Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-10-13 / 41. szám

2 i í SZABAD FÖLDMŰVES 1973. október 13, Harminc éves a Lengyel Néphadsereg Az agresszor nem nyugszik 3omrnen tár и ziE Már az elmúlt hetekben hírek ér­keztek arról, hogy az izraeli fegyve­res erők csapatösszevonásokat haj­tanak végre az arab országok határai mentén. A nagyarányú izraeli hadgya­korlatok arra engedtek következtetni, hogy az agresszor újabb támadásra készül. A jóslások bekövetkeztek, mert az izraeli hadsereg megtámadta a szíriai és egyiptomi katonai egysé­geket. A harcok már az első órákban rendkívül hevesek voltak és a hadmű­veletek jelentős emberi és anyagi veszteségeket okoztak. A harcok kü­lönösen a Szuezi-csatorna mentén és a Golan-fennsikon érték el tetőfoku­kat. A közelkeleti helyzet rosszabbodá­sa, a harcok kiújulása felkeltette az egész világ figyelmét. ENSZ-körökben Is nagy meglepetést keltettek az ösz­­szecsapások. Hírügynökségek beszá­molnak arról, hogy Izrael nem vélet­lenül ragadtatta el magát újabb terü­­lethóditási akciókra. Az Amerikai Egyesült Államok kormányának nyi­latkozata messzemenő támogatásáról biztosítja Izraelt és ennek bizonyíté­kaként máris repülőgép anyahajókat és más hadihajókat rendelt a közel­­keleti térségbe. A nyilatkozat azt ál­lítja, hogy Izrael nem köteles vissza­adni a hatnapos háborúban elrabolt arab területeket. Ezzel szemben a szovjet kormány nyilatkozata világosan leszögezi, hogy az arab országok harca jogos az el­rabolt területek visszaszerzéséért, és hangsúlyozza, hogy a jelenlegi hely­zetért teljes mértékben az izraeli kor­mányt terheli a felelősség, mivel a mostani események az izraeli agresz­­szió következményei. A szovjet kor­mány hangsúlyozta, hogy továbbra is támogatja az arab népek igazságos harcát és elftéli Izrael hódító politi­káját. A leghatározottabban támogatja az arab országok jogos követelését, hogy felszabaditsák az 1967-ben Izrael által megszállt arab területeket. A közel-keleti térségben tehát a vi­lágimperializmus jóvoltából ismét vér folyik. Dgy látszik, Izrael nem elége­dett meg az eddigi bekebelezett arab területekkel, sőt fokozódott étvágya és újabb háborús kalandra szánta el magát. A világ haladó erői messzeme­nően elítélik az izraeli reakció újabb gaztettét és követelik, hogy az agresz­­szor nyerje el példás büntetését, és a támadó csapatok vonuljanak vissza az 1967 június előtti határok mentére. Az arab országok erkölcsi, anyagi és ka­tonai támogatást nyújtanak a harcoló Egyiptomnak és Szíriának és diplomá­ciai úton is küzdenek, hogy a palesz­tin nép újra visszanyerhesse hazáját, az agresszor pedig vonuljon vissza régi országhatárai mögé. Tény, hogy a világimperíalizmus közel-keleti akciója kedvezőtlenül be­folyásolja a nemzetközi kapcsolatok­ban észlelhető enyhülést. Remélhető, hogy a békeszerető erők nyomására végülis olyan nemzetközi döntések születnek, amelyek megfékezik az agresszort és igazságot szolgáltatnak a sokat szenvedett arab népeknek. Köszöntjük az NDK népét A Német Demokratikus Köztársaság dolgozó népe a napokban ünnepelte a szocialista állam létrejöttének huszonnegyedik évfordulóját. Ebből az al­kalomból Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, Ludvik Svoboda, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság elnöke, és Ľubomír Štrougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke üdvözlő táviratot küldött Erich Honeckernek, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága első tit­kárának, Willi Stophnak, az NDK Államtanácsa elnökének, és Horst Sinder­­mann elvtársnak, az NDK Minisztertanácsa elnökének. A táviratban a cseh­szlovák nép nevében jókívánságaikat és szívélyes üdvözletüket küldik a szocializmust építő német állam polgárainak. Hangsúlyozzák, hogy az első német munkásparaszt állam a Német Szocialista Egységpárt vezetésével a szocialista országokkal való internacionalista szövetségben sikerrel küz­dötte le az országépités kezdeti nehézségeit. A dolgozó nép egységét nem tudták megbontani az imperialisták által támogatott reakciós erők sem. Az NDK népe ma szilárdan halad a szocialista fejlődés útján. A belföldi sike­rek mellett egyre jobban Javulnak nemzetközi kapcsolataik is .Amíg egy évvel ezelőtt a fiatal német államnak 31 országgal volt diplomáciai kap­csolata, ma már 94 állam ismerte el létjogosultságát. Az NDK nemzetközi tekintélyét növeli, hogy az ENSZ tagállama lett. Ezzel megszűnt a ránehe­zedő imperialista nyomás, amelynek az ország nemzetközi elszigetelése volt a célja. A virágzó szocialista államnak egyre jobban javulnak a külkereskedelmi kapcsolatai is. Nagy részt vállalt a szocialista országok közötti integrációs kapcsolatokban is. Hazánkkal például hetven szakosítási és kooperációs egyezmény alapján 1700 terméket állít elő közösen. De a többi szocialista országokkal is hasonló gyümölcsöző együttműködést folytat. Ne szólj szám, nem fáj fejem... A személyvonat lassan döcögött. Az egyik fülkében borgőzös emberek vi­tatták a világ sorát. Mellettük szeré­nyen húzódott meg egy kopottas ru­hás, aranykeretes szemüvegű, vézna emberke. A dáridózók rá sem hede­­rltettek, mert a hetedik menyország­ban érezték magukat. Amikor meg­tárgyalták a világ gondját-baját, há­zuk táját kezdték söpörni. Nyomda­­festéket nem tűrő jelzőkkel illették az üzem vezetőit, akik állandóan sar­kallják őket. „Engem bizony nem fog­nak kifacsarnil“ emelte fel a szavát a gömbölytí képű. ,A múlt héten is csak három napot dolgoztam ren­des műszakban, a többin pedig csak úgy tiszteletből bemutatkoztam és máris odébb álltam. Így kell ezt csi­nálni, gyerekek. Egy „lityi“ bor a mesternek, a másik a kapusnak, az­után éli az ember a világát.“ A töb­biek nagyot nevettek a dundi „böl­cselkedésén“. A hórihorgas újabb ha­sonló eseteket hozott élő. „Az volt a vicc, gyerekek, amikor három hóna­pig csak az előlegért meg a fizetésért jártam be az üzembe. És csodák cso­dája, senkinek sem hiányoztam.“ A harcsa bajúszú kuncogva mondta: „Tudtunk az esetről. Az egyik vezető tíz üveg pezsgőt vesztett miattad. Ugyanis fogadtak az igazgatóval, hogy a részlegvezetők nem veszik észre távolmaradásodat.“ A kopott ruhás erre a beszélgetésre egy kicsit hegyezni kezdte a fülét, de még akkor nem remélte, hogy milyen értékes „anyaghoz“ jut. A dagi titok­zatos arccal közölte a gyár új termé­keinek gyártási módszereit. Csak né­hány foszlány jutott az idegen fülé­be, de ez már elég volt neki. Pár nap múlva a munkásszállás mellett lévő borozóban a három jókedvű emberhez két megnyerő külsejű idegen ült. Elő­ször bocsánatot kértek a zavarásért, majd udvariasan megkérdezték, hogy fizethetnek-e egy-egy kör sört és pá­linkát. Az ital szerelmesei nem tilta­koztak. Eleinte szépen folyt a beszél­getés és annyira összemelegedtek, hogy a társalgást már Napóleon ko­nyak mellett az egyik bárban folytat­ták. Az üzem dolgozóinak akkor fa­gyott arcára a mosoly, amikor a dí­­nom-dánomozás után mulattató társaik az új termékek gyártási folyamata fe­lől érdeklődtek tőlük. Kerek-perec megmondták, hogy újabb adatokat akarnak, és ha nem nyilatkoznak, föl­jelentik őket a belügyminisztérium szerveinél a vonatban elfecsegett tit­kokért. A megrémült dolgozók enge­delmesen szót fogadtak, az egyik nyugati kémszervezet ügynökeinek. Az esetet el is felejtették volna, ha egy szép napfényes délutánon újabb látogatók nem jelentkeznek. De ezek már nem fizettek egy korsó sört sem, hanem egyenesen a tárgyra térve kö­zölték velük, hogy államtitok elfecse­­gése miatt mindhármukat előzetes le­tartóztatásba helyezik. (Külföldi hír­forrásokból ugyanis megtudták az ál­lamtitok árulóinak nevét.) Ilyen és hasonló módszerekkel dol­goznak hazánkban a nyugati országok ipari kémei. Több esetben lényegte­lennek látszó kijelentésekből követ­keztetnek és más forrásokkal kiegé­szítve szerzik meg az államtitkokat. Pontosan, rendszeresen dolgoznak és sajnos, nagy segítségükre vannak a felelőtlen, többnyire borgőzös locso­­gók, akik már csak akkor bánják tet­tüket, amikor már késő. A nemzetközi problémák erőszakos úton való megoldását egyre jobban kizárják a tárgyalások és az egyez­mény-sorozatok. Azonban a világ­­imperializmus nem akar békét, és fő­leg nem akor belenyugodni abba, hogy a szocialista országok eredmé­nyesen építik kizsákmányolástól men­tes szocialista rendszerüket. Ezért fokozzák a diverziós cselekményeket és a kémakciókat. Mindenhová befér­kőznek, ahova csak lehet. Államtit­kok megszerzésével igyekszenek meg­torpedózni ígéretesen alakuló vi­lágkereskedelmünket. Sokszor egy-egy kis hír, ártatlannak látszó fecsegés több millió deviza-korona kárt okoz­hat népgazdaságunknak. Sokszor ér­tékes, becsületesen dolgozó polgáro­kat kell megbüntetnünk, mert köny­­nyelműségük miatt, törvénybe ütköző dolgokat követnek el. Nagyon igaz az a közmondás, hogy ne szólj szám, nem fáj fejem. Beszéljünk a társadal­mi és termelési problémákról, az üze­mek vagy tömegszervezetek gyűlé­sein, az utazást pedig kellemes tár­salgással töltsük. Sose kérkedjünk az­zal, hogy mit gyártunk üzemünkben és főleg arról ne beszéljünk, amivel kapcsolatban vezetőink megmondták, hogy nem tartozik illetéktelenekre. Jól jegyezzük meg magunknak, hogy mindannyian gazdák vagyunk ebben az országban, ezért az általunk létre­hozott javak fölött éberen őrködjünk. (balia) A politikai légkör az egész vilá­gon észrevehetően enyhült. A negyedszázados hidegháború Jéghe­gyei olvádoznak és helyet adnak a nemzetközi feszültség mérséklődésé­nek. A szovjet—nyugatnémet, a len­gyel-nyugatnémet szerződések meg­kötése, valamint Nyugat-Berlin státu­sáról aláírt négyhatalma egyezmény, a Német Demokratikus és a Német Szövetségi Köztársaság közötti kap­csolatok rendezése, a csehszlovák és nyugatnémet államközi kapcsolatok­ban észlelhető mérsékelt javulás, a Szovjetuniónak Franciaországgal és az Egyesült Államokkal való együtt­működésének pozitív vonásai, a Szov­jetunió és az USA egyezményei a ra­kétaelhárító fegyverek, valamint a stratégiai egyverek korlátozására, a nukleáris háború elkerülésére, az európai biztonsági értekezlet első sza­kasza, ezek mind, mind olyan tények, amelyek a nemzetközi helyzet javulá­sára engednek következtetni. A szocialista országok kommunista és munkáspártjainak nemrég megtar­tott krími találkozója iš megállapítot­ta, hogy a különböző rendszerű álla­mok békés versengése egyre széle­sebb •elismeréssel találkozik. A szocia­lista és kapitalista országok között létrejött kölcsönös előnyökön alapuló gazdasági kapcsolatok szintén egyen­getik a népek és nemzetek békés egy­más mellett élésének útját. Jelenleg olyan kedvező feltételek alakultak ki, amelyek nyomán konkrét lépések tör­ténhetnek a béke megszilárdítása és a nemzetek biztonsága érdekében. Elmúlt az az idő, amikor a kapita­lista uralkodó körök a békés versen­­fés elvei fölött lrőnlkusan mosolyog­tak és a kommunisták taktikájának minősítették. A Times-Herald című amerikai lap még 1949-ben Is azt állí­totta. hogy a kommunisták alaptörvé­nye a kapitalizmus elleni globális há­ború, amellyel el akarják érni a szo­cialista eszmék világuralmát.“ Ez az állítás durván eltorzítja a kommunisták igazi gondolatát. A szov­jet állam megszületése után már az első napokban meghirdette külpoliti­kai irányvonalában a kapitalista or­szágokkal való békés versengést. Nem a Szovjetunió hibája, hogy már két­szer kellett védenie életre való jogát az imperialisták által rákényszerí­­tett véres háborúkban. Amikor a Szov­jetunió nagyhatalommá vált, — még­pedig olyan helyzetben, amikor a vi­lágon különböző rendszerű országok léteznek — épp a békés egymás mell­tett élés politikájával szilárdult meg helyzete. A szovjet vezetők felismer­ték, hogy jelenleg ez az egyedüli he­lyes út, mert az együttélés elvének eldobása, borzalmas háborúkhoz, száz és százmillió ember halálához, egész országok pusztulásához és a civilizá­ció megsemmisítéséhez vezetne. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusa lényeges fordulatot ho­zott a nemzetközi kapcsolatokban. A kongresszuson megfogalmazott hatá­rozat fő célja örökre kizárni a háború lehetőségeit. A vitás kérdéseket és a felmerülő problémákat diplomáciai úton, a tárgyaló asztalok mellett kell rendezni. Természetesen feltehetnénk a kér­dést, hogy a békés egymás mellett élés politikája vajon nem megy-e a kizsákmányolók ellen folytatott osz­tálypolitika rovására. A szocialista és kapitalista országok közeledése nem jelentbe az osztályharctól való teljes eltérést. A gyakorlat azt mutat­ta, hogy éppen ellenkezőleg, a mun­kásosztály a kapitalista rendszerei or­szágokban még jobb feltételek mellett küzdhet a kizsákmányolók nyomása ellen. Az osztályharc alapja minden­kor a polgároknak a társadalmi ja­vakhoz való viszonyától függött. Mi­vel léteznek hatalmas vagyonokkal rendelkező kapitalisták és teljesen nincstelen munkások, elkerülhetetle­nek az összetűzések épp a javak el­osztása miatt. A munkásosztálynak jelenleg is az a célja, hogy a harc kü­lönböző formáival megszüntesse az embernek ember által való kizsákmá­nyolását, a különböző szociális elnyo­mást és a hatalom átvétele után fel­építeni a kizsákmányolástól mentés szocialista rendszert. E cél elérése nem érhető el álhatatos, mindennapi osztályharc nélkül úgy ideológiai, va­lamint gazdasági szakaszon. Más kér­dés, hogy az osztályharcot a helyzet­nek megfelelően különböző módon és eltérő módszerekkel folytassuk. A szocialista világrendszer létrejöt­te után jelentősen kiszélesedett a nem­zetközi munkásosztály lehetősége a nemzeti függetlenségi, valamint a szociális küzdelmek porondján. A szo­cialista országok dolgozói szent és internacionalista kötelességüknek tart­ják a szabadságért, a függetlenségért, a szociális átalakulásért küzdő né­pek sokoldalú segítségét. Ezt bizo­nyítja a szocialista országok óriási segítsége, amikor a vietnami nép Dá­vid és Góliát harcát vívta az amerikai imperializmus ellen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szocialista orszá­goknak érdekük lenne a kapitalista országokkal való háború. Azokat, akik háború kirobbantása mellett vannak, s így akarják a szocialista forradal­mat megvalósítani, Vlagyimir Iljics Lenin őrülteknek és provokatőröknek nevezte. A nemzetközi forradalom ér­deke nem kívánja, hogy a végcél há­borúval legyen elérve. Le kell szögez­nünk, hogy a szocializmus létérdeke a béke, és ezért a szocialista orszá­gok kormányai mindent megtesznek a háborús összecsapások elkerülésére. Ami a két világrendszer közötti nemzetközi osztályharcot illeti, Leo­­nyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kom­munista Pártjának főtitkára, a szovjet állam létrejöttének 50. évfordulóján tartott beszédében leszögezte, hogy a párt mindig abból indult és Indul ki, hogy az osztályharcot politikai, Ideo­lógiai és gazdasági síkon tovább kell folytatni a kizsákmányolók ellen. Másképp ez nem is lehet, mert a szo­cializmus és a kapitalizmus osztály­céljai ellentétesek és kibékíthetetle­­nek. Azonban arra törekszünk, hogy a történelmileg elkerülhetetlen harc ne vezessen olyan konfliktusokhoz, ame­lyek véres háborúkat Idéznének elő. Óriási nyereség lesz ez az összes bé­keszerető emberek számára. A népek és nemzetek közötti békés egymás mellett élés elve nem csök­kentheti az egyes világrészekben, va­lamint a nemzektözi porondon folyó osztályharc mértékét. Ez a harc a fej­lődés következménye. A kapitalizmus az ő ellentmondásokat szülő rendsze­Harminc évvel ezelőtt október 12-én Lenino városka mellett a német meg­szállók elleni kemény harcban szüle­tett a Lengyel Néphadsereg. A Kos­ciuszko Tadeusz nevű I. hadtest a szov­jet katonákkal együt győzelmes harc­ban szétverte a fasiszta ^hordákat. E győzelem évfordulóját a Lengyel Népköztársaság polgárai minden év­ben megünneplik. Ekkor kezdődött a lengyel nép életében az a forradalmi átalakulás, amely meghatározta a má­sodik világháború utáni útját. Az első lengyel katonai egység már 1943 májusában létrejött a Szovjet­unió területén. A szovjet kormány minden támogatást megadott a len­gyel hazafiak katonai kiképzéséhez. A Kosciuszko hadtest egységei lelke­sedéssel készültek az első tűzkereszt­ségre. Szeptember 23-án azt a felada­tot kapták, hogy a fasiszta hadsere­get kisebb-nagyobb rajtaütésekkel nyugtalanítsák. Végre eljött a várva­­várt nap, és 1943. október 11-én Zyg­­munt Berling tábornoktól megkapták a napi parancsot, amely így szólt: „végre eljött az idő, hogy összemér­hetjük erőnket azokkal a barbár fa­sisztákkal, akik lemészárolták leg­jobb hazafiainkat, gyerekeinket, asz­­szonyainkat, lerombolták városainkat, falvainkat. Előttünk a szent cél, meg kell semmisítenünk a gyilkosokat. A fasiszták holttestein keresztül vezet az út Lengyelországba.“ Reggel hat órakor alapos tüzérségi előkészítés után 1943. október 12-én indult Lenino mellett a nagy támadás. Két napig tartott az ádáz küzdelem, amelyben a fasiszták érzékeny vesz­teségeket szenvedtek. Berling Zygmunt lengyel tábornok vezetésével a lengyel egységek még egy egész sor győzelmes akciót haj­tottak végre a felszabadító harcok­ban. A második világháború befeje­zése felé már 600 ezer lengyel katona harcolt a frontokon. A szovjet hadse­reg hadműveleteit 400 ezer lengyel hazafi támogatta, 200 ezren pedig a nyugati frontszakaszokon küzdöttek a fasiszták ellen. Lengyel partizánok harcoltak a Szovjetunióban, Jugoszlá­viában, Franciaországban, Olaszor­szágban, Belgiumban és a Szlovák Nemzeti Felkelésből is ugyancsak ki­vették a részüket. A Lengyel Néphadsereg a közös el­lenség elleni harcban született és egységeit azóta is a proletár interna­cionalizmus szellemében neveli. Ez a jól felszerelt hadsereg szilárd része a varsói szerződésbe tömörült had­erőnek, és bármikor kész megvédeni szocialista hazáját és a vele szövetsé­ges szocialista országokat is az eset­leges imperialista katonai támadás ellen. —jmö— révei kibékíthetetlen osztályellenté­teket szül a kizsákmányolók és a ki­zsákmányoltak között. Ezzel egyide­jűleg azonban objektív feltételeket nyit a népek számára egy új, igazsá­gos társadalmi rendszer felé. Lenin szerint a szocializmus csírái megta­lálhatók a halódó kapitalista rend­szerben. A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet szükségességét a széles tömegek egyre nagyobb része tudato­sítja. A szociális reformokért küzdő harcosok száma egyre jobban gyara­podik. A másik oldalon viszont ter­mészetes, hogy a kizsákmányoló osz­tály kiváltságos helyzetét igyekszik örökre megőrizni. Ebből adódik az osz­tályharc elkerülhetetlensége, amely­nek egyik formája a politikai sztrájk­­megmozdulások, amelyekben a kapi­­telista országok tízmilliói vesznek részt. Az antikommunizmus ideológusai újabban kétségeket igyekszenek kel­teni a békés egymás mellett élés poli­tikája ellen, amelyet a Szovjetunió a jelenlegi helyzetben a többi szocia­lista országokkal együtt folytat. Azzal érvelnek, hogy a kommunisták az ideológiai harcban minden mérsék­lődést elutasítanak. Azonban a nem­zetközi burzsoáz a sem hátrál meg egy percre sem a tudományos kom­munizmus tézisei előtt, ellenkezőleg minden percben kérlelhetetlen harcot folytat ellene. Tehát ideológiai síkon az egyik részről sincs megalkuvás, azonban ez nem jelenti a társadalmi és gazdasági közeledés, békés egymás mellett élés sutba dobását. A kommunisták energikusan védik elméletüket, mint az egyedüli tudo­mányos világnézetet, amely kiejezl az összes dolgozók létérdekeit. Ez az Ideológia nem társítható semmilyen más reakciós elméletekkel. A kompro­misszum teljesen kizárt. APN Békés verseny és az osztályharc

Next

/
Oldalképek
Tartalom