Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-10-13 / 41. szám
2 i í SZABAD FÖLDMŰVES 1973. október 13, Harminc éves a Lengyel Néphadsereg Az agresszor nem nyugszik 3omrnen tár и ziE Már az elmúlt hetekben hírek érkeztek arról, hogy az izraeli fegyveres erők csapatösszevonásokat hajtanak végre az arab országok határai mentén. A nagyarányú izraeli hadgyakorlatok arra engedtek következtetni, hogy az agresszor újabb támadásra készül. A jóslások bekövetkeztek, mert az izraeli hadsereg megtámadta a szíriai és egyiptomi katonai egységeket. A harcok már az első órákban rendkívül hevesek voltak és a hadműveletek jelentős emberi és anyagi veszteségeket okoztak. A harcok különösen a Szuezi-csatorna mentén és a Golan-fennsikon érték el tetőfokukat. A közelkeleti helyzet rosszabbodása, a harcok kiújulása felkeltette az egész világ figyelmét. ENSZ-körökben Is nagy meglepetést keltettek az öszszecsapások. Hírügynökségek beszámolnak arról, hogy Izrael nem véletlenül ragadtatta el magát újabb területhóditási akciókra. Az Amerikai Egyesült Államok kormányának nyilatkozata messzemenő támogatásáról biztosítja Izraelt és ennek bizonyítékaként máris repülőgép anyahajókat és más hadihajókat rendelt a közelkeleti térségbe. A nyilatkozat azt állítja, hogy Izrael nem köteles visszaadni a hatnapos háborúban elrabolt arab területeket. Ezzel szemben a szovjet kormány nyilatkozata világosan leszögezi, hogy az arab országok harca jogos az elrabolt területek visszaszerzéséért, és hangsúlyozza, hogy a jelenlegi helyzetért teljes mértékben az izraeli kormányt terheli a felelősség, mivel a mostani események az izraeli agreszszió következményei. A szovjet kormány hangsúlyozta, hogy továbbra is támogatja az arab népek igazságos harcát és elftéli Izrael hódító politikáját. A leghatározottabban támogatja az arab országok jogos követelését, hogy felszabaditsák az 1967-ben Izrael által megszállt arab területeket. A közel-keleti térségben tehát a világimperializmus jóvoltából ismét vér folyik. Dgy látszik, Izrael nem elégedett meg az eddigi bekebelezett arab területekkel, sőt fokozódott étvágya és újabb háborús kalandra szánta el magát. A világ haladó erői messzemenően elítélik az izraeli reakció újabb gaztettét és követelik, hogy az agreszszor nyerje el példás büntetését, és a támadó csapatok vonuljanak vissza az 1967 június előtti határok mentére. Az arab országok erkölcsi, anyagi és katonai támogatást nyújtanak a harcoló Egyiptomnak és Szíriának és diplomáciai úton is küzdenek, hogy a palesztin nép újra visszanyerhesse hazáját, az agresszor pedig vonuljon vissza régi országhatárai mögé. Tény, hogy a világimperíalizmus közel-keleti akciója kedvezőtlenül befolyásolja a nemzetközi kapcsolatokban észlelhető enyhülést. Remélhető, hogy a békeszerető erők nyomására végülis olyan nemzetközi döntések születnek, amelyek megfékezik az agresszort és igazságot szolgáltatnak a sokat szenvedett arab népeknek. Köszöntjük az NDK népét A Német Demokratikus Köztársaság dolgozó népe a napokban ünnepelte a szocialista állam létrejöttének huszonnegyedik évfordulóját. Ebből az alkalomból Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, Ludvik Svoboda, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke, és Ľubomír Štrougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke üdvözlő táviratot küldött Erich Honeckernek, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága első titkárának, Willi Stophnak, az NDK Államtanácsa elnökének, és Horst Sindermann elvtársnak, az NDK Minisztertanácsa elnökének. A táviratban a csehszlovák nép nevében jókívánságaikat és szívélyes üdvözletüket küldik a szocializmust építő német állam polgárainak. Hangsúlyozzák, hogy az első német munkásparaszt állam a Német Szocialista Egységpárt vezetésével a szocialista országokkal való internacionalista szövetségben sikerrel küzdötte le az országépités kezdeti nehézségeit. A dolgozó nép egységét nem tudták megbontani az imperialisták által támogatott reakciós erők sem. Az NDK népe ma szilárdan halad a szocialista fejlődés útján. A belföldi sikerek mellett egyre jobban Javulnak nemzetközi kapcsolataik is .Amíg egy évvel ezelőtt a fiatal német államnak 31 országgal volt diplomáciai kapcsolata, ma már 94 állam ismerte el létjogosultságát. Az NDK nemzetközi tekintélyét növeli, hogy az ENSZ tagállama lett. Ezzel megszűnt a ránehezedő imperialista nyomás, amelynek az ország nemzetközi elszigetelése volt a célja. A virágzó szocialista államnak egyre jobban javulnak a külkereskedelmi kapcsolatai is. Nagy részt vállalt a szocialista országok közötti integrációs kapcsolatokban is. Hazánkkal például hetven szakosítási és kooperációs egyezmény alapján 1700 terméket állít elő közösen. De a többi szocialista országokkal is hasonló gyümölcsöző együttműködést folytat. Ne szólj szám, nem fáj fejem... A személyvonat lassan döcögött. Az egyik fülkében borgőzös emberek vitatták a világ sorát. Mellettük szerényen húzódott meg egy kopottas ruhás, aranykeretes szemüvegű, vézna emberke. A dáridózók rá sem hederltettek, mert a hetedik menyországban érezték magukat. Amikor megtárgyalták a világ gondját-baját, házuk táját kezdték söpörni. Nyomdafestéket nem tűrő jelzőkkel illették az üzem vezetőit, akik állandóan sarkallják őket. „Engem bizony nem fognak kifacsarnil“ emelte fel a szavát a gömbölytí képű. ,A múlt héten is csak három napot dolgoztam rendes műszakban, a többin pedig csak úgy tiszteletből bemutatkoztam és máris odébb álltam. Így kell ezt csinálni, gyerekek. Egy „lityi“ bor a mesternek, a másik a kapusnak, azután éli az ember a világát.“ A többiek nagyot nevettek a dundi „bölcselkedésén“. A hórihorgas újabb hasonló eseteket hozott élő. „Az volt a vicc, gyerekek, amikor három hónapig csak az előlegért meg a fizetésért jártam be az üzembe. És csodák csodája, senkinek sem hiányoztam.“ A harcsa bajúszú kuncogva mondta: „Tudtunk az esetről. Az egyik vezető tíz üveg pezsgőt vesztett miattad. Ugyanis fogadtak az igazgatóval, hogy a részlegvezetők nem veszik észre távolmaradásodat.“ A kopott ruhás erre a beszélgetésre egy kicsit hegyezni kezdte a fülét, de még akkor nem remélte, hogy milyen értékes „anyaghoz“ jut. A dagi titokzatos arccal közölte a gyár új termékeinek gyártási módszereit. Csak néhány foszlány jutott az idegen fülébe, de ez már elég volt neki. Pár nap múlva a munkásszállás mellett lévő borozóban a három jókedvű emberhez két megnyerő külsejű idegen ült. Először bocsánatot kértek a zavarásért, majd udvariasan megkérdezték, hogy fizethetnek-e egy-egy kör sört és pálinkát. Az ital szerelmesei nem tiltakoztak. Eleinte szépen folyt a beszélgetés és annyira összemelegedtek, hogy a társalgást már Napóleon konyak mellett az egyik bárban folytatták. Az üzem dolgozóinak akkor fagyott arcára a mosoly, amikor a dínom-dánomozás után mulattató társaik az új termékek gyártási folyamata felől érdeklődtek tőlük. Kerek-perec megmondták, hogy újabb adatokat akarnak, és ha nem nyilatkoznak, följelentik őket a belügyminisztérium szerveinél a vonatban elfecsegett titkokért. A megrémült dolgozók engedelmesen szót fogadtak, az egyik nyugati kémszervezet ügynökeinek. Az esetet el is felejtették volna, ha egy szép napfényes délutánon újabb látogatók nem jelentkeznek. De ezek már nem fizettek egy korsó sört sem, hanem egyenesen a tárgyra térve közölték velük, hogy államtitok elfecsegése miatt mindhármukat előzetes letartóztatásba helyezik. (Külföldi hírforrásokból ugyanis megtudták az államtitok árulóinak nevét.) Ilyen és hasonló módszerekkel dolgoznak hazánkban a nyugati országok ipari kémei. Több esetben lényegtelennek látszó kijelentésekből következtetnek és más forrásokkal kiegészítve szerzik meg az államtitkokat. Pontosan, rendszeresen dolgoznak és sajnos, nagy segítségükre vannak a felelőtlen, többnyire borgőzös locsogók, akik már csak akkor bánják tettüket, amikor már késő. A nemzetközi problémák erőszakos úton való megoldását egyre jobban kizárják a tárgyalások és az egyezmény-sorozatok. Azonban a világimperializmus nem akar békét, és főleg nem akor belenyugodni abba, hogy a szocialista országok eredményesen építik kizsákmányolástól mentes szocialista rendszerüket. Ezért fokozzák a diverziós cselekményeket és a kémakciókat. Mindenhová beférkőznek, ahova csak lehet. Államtitkok megszerzésével igyekszenek megtorpedózni ígéretesen alakuló világkereskedelmünket. Sokszor egy-egy kis hír, ártatlannak látszó fecsegés több millió deviza-korona kárt okozhat népgazdaságunknak. Sokszor értékes, becsületesen dolgozó polgárokat kell megbüntetnünk, mert könynyelműségük miatt, törvénybe ütköző dolgokat követnek el. Nagyon igaz az a közmondás, hogy ne szólj szám, nem fáj fejem. Beszéljünk a társadalmi és termelési problémákról, az üzemek vagy tömegszervezetek gyűlésein, az utazást pedig kellemes társalgással töltsük. Sose kérkedjünk azzal, hogy mit gyártunk üzemünkben és főleg arról ne beszéljünk, amivel kapcsolatban vezetőink megmondták, hogy nem tartozik illetéktelenekre. Jól jegyezzük meg magunknak, hogy mindannyian gazdák vagyunk ebben az országban, ezért az általunk létrehozott javak fölött éberen őrködjünk. (balia) A politikai légkör az egész világon észrevehetően enyhült. A negyedszázados hidegháború Jéghegyei olvádoznak és helyet adnak a nemzetközi feszültség mérséklődésének. A szovjet—nyugatnémet, a lengyel-nyugatnémet szerződések megkötése, valamint Nyugat-Berlin státusáról aláírt négyhatalma egyezmény, a Német Demokratikus és a Német Szövetségi Köztársaság közötti kapcsolatok rendezése, a csehszlovák és nyugatnémet államközi kapcsolatokban észlelhető mérsékelt javulás, a Szovjetuniónak Franciaországgal és az Egyesült Államokkal való együttműködésének pozitív vonásai, a Szovjetunió és az USA egyezményei a rakétaelhárító fegyverek, valamint a stratégiai egyverek korlátozására, a nukleáris háború elkerülésére, az európai biztonsági értekezlet első szakasza, ezek mind, mind olyan tények, amelyek a nemzetközi helyzet javulására engednek következtetni. A szocialista országok kommunista és munkáspártjainak nemrég megtartott krími találkozója iš megállapította, hogy a különböző rendszerű államok békés versengése egyre szélesebb •elismeréssel találkozik. A szocialista és kapitalista országok között létrejött kölcsönös előnyökön alapuló gazdasági kapcsolatok szintén egyengetik a népek és nemzetek békés egymás mellett élésének útját. Jelenleg olyan kedvező feltételek alakultak ki, amelyek nyomán konkrét lépések történhetnek a béke megszilárdítása és a nemzetek biztonsága érdekében. Elmúlt az az idő, amikor a kapitalista uralkodó körök a békés versenfés elvei fölött lrőnlkusan mosolyogtak és a kommunisták taktikájának minősítették. A Times-Herald című amerikai lap még 1949-ben Is azt állította. hogy a kommunisták alaptörvénye a kapitalizmus elleni globális háború, amellyel el akarják érni a szocialista eszmék világuralmát.“ Ez az állítás durván eltorzítja a kommunisták igazi gondolatát. A szovjet állam megszületése után már az első napokban meghirdette külpolitikai irányvonalában a kapitalista országokkal való békés versengést. Nem a Szovjetunió hibája, hogy már kétszer kellett védenie életre való jogát az imperialisták által rákényszerített véres háborúkban. Amikor a Szovjetunió nagyhatalommá vált, — mégpedig olyan helyzetben, amikor a világon különböző rendszerű országok léteznek — épp a békés egymás melltett élés politikájával szilárdult meg helyzete. A szovjet vezetők felismerték, hogy jelenleg ez az egyedüli helyes út, mert az együttélés elvének eldobása, borzalmas háborúkhoz, száz és százmillió ember halálához, egész országok pusztulásához és a civilizáció megsemmisítéséhez vezetne. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusa lényeges fordulatot hozott a nemzetközi kapcsolatokban. A kongresszuson megfogalmazott határozat fő célja örökre kizárni a háború lehetőségeit. A vitás kérdéseket és a felmerülő problémákat diplomáciai úton, a tárgyaló asztalok mellett kell rendezni. Természetesen feltehetnénk a kérdést, hogy a békés egymás mellett élés politikája vajon nem megy-e a kizsákmányolók ellen folytatott osztálypolitika rovására. A szocialista és kapitalista országok közeledése nem jelentbe az osztályharctól való teljes eltérést. A gyakorlat azt mutatta, hogy éppen ellenkezőleg, a munkásosztály a kapitalista rendszerei országokban még jobb feltételek mellett küzdhet a kizsákmányolók nyomása ellen. Az osztályharc alapja mindenkor a polgároknak a társadalmi javakhoz való viszonyától függött. Mivel léteznek hatalmas vagyonokkal rendelkező kapitalisták és teljesen nincstelen munkások, elkerülhetetlenek az összetűzések épp a javak elosztása miatt. A munkásosztálynak jelenleg is az a célja, hogy a harc különböző formáival megszüntesse az embernek ember által való kizsákmányolását, a különböző szociális elnyomást és a hatalom átvétele után felépíteni a kizsákmányolástól mentés szocialista rendszert. E cél elérése nem érhető el álhatatos, mindennapi osztályharc nélkül úgy ideológiai, valamint gazdasági szakaszon. Más kérdés, hogy az osztályharcot a helyzetnek megfelelően különböző módon és eltérő módszerekkel folytassuk. A szocialista világrendszer létrejötte után jelentősen kiszélesedett a nemzetközi munkásosztály lehetősége a nemzeti függetlenségi, valamint a szociális küzdelmek porondján. A szocialista országok dolgozói szent és internacionalista kötelességüknek tartják a szabadságért, a függetlenségért, a szociális átalakulásért küzdő népek sokoldalú segítségét. Ezt bizonyítja a szocialista országok óriási segítsége, amikor a vietnami nép Dávid és Góliát harcát vívta az amerikai imperializmus ellen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szocialista országoknak érdekük lenne a kapitalista országokkal való háború. Azokat, akik háború kirobbantása mellett vannak, s így akarják a szocialista forradalmat megvalósítani, Vlagyimir Iljics Lenin őrülteknek és provokatőröknek nevezte. A nemzetközi forradalom érdeke nem kívánja, hogy a végcél háborúval legyen elérve. Le kell szögeznünk, hogy a szocializmus létérdeke a béke, és ezért a szocialista országok kormányai mindent megtesznek a háborús összecsapások elkerülésére. Ami a két világrendszer közötti nemzetközi osztályharcot illeti, Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára, a szovjet állam létrejöttének 50. évfordulóján tartott beszédében leszögezte, hogy a párt mindig abból indult és Indul ki, hogy az osztályharcot politikai, Ideológiai és gazdasági síkon tovább kell folytatni a kizsákmányolók ellen. Másképp ez nem is lehet, mert a szocializmus és a kapitalizmus osztálycéljai ellentétesek és kibékíthetetlenek. Azonban arra törekszünk, hogy a történelmileg elkerülhetetlen harc ne vezessen olyan konfliktusokhoz, amelyek véres háborúkat Idéznének elő. Óriási nyereség lesz ez az összes békeszerető emberek számára. A népek és nemzetek közötti békés egymás mellett élés elve nem csökkentheti az egyes világrészekben, valamint a nemzektözi porondon folyó osztályharc mértékét. Ez a harc a fejlődés következménye. A kapitalizmus az ő ellentmondásokat szülő rendszeHarminc évvel ezelőtt október 12-én Lenino városka mellett a német megszállók elleni kemény harcban született a Lengyel Néphadsereg. A Kosciuszko Tadeusz nevű I. hadtest a szovjet katonákkal együt győzelmes harcban szétverte a fasiszta ^hordákat. E győzelem évfordulóját a Lengyel Népköztársaság polgárai minden évben megünneplik. Ekkor kezdődött a lengyel nép életében az a forradalmi átalakulás, amely meghatározta a második világháború utáni útját. Az első lengyel katonai egység már 1943 májusában létrejött a Szovjetunió területén. A szovjet kormány minden támogatást megadott a lengyel hazafiak katonai kiképzéséhez. A Kosciuszko hadtest egységei lelkesedéssel készültek az első tűzkeresztségre. Szeptember 23-án azt a feladatot kapták, hogy a fasiszta hadsereget kisebb-nagyobb rajtaütésekkel nyugtalanítsák. Végre eljött a várvavárt nap, és 1943. október 11-én Zygmunt Berling tábornoktól megkapták a napi parancsot, amely így szólt: „végre eljött az idő, hogy összemérhetjük erőnket azokkal a barbár fasisztákkal, akik lemészárolták legjobb hazafiainkat, gyerekeinket, aszszonyainkat, lerombolták városainkat, falvainkat. Előttünk a szent cél, meg kell semmisítenünk a gyilkosokat. A fasiszták holttestein keresztül vezet az út Lengyelországba.“ Reggel hat órakor alapos tüzérségi előkészítés után 1943. október 12-én indult Lenino mellett a nagy támadás. Két napig tartott az ádáz küzdelem, amelyben a fasiszták érzékeny veszteségeket szenvedtek. Berling Zygmunt lengyel tábornok vezetésével a lengyel egységek még egy egész sor győzelmes akciót hajtottak végre a felszabadító harcokban. A második világháború befejezése felé már 600 ezer lengyel katona harcolt a frontokon. A szovjet hadsereg hadműveleteit 400 ezer lengyel hazafi támogatta, 200 ezren pedig a nyugati frontszakaszokon küzdöttek a fasiszták ellen. Lengyel partizánok harcoltak a Szovjetunióban, Jugoszláviában, Franciaországban, Olaszországban, Belgiumban és a Szlovák Nemzeti Felkelésből is ugyancsak kivették a részüket. A Lengyel Néphadsereg a közös ellenség elleni harcban született és egységeit azóta is a proletár internacionalizmus szellemében neveli. Ez a jól felszerelt hadsereg szilárd része a varsói szerződésbe tömörült haderőnek, és bármikor kész megvédeni szocialista hazáját és a vele szövetséges szocialista országokat is az esetleges imperialista katonai támadás ellen. —jmö— révei kibékíthetetlen osztályellentéteket szül a kizsákmányolók és a kizsákmányoltak között. Ezzel egyidejűleg azonban objektív feltételeket nyit a népek számára egy új, igazságos társadalmi rendszer felé. Lenin szerint a szocializmus csírái megtalálhatók a halódó kapitalista rendszerben. A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet szükségességét a széles tömegek egyre nagyobb része tudatosítja. A szociális reformokért küzdő harcosok száma egyre jobban gyarapodik. A másik oldalon viszont természetes, hogy a kizsákmányoló osztály kiváltságos helyzetét igyekszik örökre megőrizni. Ebből adódik az osztályharc elkerülhetetlensége, amelynek egyik formája a politikai sztrájkmegmozdulások, amelyekben a kapitelista országok tízmilliói vesznek részt. Az antikommunizmus ideológusai újabban kétségeket igyekszenek kelteni a békés egymás mellett élés politikája ellen, amelyet a Szovjetunió a jelenlegi helyzetben a többi szocialista országokkal együtt folytat. Azzal érvelnek, hogy a kommunisták az ideológiai harcban minden mérséklődést elutasítanak. Azonban a nemzetközi burzsoáz a sem hátrál meg egy percre sem a tudományos kommunizmus tézisei előtt, ellenkezőleg minden percben kérlelhetetlen harcot folytat ellene. Tehát ideológiai síkon az egyik részről sincs megalkuvás, azonban ez nem jelenti a társadalmi és gazdasági közeledés, békés egymás mellett élés sutba dobását. A kommunisták energikusan védik elméletüket, mint az egyedüli tudományos világnézetet, amely kiejezl az összes dolgozók létérdekeit. Ez az Ideológia nem társítható semmilyen más reakciós elméletekkel. A kompromisszum teljesen kizárt. APN Békés verseny és az osztályharc
