Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-10-20 / 42. szám
1973. október 20. SZÖVETSÉGI SZEMLE Az ember szerepe a mezőgazdasági termelés korszerűsítésében Szemelvények a HALADÖ TAPASZTALATOK ISKOLÁJA III. évfolyamának 1. tananyagából Szocialista mezőgazdaságunk dolgozóinak továbbképzését — fogyatékosságai ellenére is — vitathatatlanul elősegíti a tévé-iskola. Nos, ennek az iskolázási formának a tökéletesítése érdekében cselekedtek az illetékes szervek, amikor elhatározták: а III. évfolyam hét tananyagát magyar nyelven is kinyomtatják. Ilymódon a csak magyarul értő, idősebb szövetkezeti tagok, mezőgazdasági dolgozók népes tábora is gyarapíthatja szakismereteit, s hasznosíthatja azt, éppen a mezőgazdasági termelés továbbfejlesztése, korszerűsítése érdekében. A tévé-iskola III. évfolyamának 1. tananyaga — eléggé bonyolult címmel: Egyetemes szocialista ésszerűsítés, és az ember feladata az ésszerűsítési folyamatban — már megjelent, százezer példányszámban. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Dolgozók Továbbképző Intézetének (Bratislava) gondozásában. Jó segédanyagnak bizonyulhat ez a tananyag-sorozat, ha a tévé-iskola hallgatói — a szövetkezeti munkaiskola keretében — alaposan áttanulmányozzák. Csupán egy dologra hívjuk fel a továbbképző intézet figyelmét: az 1. számú tananyag lehetne magyarosabb, nyelvileg tisztább, szabatosabb, vagyis egyszerűbb, közérthetőbb. Reméljük, hogy a további tananyagok már mentesek lesznek ezektől a műfordítói hibáktól. Akikhez az említett magyar nyelvű tananyag valamilyen oknál fogva nem jutna el, a Szabad Földműves az alábbiakban szemelvényeket közöl számukra: Mi az egyetemes ésszerűsítés? Az egyetemes (komplex) szocialista ésszerűsítés a termelés, az üzemszervezés és az irányítás módszere. Céltudatos emberi tevékenység, az ésszerű cselekvés és határozathozatal elvei érvényesítésének folyamata, amely hasznosítani képes a dolgozók kezdeményező képességét és szakszerű tevékenységét. A munkaszervezés és irányítás olyan módszereinek alkalmazásán alapul, amelyek célja a termelési folyamatok tényezőinek legkedvezőbb hasznosítása. Az ésszerűsítés gyakorlati alkalmazásához a CSKP XIV. kongresszusa jelölt utat. Ennek a kongresszusnak a befejezése után az ésszerűsítés a gazdaságpolitika szerves részévé, megvalósításának egyik fontos eszközévé Vált. A szocialista ésszerűsítés egyetemessége nemcsak abban rejlik, hogy felöleli a termelést, a szolgáltatásokat és az irányítást, hanem abban is, hogy minden olyan tényezőt fontolóra vesz, amely bármilyen emberi tevékenység hatékonyságát fokozni képes. Az ésszerűsítés egyetemes érvényesítését az jellemzi, hogy a problémákat a dolgozók széleskörű támogatásával igyekszik megoldani, minden ténykedés tervszerű tökéletesítéséhez rendszeresen lát hozzá, a feladatokat a legrövidebb időn belül teljesíti a gazdaságosság elveinek következetes betartásával. A mezőgazdasági üzemekben (vállalatokban) az egyetemes ésszerűsítés vonatkozik a termelési programra, a termelési folyamatokra, valamint az irányítás területére. Ugyanakkor az ésszerűsítés elsősorban a saját erőforrásokra támaszkodik, az üzemen belüli tartalékokat tárja fel, s céltudatosan hasznosítja, az állami terv teljesítésének elválaszthatatlan részeként kezeli a termelés és az irányítás különböző szakaszain. A szocialista mezőgazdasági üzemben a termelés, illetőleg az irányítás célszerűbbé, tökéletesebbé tételekor nem indulhatnak ki csupán az adott műszaki-szervezési feltételekből, hanem az emberek közötti üj, szocialista viszonyokat is figyelembe kell venni. Ezért a szocialista ésszerűsítés céltudatosan, következetesen és folyamatosan elsősorban az alábbi problémák megoldására irányul. FŰ FELADATOK: 1. A munkahelyek célszerű szervezése által biztosítani a gépek és munkaeszközök maximális hasznosítását, s a dolgozók tudásának gyarapítását, valamint gyakorlati alkalmazását. 2. Céltudatos legyen a munkamegeeztás, a dolgozók széthelyezése a követelményekkel és hozzáértéssel összhangban, tekintetbe véve a szellemi és fizikai képességeiket. 3. Olyan ésszerű munkamódszerek érvényesítésére kell törekedni, amelyek nemcsak a végzett munka menynyiségével számolnak, hanem a dolgozók munkakönnyítését is elősegítik. 4. A munkahelyeken olyan kedvező légkört kell kialakítani, amely megelégedéssel tölti el a dolgozókat, s fokozza munkateljesítményüket. 5. A dolgozók kezdeményezőkészségét azáltal is elő kell segíteni, hogy azok rendszeresen gyarapíthassák szak- és politikai ismereteiket: továbbá az igazságos munkadíjazás is serkentő tényező. A mezőgazdasági termelés korszerűsítését elősegítő egyetemes ésszerűsítési célkitűzések megvalósításához ugyanakkor meg kell teremjeni a szükséges előfeltételeket. Például az irányítást rugalmasan idomítsuk az ésszerűsítéssel kapcsolatos változásokhoz, az egyének és munkaközösségek számára készítsünk hatékony ösztönző rendszert, gondoskodjunk anyagi, szociális, kulturális és egészsögvédelmi szempontból róluk. Csakis ebben az esetben válhat az ésszerűsítés a termelés hatékonysága növelésének leghathatósabb eszközévé. Mit értünk tudományos-műszaki forradalom alatt? Mezőgazdaságunk dolgozói mind gyakrabban találkoznak a tudományosműszaki forradalom fogalmával. Ám részleteiben és összefüggéseiben kevésbé közismert számukra. Az alábbiakban jellemezzük, valójában mit is értünk e fogalom alatt?! A tudományos-műszaki forradalom korunk egyik legjellemzőbb sajátossága; mély változásokat idéz elő a társadalom anyagi alapját képező termelésben. A szocialista társadalom teret nyit a tudományos-műszaki forradalom teljes kibontakozására, s ennek következtében forradalmi változások egész láncolata indul meg. A tudományos kutatómunka eddig soha nem tapasztalt mennyiségi fejlődése minőségi fejlődésbe csap át. A tudományok terén jelenleg tapasztalt forradalmi változások szorosan kapcsolódnak a széleskörű műszaki forradalomhoz, az emberi élet anyagiműszaki alapjában tapasztalható minőségi változások áramához. Aki a mezőgazdasági termelés fejlődési folyamatát rendszeresen figyelemmel kíséri, sajátmaga is szemtanúja lehet forradalmi változásoknak. A gépesítés egyre inkább az automatizáció felé tör utat (nagy kapacitású sertéshizlaldák, „tojásgyárak“, baromfihizlalás, stb.). Az emberi munkaerő így lépésről lépésre kiszorul a termelési ciklusból a termelés ellenőrző fázisába. A termelőerők helyét a tudományos vívmányok műszaki alkalmazása foglalja el. Kétségkívül a tudomány és a technika megváltoztatja az emberi munka jellegét és tartalmát, s feltételeket teremt a dolgozók alkotó tevékenységének magasabb fokára való áttérésre, sőt a világmindenség emberek általi érzékelését is befolyásolja. Ám tudatosítanunk kell: a tudomány és a technika fejlődése közvetítő tényezők egész hálózatán keresztül befolyásolja az ember, életét, elsősorban a termelőerők, a termelés, a fogyasztás alakulásán keresztül, a termelési és társádalmi viszonyok közvetítése révén. Minél bonyolultabb és széleskörübb ez a közvetítőhálózat, annál több lehetőség nyílik arra, hogy a tudományos-műszaki haladás hasson az emberek életére. A tudományos-műszaki forradalom a jelenlegi feltételek között az emberektől megköveteli, hogy egyetlen, gyakran szűkre szabott működési területen szakosítsák magukat, ami bizonyos mértékig korlátozza a dolgozók más működési területen való érvényesülésük lehetőségeit. A szocialista társadalom felismerte és tudatosítja ezt a problémát. Az egyén és a társadalom alapvető érdekeiből kiindulva megvalósítja az általános, középfokú műveltségre áttérés programját. Ezenkívül a szocialista társadalom tagjai mind tömegesebben kapcsolódnak be a legkülönfélébb társadalompolitikai tevékenységbe (a közügyek intézésébe), s ezen keresztül résztvesznek a termelésszervezésben, a közigazgatás és az állam irányításában. Szocialista munkaviszonyt Társadalmi és gazdasági szempontból egyaránt nagy jelentőséggel bír az emberek szocialista munkaviszonya. Ez az efsz-tagok és ágTi dolgozók esetében a munkafeladatok példás teljesítésében, a kezdeményezések fejlesztésében, a munkához való jó viszonyban nyilvánul meg, ami végső fokon a munkatermelékenység fokozásában és a munkadíj emelkedésében jut kifejezésre. Az olyan mezőgazdasági özemben, ahol a dolgozók helyesen, szocialista módon viszonyulnak a munkájukhoz, a termelési tervet sokkal könnyebben tudják teljesíteni, jobb a munka minősége és a gépek, termelőeszközök kihasználásának mértéke is. Így a dolgozókon úrrá lesz a végzett munka társadalmi fontosságának, népgazdasági hasznosságának érzete. A munkaviszony visszatükrözi a dolgozók munkaerkölcsét. A jó munkaerkölcsről tanúskodik az emberek hozzáállása a munkához, a mezőgazdasági üzem gazdálkodásának hatékonyságához, valamint az általuk végzett munka, a munkaközösség vagy üzem tevékenysége iránti felelősségérzet. A gyenge munkaerkölcs kifejezésre jut a dolgozó azon igyekezetében, hogy az egyéni érdekeit az üzem, illetőleg a társadalom érdekeit mellőzve, kielégítse. A szocialista társadalomban az embereket a feladataik teljesítése alapján értékelik. Tehát a rendszeres munkára nevelés a kommunista nevelés legfontosabb eleme. Az anyagi jutalmazásról csupán annyit: jól irányított bérpolitikával meggyorsítható az üzem, a vállalat termelési feladatainak teljesítése. Az egyéni jutalom, a prémium serkentő tényezőként a munkateljesítmény fokozására szolgál. Anyagi érdekeltséggel elősegíthetjük a munkatermelékenység fokozását, javíthatjuk a termékek minőségét, növelhető a dolgozók szaktudása, s biztosítható a társadalmi szempontból fontos termelési ágazatok munkaerőellátása. A vezető társadalmi szerepe Egyik legnehezebb feladat: az Irányítás. Elemzések eredményei szerint az üzemi problémáknak mintegy nyolcvan százalékát az emberi tévedések, kudarcok, s azoknak csupán a húsz százalékát okozzák a szervezési-műszaki hiányosságok. A vezető nem dolgozhat sablon szerint. Az egyesített szövetkezetekben (mezőgazdasági vállalatokban) érvényesített új munkamegosztás — amely az együttműködés, valamint a célgazdaségok létesítése következtében jött létre —, továbbá az öj mezőgazdasági munkafeltételek, a termelés és a munkaszervezés megkövetelik, hogy új munkaközösségeket szervezzünk, s a vezetők az adott társadalmi viszonyok, feladatoktól és követelményektől függően, sajátos, egyéni utat keressenek a munkaközösségekhez. Másként kell szervezni és irányítani a munkaközösségeket például a hagyományos sertés-, baromfi-, és növendékmarhatenyészetekben, vagy a növénytermesztésben, s megint másként a korszerű, összpontosított termelésben, például a közös szövetkezeti nagyhizlaldákban, üzemközi borjúneveldékben, nagy kapacitású tehénfarmokon, stb. , Tehát, amennyiben a mezőgazdasági üzemek (efsz-ek, állami gazdaságok) vezetői nincsenek kellőképpen felkészülve hivatásuk betöltésére, helyesen tennék, ha elemeznék sajátos irányítási módszereiket, s az új helyzetben az elemzés tapasztalataiból indulnának ki. Igen fontos: a vezetők és a beosztottak közötti kölcsönös bizalom, az együttműködés jó légköre. Az irányítás tökéletesítése csakis ilyen körülmények között valósítható meg! Vagyis, az ésszerűsítés nem csupán az új technika és technológia bevezetésére, hasznosítására, valamint a termelés összpontosítására és szakosítására vonatkozik, hanem a jobb kölcsönös bizalom kialakítására és az együttműködés jó légkörének megteremtésére Is. Amennyiben a vezető jó munkaközösséget kíván kialakítani, előzőleg fontolóra veszi a tagok korát, műveltségi fokát, szakképzettségét, az egyes tagok közötti kölcsönös viszonty, stb. A munkacsoport tevékenységének hatékonysága a közösség tagjainak öszszetartásától, szervezőéi tagozódásától, valamint a vezető és beosztottak közötti viszonytól függ. Helyes tehát, ha a vezető a társadalom marxista értelmezésével összhangban szem előtt tartja: a munkacsoport nemcsak az egyének összessége, hanem sajátos, bonyolult közösség, amelyben egész sor sajátos szokás, tulajdonság dívik, s ennek kebelében a legkülönbözőbb kapcsolatok fejlődnek ki. Sokoldalúbb gondoskodást Mik Is tartoznak az életkörülmények fogalmához? A falusi élet- és lakásviszonyok, a mezőgazdasági üzemben uralkodó munkafeltételek, a szabadságolási, illetőleg üdültetési lehetőségek, a dolgozók biztonságos munkavégzése, egészségvédelme, a csoportos gondoskodás (nők, fiatalok, nyugdíjasok), stb. Ezeket az elemeket egyenként is vizsgálhatjuk, ám tudatosítanunk kell, hogy ezek együttesen alkotják az életkörülmények egységes szerkezetét, amely befolyást gyakorol a dolgozók cselekedeteire. A szlovákiai mezőgazdasági dolgozók életkörülményeinek felmérésére irányuló számtalan kutatás eredményei szerint a szövetkezeteknek csupán a hat százalékában létesítettek bölcsődét, a 2,9 százalékában óvodát, a 13,1 százalékában üzemi étkezdét (de ebből csupán a 2,9 százaléka működik, egész éven át). A kutatás továbbá azt Is feltárta, hogy a szövetkezeti dolgozók lakásberendezése jobb minőségű, mint a közintézményeek ellátottsága. A felmérések szerint a háztartások mintegy kétharmadában található tévé-készülék; háromnegyedében mosógép, több mint a felében hűtőszekrény, s egynegyedének porszívó. E számadatok arról tanúskodnak, hogy a falusi életkörülmények, főként a közösen használt közintézmények további kiegészítésre szorulnak. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma a hiányosságok fokozatos kiküszöbölése érdekében sokoldalú szociális programot dolgozott ki és mindent megtesz annak érdekében, hogy ezt a szociális programot a mezőgazdasági üzemek gyakorlati Irányítása révén következetesen megvalósítsák. Ezt az igyekezetét az a három évvel ezelőtt megindított, hosszútávú szocialista munkaverseny is támogatja, amely a mezőgazdasági minisztérium, valamint a Szövetkezeti Földművesek Szlovákiai Szövetsége közös kezdeményezésére született, s arra hivatott, hogy a mezőgazdasági üzemekben a jobb munka- és életkörülmények kialakítását szolgálja. Erkölcsi kötelesség is ...! Mivel a dolgozók iránti sokoldalú gondoskodás elősegíti a munkatermelékenység fokozását, előtérbe kell helyezni a csoportos gondoskodást. Az emberek iránti csoportos gondoskodás azt jelenti, hogy fokozott figyelőiét kell fordítani a dolgozók azon csoportjaira, amelyek kora, neme, egészségi állapota, szakmája, stb. különböző. Az említett szempontok miatt sajátos gondoskodást igényelnek a fiatalok, a nők, a nyugdíjhatár előtti idős tagok, és a dolgozó nyugdíjasok. Tapasztalatok bizonyítják: a fiatalok munkaviszonyba lépésekor nem részesülnek kellő fogadtatásban, s távlat nélküliek. Ez idegenkedést vált ki bennük a saját hivatásukkal, majd a vezetőséggel szemben. Ezért változtat munkahelyet a fiatalok jelentős része. Amennyiben a mezőgazdasági üzem segítséget nyújt a fiataloknak, lehetővé teszi munkahelyük megszokását, életcéljaik elérését, akkor elmondhatja a vezetőség: sikerült a fiatal munkaerőket állandósítania. Rendszeres figyelmet kell fordítani a nőkre, akik a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak legnépesebb csoportját képezik. Fel kell számolni azt a kialakult rossz szokást, hogy a nők túlnyomórészt megerőltető fizikai munkát végezzenek, s az olyan munkák végzését, amelyekre a férfiak nem vállalkoznak. A nőket kvalifikált munkával bízzuk meg, s teremtsünk számukra kulturált munka- és életkörülményeket. Nagyon célszerűnek bizónyult számukra a lerövidített munkaidő bevezetése. Valamennyi mezőgazdasági üzem vezetőinek erkölcsi kötelessége az idősebb, nyugdíj-korhatár előtti dolgozóikról, valamint a nyugdíjasokról való fokozott gondoskodás, hiszen a mezőgazdaságban az elaggott embereket sokkal nagyobb számban foglalkoztatják, mint a népgazdaság más ágazataiban. Ez a dolgozó csoport különösen tapintatos bánásmódot igényel nemcsak a munkaidő alatt, hanem annak letelte után is. Tudatosítanunk kell, hogy ezek az emberek' sok esetben az üzemnek, a szövetkezetnek adták mindazt, amit egész életútjuk során munkájukkal elértek, ezért joggál elvárják, hogy róluk fokozott mértékben gondoskodjanak. A szocialista társadalom csak abban az esetben fejlődhet sikeresen tovább, ha a dolgozók tevékenyen, kezdeményezően és fegyelmezetten teljesítik feladataikat, társadalmi kötelességeiket, ha képességeiknek, érdekeiknek és céljaiknak megfelelően, kedvezően kapcsolódnak a termelés munkafolyamatába. Az ilyen dolgozók nemcsak pozitívan viszonyulnak majd a szocialista társadalomhoz, hanem gnnak keretében megelégedésre is találnak. E nagy célok csakis akkor érhetők el, ha az irányítás, az emberekkel való bánásmód és a sokoldalú gondoskodás szakaszán is érvényesítjük a legújabb ismereteket.
