Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-11-24 / 47. szám

1973. november 24. .SZABAD FÖLDMŰVES, 7 Az ötéves tervfeladatok A múlt napokban a párt- és a kormányszervek mérle­gelték a CSKP XIV. kongresszusa és a történelmi áprilisi plenáris ülés által kitűzött feladatok teljesítését. Öröm­mel állapították meg, hogy mezőgazdaságunk a mutatók többségében eredményesen teljesíti feladatait. Az elmúlt két és fél-három évben tovább tökéletesed­tek a szocialista termelési viszonyok, jelentősen javult a termelés belterjessége, s a mezőgazdasági dolgozók politikai és szakmai fejlettsége. Elismeréssel állapíthatjuk meg, hogy a mezőgazdasági termelés nagyobb ütemben növekedett, mint azt az 5. öt­éves terv eredetileg előirányozta. Várható tehát, hogy az 1971—1973-as években a nyerstermelés az évek közti tervezett növekedést a következőképpen túlteljesíti: • a mezőgazdasági nyerstermelés a tervezett 2,7 szá­zalék növekedés helyett eléri a 3,7 százalékot;-ф a mezőgazdasági árutermelés a tervezett 3,6 száza­lék helyett 5,4 százalék lesz; ф az élelmiszeripar nyerstermelése a tervezett 3,9 százalék helyett eléri a 4,8 százalékot. Az ötéves tervfeladatokban előirányzottak helyett a mezőgazdasági nyerstermelés volumenjét 2 milliárd ko­ronával szárnyaljuk túl. A mezőgazdasági árutermelést az állami alapokba 4 milliárd, az élelmiszeripari nyers­­termelést 10 milliárd koronával teljesítjük túl. A jó eredmények lehetővé tették a lakosság élelmiszer­­ellátásának a kiegyensúlyozottságát. Az alapvető élelmi­szereknél az egy főre jutó fogyasztás a következőképpen növekedett: a húsoknál 3,7 kg-mal, a tejnél és a tejter­mékeknél (tejértékben kifejezve) 10,2 literrel, a tojásnál 4 db-bal, a zsiradéknál pedig 23,2 kg-mal. A húsnál és a tojásnál a növekedés nagyobb, mint ahogyan azt az ötéves terv előirányozta. Viszont mérsékelt volt e liszt és a lisztből készült termékek fogyasztása, mely 2,8 kg­­mal csökkent, — korábban 110,7 kg volt személyenként. A helyes táplálkozás szempontjából ez kedvező jelenség. A cukorrépa és a burgonya fogyasztás megmaradt az 1970-es színvonalon. A mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar gyor­sabb ütemű fejlődése lehetővé tette az egyes élelmisze­rek behozatalának a csökkentését. Teljesen megszüntet­tük a vaj-, és számottevően csökkentettük a hús-impor­tot. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a XIV. pártkongresz­­szus egyik fő irányvonalát — saját termelésből fedezni a lakosság növekvő éllemiszerfogyasztását — sikeresen realizáljuk. Állattenyésztésünk az 1971—73-as években 10,2 száza­lékkal növekedett, s színvonala túllépi az ötéves terv által előirányzott 4,1 százalékos szintet. Az állatállomány a múlt időszakban kedvezően gyara­podott. Az év végére várható, hogy a szarvasmarha­állomány mintegy 195 ezerrel lesz több, mint terveztük. Nagyon pozitívan értékeljük azt, hogy az évek során csökkenő tendenciát mutató tehénállomány stabilizáló­dott, sőt a múlt évhez viszonyítva, 0,9 százalékkal gyara­podott. A sertésállomány a múlt évhez képest 1 száza­lékkal csökkent, mert az SZSZK-ban a száj- és köröm­fájás járványszerű elterjedése miatt tekintélyes meny­­nyiségű sertést kellett kiiktatni a termelésből. Mindamel­lett a CSSZSZK a sertéshús-termelést eredményesen túl­teljesíti. Az állatállomány szaporodása mellett a hasznosság is javult. Annak ellenére, hogy az SZSZK-ban száj- és kö­römfájás volt — mely a hasznosságra nem hatott serken­tően — a múlt évhez viszonyítva a tejtermelés (tehenen­ként) mégis 90 literrel növekedett. Az átlagos évi tejter­melés tehenenként 1970-ben 2488 liter volt, s 1973-ban már 2760 liter tejátlaggal számolunk. A 100 tehéntől fel­nevelt borjak száma a szocialista szektorban 1970-ben 88,6 volt, s 1973-ban 92 db várható. Az átlagos napi súly­­gyarapodás a hízómarháknál 0,77 kg-ról 0,78 kg-ra növe­kedett. Köztársasági viszonylatban az eredmények nagyon jók, de ha részletesebben járásonként, kerületenként, mező­­gazdasági üzemenként vizsgálnánk a helyzetet, teljesen más képet kapnánk. Rájönnénk például arra, hogy a ha­sonló termelési feltételek közt gazdálkodó kerületek, járások és mezőgazdasági üzemek eredményei nagyon különbözőek. Ezzel a kérdéssel 1972-ben a plenáris ülés is érdemben foglalkozott. Az említetteket néhány példán keresztül vázolom. Ha például összehasonlítjuk a CSSZK 100 hektárra jutó szarvasmarha-állomány sűrűségét az SZSZK-éval, az alábbi különbségekre jövünk rá. 1970 1973. VII. 1. CSSZK 67 71 SZSZK 52 55,2 A különbségek egyes kerületek, járások és mezőgaz­dasági üzemek közt méginkább kiütköznek. Ha például összehasonlítjuk a dél-morva és a nyugat-szlovákiai ke­rület 100 hektár mezőgazdasági földterületre jutó tehén­­állomány sűrűségét (ezek hasonló termelési feltételek közt gazdálkodnak) nagy eltérést tapasztalhatunk. Amíg ugyanis a dél-morva kerületben 100 hektár mezőgazda­sági területre 28, addig a nyugat-szlovákiai kerületben csak 21 tehén Jut. Köztársasági méretben a legideálisabb a szarvasmarha-állomány sűrsűég a Rychnov nad Knéž­­nou-1 (97,6), a JiCíni (87,2), és a vestíni (81,8) járások­ban 100 hektár vetületében. Szlovákiában a Dunajská Streda-i járás 66,2, а ТороГ­­Cany-1 64,3, a Dől. Kubín-i 64,7 szarvasmarhát tart 100 hektáronként. A legkisebb állományt a rožňavai (44,6) és a Považská Bystrica-i (44,8) járások tartják. A Szabad Földműves olvasóit nyilván érdekli majd, milyen a szarvasmarha-sűrűség Dél-Szlovákiában. A ga­­lantai járásban 57,6, a komárnoiban 50,8, a leviceiben 51,8, a nitraiban 48,5’ a Nové Zámky-iban 49,3, a lučeneci­­ben 50,8, a Rim. Sobota-lban 51,7, a Vef. KrtíS-iben 50,7, a košiceiben 55,6, a trebíšoviban pedig 57,3 szarvasmar­hát tartanak 100 hektáronként. Hasonló különbségek mu­tatkoznak az egy tehénre jutó tejtermelésben is. Egy te­hén vetületében köztársasági viszonylatban 1972-ben a legjobb tejtermelést a Dunajská Streda-i járás érte el 3517 literrel. A múlt évben 3000 literen felüli termelést csak 8 járás mutatott ki. Ezek a következők: Dunajská Streda, Bratislava környéke, Galante, Komárno, Trnava, Prievidza, Náchod és Trutnov. Két járás, Dol. Kubín és Stará Ľubovňa 2000 liter alatt, további két járás: Déčín és Bardejov 2000—2200 liter között, és 19 járás 2200—2500 közötti tejtermelést ért el tehenenként. Ha a tejtermelés belterjességét vizsgáljuk, megállapít­hatjuk, hogy egy hektár mezőgazdasági területre a köz­társaság! átlag 709 liter, a CSSZK átlaga 780 liter, az SZSZK átlaga pedig 587 liter volt. A belterjesség jól ér­zékelhető az egy hektárra jutó értékesített tejmennyi­ségben is. Míg a CSSZK minden hektár mezőgazdasági földterületről 698,3 litert értékesített, addig az SZSZK- ban csak 400 litert. Ezeket a kritériumokat szükséges figyelembe vennünk a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztési programjának a ki­dolgozásánál, mert a differenciálódás egyes járások ke­retén belül még nagyobb, amit az alábbi táblázat is mutat. A JÁRÁSOK BESOROLÁSA AZ 1 HEKTÁRRA FELVÁSÁROLT TERMÉKEK MENNYISÉGE SZERINT Felvásárlás A járások száma 1 ha területre hízómarha 1 ha hízósertés 1 ha mezőg. területre szántóra 50 kg-ig 6 11 51—70 kg 26 10 71—90 kg 48 9 91—100 kg 20 13 101—150 kg 8 49 150-en felül 1 17 tej 1 ha mezőg. tojás 1 ha területre (lit.) szántóra (db) 200 3 17 201—400 19 42 401—600 28 33 601—800 47 12 800-on felül 14 5 Szükséges, hogy az irányítószervek — a minisztériu­moktól kezdve a kerületekben, a járásokban és az egyes mezőgazdasági üzemekben — minden igyekezetüket a tartalékok feltárására fordítsák. Járási szinten nagyon a teljesítés tükrében szükséges a részleges elemzések végzése, a helyzet fel­tárása, s a jövőbeni fontos tennivalók beütemezése. Annak ellenére, hogy a múlt évben a szarvasmarha­tenyésztés fejlesztésében aránylag jó eredményt értünk el, mégis e téren mutatkozik a legtöbb megoldásra váró probléma. Ezt jól ismerik a központi szervek is és haté­kony intézkedésekkel segítik a mezőgazdasági üzemeket. A szarvasmarha-tenyésztés további fejlesztésével kap­csolatosan új feladatként jelentkezik az iparszerű ter­melőtelepek rendszerének a kialakítása. Ugyanis nem rendelkezünk elegendő nagybefogadó képességű szarvas­marha-istállóval. Nincs megfelelő módon tisztázva az egyes ístállótípu­­sok gyakorlati alkalmazása, az állatok összpontosítása, továbbá a technika és a technológiai megoldás sem. Tisz­tázatlanok továbbá a beruházási politika egyes kérdései. Ennélfogva a mezőgazdasági üzemek maguk kénytelenek kísérletezni egyes istállótípusokkal, technológiai beren­dezésekkel, olykor eredményesen, de sok esetben nem kielégítő sikerrel. Ebben a tekintetben a jövőben na­gyobb segítséget várunk a kutatóintézetektől. Szükséges, hogy kapcsolatuk szorosabbá váljon a mezőgazdasági termelőgyakorlattal. El kell érni, hogy az istállók átépí­tésénél ne a szubjektív elképzelések, hanem a haladó gyakorlat és a tudomány legjobb vívmányai érvényesül­jenek. Az istálló-kapacitás megoldásának a kérdését nehezíti, hogy ez évben az egyéni gazdáktól lényegesen több tehenet vásárolunk fel a szocialista szektorban, mint amennyivel eredetileg számoltunk. Az elhelyezési problémákkal kapcsolatosan szükséges kihangsúlyozni, hogy az egyes járási szervek és mező­­gazdasági üzemek törekvése ne arra irányuljon, hogyan indokolják a feladatok teljesíthetőségének okait, hanem ehelyett konkrét megoldásokat keressenek, mert a szarvasmarhaállomány gyarapítása а XIV. pártkongresz­­szus irányvonalának egyik főkérdése. A beruházások terén a központi szervek az alábbi in­tézkedéseket fogadták el: # maximálisan kihasználni és a lehetőségek szerint korszerűsíteni a meglevő épületeket; # olyan anyagi, műszaki és személyzeti ellátást kell nyújtani a mezőgazdasági építő-vállalatoknak, hogy meg­oldható lehessen az egyes évek közti építőkapacitás bő­vítése (legalább 600 millió koronával); # lényegesen javítani a mezőgazdasági építővállalatok műszaki bázisát — gépekkel és építőanyagokkal; # kiszélesíteni a projekciős kapacitást, hitelesíteni, esetleg okszerűen módosítani a nagy befogadóképességű istállókat, hogy egy-egy dolgozó a tehénistállókban 80— 100, a növendékmarha-istállókban 300—400, a hízómarha­istállókban pedig 800—1000 állatot gondozhasson; # a kohó- és gépipari minisztériumok gyors ütemben oldják meg olyan fejőberendezések sorozatgyártását, amelyek gondozónként 800—1000 db tehén fejését teszik lehetővé. A sorozatgyártást legkésőbb 1976-ban kell meg­kezdeni. Természetes, hogy az intézkedések minden problémát nem oldanak meg. Céljuk, hogy elősegítsék a legfonto­sabb kérdések megoldását. BALLÁ LÁSZLÓ mérnök, a CSKP KB dolgozója NÉHÁNY ADAT SZÖVETKEZETEINKNEK AZ ELMÚLT KÉT ESZTENDŐBEN ELÉRT ÄLTALÄNOS FEJLŐDÉSÉRŐL Д gazdasági felemeSkedés útján A nyugat-szlovákiai kerület­ben a mezőgazdasági szerveze­tek legjelentősebb és legnépe­sebb csoportját az egységes földművesszövetkezetek alkot­ják. A múlt évben, tehát 1972- ben termelésük értéke az 19B7-es év állandó áraiban ki­fejezve 7 milliárd 583 millió ko­ronát tett ki, ami a kerület me­zőgazdasági nyerstermelésének 61,4 százalékát jelenti. A szö­vetkezeti szektor az elmúlt év végén 654,6 ezer hektár mező­­gazdasági földterületen gazdál­kodott, ebből 564 ezer hektár volt a szántóterület. Ez az egész kerület mezőgazdasági földterületének 65,7 százalékát, szántóterületének 67,9 százalé­kát jelenti. A talaj kihasználásának foka a kukoricatermesztő körzetben a legnagyobb (89,3 százalék), a többiben pedig fokozatosan csökkenő irányzatot mutat, hi­szen a burgonya-zabtermesztő és a hegyvidéki körzetben a legalacsonyabb szinten áll (57,2 százalék). A mezőgazdasági földterületnek egy szövetkezet­re jutó átlagterülete ugyanilyen irányzatot mutat. Míg a kuko­ricatermesztő körzetben csak­nem 1000 hektárt tesz ki, a ré­patermesztő körzetben 690 hek­tár, a burgonya-zabtermesztő, valamint a hegyvidéki körzet­ben csupán 677 hektár. A földalap összpontosításának folyamata a szövetkezeti szek­torban az elmúlt év folyamán is tovább tartott, s ezáltal a szö­vetkezetek száma hatvannal csökkent, ami százalékban kife­jezve 7,6 százalékos csökkenést jelent az 1972-es év kezdetén feljegyzett eredeti állapottal szemben. Az állandó dolgozók száma a nyugat-szlovákiai kerület szö­vetkezeteiben elérte a 123 100-as átlagot, emellett csaknem 16 ezer doldozó végzett kisegítő munkát és 19 ezer brigádos, va­lamint alkalmi munkás dolgo­zott a szövetkezetekben. Az al­kalmazotti viszonyban dolgozók száma 2284 volt. Egy dolgozóra évente 258 ledolgozott munka­nap jut, amelyben 824 átlag munkanormát dolgoztak le. Az alapeszközök értéke ke­rületi méretben elérte a 9 mil­liárd 440 millió koronát, tehát ötéves tervünk első két eszten­dejében értéke 1/B-ávaI növe­kedett. Az utóbbi időben általá­ban fokozott figyelmet fordíta­­tanak a fizikailag megerőltető munkák gépesítésére a mező­­gazdasági tevékenység minden vonalán, s ugyanakkor fokozzák a talaj termőerejét is. Ez ked­vezően hat a már meglévő gaz­dasági épületek további fenn­tartására és az alapeszközök értékének megőrzésére. Az 1970-es, valamint az 1971-es év­ben a gépek, berendezések és egyéb leltári értékek a szövet­kezetek vagyonának 35.5 száza­lékát tették ki. Az állatállo­mány értéke negyed milliárd koronával növekedett, a trak­toregységek száma pedig 1/7- ével bővült. Annak ellenére, hogy 1972- ben az aratás idején beállott aránylag kedvezőtlen időjárás nehezítette a betakarítást, to­vábbra is növekvő irányzatot mutat a teljesítmények szintje. A. teljesítmények terjedelme több mint 9 milliárd koronát ért el s így a legutóbbi két esztendő során 1/8-ával növe­kedett, s emellett a növekedés üteme lényegesen gyorsabb volt az állattenyésztés terén, mint a növénytermesztésben. Növek­szik a piaci árutermelés térfo­gata is, s ezáltal a különbözeti járadékok mértéke is megnöve­­kdett. Csaknem 6 százalékkal lett nagyobb a bérek és a mun­kajutalmuk értéke, viszont a természetbeni juttatások terje­delme az előzőkhöz viszonyítva több mint egyharmadával csök­kent. A gazdálkodás belterjességé­nek értékét az egy hektár me­zőgazdasági földterületre eső mezőgazdasági termelés menyi­­nyiségével mérik. Ez a múlt év­ben csak 12 ezer koronát tett ki, s a legnagyobb intenzitást a kukoricatermesztő körzetben gazdálkodó szövetkezetek érték el (12,7 ezer koronát). A leg­alacsonyabb intenzitás a hegy­vidéki körzetekben mutatkozik (5,9 ezer korona). Az elért ereményekben mutatkozó egyes eltéréseket a melléktermelés be­folyásolja, amely sok esetben eltünteti a termelékenyebb és a kevésbé termelékeny körzetek közötti különbségeket, melyek éppen a szélsőséges termelési feltételek következményei. A piaci árutermelés részará­nya a hegyvidéki körzetekben a legmagasabb (88,4 százalék), ezt követi a kukoricatermesztő körzet (82,9), a répatermesztő körzet (80,0 százalék), a bur­gonya termesztő körzet (78.В százalék) és a burgonya-zabter­mesztő körzet (77,9 százalék) paci árutermeléssel. A legutób­bi két esztendő során a mező­­gazdaság piaci árutermelése kerületi méretben hektáronként 4,1 százalékkal növekedett, ami azt jelenti, hogy az elmúlt év­ben 82,2 százalékra emelkedett. Lényegesen feljavult a szövet­kezetek anyagi-műszaki ellá­tottsága. Ha alapul vesszük, hogy 1970-ben az alapeszközök értéke hektáronként 12 306 ko­ronát tett ki, ma azt látjuk, hogy értékük már 14 419 koro­nára emelkedett. A fejlődési még szembetűnőbb, ha egy dol­gozó átlagára számítjuk, mert így a múlt év végén elért érték 66 ezer 930 koronát mutat. Az említett tények kedvezően befolyásolták a munka termelé­kenységének és az elért bevé­telek növekedését. Az egy dol­gozóra jutó termelékenység 1/6-ával, éspedig az 1970-es év 46,8 ezer koronájáról a múlt évben 55 ezer koronára és a nyersbevétel 1/8-dal — 24,9 ezer koronára növekedett. Általában az az irányzat mu­tatkozik, hogy a legjobb ered­ményeket a legtermékenyebb — tehát a kukoricatermesztő —' körzetben érik el, s ezzel ösz­­szehasonlítva a többi termelési körzetben a termelés intenzitá­sa, valamint a munka termelé­kenysége csökkenő irányzatot mutat. Kivételt talán csak a hegyvidéki körzet képez, ahol a szövetkezet aránylag erős melléküzemági termelést foly­tat. Az előbbiekben felsorolt okok miatt az egy hektár mezőgazda­­sági földterületre eső költségek az elmúlt évben 5,2 százalékkal növekedtek; ebből az anyag- és egyéb költségek 8,8 százalék­kal. A vető- és ültetőanyagok fogyasztása 5,5 százalékkal, a műtrágyák szükséglete 1,8 szá­zalékkal, a takarmányok és alom-anyagok szükséglete pedig 11,7 százalékkal növekedett. Az anyagköltségek lényeges növekedése mutatkozik meg minden megfigyelt területen, ami az önköltségek emelkedé­sében tükröződik. Az önköltsé­gek színvonala az egves terme­lési körzetekben 8—9 ezer ko­rona közöt mozog, míg a hegy­vidéki termelési körzetben csaknem 12 ezer koronát ér el. Az önköltségeknek csaknem egyharmadát az anyag- és egyéb kiadások teszik ki, s ez az egész kerület átlagában 72,3 százalékot jelent. A vetőanya­gok legnagyobb fogyasztása a hegyvidéki termelési körzetre esik, viszont a műtrágyák és a takarmányok fogyasztásában a kukoricatermesztő körzet vezet. Az egyes termelési körzetek keretén belül is lényeges kü­lönbségek mutatkoznak a ter­melés hatékonyságában, inten­zitásában. Ezért a CSKP KB áprilisi plénumának határozatai értelmében legfontosabb az, hogy a lemaradozó szövetkeze­tek az átlagosak színvonlára emeljék termelésüket és az át­lagosak utolérjék az élvonalban haladókat, hogy így segítsék elő 5. ötéves tervünk igényes feladatainak maradéktalan és sikeres teljesítését a mezőgaz­daság terén. ŠTEFAN KOCIAN, mérnök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom