Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-10-06 / 40. szám

(Folytatás az 1. oldalról.] kiskutya papit kap tőle. Mit csinál a kutyus? „Ham-ham“ telel a gyermek feltett kérdé­sünkre. A gyermek tehát a jó érzésekkel egybekötve játék­­közben játszva tanulja meg a szavakat és köti össze monda­tokká. A kutya mint értékes játék szerepel a gyermek életé­ben, amely játék célja, mint tudjuk a türelemre, engedé­kenységre szoktatás, a bátor­ságra, találékonyságra, önálló­ságra való nevelés. Az értelem és kedély fejlesztésével a test a lélek egészséges fejlődésének megalapozója. A játéknak nagy jelentősége van testi, értelmi és erkölcsi szempontból. Testi szempontból a kutya mint játéktárs a gyermek testi fejlődését, közelebbről a moto­rikus rendszer fejlődését segíti elő, felfrissíti mozgáskomplexu­mát, ügyességre és magabiztos­ságra neveli őt. Mindezzel együtt fokozódik a gyermek ébersége és a figyelemre való felkészültsége. Az értelmi fejlődés szempont­jából a gyermek ismereteit gya­rapítja. Képzeletének nevelő eszköíe. Erkölcsi szempontból a ku­tyával való foglalkozás azért fontos; mert a gyermek játszás közben alakul át, szinte észre­vétlenül lesz a félénk gyermek­ből bátor, a vakmerőből óvatos, a hevesből higgadtabb, a csen­desből élénkebb, a lassúbból ♦2* *j* »J» «2» .3. *з* «2» *3« «3» *3* *1* *3« Gyermek mozgékonyabb, az egykéből tár­sas pajtás. Az egoista vonások teljesen elmosódnak a gyermek természetében. Mindezen požití-' vumok benne foglaltatnak a gyermek és a kutya egymáshoz való viszonyában, amelyek igen fontos szerepet játszanak á gyermek testi-lelki fejlődésé­ben. Mindezen felsorolt jótulaj­donságok alapján támogatnunk kell a gyermek kutyához való vonzalmát. Természetesen min­den barátságnak van egy bizo­nyos határa. Megengedjük, hogy a gyermek játsszon a kutyával, örüljön neki^de nem engedjük, hogy a kutya nyalja-falja kis játszópajtását, ágyába feküd­jön és eledelét megossza velú tányérjából. Amíg a gyermek nem tud önállóan járni — csú­­szik-mászik — a földön, foko­zott figyelemmel kísérjük a ba­rátságot. Miért van szükség óvatosságra? Azért, mert a ku­tya harap. Veszélyes lehet fő­leg a feléje közeledő idegenek­re. De nem minden kutya harap és nem minden körülmények között. Az őrző védő kutya öröklött tulajdonsága a támadási és ha­­rapási ösztön, mert szüksége van rá, hogy megfélemlítse, fel­♦3* *3« *** *1* *3* «3* «3* ♦> «2* *2« *2< és kutya tartóztassa ellenfelét. Ezeknél a kutyáknál ezeket a tulajdon­ságokat igyekszünk csiszolni, támogatni a kiképzés során. A házőrző kutya szintén megtá­madja a háztájra belépő isme­retlent. Ez természetes dolog, mert ösztöne azt diktálja, hogy az idegent meg kell ugatni. De ezeket az ösztönöket irányítani kell, Ebből ered, hogy minden kutyát nevelni lehet arra, hogy mit szabad és mit nem. Nemcsak az őrző-védő kutyák támadnak. Minden kutyában megvan az ősi ösztön és meg­történhet, hogy még saját gaz­dáját is megtámadja, ha meg­veri őt, vagy durván bánik ve­le. Tehát amikor a kutyához közeledünk, legyünk jnindig -óvatosak. Kell, hogy cselekede­teinkkel irányítsuk kutyánk életmegnyilvánulásait. Mindig inkább kenyeret, mint követ dobjunk feléje. A veszett kutya harapása mindig a fennálló kóros álla­potból ered, amely megváltoz­tatja a beteg kutya idegrend­szerét. Ezt a betegséget meg­előzhetjük, ha kutyánkat rend­szeresen beoltatjuk veszettség ellen. A kutya parazitás megbetege­déséről és az emberre való át­♦2« *j> *2« .3. «2* «2* »2* *t* ♦> «з* «j* vitel lehetőségéről már szám­talan cikk látott napvilágot, amelyekben tudós professzorok nyilatkoztak és minimálisnak tételezik fel ezen veszély lehe­tőségét. Tisztán, jó higiéniai körülmények között tartsuk kis barátainkat. Rendszeresen ada­goljunk féregelhajtő szereket, ahogy azt az állatorvosi tanács előírja. Mindig tudnunk kell, hogy mennyit engedhetünk meg ma­gunknak kutyánkkal szemben. Mindezeket szem előtt tartva csökken a fennálló veszély lehe­tősége és több a pozitív érték, amely a gyermek—kutya barát­ságból ered. Nem szabad félteni gyerme­keinket kis négylábú barátaink­tól, de óvatosnak lenni mindig megéril A kutya mégis csak ál­lat és mi emberek vagyunk. Ezért nekünk kell irányítani kutyánk életmegnyilvánulásait, s már kiskorától lehetőséget kell 'neki adnunk, hogy megis­merkedjen az emberekkel és szokásaikkal, ami nevelő hatás­sal van reá. Ezzel elérjük, hogy a kutya bizalmas lesz velünk szemben, nem idegenkedik tő­lünk, s bizonyos intelligenciára tesz szert. Ne fékezzük tehát gyermekeink kutyához való vonzalmát, de ha lehet, akkor felügyeletünk alatt játsszon és örüljön játszótársának, a kutyá­nak. MUDr. Mészáros Sándor, Pohronský Ruskov (Oroszka] ♦2« *2* ♦> »3* «2* *2* *2* ♦»* *3* Ш0ШШ tE&ricLcyh + A baromfitenyésztő a napi tojáshozamot október elsejével kezdődően feljegyzi, mivel ek­kor kezdődik az új tenyésztői év. Tekintettel arra, hogy egyes idősebb tyúkok vedlése még tart, szükséges, hogy a tenyész­tő ásványi anyagokat juttasson a takarmányba, mert ezzel meg­gyorsítja a toliképzést és a to­jáshozamot kellő színvonlon tartja. # A lúdtenyésztő már las­sanként kiválasztja az új törzs­­állomány egyedeit. Főleg új gú­nárt kell szereznie, még mielőtt a párzás időszaka bekövetkezik, mivel előfordulhat, hogy a lu­­dak a gúnárt nem fogadják be maguk közé. Amennyiben októ­berben még tart a meleg őszi időjárás, harmadszor is megko­paszthatjuk a ludakat. О A kacsatenyésztő ugyan­csak kialakítja a következő évi törzsállományt. A kacsatenyé­szetben és a lúdtenyészetben egyaránt elég időt kell szentel­ni a tisztaság és az összes hi­giéniai alapelvek érvényesítésé­re. Ez alkalommal is hangoztat­ni kell, hogy amint helytelen a kacsákat egy kifutóban tartani a tyúkokkal, ugyanúgy helyte­len ludakat tartani közös kifu­tóban a kacsákkal. ■ A házinyúltenyésztő álla­tait felkészíti a közeledő téli idősszakra. A nyúlketrec és az egész felszerelés tisztítása és dezinfekciója a nyúltartó ter­mészetes feladata. Ilyenkor már készenlétben kell álljon a tél folyamán szükséges különféle takarmány, hogy ilyen jellegű gondok nélküli nézhessen elé­be a télnek. Fontos szerepet tölt be a takarmány tárolásának módja, mert ha ez nem megfelelő, megromlik a nagy igyekezettel összegyűjtött takarmánykészlet, ami veszélyeztetné a tenyészet fenntartását. Októberben kezdő­dik a kiállítási időszak, ezért a fiatal állományt jól elő kell ké­szíteni, hogy külemi jelei és te­­nyészértéke megfelelően érvé­nyesüljenek. Kellő mennyiségű szemestakarmány jó hatást gya­korol a szőr színezetére és fé­nyességére, ami igen fontos a házinyúl kiállításon történő ér­tékelésekor. Elkerülhetelenül szükséges a ketrec tisztántar­tása, mivel az elszíneződött lá­bak és hastáj a bírálat folya­mán jelentős pontveszteséget okozhat, ami egyben rosszabb értékelést jelent. Ebben az idő­szakban végezteti el a tenyész­tő nyulai állategészségügyi vizs­gálatát, főleg avégett, nehogy az állományban kokcidiózis for­duljon elő. ф A galambtenyésztő nemek szerint válassza szét állatait, amennyiben ezt még nem tette volna meg. A galambok ugyan­csak a kiállítási idény előtt áll­nak, amelyre ezen szárnyaso­kat kellőképpen fel kell készí­teni. Egyebeken kívül az álla­tok higiéniájával is törődni kell. A galambokon gyakran megjelennek különféle élősdiek, ami egy kiállításra kerülő állat esetében nem fordulhat elő. Ezt ugyanis a bírálóbizottság a pontértékben szigorúan kifeje­zésre juttatja, még akkor is, ha különben az állat különösen ér­tékes. Ezért a tisztaság betar­tása az első helyen szerepeljen. ф A kecsketenyésztő a telje­sítményellenőrzésbe sorolt ál­latainak ebben a hónapban is különös gondot szentel. Az Uzekedés időszaka ekkor éri el tetőfokát. Amennyiben ezt az időjárás megengedi, legeltetjük az állatokat, feltéve, hogy ren­delkezésre áll még valamiféle zöldtakarmány. Tekintettel az éjjeli lehűlésre, ilyenkor a kecskék már nem hagyhatók a kifutóban, ezért gazdájuk istál­lóba tereli állatait és az abla­kokat nyitva hagyja. A tejelé­­kenység fokozatosan csökken. ф Az egzotikus madarak te­nyésztője serénykedik, mivel szárnyasai a tenyészév befeje­zéséhez értek. Ät kell helyezni őket a volierből a kisebb benti ketrecekbe, ahol majd áttelel­nek. A tenyésztő részére ez több munkát jelent, mivel a ketrecek kis térsége hamarább szennyeződik. A ketrecekbe semmilyen kis bódécskákat nem szabad elhelyezni, mert a ma­darak tojni kezdenének a kike­lés reménye nélkül. jjc A kanárimadarak tenyész­tője a fiatal hímeket már kis­méretű ketrecekbe helyezte, amelyekben fokozatosan elsajá­títják az énekművészetet. Min­den hím külön kalitka lakójává vált és kezdetben kölcsönösen látják egymást. Később a kalit­kák közé karton választófalak kerülnek, hogy a madarak köl­csönösen ne zavarják egymást és kizárólag az éneklésre össz­pontosítsák figyelmüket. Takar­mányukból ezen időszakban nem hiányozhat a repce, a ken­dermag, a kanáriköles, a hán­tolt zab és egy kis mák. Állan­dó figyelemmel kell kisérni a fiatal hímek éneklését, s a hi­­bázókat szükséges idejében el­távolítani. —ar— anyag szükségletéről nátriumot tartalmaz, amelynek folyamatos pótlását a természe­tes — elsősorban növényi ere­detű — takarmányok nem pó­tolják. Abban az esetben mér­sékelni kell az eleség 0,5 száza­lékos konyhasó tartalmát, amennyiben sóval konzervált hús- vagy hallisztet is tartal­maz a takarmánykeverék. Már kisebb só túladagolása is fölös­legesen többlet víz felvételére készteti az állatokat és a tartós sőfogyasztás halálos mérgezés okozója lehet. Kivételt képez az az eset, amikor a csirkék vagy a tojók tollzatuk csipke­désével feltűnően nyugtalanít­ják egymást. Ennek leküzdésére jó hatással alkalmazható a 2 százalékos sóadagolás, amit egy-két napos kúrával be is kell fejezni. A folyamatos ivóvíz­­ellátás ebben az esetben foko­zottabb gondoskodást követel, mert az ivóvíz nélkülözése ha­lálos kimenetelű mérgezés oko­zója lehet. Sőmérgezés esetében bágyadtság, aluszékonyság, has­menés észlelhető, majd ideg­­rendszeri bántalmak közepette pusztulnak el az állatok. A ta­karmány sókiegészítéséhez min­den esetben finomra őrölt kony­hasót használjunk. 5. Klór Az emésztéshez szükséges só­savat a mirigyes gyomor miri­gyei, elsősorban kloridokból termelik. A sav-bázis egyensúly megtartásában is fontos szere­pet tölt be. Ha zavartalan az állatok kálium és konyhasó el­látása, úgy nem kell külön gon­dot fordítani a klórszükséglet fedezésére. 6. Kén Tisztában kell lenni azzal, hogy a baromfi szervezete ki­zárólag szerves kéntartalmú aminosavakat tud hasznosítani. A szervetlen kén (kénvirág, ventillált kénpor] adagolásával csak gátoljuk a kálium és a D- vitamin aktivitását. Növendék­­baromfival etetett egy-két szá­zalék szervetlen kén, súlyos csontfejlődési zavarok okozója lehet. A kiegyenlített tollfejlő­­dés elősegítése érdekében szer­ves kéntartalmú aminosavakkal (melionin, cisztin] kell huza­mosabb időn keresztül a vedlő állatok takarmánykeverékét dú­sítani. 7. Magnézium A magnézium a kalciummal együtt biztosítja a csontozat szi­lárdságát, továbbá közreműkö­dik az idégrendszer és az izom­­tevékenység irányításába. A ba­romfi szervezetében 0,04 száza­lék mennyiségben található, aminek 2/3-ad része á csontok­ba épül be. Folyamatos pótlá­sát a növényi és állati eredetű takarmányok segítik elő. 7. Molibdén Oravka tyúk, Országh Jaroslav tenyészetéből (Továrníky 103, okr. Topolčany). Ez a fajta csak az utóbbi időben kezd szere­pelni a kiállításokon. Elismerésére az előbbi tájfajta jellegze­tes jegyeinek állandósulása után került sor. (Kucsera Szilárd felvétele.) megelőzhető, hogy hiánybeteg­ség jelentkezzen. Ha a fiatal csirkék és pulykák mangánellá­tása hiányos, csontképződési zavart perózist okoz, amikor a lábcsontok hosszirányú növeke­désében elváltozások keletkez­nek, az Achilles-in lecsúszik a csánkizületről, s az állatok já­rásképtelenné válnak. Mangán hiánya zavarja a tojás mészhéj­­képződését. Csökken a héj szi­lárdsága s a tenyésztojásokban fejlődő embriók feje, csőre de­formálódik, pihetollazatuk hiá­nyosan képződik. Mivel a sza­badtartásban élő baromfi állo­mányban ritkán észlelhető man­gánhiány, feltételezhető, hogy a közvetlen napfény a mangán hatásintenzitását fokozza. A ga­bonafélék és az olajosnövények magja több-kevesebb mangánt tartalmaz, míg a kukorica man­gánszegény takarmány. Ameny­­nyiben perózisgyanús lesántu­­lást észlelnénk, az állatok ivó­vizébe, vagy takarmányába man­gánszulfátot, illetve hyperman­­gánt adagoljunk. 2. Vas Vasból a baromfi szervezete csak néhány század százalékot tartalmaz, ami főleg a vörösvér­­sejtek haemoglobinjának alko­tórészeként közreműködik a gázcserében. Mivel a szervezet 3. Réz A vérképzéshez a vason kívül takarmány kilogrammonként 2 mg rézre is szüksége van a ba­romfinak. Hiánya hozzájárulója lehet a perózis keletkezésének. Általában ezt a minimális réz­szükségletet fedezni képesek a táptakarmányok. Amennyiben rézhiánnyal találkozunk, úgy a takarmány kiegészítéséhez réz­­hidroxidot használjunk. 4. Kobalt A bélcsatorna kedvezőbb bak­­tériumokflórájának kialakítása érdekében takarmány-kilónként 0,5 mg kobaltsót javasolnak. Ez serkentőleg hat a vérképzésre, tojástermelésre és a növekedés-5. Jód A pajzsmirigy zavartalan mű­ködését támogatja a szervezet­be jutott jód. Hiánya miatt sú­lyos anyagcsere zavarok léphet­nek fel. A pajzsmirigy golyvás megnagyobbodásán kívül növe­kedési és toliképződési zavarok,' tojástermelési rendellenességek keletkezhetnek. A baromfi szer­vezetének jód kiegészítése meg­felelő, ha takarmány kilónként 0,10—1,00 mg jódot adagolunk. Ott különösen indokolt a jód Tenyésztojások jó kelési ered­ményét és a kikelt csibék za­vartalan fejlődését támogatja a takarmány-kilónkénti 2—3 mg molibdén tartalom. Ha a takar­mány a wolframmal szennyező­dött, akkor tapasztalható, hogy a molibdén pótlása zavart szen­ved, azaz felszívódása akadá­lyozva van. 8. Szelén A közelmúltban végérvénye­sen bebizonyosodott, hogy az E- vitamin hiánya miatt keletke­zett általános vizenyő betegség gyógyítására a szelén kiválóan alkalmas. Takarmány-kilónként adagolt 0,1—0,3 mg nátrium­­szelenittel kiküszöbölhető az általános vizenyő fellépése. Tudni kell egyúttal azt is, hogy takarmány-kilónként 5—10 mg­­ot tartalmazó szelénnek már súlyos mérgező hatása van. A fentiekből megtudhattuk, hogy a baromfi takarmányozá­sában nem csak a fehérjéknek, zsíroknak és szénhidrátoknak van fontos szerepük, hanem az egyéb, anyagcserét szabályozó anyagoknak, vitaminoknak, ás­ványianyagoknak is specifiku­san irányító feladatot kell ellát­niuk. Ha a feletetésre kerülő takarmánykeverékek tartalmaz­zák e nélkülözhetetlen ásványi anyagokat, előnyösen befolyá­solják a baromfi növekedését, fejlődését, betegségekkel szem­beni ellenállóképességét, fokoz­zák a tojástermelést, illetőleg elősegítik azok keltethetőségét. Végezetül — de nem utolsósor­ban — a teljes szakértelemmel takarmányozással gazdaságo­sabban, olcsóbban tudunk ba­romfihúst és tojást termelni. KERÉNYI ERVIN, Bratislava agrármérnök, pótlására gondot fordítani, ahol a talaj és az ivóvíz jódtartalma minimális. 6. Cink Hiánya miatt rossz a takar­­mányértékesülés, továbbá toli­­fejlődési, növekedési és csont­képződési zavarok észlelhetők. Feltételezhető, hogy a tojáshéj szilárdságát is befolyásolja á szervezet cink-készlete. Mivel sokoldalú e nyomelem funkció­ja, a baromfi szervezetébe tör­ténő pótlására fordítsunk gon­dot. Amennyiben takarmány­kilónként folyamatosan áll ren­delkezésre 50—80 mg mennyi­ségű elemi cink, úgy nem kell félni attól, hogy a tenyésztyu­­kok és pulykák tojása rosszul kel, sok a befülledés, illetőleg ami már kikelt életképtelen ál­lat lenne. II. NYOMELEMEK, ILLETVE MIKROELEMEK 1. Mangán Annak ellenére, hogy a szer­vezetben nagyon kis mennyiség­ben mutatható ki, hiánya a nö­vendék- és tenyészbaromfi élet­funkciójában sok zavart feltéte­lez. Ha takarmány kg-ként 40— 60 mg mangánt tartalmaz, már vas hiányában nem képes hae­­moglobint szintetizálni, tartalé­kolására a máj és a lép hiva­tott. A gyakorlatban ritkán je­lentkezik elégtelen vasellátás miatt hiánybetegség. Ha a ta­karmánykeverék kilónkénti vas­tartalma 20 mg alatti, vasszul­fát helyett inkább a kémialilag közömbösebb — a szervezetbe jobban felszívódni képes — vas­karbonáttal pótoljuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom