Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-08-25 / 34. szám

4 SZABAD FÖLDMŰVES, 1973. augusztus 25. SZÖVETSÉGI SZEMLE A SZÖVETKEZETI FÖLDMŰVESEK SZÖVETSÉGÉNEK FÖRDMA A dolgozók érriekiben A kétezerszázharminc hektáros — ez év elején egyesített — Mýtné Lu­­dany-i (vámosladányl) Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz-nek a vezető­sége nagy figyelmet fordít a munkakörnyezet javítására, a dolgozókról való szociális gondoskodásra. Ezzel kapcsolatban terv készült, Adámt József efsz-elnök vezetésével, mely 10 pontból áll, s magában foglalja mindazokat a tényezőket, amelyek hozzájárulnak a dolgozók elégedettségéhez, a közösbe vetett bizalmuk to­vábbi elmélyítéséhez. Mi minden történt az év elejétől? Csak a legfőbbeket említsük: szociális helyiségek épültek 96 ezer korona költségráfordítással, munkaruhákat, védőeszközöket vásároltak 18 ezer korona értékben, csinosították a mun­kahelyek környékét rőzsákakl, díszbokrokkal, közel tízezer korona érték­ben, a kulturális rendezvények megtekintésére 8400 koronát fordítottak. Efféle célokra a szövetkezet az 1973. évre 175 ezer koronát irányzott elő. Ezen kívül a szövetkezet vezetősége gondoskodott háromszáz efsz-tag üdültetéséről — a szántói gyógyfürdő területén. Továbbá ötnapos tanul­mányútra megy nyolcvan személy. Magyarország „Nógrád“ necű téeszébe, baráti kapcsolat szilárdítása is a céljuk. A Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz legkiválóbb dolgozói közül hatan Bulgáriában, ketten pedig a Szovjet­unióban üdülnek majd, jutalomképpen — megérdemelten. A1*« KI éve, hogy a radi és a ” svinicai (szinyéri) szövetkezet egyesült. Ekkor sokan a jós szerepé­ben tetszelegtek, mondván: „Nem lesz hosszú életű ...“ Arra alapozva mon­­dókájukat, hogy idegenkednek majd a két falu szövetkezetesei egymástól, s viszálykodás lesz úrrá... És jósla­tuk nem vált be, mert azt megelőzően is jóviszonyban volt a két falu lakos­sága, s ez a jó kapcsolat most még inkább megerősödött. Közösen gyűr­ték le a kezdeti nehézségeket H a m i n d a András az egyesített szövetkezet elnöke, s a vezetőség jól tudja, csakis a tagok szorgalmára, munkatevékenységére alapozhatnak, válhatnak valóra a célkitűzések. Nos, fél év távlatából ítélve állít­hatjuk, helyes volt az egyesítés, a ve­zetőség alapállása, a tagsághoz való helyes viszonya. Hiszen a járásban az elsők között teljesítették a termény­eladási tervet. Eddigi legjobb gabona­­termést takarították be — búzából 46 mázsát, hektáronkint. Nagyszabású aratási ünnepséget tartottak a Latorca partján, ahol a két falu szövetkezeti tagjai együtt örültek a közösen elért kiváló ered­ménynek. Kép és szöveg: Kendi László Minden kezdet nehéz Az aratási koszorú átadása. Bizonyító példák ezek: legalább így kell gondoskodni azokról, akik a közös javakat termelik, s előteremtik a koronák millióit. Benyák J. A Szövetkezeti Földművesek Szövetségének Dunajská Streda-i (dunaszer­­dahelyt) Járási Bizottsága üdültetést szervezett a szövetkezeti tagok gyer­mekei részére. Ezt a szociális gondoskodást a Vydrany-i (hodosi) Efsz vezetői — köztük Fivér Dezső, a közös elnöke — olyképpen hasznosí­tották, hogy 40 gyermeknek szereztek kimondhatatlan örömet, azáltal, hogy Bulgáriában, a kővárnál tengerparton üdülhettek, négy nevelőnő, egy egész­ségügyi nővér, valamint Miklós Tibor táborvezető — „civilben“ párt­elnök — felügyelete alatt. Nyugodtan elmondhatjuk: a szülök kezdeti idegenkedése, szorongása indokolatlan volt. A szakavatott pedagógusok gondoskodtak arról, hogy semminemű bajuk ne történjék a gyermekeknek. Naponta ötször étkeztek. A táborból — fürdőzésen, napozáson túl — még kirándulásokra is tellett idejükből. Megtekintették a környék szépségeit, nevezetességeit, sőt a szom­szédos Romániába is ellátogattak. Az üdülés befejeztével fájó szívvel búcsúztak a napfényes Bulgáriától, az örökké nyugtalan, sós leheletű tengertől, melyet olyannyira megszerettek ottlétük alatt. Hazaérve aztán vége-hossza nem volt a sok-sok élménybe­számolónak ... Alighogy hazaérkeztek a messzi útról a gyerekek, máris a felnőttek ké­szülődtek egy kis balatotni „kiruccanásra“. Bizonyára oly jól sikerül majd az ö üdülésük, társasutazásuk is, mint lányaiké, fiaiké. * # * Lám-lám, milyen is ez a dolgozók rendszere? Nemcsak művelődési és kulturális lehetőségeket biztosít, hanem a megérdemelt pihenést is, oly üdülőkben, melyek a múltban csak a kiváltságosoknak — a felsőbb tíz­ezerhez tartozóknak — nyújtottak lehetőséget. Barak László Jubileumi kiállítás Hazánkban 25 éve államosí­tották a gyógyfürdőket — hir­detik a hatalmas falragaszok Karlovy Varyban, s egyben a váraljai oszlopcsarnokban levő kiállításra invitálnak. Bár a kiállítás helyi jellegű, mégis többet ad ennél. Egy ha­talmas térképen áttekinthető hazánk valamennyi fürdője, sza­natóriuma, gyógyforrása, meg színes fényképek, diafilmek út­ján érzékelhető. Ezenkívül itt találjuk azoknak a híres embe­reknek a fényképeit, akik az utolsó negyedszázadban meg­fordultak Karlovy Vary híres fürdővárosban (Gagarin, Tyeres­­kovová, az etióp császár, Fnck Jenő, valamint híres zeneszer­zők, filmszínészek, stb.j. Az it­teni adatokból megtudhatjuk, hogy például 1948-ban 32 631, viszont a múlt évben már 73 122 beteg gyógykezeltette magát. Huszonöt évvel ezelőtt száz egészségügyi dolgozó közül csupán egyharmadának volt megfelelő szakképzettsége, vi­szont tavaly 450 egészségügyi dolgozó volt alkalmazásban, s 92 százaléka rendelkezett megfelelő végzettséggel. Az IMPERIAL gyógyszanatő­­rium Munkaérdemrendet ka­pott. Tíz dolgozója is magas kormánykitüntetésben részesült. Más szanatóriumok dolgozói kö­zül is jónéhányat kitüntettek az elmúlt negyedszázad alatt. Több közösség versenyez, „javítva“ tízezrek egészségi állapotát, derűs életkedvét segíti elő. Sok­oldalúan gondoskodnak a bete­gek kulturális igényeinek ki­elégítéséről is. Javában tüzelt a nyár, s a sé­tányokon hazánk különböző tá­jairól — köztük Csallóközből — érkező asszonyokkal találkoz­tam. Itt gyógyultak azok, akik a régi világban nyáron még „meghalni“ se értek rá. Kurucz Nándorné Csinosodó, fejlődő falvak Ritkán látogatott falu a Veľký Krtíš-i (nagykürtösi) járásban Veľká Ves nad Ipľom (Ipolynagyfalu). Ért­hető, miért akartuk alaposabban szemügyre venni. Az aszfaltozott út két oldalán a takaros porták kertjeiben a legkülön­bözőbb fajtájú virágok díszlettek a szivárvány minden színében. Éppen egy fényképfelvételt akartunk készí­teni, amikor megszólított valaki: — Ne azt fényképezzék, akad itt érdekesebb dolog is — mondotta az illető, s máris bemutatkozott: — Balík Ferenc vagyok, a helyi nemzeti bizott­ság elnöke. Ha van egy kis idejük, szívesen kalauzolom önöket Ipoly­­nagyfalun, valamint Sečiankyban (Szé­­csékén), ugyanis mindkét falu köz­igazgatásilag egy községet alkot. Balík elvtárs nem kis büszkeséggel számol be a választások óta eltelt csaknem két esztendő alatt elért falu­fejlesztési eredményeikről; mi telje­sült a választási programból, s mi vár a következő időszakban megvalósí­tásra. — Legégetőbb feladatunk volt egy üzletház és egy vendéglő felépítése Szécsénkében. A régi helyiségek ugyanis már elavultak, az épületek összedüléssel fenyegettek... A múlt év december 28-án sikerült üzembe helyezni az új vegyeskereskedést és a vendéglőt, amelyek közel háromne­gyedmillió korona beruházási költsé­get igényeltek. Az említett objektu­mok a Z-akció keretében épültek. La­kosaink a felépítéséhez 8000 óra tár­sadalmi munkával járultak hozzá. Az ő aktivitásuknak és gyors munkatem­pójuknak köszönhető, hogy egy éven belül tető alá hoztuk. A jő munka­­szervezésért dicséretet érdemelnek a hnb képviselői. Következő állomásunk: egy gyönyö­rű park, közepén kastéllyal. A körül­állványozott épület arról tanúskodik, hogy tatarozzák. — Csak nem a régi gazda jön láto­gatóba, s annak teszik rendbe — kér­deztük tréfásan a hnb elnökét. — De bizony a régi lakók jönnek, méghozzá hamarosan. Már most, szep­temberben. A kastély lakói ugyanis az iskolások. Mivel az iskolát három falu gyerkőcei látogatják, igen idő­szerű volt a tatarozása, az átalakítá­sa, sőt a bővítése is. A tanteremhiány arra kényszerített bennünket, hogy négy új osztályt, egy szertárt és egy előcsarnokot építsünk a meglévőkhöz. Az elhatározást tettek követték. Az említett hat helyiség mindössze hét hónap alatt épült fel. Ebben az eset­ben is rengeteg társadalmi munkát végeztek a lakosok. Különösen a nyugdíjasok és a szülői munkaközös­ség jeleskedett. Nem egyszer szabad szombat és vasárnapokon is szorgos­kodtak. Az efsz hathatós segítsége, fuvarozásból és gépi kisegítésből ál­lott. — A „Z“ akció keretében egy év alatt két jelentős építményt fejeztünk be — mondotta Balík elvtárs. — Az üzlethelyiséget és a vendéglőt a köz­ség felszabadításnak 28, az iskola új tantermeit pedig a Februári Győzelem 25. évfordulója tiszteletére adtuk át. Beszélgetés közben a hnb-elnök „rezidenciájába“ is betértünk, mely kívülről ugyan kifogástalan, a belső helyiségek azonban már javításra szorulnak. Balík Ferenc az esket­­tető terembe vezetett, ahová a házasu­landókon és a tanúkon kívül aligha fér be népesebb rokonság. — Valamennyi helyiségünk rászorul egy kis átalakításra. E terem „pompá­ja“ sem vetekedhet egyelőre a temp­lomi esküvőkével. Ezt a problémát azonban október végéig megoldjuk, és ekkor már a követelménynek megfe­lelő helyiségben végezhetjük az ün­nepélyes szertartást. Ez egyik eszköze lesz az ateista nevelésnek, akárcsak az új, most épülő halottas házunk, ahol méltóbb körülmények közt bú­csúztathatjuk majd az elhúnytakat. A jövőben a jelentősebb évfordulók meg­ünneplésére is nagyobb figyelmet szentelünk. — A választási időszak hátralévő három évében milyen jelentős felada­tok várnak megvalósításra? — kérdez­tem. — Az egyik legkomolyabb felada­tunk itt, Veľká Ves nad Ipl’om-ban fel­építeni egy korszerű kultúrházat. A tervezési munkák már folynak, így semmi aakdálya, hogy a jövő évben megkezdjük a munkát. Tudom, nem kis fába vágjuk fejszénket, ám az ed­digi eredmények derűlátásra jogosíta­nak. A kultúra hajlékának felépítésére 9250 óra társadalmi munkát vállalt a lakosság. A 2 millió 300 ezer korona értékű objektumban mozi-, illetve színházterem, könyvtár és több klub­­helyiség is lesz. Ogy tervezzük, az egyik teremben, — ez a pártszervezet akcióprogramjába tartozik —, állandó jellegű munkásmozgalmi kiállítást rendezünk falvaink életéből. Seöian­­kyn már a múltban is igen jelentős pártmunka folyt, s ezt szeretnénk ki­használni. A kiállítás elsősorban az ifjúság nevelése szempontjából lenne jelentős. Jobban megismernék mun­kásmozgalmi múltunkat, tisztelnék a hagyományokat. Néhány elvtársnak már konkrét megbízást adtunk, hogy gyűjtse az anyagot. Egy távolabbi ter­vünk: a seőiankyi parkban egy sza­badtéri színpad felépítése. — Mi a helyzet a szolgáltatások te­rén? — tettem fel az újabb kérdést. — Választási programunk szerint tovább fejlesztjük a szolgáltatásokat. SeCiankyn van rádió- és tévészere­lőnk, mindkét faluban található szó­davíz üzem. Hetente egyszer vegyi­tisztítóba is elszállítjuk a ruhákat, s másnap már hožzuk is. Ezenkívül szükség esetén kölcsön adunk beton­keverőt, tehergépkocsit és szállító­szalagot. Szükségünk lenne azonban egy fodrász- és borbélyüzletre is. Problémát okoz a tej- és a kenyér­­elltását. Ezen a téren merül fel a leg­több panasz, sajnos ezt belátható időn belül nem tudjuk megoldani. A víz­ellátás. Ezen a téren merül fel a leg­­vize egészségtelen, így nincs is köz­ségünkben vízvezeték. A közelmúlt­ban Kleüanyban (Kelenyében) tártak fel forrásokat, így talán sikerül a víz­ellátást megoldani. Erre persze helyi lehetőségek nincsenek, azt csak a fel­sőbb szervek bevonásával tudjuk megoldani. — Ebben a választási időszakban az Ipoly szabályozása is befejeződik — mondotta végül Balík erenc —, s ez a szövetkezet eredményeire is hatással lesz. Több hektár termőföldet nye­rünk, s új telkek beépítésére mód nyí­lik, így a falu arculata is lényegesen megváltozik. ORDÖDY VILMOS Tatarozzák az iskolát. Az új vásárlóközpont.

Next

/
Oldalképek
Tartalom