Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-07-07 / 27. szám

ä z utóbbi időben olva­­sóink fokozott érdek­lődést tanúsítanak az őszi­baracktermesztés iránt. Töb­bek között sok esetben prob­lémát okoz a fajták helyes kiválasztása és ismerete. Ezért szakmellékletünk mai­számában rövid pomológiai (fajtaismereti) leírást állí­tottunk össze. Közöljük a nálunk engedélyezett fajták néhány tulajdonságát, ismer­tetünk néhány megfigyelés alatt álló üj fajtát. Az őszibarack fajtáinak összegezése bonyolult fel­adat, mivel a fajták száma igen nagy, és állandóan úja­kat állítunk elő. Az egyes fajták sok esetben hason­lóak, ezért valódiságuk meg­állapítása igen körülményes. Hazánkban majdnem kizáró­lag az ún. közönséges őszi­barack terjedt el. Ezen kívül ismerünk még ún. lapos és csupasz őszibarackot is. Az utóbbi nemzetközi neve nektarino. Mindhárom fajta­­csoportban két alapvető tu­lajdonságot kell figyelembe vennünk. A magtól elváló, vagy félig elváló fajtákat, magvaválóknakr a magtól el nem váló fajtákat pedig du­ránci fajtának nevezzük. A másik lényeges szempont a fajták csoportosításában, a gyümölcshús színe, amely lehet sárga, vagy fehér. Az utóbbi időben nagyon terjed­nek a sárgahúsú fajták, mi­vel ezek szebbek, színezet­­tebbek, jól bírják az esetle­ges csomagolást és szállí­tást. A fehérhúsú fajták azonban sokkal izletesebbek, zamatosabbak és az éghaj­lathoz is könnyebben alkal­mazkodnak. Csaknem valamennyi őszi­barackfajta öntermékenyülő, ezért porzófajták telepítésé­re nincs szükség. A hazánkban engedélye­zett fajták — a Központi Me­zőgazdasági Ellenőrző Inté­zet szerint — a következők: 1. May-Flower: Amerikából származó észak-kaliforniai magonc, 1860-től ismert. Korai fajta, június végén, július elején érik. Gyümölcsének súlya 70—80 g, gömbalakú, az egyik fele fejletlenebb mint a másik. Színe élénkpiros alapszín, amelyen sötétpiros pontok vannak. Héja köze­pesen vastag, hámozható, fi­noman molyhos. Húsa nem válik el magjától, kevésbé aromatikus. Egyetlen jó tu­lajdonsága, hogy korai fajta, aminek csupán piaci jelen­tősége van. Amsden: Szintén Ameriká­ból származik carthagoi ma­gonc, 1872 óta ismert. Érési ideje valamivel később van, mint a May-Floweré. Gyü­mölcsének súlya 80—90 g, alakja kissé lapított gömb­alakú, részaránytalan. Alap­színe zöldesfehér, napos ol­dalán kárminpiros. Héja kö­zepesen vastag, jól hámoz­ható, kissé molyhos. Húsa fehér, bölevű, duránci. Fája középerős növekedésű, rend­szeresen és bőven terem. Minősége hasonló, mint a May-floweré — előnye a bő­vebb terméshozam. Red Haven: Ojabb ameri­kai fajta 1939-ben a sout­­haveni kisérleti állomáson állították elő. Érési ideje augusztus elejétől augusz­tus közepéig van. A legko­rábbi sárgahúsú engedélye­zett fajta. Súlya normális körülmények között 80—90 g, öntözéssel azonban elér­hető a 150—200 g is. Alakja gömbölyű, részaránytalan. Színe sárga, felületének nagyrészén élénk pirossal fedett. Húsa sárga, tömött, fé­lig magvaváló. Jól szállítha­tó, és tárolható. Ize nem túl zamatos. Fája közepes nö­vésű, rendszeresen, bőven terem, fagyálló fajta. Sok csapadékot, öntözést igé­nyel. South Haven: South Haven környékéről eredő, állítólag a St. John fajta rügymutá­ciója, 1911-ben találták. Éré­si ideje augusztus közepén van. A gyümölcs súlya nor­mális körülmények között is eléri a 150—180 g-ot. Alap­színe narancssárga, amely a napos oldalon sötétpirosan csíkozott. Héja szilárd, vé­kony, finoman, de sűrűn molyhos, rosszul hámozható. A gyümölcs alakja kissé megnyúlt gömbalakú, rész­aránytalan. A gyümölcs hú­sa krémsárga, magvaváló. íze igen jó, zamatos, fája egészséges, erős növekedé­sű, bőtermő. Általános jel­lemzésként meg kell jegyez­nünk, hogy az eddig ter­mesztett fajták közül ez a legjelentősebb, ezért úgy nagyüzemi, mint háztáji te­lepítése feltétlenül indo­kolt. Champion: Amerikai fajta, az Aldmixon free és az Early York keresztezéséből kelet­kezett. Augusztus végén, szeptember elején érik. Gyü­mölcse nagy — eléri a 200 g-ot is. Enyhén lapított gömbalakú. Alapszíne zöl­desfehér, napos oldalán hal­ványpiros enyhén csíkozott. Húsa fehér, bölevű, teljesen magvaváló. ízletes, zamatos, jellegzetes ízű, szakemberek a legjobb ízűnek tartják. Fá­ja nagyon erős növésű. Kü­lönös ismertetője, hogy a virág rügyek a vessző végén vannak, tehát hosszú met­szést kell alkalmazni. Rend­szeresen és bőven terem. Legértékesebb fehérhúsú fajtánk, minden házikertben feltétlenül ott a helye. Elberta: Amerikai fajta — a Pavie Chinese és az Early Crawford keresztezésével keletkezett 1870-ben, Geor­gia államban. Késői, sárga­húsú fajta, érési ideje szep­tember közepén van. Gyü­mölcse öntözés nélkül is el­éri a 180 g-ot. Alakja kissé megnyúlt, tojásdad, alakú, színe narancssárga, napos oldalán kárminpiros csíko­zott. Húsa aranysárga, telje­sen magvaváló. Héja köze­pesen vastag, eléggé moly­hos, hámozható. íze kelle­mes, jellegzetesen zamatos, kissé fanyar. Fája középerős növekedést mutat, bőven te­rem, hibája azonban, hogy eléggé fagyérzékeny. Vele egyidőben érik a J. H. Halle elnevezésű fajta, amely a termesztésből fokozatosan kiszorítja. A következőkben ismerte­tett fajták, amelyek leírását közöljük ugyan, még nem tartoznak az engedélyezett fajták közé, de némelyek már néhány éve megfigyelés alatt állnak. Az eddigi kísér­letek minden reményt meg­adnak arra, hogy a jövőben ezek a fajták fogják gazda­gítani a fönt említett jegy­zéket. E fajták többsége a faiskolákban ma már besze­rezhető. Starking Delicious: Érési ideje július vége. Gyümöl­csének súlya eléri a 150— 200 g-ot. Színe narancssár­ga, napos oldalán piros. A gyümölcs alakja kissé meg­nyújtott gömb alakú. Sárga­­húsú fajta, húsa jól elválik magjától. Igen termékeny, jó minőségű, érési idejét figye­lembe véve eddig nincs ve­­télytársa. Azonban igen jó talaj- és éghajlati viszonyo­kat igényel, ami némi hát­rányt jelent. Stark Early Elberta: Érési ideje augusztus végén van. Hibája, hogy rendkívül igé­nyes a talaj és éghajlati vi­szonyokra. Ha a legideáli­sabb feltételeket biztosítani tudjuk, gyümölcsének súlya eléri a 200 g-ot. Alakja sza­bályos gömb, színeződése rendkívül gazdag. A gyü­mölcs minősége azonban na­gyon függ az időjárástól. Sok csapadék esetén érzé­keny a moníliára. Fairhaven: Augusztus má­sodik felében érik. Rendkí­vül termékeny fajta, gyü­mölcsének súlya öntözés nélkül is eléri a 200 g-ot, ezért termésritkításra szo­rul. Alakja szabályos gömb, héja sárga, napos oldalán feltűnően piros. Csak napos helyekre ültessük. Burbank July Elberta: Min­den tekintetben a legjobbak közé Tartozik. Érési ideje augusztus végén van. Rosz­­szabb talajviszonyok eseté­ben is eléri a 150 g-os gyü­mölcs súlyt. Kedvezőbb kö­rülmények között elérheti a 250 g-ot is. A gyümölcs alak­ja gömbölyű, színeződése feltűnően szép, napos olda­lán élénk-piros, majd sötét­pirosba megy át. A húsa sár­ga, rjiagvaváló, minden gyü­mölcsösben feltétlenül ott a helye. Rich Haven: Hasonlít a Red Havenhez, érési ideje azonban augusztus végén van. Gyümölcsének súlya 130—150 g. Alapszíne sárga, napos oldalán sötétpiros. Vi­rágrügyeinek fagyállósága még nem teljesen tisztázott. Hale Haven: Hasonló jő tulajdonságokkal 'rendelke­zik, mint a Burbank July El­berta, gyümölcse valamivel kisebb, de nem kicsi. Az utóbbi két évben került elő­térbe. Elberta Queen Strain: Ké­sői fajta, meleg nyár és ősz esetén is szeptember köze­pén érik. Gyümölcsének sú­lya eléri a 150—200 g-ot is. Nem olyan megnyúlt alakú, mint az Elberta, hanem vala­mivel gömbölyűbb. Rendkí­vül szép a színezettsége, hú­sa sárga, magvaváló. Arány­lag ellenálló fajta, azonban csak melegebb környékre való. Halberta Giant: Az úgyne­vezett óriás barackok cso­portjába tartozik, súlya el­éri az 500 g-ot is. Ez azon­ban az egyedüli előnye, mi­vel későn érik. Gyümölcsé­nek alakja szabályos gömb, szépen színezett. Húsa elyá­­lik a magjától. Csak nagy gyümölcsöt terem, az össz­termelés szempontjából a fa gyenge, a jól termő fajták­nak alig egyharmadát éri el. Téli fagyokkal szemben aránylag ellenálló, virágzás­kor viszont érzékeny. Pomológiai ismertetésünk második részében néhány régebbi, nálunk jól bevált fajtát írunk le és néhány teljesen új, kevésbé kipró­bált fajtát ismertetünk. (Folytatjuk.) B1LEK GÁBOR Őszibarack fajfaismeref (I. RÉSZ) A SZABAD FÖLDMŰVES MELLÉKLETE GAZDАО TERMÉS ÍGÉRKEZIK A 3315 hektáros Kameníni (Kéméndi) Garamvölgye egye­sített EFSZ hét évvel ezelőtt kezdett szőlőt telepíteni. Ma a szövetkezet három gazdasági részlege összesen 62 hektár szőlővel rendelkezik. Túlsúly­ban Olasz Rizlinget, Leánykát. Tramint, Möllert, Semilont, Fe­hér Burgundit és Sauvignont te­lepítettek. Ez a fajtaösszetétel kitünően megfelel a helyi vi­szonyoknak. A múlt évben itt sem kedve­zett az időjárás a szőlőnek. Igaz, a hektáronkénti átlagho­zam 94 mázsa volt, ami nem le­becsülendő eredmény, de saj­nos a mustfokoló esetenként csak 15, némely fajtáknál vi­szont 23 fokot mutatott. A szőlészeti csoport dolgozói nagy gondot fordítanak a nö­vényvédelemre, a gyomirtásra, és a különböző „zöldmunkákat“ — kötözés, válogatás, hónalja­­zás stb. — is igyekeznek időben és jól elvégezni. Tudják, csak a jól elvégzett, becsületes munka hozza meg a várt gyümölcsöt. Persze olykor az időjárás hely­telen alakulása negatívan be­folyásolja az eredmények végső alakulását. Ez ellen viszont egyelőre nincs orvosság. A szőlészetben tett látogatá-G О Ф S3 G Й \Q) SCO О) $ X Ä NCD *--- 4-* <D Д N CD Ф tí nG Cn G «3 CD ÖO 7. SZÁM 1973. JÜLIUS 7. • A TARTALOMBÓL 0 Kertészkedők tanácsadója • Miért jó a torma • Nyári virágok helyes vágása és kezelése • A szamóca védelme a termésleszedés után фSzobanövények szaporítása ф Hársfavirág • Júliusi teendők • Hogyan pótoljuk a foszfort ф A szőlő szakszerű kezeléséről ф Szőlészek figyelmébe ф A lótetű ф Őszibarack fajtaismeret sunk alkalmával Simon Ferenc agronómus azt is elmondta, hogy az ötéves tervidőszak vé­gére 120 hektárra szeretnék növelni a szőlészetet. Továbbra is a magas vezetékes termesz­tési módszert használják. A szőlő jól fejlődik, gazdag termést Ígér. Simon elvtárs sza­vaival élve, ha most meg lehet­ne kezdeni a szüretelést, or­szágszerte eddig nem tapasztalt csúcseredmények születnének. Dehát hol van még a szüret ideje? KÁDEK GÁBOR Kiváló fűszer és értékes gyógynövény Különösen jellegzetes szaga miatt a fokhagymát sokan nem szeretik, gyakran mellőzik. Viszont nagyon igazságtalanul. A fokhagyma számos étel ízesítéséhez nélkülözhetetlen fűszer s ezen felül értékes gyógynövény is A hagymafélék általában jelentős mennyiségben tartalmaz­nak illóolajokat, jódot, Ai, Bi és C-vitamint. Maga a fokhagyma kiválóan hat a béltevékenységre és serkenti a gyomor műkö­dését, fokozza az étvágyat. Elpusztítja a bélrendszerben élős­ködő kórokozó baktériumokat és ezáltal igen hatásóS a gyo­mor- és bélbetegségek gyógykezelésében. Viszont a légzőszer­vek és a szív (például a szív koszorúér-elmeszesedés) meg­betegedése és általános érelmeszesedés esetén is igen hasznos gyógyszer. A fokhagymát minden kiskertben termeszthetjük. Jobban szereti ugyan a kötöttebb, mélyebb humuszrétegű talajokat, de szépen díszlik a lazább talajokon is. A felgyülemlett nagyobb nedvességet azonban nem bírja. Általában március és április folyamán ültetjük el a gerezdeket 15 cm sor- és tőtávolságra öt centiméteres mélységben. A fokhagymát külön trágyázni rendszerint szükségtelen, mivel a kerti földekben fellelhető tápanyagok a fokhagyma fejlődése szempontjából általában elegendőek. A talaj azonban legyen porhanyós és a gyomot is rendszeresen Irtani kell, mivel gyommentes talajt igényel. Betakarítását akkor kezdjük, amikor nyárutón a fokhagyma szára kezd elszáradni. Ekkor a hagymafejeket szárával kihúz­zuk a földből és a reá tapadt földet óvatos ütögetéssel leráz­zuk. Néhány napig még az ágyás földjén hagyjuk a tűző na­pon, utánszáradni. A teljesen száraz fokhagymát ezután szárá­nál összefonjuk és csomókban az eresz alatt felaggatva szellős helyen tároljuk. Rövid idő elteltével a száraz takaróleveleket eltávolíthatjuk és a fokhagyma már felhasználható. Tárolására legcélszerűbb a száraz, hűvös helyiség, de jól eltartható cso­mókba kötve és felaggatva az eresz alatt. (A Garten u. Kleintierzucht nyomán — en) A szőlészetben ottjártunkkor a sorközi talaj­művelést végezték. —bor—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom