Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-10-06 / 40. szám
л A baromfi ásványi Gyors ütemben fejlődő nagyüzemi' és hőzláji baromfitenyésztésünk egyik fontos problémája a gazdaságos takarmányellátás megvalósítása. Ezzel szerves összefüggésben ál) a baromfi táptakarmánykeverék szükséges ásványi anyaggal történő kiegészítése. Az ásványianyagok csoportjába azok a kémiai elemek tartoznak, amelyek szervetlen vegyületeket, ásványi sókat képeznek, továbbá résztvesznek egyes szerves vegyületek alkotásában Legtöbb ásványianyagot a baromfi csontozata tartalmaz, ezen kívül — fajta tulajdonságánál fogva — ez még a tojás szilárd héjképzéséhez is szükséges. Sokoldalú az ásványianyagok biológiai hatása az állati szervezet életfunkciójában. Az emózisos nyomás szabályozásában, a zavartalan idegműködésben, és a szervezeti ellenállóképesség fenntartásában döntő feladatot lát el. Ha a friss baromfihullát megfelelő módon elhamvasztjuk, a testállományt képező szerves alkotórészek — fehérjék, szénhidrátok, zsírok és zsírszerű vegyületek, különböző kivonatanyagok, valamint a vitaminok — elégnek. A hamu alakjában visszamaradó ásványi anyagok keveréke csak az élősúly 4—6 százalékát képezi. Ezekből legtöbbet a csontozat tartalmaz, míg az izonzat, zsigerek és tolltakarő csak csekély mértékben tartalékol szervetlen anyagokat. Az ásványi anyagok közé különböző fémes elemek tartoznak, melyek különféle sókat alkotnak, s ezek minden sejtben, szövetben — továbbá a tojásban is — fellelhetők. Az állati test összsúlyát képező körülbelül 4—6 százaléknyi ásványianyag szervalkotó elemekre; kalcium, foszfor, kálium, nátrium, klór, kén, magnézium és nyomelemekre; vas, réz, mangán, jód, fluór, cink, molibdén, szelén csoportosítjuk. „Nyomelemek, illetve mikroelemek“ gyűjtőszóval beszélünk, melyek a baromfi testállományában a zavartalan életfunkciót segítik elő, s amelyeket a szakszerű takarmányozással folyamatosan pótolni kell Állataink takarmányának szüntelenül és megfelelő mennyiségben tartalmaznia kell az említett ásványi anyagokat, hisz ezeknek úgy is csupán körülbelül 50 százaléka szívódik fel az emésztés folyamán, vagyis épül be a szervezetbe, illetőleg hasznosul a tojásképződés során. Ezt a hasznosított ásványianyag mennyiséget szoktuk élettani szükségletnek nevezni Mivel a szervetlen sók csak részben hasznosulnak, ezért a takarmánynak az élettani szükséglet kétszeresét kell tartalmaznia. Csukás professzor három tényezőt tart szükségesnek ahhoz, hogy a szervetlen anyagok fogalma zavartalan legyen a) Abszolút értelemben legyen a táplálékban annyi és olyan minőségű ásványi só, amenynyi a létfenntartáshoz és a termeléshez szükséges. b) A különböző sók olyan arányban szerepeljenek a takarmányban, hogy egymás forgalmát ne zavarják. c) Jelen legyenek azok a reguláló anyagok (zsírok, vitaminok), amelyek az átalakítást optimálissá teszik. A takarmány fontosabb szervetlen anyagai közül a mész, a magnézium, a kálium és a nátrium lúgos kémhatású. A foszfor, a kén és a klór savas ter-Fugolyszínű olasz kakas (brown leghorns) Hesko Vojtech tenyészetéből (Krakovany okr. Trnava). Ez a fajta a fehér leghornhoz hasonlóan Olaszországból származik és ezzel egyidóben került a livornói kikötőből Amerikába, ahol mint barna leghornokat ismerik, onnan 1870 —1880 körül Angliába, majd tovább Németországba jutott. Az első világháború után hozzánk is elkerült, s a sporttenyésztők körében közkedveltségnek örvend. (Kucsera Szilárd felvétele) mészetűek. Mivel a túlságosan lúgos, vagy savi kémhatású takarmánykeverékek állandó etetése táplálkozási és élettani zavarok okozója lehet, törekedni kell a kémhatás egyensúlyban tartására. Bizonyos határig a savbázis egyensúly megtartásáról a szervezet különböző módon gondoskodni képes. Vizsgáljuk az alábbiakban meg, hogy a baromfi életfunkciójában az egyes ásványi anyagok milyen konkrét feladatot teljesítenek, illetve tartós hiányuk következtében milyen élettani rendellenességek keletkezhetnek f. SZERVALKOTÖ ELEMEK: 1.—2. Kalcium és foszfor Az anyagcsere-folyamatban betöltött szoros kapcsolatuk miatt mindkét anyagot célszerű együttesen tárgyalnunk. A szervezet kalcium mennyisége kb. a testsúly 1 százaléka, amiből a csontozatba 98,4 százalék, a lágy részekbe pedig 1,6 százalék épül be. A szövetekben és a vérben kimutatható kalciumnak jelentős élettani funkciója van. A tojás mészhéj képződésében létfontosságú feladatot lát el, míg a véralvadást, az izom- és idegrendszer zavartalan működését is aktívan segíti. A mellékpajzsmirigy hormonja szabályozza, illetve optimálisra állítja be a vér állandó kalcium és foszfát szintjét. A- mennyiben a tojástermelés szünetel, a vér kalciumforgalma is kb. a felére csökken. A foszfor ugyancsak fontos élettani tevékenységet fejt ki. Az emésztés anyagcserefolyamatában igen fontos irányító feladatot lát el. Ezldeig nem sikerült pontosan meghatározni a baromfi kalcium- és foszforszükségletét, azonban az bebizonyosodott tény, hogy e két fontos ásványi anyag szervezetbe történő zavartalan felszívódását a D-vitamin szabályozza. Nem elégséges csak a takarmány kalcium-foszfor arányát 2:l-re beállítani, állandóan gondoskodni kell a D-vitamin adagolásáról is. Kulcspozíciót tölt be a baromfi életfunkciójában az ásványianyag hasznosulás tekintetében a D3-vitamin, amiről e mellékletben szeptember 7-én közölt szakcikkemben részletesen utaltam. Bizonyítja e két fontos ásványi anyag rendszeres adagolásának szükségességét az a megfigyelés, miszerint a tojótyúkok szervezetébe beépített foszformennyiség 84 százaléka 14 nap alatt kicserélődik, a mészkészlet pedig 26 nap alatt teljesen megújul. Jó tudni továbbá azt is, hogy a takarmány antibiotikum tartalma elősegíti a mész kihasználását, ugyanakkor a szervezet túlzott mészkészlete gátolja az antibiotikumok felszívódását. Amennyiben a növendékállatok mész- és foszforellátása nem kielégítő, elsősorban a csontozat fejlődésében Jelentkeznek zavarok. Hajlékony, puha csontozat képződik, az állatok mozgása nehézkessé, fájdalmassá válik, amiből könnyűszerrel felismerhetők az angolkóros megbetegedés jellegzetes tünetei. Ha a baromfi takarmánya gabonafélét, olajosmag darát és állati eredetű fehérjét is tartalmaz, akkor is ajánlatos foszfor kiegészítéséről gondoskodni. A foszfor pótlására a csontliszt és á Foszkál stb. folyamatos adagolása ajánlatos. A tojótyúkok mész- és foszforellátásának fontosságát könynyen megértjük, ha tisztában vagyunk azzal, hogy az állatok létfenntartó szükségletükön felül a tojás előállítására menynyit használnak fel. Egy 58 grammos tojás 2,24 gramm elemi kalciumot tartalmaz, aminek 98 százaléka a mészhéjba épül be, foszforból pedig 0,136 gramm mutatható ki. Amennyiben hiányos, vagy nem kielégítő a baromfi kalcium- és foszfor ellátása, az állat a tojásképződéshez szükséges mennyiséget képes a csontozatból pótolni. Ez csak legfeljebb 6—8 tojás előállítását fedezi, további ásványianyag ellátási zavar a tojásképzés szünetelését okozza. A csövescsontokból „kölcsönzött“ mész a kompaktállomány elvékonyodását eredményezi, ami miatt csontgyulladás keletkezhet. Tartós foszforhiány csökkenti a tojástermelést és jelentős mértékbet) romlik keltethetősége. Mivel a huzamos 20 C fok feletti hőmérséklet csökkentőleg hat a vér Ca. tartalmára, s ha annak többlet mész adagolására nem törekszünk, fokozottabb mértékben találkozunk vékonyhéjú tojással. Ezért a nyári időszakban a takarmány elemi kalcium tartalmát ajánlatos 3,4—4 százalékra emelni. 3. Kálium A növényi takarmányok bőséges mennyiségben tartalmaznak elemi káliumot, így az igényelt 0,2—04 százalékot a növendék- és felnőtt állatok szervezetük működéséhez folyamatosan megkapják. Abban az esetben indokolt kálium kiegészítéséről gondoskodni, amennyiben állatainkkal szintetikus takarmányokat Is etetünk. 4. Nátrium (konyhasó) Szerepe elsősorban a szervezet savbázis egyensúlyának fenntartásában és a vízforgalom irányításában domborodik ki. A szervezet 0,2 százalék elemi A Tylan értéke a micoplazmozis elleni védekezésben Ä baromfi Idült légzőszervi betegsége Magyarországon rendkívül elterjedt. Érzékeny veszteséget okoz csirkék, tyúkok és pulykák között. A betegséget leggyakrabban CRD-nek (chronic respiratory disease) nevezik. Így nevezték első leírói is. Elterjedt a mikoplazmozis és a légzsákgyulladás, légzsákbetegség elnevezése is. Az elnevezések jellemzők a betegségre, amely idült légzőszervi gyulladásokban (gyakran légzsákgyulladások formájában jelentkezik; a mikoplazmozis kifejezés pedig a kórokozókat (mycoplasma ) jelöli. Sok esetben — főként a pulykában, de a tyúkban is — a szemgödör alatti öböl (szinusz) gyulladása, duzzanata egyik jellemző tünete a betegségnek. Ezért nevezik fertőző szinuszitisznek is. A kórokozók vonatkozásában jelenlegi álláspontunk a következő. Bizonyosnak látszik, hogy a betegség súlyosabb alakja több kórokozó együttes hatására jön létre. Ezek között elsődleges és legfontosabb szerep jut egyes pathogen PPLO törzseknek (másnéven mycoplasma gallisepticumnak), amelyek nélkül feltehetően nincs CRD. A PPLO-k egyaránt sejthártya nélküli mikroorganizmusok, a baktériumok szokásos méreteinél kisebbek, a vírusoknál nagyobbak. Ezidőszerint leghelyesebb őket a baktériumok közé sorolni. Elnevezésük szerint a ragadós tüdőlob okozójához hasonló szervezetek: pleuropneumonia like organisms, rövidítve PPLO-ok. Mesterséges fertőzési kísérletekből derült ki, hogy pathogen PPLO-k önállóan csak enyhe lefolyású betegséget okoznak. Ennek ellenére a betegségen keresztülesett állatokon — általában kétnapos kor Után — a mikoplazmozis antigénnel végzett agglutinációs próba pozitív eredményt szolgáltat. A próbát a helyszínen el lehet végezni, teljes vérrel, mikoris a baromfiból vett egy csepp vért összekeverjük a micoplasmosis antigénnel. Pozitív esetben, vagyis ha az állat fertőzött, éppoly könnyen elbírálható a próba, mint a tífusz vérvizsgálatnál. Mégsem terjed el ez a vizsgálat Magyarországon, mivel a próba csak arra alkalmas, hogy az idült légzőszervi betegség fennállását igazolja az állományban. Mivel pedig a betegség megállapítása már élő állaton, különösen pedig kórboncolással könnyű, ezért a gyakorlott szakembernek nincs szüksége vérvizsgálatra. Ha egy állományba a betegség befészkeli magát, robbanásszerűen tör ki és néhány napon belül keresztülsöpör nagy állományokon. Ilyenkor csak gyógyszeres kezeléssel lehet meggátolni a betegség súlyos formájának kialakulását, és az említett vérvizsgálat nem alkalmas arra, hogy kiszűrjük a pozitív egyedeket. A betegségen átesett állomány 68—80 %-a is pozitív reakciót tüntethet fel. Megfigyeléseink szerint mindazon fertőző betegségek, amelyek a légutak elváltozásaiban mutakoznak, súlyosbítják a mikoplazmozis lefolyását. A vakcínázás is kiválthatja, vagy súlyosbíthatja a betegséget. Mivel hazánkban a baromfipestis és a baromfihimlő elleni vakcinázás általánosan elterjedt, ezért leggyakrabban ezek a beavatkozások idézik elő azt a „stresszhatást“, ami a mikoplazmozis kóroktanában szerepel. Ismeretes, hogy a betegség komplikált alakja súlyos, fibrines légzsákgyulladásban mutatkozik. Ezt a kóralakot egyes pathogén coli-törzsek hozzák létre. Szemben a PPLO-k okozta enyhébb lefolyású betegséggel, az említett coli-baktériumok kártétele nyomán terjedelmes légzsákgyulladás, az ún. „légzsákbetegség“ jön létre, ч A TYLOSIN MINT ANTIBIOTIKUM A Tylan (tylosin tartarat) új antibiotikum, amely elektív gyógyszere a mikoplazmozisnak. A Tylan-t az Elanco-cég (USA) gyártja, s a magyar Földművelésügyi Minisztérium importálta a baromfi idült légzőszervi betegségének leküzdésére. 1955-ben egy thaiföldi orvosmiszionárius talajmintát vitt magával Thaiföldről, amelyből kitermelték az eddig még le nem írt, az aktinomiceták családjába tartozó Streptomices fradieat. Ebből a kultúrából állították elő a tylosin nevű antibiotikumot, amely főként a mikroorganizmusok gram-pozitiv csoportjával szemben antibakteriális hatást fejt ki. Kísérletek során ez az antibiotikum rendkívül hatékonynak bizonyult a csirkéből, pulykából, sertésből, marhából és kecskéből izolált PPLO-kal szemben. A tylosin fehér kristályos anyag, amely vízben csak kevéssé oldódik, viszont jól oldódik vízben sói formájában. E- zért állítoták elő a tylosin többféle sóját. Közülük a tylosin tartaratot Tylan néven hozták forgalomba. TOXICITÄS A Tylan gyengén toxikus, ami azt jelenti, hogy gyógyító adagjának sokszoros mennyiségei sem toxikusak az állatokra és az állatot elfogyasztó emberre. A Magyarországon is alkalmazott antibiotikumok közül egyedül a penicillin kevésbé toxikus, amelyet úgy is ismerünk, mint alapvetően nem toxikus antibiotikumot. A tylosin tartarat felszívódása legnagyobbrészt a vékonybélben történik, s a szervezet egyrészt a vizelettel, másrészt az epével választja ki a gyógyszert. A szájon át is injekció útján beadott tylosin tehát a vizelettel és a bélsárral ürül ki. 200 g tylosin takarmány tonnánként adagolva nem rontja a tojás minőségét. A baromfi szövetei közül a májban lehet leginkább tylosin maradványt kimutatni, ha egészen a levágás napjáig etetik a gyógyszert. Nem zárható ki azonban gyógyszermaradványok jelenléte a húsban és a tojásban sem, ezért leghelyesebb, ha tylosin etetése, adagolása után 3 napon át emberi étkezésre nem vesszük egénybe a tojást, vagy az állat húsát. A kísérletekből megállapítható, hogy 4 g tylosin egy tonna takarmányban a többi antibiotikumokhoz hasonlóan fokozza a broilercsibék növekedését, procain penicillinnel kombinálva pedig ennél is jobb eredmény érhető el. A BETEGSÉG MEGELŐZÉSE GYÓGYSZERES ÜTŐN A mikoplazmozis elleni megelőző védekezésnek hasznos útja a tojások antibiotikumos fürösztése. A tenyésztojásokat tehát a formalingőzös fertőtlenítés mellett antibiotikumot tartalmazó fürösztő folyadékba mártjuk. A fürösztést a keltetőgépből kiemelt tenyésztojással végezzük, s a keltetés kezdetétől számítva 4—16 óra múlva kezdjük. Erre a célra egy tojásszállító kocsira felerősített kád szolgál, amelyet a keltetőgép elé állítunk és a tenyésztojásokat tálcástól merítjük bele. A fürösztőfolyadék lehet csapvízhőmérsékletű, 0,02 %-os (1 g Tylan 5 liter vízre) tylosin tartatot tartalmazó oldat. Ebben az oldatban 10—15 percig tartjuk a tojásokat, majd lecsepegtetjük és visszahelyezzük a keltetőgépbe. A fürösztés az embriót nem károsítja, viszont a tojáshéj pórusain keresztül a tojásfehérjébe és sárgájába behatol az antibiotikum. Az eljárás nem javítja a keltetési eredményt, azonban az embrió és a kikelt csirke PPLO-fertőzöttségét csökkenti. A betegség megelőzésére a következő eljárás ajánlatos. 1. A kikelt csibéket életük 3—5 napján, 3 napon át Tylan tartalmú ivóvízzel itatjuk. Egyegy csibére naponta 6—8 ml vizet számítunk, s reggel az első itatáskor már belekeverjük az ilyen mennyiségű ivóvízbe a Tylant. Minden egyes liter ivóvízben 500 mg (0,5 g) Tylant adunk. 2. A baromfipestis elleni első — itatás útján történő — vakcinázáskor, általában 3—4 hetes korban kapják a csibék legközelebb a Tylant az ivóvízbe. Ilyenkor egy napon keresztül itatjuk a Tylant. Csibénként 15 ml ivóvizet számítunk, s egyegy literre ugyancsak 0,5 g Tylan port adunk. A broilercsibék kezelése ezzel befejeződött, s 9 hetes korra megbetegedés nélküli elérik az eladási súlyt. 3. Tenyészcsibéknél folytatjuk a megelőző kezelést, s 9 hetes korban két napon keresztül kapják ivóvizükbe a Tylant. Csibénként 25 ml ivóvizet számítunk naponta, amelyhez literenként 0,5 g Tylan port adunk. Ezt a kezelést általában öszszekötjük a baromfipestis elleni végleges vakcinázással. 4. Beólazáskor kb. 20 hetes korban, két napon át itatjuk Tylan-tartalmú ivóvízzel az állatokat. Egy-egy növendékre 40 ml ivóvizet számítunk, amely literenként 0,5 g Tylan port tartalmaz. A gyógyszeres kezelést rendszerint összekötjük a tífusz vérvizsgálatokkal. 5. Ha az állományt növendék korban baromfihimlő ellen vakcinázzuk, ilyenkor is Tylan itatást alkalmazunk, a beólazáskor alkalmazott módszerhez hasonlóan. A Tylan kétféle formában áll rendelkezésünkre: a) vízben oldódó por (100 g-os és 50 g-os csomagolásban, műanyag dobozban), amely jól oldódik közönséges hőmérsékletű ivóvízben. Mindig a por mennyiségét mérjük ki először és erre öntjük az ivóvizet. b) Tylan injekció (steril por 250 ml-es és 500 ml-es barna gumisapkás üvegben.) Ehhez legjobb steril, desztillált vizet önteni. Gyógyító adagja: minőén 0,5 kg testsúlyra 0,55 ml. Azonban a legnehezebb kakas se kapjon 3 ml-nél többet. Az oltás helye:, a bőralatti kötőszövet, közvetlenül a fej mögött, a nyak felső középvonalában. A Tylan a PPLO-k kiváló gyógyszere. Mivel pedig PPLO-k nélkül nincs idült légzőszervi betesgég, ezért a sok veszteséget és kárt okozó betegséggel szemben a Tylan jelentős fegyvernek bizonyul. Dr. GOUTH JÄNOS, Kisállattenyésztési Kutatóintézet, Gödöllő
