Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-05 / 1. szám

<r* A szőlőtőke tápanyagellátása (Folytatás az 5. oldalról.) gű foszfort s káliumot és kevés nitrogént használtak, sokkal na­gyobb mennyiségű műtrágya fo­gyasztásával kisebb termést ér­tek el, mint azok, akik keve sebb tápanyagot Juttattak a nő vénynek, de azokat optimális arányban adagolták. Tapasztalataink szerint öko­lógiai viszonyainknál ha a tele­pítés előtt maradéktalanul el­végeztük az alaptrágyázást, az a mennyiségű tápanyag, amiről a táblázat tájékoztat, teljesen megfelel a 100—150 mázsa ter­mésátlag eléréséhez. Minél nagyobb mennyiségű NPK tápanyagot használunk és minél nagyobb termésátlagot érünk el, annál korábban be­állhat a magnézium, a vas, a bőr, a mangán és esetleg a cink hiánya. Azért ahol a talaj elem­zése alapján vagy pedig a levél tünetei szerint magnézium hiányt figyelünk meg, ott a lú-V gos talajon legalább minden ne­gyedik évben a szervestrágyá­val együtt 500 kg/ha Kleseritet kell használnunk. A savanyú talajokon viszont legalább öt­évenként Vítkovice! salakot, vagy dolomitot, azaz darált mészport applikáljunk. A többi nyomelem hiányát vi­szont kombinált, úgynevezett Cererit műtrágyával vagy lomb­trágyával pótolhatjuk. A lomb­­trágyázásra legalkalmasabb ha minden 1000 liter permetlére egy liter Mikrolát vagy 1—2 liter Woxolt adunk. (Bordói lé-4. számú tábla A zöldtrágyázást kielégítő tápanyagok kg/ha A trágyázás éve Nitrogén Foszfor Káli A zöldtrágyázás kezdetén 165—190 105—145 220—275 A zöldtrágyázás második évében 85—110 80 -120 150—200 A zöldtrágyázás harmadik évében 85—110 80-120 150—200 A következő három évben istálló­vagy tözeg-fekál trágyát kell használni. ben a nyomelemek nem érvé­nyesülnek!) Ha a permet lét nyomelemekkel dúsítottuk, szükséges, hogy a permetezés műveletét reggel legalább 10 óráig befejezzük, mert ebben az Időben jut a levelek által a növényekbe. A permetlét legalább három ízben tanácsos nyomelemekkel dúsítani, vagyis virágzás előtt, virágzás után és a bogyók zsen­­dülésekor. Azon kívül fontos, hogy az egész tőkét tökéletesen bepermetezzük, mert a fejlett levelek szállítják a legtöbb táp­anyagot a virágzatba, a ter­mésbe. A célszerű trágyázás sok' gonddal és fáradsággal járó munka, de ha megadjuk a nö­vénynek amire szüksége van, az feltétlenül bő, Jó minőségű terméssel hálálja meg. JOZEF MRVA, mérnök CSc, a Bratislava! Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet dolgozója A növénybetegségek és a kártevők előrejelzésének módszerei r Közismert tény, hogy az al­kalmazott növényvédőszerek kémiai összetételüknél fogva biológiailag agresszívek, durva, erőszakos beavatkozást jelente­nek a termesztett növényre, va­lamint a termőhelyen kialakult élőközösségre egyaránt. A bio­­cönózisra gyakorolt hatásuk po­zitívuma — a tulajdonképpeni cél — előnyös, ugyanis a kár­tevők, kórokozók, gyomnövé­nyek bizonyos csoportját el­pusztítják, más oldalról ellen­ben igen jelentős az a kár, amit az élőközösség hasznos tagjai­nak megsemmisítése, az ember számára hasznos paraziták és ragadozó rovarok elpusztítása, az alkalmazott peszticidekkel szemben kialakult rezisztencia okoz. Az okszerű és eredményes növényvédelmi munka alapja az egyes növényi kórokozók és ál­lati kártevők valószínű megje­lenésének előrejelzése. Kívánatos lenne annak eléré­se, hogy mezőgazdasági nagy­üzemeink az egyes vegyszeres védekezési munkákat ne prog­ramszerűen, esetleg hagyomá­nyok alapján, hanem a kellő kémiai, biológiai és ökonómiai ismeretek birtokában oksze­rűen, a valóságos szükséglet­nek megfelelően végezzék, a ké­miai beavatkozások számát mi­nél kevesebbre korlátozva. Általánosan ismertek azok a károk — a gazdasági kihatáso­kon túlmenően — melyeket a peszticidek felesleges, szaksze­rűtlen, túlzott használata a ta­laj élővilágának, a természetes vizeknek és így közvetve ter­mészetesen az embernek okoz­nak. Nem szabad az ebből ere­dő veszélyeket, problémákat el­túlozni, de ugyanakkor lebe­csülni sem! Ha a mezőgazdasági károsí­tok előrejelzéséről beszélünk, megkülönböztetjük az előrejel­zés területi formáit, az előrejel­zés időbeni fokozatait. Az előrejelzés területi formái a következők: üzemi előrejel­zés, tájegységi előrejelzés, or­szágos előrejelzés, nemzetközi és kontinentális előrejelzés. A mezőgazdasági gyakorlat szempontjából az üzemi és táj­egységi előrejelzésnek van sze­repe. Az üzemi előrejelzés min­dig az adott táblázatra vonat­kozik, a védekezés helyes idő­pontját adja meg. A tájegységi előrejelzés a várható kártétel veszélyét, a védekezés hozzá­vetőlegesen helyes időpontját határozza meg. Az okszerű üze­mi növényvédelem szempontjá­ból nagyon jelentős, hiszen az egyes kártevők, kórokozók tö­megszaporodása csak nagyobb területen figyelhető sieg teljes biztonsággal. Az előrejelzés időbeli fokoza­tai azt jelentik, mikor kell az egyes védekezési munkákat elvégezni. Adott üzemi táblára a véde­kezés szükségességét a szigna­­lizációban (jelzés) határozzuk meg. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a kártevő, kóroko­zó egyedszáma meghaladja az ún. veszélyessági küszöbérté­ket, a már mérhetően gazdasá­gi kár okozására képes létszá­mot, a védekezést azonnal vég­re kell hajtani. Ebben az eset­ben nemcsak a károsító egyed­száma a döntő, hanem fontos annak jelenlevő fejlődési alak­ja is. Nem mindegy ugyanis, hogy pl. a fejletlen, vegyszerek­re érzékeny fiatal lárva ellen vagy pedig a kifejlett ellenál­­lóbb imágó ellen alkalmazzuk a növényvédőszert. A védeke­zési munka szükségességét min­denkor a gazdaságossági szem­pontok figyelembevételével ha­tározzuk meg, kivéve azt az esetet, ha közvetlen járvány­veszély fenyeget. Ekkor a gaz­daságosság rovására is el keli végezni a szükséges kezelése­ket. Az úgynevezett rövid előre­jelzésben a vegetációs időn be­lül néhány napra, néhány hét­re előre határozzuk meg a vé­dekezés optimális időpontját, jelezzük előre a tömegszaporo­dás veszélyét. A táveldrejelzés­­ben a következő vegetációs idő­szakra jelezzük előre a káro­sítok várható fertőzésének mér­tékét. A következőkben egyik leg­értékesebb mezőgazdasági kul­túránkban, a szőlőben gyakran igen nagy kárt okozó perono­­szpőra (Plasmnpara viticola) gomba kártétele előrejelzésé­nek módját ismertetem. Tavasszal, április végén, má­jus elején következik be a le­vél és bogyó maradványokon áttelelő peronoszpóra gomba elsődleges (primér) fertőzése. Amikor a szőlő levelei elérik a 3—4 cm-es levél nagyságot, a napi középhomérséklet mini­mum 10 °C és ezt megelőzően legalább 10 mm csapadék hul­lott a területre, a leeső eső­cseppek felverik a talajfelszín­ről a növénymaradványokat az első levelekre és a levelén fe­vő légzőnyílásokon keresztül a gomba behatol a növénybe, megtörténik a fertőzés. A fertő­zés tipikus tünete a levél szí­nén megjelenő „olajfolt“ és a fonáki részen a penész kivirág­zás. Ez a fertőző képlet lesz a későbbi ón. másodlagos (se­­cunder) fertőzés kiindulópont­ja. A későbbiekben a fertőzés bekövetkezésének feltétele, hogy a leveleket legalább 2—4 (Folytatás a 7. oldalon.) és a tőkepusztulás oka (Folytatás a 2. oldalról.) ran a legyengülő szőlő elhalá­sához!). Legveszélyesebb pedig a fehérpelyhes gyökérpenész [Ro­­sellinia necatrix). A megfigye­lés alatt álló gazdaságok 40— 50 százalékában kisebb-nagyobb mértékben előfordult. A pato­­gén gomba a szőlőgyökér ké­­rcgszövelén fehérpelyhes gom­bafonal szövedékét alkotja. Eze­ket vastagabb fehér szálak, ri­­zomorfák kötik össze. Behatol­nak a kéregszövetbe Is. A ké­reg és a farész között Is meg­indul egy szövedék képzés (7. sz. ábra). A kéreg és a faszö­vet megbámul, illetve megfe­ketedik és elhal. A talajban a gomba tőkéről tőkére rizomorfával terjed. Na­gyon veszélyes betegségek kö­zé tartozik nemcsak a szőlőnél hanem más gazdanövénynél is. További gyakran előforduló, de nem elsődlegesnek vélt gyökér­penész a szegesfejfi gyökérgom­ba — Coniocybe palida —, me­lyet a szőlővidékeknek kb. 30 százalékán megtaláltunk. A gyökérzet felületén jól látható 7—8 mm nagyságú termőteste fejlődik ki fehér nyélen szürke színű fejjel (8. sz. ábra). A gyökérpenészek főleg kedvezőt­len talajviszonyoknál fordulnak elő, mély fekvésű, nedves, kö­tött, hideg talajokban — le­gyengült tőkéken. A leírt patogének azok, ame­lyek körülményeink között sző­lőinket károsítják, elhalást idéznek elő. Ezenkívül gyakori oka az elhalásnak az általunk — a termelők által — okozott helytelen szőlőkezelésből ered. Ezek közül leggyakrabban a szőlögyökér sebzése fordu elő. Kapával vagy különféle me­chanizmussal megsebzett győ­­kérnyak nem gyógyul be, mert rendszerint a fertőzött talajban a seben keresztül a sejtbe be­hatoló patogének ezt nem te­szik lehetővé, hanem tovább­terjednek, s idővel hatalmas seb képződik (9. sz. ábra). Rendszerint ez is a tőkék pusz­tulását idézi elő. Említésre méltó még a nemes részből (szőlőfejből) kinőtt har­­matgyökerek helytelen kezelése is. Gyakran előfordul, hogy fia­talabb szőlőkben nem végezzük el a gyökerezést. Ez okozza az amerikai alany gyökérzetének szerepét (10. sz. ábra). Ezzel a tőke érzékenyebbé válik a fagyokra, a filoxéra-érzékeny­­sége miatt elgyengülést, elha­lást szenvedhet. Az 1973. év az elmondottak alapján a szőlőtermelők számá­ra nagyon tanulságos volt. Meg­mutatta, hogy a szőlőfejlesztés­ben nagyon fontos szerepe van a terméshozam növelése mel­lett a szakszerű növénytáplá­lásnak, s hogy betartsák az ül­tetvény erőállapota, illetve a termés mennyisége közti he­lyes arányokat. Ebben látom uz említett kórokozók elleni védekezés lényegét. Mert hiába­való a vegyszeres védekezés ak­kor, amikor a kórokozók fej­lődéséhez ideálisak a feltéte­lek, beleértve elsősorban a sző­lő legyengülését, ellenállóké­­pességének a minimumra való csökkenését. Tehát a szőlő elhalás elleni elsődleges védekezésben az ül­tetvényt helyes agrotechniká­val, tápanyagellátással, met­széssel, arányos hozamszabá­lyozással megóvhatjuk. Ezzel nemcsak a patogének közvet­len támadásától védjük a tőkét, hanem megvédjük a hosszan­tartó, évről-évre megbízhatóbb terraésnyújtó ültetvényeket is. Az említett elsődleges véde­kezéssel párhuzamban fontos természetesen a kórokozók el­len való közvetlen védekezés is, hogy megakadályozzuk a ragály elterjedését, csökkentsük a fertőzés veszélyét. Elsősor­ban a kórokozók helyes meg­határozása az alapvető feladat. Tehát az elhalt, vagy a pusztu­lás előtti állapotban levő tőkét úgy ássuk ki, hogy az egész gyökérnyakot és a gyökérfejet megvizsgálhassuk. Első látásra szembetűnők a golyvásodás tü­netet, főleg a tőkefejen, de gyakran az alatta levő részeken is daganatokat észlelünk. Ezek vagy frissek, puhák, barna szí­nűek, vagy pedig már kemé­nyek, sötétek, illetve porhanyő­­sak. A szegesfejű gyökérgomba is szembetűnő, főleg a gyökérze­ten, illetve a tőgyökér alsó ré­szén. Ott láthatjuk a gyökér­atka károsítását is, ha a ké­regszövetek apró sötét szem­csés alakjában széjjelhullanak. Továbbá megtaláljuk a sebzések által okozott károk helyét, Il­letve a helytelen harmatgyökér kezelés által előidézett káros állapotot, amikor a nemes ré­szek gyökerei részben vagy tel­jesen elnyomják az alany ame­rikai fajta gyökereit. Ha nem találjuk meg az említett kór­okozók tüneteit, késsel hámoz­zuk le a kérget a tőkefejről, illetve a tőgyökérről. Itt fi­gyelhetjük meg a fiatal kéreg­részen a szembetűnő sötétszínű szemcséket, kupacokat, melyek nagy valószínűséggel a szőlő Phomosis viticola gomba pato­­gén piknidlumai, a farészen megállapíthatjuk a kéregszövet teljes eltávolítása után a víru­sos faszöveti barázdaság tüne­teit. Hasonlóképpen főként a tő­gyökér alsó részén találhatjuk meg a fehérpelyhes gyökérpo­­nész pelyhes gombafonal szöve­tét, amely rendszerint a nyár folyamán fehérszínű, későbben azonban bámulni kezd. Ez a gomba a kéregszövet széthul­lását, elhalását a farészek kor­­hadását Is okozza. Ha a tőke­fejet és a tögyökeret hosszában szétfürészeljük, megállapíthat­juk az „Esca“ betegséget, amely a fás részek elhalását, megbar­­nulását, részleges korhadását idézi elő. Ha megállapítottuk a kórokozót, akkor a védekezés módját kell megtalálnunk. Minden esetre a kipusztult tőkéket kiássuk és kupacba rak­va elégetjük. Ezzel a kóroko­zók további elterjedését, illetve az infekció csökkenését akadó lyozzuk. A baktérium golyvá sodás vírusos faszöveti baráz daság ellen nem tudunk hatá sósán védekezni, tehát csak megelőző védekezéssel, egész­séges anyag ültetésével, kerül­hetjük el a károsodást. Ha ész­leljük jelenlétét, ajánlatos a fertőzött tőkét kiásni és eb égetni. A Phomosis viticola elő­fordulásakor hatásos védőper­metezés sorozatot Iktatunk be a növényvédelembe. Alapper­metezés a téli DNOC — ná­lunk Nitrosan néven ismert szerrel való lemosó permetezés. Rügyfakadáskor és utána a Dithane M-45 bizonyult hatá­sosnak, do jó fungitoxikus ha­tása van a Captannak, az Eupa­­rennek, a Polybaritnak stb. A gyökérpenészek elleni vé­dekezés nagyon nehéz s csak ritkán hatásos. Itt már a szőlő ültetése előtt kell gondoskod­nunk arról, hogy mélyfekvésű, hideg, kötött talajokba ne ül­tessünk szőlőt. Ahol mégis ma­gas a talajnedvesség-szint, a vi­zet alagcsövezéssel csapoljuk le. Nagyon káros az erdőirtásba. Illetve a régi fertőzött szőlő helyébe új szőlőt telepíteni, mert ott igen nagy a fertőzés veszélye. Védekezésre a szén­­kéneggel való gázosítás (szén­­diszulfid) alkalmas. Ezt csak szigorú szabálybetartás mellett szabad használni, mert tűzve­szélyes, az egészségre és a nö­vényzetre egyaránt ártalmas. VANEK GÄSPÄR mérnök CSc a Bratislava! Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet dolgozója

Next

/
Oldalképek
Tartalom