Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-11-24 / 47. szám

Megtanultam keszegezni HUSZAS SZILONRA HÁROM KILÓS PONTY # HOGYAN A DÉVÉRKESZEGRE? • KITARTÓ HORGÁSZ • OTTHON KÉSZÍTETT FÜSTÖLŐ IKŰLFÖLDI PIKKELYEK GYÓGYULÁSA Tatarko К. I. behatóan vizsgálta a halak — elsősor­ban a pontyok — sérült pik­kelyeinek regenerálódási fo­lyamatát. Első nyaras ponty mesterségesen eltávolított pikkelyei 20—50 nap alatt regenerálódnak. A hiányzó pikkelyek mellett „óriási pikkelyek“ nőhetnek. (Zool. Z., Moszkva 73) ÖRATOLVAJ RÁKOK VJ üti H. néhány napot ba­rátjával a kelet-afrikai ten­gerparton töltött. A végelát­hatatlan, homokos fövenyen rajtük kívül senki sem tar­tózkodott látóközeiben. Rö­vid időre bementek a vízbe fürdeni, majd miután onnan kijöttek, megdöbbenve vették észre, hogy egyikük karórá­ja — amit a napozógyékény mellé tettek — szőrén-szá­lán eltűnt. Hosszas keresgé­lés után, a ketyegő órát megtalálták az ott élő tarisz­nyarákok föld alatti üregé­ben. Ezután — már csak kí­váncsiságból — újból kirak­ták az eltűnt órát, majd né­hány méter távolságból meg­figyelés alatt tartották. Kis­vártatva megjelent egy jól megtermett rák az egyik üreg szájánál, majd megkö­zelítette a csillogó értéktár­gyat, végül szájával berán­­cigálta lakásába, ahol^Wür zék növény darabokat, mag­vakat és kavicsokat találtak. (Das Tier 73) BÁLNA-EMBARGÓ Az USA belügyminisztere •— a természetvédők memo­randuma alapján — tiltó rendeletet bocsátott ki a bál­nahús, a bálnazsír stb. im­portálásával kapcsolatban. Az intézkedés még azt is ér­mésére adja az illetékesek­­íiek, hogy még a bálnazsír­­t)ól készült szappant sem le­het bevinni az USA területé­be, Ez a szigorú intézkedés, teért vált időszerűvé, mert fe bálnák állománya az utób- Ш időben annyira megcsap-Clt, hogy a teljes kipusztu- Ból lehetett tartani. iiBasaniíitenyésztés 73) Már sok helyen horgásztam hazánk déli járásaiban, például a Dunajská Streda-i (dunaszer­­dahelyi), a komárnoi (komáro­mi) és a Nové Zámky-i (érsek­­újvári) járásban, de sehol sem találkoztam olyan horgászokkal, mint Piešťanyban. A Vág vizé­ben a város mellett sok a hal, de leginkább akad szilonra dé­­vérkeszeg vagy ponty. Itt az összes horgász könnyű botokat használ, de szívesebben bam­busznádat, vagy a francia licenc alapján készített könnyű lami­nát botokat. De nem is ez a fontos. Inkább arról akarok írni, hogy ha ná­lunk valaki pontyozni megy, legalább 0,35 mm-es szilont használ. Piešťanyban az ösz­­szes horgász viszont 0,20 mm-es szilonnal horgászik. Ha valaki mondaná, el sem hinném, hogy a Vágból ilyen vékony szilonnal ki lehet húzni 3 kilós pontyot. Eltartott vagy 30—35 percig a „csata“, de a horgász győzött, így ismerkedtem meg Jirí Bo­rüvkával, a morva Prerovból, aki elmondotta, hogy náluk nem ismerik a 0,35—0,40 mm-es szilonokat. Vékonyabbakkal húznak ki 4—6 kg-os pontyo­kat, de más halat is. — Mi a titka a vékony szilon használatának — kérdeztem Borüvka horgásztárstól. — Azt mondjuk, hogy sport­horgászok vagyunk. Akkor te­hát sportoljunk. Vastagabb szi­lonnal kihúzom a pontyot anél­kül, hogy „birkóznék“ vele. Azt hiszem ez nem nagy passzió. A sportolást abban látom, hogy teljesen kifárasztom még a ki­lós pontyot is. Pontosan erre jó a vékony, rugalmas bot. Még számos tapasztalt horgász is botot vásárol, pontyozásra erő­set vesz, nehogy eltörje. Azt hi­szem erre nincs szükség, mert a vékony húr is elbírja a nehéz embert. Horgásztársam a víz szélébe kenyér darabokat kezdett do­bálni. Kihúzta a fenekező hor­gát, majd átszerelte. Egy olyan kis dugócskát húzott a szilonra, amellyel nálunk csak kishalat szoktak fogni. — Csukázni fog? — kérdem tőle. ■ — Nem én. Atszereltem dé­­vérkeszegre, mert a második pontyra már sokat kellene vár­nom. Közben szorgalmasan dobálta a kenyeret a víz szélére, ahol ez nem folyt. Nyolc óra lehe­tett, amikor először leengedte a 0,20 mm-es szilont, az alig látható dugóval és egy nagyon kicsi ólommal. Nem telt el talán 20 perc sem, és már hajolt ke­zében a bot. Jobban izgultam, mint ő, mert a bot meghajlása szerint nagyobbra „saccoltam“ a halat. Eltartott vagy tíz per­cig, míg kihúzta a 1,80—2 kilós dévérkeszeget. Az összegezésnél azért fontos a vékony szilon, mert sokkal érzékenyebb, s meglátni a dugó minden mozdulatát, a dévérke­­szeg pedig szeret játszani a csa­lival. Ezenkívül a hal nem fi­gyel fel a vékony szilon moz­gására. Ott hagytam az „újdonsült" barátomat azzal, hogy még egy­szer felkeresem. Így is történt. Délután öt órakor mentem őt meglátogatni. Kitartó volt az biztos. Mert tíz órát töltött a víznél. És az eredmény? Egy ponty, hét darab dévér. össze­sen 12,5 kg. Kérdésemre, hogy mit fog csinálni ennyi hallal, így vála­szolt: „Autóval vagyok itt, és mindig magammal hozom a kis házilag készített füstölőt. Oly finomat,-fnint a frissen füstölt, jó zsíros dévérkeszeg még nem evett.“ Megkóstoltam. Igaza volt. És akkor határoztam el, hogy én is rátérek a keszegezésre, de füstölőt is készítek. Krajcsovics Ferdinand, Galanta (Galánta) Dévérkeszeg, amely 4—5 kg o* súlyt is elérhet. Szerte Európában évente több tízezer horgászversenyt rendez­nek. Az egyes versenyek feltételei igen el­térőek. Vannak olyan vetélkedők, amelyeken a fogott halakat azonnal át kell adni a ver­senybírónak, aki azokat leméri és vissza­helyezi a vízbe, más versenyeken a horgá­szoknak szákban kell gyűjteniük zsákmányu­kat és a mérlegelésre csak a verseny végén kerül sor. A versenyeken általában a fogás darabszám és súly szerint kerül értékelésre, de az is előfordul, hogy az egyes verseny­zők által fogott halak hosszúságát adják össze és az a győztes, aki cm-ben kifejezve a legnagyobb számot produkálta. A sokféle­ség mellett azonban megállapítható, hogy egyre inkább azoknak a versenyeknek a száma növekszik, amelyeken csak egy botot szabad használni, az értékelés a nemzetközi versenyszabály szerint történik (minden hal 5 pont, minden gramm 1 pont) és csupán egyetlen halfaj (pl. csuka vagy dévérkeszeg, vagy sügér stb.) fogása számít be az ered­ménybe. Ez utóbbi szabály beiktatása esetén kapcsolható ki leginkább a véletlen és a szerencse. így azután elsősorban a tudás és a tapasztalat érvényesül. (Ryb: 11. SZÁM Д Szlovákiai Vadászok Szö­­vétségé komárnoi (ko­máromi) járási bizottságának élén Pillar Juraj áll. Az ál­tala vezetett bizottságnak az intézkedések tömkelegét kell megoldania, mivel az apróvad­ban leggazdagabb járásaink egyikének sorsát irányítja. Fel­kerestük a járási bizottság el­nökét, hogy tevékenységükről egyet s mást megtudjunk. — Hogyan alakult a vadász­körzetek nagyobb egységekbe történő összevonásával kapcso­latos akció? — érdeklődtünk. — Az eddigi vadásztársasá­gok negyvenhat területegységé­ből harminckettőt alakítottunk ki. Ezek az új és nagyobb va­dászterületek jobb vadgazdál­kodást tesznek lehetővé. Leg­nagyobb hangsúlyt nálunk újab­ban az élővadbefogásra fekte­tünk, mivel a főleg külföldre szállított élövad előnyösebb vadászainak, akik nehéz hely­zetünkben baráti segítségünkre siettek, főként a telepítésre ke­rülő élővad beszerzésével. Nyu­­lat például magasabb tenger­szint feletti területekről kap­tunk az 1968—1969. évi idény­ben, s ez a Telepítés a vérfel­frissítés tekintetében is külö­nösen jó eredményeket mutat. Ez az állítás a szárnyas vadra is vonatkozik. A járásunk terü­letén levő túzok védterület ál­talános vadasítása igen sikeres volt, aminek hatása az egész járás területén érezhető. — Milyen kár érte az árvíz­zel kapcsolatban az aranyosi védett terület túzokállományát? — Az állomány hatvan száza­léka más helyre költözött, de az elmúlt évi és az idei megfi­gyelések szerint a túzokineny­­nyiség elérte az eredeti szám­^beli szintet. — Mit javasol a helyzet javí­tása érdekében? — Azt, hogy a vegyszerek használatát szigorú ellenőrzés­nek vessék alá, s vízzel törté­nő keverésük alkalmával a tö­ménység sohasem legyen a megszabott százaléknál na­gyobb. — Még nem tudjuk mennyire szigorú téllel számolhatunk idén, a vad takarmánykiegészí­tése kapcsán viszont minden eshetőséggel számolni kell. Mi­lyen erre vonatkozóan a va­dásztársaságok felkészülése já­rásuk területén? — Vadásztársaságaink elnö­keinek és vadászgazdáinak ok­tóberben tartott járási értekez­letén, amelyen az aktivisták is resztvettek, megtárgyaltuk az etetőberendezéssel, valamint ta­karmánnyal való felkészülés helyzetét. Minden egyes vadász­gazdasági eredményeket nyújt a vadásztársaságok számára, a­­mi a tagság elégedettségét is jelenti. Egyes vadásztársasá­gaink régebben az olaszokkal vagy a franciákkal szerződést kötöttek az élővad helybeni lő­­fegyveres vadászatára, ami gaz­daságilag gyengébb eredmény­nyel járt. — Tudvalévőén járásukat 1965-ben hatalmas árvíz sújtot­ta, hogyan sikerült pótolniuk az akkori veszteségeket és mi­lyen a jelenlegi helyzet? — Köszönetünket kell kife­jeznünk mindazon járások és vadásztársaságok együttérző — A vad védelme terén mi okozta a legnagyobb gondot idén? — Mindenekelőtt a vegysze­res növényvédelem. Ugyanis egyes mezőgazdasági üzemek­ben nem tartják be az előírás szerinti töménységet, s a vegy­szert csak találomra keverik vízzel, ami óriási károkat okoz a vadállományban. Ezt különö­sen az őzállomány sínyli meg, amely rendszerint elhullik. A nyulakra a túlzott vegyszerezés tavasszal a legveszélyesebb. A szárnyasvad kevésbé zöldfo­gyasztó, és így számukra kisebb az elhullás veszélye. társaságunk elnökének bejelen­tése szerint a télre jól felké­szültek. Egyes vadásztársaságok több mint száz mázsás takar­mánykészlettel néznek a tél elébe. Főleg a nagyobb terület­tel rendelkező vadásztársasá­gokra vonatkozik ez, mint ami­lyen például a kolárovoí (gú­­tai), amely hozzávetőleg hat­ezerötszáz hektáron gazdálko­dik, vagy amilyen a nesvadyi (naszvadi), az ímeli (ímelyi) stb. — Járásuk területén rendez­ték meg a Szlovákiai Vadászok Szövetségének Vadászeb Ván­dorpohár Versenyét. Milyen sze­repet tölt be a kynológia ma­napság a vadászatban? — Sajnos, nem dicsekedhe­tünk azzal, hogy a vadászeb­tenyésztés és nevelés területén minden rendben van. Ez év ta­vaszán azonban az eddiginél na­gyobb figyelmet kezdtünk szen­telni a veszteségmentes vadá­szathoz nélkülözhetetlen ebfaj­ták tenyésztésének. Negyvenöt fiatal begyakorolt, törzskönyve­zett vadászeb vehetett részt a tavaszi és az őszi képességi 7izsgán. A SZVSZ Vadászeb Vándorpohár Versenyét Martov­fis megharsan a vadászkürt... (iKucsera Szilárd-tolvételed 1973. NOVEMBER 24. • A TARTALOMBÓL 9 Fejlődő irányban 0 Szlovákiában már három zergeterület van. 0 Vadásznaptár — december 9 Kínos élmény a kapitális szarvasbikával 0 Legjobbak a járási vándorkupáért 0 Vadkacsa A Dunai Halászati Egyezmény Nemzet­közi Vegyesbizottsága üléséről üléséről A1 Hej halászok, halászok... A? Külföldi vizeken ^ Megtanultam keszegezni ÍC Szerte Európában cen (Martoson) rendeztük meg. Az eszi vizsgákat a veszettség Marcelován (Marcellházán) tör­ténő fellépése miatt, pótlólag október végén Nesvadyn (Nasz­­vadon] rendeztük meg. Általá­ban a kynológia szerepe az egyes vadászok szemében is ho­vatovább fontosabbá válik, hi­szen a gyakorlat szemléltetően mutatja, hogy a jól begyakorolt eb segítségével a vadászat sok­kal sikeresebb. Ezért járásunk­ban a tiszta vérvonalú, törzs­könyvezett és betanított vadász­ebek iránt hihetetlen mérték­ben megnövekedett az érdeklő­dés. Ügy tűnik, hogy a kynológia terén észlelhető eddigi lemara­dást vadászaink gyors ütemben kívánják behozni. — Tervezik valamilyen na­gyobb létesítmény megvalósí­tását a közeljövőben? — A chotíni (hetényi) járási lövöldénk a mai követelmények­nek már nem felel meg — sőt egyes vadásztársaságaink helyi célokat szolgáló lövöldéi már tökéletesebbek — ezért 1974— 1975-ben szeretnénk egy kor­szerűen felszerelt lövészeti gya­korlópályát létesíteni, amennyi­ben ennek költségéhez a SZVSZ Központi Bizottsága is_ hozzájá­rul. A lőtér helyét még nem határoztuk meg, de járási bi­zottságunk minden ülésén fog­lalkozunk a kérdés megoldásá­val. Elmondhatjuk, hogy a járás vadászata fejlődő irányt mutat, ami az egyes vadásztársaságok, valamint a járási bizottság te­vékeny tagjainak köszönhető. KUCSERA SZILÁRD

Next

/
Oldalképek
Tartalom