Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-07-07 / 27. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1973. Július 7 10. SÉsziníí népiiívÉMi seregszemle Ezelőtt tizenhét esztendővel a CSE­­MADOK együttesek először léptek lel a želiezovcei (zselízi) park óriás fái­nak árnyékában. A luCenecl (losonci) országos bemutató után a táncosok, énekesek, szabadtéren adhattak ízelí­tőt a kimeríthetetlen népi kultúra kincsesházából. A különböző vidékek, tájegységek színpompás népviseleté­ben gyönyörködhettünk és az együt­tesek dalban, táncban, zenében el­hozták azt a csokrot, amit sikerült rövid idő alatt összegyűjteni. Azóta sok víz folyt le a Garamon és az évről-évre pompás zöld köntös­be öltözött Schubert-parkban megren­dezett seregszemlén az együttes szá­zai mutatkoztak be színes műsoruk­kal. Želiezovce néhány év óta valóban a népművészet seregszemléje lett. Egy­ben előkészítője a „sokszínű“ gomba­szögi országos dal- és táncünnepély­­nek, mivel a népművészeti fesztivál legjobbjai rendszerint ott is fellép­nek. A CSEMADOK országos népművé­szeti fesztiválja nemcsak dél-szlová­kiai Jellegű, hiszen vendégegyüttes­ként rendszeresen fellépnek cseh, szlovák, ukrán, lengyel, sőt külföldi együttesek Is, s így a közönség ízelí­tőt kap a különböző nemzetek és nemzetiségek népi kultúrájából. Az Idén a következő vendégegyüttesek szerepeltek a fesztiválon: a Klement Gottwald államdíjjal kitüntetett Uhor­ské Hradište-i Hradišťan elnevezésű népművészeti együttes, a Lengyel Kul­turális Szövetség „Oldza“ tánccsoport­ja, az Ukrán Kulturális Szövetség Köz­ponti Bizottságának táncegyüttese Svidníkről. A szlovák nép művészeté­nek kincsestárából a dubnicei Szak­­szervezeti Művelődési Otthon mellett működő „VrSate“ együttes adott íze­lítőt. A Magyar Népköztársaságból a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének Bartók Béla nevét viselő népművé­szeti együttes szerepelt kiválóan mindkét nap műsorában. A vasárnapi főműsort mintegy 800 szereplő színpompás, jól megszerve­zett felvonulása előzte meg. A feldí­szített utcákon egyaránt ropták a tán­cot az együttesek ifjabb és idősebb tagjai és szárnyaltak a szebbnél-szebb népdalok, örvendetes tényként kell elkönyvelni, hogy a CSEMADOK együt­tesek népviselete — hasonlóan, mint a vendégegyütteseké — nagyon szép és ízléses volt. A délelőtt „Csak tiszta forrásból“ elnevezésű műsorban a Zobor-alji együttesek, a százdi férfi és női ének­lőcsoport, a borzoval és szilicei együt­tesek folklór-csoport és a Bartók Béla táncegyüttes szerepelt. Valóban tiszta forrásból láthatott műsort a nagyszámú közönség. Az éneklő cso­portok és szólóénekesek fellépése A želiezovcei (zselízi) országos nép­­művészeti fesztivál sikeréért nagyon sokat tesz a CSEMADOK Lévai járási Bizottsága. A felvételen Szebellai Já­nos, a jb elnöke megnyitó beszédét mondja. nagy tetszést aratott a közönség so­raiban. Ebben a műsorrészben főleg fa­lusi dolgozók szerepeltek, akikben még elevenen éltek a népi szokások s még hajdanában hordták a művészi motívumokkal díszített népviseletet. A hrnčíarovceiak (gerencsériek) és a közeli žiaranyak (zséreiek) élethűen, de művészi eszközökkel mutatták be a Luca-napi és a farsangi népszoká­sokat. összefogott a két falu népe a szlli­­cel fennsíkon. Azok sem hiszik, akik látták, hogy hatvanon-hetvenen felüli emberek ropták a táncot a színpadon. Ök még jó ismerősei a gömöri pa­raszttáncoknak, és azt élethűen adták elő. A fennsíki együttes tagjai között ott találtuk Mezei Sándort, a szilicei szövetkezet volt elnökét, aki még fia­tal, mert „csak“ a hatvanötöt töltötte be. Takács Gyula bácsi, a CSEMADOK alapító tagja és a borzovai Deákos Farkas Lajos már túllépték a hét X-et, de azért lelkes tagjai az együttesnek, amely sajátos táncokkal szórakoztatta a közönséget. A délutáni „Képeskönyv“ elnevezésű műsorrészben a fő cél a nemzetek és nemzetiségek táncainak, dalainak színrevitele volt. Elismerés illeti az együttesek kiválasztóit, mert gyengén szereplő csoport nem lépett fel e mű­sorrészben sem. A- CSEMADOK Köz­ponti Bizottsága mellett működő Szlo­­vákia-szerte jól ismert Szőttes kivá­lóan szerepelt a fesztiválon. A Gö­möri Népiegyüttes, a színaiak, a Nap­sugár, és a többi tánccsoportok is tu­dásuk legjavát nyújtották. Ezt sokszor igazolta a közönség elismerő, lelkes tapsa. A fesztivál keretében díjazták a legjobb koreográfiát és a táncegyüt­tesek teljesítményét. A Népművészeti Intézet által meg­hirdetett koreográgiai versenyben az első díjat a Szőttes, a másodikat a Gömöri és a harmadikat a Kis-Duna táncegyüttes kapta. A fesztivál nagy­díjának az első fokozatát a seňai (szi­­nyeit) tánccsoport, a másodikat a Palóc Népi Együttes, a harmadikat pedig megosztva a Gömöri és a Nap­sugár táncegyüttesek kapták. A fesztivál keretében először ren­deztek kiállítást. Zobor vidékéről szebbnél-szebb varrottasakat, hímzé­seket és fényképről színpompás nép­viseleteket láthattak az érdeklődők. Ezt az örvendetes kezdeményezést folytatni kell és még nagyobbszabású kiállítást lehetne rendezni a különbö­ző tájegységeken összegyűjtött anyag­ból. Valóban szép, színes, megkapó volt az országos fesztivál műsora és a szépszámú közönség elégedett lehe­tett. Mindennek ellenére felvetek egy gondolatot. Ha azt akarjuk, hogy a jö­vőben is mindig színvonalas legyen a műsor, ahhoz egyre alaposabban kell előkészíteni az együtteseket, és mi­nél több újat adni az összesereglett közönségnek. Itt elsősorban „Csak tiszta forrásból“ műsorra gondolok, amelynek a még magasabb művészi szinten való kidolgozása hosszadal­masabb, komoly munkát igényel. TÓTH DEZSŐ A CSEMADOK KB mellett működő „Szőttes“ tánc­együttese kivá­lóan szerepeit a népművészet se­regszemléjén. Ismerkedés.. A lengyel „Oldza“ együt­tes „üdvöskéje“ a silicei Farkas Lajos bácsival beszélget. > Nótáskedvű juhászok Ma már nagyon kevés az igazi ju­hász. Vége van már annak a világnak, amikor virágzott a pásztorélet roman­tikája. A gulyások, csikósok, kaná­szok, no és a juhászok lassan-lassan eltűnnek. Csak itt-ott marad egy-egy ebből az érdekes típusból, úgyszólván mutatószámba, jelezvény, hogy a ro­hanó új- idők ereje, a technika hatal­mas fejlődése sem képes minden régi emléket és hagyományt eltüntetni. A minap egy ködös reggelen a Leh­­nicei j Nagylégi) Efsz juhakoljában találkoztam az egyik ilyen mutató­számba menő juhászemberrel, Andro­­vics Mihály személyében. — Már az őseim is juhászok vol­tak — kezdte a beszélgetést — s én úgyszólván belecsöppentem ebbe a szakmába. Nehéz, szegényes hivatás volt ez valaha, úgy, ahogy Petőfi meg­énekelte: „luhászlegúny, szegény ju­hászlegény“. Fél Csallóközt bejártam mint bojtár, később pedig, mint ju­hász. Virtusos emberek voltunk ám mi, — nagyon szerettük a jó bort, no meq a szalonnát. Ha hárman-négyen összelőttünk, csaptunk olyan murit, amilyet csak juhászemberek tudnak csapni, ha kitör belőlük az igazi vir­tus. Ez sajnos most már nem megy. A társak is elfogytak, az egészséggel is baj van. Legkedvesebb hangszerem a falevél volt. Lehetett az akác, meggyfa, vagy akár orgona. Főképpen az utóbbit kedveltem, mely különösen nagy, mély hangot adott ki, ha számhoz vettem. Felhangzott az egészen a mindenségig. Ogy fütyülni csak a rigó meg a fülemüle tudott. Sajnos, a régi furulyám már tönkrement, de a har­monika az még megvan. — Mihály bácsi, játszana-e rajta egy régi juhászdalt? — vetettem köz­be. — Nem nekem való már az — vá­laszolt kurtán. De később mégis enge­dett a kísértésnek, harmonikája hang­ja egy régi juhásznótát elevenített fel: ,,Juhász volt az apám, Én meg a fia vagyok, Az őrzi a nyáját, Én meg a lányokat. Sej, de szeretnék olyan urat látni, Aki jönne vélem, versenyt furulyázni.“ A nótát hallgatva, úgy éreztem, hogy a természet gyermekének csodá­latos őstehetsége zeng ebben a nótá­ban, mely Mihály bácsi mellét, dere­kát újra egyenesre feszítette. A juhász nótájának szövege megfogta szívemet. Szinte átengedtem magam a népdal varázsló hatalmának, s közben olyan gondolatok fordultak meg fejemben, hogy ahogy a dal, úgy az ifjú évek is elszállnak, s nem marad meg más, csak a boldog emlék. Mihály bácsi úgy látszik nemcsak mesterségét és a nót&zást érti, ha­nem gondolatot is tud olvasni. — Sajnos, megöregedtem. Ugye, erre gondol? De ma valahogy jó érzés öregnek lenni, annál is inkább, mert még mindig hasznos tagja vagyok a közösnek. Munkámat becsülik, érté­kelik, s ez mindennél többet ér. Egy valami azonban nem tetszik nekem. Mégpedig az, hogy sok az autó. Leg­jobban uyáron idegesítenek, amikor hazafelé hajtom a nyájat. Higgye el, nem tudnám elviselni, ha a közös ál­lományból egyetlen juhot is elgázol­nának. Szerencsére jó segítőtársam van. Tekintetével a lába előtt heverő pulit simogatja. CSIBA LÁSZLÓ Hazai szerző bemutatója Ha a termékenység szempontjából vizsgáljuk meg drámairodalmunkat, minden bizonnyal Lovicsek Béla az, aki a legelőkelőbb helyet foglalja el. 1958-ban írta a Húsz év után című drámáját. Ezzel a drámával megnyer­te a Népművelési Intézet pályázatá­nak első díját. Ezt a darabját szlovák nyelvre is lefordították. A Csillag­szemű asszony regényének színpadi változatát a MATESZ mutatta be 1964- ben. A Baj van a szerelemmel című vígjátéka szintén színre került a ma­gyar műkedvelő együttesek mellett szlovák nyelven is. Ebben az időben születik meg két színdarabja az Ezüst­lakodalom és a Végállomás. Tűzvirág a legújabb drámai műve, amelyet a MATESZ kassai részlege mutatott be, sok érdekes, sajátos né­zőpontot és sok lehetőséget is rejte­get. Talán éppen a lehetőségek töm­kelegé tette, hogy az egyik megoldás sem lett kihasználva tökéletesen, hogy vibráló színek és hangulatok tömege nem bontakozik ki. Sok téma lezárul, mielőtt kifejlene. Suchy bácsi motí­vuma ok nélkül zárul le az első fel­vonásban. De említhetnénk más pél­dákat is. A Tűzvirág a magyar—szlovák nyelvhatáron játszódik, egy vegyes lakosságú faluban festi elénk a fasiz­mus felbomlásának utolsó pillanatait, utolsó véres vonaglásait, gyűlöletének gyilkos kéjét. A dráma Веке Sándor rendezésében került színre. Веке szándéka a kisem­berek hősiességének kidomborítása, a hétköznapok heroizmusának felidézése volt. Sajnos ez az igyekezet bizonyos mértékig a visszájára fordult, s így túlpatetizált jeleneteket teremtett, va­lamint a lírai jelenetek leegyszerűsöd­tek egészen a naivitásig. A rendszere­zés legnagyobb értéke a politikus fel­fogás volt, mert az egyértelműen alá­húzott politikai mondanivaló, egysé­gesítette a dráma sokszintű, gyakran szétágazó cselekményét. A színészek nem tudták eléggé egy­ségesen megoldani a darab hangula­tilag igényesebb pillanatait. Csendes László Kalocsaija pontosan megírt fi­gura volt. Jelentkeztek azonban Csen­des rutinhibái, szavak és mondatok funkciónélküli törése. Ettől eltekint­ve, Csendes a tőle várt jó teljesít­ményt nyújtotta. Tamás Jolán Zitája a fiatal színésznő fejlődéséről tesz bizonyságot. Kissé még mindig hajla­mos ugyan a túlzásra, de becsületes munkájának eredményeit figyelhettük alakításában. Kövesdi Szabó Mária Katója bizonyíték a túlpatetizálásra. Több halk lírával valódibb, emberibb lett volna alakítása. Gombos Ilona Erzsiké nénije jó alakításnak köny­velhető el. Nem brillírozott, de egy­szerű eszközökkel formálta meg figu­ráját. Érsek György szakaszvezetője kicsit erőltetetten volt ostoba (bár a katonai ostobaságot nehéz megjátsza­ni), sajátosabb eszközöket követelt volna a szerep. Kustczky Gyula közle­génye janusarcú szerep. Kusiczky ki­csit alulmradat ennek az igénynek. Naivan volt hős a valóság éreztetése nélkül. Jó alakítást láttunk Várady Béla Suchy bácsijában, Várady ezeket a típusú figurákat pontosan és hite­lesen játszotta. Tanulhatnának tőle a fiatalabb s tán még az idősebb kollé­gák is. Hasonlóan jó alakítás volt Boráros Imre SS őrnagya iS. Ugyan­így nem lépett rossz ösvényre Lengyel Ferenc sem, aki az alezredes gyakran humoros szituációiban sem nyúlt a karikírozás olcsó sikereihez. Jó szín­vonalú karakterformálást láttunk tő­le. Nem volt szerencsés választás Hor­váth Ferenc szerepeltetése sem, aki vendégként szerepelt Bátory szerepé­ben. Ha kevés a színész, ami jelentős probléma lehet egy színházban, inkább más együttesből kellene vendéget hív­ni, mint régi műkedvelőket. Nem az első eset, hogy alatta maradtak az együttes színvonalának. Szabó Rózsi­nak a játéka (Olga), az egyik legjobb szerepformálás. Bár könnyebb, egyér­telműbb helyzete volt, mint a többi női szereplőnek, de amit csinált, azt szuverén biztonsággal tette. Gyurko­­vics Mihály főjegyző alakításával megint tudott valami újat hozni. Gyur­­kovics minden szerepében teremtő erővel és sokágú tehetséggel formál embertípusokat a lehető leghitelesebb eszközökkel. Gyurkovics mindig meg tudja lepni közönségét. Egyszerű és hatásos volt Platzner Tibor díszlete és Jozef Haščák kosz­tümjei is. Hazai magyar szerző, hazai magyar színpadon. Remélhetőleg a MATESZ irányítói erről a küldetésükről a jö­vőben sem mondanak le. GÄGYOR PÉTER RÁKOSI ERNŐ gyűjteményes kiállítása A Dunamenti Múzeum nyári tárlatán a közelmúlt napokban elhúnyt Rá­kosi Ernő preíovi (eperjesi) festőművész tájképeit, portréit láttuk. Hetven esztendős munkásságát tekinthettük át a Kelet-Szlovákiai képtárak és a Szlovák Nemzeti Galéria idekölcsönzött képanyagának segítségével. Hatott ránk a művekből sugárzó fény, a színváltozatok alkalmazása, a látvány szépsége és Rákosi Ernő táj iránti lelkesedése. Az idős mester fiatalkori művészi múltjára való emlékezésként szerepel itt több festménye, amelye­ket az impresszionista festészeti irányzathoz, a kilencszázas évek elejére soroljuk. Rákosi Ernő a népi ihletésű „.romantikus“ realizmus egyéni utakon járó mestere. A természetet bejárva festette érzékletes atmoszférájú erdő ké­peit, a hegyek-völgyek életteli hangulatait, amelyeket fényteli színekkel varázsolt elénk. A modern hazai látványfestészet úttörőjét és tájfestésze­tünk egyik kimagasló művelőjét ismerhetjük meg. Képeit szemlélve meg­telünk a sáros! és a szepességi tájak szépségeivel: a fák. a víz, a föld izzó színpompájával. A tökéletesre csiszolt festőkultúra, a magától értetődő egyszerűség, a napsugarak, a nyári veröfény, a vihar, a köd, vagy az eső hangulata csak fokozza a képek feszültségét. Harmonikus hatásukban vi­szont finoman és érzékenyen egyenlítik ki az ellentétes arányokat, árnya­latokat. A színek tiszták, világosak, optimisták. A Székesé és a Tarca patak kanyargós partjainak festői rögzítése Rákosi Ernő határtalan hazaszeretetét is igazolják. A kiállítást, amely felett ez alkalommal az Alsópéteri Efsz vállnlt véd­nökséget, mindenkinek ajánljuk, aki szereti a szépet és vágyja az igazi tiszta művészetet! ' —eszme—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom