Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-02 / 9. szám
A gyümölcsfák metszése és koronaalakítása A gyümölcstermelők tudják, hogy a metszés és a koronaalakítás a hatásos agrotechnikai beavatkozások egyik fontos tényezője. Célja a fa növekedésének és termőképességének céltudatos szabályozása. Hangsúlyozni kell azonban, hogy tel-' jes hatást csak akkor érünk el, ha a metszéssel egyidejűleg gondoskodunk a helyes talajművelésröl, öntözésről, trágyázásról, valamint a növényvédelemről. A metszésnek a növény fejlődéséhez kell igazodnia, ezért a fákat nem ötletszerűen, hanem rendszeresen, évenként kell metszeni. A fák metszésére és alakítására főként az első években kell gondot fordítani. Nagy kockázat például a kiültetett fiatal fa első terméséért feláldozni a fa későbbi fejlődését. Az alakfák többségének olyan szilárd koronavázat kell kialakítani a növekedés első szakaszában, amely azután képes a későbbi nagy termések terhét hordani. A rosszul formált fa hibáit ugyanis a későbbi évek során már a leggondosabb metszésekkel sem lehet helyrehozni. 'v. A gyümölcstermesztő kertészkedők s a belterjes gyümölcstermelő üzemek egyaránt arra törekszenek, hogy egységnyi területen minél hamarább, minél olcsóbban, minél nagyobb mennyiségű jó minőségű gyümölcstermést nyerjenek. Ezért céljuk elérése érdekében új, modern, minden szempontból előnyös termesztési módokkal kísérleteznek, próbálkoznak. Ebben nagy segítségükre lesz Pavol Cifraniő és Štefan Chlebík második átdolgozott és kiegészített kiadásban most megjelent szemléltető, szép kiállítású praktikus kézikönyve A gyümölcsfák metszése és koronaalakítása (Príroda, 382 oldal, 121 kép, táblázatok, ára kötve Kčs 26,—). Bevezetőül a szerzők felvilágosítást adnak a metszés és koronaalukítás jelentőségéről s áttekintést nyújtanak a csehszlovákiai és a külföldi gyümölcstermesztésről. Az ezt követő fejezetben a gyümölcsfa részeivel, az alanyokkal és felosztásukkal foglalkoznak. A továbbiakban ismertetik a gyümölcsfa metszésének és koronaalakításának alapelveit, a növekedés és a termőre fordulás kölcsönös összefüggéseit. Ez a fejezet ismerteti a metszés szerszámait és segédeszközeit is. A következő fejezetben részletes áttekintést nyújtanak a legjelentősebb metszési módokról, az alakiak neveléséről s röviden összefoglalják koronaalakításuk alapelveit. A fejlett gyümölcstermelő országokban az új koronaformákat, a sávos telepítésmódokat és a gyümölcssövényeket praktizálják. A kettő közötti különbség főleg a szélességben nyilvánul meg. A könyv erről is megemlékezik. A szerzők az ezt követő speciális részben ismertetik az alma- és körtefák, a melegkedvelő gyümölcsfajok, a cseresznye-, a meggy-, a szilva- és a ringlófák, valamint egyéb gyümölcsfajok metszését és koronaalakítását. Külön figyelmet szentelnek a bogyósgyümölcsű bokrok és fák metszésének és alakításának. Az utolsó fejezetben a metszés munkaigényességével és gépesítésével foglalkoznak. A szerzők a könyv második kiadását a legújabb ismeretek és tapasztalatok alapján egyes fejezetek kiegészítésével s új fejezetekkel bővítették. Közük bennük egyrészt a hazai, másrészt a jelentősebb külföldi gyümőlcstermelési módokat. (Li) ■ Mákban, cserepekben TM tartott dísznövényeink gyökérzete állandóan fejlődik. Egy bizonyos idő után annyira áthálőzzák a földlabdát, hogy képtelenek új tápanyagot felvenni. Ilyen esetekben elkerülhetetlenül szükséges az átültetésük, melyet minden virágkedvelőnek feltétlenül el kell sajátítania. Maga az átültetés egyszerű művelet. Fontosabb azonban annak pontos időben való meghatározása. Legalkalmasabbak erre á tavasz első hónapjai. Az átültetés folyamán a növény új tápanyaghoz jut, s így az égész tenyészidő alatt dúsan növekedhet. Esetenként az átültetést kora ősszel is elvégezhetjük, de csak abban az esetben, ha már megbizonyosodtunk róla, hogy a talaj tápanyagtartaléka tavaszig nem lesz elegendő. Ilyen esetben augusztusban és szeptemberben is átültethetjük virágainkat. Később azért nem ajánlatos, mert a gyökérzet a tél beálltáig nem tudja kellőképpen áthálózni az új talajt, ami a jó áttelelés elengedhetetlen feltétele. Ezért történik meg gyakran, hogy a télen szükségből átültetett szobanövényeink elszáradnak. Az átültetés akkor sürgető, amikor a növények gyökérzete áthálőzta a földlabdát. Ezt úgy végezzük el, hogy a jobb kezünk középső és mutatóujja közé fogjuk a növényt, majd a cseréppel együtt lefelé fordítjuk. A cserépnek asztalhoz vagy más tárgyhoz való ütögetésével elválasztjuk a talajt a cseréptől, melyet óvatosan, bal kezünkkel leemelünk. Ha a földlabda túlságosan át van hálózva gyökerekkel, az átültetés szükséges. Mielőtt hozzálátunk a munkához, készítsük elő a földet és a cserepeket, hogy ne kelljen mindenért külön szaladgálni. Ha új cserépbeültetjük növényünket, akkor azt előzőleg áztassuk be vízbe, nehogy a száraz cserép a talaj nedvességét magába szívja. Ha már előzőleg használt cserépbe tesszük, ajánlatos azt gyökérkefével jól kitisztítani, esetleg forró vízben fertőtleníteni. Továbbá készítsünk elő cseréptörmeléket, homokot, ültetőfát (ez egy lapos, tompavégű, körülbelül 25—30 cm hosszú fadarab), éles kést és megfelelő talajkeveréket. Az előkészített virágcserép alsó nyílására kis cserépdarabkákat helyezünk, s arra tesszük a homokos rostualjat. Ez azért szükséges, hogy az esetleges túlöntözéskor a fölösleges víz könnyen elfolyhasson. (Mocsári és vízinövényeknél ez fölösleges.) Az átültetendő növényt ellenőrizzük. A gyökérzet épségéről szaglással győződjünk meg, hogy a jellegzetes talaj- és gyökérszagot nem hatja-e át a savanyOdó föld, vagy a rothadó gyökerek szaga. Ha igen, akkor vízben mossuk ki a talajt a gyökerek közül s a rothadt vagy beteg részeket pedig éles késsel távolítsuk el. Mindezek után annyi talajt tegyünk a cserép aljába, hogy a földlabda fölé is 1—2 cm réteg kerülhessen. Ekkor a növényt a földlabdával együtt belehelyezzük a cserépbe, ügyelve arra, hogy a növény a cserép közepére kerüljön. Majd földet szórunk köré, melyet az ültetőfával (esetleg ujjal is lehet) tömörítünk. Nagyon fontos, hogy ne maradjanak üregek, mert ezek a gyökerek fejlődését akadályoznák. Ne töltsük meg nagyon a cserepet, hogy az öntözővíznek is maradjon hely. Átültetéshez ne használjunk túl nagy cserepet, mert a talaj könnyen megsavanyodhat. Elég, ha az új cserép álmérője 2—4 cm-el na-> gyobb az előzőnél. Munkánk elvégeztével alaposan meg kell öntözni a növényt, félárnyékos, de nem huzatos helyre kell állítani, ahonnan 2—4 hét múlva visszatehetjük eredeti helyére. A virágok átültetése 3. SZÁM 1974. MÁRCIUS 2. A TARTALOMBÓL ■■y Törzsápolás t A kertben most is van tennivaló! ф Külföldi aktualitások ф A mezei utak gyógynövénye a CICFARK ф „A bor technológiája és biokémiája“ ф Növényvédelmi tanácsadó ф Miért termelünk kevés dinnyét?!... ф A dinnye és a mák növényvédelme ф Vegyszerek az epertermesztők szolgálatába ^ Illanó olajokat tartalmazó növényeket a kertészetbe ф A gyümölcsfák metszése és koronaalakítása ^ A virágok átültetése A Jonathan lisziharmatos megbetegedéséről Az utóbbi néhány évben a világ csaknem valamennyi almatermesztőjének a legnagyobb problémája a jonathan almafajta fokozódó érzékenysége és minimális ellenállóképessége a lisztharmattal szemben. Valamennyi betegség közül ennek hatása a legpusztítóbb, a védekezés lehetőségei viszont a légkörid tozoltabbak. A lisztharmat által megtámadott fák termőhozama erősen csökken, sok esetben teljesen elmarad. A szakemberek véleménye ezen a területen nem egységes, vannak akik a Jonathan kizárást ajánlják — valószínűleg amerikai minta szerint, ahol csaknem az egész Jonathan állományt kiirtották. Sokan a permetezőszerektől várnak megoldást. Jelenleg azonban a legfejlettebb vegyipar som к^поя az olvan „csodaszer“ előállítására, amely egyszeri használat után megszüntetné a fertőzést és terjedését. A legjobb eredményeket adó vegyszerek a Benlate és Fundazol sem jelentenek megoldást. Ezek valóban megölik a lisztharmatot, hatóidejük azonban rövid — 10 napnál tovább nem várhatunk a következő permetezéssel. Indokolt tehát a kertészek, szakemberek aggálya — meddig bírja még a jonáthán ezt a pusztító betegséget?! Valóban érdekesek ezen a területen történő magyarországi kutatások és megfigyelések. A világhírű szabolcsi jonathán sem kerülte el a lisztharmat pusztítását. Sok gazdaság nem tudott megbirkózni ezzel a problémával. Vannak azonban olyan gazdaságok is, amelyek sikeresen harcolnak a lisztharmat ellen a betegség megelőzésével.-Szakembereink szintén felismerték ennek a jelentőségét. Rámutattak, hogy a lisztharmat elleni harcban valamennyi me zőgazdasági szervezet alapos együttműködése szükséges. A jonathán kitűnő tulajdonságokkal rendelkező, rendkívül közkedvelt gyümölcs. Mellőzését semmiképpen sem fogadhatjuk el. A jonathán megvédésének érdekében döntő szerep jut néhány fontos intézkedésnek, amelyek nélkül nem érhetünk el kielégítő eredményeket. A gyümölcsös telepítésénél a kiinduló pont mindig az ültetendő facsemete minősége legyen! A faiskolákból ne vegyünk olyan fákat, amelyek fertőzöttek, vagy fertőzött alanyokról neveltek. Csak teljesen egészséges fák képezhetik a jövő jonathán-gyümölcsös alapjait. A sikeres védekezés további alapfeltétele a^ ágak, megtámadott hajtások azonnali levágása és elégetése. Minden megtámadott hajtást, sőt rügyet is eltávolítunk, még akkor is, ha a fa alakját ezzel deformáljuk. A későbbi években ezt a hibát fokozatosan eltávolítjuk. Fontos megelőző beavatkozás a permetezés is, ha idejében végezzük. Hatása azonban csak akkor mutatkozik meg, ha a mechanikai beavatkozást tökéletesen elvégeztük. Az első permetezést feltétlenül rügyfakadás előtt végezzük, mert ilyenkor a szokásosnál töményebb permetezőszert is alkalmazhatunk. Nem feltétlenül szükséges az említett aránylag drága, nehezen beszerezhető szereket használni. Megfelel a Polybarit, Sulka, vagy Sulikol К használata is. A korai permetezésnek előnye, hogy az esetleges megmaradt és fertőzött ágrészeket idejében éri, és így a tenyészidő kezdete előtt pusztítjuk a kórokozókat. A harmadik legfontosabb körülmény, amely sikeresen beleszólhat a védekezés alapfeltételeibe, a gyümölcsfa kondíciója — erőnléte. A fa erőteljes fejlődése komoly akadályt jelent a lisztharmat terjedésének. A jonathán gyümölcsös feltétlenül kapja meg a megfelelő tápanyag-utánpótlást — szerves és műtrágya formájában. Ne csak pétisőt használjunk, mert ezáltal a fa szövetei lazák maradnak és a lisztharmat könynyen behatol a szövetek közé. A pétisó mellett adjunk kálisót és szuperfoszfátot is. Befejezésül természetesen le kell szögeznünk, hogy az említett beavatkozások növelik a jonathán termelésének az önköltségét. Az említett munkákat azonban helyes szervezéssel véleményünk szerint el lehet végezni — sőt a szocialista racionalizáció adta lehetőségek kihasználása mellett a jonathán a nagyüzemben is megállja a helyét. Bílek Gábor mérnök fi* «О fiS aimatermesztése és fogyasztása Európa kulcsszerepet játszik a világ almakereskedelmében: a kontinens részaránya a világtermelésben eléri a 60 százalékot. Európa almatermelése (a Szovjetunió nélkül) a múlt évtizedben mintegy 25 %-kal, a kelet-európai országokban pedig 40 %-kal emelkedett. A szocialista országok közül Magyarország almatermelésében jelentős növekedés, Csehszlovákiában és az NDK-ban csökkenés mutatkozik. Az egy személyre jutó fogyasztás Svájcban 30 kilogramm. Ausztriában, Dániában és Svédországban húsz kilogramm körül mozog. A szocialista országok közül Magyarországon és Bulgáriában az egy személyre jutó fogyasztás eléri a 30 kilogrammot, Lengyelországban, az NDK-ban és Csehszlovákiában 20 kilogramm az átlag.
