Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-08-25 / 34. szám

1973. augusztus 25. SZÖVETSÉGI SZEMLE 5 Lassacskán belegyalogoltunk a nyárba. Beérett a gabona. A kánikulá­ban az árpa akkorára nőtt, mint a kaszakő hossza. S ez lett mindennek a kárhoztatója, az oka. Mert a tiszt­tartóság a kévekötéshez nem méltóz­­tatott zsineget adni. Parancsolta, kös­sük a saját szalmakötelébe. Ez meg rém időrabló dolog... Nemi És nem! N. KOVÁCS ISTVÁN: r 41* is u m io p m v i' CSAK ELŐRE ...! Sokszor megrugdosták, sárba tapos­ták e népes hadhoz tartozókat. S mindannyiszor feltápászkodtak. Szervezkedtek. Harcbaszálltak a kl­­zsákmányolólkkal. Hadakoztak mind­azok ellen, akik a burzsoázia szekér­tolóivá szegődtek, árulókká váltak. Az Ilyen „szószólókat“ kiközösítették soraikból, s annál egységesebben és elszántabban szálltak síkra Jogaikért, a kommunista párt, a nemzetközi munkásosztály erejébe vetett hittel. A vérszínű lobogó alá sorakozva, fenn­hangon, bátran énekelték: „Kín, nyomorgás, hajsza, börtön minket nem riaszt. Mindaz, ami rossz e Földön, meg kell ölni azt. Többé mázsa súlyú jármot nem visel nyakunk! Csak előre, csak előre! — ez a jelszavunk.“ Bizony, sem a penészes börtönök senyvesztő levegője, sem a válogatott kínzások, sem a koncentrációs tábo­rok pokla, de még a halál sem tudta a munkásság színe-javát megfélemlí­teni. (Lásd Terezin, Buchenwald, Var­só, Kistarcsa, stb.) Rendíthetetlenül, megalkuvás nélkül harcoltak a hala­dásért, a legalapvetőbb emberi jogo­kért, a burzsoá-hatalom megdöntésé­ért, a lenini eszmékért, amelyek győ­zedelmeskedtek nemcsak a világ egy­­hatodán, hanem a második világhá­ború után egész sor országban. S ez az eszme — vízummentesen is — utat tör széles e földtekén. Szovjet honban immár a kommu­nizmus hajnala dereng. A letűnt kapitalista társadalmi rend­szerben az „aki bírja, marja“ tőkés elv érvényesült. Úgyszólván: az em­ber, embernek farkasává vált a kímé­letlen profithajsza következtében. Különösen a harmincas évek világ­méretű gazdasági válsága hagyott mély nyomokat, fertőzte a légkört. Az őrült versengésben alulmaradt cégek, nagybirtokosok, sőt kisebb pa­rasztgazdaságok sokasága eladósodott, vagy teljesen tönkrement. Míg a föld­művest az árpolitika sújtotta érzéke­nyen, nyögött az adóterhek alatt, zak­latta a végrehajtó, addig az ipari és földmunkástömegek munka nélkül tengődtek, nélkülöztek. Hiszen a tő­kés, a nagybirtokos, a milliomos bérlő a szélnek eresztette őket. És ezt a szégyenteljes eljárást — kitaszítottságot, megaláztatást — a kapitalista erkölcs helyénvalónak, jó­nak tartotta. Miért? Mert az efféle bánásmód azonosult az uralkodó osz­tály, a tőkések érdekeivel. A burzsoázia rétnél rútabb eszkö­zökkel igyekezett térdre kényszeríte­ni a proletárságot. Egyik legalatto­mosabb módszeréül az egységbontást alkalmazta. Hajcsáréi segítségével egymás ellen uszította a munkásokat. Ha ez nem segített, a fondorlatosság kifinomultabb formáihoz nyúlt: júdás­­pénzen megvásárolta a bandagazdát, a pallért, az előmunkást, llymódon „puhítva“ gerincességüket, elmosva bennük az osztályérdek védelmének szemernyi készségét is. Ennek a „le­kenyerezésnek“ aztán a munkásság látta legfőbb kárát. Következett a túl­­dolgoztatás, a napszámbércsökkentés, a szipolyozás, piócamődra ... Semmi hajlandóságot nem mutattunk. Sőt, kimondtuk a végszót: — Ha nincs zsineg, hét aratás sincsl Azzal a felhőtlen, kék égnek billen­tettük a kasza hegyét. S Irány: a szál­láshely, vagyis a juhhodály. Kovács Gyula bácsi, a szaporán lép­delő — nyugodjék békébenl — mond­ta is, amúgy foghegyről: — Lesz ennek majd böjtje ... meg­lássátok __1 De az ifjabbja rá se hederített, nem ijedt meg a saját árnyékától. Másnap, sötéttel keltünk. Beérett a cukorborsó, s oda szólt a parancs: „Vágni, amíg nem pereg!“ Derengett, már a borsót sarlóztuk, s raktuk ki­sebb halmokba. Node, alig hágott a Nap az ég keleti peremére, viharelőt­ti csönd uralkodott el a rónán — ki­véve a sarlók harsogását. Fényes, fe­kete kakastollak, s szuronyok villan­tak a tábla szélén a rájuk vetődő napfényben. Féltucatnyian jöttek. A biztonság kedvéért... Mert hát, sose lehet tudni, mi lakozik ebben a „csür­­he“ népben... A vágai származású bandagazdánál állapodtak meg, akit hamarjában a „sarokba“ szorítottak, úgy Horthy-pribékek módján: Mondja meg, kik bújtogattak a sztrájkra. — Varga a munkavezetőjük. Az jobban tudhatja... — hárította át a felelősséget. Agglegény vezetőnket keményebben fogták; puskatussal oldalba bökve igyekeztek „Jobb belátásra“ bírni. — Megmondod, te piszkos kommu­nista, kik lázltottak, vagy apróra tö­röm a csontodat — rivalít rá egy ri­­pacsosképű, behemót csendőr. Sándor nem szokta ez efféle regu­lát. Hebegett-habogott, rémüldözött. Végül „beköpte“ a kezdeményezők ne­vét, látván — a fegyveres erővel szemben nem kukoricázhat. Varga sosem volt kommunista ér­zelmű. Mégis, úgy „piszkos-kommu­­nistázták“, mint Pálfit, vagy Juhost, akik gyerekfővel szívták magukba a párt szavát, a Munkás-on, a Magyar Nap-on, meg a szülőkön keresztül. Nos, mit tehetett a munkavezetőnk? Alibit keresett. — Biztos úr! Gyerekek ezek még... Azt se tudják, ki a kommunista... Két napig vallatták, éheztették, kí­nozták őket, hogy megtudják, miért tették le a kaszát? Űk csupán a való igazat hajtogatták: — Merő lehetetlent kívánt az ura­ság ... Ml csak zsineget követeltünk, kévekötésre ... Mártírhalált haltak, de az eszme, g^. amelyért harcoltak, tovább él, ' s győzedelmeskedik. Rabság — győzelem — béke. KAKASTOLL ÉS SZURONY E sorok írója többedmagával répa­­akkordos- és aratóként robotolt 1943- ban, Wooster Frankné szabolcspusztaí uradalmában. A répaegyelés idején Is már többször „összetolt a bajszunk“ a deres lovon száguldozó gazdatiszt­tel. Úgy gondolta, kifacsar bennünket, mint a citromot... Vasárnaponként is dolgoztatott, jóformán tisztálkodásra sem maradt időnk. A járandóságot — szalonnát, zsírt, kenyeret — nemegy­szer híjával kaptuk. így hát jogosnak véltük a szakácsnő panaszát, aki gya­korta hangoztatta: „Üres kamrának — bolond a gazdasszonya“. Ezzel termé­szetesen a nincset hangsúlyozta__ JOGÜGYI TANÄCSADÖ: Az efsz-ek bejelentési kötelezettségei II. Mi az írásbeli formája az előbbi cikkben közölt eljárásnak? 1. A taggyűlésen ismertetni kell az alapszabályzat kibővítését a szándé­kolt melléküzemági tevékenységgel kapcsolatban, ezt megszavaztatni, az­után kivonatot készíteni a taggyűlés jegyzőkönyvéből a következő formá­ban: Kivonat a.............i Efsz 1973. évi ........... hó ... napján ............. köz­ségben tartott taggyűlés jegyzőköny­véből: A taggyűlést a szövetkezet a Házi­rend előírásainak megfelelően hívta össze, előre közölt tárgysorozattal, amelynek egyik pontja volt az efsz alapszabályzata 4 cikkelyének bővíté­se. A taggyűlésen jelen volt a tagok többsége, ami a határozatképességet bizonyltja. (Jelenléti ív beterjesztését a bíróság nem követeli meg!) A tag­gyűlés (szótöbbséggel) elfogadta az alapszabályzat 4. cikkelyének ekkénti bővítését: (itt szó szerint bele kell venni a múlt számban közölt cikkben körülírt szöveget, a melléküzemági tevékenység megjelölését pénzügyi forgalmával, s annak a megjelölésé­vel, hogy a szövetkezet ezt a saját munkaerőivel végzi, a munkaerők számát feltüntetni, s azt is, ha egész évi tevékenységről van szó). Ha nem fuvarozási tevékenységről van szó. akkor természetesen fel kell tüntetni az alapszabályzatban a tevé­kenység pontos megjelölését: például a szövetkezet homokot, kavicsot bá­nyász, saját kitermeléssel, saját szál­lító eszközökkel, évi ...........KCs for­galom tervezésével ................. saját munkaerőivel, a szövetkezet betonoszlopokat, elő­re gyártót elemeket készít, s itt is feltünteti a kapacitást, a saját embe­rekkel végzett munkát, stb. Megjegyezzük: homok- és kavics­­bányászathoz a JNB épftésügyi szak­osztálya által kiadott előzetes enge­dély szükséges, ha pedig fenntartott helyen történne ez, úgy a Bratislavai Bányaigazgatóság engedélye kell. Fű­­részelési tevékenységhez pedig a JNB erdészeti szakosztálya ad engedélyt. Az elkészített jegyzőkönyvi kivona­tot annak záradéka után — a kivonat hitelességéül — aláírja az elnök és egy vezetőségi tag. Mint már említettem a jegyzőköny­vi kivonaton kívül külön, négy pél­dányban le kell írni az alapszabály­zat-módosítás — ill. bővítés — pontos szövegét, ezt is ellátni hitelességi zá­radékkal (az elnök és egy vezetőségi tag aláírásával), majd beterjeszteni a [árási mezőgazdasági igazgatósághoz jóváhagyás végett, s rövid kérvény­ben kérni a JNB tanácsától, hogy a két példányban mellékelt jegyző­könyvi kivonat és a négy példány­ban mellékelt alapszabálybővítési irat alapján a tanács hagyja jóvá az alap­szabálymódosítást, sőt a kérvényben kérni kell, hogy a jóváhagyási hatá­rozat után a JNB mezőgazdasági osz­tálya az 1964. évi 170. számú rendelet 5. paragrafusa 1. bek. c) pontjára hi­vatkozással terjessze be az illetékes városi bíróságnak az alapszabálybő­vítést a vállalati regiszterbe bejegy­zés céljából. Tehát, ez esetben nem kell külön kérni a bejegyzést a bíróságnál, mert azt a JNB küldi meg. Természetesen, a jóváhagyás után meg kell győződni arról, vajon a JNB felküldte-e az ira­tokat a bíróságnak. Azért is kell négy példányban csatolni az alapszabály­bővítést, s két példányban a taggyű­lési jegyzőkönyvi kivonatot, mert az utóbbinak egy példányát, az alapsza­bálymódosítás két példányát a bíró­sághoz kell beterjeszteni. III. Ha a szövetkezet vezetőségében személyi változás történik, azt is be kell jelenteni a bíróságnál, csakhogy ez esetben nem szükséges előzetes jóváhagyás a járási mezőgazdasági igazgatóság részéről, sem a JNB-től, hanem a kérvényt a szövetkezet köz­vetlenül küldi az illetékes városi bí­róságnak. A kérvényhez ugyanígy csa­tol egy példányban kivonatot ama tag­gyűlés jegyzőkönyvéről, amely a vá­lasztással kapcsolatos főbb dolgokat rögzíti. A kivonatban fel kell tüntetni (az előbbi példa szerint) a taggyűlés idejét, helyét, határozatképességét, s azt, hogy a taggyűlés új vezetőséget (elnököt) választott, avagy pótválasz­tás történt a kieső vezetőségi tagok helyett. A jegyzőkönyvi kivonatban pontosan fel kell tüntetni a választott vezetőségi tagok nevét, lakhelyét — az elnök esetében külön, hogy őt vá­lasztotta a taggyűlés e tisztség betöl­tésére —, majd ellátni „a kivonat hi­teléül“ záradékkal, aláíratni az elnök­kel, egy vezetőségi taggal (a szövet­kezet pecsétjével!), s azonkívül csa­tolni hozzá egy példányban minta­aláírási nyilatkozatot minden vezető­ségi tagtól, amit a hnb (helyi nem­zeti bizottság) hitelesít. A nyilatkozat szövege: Alulírott ..................... (pontos név, lakhely) szövetkezeti vezetőségi tag kijelentem, hogy a szövetkezet nevében a következőképpen hasz­nálom aláírásomat: ....................... Dátum, s a hnb hitelességi zára­­déda. A kérvényben azután csak azt kell feltüntetni, hogy a bíróság a csatolt jegyzőkönyvi kivonat és minta-aláírás alapján jegyezze be a jegyzőkönyvi kivonatban feltüntetett változásokat a szövetkezet vezetőségét illetően. A kérvényt a városi bíróságnak kell címezni a kerületi székhely szerint, s megjelölni ekként: Mestský súd — podnikový register v......................... A szövetkezetek egyesítésével kap­csolatos bejelentési kötelezettségeket a következő cikkünkben foglaljuk ösz­­sze. Dr. KARDHORDÖ ÖDÖN A munka formálta let egyenrangú emberré Bodrogköz nagyközsége: Leles (Lelesz). Többek között mintegy négyszáz cigány nemzetiségű lakos is magáénak vallja. Ter­mészetesen, néhányszázan bú­­й csút vettek a szülőfalutól, s Krá­ľovský Chlmec-en (Királyhelme­­cen), Košicén (Kassán) és Cseh­országban telepedtek le. Persze, a kitelepülés nem csupán a ci­­gányszármazásúakra jellemző, mert a többi honpolgárok közül is sokan elhagyták a községet. Ennélfogva a lélekszám nem > több, mint egy évszázaddal ez­előtt. Az úgynevezett „cigány-kér­dés“ — ahogy azt Ilko István hnb-elnök elmondta —, a teljes megoldás útján halad. A leleszi cigányok szép, új házakban él­nek. 1970-től már semmi sem emlékezteti őket a nyomorúsá­gos múltra. Szocialista társadalmi rend­szerünk sokoldalú gondoskodá­sa — az emberről. No meg a munkára nevelés kézzel fogható eredménye is ez. Hiszen nap­közben csupán néhány idős asz­­szony és gyerek található ott­hon. A felnőttek dolgoznak; ki a helyi szövetkezetben, ki az ágcsernyői rakodóállomáson, vagy más ipari üzemekben. Például Jelinek Miklós, aki a község egyik új utcájában lakik, traktoros a szövetkezetben. Ap­ja és idősebb fivére az SZLKP tagja. Ö a munkáján kívül spor­tol is; biztos védőjátékosa a he­lyi labdarúgócsapatnak. A hat­­gyermekes Lakatos Berci csa­ládjából hárman ugyancsak a szövetkezetben dolgoznak. Cicu János szintén ott dolgozik két fiával együtt. Gatyás Bertalan meg szövetkezeti alapító-tagnak számít. Jó dolgozója a szövet­kezetnek Csorba András is, aki traktoros, havi jövedelme meg­közelíti a kétezer koronát. Vagy ott van Ady Ferenc és Költő István, akik a rakodóállomás régi, megbecsült dolgozói. Va­lamennyien jól keresnek, meg­élhetést biztosítanak családjuk számára, s új, korszerű lakás­ban élnek. Mint a negyvenhat éves Ficu Miklós is elmondta, nyolc éve dolgozik a helyi szövetkezetben, kölcsönt kapott, s új házat épí­tett, gyermekeit rendszeresen járatja iskolába, a nagyobbakat becsületes dolgozóvá neveli. ’ így sorolhatnánk tovább mindazokat, akiket a munka formált egyenrangú emberré, 1 megbecsült, példás állampol­gárrá. A hnb-elnök többek között el­lj újságolta: a választási program­ban egy új óvodai osztály fel­építését tervezik — a cigány­­származású honpolgárok gyer­mekei részére. A kötelező lekö­ti lalátogatás rég megoldott kér­% dés ebben a községben. Dobos Imre efsz-elnök: „Jól helytállnak a cigányszármazású lakosaink a szövetkezetben. Szorgalmasan dolgoznak, s em­berhez méltó módon élnek.“ Mindez elsősorban annak kö­szönhető, hogy társadalmi ren­dünk ehhez biztosította az elő­feltételeket. A hnb, az efsz és ý a társadalmi szervezetek, a köz­ség és a pártszervezetek veze­tői minden segítséget megadnak ahhoz, hogy a cigány-kérdés véglegesen megoldást nyerjen. Mindezt azzal is előbbre lehet vinni, ha építkezési telek iránti kérelmüket úgy tekintik, hogy a község bármely részén fel­építhessék új otthonukat. Befejezésül a 22 éves Jelinek Miklós szavait idézném: „Meg­tanultunk dolgozni, embersége­sen élni. Asszonyaink főznek, sütnek, varrnak. Á község veze­tői megértőek — ám egyes dol­gokban nagyobb megértést kí­vánunk. Azt szeretnénk, ha Le­­leszen végleg ismeretlen foga­lommá válna a cigánykérdés fogalma“. Remélhető, erre nem sokáig kell majd várniuk. Hiszen tár­sadalmi ügyként kezelik, s a végleges megoldás a legjobb úton halad.-asz—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom