Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-12-22 / 51. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1973. december 22. Eredményes számvetés A Szlovák Nemzeti Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi bizottságának 21. ülése számot vetett arról, hogy a mezőgazdasági és élelmezésügyi dolgozók milyen sikereket értek el az 1973-as évben. Az elhangzott beszámolókból és a képviselők felszólalásaiból kitűnt, hogy olyan termelési sikerek születtek, amelyek biztosítják az ötéves tervből eredő feladat teljesítését. A mezőgazdaság például 500 millió korona értékkel teljesítette tél a termelési tervet és ezért 978 millió korona értékű áruval többet adhatott a közellátásnak. A élelmiszeripar terven felül 1 milliárd 000 millió korona értékű terméket készített. A bizottság megállapította, hogy sikereink elsősorban is a dolgozók nagyarányú munkakezdeményezésének köszönhetők. A munkásosztály pedig egyre nagyobb segítséget nyújt a földműveseknek. Az 1970-es évhez képest idén a mezőgazdasági üzemek 00 ezer tonnával több műtrágyát kaptak. A felvásárló és ellátó üzemek 444 ezer tonnával több jóminőségű takarmánykeveréket juttattak az állatállomány számára. A mezőgazdaságban a termelés növekedése főleg a növénytermesztésben mutatkozott meg. A gabonafélék hároméves átlag hektárhozama 33.4 mázsa volt, az idei évben pedig 30 mázsa. Szorgalmas földműveseink a tervezettnél 900 ezer tonnával több gabonát termeltek és az állami alapokba előirányzott mennyiséget 390 ezer tonnával toldották meg. Az állattenyésztés szakaszán túlteljesítettük a tej és a szarvasmarhahús eladásának tervét. A mezőgazdasági üzemek sertéshússal is aránylag jól ellátják a közélelmezést. Az ülés megállapította, hogy a termelés koncentrációjának következtében lényegesen növekedik a munka termelékenysége. A nagy kooperációs vállalatokban például egy baromfigondozó egy év alatt már 300 ezer korona értékű árut térinél. De magas a munkatermelékenység foka a sertéshizlaldákban és a burjúneveldékben is. A kimutatások szerint a kisebb üzemek egyesítése következtében már 1176 hektár földdel rendelkeznek átlagosan a szövetkezetek. Az elmúlt időszakban az új útra lépő egyéni gazdák 132 ezer hektár földet hoztak a közös gazdaságokba. Az eredményes számvetés közben szóbakeriiltek a hiányosságok is. Amig a mezőgazdasági termelés gyors ütemben növekedik, a feldolgozó ipar építése, korszerűsítése lassan halad. Az új esztendőben a tervek szerint üzembe helyeznek négy tejfeldolgozó üzemet, amelyek mintegy 220 millió liter tejet hűtenek és fogyasztásra alkalmassá tesznek, azonban jóval több új üzemre lenne szükség, mert a mezőgazdasági üzemek például nem kapnak elég szárított tejet a borjak etetéséhez. A gabonaraktározási gondok sem kisebbednek. A tervek szerint új szilókba és más raktárakba az eddiginél 130 ezer tonnával több gabonát tárolhatunk, de ennek ellenére — mivel a hektárhozamok egyre nagyobbak — még mindig szükség lesz a mezőgazdasági üzemek raktárainak egy részére. Mivel a mezőgazdasági termelés egyre növekedik, és ezért javultak az itt dolgozók kereseti lehetőségei, az utóbbi időben egyre több jó munkaerő tér vissza a szövetkezetekbe. Ennek ellenére a gépesítés következtében az utóbbi három évben 13,4 százalékkal csökkent a mezőgazdasági dolgozók szima, de a másik oldalon lényegesen javult a korösszetétel. Amíg az 1970-es évben a mezőgazdesági üzemekben lS-tóí 38 éves korig a dolgozók 33,9 százaléka dolgozott, idén már 35,4 százaléka. Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy pár évvel ezelőtt még nagy kampányt kellett kifejteni annak érdekében, hogy a fiatalok mezőgazdasági szaktanintéz;tekbe menjenek tanulni. Az 1970-es évben például még csak 50 százalékra teljesítettük a toborzás tervét, ezzel szemben idén már 108,7 százalékra. Egyre nagyobb a gondoskodás az induló fiatal szakemberekről. Az említett időszakban 18 500 lakást építettünk számukra. Persze ez még mindig kevés, azonban lényegesen hozzájárul a lakásínség enyhítéséhez. A mezőgazdasági és élelmiszeripari dolgozók tehát az elmúlt időszakban — a bizottság megállapítása szerint is — jó munkát végeztek és lelkesen készülnek a szocialista nagyüzemi gazdálkodás jubileumára és a negyedszázados évfordulót többtermeléssel akarják megünnepelni, —b— At elmúlt időszakban Euró** pa népei nagy figyelmet fordítottak a csehszlovák— nyugatnémet kapcsolatok alakulására. Az érdeklődés nem volt véletlen, mert amint ismeretes, már 1973 júniusában az előzőleg már parafáit kétoldali szerződést Willy Brandt szövetségi kancellárnak Prágában alá kellett volna írnia. A nyugatnémet revansiszta körök ellenakciója következtében azonban a látogatásra nem került sor, és már olyan hangok is hallatszottak, hogy a szerződés nem lát napvilágot. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya azonban váltig hangoztatta, részéről a jóindulat megvan és reméli, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban is túlsúlyba kerülnek azok az erők, amelyek az Európában kialakult realitások figyelembe vételével közeledni akarnak a csehszlovák néphez. Kormányunk képviselői kijelentették, hogy országunk kész a kapcsolatok javítására, azonban ez nem mehet más szocialista országok rovására. Ugyanis a nyugatnémet kormány olyan követeléssel állt elő, hogy Nyugat- Németország prágai nagykövetsége képviselje egyes nyugatberlini intézmények és szervezeteket is. Ebbe nem egyezhettünk bele, mert a négyhatalmi egyezmény világosan meghatározza Nyugat-Berlin státuszát és azt senkinek sincs jogában megváltoztatni. Végülis a nyugatnémet kormány szélsőséges jobboldali erői is belátták, hogy teljesíthetetten követelményekkel nem zsarolhatják Csehszlováklát és ezért végülis hallgatólagosan beleegyeztek abba, hogy Willy Brandt Prágában kézjegyével „szentesítse“ a már különben kész szerződést. Kommentárunk Végre tehát megszületett az az okmány, amely új fejezetet nyit a két szomszédos ország kapcsolataiban, de túlzás nélkül hozzátehetjük, hogy Európa népeinek életében is. Ugyanis ez a szerződés kihat további megállapodások, egyezmények létrehozására is. Máris napvilágot láttak olyan hírek, hogy sor kerül a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság képviselőinek magasszintű találkozóira, de szó van bolgár—nyugatnémet kapcsolatok rendezéséről is. Európa népei természetesen reménykedve tekintenek e sokat igérő erjedésre, amelyet a nagy szovjet békeoffenziva váltott ki.' A Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusának határozata a szovjet külpolitika fő irányelvévé a lenini békés egymás mellett élés politikáját tűzte ki célul. A szovjet diplomaták csatározásai eredményeként jött létre a szovjet—nyugatnémet, a lengyel—nyugatnémet szerződés, valamint a berlini négyhatalmi egyezmény és néhány buktató akadályon keresztül a csehszlovák—nyugatnémet szerződés is. A szovjet béke-diplomácia tehát a világ emberisége számára olyan kedvező légkört hozott létre, amelyben a népek és nemzetek közötti problémákat elsősorban a tárgyalóasztalok mellett rendezik az érdekelt felek. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kölcsönös kapcsolatairól szóló szerződés konkrétan és világosan meghatározza a két ország együttműködésének lehetőségeit és választ ad a múltban előfordult problémákkal kapcsolatban is. Mindjárt az első részben leszögezi, bogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság a szerződés szerinti kölcsönös kapcsolatokat szem előtt tartva, semmisnek tekinti az 1938. szeptember 29-i müncheni egyezményt, elismerve, hogy azt a német fasiszta náci rendszer erőszakos fenyegetéssel kényszerítette a Csehszlovák Köztársaságra. Ettől látszik, hogy a sok huza-vona után a nyugatnémet kormánykörök mégis barbár, törvénytelen tettnek minősítik Csehszlovákia megszállását és feldarabolását. Ezel tehát a történelem szemétdombjára került á sötét korszakot előidéző müncheni szerződés is. A két ország népeinek kapcsolatait tehát jogilag is érvényes okmányban rögzítettük és remélhető, hogy ezek után kialakulnak úgy társadalmi, kulturális, mint gazdasági téren a jószomszédi kapcsolatok. Azonban gyors eredményeket nem várhatunk, mert a szerződés gyakorlati megvalósítása elsősorban attól függ, hogy Nyugat-Németországban milyen nagy teret kapnak az elkövetkezendő időszakban az olyan realitásokat felismerő erők, amelyek a revansiszta politika helyett inkább a békés egymás mellett élés útját választják. (balia) \\\\\\\\\4\W\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\4\\\VV.\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W.X\\X\\\\\\\\V.VS\>J 25 éves ez Úi Szó Az Oj Szó szerkesztőségének kollektívája és a meghívott vendégek 1973. december 14-én ünnepelték a lap megjelenésének 25. évfordulóját. Az ülésen résztvett Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának küldöttsége, Ľudovít Pezlár elvtársnak, a SZLKP KB elnöksége tagjának, a KB titkárának vezetésével. A jubileumi aktuson képviseltették magukat az állami és közigazgatási szervek; valamint a Szlovákiában megjelenő jelentős sajtóorgánumok Is. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának napilapját az elsők között köszöntötte a Csehszlovák Távirati Iroda, a CSEMADOK Központi Bizottsága, a Csehszlovák Rádió Magyar Szerkesztősége, a Nő, a Hét, a Szabad Földműves, a Hlas ľudu szerkesztősége és a Madách Könyvkiadó igazgatója. Az Oj Szó indulásáról és fejlődéséről Lőrincz Gyula, a CSKP KB tagja, az Üj Szó főszerkesztője tartott beszámolót. Ľudovít Pezlár elvtárs beszédében rámutatott arra, hogy a jobboldali opportunista erők eltávozása után a szerkesztőség tevékenységében megújultak a lenini alapelvek. A lap színvonala egyre emelkedik és magvan rá minden lehetőség, hogy a jövőben még jobban betölthesse hivatását. TÖBB KÖZSZÜKSÉGLETI CIKKET TERMELNEK A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának szövetségi és nemzetiségi tanácsa megtárgyalta és jóváhagyta a jövő évi népgazdasági terv kültségvetési javaslatát. Az alapos és gyümölcsöző vita után a módosított terv szerint az eredetileg előirányzott mennyiséghez visszonyítva 155 millió rubellel növelik néhány fontos közszükségleti cikk termelését. A Szovjetunió nemzeti jövedelme az 1973-as szinthez viszonyítva az üj évben 6,3 százalékkal, az ipari termelés 6,8 százalékkal, a munka termelékenysége pedig 8 százalékkal emelkedik. A lakosság reáljövedelme 5 százalékkal lesz magasab, mint az 1973-as évben. Alkotó munkával neveljük az ifjúságot Veľké Kapušany ban (Nagykaposban) a Szocialista Ifjúsági Szövetség nyolc alapszervezete — a városi nemzeti bizottság segítségével — eléggé eredményesen működik. Munkájukra hatással van, hogy a tagság diákokból, ifjú ipari és mezőgazdasági munkásokból tevődik össze. A fiatalok tehát a különböző munkahelyeken szerzett tapasztalataikat érvényesíthetik a politikai, szervezeti és társadalmi életben. A nemzeti bizottság funkcionáriusai és a vállalatok vezetői szívügyüknek tartják az alapszervezetek munkájának megjavítását. Tudják, hogy ez a segítség kamatostul megtérül, mert sokoldalúan fejlett és képzett fiatalokkal eredményesebben lehet megvalósítani a feladatokat. Az elért eredmények ellenére is akadnak azonban fogyatékosságok, amelyeket minél hamarabb ki kell küszöbölni. Elsősorban törekedni kell arra, hogy az alapszervezetek vezetőségébe a legfejlettebb fiatalokat válasszák. Tapasztalt káderek segítségével az eddiginél jóval magasabb szintre kell emelni az elméleti nevelőmunkát. Nagyon időszerű a kispolgári csökevények elleni küzdelem. Alapelvül kell venni, hogy a fiatalok az építőmunka közepette nevelődnek á legjobban. Ezért fel kell használni kezdeményezésüket a munkafolyamatok megjavításának érdekében. A szocialista munkaverseny a fiatalok nagy tömegeit mozgósítja. Csak a vojanyi (vajáni) villanyerőműben 18 ifjúsági kollektíva versenyez a Szocialista Munkabrigád címének elnyeréséért. Annak érdekében, hogy az Ifjúsági mozgalomba minél több fiatalt szervezzünk be, bővítjük az alapszervezetek tagalapját Is. Az eredményeink ezen a téren Is szépek. Az ifjúság nagyban kiveszi részét a társadalmi munkából Is. Sokan áldozzák fel szabad idejüket a Z akcióban épülő sportstadion építési munkálataikor. Az új esztendő tavaszi hónapjaiban az alapszervezetek versenyeznek a minél több társadalmi munka elérése céljából. A Szocialista Ifjúsági Szövetség városi bizottsága, valamint a városi nemzeti bizottság a legjobb eredményt elérő alapszervezeteket értékes tárgyakkal jutalmazza meg. A városi ifjúsági konferencia megtartása alkalmából a legaktívabb alapszervezet verseny-serleget kap. ANDREJ SKALINA, a SZISZ városi bizottságának alelnöke meleg otthonok szobáiban ismét ** meggyulladnak a díszgyertyák, asztalra kerül az ünnepi vacsora, s ajándékokkal párosulva gratulálnak egymásnak a föld lakói. S mivel minden évben ismétlődik, újrajátszódik ez a bensőséges ünnepély, sokan r.em elégszenek meg családi fészkük hangulatának melegével — ettől tovább jutnak. Gondolataikkal tudatosan igyekszenek összegezni, értékelni azt a nyugalmat, melyet pártunk minden polgára számára biztosít. Ha részleteire bontjuk a karácsony fogalmát, az emberi szeretet vizein a béke szóig jutunk el. S ez a szilárd alap jelenti a feltételezett boldog jövőnk legerősebb reménysugarát. Ennél a témánál tartva, érdemes feltenni a kérdést: Mit tett az emberiség a békéért, s mit vétett ellene? Amilyen egyszerűnek tűnik ez a kérdés — gondolom — annál bonyolultabb. Éppen ezért kezdjük talán az utóbbival, ami néhány lehangoló, de annál figyelemreméltóbb — háborús adattal szolgál majd számunkra. Ugyanis az egyik szovjet szociológus számítása szerint — a 17. században — Európa harcterein 3 300 000 katona esett el. A 18. században ez az adat már 5 372 000 katonát számlál. A Naoóleon indította háborúk áldozatainak száma 3 372 000 volt. Az 1815-ös — 1914-es év között ez az adat némileg csökkent, — 2 217 000 — de ezt követően, az első világháború elesettéinek száma már egyenesen megrázó: 9 059 000 férfi esett áldozatul a harcokban. 1918 és 1939 között a statisztika Gondolatok időszerű témára 1 336 000 katona elestét jegyezte fel. A legmegrendltőbb számadattal a második világháború szolgál: 15 688 000 katona nem tért vissza a csataterekről, s még több civil személy vesztette életét a vérengzések ideje alatt. Ezek a súlyos tények kommentár nélkül vádolnak. Korok és nemzetek elkövetett hibái rajzolódtak Itt ki, melyeket az emberiség soha nem bocsájthat meg magának. Verdun — Sztálingrád — Hirosima hallottjainak sírkövei, az atomsugárzás generációkra kiható rokkantjainák ezrei, szinte egy-egy vádiratként emelnek szót az esztelen pusztítások, öldöklések ellen. A felsorolt súlyos tények után nézzük az elsőként felvetett kérdést. — Mit is tett az emberiség a béke érdekében? Az ezzel kapcsolatos konkrét törekvések a Hitler-vezette masinéria teljes széttiprása utáni időszaktól számítódik. A „béke szolgálatában“ jelszó alatt 1951. október 21-e pirosbetűs dátumnak számít. A Béke Világtanács ezen a napon jelentette be, hogy felhívásukat 562,083 383 ember írta alá a bolygónk minden részéről. Az ezt követő évek a világhelyzet' egén nem festettek tiszta képet. A bekövetkező hidegháború ideje alatt az lijiperialisták militarista szótárai hemzsegtek a következő kifejezésektől: erőpolitika, roll-back, konfrontáció stb. Csakhogy — lehet, sokak által akaratlanul — de ma már mélyen belevésődött az emberi tudatba egy kifejezés: megegyezés a béke érdekében. Mindenki által ismert, hogv a nagyerejű béke-offenzíva kiindulási pontja a dolgozók első állama, a Szovjetunió volt, melynek fiai tényleges katonái lettek a világbékének. Az SZKP XXIV. kongresszusán elhangzott békefelhívás a világ minden táján támogatásra és teljes elismerésre talált. Ennek folytatásaként nemlégiben Moszkvában sor került a békeerők kongresszusának összehívására — ahol minden párt képviselője kifejezhette véleményét, ezzel kapcsolatos javaslatát. L. I. Brezsnyev felszólalásában külön kihangsúlyozta: „A mi békekonferenciánk a hagyományos optimizmusnak a filozófiája. A jelenlegi összetett szituáció mellett is, megvagyunk győződve ennek az egészséges offenzívóinak a sikeréről, s minden helyesen gondolkozó ember támogatásáról. Hogy min is alapszik ez az optimizmus? Elsősorban azon, hogy létezik egy szilárd, megbonthatatlan egység, melyet így ábrázolhatunk: a szocialista tábor. A mi optimizmusunk továbbá abból fakad, hogy egyes kapitalista államok vezető körei mindinkább tudatosítják a való, ábrándok és tévpropaganda . nélküli — erőeloszlást Földünkön, amely egyszerűen kizárja az egyes nemzetközi problémák fegyveres szinten való megoldását. Meggyőződésünk, hogy a teljes béke — bizonyos idő múltán — maximális exisztencialitásban részesül. Ennek az állításnak yan, és lesz alapja, mivel Földünk lakosainak jelentősebb része — ezen, a téren is — helyesen gondolkodik. Az Itt felsoroltak képezik azokat a tényeket, melyek éltetik a mi törekvéseinket és reményeinket.“ A Szovjetunió helyes békepolitikája világszerte elismert tény. Hogy a számtalan példa közül csupán egyet említsünk: — nemrégiben az Egyesült Nemzetek Szövetsége által kiadott hírek egyikében ez volt olvasható: „Az ENSZ közgyűlés plenáris ülése folytatta annak a szovjet javaslatnak a megvitatását, melynek értelmében a Biztonsági Tanács öt állandó tagja 10 százalékkal csökkentené katonai költségvetését. Az Így megtakarított anyagi eszközök egy részét a fejlődő országok megsegítésére fordítanák. A javaslatot a képviselők túlnyomó része támogatta ...“ így sorolhatnánk az egyes intézkedések tömkelegét, de ... Ennek ellenére Földünknek csak bizonyos részein honol tartós béke. Vietnam légi terét nem is olyan régen hagyták el a „poklot szállító“ alumínium-szörnyetegek, Chilében emberek ezreit lövik agyon, megoldatlan a közel-keleti probléma. A hírügynökségek telex-gépei —. többek között egy megrendítő felvételt tártak a nyilvánosság elé. Chile utcájának kövezetén egy meggyilkolt férfi feküdt. Körülírás nélkül is felismerjük a helyzet valóságos arcát: az áldozat egy féllábú rokkant ember volt, akinek mankói szinte felkiáltójelként szóltak a néma szemlélőkhöz. Lehet, egyes sorok ünneprontőként hatottak a sok bíztató és kellemes fény között. Mindez azonban egy bizonyos cél érdekében íródott le — az az ember, aki a szó való értelmében képes felfogni és értékelni a „békés, szabad karácsony“ fogalmát, csak az van tudatában annak, igazi értékével — melyet megbecsül és saját erejétől és képességétől függően támogat. Elérkeznek karácsony napjai, s szocialista országaink a békeszerető népekkel karöltve ünnepük majd ezt a csendes, de óriási erejű „békemanifesztáciőt“. Ünnepelünk majd, de ennek a meleg aktusnak a hatása nem feledtetheti velünk azt a tényt: — vannak körülöttünk — és nem kevesen —, akik a karácsony estéjét nem a díszfa mellett, hanem a határmenti figyelőállomások, a sugármeghajtású vadászgépek, az eget pásztázó madarak közelében töltik. Ök nem ünnepelnek, — fegyvert tartanak a kezükben. Igen, fegyvert — és „csak azért“, hogy nyugodt körülmények között kívánhassunk egymásnak: Békés, boldog ünnepeket!... KALITA GÁBOR Ú| fejezet kezdődik...
