Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-05 / 1. szám
(Folytatás az 1. oldalról.) ellerffiätások következtében a talaj tápanyagegyensúlya anynýira felborul, hogy a szőlő a termést meghozza ugyan (mert azt a metszéssel Irányítottuk), de a tőkék hamarosan kimerülnek, sőt a leveleken, illetve a fürtökön is előfordulnak a szemmel észlelhető hiányjelenségek, amelyek később a tőkék kipusztulásához is vezethetnek. Ma tehát a növényvédő szakembereknek elsősorban itt kell kezdeniük a működést. Hassanak oda, hogy az ültetvények erőnléte, amely elsősorban tőlük — főleg az agrotechnika által befolyásolható — minél jobb legyen. A tőkék tehát ne legyenek túlterhelve, szabályosan részesítsük őket tápanyagellátásban s a metszésnél, amellyel szabályozhatjuk a hozamot, minden tőkét annak kondíciója szerint helyesen metsszük, s ezzel a már leromlásnak induló tőkéket Is megmenthetjük. Ezen szabályok be nem tartásában látom a szőlő növényvédelem legnagyobb hibáit. Tehát a gyakorlati növényvédelemben nem egy egészséges ellenálló növénnyel állunk szemben, hanem egy kihasznált, élettanilag, anatómiailag leromlott ültetvénnyel. Ezt a nézetet persze nem lehet általánosítani, azonban sajnos, nagy általánosságában nem téves. Ha például értékeljük a szőlő különleges viselkedését, amire az 1973-as év elején felfigyelhettünk, a tőkék részleges, illetve teljes elhalásában (1. sz. ábra), nem szabad csodálkoznunk azon sem, hogy a félparazitáknak, sőt a szaprofitáknak (elhalt sejten élősködők; nek) minősített kórokozók élszaporodnak a tőkén, s azok tömeges pusztulást idéznek elő. Nagyméretű kutatást folytattunk 1973-ban a szőlőtőke elhalás okozóinak a feltárásában. Nagyon tanulságos anyag áll rendelkezésünkre, mert az 1973- as tőkeelhalások száma két— háromszorosan meghaladta az utóbbi tíz esztendő ebből eredő összes kárait. Ezt a jelenséget a már említett okon kívül á legutóbbi évek szélsőséges időjárása (szárazság, előnytelen hőmérséklet stb.) is fokozta. Arra a megállapításra jutottunk, hogy az elhalást nagymértékben (90—95 százalékban) kórokozók idézték elő. Az is figyelemreméltó, hogy a kórokozók nagyon különböznek egymástól. Felfedeztük a vírust, a baktériumot, a gombát s az állati kártevőket. A tőkeelha.lásoknak leggyakoribb okozója a szőlő deadarm betegsége, amelyet patogén gomba (Phomopsis viticola Sacc.) okoz. Délebbi fekvésű, melegebb vidéken a szőlő zöld részein, a levélen sötét, szögletes foltokkal, de a hajtáson is hosszabban megnyúló, fekete foltok alakjában fordul elő. __ A mai szőlőinkben leggyakrabban ezen tünetek nem jelentkeznek, hanem csak a szőlőtőke közvetlen elhalását okozzák. Tavasszal a tőke nem rügyezik, illetve nyáron hirtelen elhervad, s elhal. A kordonkar részleges elhalása is gyakori következménye a fertőzésnek. Az elhalt tőkék nyakrészén gyakran sötét színű piknidiumokat találunk (2. sz. ábra). Az említett kórokozó előfordulását az általunk megfigyelt elhalt tőkék kétharmadán állapítottuk meg. Az elhalást okozó patogének között is a leggyakoribb, mivelhogy a károk 40—50 százalékát képezi. Előfordulási sorrendben tehát — egyben veszélyességi sorrendben is — a további kórokozó egy vírus, amely faszöveti barázdaságot idéz elő (3. sz. ábra). A kórokozónak aránylag hoszszú az inkubációs ideje (a fertőzésétől a tünetek előfordulásáig) miatt leggyakrabban a 8—10 éves szőlőket támadja meg. Meglepő az a megállapítás, hogy 20—22 éves ültetvényekben is tőkeelhalást okozott. Ez az aránylag tág időbeli amplitúdó arra enged következtetni, hogy az ültetvényt körülövező körülmények és a tőkék erőállapota nagyban befolyásolják az elhalás idejét. A vírus előfordulása tehát gyakorinak mondható, mert a megfigyelt helyeknek 70 százalékán előfordult, habár az elhalt tőkék okozói között átlagban 20—30 százalékot foglal el. Az említett vírus nem jelentkezik semmiféle jellegzetes (specifikus) tünettel a leveleken vagy más zöld részeken. Ezért csak akkor hívja fel magára a figyelmet, amikor már a tőke részben vagy teljes egészében kipusztult. Ezt úgy állapíthatjuk meg, hogy a tőkefej részeket a fa részekig megtisztítjuk. Ha a fás részek hosszas irányban barázdásak, biztosra vehetjük, hogy vírus kórokozóval állunk szemben. Harmadik legelterjedtebb elhalást okozó kórokozó a baktériumos golyvásodás okozója, az Agrobacterium tumefaciens. Elterjedése általános, nnics befolyásolva a talaj típusától. Főleg tőgyökéren, tőkenyakon fertőzi a szőlőt, az okozott sebeken keresztül. Hatására a sejtek rendellenes osztódása folytán daganatok (tumorok) képződnek (4. sz. ábra). Ezek képződésekor karfiolra emlékeztetnek és barna színűek, későbben sötétednek, majd megkeményednek. A tumor képződésekor a baktériumok elterjedhetnek a megtámadott sejtekből az edényszövetekbe, és a növénynedvvel befertőzhetik a tökét. Ezáltal a szőlő minden része fertőzővé válik. A nyár folyamán kifejlődő daganatok (tumorok) télen elhalnak, s hosszabb idő múlva szétporladnak. A baktériumos golyvásodás a tőkéket erőteljesen legyengíti, ennek következtében a hajtások gyengébbek lesznek, a levelek világoszöld színezetet vesznek fel. A golyvásodás közvetlen tőkeelhalást is okoz, amint azt legutóbb megállapítottuk. Felméréseink alapján a megfigyelt termesztők 50 százalékánál megtaláltuk a kórokozó által elpusztított, golyvásodott tőkéket. Az elpusztult tőkék okozói között átlagosan 10—20 százalékban vesz részt, de nem ritka az olyan eset, amikor az elhalások okát 100 százalékban a golyvásodás idézi elő. Figyelemre méltó a gyökératkák elterjedése, és főleg a szőlőn való károsítása. Leggyakrabban a Caloglyphus michaeli, illetve a Rhizoglyphus echinopus fordul elő. Károsít a tőke gyökérfej feletti részében azzal, hogy elpusztítja a kéregszövetet, szétrágja azt, s így a tőke nem képes az élethez szükséges folyamatok lebonyolítására, végül is elhal. Károsítását ügy ismerhetjük fel, hogy a tőkét kiássuk. Azt láthatjuk, hogy a gyökérfej felett a kéregszövet szétporlik sötét, apró szemcsékre (5. sz. ábra), amelyek tulajdonképpen az atkák váladékai. Nagyífóüvegeri keresztül láthatjuk az aprótestű, fényes barnás színű nyolclábú kártevőket. Felméréseink alkalmával megállapítottuk, hogy a kártevő általánosan elterjedt, s a termelők 60 százalékánál megtalálható. A tőkék' elhalásában való részesedése erősen változó. A felmért esetek 50 százalékában közösen fordult elő más leírt patogénekkel. Ennek ellenére azonban azt állapíthatjuk meg, hogy a közelmúltban előfordult környezeti körülmények folytán legyengült szőlő elhalását is előidézhette. Helyenként nagy mértékben előfordul egy nagyon veszélyesnek mutatkozó tőkeelhalás, a franciáknál „Esca“ néven ismert betegség, amelyet többféle patogéngomba okozhat, leggyakrabban a Stereum hirsutum, Armillaria melea s egyebek. A kórokozó a metszések által (főleg a tőkefejnél) keletkezett nem behegedt sebeken keresztül jut a faszövetbe, s annak az elhalását okozza (B. sz. ábra). Ha a szővetelhalás kiterjed azokra a részekre, amelyeknek a víz és tápanyag folyamatot kell biztosítaniuk, a tőkék gyorsan elhalnak. Felméréseink alapján egyes vidékeken a mortalitásnak elsőfokú okozói voltak. A gyökérpenészek szintén nagymértékben hozzájárulnak a szőlő legyengüléséhez s gyak(Folytatás a 3. oldalon.) Újdonságok a szőlőtermesztés gépesítésében A széles sortávolságú szőlőtelepítések lehetővé teszik csaknem az összes alapvető gépesítési eszköz alkalmazását, amelyek általánosan használatosak a lalajművelésre és a növényvédelemre. Ide tartoznak a traktorok, ekék, permetezőgépek, tárcsás boronák, rotavátorok, stb. Ezt az általánosságot eltekintve azonban mégis szükség van bizonyos munkaműveletek elvégzésére, különleges gépekre is, hogy így a gépesítés segítségével a lehető legnagyobb mértékben kiküszöböljük a szőlőtermesztésből a szokásos kézi munkaműveleteket. A tavaszi szőlőmetszésre előnyösen használható a pneumatikus metszőolló, amelyet az erre célra készített emelt rámára szerelnek. Ezt az ollót régebben a Pezinokl Gép- és Traktorállomáson gyártották'. Jelenleg sorozatgyártása Magyarországon történik. Ez az ollóféleség könnyen kezelhető és használata a szükséges kézierőt a lehető legcsekélyebb mértékre csökkenti. A szőlőtermesztők bizonyára őrömmel fogadják majd a nyesedék-aprító gépet, mivel a tavaszi szőlőmetszést követően a vessző összeszedése, pótkocsira rakása és elégetése sok gondot okoz. A vessző felaprításával ez a régebben kézileg végzett munka elesik, és a felaprított nyesedék a talajt organikus anyaggal gazdagítja. Erre á munkára jelenleg az RZ 1,5 jelzésű kórőaprító gépet használják egyes mezőgazdasági üzemekben, amelynek munkaszélessége 1,5 méter, mégpedig olyan módon, hogy két szőlősorból az egyikbe gyűjtik öszsze a nyesedéket. Ezeket a sorokat azután minden évben változtatják, hogy a felaprított faanyag egyenletesen legyen elosztva. Az egri Mezőgép magyarországi vállalat sorozatban kezdte gyártani az NAF 1,2 típusú nyesedékaprító-gépet, amely a széles sortávolságú szőlőkben és törpetelepítésű gyümölcsösökben a nyesedék felaprítására szolgál. A gép a felaprított nyesedéket a földre szórja és így lehetővé válik, hogy az mint szervestrágya a talajerő utánpótlást szolgálja. Mivel a bomlás során a talajból nitrogént von el, célszerű S nyesedék talajba dolgozása előtt nitrogén műtrágyát alkalmazni. Ez a gép a nyesedéket felszedő szerkezetével megemeli, és az etetőhengerek közé továbbítja, ahol az álló-, valamint a forgókések között megtörténik az aprítás, majd a nyesedék talajfelszínre történő kiszórása. A gép három pont felfüggesztésével csatlakozik az erőgéphez és az erőgép hidraulikájának segítségével állítható be a talaj feletti munkamagasság. Ezen gép munkaszélessége 1,20 méter, teljesítménye pedig 1,2—1,5 hektár óránként. A gép teljesítményigénye 30 lóerő, munkasebessége 5 km óránként. A fent említett egri gyártóvállalat, amely egyébként szőlészeti gépek gyártására szakosított, többek között gyártja az USM-II-E univerzális szőlőmüvelő gépet. Ez a gép a gyökérzóna mélyműtrágyázásra alkalmas kivitelben készül. Megfelelő talajlazításra és egyúttal tartályba elhelyezett műtrágya 250—300 (400) mm mélységben történő talajba juttatására. A kiszórásra kerülő műtrágya mennyisége az állítókar segítségével szabályozható. Fontos, hogy a felhasználásra kerülő műtrágya ne legyen nedves. Kultivátorozás esetén a tartály és a mélylazító berendezés leszerelhető, és az univerzális alvázra 7 db lúdtalpkapa szerelhető fel. A mélységállító kerekek kultivátorozáskor felszerelésre kerülnek. Amennyiben mélyműtrágyázást nem alkalmaznak (a kardántengely és á tartály le is szerelhető), úgy alkalmas mélylazításra is. Takarás esetén a lúdtalpkapákat' leszerelik, és a gerenda két végére a kifelé fordított ekefejéket bilincsek segítségével szerelik fel a traktorosok. Előnytfáskor az előzőleg felszerelt' ekefejeket meg kell cserélni, A gép szélessége 1,75 méter, teljesítménye 0,2—0,7 hektár óránként a művelettől függően. A gép teljesítményigénye 28 lóerős traktor. Azok a mezőgazdasági üzemek, amelyek foglalkoznak szőlőoltvány készítésével, bizonyara szívesen veszik majd a BuW gáriában gyártott PM 450 jelzésű oltványkészítő gépet. Ennek működését a čebovcei (csábi) értekezlet résztvevői személyesen Is megtekinthették. Ä gép úgy működik, hogy a különböző kések cseréjével háromi vastagságban végezhető az oltványkészítés, mégpedig a vesžsző 6—8 mm-es, továbbá 8—10 mm-es, valamint 10—12 mm-es változatban. Ez a gép Igen egyszerű szerkezetű és a szokásos 220 voltos árammal működik. A gép óránkénti teljesítményé hozzávetőleg 400 darab oltvány készítése egy munkaerő felhasználásával. Mindezek a gépek megrendelhetők a Poľnohospodárske potreby vállalatnál (Bratislava, Steinerova 74/a). Erdélyi Szilveszter mérnök, a Pofnopotreby n. v. igazgatója Egerben a Mezőgép vállalat gyártja a képünkön látbaté USM-II-E jelzésű univerzális szőlőművelő gépet (Folytatás a 6. oldalról.) órán át egybefüggő vízréteg borítsa (esővíz vagy harmat). A peronoszpőra csak üzemi szinten jelezhető előre megbízhatóan, a csapadék és a hőmérséklet változékonysága miatt. Az előrejelzéshez egy minimum—maximum bőmérő, relatív nedvességmérő és csapadékmérő szükséges. A műszereket a szőlőben épülettől, fától 30—40 méterre, 5X5 m alapterületen helyezzük el. A hőmérőt és a relatív páratartalommérrőt egy jól szellőző faházikóban helyezzük el, a csapadékmérőt pedig mellette, 1 méteres magasságban a talaj felszínétől. Az előrejelző állomást április 15-től augusztus 31-ig üzemeltessük, az adatokat mindennap leolvasás ntán a nyilvántartással megbízott személy nanlóban rögzítse. A műszereket minden alkalommal reggel 7 órakor kell leolvasni és az értékeket az előző napi rovatba kell beírni. Az alábbi táblázatból kitűnik, bogy mennyi idő telik el a fertőzés bekövetke-7**4 és a Hinetek meaielenéso között, melyet lappagásl vagy inkubációs időnek nevezünk. Napi középhőmérséklet °C-ban 10—13 14 15 16 17 18—19 20—25 Az adatok ismeretében — amennyiben az előzőekben vázolt feltételei a fertőzésnek együtt vannak — bekövetkezik a fertőzés. A védekezési munkát az előrejelzés alapján ágy kell megszervezni, hogy a lappangási idő alatt legalább egy nappal a teljes szőlőterület védve legyen a kórokozóktól. A Iappangási idő meghatározására alkalmas az effektiv hőösszeg kiszámítási módszer is. A módszer alkalmazásakor tndnl kell. hogy 0 szőlőn» ronoszpóra teljes kifejlődéséhez Lappangási idő (nap) levélen fürtön 13—18 15—18 12-15 12-15 11—13 11—13 q_11 q_-ti 6—7 ti—XX 11—13 5-8 13-15 4-5 14-18 61 °C hőösszegre van szükség, ugyanakkor -fi °C hőmérséklet alatt (biológiai nullapont) a peronoszpőra gomba fejlődése megáll. A napi középhömérsékletek 8 °C-al csökkentett értékét öszsze kell adni és ha az elérte az 50 °C-ot, a védekezést végre kell hajtani úgy. bogy a gomba teljes kifeilődése előtt a szőlűnövény tettes egészében veevszeres kezelésben részosüliön. Mevteeyzendő. amennvtben в Iappangási idő alatt a napi kö-Normális időjárásnak megfelelő naptári beosztás május közepéig május vége június eleje június közepe június vége július, augusztus július, augusztus zépbómérséklet lényegesen magasabb lenne 1—2 nappal előbb, ha pedig alacsonyabb 1—2 nappal később kell a védekezési mankókat elvégezni. Az effektiv hőösszeg alapján történő előrejelzési módszer az előbbivel levélperonoszpéra esetében megegyezik, fürtperonoszpóra esetében bizonyos eltérések tapasztalhatók. NESZMÉLY! KAROLY, oki. agrármérnök, oki. növényvédelmi szakmérnök A szól növényvédelme
