Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-07-14 / 28. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1973. július 14. ■ gazán nem a véletlen műve, hogy a Kráľovský Chlmec-i (Klrályhelmeci) Állami Gazdaság eredményei ismertek előttem. Immár több mint tíz éve figyelemmel kísé­rem az ottani dolgozók munkáját, a nagy erőfeszítéseket, amelyeket a jobb gazadsági eredmény érdekében kifejtenek. Mindez szinte már annyira hozzátartozik az életemhez, a tollfor­gató hivatáshoz, hogy a gazdaság dolgozóival együtt örülök a jó ered­ményeknek, s bánt, ha törekvésük nem jár sikerrel. Tehát vegyes érzé­sek kerítenek hatalmukba, amint gép­kocsink egyre közelebb ér Veiké Tra­­kanyhoz (Nagytárkányhoz) a szóban forgó gazdaság évek óta legjobb rész­legéhez. Végre feltűnnek a község első há­zai, majd elsuhannak mellettünk. Kis­vártatva befordulunk az állami gazda­ság itteni részlege felé vezető utcába. Akit keresek, csakhamar megtalálom. Már messziről felismerem magas ter­metéről. Ö az, Llppai Lajos elvtárs, a részleg vezetője. Régi ismerősként köszöntjük egymást, majd az udvar főbejáratát díszítő virágos park ró­zsáiban gyönyörködve az iroda felé indulunk. Mi tagadás, a jó ízlésre valló rózsaliget kellemes benyomást váltott ki bennem. Kezdetben sokmindenről szó esett, de végülis a legfontosabbra, a terme­lésre terelődött a szó. Lippai elvtárs borús hangulatban volt, mert a leg­utóbbi kiadós esőket újabb esőzés tetőzte be, ami bizony várhatott vol­na. Vendéglátónk ezt nem is állta meg sző nélkül: — Ügy látszik, Igaz a régi bölcs • szójárás, miszerint esőt és rossz gu­bát nem kell kérni. Az utóbbi kiadós esőzések már-már nemcsak késlelte­tik a munkát, de a kalászosokban és a takarmányok begyűjtésében kárt is okoznak. A legutóbbi éjszakai eső például olyan kiadós volt, hogy a földre rá sem lehet lépni. Ez pedig keresztülhúzza számításainkat —■ tá­jékoztatott kissé méltatlankodva. Ismerve Lippai elvtársat, még ezek után is meg vagyok győződve, hogy Aki többet tud, az többre képes! ilyen problémák miatt nem csügged el egykönnyen. A nagyüzemi gazdál­kodás úttörője nem hátrál meg a ne­hézségek elől sem. S talán éppen ez a titka annak, hogy már évek óta igazgatósági méretben a legjobb eredményeket éri el. Hát igen, ez nem is lehetne másképpen. Kötelezi őt kommunista meggyőződése, funk­ciója a járási pártbizottságban és az állami gazdaság összüzemi, valamint alapszervi bizottságában, ö nem en­gedheti meg magának azt a fényűzést, hogy megelégedjen a régebbi ered­ményekkel. Többet akar, s azt is tu­datosítja, hogy ez több tudással jár, mert a pártkongresszus és a járási pártkonferencia határozatainak a megvalósítása politikai és szakmai tu­dás terén is többet követel. S neki, mint pártfunkcionáriusnak, az első sorban kell küzdenie. Éppen ez az, ami egyre nagyobb eredmények el­érésére ösztönzi őt. A feladatokkal kapcsolatosan így vélekedik: — Az ötéves terv célkitűzései — amelyeket a CSKP XIV. kongresszusa meghatározott — a mezőgazdaságra igényes feladatokat rónak. A nem egészen két hónapja lezajlott járási pártkonferencia persze járási viszony­latban is kitűzte a soron levő felada­tokat. Ezek igényesek, de megvalósít­hatók. Mindebben elsősorban alap­szervezetünk húsz kommunistájára támaszkodunk. Ügy vélem, velük kö­zösen — fele részben fiatalok — si­kerül a kitűzött feladatok teljesítése. Lippai elvtárs kissé szerény ember, azonban a gazdaság eddigi eredmé­nyei arra engednek következtetni, hogy az ötéves terv végére a kitűzött feladatokat jóval túlszárnyalják. Hogyne, hiszen már a gabonafélékből a múlt évben elérték a 37 mázsás át­lagos hektárhozamot. Például, amikor még efsz volt a faluban, az egy hektár mezőgazdasági területre számított bruttó termelés pénzértéke soha nem haladta meg a 3500 koronát. Kezdetben az állami gazdaság is döcögött, de hat évvel ezelőttől, amikor Lippai elvtárs ke­rült a gazdaságvezetői beosztásba, megindult a fejlődés. Az akkori 4510- ről 1971-re már 11 476 koronára nőtt az egy hektár mezőgazdasági terü­letre számított bruttó termelés érté­ke. A gazdaság jelenlegi helyzetéről az alábbiakat mondotta: — Nálunk nagyon fontos termelési ágazat a tejtermelés. Jelenleg 210 fe­jőstehenet tartunk. Ezektől idén 460 ezer liter tejet értékesítünk. Nem kis erőfeszítésbe került, hogy ezen a szakaszon jók az eredmények. Eddig például már 200 ezer liter tejet érté­kesítettünk, vagyis félévi feladatain­kat június 8-án 19 ezer literrel túl­szárnyaltuk. Ezt annak köszönhetjük, hogy az egy tehénre jutó napi fejési átlagban elértük a tizenkét litert. Eb­ben az érdem persze a tehenészeké. Ogy mutatkozik, nem lesz problémánk a hústermelésben sem. Az 1960 má­zsa sertés- és az 1080 mázsa szarvas­marhahús termelését, illetve értéke­sítését nemcsak teljesítjük, hanem egész biztosan túlszárnyaljuk. Ehhez nem férhet kétség, hiszen az eddigi fejlődés mindennél meggyő­zőbben igazolja, hogy Lippai elvtárs szavai mögött az ember, a kommu­nista elhatározása, a tettrekészség áll. Hogy már eddig is nagy felada­tokat valósítottak meg, azt a 70—80 vagon gabona értékesítése is bizonyít­ja, amit ez a részleg évente az állami raktárakba szállít. Régen ugyanis ennyi gabona nem termett ebben a határban. Nagyszerű eredményeket érnek el a szőlészetben is. Tavaly 120 mázsa volt a hektárhozam szőlőből. Eredményes a takarmánytermesztés, a zöldség, a dohány és a gyümölcs­kertészet is. S ami a legfontosabb, minden termelési ágban agrotechni­kai határidőben végzik a növényápo­lást. A részleg munkaerőstabilitását csaknem megoldottnak tekintik. Szép számmal vannak fiatal dolgozóik, akik nem vágynak máshová. Azért nem, mert a gazdaságvezető jól vi­szonyul a fiatalokhoz. Megértést ta­núsít a 24 tagot számláló SZISZ szer­vezettel szemben. Segít megoldani gondjaikat, törődik azzal is, hogy sza­bad idejüket helyesen használják fel. Közülük tavaly egy párttag-jelöltet vettek fel, s most három fiatalt ké­szítenek fel a pártba való belépésre. A részlegvezető a fiataloknak lehető­vé teszi, hogy kulturális, társadalmi téren is eredményesen tevékenyked­jenek. Van tánccsoportjuk, mely a nyilvánosság előtt is bemutatkozott. De ami a legfontosabb, a fiatalokat a vezetésbe is bevonja. Estók Erzsébet zootechnikusként, Bodnár Éva a do­hánytermesztés vezetőjeként eredmé nyesen végzi munkáját, de így sorol­hatnánk a többieket is. Lippai elvtárs, a négygyermekes kisparaszt szülők három fiúgyermeke közül az egyedüli, aki a földhöz nőtt. Megszerette a mezőgazdaságot, köz­ben sokat tanult, hogy többet tudjon. S boev szülőfalujában gazdaságveze­tő lett, az nem véletlen. Az állami gazdaság igazgatója jól tudta, hogy választásában nem csalódik. Immár hat éve annak, hogy Lippai elvtárs becsületes helytállással, egyre többet bizonyít. Híve az újnak, a haladónak. A munkakezdeményezést kiterjeszti a részleg minden dolgozójára. Embersé­ges hozzáállásával, a dolgozókkal szembeni megértő magatartással sike­rült kiépítenie a kollektív munkafe­gyelmet, és a feladatok teljesítésével kapcsolatosan az önkéntes felelősség­­érzetet. KASZONYI ISTVÁN M AGY ARORSZAGI MEGFIGYELÉS A lucernaliszt frakcionálásának jelentőségéről A tömegtakarmány tartósítás egyik legfejlettebb és legkisebb táplálóanyag­veszteséggel járó módszere a forró­­levegős gyorsszárítás, melynek nagy előnye, hogy a nagy víztartalmú ta­karmányokat koncentrálja, könnyen feldolgozhatóvá, szállíthatóvá, emészt­­hetőbbé teszi. A gyakorlatban végzett megfigyeléseink szerint a forróleve­gős gyorsszárítás széleskörű alkalma­zásával a lucerna mellett a kukorica­növény és más szálas, valamint tö­megtakarmány szárításával mellék­­termékek feldolgozásával lehetőség nyílik arra. hogy a gyorsszárítók meg­feleld kiegészítővel, a legolcsóbb fe­hérjepótló anyagot készítsék. A forrólevegós gyorsszárító beren­dezések nagyon hamar népszerűek lettek mezőgazdaságunkban. Elterje­désük alig tíz évvel ezelőtt kezdődött, s ezalatt az idő alatt szakembereink meggyőződhettek arról, hogy szárí­tással a legkisebb veszteséggel (5—7 százalékkal) tartósítani lehet a lucer­nát. A szárítóberendezések állandó fejlesztésével persze a teljesítmény is növekedett, a termelt anyagokban a béltartalom — főleg a karotín — stabilizálódott. Újabban egyre több gazdaság érdeklődik a lucernaliszt szitálásáról, frakcionálásáról. A frak­­cionálás lehetővé teszi a tömegtakar­­mányozásra, a komplett takarmány­készítmények készítésére alkalmas, nagyobb rosttartalmú részek leválasz­tását. Száraz időjárás esetén — mint ami­lyen az idei tavasz volt —, valamint a zöldlucerna harmadik és negyedik kaszálásánál, a gyártott lucernaliszt rosttartalma a kívánatos mértéket meghaladja, illetve a szárazanyagra vonatkoztatott beltartalmi érték a kí­vántnál kisebb. Apró furatméretű szita közbeiktatásával a finomliszt rosttartalmának csökkentése magával hozza a szárazanyagra vonatkoztatott beltartalmi érték javulását, mivel az eltávolított rost beltartalmi értéke ön­magában rosszabb, mint a levélrésze­ké. Ennek a módszernek a bevezetése természetesen csak ott követhető, ahol korszerű betakarítógépekkel, vi­szonylag kis homoktartalommal vég­zik a lucerna betakarítását, mert a 4\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W.\\\\\\\^W\WWWWWW^^V^W^W,\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ I A parasztember azt tartja, ” hogy a májusi eső aranyat ér. Sajnos, a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járás mezőgaz­dasága májusi „arany-eső“ nélkül maradt, ami nagyon meglátszik a határ „képén“. Mezőgazdasági üze­meinket sohasem kényeztette el az időjárás, azonban az ideihez ha­sonló szárazság már régen volt. Mint mondani szokás, sok víz lefolyt a Dunán, de az időjárás nem fordult jobbra. Csupán az történt, hogy az utóbbi években hatalmas beruházásokkal megépült a felsőcsallóközi öntözőmű, mely ma nagy szolgálatot tesz a mező­­gazdaságnak, habár jelenleg teljes mértékben — valamennyi mező­­gazdasági üzemnek — nem tudja biztosítani a teljes öntözési kapa­citást. Ez persze nemcsak rajtuk múlik. Mezőgazdasági üzemeink közül jónéhányban az öntözést kissé mostohán kezelték. Kezdet­ben abban bíztak, hogy majdcsak lesz kiadós eső. Eyröl a kérdésről beszélgettünk a minap Gdovin mérnökkel, a já­rási mezőgazdasági igazgatóság öntözési szakemberével, aki az alábbiakban nyilatkozott: ф Járási méretben eddig az egyik legfontosabb feladatunk volt a gabonafélék öntözése (június 10-ig], most a kapások és az évelő takarmányok öntözése a legfonto­sabb. A legutóbbi eső — annak ellenőre, hogy nagyon sokat segí­tett — igen kevésnek bizonyult, s az eloszlása sem volt egyenletes. Például a járás egyes területein negyven millimétert, másutt pedig csak tizenhét millimétert mértek. A legnagyobb öntözött területeink a járás nyugati részében vannak. A gabonaféléket virágzásig több­ezer hektáron öntözték szövetke­zeteink és állami gazdaságaink. A mezőgazdasági üzemek most min­den erőt a kapások és az évelő ta­karmányok öntözésére fordítanak. Ami a cukorrépa öntözését illeti, már csökkenthetik a korábbi víz­adagot, amennyiben a levelek el-Szomjazó földek lepték a talajt, és ezek után a föld vízkészletének a megőrzése egyik legfontosabb feladat. Persze annál több vizet kívánnak a szílázsolásra termesztett kukoricák, különösen azok, melyek heretörésbe lettek vetve. A Milyen nagy területet öntöz­nek a járásban, s milyen ered­ménnyel? ф Az eső előtt naponta 530 hek­tárt öntöztünk. Eddig körülbelül 15 ezer hektár van megöntözve harminc-hatvan milliméternyi víz­­mennyiséggel. Az öntözés tekinte­tében a legjobb eredményeket a Zlaté Klasy-i (aranykalászi), az Orechová Potôň-i (dióspatonyi), a topolníkyi (nyárasdi) szövetkeze­tek és a Dun. Klátpv-i (Dunatőké­­si ] Állami Gazdaság érte el. Akad­nak azonban olyan üzemek is, ahol vontatottabban megy az öntözés. Ez persze sokszor nem saját hibá­ból ered, bár elvétve ilyen esetek is előfordulnak. Horná Potôňban (Felsőpatony­­ban) például 1971-ig kellett volna rendezni az öntözőberendezés ügyét, azonban az illetékesek (nem a szövetkezet vezetőire gon­dolunk) még a mai napig sem in­tézkedtek. A lehnicei (nagylégi) szövetkezet is problémákkal küsz­ködik. Hódosban az öntözőberen­dezést májusig át kellett volna ad­ni, azonban a mai napig sok min­den nincs rendben. Egy bizonyos: mezőgazdasági üzemeink mindent elkövettek, hogy öntözhessenek — fejezte be nyilatkozatát Gdovin mérnök. Napjainkban sokszor hallhatjuk: hosszú esztendők átlagában nem volt ilyen csapadékszegóny idő­szak. Ez a múltban katasztrófával járt. Mert ha aszály volt, a pa­rasztember hiába kérte az egeket, eső nélkül nem volt termés. Az bizonyos, hogy a 150 milli­méternyi csapadékhiányt nehéz lesz pótolni. Az erőfeszítések azon­ban napról-napra nagyobbak, és ez bizakodást kelt bennünk. Ennyi akaratnak — és nem utolsó sorban a korszerű technika felhasználá­sának — meg kell hoznia az ered­ményt! Nem az „egek urának“ jóindula­tától függ, hogy lesz-e kenyér, vagy sem, hanem mezőgazdasá­gunk korszerű vívmányaitól. MOLNÄR FERENC [XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNS.XXXXXXXXXXYXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX, hoinuk teljes egészében a finomliszt­be kerülhet, s ott abszolút és száza­lékos értékben megnövekedhet. Újab­ban nagyon finom — 0,6 és 0,8 mm fnratméretíi — szitával a homok és egy kevés legfinomabb takarmány­rész leválasztható, mely például a baromfi takarmánytápjába jól beke verhető. A gyengébb minőségű lucernaliszt esetén — a rosttartalom szerinti frak­­cionálással — nagyobb tömegű, első osztályú árut nyerhetünk és a meg­maradó rész alkalmas szarvasmarha­táp készítésére. Ugyancsak célszerű­nek látszik a sertéstartó mezőgazda­­sági üzemekben is a viszonylag ala csony rosttartalmú jó beltartalmi érté­kű liszteknél a lucernaliszt rosttartal­mának minimálisra csökkentésével a sertéstápokhoz nagyobb arányú lu­cernaliszt felhasználása. Már beiga­zolódott, hogy a szita maradékaként kapott nagy rosttartalmú liszt a hízó­marhák tömegtakarmányaként vagy a kérődző tápok komponenseként gaz­daságosan etethető. A berendezés viszonylag egyszerű. A hengeralakban elhelyezett perforált lemezeken belül a csigavonal mentén felszerelt terelőlapok a szitálandó anyagot a hengerpaláston eloszlatják, illetve továbbítják a palást mentén. A perforált lemezen áthulló finom anyag szívott ciklonban kerül levá­lasztásra, és zsákolásra. A fennmara­dó rostos anyag a hengerpalást belső felülete mentén végighaladva, a zsák­nyílásba ömlik. A szitabetétek külön­böző — 0,6; 0,8; 1,0; 1,2 milliméter — furatátmérövel készülnek és a kívá­nalomnak megfelelően cserélhetők. A berendezés teljesítményer— a szi­tafinomságtól függően — 0,5—1,0 tonna óránként. A szükséges kiegé­szítő technológiai berendezések egy darab serleges felhordó, egy darab szívott ciklon zsákolónyílással és egy darab villamos kapcsolószekrény. Az üzemeltetéshez egy kezelő és egy zsákoló szükséges. A rost-finomliszt arány szitafinomságtól és alapanyag­tól függően 1:1—1:3 lehet. A vizsgálatok során beigazolódott az is, hogy például a téli időszakban gyártásra kerülő napon szárított szé­naliszt rosttartalmának a kiszitálásá­­val, illetve csökkentésével ugyancsak jelentős beltartalmi értéknövekedés érhető el. Csupán a fehérjetartalmat vizsgálva közepes minőségű szénából készült lisztnél a finomliszt fehérje­­tartalma vetekszik a zöldlucerna lisztjének minőségével, azonban karo­­tintartalma minimális. Dr. LÁSZLÓ LÁSZLÓ ■^éhány évvel ezelőtt Štúrovo­­hoz (Párkányhoz) közel négy kisgazdaságból tubái (libádi) székhellyel létrejött a ma Egyet­értés néven ismert 2600 hektáros egyesített szövetkezet. Pathó Imre mérnök, a közepes nagyságú szövetkezet elnöke na­gyon pozitívan értékeli az eltelt időszakot. A néhány esztendő alatt — közös erőfeszítéssel — a gaz­dálkodás minden vonatkozásában nagyot léptek előre. Amikor külön­­külön gazdálkodtak, az „apró“ szövetkezetek 38—40 növényfajtát termeltek. Egyesítés után azonban rátértek az össztársadalmi szem­pontból fontos növények termesz­tésére, s a választékot 9—10 nö­vényre csökkentették. Végtelenül nagy gonddal vonták központi irányítás alá a géppar­kot. Ez azonban nem korlátozta a négy termelési részleg jogkörét, mert az erőgépek felett munka­idényben maguk rendelkeznek s osztják el a feladatokat. Azon­ban, ha a szükség úgy kívánja, az erőgépeket arra a részlegre irá­nyítják, ahol azokra a legnagyobb szükség van. A jó szervezésen s az embereken múlott! A növényvédelmi munkákat mind a négy részlegen egy brigád végzi kellő szakértelemmel. A növény­­ápolási és más egyszerű gépi mun­kákat minden egyes részlegen sa­ját maguk végzik. Idén az egyesített szövetkezet 1200 hektáron termeszt gabona­féléket, tehát ennyit kell learatni. A betakarításhoz rendelkeznek öt saját kombájnnal (ebből kettő E 512-es, három pedig SK—típusú) s nyolc brigádos kombájnt kap­nak. A kombájnokat üzemi ütemterv szerint osztották szét a részlegek­re, azonban valóságban a gabona beérése dönti el azoknak felhasz­nálását. Ha például az árpa vagy a búza érése az egyik részlegen előrehaladottabb, mint a többin, úgy magától értetődően az összes rendelkezésre álló kombájnt oda irányítják, mert az összüzemi jó eredmények sarkallják az embere­ket. Tudatosították, hogy a szö­vetkezet gyarapodása s az ő jöve­delmük a gyorsan, becsületesen végzett munkától függ. Egyesítés után — amikor arra mód nyílott — az állattenyésztést is összpontosították. Szarvasmar­hát — már a szervestrágya-szük­­séglet kielégítése miatt is — mind a négy részlegen tartanak. Persze, okszerű összetételben. Két részleg­re helyezték el a teheneket, a harmadikon nüvendékmarliákat tartanak, a negyediken pedig szarvasmarha-hizlalással foglal­koznak. így jól kézben tartható s ellenőrizhető a szarvasmarha­tenyésztés. Milyenek az Egyetértésben az emberi viszonyok? Számos egyesí­tett szövetkezetben példát vehet­nének róluk. Az üzemi pártbizott­ság és a szövetkezet vezetősége mindig úgy rendezi el a dolgokat, hogy a nagy szövetkezeti család tagjai közt megértés, jó viszony uralkodjon. Az egyesítés tehát politikai szempontból nagy minőségi válto­zást hozott. Az emberek fegyelme­zettebbek, öntudatosabbak lettek, s a nagy gazdaságban nem lehet létjogosultsága a rokoni csoporto­suláson alapuló előnyöknek. De ezt nem is igényli senki, hiszen min­denkit a munkája után értékelnek. Közvetlenül az egyesítés után konszolidációs és beruházási hitel­ből éltek, ma azonban már sok­milliós vagyonnal rendelkeznek, s a bruttó jövedelem csaknem a duplájára nőtt. Az elnök arról is beszélt, hogy az egyesítés utáni két év nagyon nehéz volt. Úgy tűnt, mintha megállt volna a fej­lődés. Akkoriban nagyon sok volt a tennivaló. A gazdaságot föl kel­lett fejleszteni, egybe kellett ko­vácsolni, a sok kézi munkát a gé­pekre kellett bízni. A vezetők, a kommunisták és az egész tagság érdeme, hogy, ma már elvitathatat­lan eredményeket érnek el. Az egyesítés tehát össztársadalmi vo­natkozásban is meghozta a várt eredményt. —boksza--

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom