Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-12-29 / 52. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1973. december 29. Jubileumi évbe lépünk (Befejezés az 1. oldalról.) elégítését mind mennyiségben, de elsősorban a termékek minőségét és választékét illetően. A falvak szocializálásának küszöbön álló 25. évfordulójával kapcsolatban ismételten hangsúlyoznom kell, hogy sikereink döntő tényezője a szövetkezetesítés és az, hogy a termelés túlnyomó többségét és mezőgazdaságunk termelési kapcsolatait szocialista alapokra helyeztük. A nagyüzemi termelés mellett hatalmas segítséget nyújt fejlett iparunk, nevezetesen gép- és vegyiparunk. Mezőgazdaságunknak jelentős támogatást biztosított a problémák közvetlen megoldása a népgazdaság egységes alapjának keretében egész köztársaságunkban és ehhez jelentős segítséget nyújtott együttműködésünk a Szovjetunióval már a kollektivizálás kezdetétől. Pártunk XIV. kongresszusa után e tényezők hatását kellőképpen értékeltük s ez földműveseink példás kezdeményezésével együtt — a műszaki értelmiség hozzájárulásával — elősegítette az ötödik ötéves terv feladatainak jelentős túlszárnyalását. A jövő 1974-es, kétszeresen jubileumi évben, a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának és a CSKP IX. kongresszusán elfogadott mezőgazdasági politika sikeres teljesítése 25. évfordulójának esztendejében komoly feladatok előtt állunk. Kettős jellegű feladatok ezek. Legfontosabbnak tartjuk a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztését. Már két évvel ezelőtt kezdtük meg a gondosan kidolgozott koncepció megvalósítását. A szarvasmarhatenyésztés programjának megvalósításával függ össze minden földterület intenzív kihasználása, mivel a földterületből nincs fölöslegünk. A gabonaproblémát sem lehet tartósan megoldani a takarmánynövények rovására. Bizonyos strukturális módosításokat eszközöltünk az intenzív gabonatermesztés érdekében és tavaly a kukoricatermesztés bővítésére. A legjárhatóbb út azonban minden növény terméshozamának általános növelése. Emellett az idei terméseredményt nem tekintjük e téren a maximumnak és leraktuk kellő alapjait az 1974-es év jó termésének, különös gondot fordítva a vetésre és a vetőmagok kiválasztására. A fő feladatokon kívül számos igen sürgős, operatív kérdést kell megoldani. Ezek vagy a nyersanyaghiányból erednek, mint például néhány speciális termény, mint amilyen a zöldség, a gyümölcs, a mák, a hüvelyesek és hasonlók hiánya, illetve egyes termékek bősége. Szlovákiában például felesleg mutatkozik vajból, disznózsírból, hordós sörből, tojásból és az idényben baromfiból, sőt egyes kevésbé keresett disznóhús fajtából. Figyelmünket ezért a feldolgozó kapacitások bővítésére, az élelmiszeripar beruházásaira, továbbá raktárak és a növénytermesztés szükségleteit kiszolgáló létesítmények építésére fordítjuk, mint amilyenek az öntözőberendezések és a szárítók, amelyek jelentős segítséget nyújthatnak a termelés belterjességének további növelésében. Munkánk mind a mezőgazdasági őstermelés, mind az élelmiszeripar és a szolgáltatások terén évről évre igényesebb lesz. Ezt az alapeszközök növekedése alapozza meg, amit társadalmunk biztosít számunkra, másrészt pedig a termelés hatékonyabbá tételének és racionalizálásának általános társadalmi irányzata segít elő. Az egyre növekvő feladatokat — s ez ma már mindenütt természetes jelenség — kisebbszámú dolgozóval kell teljesítenünk. Ezt a tényt előttünk álló feladataink felvázlásakor különösképpen ki kell hangsúlyozni. Az alapeszközök, a talaj, a gépek, az öntözőberendezések, illetve az állatállomány produkciós képességének kihasználása, a gazdaságosság elvének betartása képezik munkánk minőségi javításának legfontosabb szempontját. Ilyen távlatokkal indulunk mezőgazdaságunk szocialista átépítése 25. évfordulójának jubileumi esztendejébe, ezt szem előtt tartva fejlesztjük dolgozóink kezdeményezését az üzemekben, a járási és a központi irányító szervek vonalán. Végül engedjék meg, hogy ezt az alkalmat használjam fel arra, hogy az év végén köszönetét mondjak a mezőgazdaság és az élelmiszeripar minden dolgozójának kiváló és áldozatos munkájáért, és ugyanakkor a Szabad Földműves minden olvasójának jó erőt és egészséget kívánjak az előttünk álló év igényes feladatainak teljesítésében. Az év vége előtt ülésezett a Szövetségi Gyűlés, amely megvitatta a kormány programnyilatkozatának teljesítését. A Szlovák Nemzeti Tanács plenáris ülése pedig a Szlovák Szocialista Köztársaság 1974. évi költségvetéséről tárgyalt. A nagyjelentőségű összejöveteleken elhangzott beszámolók és vitafelszólalások azt bizonyítják, hogy általában jó munkát végeztünk az elmúlt évben és megvan rá minden lehetőségünk, hogy az újévi tervfeladatokkal sikeresen megbirkózzunk. A Szövetségi Gyűlés két kamarájának 10. ülésén Ľubomír Štrougal elvtárs, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke tartott alapos elemző beszámolót a kormány programnyilatkozatának teljesítéséről és soron következő feladatainkról. Hangsúlyozta, hogy a kormány helyesnek tartja, ha 1974-ben is megtartjuk a termelőerők fejlődésének és több száz iskolát, testnevelési létesítményt, új egészségügyi központokat, többezer kilométer vízvezetéket, csatornát és útat jelent. Rudolf Rohlíček pénzügyminiszter beszámolójában határozottan kijelentette, hogy az 1974. évi állami költségvetés aktív. Az 1973-as évre tervezett eredményekhez viszonyítva 5,9 százalékkal több. Az új költségvetés gazdaságpolitikánk reális okmánya, amely megteremti a feltételeket népgazdaságunk további dinamikus és arányos fejlesztéséhez és a lakosság életszínvonalának emelkedéséhez. A Szlovák Nemzeti Tanács plenáris ülésén jozef Lenárt elvtárs, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára, az SZNT képviselője ünnepi beszédében méltatta a csehszlovák-szovjet szerződés jelentőségét, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács megalakulásának 30. évfordulóját. Hangsúlyozta, hogy a Szlovák NemElmélyítjük kapcsolatainkat Ľubomír Štrougalnak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnökének meghívására 1973. december 14-töl 18-ig hivatalos látogatást tett a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban Dzsemal Bijedics, a jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság végrehajtó tanácsának elnöke. A két kormányelnök kölcsönösen tájékoztatta egymást országaik fejlődéséről és értékelte a csehszlovák—jugoszláv együttműködés eddigi fejlődését, valamint eszmecserét folytatott az időszerű nemzetközi kérdésekről. Mindketten megállapították, hogy a két ország együttműködése egyre jobban javul, szüntelenül bővülnek a társadalmi-kulturális kapcsolatok. Megállapították, hogy az elért eredmények pozitívak, növekedik a kölcsönös árú és szolgálatcsere, amelyeknek általános forgalma az utóbbi tíz évben négyszeresére emelkedett. A távlati gazdasági eredmények sikeres megvalósításával, ugyancsak a gazdasági együttműködés új módszereinek és formáinak alkalmazásával ezen a területen is kialakultak a feltételek a kölcsönös kapcsolatok stabilitása számára. A látogatásról kiadott közös közlemény tehát pozitívan értékeli az együttműködést és hasznosnak nyilvánítja ennek további bővítését. Hang-, súlyozza, hogy ennek érdekében nagyon sokat tehet a csehszlovák— jugoszláv gazdasági és tudományosműszaki együttműködési bizottság. Különösen a gazdasági együttműködés magasabb formáiról van sző. Ennek keretében szóbajöhetnek kooperációs vállalkozások, illetve ilyen jellegű üzemek építése is. A távlati együttműködés néhány konkrét akcióját máris meghatározták. De további tárgyalások folynak főleg a színesfémkohászat, energetika, az ipari kooperáció és a szakosítás terén. Az adriai kőolajvezeték építésével kapcsolatban mindkét fél kifejezte meggyőződését, hogy a tanácskozások eddigi eredményei kialakítják az előfeltételeket az egyezmény teljesítése és az illetékes szerződéses dokumentumok mielőbbi aláírása számára. A két ország érdekeivel összhangban a felek megegyeztek abban, hogy mindent megtesznek a személyi forgalom és a közlekedési szqjgálatok továbbfejlesztése érdekében. A politikai és társadalmi kapcsolatok elmélyítésének érdekében a jövőben sor kerül a politikai és közigazgatási szervek kölcsönös tapasztalatcseréjére. Ezzel egyidőben az eddiginél jóval nagyobb méretű lesz a kulturális, oktatásügyi és tudományos intézmények, a sajtó, a rádió és a televízió együttműködése. Teljesíthetjük igényes feladatainkat az életszínvonal emelkedésének eddigi gyors dinamikáját. Bár igényesebb feladatok előtt állunk, azonban a dolgozók nagyfokú aktivitásában bízva, reméljük, hogy még szebb sikereket érünk el, mint az 1973-as évben. Részletesen foglalkozott az energiaellátás kérdésével és rámutatott arra, hogy az 1968—69-es időszakban lelassult a villanyerőművek építése, ezért olyan intézkedéseket kell tenni, amelyekkel meggyorsíthatjuk újabb áramszolgáltató telepek üzembe helyezését. Elégedetten állapította meg, hogy a KGST országoktól az egységes energiahálózaton keresztül olyan nagymennyiségű villanyáramot kapunk, amelynek felhasználása biztosíték arra, hogy nincsenek nagyobb villanyenergia hiányaink. Az életszínvonal alakulásával kapcsolatban megemlítette, hogy a dolgozók átlagos reáljövedelme mintegy 5 százalékkal emelkedik. Eléggé sikeresen oldjuk meg a lakásproblémát is. A feltételezések szerint az új évben 120 ezerrel növekszik a lakások száma. Az egészségügy szakaszán is jelentős eredmények születtek. Az orvosok száma például négyezerrel emelkedik. A miniszterelnök elvtárs a szocialista demokrácia elmélyülésének nyilvánította azt a jelenséget, hogy az emberek egyre aktívabban vesznek részt az állami és a közélet igazgatásban. Erről tanúskodnak azok a nagyarányú kötelezettségvállalások is, amelyek sok millió korona értékű munkával járulnak hozzá a falu és városszépítési akciók megvalósításához. Az ötéves terv első három évében a lakosság közvetlen részvételével a Z-akciőban 12 milliárd korona értékű munkát végeztek. Ez az érték zeti Felkelés és a Prágai Felkelés 30. évfordulóját, valamint hazánknak a szovjet hadsereg általi felszabadítása 30. évfordulóját a szocializmust építő népünk az alkotó munka jegyében ünnepli meg. Soha nem felejtjük el a Szovjetuniónak azt ez önzetlen segítségét, hogy katonái véráldozat árán meghozták hazánk népének a szabadságát. František Mišeje, az SZSZK Kormányának pénzügyminisztere, expozéjában hangsúlyozta, hogy az 1974-es állami költségvetésnek az a célja, hogy pénzügyileg biztosítsa az ötéves terv tárgyi feladatainak teljesítését, a gazdaság és a társadalom tervezett fejlődését. Egyúttal megteremti a kedvező feltételeket a termelési-gazdasági alap fejlesztésének, a dolgozók struktúrájának, szakképzettségének előkészítéséhez, a hatékonyság növeléséhez úgy, hogy népgazdaságunk a 6. ötéves terv időszakában az eddiginél még jobb feltételekkel rendelkezzen az igényesebb feladatok teljesítéséhez. Beszédében különösen az építkezések ütemének meggyorsítását szorgalmazta. Megemlítette, hogy hatásos intézkedések következtében már az új évben 3,6 milliárd korona értékkel csökken a befejezetlen építkezések száma. A beszámoló arról tanúskodik, hogy minden szakaszon javulásra van kilátás és a termelést tervek töltéTJesítésével biztosítjuk a feltételeket a lakosság életszínvonalának emeléséhez. A Szövetségi Gyűlés, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács ülése tehát alaposan értékelte az eddig megtett út eredményeit és konkrétan kitűzte azokat a feladatokat, amelyek az új évben hazánk polgáraira várnak. A béke kilátásai Ismét eltelt egy sok viharral teli év és ezért joggal tehetjük fel a kérdést, vajon az új esztendő nyugalmat, békét, enyhülést, vagy további konfliktusokat hoz-e? Persze erre nehéz most teljes választ adni, azonban az ó-év eseményeiből levonhatunk néhány olyan következtetést, amelyek a béke szempontjából biztatóak. Bebizonyosodott, hogy a haladó emberiség összefogása lefoghatja a háborús gyújtogatók kezét. Az is megmutatkozott, hogy bizonyos konfliktusok idején még a kapitalista országokkal is tehetünk olyan intézkedéseket, amelyek a béke ügyét szolgálják. Bár sok huza-vona előzte meg például az Európai Biztonsági Értekezletet, végülis a történelemben először ültek össze az országok képviselői egy rendkívül nagyra szabott tárgyalóasztal mellé. Nehezen történt megegyezés a napirendek meghatározásával kapcsolatban és a határozatok is sok-sok eszmecsere után születtek meg, de mégis pozitívan értékelhetjük ezt az értekezletet, ha figyelembe vesszük, hogy a hidegháború időszakában milyen távol álltak egymástól az európai népek. A biztonsági értekezlet másik szakasza Genfben folytatódik, és „ikertestvére“ a bécsi leszerelési értekezlet, ahol a Közép-Európában állomásozó fegyveres erők csökkenéséről van szó. A nagy szovjet békeoffenzíva után megkötött szovjet—nyugatnémet, lengyel—nyugatnémet, csehszlovák—nyugatnémet egyezmény, valamint a Nyugat-Berlinre vonatkozó négyhatalmi megállapodás és további szerződések, egyezmények, mind azt bizonyítják, hogy egyre jobban a diplomáciai csatározások, megoldások kerülnek az előtérbe. A szovjet békediplomácia tehát a világ népeinek legnagyobb örömére egyre nagyobb sikereket arat. Azonban az elért eredmények után sem várhatjuk ölhetett kézzel, hogy teljesen kisüssön a béke napja az egész világon. Ne tévesszen meg bennünket, hogy olykor a kapitalista országok államférfiai a „béke apostolaként“ tetszelegnek a nagy tömegek előtt. Ezt csak azért teszik, mert látják, hogy ma a világban olyan erőviszonyok alakultak ki, amelyek nem engedik meg számukra, hogy sárba tapossák az emberek függetlenségi és békevágyát. Jelenleg a legagresszívabb imperialista erők is tudatában vannak annak, hogy például nem robbanthatnak ki egy nukleáris háborút, mert ebben az esetben megsemmisülne a civilizáció. Az Amerikai Egyesült Államok kormánya ebből a szempontból kiindulva írta alá a stratégiai fegyverek korlátozásáról és ez atomfegyverek eltiltásáról szóló egyezményt a Szovjetunió kormányával. Azonban a másik oldalon, amint látjuk, az úgynevezett lokális háborúkat nagyon is támogatják az amerikai imperialisták. A kongresszus épp az elmúlt napokban szavazta meg a 2,2 milliárd dollár értékű fegyverszállítást az arab országokat veszélyeztető agresszor Izraelnek. De az ő támogatásukkal került uralomra Chilében a jobboldali katonai junta is, amely már eddig több mint tízezer ártatlan polgárt végeztetett ki. Tehát ebből is látszik, hogy az imperialista hatalmak részéről nagyon is hiányzik a jószándék, csak a kialakult realitások kényszeríti^ őket bizonyos kompromisszumokra, meghátrálásokra. A különböző nemzetközi fórumokon hangoztatott állásfoglalások azt bizonyítják, hogy jelenleg az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Hollandia törekszik legkevésbé a teljes megbékélésre, jónéhány NATO állam azonban mérsékeltebb politikát folytat. Finnország, Spanyolország, Törökország egyelőre semlegesség álláspontjára helyezkedett. Ez is bizonyítja, hogy bár a kapitalista országok kormányainak az érdekei megegyeznek vagy közel állnak egymáshoz, mégis csoportokba rétegeződnek. A kapitalista országok vezető köreinek egy része azt a nézetet vallja, hogy bizonyos engedményeket kell tenni a szocialista országokkal szemben, mert nincs más kiút, a szélsőségesek viszont azt hangoztatják, hogy vissza kell térni a hidegháború politikájához. Azonban ezeknek igen kevés esélyük van, mert a kapitalista államokat szolgáló diplomaták egy nagy része is megegyezik abban, hogy a hidegháború folytatása a mostani időszakban rizikóval jár. Az elszigetelődés csak anyagi károkat okozhat a nemzeteknek. Ügy vélik, jelenleg sokkal célravezetőbb a szocialista országokhoz való „megkülönböztetett“ közeledés. Ugyanis, az oszdd meg és uralkodj elv alapján meg akarják bontani a szocialista országok egységét. Váltig hangoztatják például, hogy készek előnyös kereskedelmi kapcsolatokat folytatni néhány számukra kiszemelt szocialista országgal, azonban elzárkóznak a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és az Európai Gazdasági Közösség kereskedelmi kapcsolatainak felvétele, illetve fejlesztése elől. Tehát ezen a téren is kilóg a lóláb. Figyelemre méltó az egyes országokban levő baloldali mozgalmakkal szembeni állásfoglalásuk is. Ha úgy látják, hogy az illető országban a jobboldal uralomra kerülhet, akkor terror akciókat, a fegyveres erôšžakot javasolják. Ha viszont erre nincs meg a feltétel, akkor a revizionista elvek népszerűsítésével igyekszenek szétforgácsolni a haladásért küzdő erőket. A szocialista országok ellen elsősorban a mostani időszakban ezt a fegyvert választják. Napjainkban egyre több hírt kapunk az Európai Biztonsági Értekezlet második szakaszával és a bécsi leszerelési értekezlettel kapcsolatban. Genfben néhány nyugati hatalom diplomatája arra törekszik, hogy a résztvevők megváltoztassák a helsinkii Európai Biztonsági Értekezlet határozatát, még azokat is, amelyeket ők javasoltak annak idején. Bécsben meghirdették az ún. „erőkiegyenlítő“ fegyvercsökkentést. Ezzel azt akarják elérni, hogy katonai fölényt érjenek el a szocialista országok hadereje felett. Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkára a világ békemozgalom moszkvai világkongresszusán világosan megmondotta, hogy meg kell egyezni minden fegyveres erő arányos csökkentésére, azonban ez nem mehet egyik fél rovására sem. Bécsben a Szovjetunió, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság konkrétan javasolta, hogy már az új évben 20 ezer katonával kellene csökkenteni a Közép-Európában tartózkodó csapatok számát. Az 1976-os évben öt, 1977-ben pedig további 10 százalékos csökkentésre kerülne sor. A szocialista országok kitartanak azon álláspontjuk mellett, hogy egyidejűleg és megfelelő arányban kell csökkenteni minden fegyvernemhez tartozó katonaság számát, beleértve az atom- és stratégiai fegyvereket kezelő legénységet is. Röviden itt arról van szó, hogy a katonai potenciát kell csökkenteni, mert ellenkező esetben előfordulhat, hogy bár az egyik oldalon bizonyos számú katonát von ki ebből a térségből minkét fél, a másik oldalon viszont megmaradnak a nagyobb hatású pusztító fegyverek, lényegében nem változik semmi, mert ma már nem a nagyszámú katonaság a fontos, hanem az, hogy milyen fegyverekkel van felfegyverkezve. A nyugati imperialista hatalmak tehát csűrik-csavarják a dolgokat, és igvekszenek kisiklani az olyan egyezmények elől, amelyek konkrétan a tartós béke ügyét szolgálták. Azonban a szocialista tábor ereje ma olyan nagy, hogy a kardesörtetők a kialakult realitások alapján lépésrőllépésre kénytelenek visszavonulni és ezért azt mondhatjuk, hogy a béke kilátásai mégis jók és annál jobbak lesznek, minél többen támogatják a szocialista tábor elsősorban a Szovjetunió önzetlen béketörekvéseit. BÁLLÁ JÓZSEF
