynek magjában 2,5—3 %, kellemes illóolaj amethol van, és azt a gyógyászatban, valamint a szeszes italok ízesítésénél, a magját pedig édes tészták fűszerezésére használják. Közép kötött talajokon, közvetlen istállótrágyázás nélkül, de jó trágyaerejü talajban sikerül a legjobban. Ősszel szántott talajba kora tavasszal vetendő, 30—35 cm sortávolságra 1—1,5 cm mélyre. Ma már az eddig elért magtermés mennyiségét bizonyosan meg tudnánk emelni. A magyar termelők a múltban kát. holdanként 3—5 q termést érlek el, 9—12 q tüzelésre, vagy kifutókba alkalmas, almozásra való kóróval. Érdemes megjegyezni, hogy 100 kg ánizsmagból 2—G kg ánizsolajat nyertek. Termesztésénél vigyázni kell, hogy virágzása idején köd ne érje, mert így nem jól köt magot, továbbá a tavaszi fagyok elmúltát be kell várni, mert a fagy iránt nagyon érzékeny, különösen, ha az csírázás állapotában éri. Mindenesetre gyommentes talajt kíván, fgy a talajt már ősszel kell jól előkészíteni.

Hogy a Koriandrum, a másik kerti termelésre melegen ajánlható növény milyen haszonnal járhat, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Magyarországon az első világháború utáni pénzelértéktelenedés idején az egyik nagyobb gazdaság, nagyobb szántóföldi területen sikerrel termesztette, és az illó olajat lepárolva az Északamerikai Egyesült Államokba a chikágói húsgyáraknak valutahaszonnal adta el. Húskonzervek fűszerezésére használták. Úgy gondolom, erre a tényre ma is fel kellene figyelni.

E növénynek kisebb a melegigénye, mint az ánizsé, és sikerrel termeszthető, ahol az őszi gabonafélék termesztése sikeres. Talaj- és trágyaigénye termesztési módja az ánizséval azonos. Magterméce nagyobb, mint az ánizsé, a szakirodalom szerint 5—B q magot és 12—1G q kőrótermést adhat. Ez utóbbi juhok takarmányozására használható. Egyszáz kg Koriandrum magból annak olajtartalma szerint 0,20—1 kg olajat nyertek.

A harmadik növénynek, az orvosi féniknek termesztési módja a közönséges kömény termesztésével megegyező. (Erről a szakirodalom is tájékoztat.) Ősszel is lehet vetni rozs védönüvény alá, azzal azonos időben, vagy kora tavasszal, árpa védőnövénnyel 30—40 cm sortávolságra 1-től 1,5 cm mélyen.

A sortávolság 40—50 cm lehet, mert az ilyen talajokon közel 2 méter magasra nő. A védőnövénynek esek az a feladata, hogy a vetésterületet az első évben a termésével hasznosítsa. A védőnövény betakarítása után a vetését kapálni kell, majd 20—25 cm-re kiegyeljük. Szokásos volt, hogy hideg ágyban palántákat neveltek, és az ősszel telepített és télen át szalmás trágyával védett hideg ágyakból kora tavasszal ültették ki a palántákat. Az is gyakori volt, hogy ez erőteljes palántát о földből kiszedve, felesleges leveleitől megtisztítva, a murokrépálioz hasonlóan prizmákba, vagy vermekben teleltették, azután tavasszal ültették ki a termőterületre. Magtermése 6—8 q/ha, kórőtermése 15—20 q, ez utóbbi takarmányozásra nem alkalmas. 100 kg orvosi fénikmagból átlagosan 1—5,5 kg fénikolajat nyertek. A gyökérrothadás a gyökereit, a lisztharmat és a fecskefarkú pille hernyója a föld fölötti részeit károsítja.

Kmosko László mérnöS