Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-12-22 / 51. szám

1973. december 22. SZÖVETSÉGI SZEMLE, VERSENYBEN A MEGTISZTELŐ CÍMÉRT Gépjavítók A szocialista brigádmozgalom egyre jobban kibontakozik a trebišovi (tőketerebesij járás mezőgazdasági üzemeiben is. Számos munkaközösség versenyez a szocialista brigád meg­tisztelő címért. Ezek közé tartozik a Vei. Kamenec-i (Nagy­­kövesdi) Efsz hat tagú gépjavító csapata is, amely már túl­jutott az elhatározáson, benevezett ebbe a nemes versenybe. Miként is vélekedett róluk Juhász János mérnök, a szövet­kezet elnöke? jó a közöshöz való viszonyuk, elmélyült a kis közösség tagjainak egymás iránti elvtársi viszonya, szocia­lista öntudata. A jól felszerelt műhelyben minden javítást pél­dásan, panaszmentesen elvégeznek. Pallér Béla, a gépjavítóműhely vezetője — egyben párt­elnök — elmondotta, hogy a kollektívára mindenekelőtt a munkakezdeményezés jellemző. Valamennyien fiatalok, szak­képzettek. Például Bodnár Imre, Daróczi László, valamint Gabóda László parttagjelölt. Kanda Vince és Gabóda Vince már miniszteri kitüntetésben részesült. Tehát, mindnyájan méltóak arra, hogy versenyezzenek a megtisztelő címért. — Ügy vélem — mondotta Pallér Béla —, hogy a fiatal gépjavítók szakmailag és politikailag egyaránt jól felkészül­tek a versenyre, s helytállnak, a követelményeknek megfele­lően. Minderről az efsz-elnök véleménye is hasonló. Rendszeresen figyelemmel kíséri a gépjavítók munkáját. Nincs más hátra, minthogy az illetékes járási szervek is felkaroljak ezt a nagyszerű vetélkedőt, amelytől sokat várnak a szövetkezetek vezetői és tagjai egyaránt. ' -ib-A HALADÓ TAPASZTALATOK Д Haladó Tapasztalatok Iskolájának 3. leckéje A nyilvános pártgyűlések tapasztalataiból Igények és lehetőségek Kelet-Szlovákia mezőgazdasági Üze­meiben nemrég befejeződött nyilvá­nos pártgyüléseken megvitatták az 5. ötéves tervidőszak célkitűzései, ille­tőleg a CSKP XIV. kongresszus hatá­rozatából adódó feladatok teljesítésé­nek lehetőségeit. Többek között sok szó esett a me­zőgazdasági üzemek munkaeroután­­pótlása kérdés-komplexumáról. Ki­tűnt, hogy a kerület szövetkezeti tag­jainak alig egyötöde 35 éven aluli, s várható, hogy a következő öt-tíz évben a mostani efsz-tagok negyven százaléka éri el a nyugdíjkorhatárt. Márpedig a nyugdíjasokat részben fiataloknak kell felváltani. Bár a fokozódó gépesítés a sikeres nagy­üzemi gazdálkodás egyik legtöbb elő­feltétele, mégis a gépek kezeléséhez emberek kellenek. Ezek a munkaerők honnét toborozhatok? Legfőképp a falusi fiatalok köréből Viszont közismert, hogy a mező­gazdasági pályát kevesen választják. Mint a nyilvános pártgyűléseken többhelyütt is elhangzott, a fő ok: az efsz-tagok, valamint a községekben élő emberek sem szívesen adják me­zőgazdasági pályára gyermekeiket — legfeljebb akkor, ha már a rossz ta­nulmányi előmenetel miatt máshová nem veszik fel őket. Ezekből kell — sok-sok türelemmel — végül is szak­képzett embereket nevelni az iskolá­nak, illetve a szövetkezeti gazdasá­gok számára. Felvetődött a nyilvános pártgyűlé­seken az is, hogy „a mai fiatalok igé­nyesek!“, meghogy: a mezőgazdaság­ba jelentkező tiatalok jelentős része várost, ipart látott ember. Elvárják tehát, hogy a falu, a közös gazdaság városi szintű kulturális, művelődési, szórakozási és sportolási lehetősége­ket nyújtson. No meg beleértve a na­pi nyolc órai munkaidőt, a fizetett szabadságot, az üdülést, a sokoldalú szociális gondoskodást (lakás, stb.) is. Mindezt nemcsak a fiatalok, ha­nem a középkorosztályhoz tartozók is elvárják. Azokban a mezőgazdasági üzemek­ben. ahol a vezetők számolnak a dol­gozók ilymérvü, megnövekedett igé­nyességével, ott rendszerint gondos­kodnak is ezeknek az igényeknek a Iííp'^(ti5-,í[.git pálcán] a trebišovi (tőketerebesij járáshoz tartozó Vei­ké Kapušany-i (nagykanosi) szövet­kezetben. valamint a Nová Bodva-i­­ban, a üeéejovceiben (csécsiben, ko­­šice; jíľás), a Dlhá Vesében (hosszú­­szóiban, rozsnvói járási — szövetke­zeti étkezdét létesítettek, a távolabbi földterületekre a közös eazdasáe sa­ját iármfivein szftllitia ki és vissza a tagokat, külföld* és hazai üdülés­hez juttatták 8 dolgozókat, fizetett szabadságot élveznek, s a havi jöve­delem is elég magas. Az ilyen szö­vetkezetekben nincs mnnkaerőhullám­­zás, a fiatalok szívesen dolgoznak, nem kívánkoznak el a faluból. Természetesen, az ilyen feltétele­ket nem lehet egyik hétről a másikra biztosítani. Am egyet feltétlenül' tuda­tosítani kell: a lehetőségeket helyben kell megteremteni, amelyekhez nem­egyszer anyagi eszközök sem szüksé­gesek. A Üeéejovcei (csécsi) Efsz-ben például háztelekhez juttatták a fiata­lokat, akik jól helytállnak a közös munkában, példát mutatnak a szocia­lista brigádok keretében, s a közélet­ben betöltött tisztségeikkel is rászol­gálnak a megbecsülésre, a sokoldalú gondoskodásra . A nyilvános pártgyűlések vitái kö­zepette felszínre került az is, hogy többhelyütt háttérbe szorul a szak­képzett munkaerő — vagy, ha nem is — anyagiakban nem látja hasznát a tudásgyarapítása törekvésének. Elő­fordul jónéhány mezőgazdasági üzem­ben, szövetkezetben, hogy a tanuló fiatalokat nem részesítik ösztöndíj­ban, s az efsz-ekbe kerülő végzett tanulók nem kapnak képességeiknek megfelelő munkakört, túl hosszúra nyújtják az úgynevezett próbaidőt, ahelyett, hogy felelősségteljesebb munkát bíznának rájuk, jobban bíz­nának bennük. Azokban a mezőgazdasági üzemek­ben — szövetkezetekben —, ahol a nyilvános pártgyííléseket alaposan előkészítették, s a bírálat létjogától nem fosztották meg a résztvevőket, ott a fiatalok bátran feltárták a fo­gyatékosságokat, többek között azt is, hogy az efsz-ek vezetőségeiben arány­talanul kevés a fiatal. Márpedig a politikai-szakmailag jól felkészült fia­talok sokat segíthetnének a vezetőség­ben. Másként fordul a „kocka“ ott, ahol nem csinálnak ebből „presztízs­­kérdést“ az idősebbek, ahol bíznak a fiatalokban. Ilyen szövetkezetekben rendszerint van elegendő fiatal mun­kaerő. Ahol pedig az idősebbek távol tartják magukat a fiataloktól — vezo­­tő tisztségeket nem bíznak rájuk, ott ne csodálkozzanak rajta, ha a fia­talok elidegenednek a szövetkezettől. Tehát, nem véletlen az, hogy a CSKP KB júliusi határozata oly mély­rehatóan foglalkozik az ifjúság prob­lémáival. Ha oly kevés a szervezett fiatalok — SZISZ-tagok — száma a szövetkezetben, hogy önálló ifjúsági alapszervezet megalakítása nem lehet­séges, ott alakítsanak SZISZ-csopor­­tot, s ennek a csoportnak a vezetője tartson szoros kancsolatot a községi ifi-szervezet vezetőségével. A trebišovi (tőketerebesij járásban ezen a téren még sok a tennivaló. Többet tanulhatnának a szovjet kom­­szomolisták tapasztalataiból! Az sem válik a mezőgazdasági üze­mek vezetőinek a dicséretére — tisz­telet a kivételnek! —, hogy aránylag kevés helyen foglalkoztak behatóbban az ifjúság problémáival. Éhből min­denképpen okulni kell a közeljövőre vonatkozóan, hogy gyökeres változás következzék be az idősebb nemzedék gondolkodásmódjában, szemléletfor­málásában. Illés, Bertalan A takarmány ter­mesztésének és hasznosításának je­lenlegi színvonala nem felel meg sem mezőgazdaságunk követelményeinek, ISKOLÁJA sem pedig adott lehetőségeinek. Mind a mai napig nem sikerült összeegyeztetni a szálastakarmány­­termesztést — sem mennyiségileg, sem pedig minőségileg — az állatte­nyésztés szükségletével. A takarmány­termesztés és hasznosítás területén felmerülő hiányosságok elsősorban a szarvasmarhaállomány mértékén felü­li szemestakarmány-szükségletben mu­tatkoznak meg. A legnagyobb tartalékokat a réte­ken és legelőkön kell keresnünk, mert ezek nálunk a mezőgazdaságilag művelt terület kb. , egynegyedét te­szik • ki. A réteken'és a legelőkön olyan mennyiségű tápanyagot tudunk termelni, amennyit a gabonafélék csak csúcshozamok esetén produkál­nak. Abban az esetben, ha jó minőségű, és mennyiségű szálastakarmányt ter­melnénk, ezt jól dolgoznánk fel és jól hasznosítanánk, akkor évente egy­millió tonna gabonát tudnánk meg­takarítani anélkül, hogy veszélyeztet­nénk az állattenyésztési tervfelada­tok teljesítését. Nemcsak az elérhető nagymennyiségű tápanyag jelent nagy tartalékot, hanem keresnünk kell ezt a takarmány veszteségmentes beta­karításában, a tartósítás új módsze­reiben, a munkaszükséglet és ön­költség csökkentésében. Nagy hatékonyságú takarmányter­mesztést csak a termesztés ésszerű­sítésével — a biológia, termeléstech­nológia, műszaki és munkaszervezési intézkedések egész sorával érhetjük el. Ezeknek közvetlenül kapcsolód­­niok kell az állattenyésztésre, első­sorban a szarvasmarhatenyésztésre. Az ésszerűsítés alapja a leegyszerű­sítés. Ezért az ésszerűsítési javasla­toknak elsősorban az etetési munka­módszerek és az egész takarmány­alap megszervezésének leegyszerűsí­tésében kell megmutatkozniok. A le­egyszerűsített vagy egészen egyszerű takarmányozás az etetés gépesítésé­nek és automatizáciőjának szükséges feltétele. A takarmánytermesztés leegyszerű­sítésének alapját elsősorban a ter­mesztett takarmányféleségek számá­nak csökkentésében kell keresnünk. A kiválasztásnak az adott éghajlati és talajviszonyokból kell kiindulnia. A cél: magas tápértékű takarmány­féleség, amely alacsony önköltség és munkaigényesség mellett magas és állandó terméseredményeket biztosít, lehetővé téve a komplex gépesítést és a modern tartósítást — konzervá­lást. Arra kell törekedni, hogy a szántóföldi takarmányféleségek ne egyszerre, hanem folyamatosan érje­nek be. A szántóföldi főtermény le­­takarulása utáni takarmányféleségek­A takarmánytermesztés ésszerűsítése nek csak másodrendű szerepük le­het. A főtakarmányféleségek termeszté­sének növelése érdekében szükséges kidolgozni az ésszerűsítési intézkedé­sek tervét. Ezeknek a rétek és lege­lők esetében a füves területek orszá­gos leltározásából és osztályozáná­­ból kell kiindulniuk. A rétek és le­gelők kisebbik felén azonnal hozzá kell látni a terméshozamok növelé­sét elősegítő mezőgazdasági intézke­dések foganatosításához. E területek­nek több mint a fele azonban fel­újítási, talajvíz- és tereprendezési munkálatokat kíván. A shilózáson kívül ma már isme­rünk egyéb modern takarmánytartó­sítási módszereket is — a szenázso­­lást, a meleglevegős szárítást, vala­mint a brikettezést. A szenázsolás­­nál fontos a betakarítás gyorsasága, a tartály mielőbbi feltöltése, a ned­vességtartalom és a szecska hosszá­nak az előírás szerinti betartása. A füves térségek egy részét ezután is legeltetéssel értékesítjük. A hegy- és dombvidéki borjúnevelésnél a le­geltetés marad továbbra is a jellem­ző kihasználási forma. A legeltetés sikere függ a modern műszaki be­rendezések alkalmazásától és a le­geltetés helyes megszervezésétől. Részletes elemzés és a termelési folyamatok rendszeres ellenőrzése nélkül nem lehet sikeres az ésszerű­sítés. A takarmánynak á betakarítás előtti, továbbá a konzerválás előtti és alatti laboratóriumi elemzése le­hetővé teszi a veszteségek minőségé­nek és mennyiségének figyelemmel kisérését, az egyes tartósítási mód­szerek alkalmasságát, a betakarítás módszereinek helyes kiválasztását, a takarmány minőségi értékelését és a növénytermesztési dolgozók helyes jutalmazását. Az eddigi táblák nagysága nem felel meg sem a gépesítés, sem a modern munkaszervezés lehetőségei­nek. A takarmánytermesztés ésszerű­sítésének sikere megköveteli nagyobb területegységek — táblák — kialakí­tását és egy egész sor kultúrmérnöki munkát. A tudományos tervezés és a takarmányalap helyes felhasználása a jövőben megköveteli a kompjúte­­rtjk bevetését. A dolgozóknak fel kell készülniük az ésszerűsítés terén várható válto­zásokra és oda kell hatniuk, hogy megértsék ezek szükségességét. Ezért részt kell venniük az ésszerűsítési javaslatok előkészítésében és jóváha­gyásában. jelentős a szerep a szocia­lista munkaversenynek és a helyes anyagi érdekeltségnek, mert hozzá­járulnak a termelendő szálastakar­mányok mennyisége és minősége nö­veléséhez. Ellenőrző kérdések: 1. Gazdaságunkban, járásunkban, illetve együttműködési csoportulá­­sukban mely takarmányféleséget értékeli a legjobbnak és mely okból? 2. Mely tartósítási eljárást tartja legésszerűbbnek és miért? 3. Milyen Intézkedéseket kell az Önök gazdaságában a takarmányfélék betakarításának meggyorsítása és tö­kéletesítése érdekében végrehajtani?-zn-Ez már csak hagyományos betakarításnak számít. Д munkaérdemrendes Púchovi Efsz tagjai gyarapítják szaktudásukat Évről évre jobb eredményeket ér el az 5100 hektáros Csehszlovák-Szovjet Barátság Efsz. Nem véletlen tehát, hogy a magas állami kitüntetés — a Munkaérdemrend —, valamint a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. Évfordulója nagyon megtisztelő cím birtokosa. Kiváló termelési ered­ményeinek köszönhetik a tagjai az életszínvonal állan­dó emelkedését. A tizennégy község határát egyesítő mezőgazdasági nagyüzem 2700 hektár szántóval rendelkezik. Természeti adottságaik nem éppen a legjobbak, mégis kis híján 42 mázsás hektárhozamot értek el gabonából, s burgo­nyából 216 mázsát takarítottak be hektáronként. Meg­említendő: ez a szövetkezet termeli kí a Považská Bys­­trica-1 járás burgonyatermésének egyharmadát. Az állattenyésztésben a fő figyelmet a tejtermelésre, valamint az automatizált baromfitenyésztésre fordítják. Az 1300 tehén évi tejhozamátlaga tavaly már elérte a 3100 litert. Baromfilétszám? Összesen .152,5 ezer darab. Erről az igazi nagyüzemi, ipari szintű baromfitenyész­tésről a legnagyobb elismeréssel beszélnek a mezőgaz­dasági szakemberek, akik tapasztalatokkal „megrakod­va“ térhetnek Innét haza. Tojástermelésére jellemzőr nemrég rövid ünnepi aktívára jöttek össze a termelési ágazat vezetői, a százmillió tojás kitermelése alkalmá­ból. Példás szövetkezeti gazdákhoz illően rendelkeznek a jól átgondolt termelésfejlesztési és hasznosságnövelési intézkedések tervével, az elkövetkező évekre. Nagy je­lentőséget tulajdonítanak a földjeik halaszthatatlan mű­szaki rendezésének és a talajjavításnak. Mindenekelőtt nagyobb földtáblák kialakítását szorgalmazzák, hogy a nagyteljesítményű mezőgazdasági gépeket teljes mérték­ben kihasználhassák. Számolnak a burgonyatermesztés kibővítésével, zárt rendszerben, alkalmazva a leghaladóbb betakarítási módszereket, s gépeket. Tovább gyarapítják a tehénlőtszámot, növelik az évi tejhozamátlagot. 1328 férőhelyes borjúnevolő telep épí­tését tervezik, s befejezik a boromfitrágya-szárító épí­tési munkálatait. Növelik a munkatermelékenységet, s csökkentik a tér* melésí önköltséget. Mi módon Igyekeznek ezeket a célkitűzéseket meg­valósítani? Elsősorban a szövetkezet tagjai szakképzett­ségének a rendszeres és következetes gyarapításával; ezen a téren még sok a kihasználatlan tartalék. Ezt a célt szolgálja elsősorban a szövetkezet üzemi iskolája. Az 1514 efsz-tag közül 590-et választottak ki, s érdeme­sítettek arra, hogy gyarapíthassák szakmai-politikai tudásukat, hét iskolaközpont keretében. Az iskoláztatás időrendje tervezett, megegyezik a Ha­ladó tapasztalatok iskolája tv-sorozat tananyagismétlé­sének időpontjaival. A részvétel, a tananyagelsajátítás iránti érdeklődés nem lankad, amit az élénk viták is bizonyítanak. Például a szövetkezet Dolné Kočkovce-1 tanközpontjában elhangzott első téma után a résztvevők a takarmánykeverés gépesítését, szállítószaliagok, s láb­belik beszerzését szorgalmazták. A közlekedés, az anyagmozgatás és a raktározás kér­déseivel foglalkozó második lecke után a baromfitelep dolgozói több javaslatot terjesztettek a szövetkezet ve­­vetősége elé a megfelelő bekötőút építésével, a tojás elszállításával kapcsolatban. A beluša! tanközpontban a traktorosok elemezték az elhangzottakat, s hasznos vita bontakozott ki. Természetesen, a szövetkezet üzemi iskolája keretében számos olyan szakelőadást terveznek, amely érdekli a tagságot: állategészségügyi problémák, a "munka- és egészségvédelem kérdései, a közös tulajdon védelme, stb. Ugyancsak tervezik, hogy az iskoláztatás valameny­­nyi résztvevője ellátogat majd tavasszal egy-egy kiváló szövetkezetbe, vagy állami gazdaságba, gyakorlati ta­pasztalat szerzése, illetőleg kicserélése szempontjából. A Púchovi Május Kilencediké Efsz vezetősége, s több száz tagja helyesli a felnőttoktatásnak őzt a jól bevált formáját, s annak a reményének adott kifejezést, hogy a tudásgyarapítás jótékonyan érezteti majd hatását az 1974. évi tervfeladatok sikeres teljesítését illetően. J. Prokeš mérnök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom