Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-12-22 / 51. szám
Í1978. december 22. SZABAD FÖLDMŰVES .3 29 éve történt Ezerkilencszáznegyvennégy december 20-áu szabadult fel Levice (Láva) város népe. Ez nagy ünnep volt. Az éjjeli Őrjáratból tértünk haza. Fagyos, hideg, ködös reggel volt. A hó nyikorgóit csizmáink alatt. Civil kabátjainkon kissé furcsán hatott a katonai derékszíj. A váltunkra vetett puska súlyát már megszoktuk, csak éppen a vöröscsillagos báránybőr kucsma volt szokatlan nekünk, a kalaphoz szokott városiaknak. A vörös csillag alatt vörös szalag alátét is volt, ilyen sapkát viselt akkor minden városi munkásőr. így ismert bennünket a város lakossága, így szoktak meg bennünket a vöröshadsereg tagjai is, akik különböző kérésekkel fordultak hozzánk. Volt, aki a „komangyír goroda-t“ a városparancsnokot kereste, a másik a „bolnyica“ a kórháziétól érdeklődött, sebesült bajtársát keresve. Azon a hideg reggelen ő is megállított bennünket. Különös jelenség volt. Méltóságteljesen ült fekete fényesszőrű lován, fekete, vastag, nehéz posztóköpenybe burkolódzva. A súlyos fekete palást csuklyája világoskék bársonnyal volt kibélelve. Fekete perzsával szegélyezett kozák sapkáját vörös bársony és rávarrott sárga kereszt díszítette. — Tovariši — szólt hozzánk miközben igyekezett megszabadulni fekete köpenyének nehéz, del melengető ölelésétől, hogy leugorhasson a nyeregből — szlusáj kgye uvasz... majd hosszú magyarázat következett, amit nem értettünk. Amikor leugrott nyergéből a szilaj mén kantárját odavetette egy fiatal, ferdeszemű gyerek-ember katonának, aki nagy ügyesen odakotötte azt saját lovának nyergéhez. — Nem értjük — mondottam —, nyeponyimájem. — Losatyom — a lóra mutatott — losatyom dóm — és olyan mozdulatot tett, mintha aludni akarna és megint a lóra mutatott. Megértettük. Istállót keres. — Igyitye — mondottam és mutattam az irányt. Gyalogosan indult utánunk. A ferdeszemü gyerek-ember lóháton követett bennünket. — Gyaleko? — kérdezte. — Nem, csak itt a sarkon túl. Egy pillanatra megállt. Elővette cigaretta tárcáját és megkínált bennünket, majd lehúzta kesztyűjét és füstszűrös cigarettáját puhítgatta. Finom, választékos mozdulatokkal végezte a műveletet. Ápolt, tiszta külseje szokatlanul hatott azokban az időkben. Galambszürke háromnegyedes zubbonyán fekete perzsa és ezüstgomb díszlett. Mellén két sorban kitüntetések ragyogtak. Fekete puhaszárú csizmája fehérítette az amúgy is fehér havat, a rozzant Tabány házainak ablakai alatt. Az egyik ház kéményének füstje még sűrűbbé tette a reggeli ködöt. Ahol megtetszett a szálláshely, ot tkrétával jelet rajzolt a kapura, vagy kerítésre. Egy idő után úgy éreztem számol magában, katonáira, harcostársaira gondolva. — Chvatyity — mondotta, amikor az utolsó jelt ráírta a kapura. A krétát a vállán függő táskájába süllyesztette, majd egy doboz cigarettát vett elő. — Szpasziba vám — és a szagos cigaretta dobozt a derékszíjam alá dugta. — Vszjo haraso. Zdravsztvujte! — Vállonveregeiett bennünket s mire feleszméltünk, hogy elbúcsúzzunk tőle, ti már a fekete csillogó szőrű ménen ült, sarkantyúját a ló vékonyába vágta, aztán elvágtatott. A ferdeszemű nyomába szegődött, Az utca végén még megálltak, visszanéztek, mintha meg akarták volna jegyezni, az emlékezetükbe vésni az utca görbülését. Aztán megugrott lovaikén belevesztek a reggeli ködbe. • • • Azon a napon még egyszer láttam őt katonáival. Ágyúik tüzelésre készen a város főterén voltak felállítva. A katonák vonalba sorakozva töltött géppisztolyaikkal várakoztak. Ott volt a ferdeszemü gyerek-ember is, mellette a csillogószőrű fekete, súlyos palásttal letakart nyugtalanvérü mén is. Szürke kendő volt az ég. A főtár kopár didergő gpsztenyefáit varjak károgó fekete hada lepte el. A tágas tér macskaíejű köveinek egy részét megbontatták. A sebzett, csonttá fagyott földön üres gödör tátongott. Ott láttam őt is, a vöröshadsereg őrnagyát. Frissen gyalult, gyantaillatú egyszerű koporsóban feküdt, fekete perzsával szegélyezett galambszürke zubbonyában. Agyútalp volt a ravatala. A vörös párnán, melyet egy katona tartott feszes mozdulatlanságban — éremrendek sora ragyogott. A búcsúbeszéd rövid volt, de ilyen fájdalmasan még sohasem hallottam felkiáltani „Halált a fasizmusra!“ Még nem láttam halálhoz szokott férfiakat keserűen bánkódni, ily keserűen, mindennel leszámolva készülni az elkövetkező napok harcaira. Amikor eldördültek az ágyuk, és megszólallak a géppisztolyok, tüzet okádva az ég felé, hullottak a könnyek a hétpróbás harcosok szeméből. A ferdeszemü legénvke csititgatta a nyugtalanvérű fekete lovát, aprókat ütögetve annak nyakára, majd a fekete palást posztójába rejtette könynyeit. Amikur újra eldördültek az ágyuk, már én sem láttam semmit. Csupán az illatos, gyalult fenyofadeszkára hulló fagyott hantok zuhatagának. az ágyúszót is túlharsogó döngésére emlékszem világosan, mindmáig felejthetetlenül. Považský Norbert Д1 NSZK-beli HOECHST véllaletcsoport már néhány éve jó keíeskedelmi kapcsolatokat tart fenn Csehszlovákiával. Évente jelentős mennyiségű mezőgazdaságban hasznosítható vegyi készítményt vásárolunk ettől a konszerntől. A vállalatcsoport laboratóriumaiban újabbnál-újabb vegyi készítményeket fejlesztenek ki és ellenőriznek. A legújabb készítmények közé tartozik az Afugan fungicid is, melynek haszná-ŰJ VEGYSZEREK A LÁTHATÁRON latét a közelmúltban engedélyezték Hollandiában, Nagy-Britanniában, Ausztriában és Jugoszláviában. Ezt a készítményt a gabona-, zöldség- és almafalisztharmat ellen lehet sikerrel alkalmazni. A nevezett vállalatcsoport Magyarországgal együttműködve tervezi gyártani a Fundazol-Afugan kombinált készítményt, amely az uborka gombabetegségei elleni harcot lesz hivatva szolgálni. A Hostaquick elnevezésű új készítménnyel most kísérleteznek. Ez hasonló hatásfokú, mint a már ismert Fosdrin, de kevésbé mérgező. Főleg a zöldség és gyümölcskertészetekben tervezik használni, mivel aránylag rövid idő alatt szétbomlik. Inf. MPVž SSR 12/73) NÉHÁNY SORBAN ♦ Bulgáriában a „Bulgarplod“ vállalat dolgozói korszerű, automatikusan működő osztályozó gépet fejlesztettek ki a paradicsomtermesztők számára. Az új gép a fénysugarak és a fotocella segítségével állapítja meg a termés színezettségének intenzitását és ennek alapján végzi el az érettség szerinti osztályozást. Az automata nem igényel különösebb kezelést és könnyen beépíthető a használatos gépsorokba. ♦ A KGST tagállamok évente mintegy 600 ezer métermázsa értékes burgonyavetőgumót cserélnek ki kölcsönösen egymás között. Az ilyenirányú együttműködésnek köszönhető« hogy az utóbbi 10 évben 14-féle mezőgazdasági kultúrnövény 780 fajtájéi és hibridjét ellenőrizték a tagállamoké Elsősorban azt vizsgálták a szakem» berek, hogy milyen eredménnyel tér* meszthetők a külföldről származó fajták. Az együttműködés sikerességét igazolja az a tény is, hogy a fajtakísérletek eredményeinek alapján több, mint 160 fajtát és hibridet soroltak be a termelésbe a tagállamok* ban. ♦ Grúziában mintegy 64 ezer hektárt foglalnak el a teaültetvények, s ezen a területen terem a Szovjetunió össz-teatermésének több mint 95 százaléka. Grúzia ezenkívül szőlőtermesztéssel és nemesítéssel is foglalkozik. Az új szőlőfajták nemesítése tekintetében világviszonylatban is Grúzia foglalja el az első helyet. (zztí Búzatermesztési perspektívák A búzatermesztéssel foglalkozó Nemzetközi Tanács előrejelzése szerint az 1973/74-es idényben a világ búzatermelése, — Kína nélkül — elérheti a 321 millió tonnás rekordszintet, vagyis előreláthatólag 12 millió tonnával többet termelhetünk, mint az 1972/73-as idény végén, pl, Argentínában, Ausztráliában, az EGK-ben, Spanyolországban, Kanadában, Svédországban és az USA-ban jelentősen — pontosabban mondva 20,8 millió tonnával csökkent a búzatartalék az előző év színvonalához viszonyítva. -inf* A szőlészeti dolgozók Cebovcén (Csábon) megrendezett, színvonalas szakelőadásokkal és értékes tapasztalatcserével tarkított, kétnapos összejövetelén találkoztam velük először. Mégcsak gyülekeztek a találkozó résztvevői, ám ők már a barátságos meleget árasztó kályha szomszédságában üldögélve beszélgettek. Mi más körül foroghatott volna a szó, ha nem éppen a szőlőtermesztés, a borkezelés és egyéb szőlészeti kérdésekkel kapcsolatos problémák körül. Csatlakoztam a beszélgetőkhöz. Gubík Géza, a kvetnái (kétyi) szövetkezet szőlésze bírta a szót. A szövetkezetünk közel ezerhétszáz hektáros. Huszonhárom hektár szőlőnk van, túlsúlyban kilencéves telepítés, középmagas vezetékű rendszerrel. Milyen fajtákat termelünk? Túlsúlyban Müller-Thurgaut, Szilvám, Traminit, némi Leánykát, Rizlinget, Veltelínit... — Nálunk, a Csábi szövetkezetben nyolcvan hektár szőlő van — vette át a beszéd fonalát Zatykó László. —' A szőlöskert nevet viselő egyesült gazdaság központi részlegén 27 hektáros ültetvényt bízott a gondjaimra a szövetkezet. Az egészből 12 hektár fordult termőre az idén, egyébként 2—7 éves telepítésről van szó. Fajtaösszetétel? Öt hektár Fehér Burgundi, valamivel kevesebb Kék Frankos, Veltelíni, Szentlőrinci stb. — Hogyan alakultak nálatok a hozamok — kíváncsiskodott Géza —, mert mi nem panaszkodhatunk e tekintetben. A hektáronkénti átlaghozam 90 mázsa lett. Huszonhárom hektárról 21ß vagon szőlőt szüreteltünk. No és a cukorjokkal sem volt annyi baj, mint tavaly. — A termelési eredmények nálunk is szépek voltak, — veszi a szót László. A termőszőlő mintegy 100 mázsát adott területegységenként. A huszonhét hektáros összterületről húsz vagon termést takarítottunk be. A Kék Burgundi fizetett a legjobban. Ebből több mint 76 mázsa termett hektáronként az én részlegemen. Ugyanakkor a cukortartalom elérte a 24°-ot. A következő kérdést már én tettem fel a két fiatalembernek. — Mióta dolgoztok a szőlészetben s szeretitek-e ezt a munkát? — Mezőgazdasági szakmunkásképző iskolát végeztem — válaszol szinte gondolkodásnyi szünet nélkül Laci. — Vincellér lettem. Az is szép munka, de azért csak húzott a szívem a természetbe, ki a lugasok közé. Egy évig dolgoztam Pásztor Józsi bátyám mel-LA CI ÉS GÉZA lett a szőlőhegyen, s azon voltam, hogy minél többet sikerüljön elsajátítanom mindabból, amit ő, mint tapasztalt, idős szőlész, szinte a kisujjában hordozott. Három éve lettem segédszőlész, s ennek a huszonhét hektárnak a felelős vezetője. Harminckét éves vagyok, s még sok szép eredményt szeretnék elérni. Géza kissé kivárt, hátha kollégája még hozzáfűz valamit az elmondottakhoz. Mivel az nem szólt, átvette a beszéd fonalát. — Magamról csak annyit, hogy 1967-ben végeztem a Karvai Mezőgazdasági Szaktanintézet szőlészeti tagozatán. Utána két évig a sokat tapasztalt Szalma Gyula bácsival dolgoztunk odahaza a szőlészet fellendítésén. Hit* szonhárom hektár nem nagy terület, valahogy mégsem kísérte sok szerencse munkámat. Sok gondot okozott a peronoszpóra elleni harc, éveken keresztül különféle betegségek tizedelték a termést. Nem mondom, hogy a szövetkezet vezetői elhanyagolták a szőlőt, de tény, hogy ha használtak is valamilyen vegyszereket, azok általában későn lettek kijuttatva és így már eleve nem teljesíhették tökéletesen a feladatukat. A szőlészet vezetésével 1969-ben bíztak meg. Akkor az említett területen 3,5 vagon szőlő termett. Egy évvel később már h9,5 vagon szőlőt szüreteltünk. Az idén viszont 90 mázsa volt a hektáronkénti átlagunk. Szeretem a szőlőt, no meg a hegylevét is. Igaz, fiatal, mindössze huszonöt éves vagyok, de ez nem lehet akadály abban, hogy bizonyítsak. S bizonyítani is akarok. Az idén befejezem tanulmányaimat az ipolyságl MM KI távtanulöi tagozatán. Persze ez nem azt jelenti, hogy most már sarokba dobom a könyvet. Sőt még csak most jön a neheze — az önképzés. A két nap leforgása alatt több ízben is leültünk egy kis tereferére. Laci és Géza mindig talált olyan témát, amiről érdemes volt beszélgetni. Megegyeztek abban, sokat kell olvasniuk, tanulniuk, hogy lépést tudjanak tartani a fejlődéssel, eredményesebbé tehessék saját és mások munkáját is. S ami még örvendetesebb, abban is megegyeztek, időnként felkeresik egymást, kicserélik tapasztalataikat, kölcsönösen segítenek egymásnak a felmerülő problémák megoldásában. Így van ez jól. Segítem kell egymásnak, nem pedig hét lakat alatt őrizni a tapasztalatainkat, a jól bevált munkamódszereket attól félve, hogy esetleg más is kamatoztatja őket. Lacik és Gézák, ez a helyes út. KÄDEK GÁBOR A Plesivecl Vörös Csillag EíSz-ben nagy gondot fordítanak az állattenyésztés fejlesztésére, az állattartás korszerűsítésére. A gazdaságban a közelmúltban adták át rendeltetésének az új K-200-as négysoros tetiém Istállót. A korszerű tehénszálíás 8 millió korona ráfordítással készült. Az építést a rožňavai Agrostav végezte, a berendezést pedig a pŕelouči AGRA nemzeti vállalat szállította és szerelte be. A szövetkezet a központi részlegen épített istállóba összpontosította legjobb teheneit. Minden törekvésük arra Irányul, hogy kiváló hasznosságű állományt hozzanak létre ebben az istállóban, később pedig az egész gazdaságban. A kétszáz tehenet befogadó istállóban a takarmány előkészítése körüli segédmunkákon kívül minden munkafolyamat automatizálva van. Az istálló mellett szenázstornyokat is építettek. A képeken a korszerű épület egy része a szenázstornyokkal, és Fazekas ü"*)ád mérnök, a szövetkezet központi részlegének zootechnikusa látható. Kép és szöveg: Malák László A zöld növények fejlődését és termésképződését erősen akadályozza az oxigénhiány, derült ki egy kisérletsorozatból — írja az Élet és Tudomány 42-ik száma. Szójabab palántákat 5, 10, 15 és 21 százalék oxigént tartalmazó gázkeverékben neveltek. (Az utolsó felel meg a Föld légkörének.) A kevés oxigént tartalmazó gázkeverékben élő növények visszama-Az oxigénhiány csökkenti a termést radtak a fejlődésben, korán elöregedtek. A legnagyobb termést a természetes levegőn fejlőlö tövek hozták. A kutatók feltételezése szerint oxigénhiányos környezetben valószínűleg enzimrendszerek működése szenved károsodást. Mivel a Föld atmoszférájában kezdetben nem volt 21 százalék oxigén, a kutatók véleménye szerint a magvakkal szaporodó növények nem alakulhattak ki addig, amíg a légkör mai összetétele létre nem jött. Az állattenyésztés fejlesztése Kubában A -kubai szarvasmarha-tenyésztők Ígéretet tettek, hogy az idén 390 millió liter tejet termelnek, ami 14 százalékkal lenne több. a múlt évi valóságnál. Nagy figyelmet szentelnek a takarmányoknak. Évről-évre növekszik a gondozott legelők területe és széles körben rátértek a takarmányok szílázsolására. A jelen időszak legfontosabb feladatat közé tartozik a korszerű állatfarmok kiépítése. Ezidáig Kubában 250 ilyen farmot létesítettek, s itt esetenként 200—300 tehenet helyeztek el. Az elkövetkező években 5 millió állatot terveznek elhelyezni hasonló korszerű telepeken, Illetve istállókban. (Inf. MPVž SSR 12/73)
