Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-12-22 / 51. szám

Í1978. december 22. SZABAD FÖLDMŰVES .3 29 éve történt Ezerkilencszáznegyvennégy december 20-áu szabadult fel Levice (Láva) város népe. Ez nagy ünnep volt. Az éjjeli Őrjáratból tértünk haza. Fagyos, hideg, ködös reggel volt. A hó nyikorgóit csizmáink alatt. Civil kabátjainkon kissé furcsán hatott a katonai derékszíj. A váltunkra vetett puska súlyát már megszoktuk, csak éppen a vöröscsillagos báránybőr kucsma volt szokatlan nekünk, a kalaphoz szokott városiaknak. A vörös csillag alatt vörös szalag alátét is volt, ilyen sapkát viselt akkor minden városi munkásőr. így ismert ben­nünket a város lakossága, így szoktak meg bennünket a vöröshadsereg tagjai is, akik különböző kérésekkel fordultak hozzánk. Volt, aki a „ko­­mangyír goroda-t“ a városparancsnokot kereste, a másik a „bolnyica“ a kórháziétól érdeklődött, sebesült bajtársát keresve. Azon a hideg reggelen ő is megállított bennünket. Különös jelenség volt. Méltóságteljesen ült fekete fényesszőrű lován, fekete, vastag, nehéz posztóköpenybe burkolódzva. A súlyos fekete palást csuklyája világoskék bársonnyal volt kibélelve. Fekete perzsával szegélyezett kozák sapkáját vörös bársony és rávarrott sárga kereszt díszítette. — Tovariši — szólt hozzánk miközben igyekezett megszabadulni fekete köpenyének nehéz, del melengető ölelésétől, hogy leugorhasson a nyereg­ből — szlusáj kgye uvasz... majd hosszú magyarázat következett, amit nem értettünk. Amikor leugrott nyergéből a szilaj mén kantárját oda­vetette egy fiatal, ferdeszemű gyerek-ember katonának, aki nagy ügye­sen odakotötte azt saját lovának nyergéhez. — Nem értjük — mondottam —, nyeponyimájem. — Losatyom — a lóra mutatott — losatyom dóm — és olyan mozdu­latot tett, mintha aludni akarna és megint a lóra mutatott. Megértettük. Istállót keres. — Igyitye — mondottam és mutattam az irányt. Gyalogosan indult utánunk. A ferdeszemü gyerek-ember lóháton köve­tett bennünket. — Gyaleko? — kérdezte. — Nem, csak itt a sarkon túl. Egy pillanatra megállt. Elővette cigaretta tárcáját és megkínált ben­nünket, majd lehúzta kesztyűjét és füstszűrös cigarettáját puhítgatta. Finom, választékos mozdulatokkal végezte a műveletet. Ápolt, tiszta kül­seje szokatlanul hatott azokban az időkben. Galambszürke háromnegyedes zubbonyán fekete perzsa és ezüstgomb díszlett. Mellén két sorban ki­tüntetések ragyogtak. Fekete puhaszárú csizmája fehérítette az amúgy is fehér havat, a rozzant Tabány házainak ablakai alatt. Az egyik ház ké­ményének füstje még sűrűbbé tette a reggeli ködöt. Ahol megtetszett a szálláshely, ot tkrétával jelet rajzolt a kapura, vagy kerítésre. Egy idő után úgy éreztem számol magában, katonáira, harcostársaira gondolva. — Chvatyity — mondotta, amikor az utolsó jelt ráírta a kapura. A kré­tát a vállán függő táskájába süllyesztette, majd egy doboz cigarettát vett elő. — Szpasziba vám — és a szagos cigaretta dobozt a derékszíjam alá dugta. — Vszjo haraso. Zdravsztvujte! — Vállonveregeiett bennünket s mire feleszméltünk, hogy elbúcsúzzunk tőle, ti már a fekete csillogó szőrű ménen ült, sarkantyúját a ló vékonyába vágta, aztán elvágtatott. A ferdeszemű nyomába szegődött, Az utca végén még megálltak, vissza­néztek, mintha meg akarták volna jegyezni, az emlékezetükbe vésni az utca görbülését. Aztán megugrott lovaikén belevesztek a reggeli ködbe. • • • Azon a napon még egyszer láttam őt katonáival. Ágyúik tüzelésre ké­szen a város főterén voltak felállítva. A katonák vonalba sorakozva töl­tött géppisztolyaikkal várakoztak. Ott volt a ferdeszemü gyerek-ember is, mellette a csillogószőrű fekete, súlyos palásttal letakart nyugtalanvérü mén is. Szürke kendő volt az ég. A főtár kopár didergő gpsztenyefáit varjak károgó fekete hada lepte el. A tágas tér macskaíejű köveinek egy részét megbontatták. A sebzett, csonttá fagyott földön üres gödör táton­gott. Ott láttam őt is, a vöröshadsereg őrnagyát. Frissen gyalult, gyanta­illatú egyszerű koporsóban feküdt, fekete perzsával szegélyezett galamb­­szürke zubbonyában. Agyútalp volt a ravatala. A vörös párnán, melyet egy katona tartott feszes mozdulatlanságban — éremrendek sora ragyo­gott. A búcsúbeszéd rövid volt, de ilyen fájdalmasan még sohasem hallottam felkiáltani „Halált a fasizmusra!“ Még nem láttam halálhoz szokott fér­fiakat keserűen bánkódni, ily keserűen, mindennel leszámolva készülni az elkövetkező napok harcaira. Amikor eldördültek az ágyuk, és megszólallak a géppisztolyok, tüzet okádva az ég felé, hullottak a könnyek a hétpróbás harcosok szeméből. A ferdeszemü legénvke csititgatta a nyugtalanvérű fekete lovát, aprókat ütögetve annak nyakára, majd a fekete palást posztójába rejtette köny­­nyeit. Amikur újra eldördültek az ágyuk, már én sem láttam semmit. Csupán az illatos, gyalult fenyofadeszkára hulló fagyott hantok zuhatagának. az ágyúszót is túlharsogó döngésére emlékszem világosan, mindmáig felejt­hetetlenül. Považský Norbert Д1 NSZK-beli HOECHST véllalet­­csoport már néhány éve jó ke­­íeskedelmi kapcsolatokat tart fenn Csehszlovákiával. Évente jelentős mennyiségű mezőgazdaságban hasz­nosítható vegyi készítményt vásáro­lunk ettől a konszerntől. A vállalatcsoport laboratóriumaiban újabbnál-újabb vegyi készítményeket fejlesztenek ki és ellenőriznek. A leg­újabb készítmények közé tartozik az Afugan fungicid is, melynek haszná-ŰJ VEGYSZEREK A LÁTHATÁRON latét a közelmúltban engedélyezték Hollandiában, Nagy-Britanniában, Ausztriában és Jugoszláviában. Ezt a készítményt a gabona-, zöldség- és almafalisztharmat ellen lehet siker­rel alkalmazni. A nevezett vállalatcsoport Magyar­­országgal együttműködve tervezi gyártani a Fundazol-Afugan kombinált készítményt, amely az uborka gomba­betegségei elleni harcot lesz hivatva szolgálni. A Hostaquick elnevezésű új készít­ménnyel most kísérleteznek. Ez ha­sonló hatásfokú, mint a már ismert Fosdrin, de kevésbé mérgező. Főleg a zöldség és gyümölcskertészetekben tervezik használni, mivel aránylag rövid idő alatt szétbomlik. Inf. MPVž SSR 12/73) NÉHÁNY SORBAN ♦ Bulgáriában a „Bulgarplod“ vál­lalat dolgozói korszerű, automatiku­san működő osztályozó gépet fejlesz­tettek ki a paradicsomtermesztők számára. Az új gép a fénysugarak és a fotocella segítségével állapítja meg a termés színezettségének intenzitá­sát és ennek alapján végzi el az érett­ség szerinti osztályozást. Az automata nem igényel különösebb kezelést és könnyen beépíthető a használatos gépsorokba. ♦ A KGST tagállamok évente mint­egy 600 ezer métermázsa értékes burgonyavetőgumót cserélnek ki kölcsönösen egymás között. Az ilyen­irányú együttműködésnek köszönhető« hogy az utóbbi 10 évben 14-féle mező­gazdasági kultúrnövény 780 fajtájéi és hibridjét ellenőrizték a tagállamoké Elsősorban azt vizsgálták a szakem» berek, hogy milyen eredménnyel tér* meszthetők a külföldről származó fajták. Az együttműködés sikerességét igazolja az a tény is, hogy a fajta­kísérletek eredményeinek alapján több, mint 160 fajtát és hibridet so­roltak be a termelésbe a tagállamok* ban. ♦ Grúziában mintegy 64 ezer hek­tárt foglalnak el a teaültetvények, s ezen a területen terem a Szovjet­unió össz-teatermésének több mint 95 százaléka. Grúzia ezenkívül szőlőter­mesztéssel és nemesítéssel is foglal­kozik. Az új szőlőfajták nemesítése tekintetében világviszonylatban is Grúzia foglalja el az első helyet. (zztí Búzatermesztési perspektívák A búzatermesztéssel foglalkozó Nemzetközi Tanács előrejelzése szerint az 1973/74-es idényben a világ búzatermelése, — Kína nélkül — elérheti a 321 millió tonnás rekordszintet, vagyis előreláthatólag 12 millió tonná­val többet termelhetünk, mint az 1972/73-as idény végén, pl, Argentínában, Ausztráliában, az EGK-ben, Spanyolországban, Kanadában, Svédországban és az USA-ban jelentősen — pontosabban mondva 20,8 millió tonnával csökkent a búzatartalék az előző év színvonalához viszonyítva. -inf* A szőlészeti dolgozók Cebovcén (Csábon) megrendezett, szín­vonalas szakelőadásokkal és értékes tapasztalatcserével tarkított, kétnapos összejövetelén találkoztam velük elő­ször. Mégcsak gyülekeztek a találkozó résztvevői, ám ők már a barátságos meleget árasztó kályha szomszédsá­gában üldögélve beszélgettek. Mi más körül foroghatott volna a szó, ha nem éppen a szőlőtermesztés, a borkezelés és egyéb szőlészeti kérdésekkel kap­csolatos problémák körül. Csatlakoz­tam a beszélgetőkhöz. Gubík Géza, a kvetnái (kétyi) szövetkezet szőlésze bírta a szót. A szövetkezetünk közel ezerhét­­száz hektáros. Huszonhárom hektár szőlőnk van, túlsúlyban kilencéves telepítés, középmagas vezetékű rend­szerrel. Milyen fajtákat termelünk? Túlsúlyban Müller-Thurgaut, Szil­vám, Traminit, némi Leánykát, Riz­­linget, Veltelínit... — Nálunk, a Csábi szövetkezetben nyolcvan hektár szőlő van — vette át a beszéd fonalát Zatykó László. —' A szőlöskert nevet viselő egyesült gazdaság központi részlegén 27 hek­táros ültetvényt bízott a gondjaimra a szövetkezet. Az egészből 12 hektár fordult termőre az idén, egyébként 2—7 éves telepítésről van szó. Fajta­­összetétel? Öt hektár Fehér Burgundi, valamivel kevesebb Kék Frankos, Vel­­telíni, Szentlőrinci stb. — Hogyan alakultak nálatok a ho­zamok — kíváncsiskodott Géza —, mert mi nem panaszkodhatunk e te­kintetben. A hektáronkénti átlagho­zam 90 mázsa lett. Huszonhárom hek­tárról 21ß vagon szőlőt szüreteltünk. No és a cukorjokkal sem volt annyi baj, mint tavaly. — A termelési eredmények nálunk is szépek voltak, — veszi a szót László. A termőszőlő mintegy 100 mázsát adott területegységenként. A huszonhét hektáros összterületről húsz vagon termést takarítottunk be. A Kék Burgundi fizetett a legjobban. Ebből több mint 76 mázsa termett hektáronként az én részlegemen. Ugyanakkor a cukortartalom elérte a 24°-ot. A következő kérdést már én tettem fel a két fiatalembernek. — Mióta dolgoztok a szőlészetben s szeretitek-e ezt a munkát? — Mezőgazdasági szakmunkáskép­ző iskolát végeztem — válaszol szinte gondolkodásnyi szünet nélkül Laci. — Vincellér lettem. Az is szép munka, de azért csak húzott a szívem a ter­mészetbe, ki a lugasok közé. Egy évig dolgoztam Pásztor Józsi bátyám mel-LA CI ÉS GÉZA lett a szőlőhegyen, s azon voltam, hogy minél többet sikerüljön elsajátí­tanom mindabból, amit ő, mint tapasz­talt, idős szőlész, szinte a kisujjában hordozott. Három éve lettem segédsző­lész, s ennek a huszonhét hektárnak a felelős vezetője. Harminckét éves vagyok, s még sok szép eredményt szeretnék elérni. Géza kissé kivárt, hátha kollégája még hozzáfűz valamit az elmondottak­hoz. Mivel az nem szólt, átvette a be­széd fonalát. — Magamról csak annyit, hogy 1967-ben végeztem a Karvai Mezőgaz­dasági Szaktanintézet szőlészeti tago­zatán. Utána két évig a sokat tapasz­talt Szalma Gyula bácsival dolgoztunk odahaza a szőlészet fellendítésén. Hit* szonhárom hektár nem nagy terület, valahogy mégsem kísérte sok szeren­cse munkámat. Sok gondot okozott a peronoszpóra elleni harc, éveken ke­resztül különféle betegségek tizedel­ték a termést. Nem mondom, hogy a szövetkezet vezetői elhanyagolták a szőlőt, de tény, hogy ha használtak is valamilyen vegyszereket, azok ál­talában későn lettek kijuttatva és így már eleve nem teljesíhették tökélete­sen a feladatukat. A szőlészet vezetésével 1969-ben bíztak meg. Akkor az említett terü­leten 3,5 vagon szőlő termett. Egy évvel később már h9,5 vagon szőlőt szüreteltünk. Az idén viszont 90 má­zsa volt a hektáronkénti átlagunk. Szeretem a szőlőt, no meg a hegy­levét is. Igaz, fiatal, mindössze hu­szonöt éves vagyok, de ez nem lehet akadály abban, hogy bizonyítsak. S bizonyítani is akarok. Az idén be­fejezem tanulmányaimat az ipolyságl MM KI távtanulöi tagozatán. Persze ez nem azt jelenti, hogy most már sa­rokba dobom a könyvet. Sőt még csak most jön a neheze — az önképzés. A két nap leforgása alatt több ízben is leültünk egy kis tereferére. Laci és Géza mindig talált olyan témát, ami­ről érdemes volt beszélgetni. Meg­egyeztek abban, sokat kell olvasniuk, tanulniuk, hogy lépést tudjanak tar­tani a fejlődéssel, eredményesebbé tehessék saját és mások munkáját is. S ami még örvendetesebb, abban is megegyeztek, időnként felkeresik egy­mást, kicserélik tapasztalataikat, köl­csönösen segítenek egymásnak a fel­merülő problémák megoldásában. Így van ez jól. Segítem kell egy­másnak, nem pedig hét lakat alatt őrizni a tapasztalatainkat, a jól be­vált munkamódszereket attól félve, hogy esetleg más is kamatoztatja őket. Lacik és Gézák, ez a helyes út. KÄDEK GÁBOR A Plesivecl Vörös Csillag EíSz-ben nagy gondot fordítanak az állat­­tenyésztés fejlesztésére, az állattartás korszerűsítésére. A gazdaságban a közelmúltban adták át rendeltetésének az új K-200-as négysoros tetiém Istállót. A korszerű tehénszálíás 8 millió korona ráfordítással készült. Az épí­tést a rožňavai Agrostav végezte, a berendezést pedig a pŕelouči AGRA nemzeti vállalat szállította és szerelte be. A szövetkezet a központi rész­legen épített istállóba összpontosította legjobb teheneit. Minden törek­vésük arra Irányul, hogy kiváló hasznosságű állományt hozzanak létre ebben az istállóban, később pedig az egész gazdaságban. A kétszáz tehenet befogadó istállóban a takarmány előkészítése körüli segédmunkákon kívül minden munkafolyamat automatizálva van. Az istálló mellett szenázstornyokat is építettek. A képeken a korszerű épület egy része a szenázstornyokkal, és Fazekas ü"*)ád mérnök, a szövetkezet központi részlegének zootechnikusa látható. Kép és szöveg: Malák László A zöld növények fejlődését és termésképződését erősen akadályozza az oxigénhiány, derült ki egy kisérletsorozatból — írja az Élet és Tudomány 42-ik száma. Szójabab palántákat 5, 10, 15 és 21 százalék oxigént tartalmazó gázkeverékben neveltek. (Az utol­só felel meg a Föld légkörének.) A kevés oxigént tartalmazó gázke­verékben élő növények visszama-Az oxigénhiány csökkenti a termést radtak a fejlődésben, korán elöre­gedtek. A legnagyobb termést a természetes levegőn fejlőlö tövek hozták. A kutatók feltételezése szerint oxigénhiányos környezetben való­színűleg enzimrendszerek működé­se szenved károsodást. Mivel a Föld atmoszférájában kezdetben nem volt 21 százalék oxigén, a ku­tatók véleménye szerint a magvak­kal szaporodó növények nem ala­kulhattak ki addig, amíg a légkör mai összetétele létre nem jött. Az állattenyésztés fejlesztése Kubában A -kubai szarvasmarha-te­nyésztők Ígéretet tettek, hogy az idén 390 millió liter tejet termelnek, ami 14 százalékkal lenne több. a múlt évi valóság­nál. Nagy figyelmet szentelnek a takarmányoknak. Évről-évre növekszik a gondozott legelők területe és széles körben rátér­tek a takarmányok szílázsolásá­­ra. A jelen időszak legfontosabb feladatat közé tartozik a kor­szerű állatfarmok kiépítése. Ez­­idáig Kubában 250 ilyen farmot létesítettek, s itt esetenként 200—300 tehenet helyeztek el. Az elkövetkező években 5 mil­lió állatot terveznek elhelyezni hasonló korszerű telepeken, Il­letve istállókban. (Inf. MPVž SSR 12/73)

Next

/
Oldalképek
Tartalom