Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-11-24 / 47. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1973. november 24. U§y vélem, ma már igen kevés az olyan agronómus, ^ aki ne lenne tisztában az őszi mélyszántás jelentőségével. Sokszor még a munka minőségének a rovására olyankor is szántanak, amikor annak alapvető feltételei már hiányoznak. Többen abból Indulnak ki, hogy az őszi esőzés és a tél fagya elvégzi majd a porhanyítást, amelyet tulajdonképpen az ekének kellett volna elvégeznie. ■ Sokszor bebizonyosodott, hogy a kifogásolható minőségű őszi szántás többet ér a legjobb tavasziszántásnál. Persze ennél többet ér a jó minőségű őszi mélyszántás. Tehát arra kell törekednünk, hogy őszön, amikor a minőségi szántás feltételei adottak, kiváló minőségi munkát végezzünk. Ez annál fogva is megvalósítható, mert egyes kultúrnövények későn kerülnek le a földről és az időjárás spkszor kedvezőtlen a talaj jó minőségű művelésére. Sikeres munkát csak akkor végezhetünk, ha kihasználjuk az optimális lehetőségeket. Ennek pedig a többműszakos szántás az előfeltétele. Ősszel, a mélyszántások idején a nappalok már rövidek, A közmondás azt tartja: „ha rövid a kardod, toldd meg egy kardhoszszal“. Esetünkben a szántásnál meg kell szervezni a többműszakos munkát, hogy „ki ne faggyúnk“ a talajból. A szántás pedig csak akkor jó, ha azt a kiadós esőzések előtt befejeztük. Amíg ugyanis az idejében szántott talaj vízfelvevő képessége úgyszólván száz százalék, addig a szántatlan talajé 60 százalékon alul marad. Az őszi mélyszántás fontos küldetése, hogy tenyészidön kívül megfogja a csapadékot a tenyészídőre, mert a tenyészidőben csak nagymennyiségű csapadék képes ellátni a növényzetet a szükséges vízmennyiséggel. Rendszerint a lehullott csapadékmennyiség jelentékeny hányada a nagy meleg, a zivátaros esőzés, é az azt követő gyors elpárolgás miatt veszendőbe megy. Az őszi mélyszántás agrotechnikai jelentősége és hatása elsősorban attól függ. mikor és hogyan, az esőzések előtt vagy után végeztük-e. A téli csapadék, mely mintegy 10 százaléka az évi csapadékmennyiségnek, rendszerint hópelyhekben hull a talajra, s még a teljes beszivárgás esetén sem pótolja a szükséges vízkészletet, s a lejtős talajoknál pedig sok víz elfolyik. Az őszi mélyszántás főfeladata a talajnedvesség megtartása. Ez még inkább így igaz a száraz, arid jellegű vidékeken. A talaj vízfelvevő képessége egyenes arányban fokozódik a szántás mélységével, de fordított arányban a talaj biológiai tevékenységével. Ezért újabban nem szántunk túlságosan mélyen (csak 25 cm mélységre). A jobb vízfelvételt a szántással egyidőben végzett altalaj porhanyítással érjük el. A kombinált őszi mély, illetve mélyítő szántás főleg azokra a talajokra vonatkozik, amelyeken mélyen gyökerező kapás- és takarmánynövényeket termesztünk, vagy telepített (alávetett) takarmánynövényeket, mint például lucernát árpa védőnövényzettel. Nem hagyható figyelmen kívül többek közt a biológiai talajmélyítés sem. Ez abból áll, hogy egyes talajokon először mélyen gyökerező évelő pillangósokat termesztünk, amelyek lehatoló gyökereikkel behálózzák a talajt, s csak aztán végzünk mélyítő szántást, esetleg talajporhanyítással kombinált mélyítést. Minden talajmélyítést>talajszondázásnak kell megelőznie, nehogy a művelettel biológiailag tevéketlen (inaktív) nyers altalajt hozzunk a felszínre. Biológiailag gyenge minőségű altalajokon csakis a szántással és altalaj porhanyítással kombinált mélyművelést szabad végeznünk. Ellenkező esetben, amit megnyerünk a vámon, elvesztenénk a réven. Mély, illetve mélyítő szántást tehát mindig csak ősszel végezzünk! A takarékos talajművolési rendszerben (no tillage) akkor sem tanácsolom az őszi mélyszántás elhagyását, ha azt gyommentes répatalajoknál akarnólt érvényesíteni. Ugyanis a télj hónyomásnak vagy ülepedésnek kitett szántatlan talajok biológiai összetétele megváltozik, s a benne végbemenő élettani folyamatok termésfékező hatását, a gazdálkodásban pedig a külterjesség felé jutását idézné .elő. Az őszi mélyszántás elmulasztása semmiképp sem marad károk nélkül, bármilyen talajművelési elmélet is hirdeti ezt. Esetleg az átmeneti sikereket többéves sikertelenség követheti, ami mindig az időjárási viszonyoktól függ. Pár szót talán arról is, mit tegyen a termelő, ha talajainak egy részén valamilyen oknál fogva elmaradt az őszi mélyszántás. Ismét arra hivatkozom, hogy a legrosszabb őszi szántás jobb a legtökéletesebb tavaszi szántásnál.. Természetesen a legrosszabb őszi szántás mindig a télen végzett szántás, melyet fagymentes napo-Az őszi mélyszántás jelentősége kon (a talaj kifagyása után) végezhetünk, feltéve, ha a talaj nem ragad, és nincs öt-hat cm-nél vastagabb hórétegge! borítva. A vastagabb hóréteggel borított talajt már nem tanácsos szántani, mert a befordított hó a földben jéggé válik, a talajt nagyon lehűti. Az ilyen talajok tavaszi aktivitása nagyon kitolódik, s csak késve indul meg bennük a növények fejlődése, s ezek a talajok rendszerint kevés vízkészlettel rendelkeznek. Az istállótrágyázott talajokkal más a helyzet. Ezek lényegesen melegebbek, jobb bennük a biológiai élet, tavasszal gyorsabban fglmelegednek, hamarabb művelhetők. Szántási mélységük jellegüktől függ. A nehezebb talajok mélyebben szánthatok, s ezek mélyművelését a trágya bomlásánál felszabaduló hő teszi lehetővé. Ami az őszi mélyszántásnál használatos ekéket illeti, e téren az alábbi elveket tartsuk be: Előhántó ekét csakis olyan talajok szántásánál használjunk, amelyeknél az elővetemény sok szár- és gyökérmaradványt hagyott maga után. Az istállótrágyát sose szántsuk be előhántós ekével. A kevés szervesanyagot visszahagyó elővetemények talaját előhántó nélküli ekével kell megszántanunk. A mélyszántás mélysége legyen egyenletes, mert az egyenetlen mélység rossz növényfejlödést eredményezne. Nagy szárazság esetén az eke talajba hatolási mélysége változó. A lejtős talajok szántásánál — ha a szántás nem a rétegvonalak irányában a lejtőre merőlegesen történik — a hegymenetnél mélyebben, lejtő irányú menetnél sekélyebben hatol az eke a földbe. Az őszi mélyszántást csak akkor részesítjük utóművelésben (fogasolás, liengerelés gyűrűs hengerrel), ha, korán szántottunk. Korai szántásnál a talajbaktériumok még élénken működnek és elősegítik az eldolgozott talajok őszi biológiai beérését. Ez tartós, legalább egy évig tartó talajérettséggel, s egyidejű aprórögös szerkezeti állapottal jár. Elkésett vagy késő őszi szántásnál a talajszervek ellanyhult működése miatt jobb a hantos felület meghagyása. A hófogás és a fagy rögporlasztó hatása ilyenkor jobban érvényesül. Igaz, ez csak rövid ideig tartó talajérettséget eredményez, de ez a kisebbik rossz. Ha módunk van rá, a szántás irányát a télen uralkodó szelek irányára merőlegesen végezzük. így jobb a hófogás és a csapadék-vsszatartás. A megfogott, visszatartott vízkészlet jelentőségét hivatott vázolni az alábbi néhány számadat. Wolff szerint egyes kultúrnövények a vegetáció alatt a kővetkező vízmennyiséget igénylik: őszi búza 500 mm táv. búza 200 mm táv. árpa 180—240 mm kukorica 180—200 mm zab 250—350 mm napraforgó 150—200 mm burgonya 250—400 mm tak. répa 300—600 mm len 200 min kender 200—300 mm szójabab 200—300 mm csalamádé 400 mm lucerna 200—300 mm vörös here 200—400 mm fű ^és fűkeverék 350—600 mm Végül Spirhanzl adatai alajiján ismertetem egyes szakemberek szerint az 1 ha-ra szükséges vízmennyiséget, amelyet termesztett kultúrnövényeink élettartamuk alatt igényelnek. Stoklas szerint: Haberlandt szerint: árpa 4.0 mii. liter 1,236.000 liter rozs 4.5 mii. liter 834.000 liter őszi búza 4.6 mii. liter 1,180.000 liter zab 5.9 mii. liter 2,200.000 liter cukorrépa 6.3 mii. liter — vöröshere 2.0 mii. liter — burgonya — 5,000.000 liter A szerzők adataikban mutatkozó nagy eltérés a klíma hatásának tudható be. Azt hiszem elég, ha a vázoltakon elgondolkozunk és azokat összehasonlítjuk az évi átlagos csapadékmennyiséggel. Így rádöbbenünk arra, mennyire okosan, takaró-kosán kell bánnunk a természetes csapadékkal, menynyire fontos a víznek a mélyszántással történő megőrzése. Prof. Dr. Dr. h. c. FRIDECZKY ÁKOS mérnök DrSc. LEGFONTOSABB FELADAT: Az állatsürüség és a hasznosság növelése Az állattenyésztés távlati fejlesztési terve igényes feladatok elé állítatta szocialista hazánk valamennyi mezőgazdasági nagyüzemét. A dolgozóknak a megoldásra váró feladatokhoz való pozitív viszonyulását fényesen igazolja az a tény is, hogy az ötéves terv immár eltelt időszakában minden egyes járásban, mezőgazdasági {izemben és az állattenyésztés valamennyi ágazatában a tenyészmunka sikeresebbé, a termelés eredményesebbé tételére törekedtek az emberek. Szinte mindenütt maximális erőfeszítéssel igyekeznek teljesíteni a távlati tervek irányszámait, a XIV. pártkongresszus által körvonalazott célkitűzéseket. így van ez a komárnoi (komáromi) járásban is, ahol a közelmúltban színvonalas járási méretű állattenyésztési konferenciát rendeztek. Ezen a termelők és szakemberek értékelték az ötéves terv célkitűzéseinek valóraváltásában elért eredményeket és rámutattak az észlelt hiányosságokra is. Majd arról tanácskoztak, mi mindent kell még tenniük annak érdekében, hogy rugalmasan biztosítani tudják a CSKP KB áprilisi plénuma határozatából reájuk háruló feladatok maradéktalan teljesítését. A komárnoi járás mezőgazdasági üzemeinek legfontosabb feladata, a szarvasmarhaállomány létszámának gyorsütemű növelése. A feladat teljesítésekor elsősorban arra kell nagy gondot fordítani, hogy érdemlegesen növeljék a fejősök számát. A háromnegyedéves kimutatások szerint 51,2 szarvasmarhát, illetve 20,2 tehenet tartanak a járásban 100 hektár mezőgazdasági földterületre számítva. Az állatsürüség növelése terén lényeges javulást értek el az utóbbi időben, hiszen jelenleg átlagosan 6.8 darabbal több szarvasmarhát, és kettővel töhh tehenet tartanak minden 100 hektár mezőgazdasági földön, mint 1970-ben. S ha már a számoknál tartunk, hadd jegyezzem meg, hogy a sertések 100 hektár szántóra számított sűrűségét 157 darabról 192-re növelték az említett időszakban. Az állatsürüség növelését a jövőben úgy kell beütemezniük, hogy az ötéves tervidőszak utolsó évében már 21,5 fejőst tarthassanak 100 hektár mezőgazdasági földön. Ez pedig nem kis feladat, hisz ha utána nézünk a kimutatásokban, könynyen megállapíthatjuk, hogy két év és kilenc hónap alatt 1704 darabbal gyarapították az üzemek a tehenek létszámát, az állatsűrűség viszont mindössze kettővel növekedett. Amint látjuk, lesz min szorgoskodniuk a tervidőszak hátralevő alig több mint két évében. A feladat teljesítése nem tűr halogatást — ezt a termelők is jól tudják, hiszen csakis akkor lesz képes a járás eleget tenni 1975-ben a reá háruló termelési feladatoknak, ha ezt a legjelentősebb teendőt — az állatsűrűség növelését — minél gyorsabban megvalósítják. Persze időközben nem szabad megfeledkezniük az állatok hasznosságának további érdemleges fokozásáról sem. A járási mezőgazdasági igazgatóság dolgozóinak törekvése arra irányul, hogy az átlagosnál rosszabb eredményeket kimutató üzemeket legalább a jó közepesek, az átlagosakat viszont az élenjárók színvonalára emeljék. Ezt a célkitűzést nemcsak a szarvasmarha-tenyésztésben. a tehenészetben szeretnék valóra váltani, hanem az állattenyésztés egyéb szakaszain, sőt a növénytermesztésben is. A járás jónéhány mezőgazdasági üzeme kiváló eredményekkel bizonyítja, szorgalmas, hozzáértő munkával igenis lehet sikereket elérni a termelés fejlesztéséhen, eredményesebbé tételében. De talán vessünk egy pillantást a konkrét eredményekre. Kezdjük a szarvasmarha-tenyésztéssel. A komárnoi járás üzemeiben a háromnegyedévben több mint 43 ezer volt a szarvasmarhák átlagállománya, ebből 17 ezernél több volt a telién. A fejősök 2406 literes átlagos tejhasznosságot értek el kilenc hónap alatt. A száz tehénre számított borjúelválasztás átlaga 69,4 darab, a hízómarhák egyedenkénti átlagos napi súlygyarapodása viszont 0,976 kg volt. A kitermelés tekintetében a brestoveci —• 2767 literes egyedenkénti tejhasznosság — és a lipovéi (2686 liter) szövetkezet jeleskedett. Az állatgondozók közöl elsősorban Halasi Istvánt, a Dulov Dvor-i Állami Gazdaság dolgozóját kell kiemelnünk, aki a háromnegyedév végéig 4236 literes tehenenként! tejhasznosságot ért el. Utána 3836 literes eredménnyel Lovász János, a Bajcsi Állami Gazdaság fejőgulyása következik. A szövetkezeti állatgondozók közöl Németh László (Tőn — 3524 liter) és Lévay Vera (Virt — 3464 liter) érte el a legjobb eredményt. Összesen tizenegy mezőgazdasági üzem mutatott ki gyengébb tejhasznosságot, mint a járási átlag volt. A legnagyobb lemaradás a kávái, dulovcei, chotfni, fjmefi stb. szövetkezetben volt tapasztalható. Tehát elsősorban ezen üzemekben kell hathatós intézkedéseket -tenni a hasznosság fokozása érdekében. A marhahizlalásban Lővinger Pál, a hurbanovoi és Farkas János, a tôňi efsz dolgozója jeleskedett, mivel szeptember végéig 1,37 kg, illetve 1,32 kg darabonkénti átlagos napi súlyszaporulatot értek el a gondjaikra bízott hízóknál. Az üzemek viszonylatában a tóiii és a Radvan nad Dunajom-i sző vetkezetben eléri eredmények voltak a legkiemelkedőbbek. A borjúelválasztásban a lipovéi és a bodzái szövetkezet a legeredményesebb, ellenben az okánikovoi, pribetai és komárnoi efsz a legsikertelenebbek közé tartozott. Szóljunk néhány szót a sertéstenyésztésről is. A kocánkénti malacelválasztás járási átlaga 12,2 darab, a hízók átlagos napi súlygyarapodása pedig 0,497 kg volt szeptember végéig. A malacelválasztást tekintve a Dedina Mládeže-i, valamint a brestoveci szövetkezetét illeti dicséret. A dolgozók közül Ilčík Ján, a Bajcsi Állami Gazdaság dolgozója volt a legeredményesebb. Az általa gondozott kocák átlagosan 20,4 malacot neveltek fel a háromnegyedév végéig. A második helyen Držiak Štefant, a virti szövetkezet dolgozóját kell megemlíteni, aki 17,1 darabos átlaggal dicsekedhetett szeptember végén. Malacelválasztásban Štúrová, Lúky és Čerhát volt a leggyengébb, de a búcsiak sem dicsekedhetnek a 10 darabos kocánkénti malacátlaggal. A sertéshizlalás a víki és a šrobárovái gazdaságban volt a legeredményesebb. Az elsőben 0,634 kg, a másodikban 0,584 kg volt a hízók átlagos gyarapodása. A dolgozók egyéni versenyében a martovcei Györgyné (0,739 kg) és a Kližská Nemá-i Hegedűs András volt a legeredményesebb. A tojástermelésben is születtek jó eredmények. A tojónkénti 155 darabos járási átlaggal szemben a búcsi szövetkezet Domonkos elvtársnö által vezetett munkacsoportja 222 darabos, a Dolný Peter-i szövetkezetben viszont a Veselková vezette kolektíva 182 darabos tyúkonkánti tojáshozamot ért el kilenc hónap alatt. A járási mezőgazdasági igazgatóság főmérnöke, Pollák János mérnök a háruninegyedéves eredmények mérlegelése után úgy nyilatkozott, hogy a termelési kilátások szerint a mezőgazdasági üzemek ebben az évben öszszesen 12D ezer 13Q mázsa sertéshúst, 59 ezer 140 mázsa marhahúst, 1850 ц juhhúst és mintegy 28 ezer mázsa baromfihúst adnak a közellátásnak. Ez annyit jelent, hogy a járás eca 42 ezer mázsával több húst ad az idén a piacnak, mint 1970-ben. Mindössze a juhhús és a tojás termelése marad el a három évvel ezelőtti színvonal mögött. Ami örvendetes, a tejtermelésben sikerült fejlődést eszközölniük. A feltételezések arra utalnak, hogy 47 millió 785 ezer liter tejet termelnek az üzemek, ami mintegy 9,5 millió literrel több, mint az 1970-ben elért eredmény. Ezek persze csak kilátások, még akkor is, ha az összes befolyásoló tényezőt figyelembe véve reálisaknak bizonyulnak. Még csaknem két hónap van hátra, s ennyi idő alatt még sokminden történhet. Mindenesetre már az ezévi tervek kilátásba helyezett teljesítése is nagymértékben elősegíti a jövő feladatainak teljesítését. A dolgozók és az üzemi pártszervezetek tudatában vannak annak, hogy már most úgy kell hozzáállni a legfontosabb feladatok és problémák megoldásához, hogy szorgalmas munkával megteremthessék a távolabbi célkitűzések valóra váltásához szükséges kedvező fellételeket. Remélhető, hogy példásan gazdálkodó üzemek, a legeredményesebb dolgozók és munkacsoportok szorgalma, ügybuzgalma egyre jobb munkára ösztönzi a Iemaradozókat is, s hogy a szocialista munkaverseny és a szocialista kötelezettségvállalások jól bevált módszere ismét meghozza a várt eredményt és hathatósan hozzájárul az említett igényes feladatok sikeres teljesítéséhez. KÁÜEK GÁBOR
