Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-11-24 / 47. szám

10. SZABAD FÖLDMŰVES 1973. novemßer íi. Bátor hazafira és internacionalistára Ha valakit megkérdeznénk, hogy miért szereti hazáját, hirtelenében ne­hezen adna rá szabatos választ. Ez érthető, hiszen a szálak sokaságából fonódik eltéphetetlen kötelékké a ha­zaszeretet, hazafiasság s a nemzeti önbecsülés. A történelem során számtalan ön­zetlen hazafival találkoztunk, akik rettenhetetlen bátorsággal védték ha­zájukat a betolakodók ellen és min­dent megtettek azért, hogy a leigázók kiűzését siettessék. A második világégés idején ezrek és ezrek még magasabb eszméktől su­gallva, a szocialista hazafiasság szel­lemében fogtak fegyvert a fasiszta be­tolakodókkal szemben. Sokan közülük a Szovjetunióba kerültek, amely or­szág ellen a frontra küldték a lelkes hazafiakat a fasizmus kiszolgálói. So­kan, főleg a kommunisták nem nyu­godtak bele, hogy fegyvert fogjanak az első szocializmust építő ország el­len. Ezért életük veszélyeztetésével átszöktek a szovjet egységekhez vagy a partizáncsapatokhoz, hogy velük vállvetve harcoljanak a gyűlölt ellen­ség ellen. Ezt azért tették, mert tud­ták, hogy csakis a Vörös Hadsereg győzelme jelentheti hazájuk felszaba­dulását, és még többet ennél, a szo­cialista rendszer létrehozását. Az öntudatos hazafiak az interna­cionalisták kimagasló egyéniségei kö­zé tartozott }án Nálepka százados, a Szovjetunió és a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság bőse. Ján Nálepka 1912. szeptember 20-án született Smižanyban. Már zsenge gyermekkorában megismerkedett a szlovák nép nyomorával, szenvedései­vel. A hazáját, népét mindig nagyon szerető fiú a testvérei támogatásával tovább tanult és tanítói oklevelet szer­zett. Rövid pedagógiai pályafutása alatt többször áthelyezték, s később, mint megbízhatatlant, nem engedték ka­tedrára lépni. Ez nem zárta ki, hogy tovább harcoljon a szocialista igazsá­gért és sokoldalú népművelő tevé­kenységet fejtsen ki. A jólátású tanul­­nivágyó fiatalember hamarosan felis­emlékezünk merte, hogy a munkanélküliség, a nyomor, a dolgozók kizsákmányolása, csak a kapitalista rendszer, az úgyne­vezett polgári demokrácia megdönté­sével szüntethető meg. A forradalmi harc marxistává érlelte a lelkes fia­talembert, olyanná, aki nem rejtette véka alá tudását, hanem tovább adta azt a falusi ifjúságnak. A harmincas évek második felében bátran szállt síkra a köztársaság megvédéséért és szüntelenül azt magyarázta, hogy az országot csakis a Szovjetunióval való szövetséggel lehet megvédeni. Ezen nézete miatt került konfliktusba a szlovák néppárt tagjaival, akik min­dent megtettek, hogy az egzisztenciá­ját lehetetlenné tegyék. Nálepka aktív publicisztikai tevékenységet is kifej­tett, cikkeiben nyíltan bírálta a kizsák­mányoló rendszert, leleplezte a ludák­­ság demagógiáját, síkra szállt a cse­hek és szlovákok egyenrangú, meg­bonthatatlan állama mellett. A második világháború kitörése után mint katona teljesített szolgála­tot. A hadsereg köreiben szintén sok­oldalú agitációs tevékenységet fejtett ki és titokban magyarázgatta a le­génységnek a szovjet nép védekező háborújának igazát a fasiszta betola­kodók ellen. Amikor a frontra került, legfontosabb feladatának tartotta a nagy nyomorban élő ukrán nép meg­segítését, s természetesen az első nap­tól kezdve kereste a kapcsolat megte­remtését a partizánokkal. Ez sikerült is neki és Repkin fedőnév alatt tar­tott kapcsolatot a partizáncsoportok­kal és a megszállott lakossággal. Ké­sőbb több tiszttársával és a legény­séggel átállt a szovjet partizánokhoz N. Szogurov tábornok partizáncso­portja keretében az első csehszlovák partizánegység parancsnoka lett. Csa­patával Mozoir jeszk és Ovrucs térsé­gében számos partizánharcban har­colt sikeresen a fasiszta megszállók ellen. Ezerkilencszáznegyvenháromban, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepén Ján Nálepka a Szovjetunió Kommunista Pártjának tagielöltje lett, s ezzel régi vágya teljesült. Még ab­ban a hónapban Nálepka egysége a szovjet partizánok oldalán résztvett az Ovrucs felszabadításáért vívott harcban. Súlyos veszteségek árán si­került kiűzni a gyűlölt ellenséget a városból. Sajnos, a hősi halottak kö­zött volt a harmincegy éves Ján Ná­lepka kapitány is, akit november 20-án temettek el Ovrucsban. A bátor tiszt a fasizmus elleni harcban az ukrán partizánmozgalom fejlesztésé­ben szerzett érdemekért számos ki­tüntetést kapott. Többek között halála után a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa a Szovjetunió Hőse címet adomá­nyozta a bátor katonának. A nemzeti hősünk élete örökké élő példakép előttünk. Rövid élete alatt megmutatta a felnövő nemzedék­nek, mi az igazi hazaszeretet, hogyan kell védeni az ország egységét és az internacionalizmus szellemében mi­ként kell harcolni a fasiszta barbariz­mus ellen. TÓTH DEZSŐ \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ Tersánszky Józsi Jenő Kakuk " Marcijával nyitotta meg szín­házi idényét a Thália Színház. A Ka­kuk Marci premierje, sokatigérő, kel­lemes meglepetés volt. Meglepetés, mert a bemutató előadás amellett, hogy példás összmunka eredménye­ként megérdemelt nagy sikert aratott, úgy érzem Tersánszky oly sokszor kétségbevont drámaírói rangját is iga­zolta. Веке Sándor rendező szerencsés kézzel gazdagította, teljestette ki ízig­­vérig színpadi vígjátékká az itt-ott szinte csonkának ható színpadi mű­vet, melyben sok „színpadi csönd“ szakította meg a cselekmény fonaját. Meglepetéssel szolgált az előadás még olyan szempontból is, hogy a natura­lizmus kalodájába szorított Kakuk Marci a békéi értelmezésben (s ez az értelmezés tűnt a bemutatón látottak alapján a helyesnek, Tersánszky a legközelebb) valódibb, igazabb fi­gurákat mutatott, megtelt poézissel. A poézis, a groteszk költészet éppen az a momentum, amely a hitelesítési, emberi szférába emelt ezt a néha absztraktnak ható piaci alvilágot. Nagyban hozzájárult az emlege­tett poézis kidomborításához Vukán György zenéje és Vargha Balázs Weöres Sándor költményeí alapján írt versei. Csak dicsérettel szólhatunk a Bartusz házaspár munkájáról is. Ed­dig még ismeretlen nevük ellenére, érett szcenikai ízlésről tett bizonysá­got mind a díszletük, mind a jelme­zeik. Címszerepben Csendes Lászlót lát­hattuk. Ha vannak testre szabott sze­repek, ez a bohóság az volt. Míg ját­szotta, szinte együtt élvezte figurája helyzeteit és egyéniségét a közönség­gel. Kakuk Marci értékeléséhez hozzá­tartozik, másik két alakítójának emlí­tése is. Веке Sándor mint egy előjáté­kot komponálta a darabhoz, s megje­lenítette Kakuk Marci Веке Artúr ked­ves szerepeltetésével, aki nyolc éves kora ellenére, jelesen oldotta meg a ráháruló próza-, ének- és táncszere­pet, valamint Kusiczky Gyula, a ka­masz Kakuk Marci megjelenítője, aki rövid szereplésében is kedveset nyúj-Kakuk Marci tott. A három Kakuk Marci rövid elő­játéka eleve olyan irányba terelte, tá­jolta a nézők véleményét, hogy a „piaci polgár“ és alvilági társainak néha visszás viselkedését megfelelően értékelje. Pompás alakítás volt Kovács József Bojníkja. Típusban is, alakításban is olyan hiteles figurát teremtett a szín­padon, mintha nem is az öltözőből, hanem a panoptikumból lépett volna a színpadra. Gombos Ilona Csurlné szerepében kapott igényes feladatot. Alakítása csak dicsérő szavakat érdemel, egé­szen új oldaláról mutatkozott be és a színészi kelléktára eddig ismeretlen fogásainak sorát sorakoztatta fel. Lá­nyát, Linkét, Kövesdi Szabó Mária ala­kította s bebizonyította, hogy otthon érzi magát a groteszk szerepekben, sőt „vérig“ megy a játékban. Pattanó Rozi szerepében az állan­dóan nagy lánggal égő Szabó Rózsival találkoztunk. Szabó Rózsi sikeresen formálta meg a fékezhetetlen tempe­­ramentumú rámenős lápvirágot. A Méltóságos (Gyurkovics Mihály) most is pontos, kidolgozott figura volt, tele nüansznyi meglepetésekkel, amikkel Gyurkovics minden alkalom­mal meglepi nézőit. Szinte sejtjéig hitelesen alakított. Várady Béla Tömpe Ambrója a tedd ide, tedd oda kertész jól sikerült gyá­moltalansága, elesettsége, a kivert al­világi vetélytársakkal szemben szinte poétikus volt. Horváth Lajos Susztikja méltó párja volt társainak. Horváth nagy erőssége az élettől ellesett mo­tívumok színpadi alkalmazásainak gazdag készsége. Az epizódszerepekben, kivéve Borá­ros Imre Tüskéjét szintén jő teljesít­ményt nyújtottak a színészek. Mindent egybevetve Веке Sándor nagy érdeme a Kakuk Marci színpad­ra alkalmazása és feldúsítása úgy a humor, mint a poézis terén. Frappáns, friss pergésű, ízig-vérig bohóságot vitt színre rendezésében. A színészek is — egyrészt, mert alkalmuk volt rá — más, eddig ismeretlen pozitívu­mok halmazát vonultatták fel, s telje­sebb, kiforrottabb jellemábrázolásról adtak tanúbizonyságot. így vált a Kakuk Marci a Thália eddig legegységesebb produkciójává. GÁGYOR PÉTER •c 01 < Nitra hovatovább egyre jobban ha­zánk mezógazdasá­­sági központjává válik. Legújabban (a Nitrai Mezőgaz­dasági Főiskola közelében) gyors ütemben épülnek az állandó kiállítá­si pavilonok ahol a jövő nyáron már megrendezik a me­zőgazdasági és élelmiszeripari or­szágos kiállítást. A felvilágosodás korának költőié A tizennyolcadik század, a felvilá­gosodás kora teremtette meg az em­beri jogokhoz és az egyéni szabadság­hoz vezető utat. A lázadást a múlt intézményeivel szemben, ami azután a század végén az északamerikai sza­badságharchoz és a francia forrada­lomhoz vezetett — az általános társa­dalmi elégedetlenség váltotta ki. Ezt az elégedetlenséget a franciák legna­gyobbjai, Voltaire, Rousseau, Mon­tesquieu és a materialista enciklopé­­disták tudatosították, ők készítették elő ideológiailag a polgári forradal­mat, a felvilágosodás eszmevilágával siettették eloszlatni az elmék köz­ponti sötétségét. A felvilágosodás áramlata hozzánk is elfutott. A magyar irodalomban ál­talában BESSENYEI GYÖRGY fellépé­sével veszi kezdetét és tart egészen a magyar jakobinusok bukásáig. Ennek a kornak legkiválóbb költője CSOKO­NAI VITÉZ MIHÄLY, akinek életútja Debrecenből indult el, kétszáz évijei ezelőtt. Élete magyar költők sorsa volt. Sem kortársai, sem pedig az utána következő nemzedék nem tudta megérteni, kellőképpen értékelni mun­káit. Később is irodalmi viták folytak müvei körül, és ez a „Csokonai per“ évtizedekig tartott. Csak Petőfi és Arany ismerték fel először alkotásai­nak igazi értékét. Abban a korban, amelyben Csokonai élt, a nemzet a Habsburg abszolutiz­mus járma alatt szenvedett. Az isko­lákban latinul tanítottak, a főnemes­ség palotáiban és a nemesség udvar­házaiban a latin vagy a német nyelv volt használatos. A magyar nyelv csak a társadalom nincstelenjei, a zsellérek, a jobbágyok nyelve volt. Az írók két táborra szakadtak, az egyik része a latin vagy német nyelven, a másik része pedig francia nyelven kívánt írni. A környezet, a felszínes szellemi légkör, erős hatással volt Csokonaira, így lett azután belőle iskolájának al­kalmi költője, lakodalmi, keresztelői és disznótori közönségnek nem éppen válogatott verses tréfákkal mulattató­­ja. Mindezek ellenére Csokonai kiváló tehetségét és költői elhivatottságát bizonyítja, hogy a sok káros hatás el­lenére sem sekélyesedett el, fel tu­dott emelkedni a legműveltebb és a legtudatosabb magyar költők egyiké­vé; versei, alkotásai irodalmunk igazi gyöngyszemei lettek. A debreceni kollégium tanára Cso­konait a költészeti osztály élére állí­totta. A félév minden baj nélkül telt el, de a vele született „könnyelműsé­ge“ az új hatáskörben nemsokára sok bonyodalomba sodorta. Ennek követ­keztében állásából elmozdították. Rö­vid ideig Sárospatakon jogot tanult, de ezt is otthagyta és Pestre ment, abban a reményben, hogy verseit itt kiad­hatja. Ez a próbálkozása nem járt si­kerrel, majd innen Pozsonyba igyeke­zett, az akkori idők politikai és tár­sadalmi életének központjába. A diéta is éppen akkor ülésezett. Itt remélt mecénást találni, költészetéhez pedig újabb ihletet. Ez a próbálkozása szin­tén kudarccal végződött. A leggazda­gabb főurakjtól nem kapta meg a re­mélt támogatást, a diéta is csakha­mar végétért. Csokonai Pozsony után Komáromba ment. Életében jelentős esemény volt és költészetére erősen hatott az az ismeretség, majd szerelem, amelyik itt szövődött és ami később a Lilla dalokban kristályosodott ki. Itt ismerkedett meg Vajda Julian­nával, Vajda Pál gabonakereskedő és szenátor gyönyörű, szőkehaiú, kéksze­mű lányával. A hirtelen hevülő költő csakhamar szerelmes lett. Vajda Ju­lianna szerelmének bálványa, a Lilla dalok ihletője lett: Esküszöm hószín kezedre, Rózsa szádra, tűz szemedre, Hogy Te lész csak kedvesem. Csokonai első levelében szerelmet vall, amire Julianna feketepecsétes le­véllel válaszol. így születik meg a „Fekete pecsét“ című verse: Drága szó ez szép levélke Már azért csókollak ánr Mert teveled Lilla lelke Oj napot deríte rámI A költő közeledését a fiatal lány boldogan fogadta. Csokonai boldog­sága csak kilenc hónapig tart, mert az Lilla házasságával végétért. A nyárs­­polgári gondolkodású szülők nem akarták gyermeküket az éhenkórász, jövedelem nélküli poétához feleségül adni. A majdnem egy évig tartó bol­dog szerelem adott ihletet Csokonai­nak a Lillla versciklus megírásához, amelynek utolsó verse költészetének i azi remekműve, a Reményhez című: Földiekkel játszó Égi tünemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Reményt Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának Bókol untalan. Sima száddal mit kecsegtetsz, Miért nevetsz felém? kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnakI Biztatóm valál, Hittem szép szavadnak, Mégis megcsalál. A vers zeneisége az utolsó sorok­ban éri el a csúcspontot: Bájoló lágy trillák, Tarka képzetek! Kedv! ReményekI Lillák! Isten veletek! Csokonai a következő években is jelentős írói tevékenységet fejtett ki. Élete utolsó éveiben állandóan Debre­cenben lakott és szűkösen élt édes­anyjával együtt a szerény családi ház­ban. Rhédey Lajos kérelmére, felesé­ge búcsúztatására írta „A lélek hal­hatatlansága“ című szép versét. A költeményt személyesen szavalta el Nagyváradon. A temetésen megfázott, öröklött tüdőbajához még tüdőgyul­ladás is járult, ágynak dőlt és fel sem kelt már többé. Í805. január 28-án halt meg. Csokonait kora nem értettg meg, és amikor látta kortársainak részvétlen­ségét „mesterének“ Földi János orvos­­költőnek elhúnyta alkalmával érezte, tudta, hogy rá is hasonló sors vár; de bizonyos volt affelől, hogy mindket­tőjüket zokogva fogja emlegetni az utókor: Lesz még az a kor, melyben felettem is, Egy hív magyarnak lantja zokogni fog, S ezt mondja népünk: Öh miért nem Éltek az emberi századokban?! Jóslata valóra vált. mert a hálás utókor kegyelettel emlékezik a felvi­lágosodás korának legnagyobb költő­jére születésének kétszázadik évfor­dulóján. VÖRÖSMARTY GÉZA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom