Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-29 / 39. szám
Gyérülő madárvilágunk védelmében A MADÄRVONULÄSOK TITKAI A fiókák felnevelése után a madarak nagy része nem tartózkodik egy helyen, de kisebbnagyobb távolságban bebarangolja a környéket élelem után kutatva. Az Intenzív keresgélés idején bőrük alatt tartalékzsír rakódik le, amelyre a téli zimankós hideg :dején itthonmaradt madarainknak nagy szüksége van. A vonuló-költöző fajok is ebből vészelik át a hosszú út fáradalmait, mivel útközben nem mindenütt találnak bőséges élelmet. Aszerint, hogy énekeseink hogyan viszonyulnak tartózkodási helyükhöz nálunk kitelelő, kóborló, költöző és a téli vendégek csoportjára oszthatjuk fel őket. Télen is kitelelő, szőkébb revírben tartózkodók közé sorolható pl. a házi és mezei veréb, búbos pacsirta és a csuszka. Ezek fészkelő és tartózkodási helyüket nem hagyják el. Kóborló madaraink fiókáik fészekhagyása után 100 km távolságra is elkóborolnak. Közülük sokan ősszel csapatokba verődve, mások magánosán, fürgén kutatnak eleség után vándorolva vidékről-vidékre. Ezek közé sorolhatjuk a cinegéket, csízeket, tengelicéket és a kenderikéket is. Téli hónapokon nem maradnak itt a költöző (vonuló) madaraink ... Fütyül a szél, az idő már őszre jár, Szebb hazába megy vigadni a madár. Így ír a költő, s ha nem is éppen „szebb hazába“ vonul el madárvilágunk egy része, átmenetileg olyan helyre költöznek, ahol éppen enyhe az idő, amikor nálunk kemény hidegek uralkodnak. Ott ismét kedvező élettérbe kerülnek. Főként a rovar- és hernyótáplálékon élők kelnek szárnyra, ezek a sarlófecske, füsti fecske, poszáták, kerti geze, kis fülemüle, nyaktekercs stb. Egyesek évrőlévre ugyanazon helyeket keresik fel vonulásuk Idején. Telelőhelyeik (ahogy ezeket nevezni szoktuk) természeti adottságaikkal hasonlóak hazai tájainkhoz. Nagyon sokakat érdekel az a kérdés, mikor és hová vonulnak a madarak? Milyen gyorsan gyűrik le a távolságokat, mi irányítja őket az oda- és visszavezető útjukon, mi indítja meg a vonulást, a hazatérést stb. Legkönnyebb felelni az első kérdésre, míg a többire szinte áttekinthetetlen tömegű — sok esetben ellentétesen is ható — felvilágosítást nyújt a világszerte végzett madárgyfirűzés. Ez talán naponta hoz új eredményeket (nálunk a Prágai Nemzeti Múzeum végzi ezt a munkát — a madárgyűrűk felirata: Nár. Múzeum Praha — CSSR). Milliónyi madárlábra tettek már könnyű fémgyűrűt, amelyet ha megtalálnak az elfogott vagy elpusztult madarakon, felvilágosítást nyújt viselőjük életének egyes mozzanatairól. Az egész világon évtizedek óta foglalkoztatja az ornitológusokat, kutatókat és a madárbarát amatőrök százait a madárvonulás titokzatos jelensége. Fogóhálőkkal, távcsövek segítségével és a technikai fejlődés nyújtotta más eszközökkel is keresik a feleletet a felvetett kérdésekre. Bámulatos sok vonuló madarunk azon készsége, hogy többszáz kilométeres vándorlás után is megtalálja azt a területet, ahol a telet szokta tölteni, majd ismét visszatérve megleli azt a csöppnyi kis pontot, ahol már egyszer fészke állott. Ebben a pontos tájékozódásban valószínűleg sok élettani tényező játszik közre. így a madarak emlékezőtehetsége is. G. Krammer német kutató kísérletekkel tudja bizonyítani, hogy a nappal vonuló seregély a Nap állásának figyelembe vételével tájékozódik. Jól ismeri annak pályáját, ha az földrajzi szélességenként némi változást is mutat. Néhány más kísérlet arra enged következtetni, miszerint az éjjeli vonulók a csillagos égbolt szerint tájékozódnak. A vonulások okai nem vezethetők vissza egy tényezőre. Ez a költözés nem mindig a költő- és telelőhely között történik, mégis állíthatjuk, hogy a vonulások a madarakat olyan vidékekre vezetik, ahol elvileg biztosítva van egész évre a szükséges táplálék mennyisége. A sztyeppéi madarak szárazság idején a nedvesebb vidékeket, a magas hegyek „miliőjében“ élők a kedvezőtlen évszak idején a völgyeket keresik fel. Az északi vidékek rovarevő madarai a táplálékban — főleg rovarokban — gazdag déli tájakat választják. Azok a madarak, amelyek vándorlásra szánják el magukat, kedvezőbb helyzetbe kerülnek, mint a hazájukban maradottak. Lassan az évszázadok folyamán így szigorú időközökben pontos vonulási szokások alakultaki ki átöröklődve az utódokra is. Azonban nem mindig csak táplálékhiány vagy a rövidülő nappalok az okai az ösztönszerű költözésnek. A sarlófecskék vagy az aranymálinkó (sárgánkkor elhagyják költési területüket, amikor a táplálék még teljes bőségben megtalálható. A madarak vonulása szoros kapcsolatban van nemi hormonjaik működésével. Gyakran a nappalok tartamának változása is előidézője a madárvonulásoknak. Ez is azon kérdések egyike, amit a madarak adnak fel nekünk, s amelyre a jövőnek kell majd választ adnia. A már említett gyűrűzés bebizonyította, hogy nem minden madár vonul délnek és többen nem is. a legrövidebb úton jutnak el telelőhelyükre. Pl. a nálunk költő fehér gólyák nagy része ősszel délkeletre vonul a Balkán-félszigeten, a Dardanellákon át, Kis-Azsiába, onnan Szírián és a Szuezi-csatornán keresztül Egyiptomba, végül a Nílus mentén egészen Dél-Afrikáig vándorol. Viszont az északeurópai seregélyek a Keleti- és Északi-tenger partjának irányában repülve Belgiumban, Észak- Franciaországban és Angliában találnak megfelelő telelő helyeket. Hosszú ideig fantasztikus elképzelések voltak a madarak vonulási sebességére, de főleg magasságára vonatkozólag. Vonulási sebességük aránylag kicsi. Nyugodtan vonulnak, egyáltalán nem sietve, hiszen útközben táplálékfelvételről is gondoskodniuk kell. A madarak általában alacsonyan, legfeljebb 400 méter magasan szállnak, csak kivételes esetekben találkoznak repülők ezer méter vagy annál magasabb szinteken madarakkal. Naponta megtett útuk hosszúsága azonban eltérést mutat. Ennek bizonyítására közöljük az alábbi rigó) és még más fajok is, : már táblázatot: madárfajta: Az egyszeri vonulási szakaszok távolsága ősszel: énekesek ... • • 50—70 km gólya .... • Я 120—200 km erdei szalonka . . • • 400—500 km pettyes lille . . . • • 3000 km (30 óra alatt) A legutolsó, pihenés nélkül egy szakaszban átrepüli a tengert. Költöző madaraink tavasszal visszatérnek hozzánk. A visszatérés időpontja összefügg az életfeltételek alakulásával. A madárfajok kisebb része március végén és május folyamán érkezik, de a zöme áprilisban kerül vissza költési helyére. A legkésőbb visszatérők közé tartozik a sarlófecske, aranymálinkó, kerti geze és a lappantyú. Madaraink egy csoportját a téli vendégek teszik ki. Ezek közé olyan fajok sorolhatók, amelyek nyár folyamán nálunk nem fészkelnek, csak a tél folyamán vetődnek el erre. Ilyen a zsezse, fenyőpinty, a csonttollú madár Vannak azonban olyan fajok is, amelyek nagyon ritkán jutnak el hozzánk. Egy-egy példányukkal találkozunk telente, majd hosszú ideig elkerülik hazánkat. Máskor viszont inváziószérűén nagyobb csoportjaik is eljutnak ide, majd párnapos, hetes tartózkodás után ismét elhagyják hazánk hegyeit, rónáit. Ezek közé tartozik a már említett csonttollú madár és a szürke zsezse is. JUHASZ ArpAd, prom. biológus 6 A növényi tápanyagok A mezőgazdaságban eddig a növényi tápanyagokat — főleg ami a foszfort és káliumot illeti — oxidok alakjában szoktuk kifejezni. Az egyszerűség kedvéért az utóbbi években több államban áttértek a tápanyagok „elemi“ formában való kifejezésére, melyet 1967-ben jóváhagyott a FAO (az ENSZ mellett működő mezőgazdasági és élelmezésügyi szervezet) és 1969- ben a KGST is. E változást jóváhagyta a Csehszlovák Mezőgazdasági Akadémia is és javasolta, hogy a folyamatos bevezetése 1972-től legyen végrehajtva a tudományos és kisérletügyi intézményekben: és a gyakorlatban pedig az 1973-as évtől. Jelentős változások főleg a következő esetekben lesznek: 1. A műtrágyák és a növények szárazanyag-tartalmát és a tápanyagok százalékos oxidtartalmát az elemek százalékában fogjuk megadni. Gyakorlati szempontból a tápanyagok e kifejezési módjának előnye, hogy ez esetben a talajban, műtrágyában vagy növényi részekben a tápanyagokat a tényleges elemi állapotban adjuk meg. Ez esetben könnyebb és ésszerűbb az egyes tápanyagok mennyiségének kölcsönös összehasonlítása is. Ezért a tápanyagok új kifejezési módja esetében meg kell jegyeznünk legalább a fő tápanyagok átszámítási együtthatóját (koeficiensét), melyet az 1. számú táblázatban közlünk: Műtrágya: Tápanyagtartalom oxidban kifejezve % Tápanyagtartalom elemben kifejezve % Átszámítási koefficiens Ammóniumnitrát 25 N 25 N Szuperfoszfát 16 P2O5 8 P 0,44 40 °/o-os kálisó 40 K2 33,2 К 0,83 Mészpor 50 CaO 35 Ca 0,71 Mint a táblázatból kitűnik, a nitrogénnél nincs semmi változás, mivel azt ezidáig is elemi formában fejeztük ki. Az oxidalakból elemi formába való átszámítás csak egyszerű szerzési művelet: az illető oxidnak a koefficienssel való szorzata. Pl. a kálisónál 40 % K2O X 0,83 = 33,2 % K. Az egyszerű műtrágyáknál ez az átszámítás könnyen érthető. Tisztában kell lennünk viszont azzal, hogy a tápanyagok számértékei relatív (%-ban), vagy abszolút (kg, q) értékben, valamint növény fiziológiai szempontból (a nitrogénre mint 1-re vonatkoztatva) elemekre számítva jóval alacsonyabbak lesznek, mint oxid-alakban. A főtápanyagok közül a legnagyobb számbeli csökkenés a foszfornál lesz (18 % PžOs-ról 8 % P-ra). Természetesen a számbeli kifejezés semmit sem változtat a tápanyag mennyiségén az alkalmazott műtrágyában. A tápanyagok kiszámításában az egyes műtrágyákban, illetve műtrágyafélékben vagy a kombinált műtrágyákban kisebb számokkal kell számolnunk. Például vegyük az összetett NPK—2 műtrágya tápanyagtartalmát és viszonyait: Tápanyagok %-os oxidtartalma 11 % N — 11 % P2O5 — 14 % K2O Tápanyagok viszonya oxidokban 1 : 1 : 1,2 Tápanyagok %-os elemtartalma 11 % N — 4,84 % P — 11,7 % К Tápanyagok viszonya elemekben 1 : 0,44 : 1,06 Az átszámítási koefficiensek egyszerű kiszámítására vegyünk egy egyszerű példát: A foszfor és az oxigén kikerekített atomsúlya 31, illetve 16. Ismerve a fosforpentoxid P2O3 szerkezeti képletét — а P2O5 molekulasúlya 62 + 80 = 142. Ebből tehát 62 az átszámítási koefficienset "JJjT = 0,44 kapjuk. Természetesen hasonlóképpen járunk el a többi tápanyag átszámításánál is. Mint ebből a példából is nyilvánvaló а P2O5 = 142 molekulasúlyából, 5 atom oxigénre (5 X 15 = 80) kb. 56 százalék és a két atom foszforra (2 X 31 = 63) a fennmaradó 44 százalék jut; eből következik, hogy а P2O5 °/o-os átszámítása elemi foszforra P = 0,44 lesz. Természetesen az elemeket is átszámíthatjuk oxidokra, melyre főleg a régebbi adagok összehasonlításakor lesz szükségünk. A teljesség kedvéért ismertetjük mindkét átszámítási módszert: Oxidről elemre: Elemről oxidra: P2O5 X 0,44 = P P X 2,29 = P2O5 K2O X 0,83 = К К X 1,20 = K2O Na20 X 0,74 = Na Nax = 1,35 = Na2Ű CaO X 0,71 = Ca Ca X 1,40 = CaO MgO X 0,60 = Mg Mg X 1,66 = MgO SO3 X 0,40 = = S S X 2,50 = SO3 SO4 X 0,33 = = s S X 3,00 = SOi Az agrochémiai elemzések adatainak eredményeit is át kell értékelnünk a tápanyagtartalom szempontjából. Nézzük meg az összehasonlítást és értékelést a gyengén savanyú, illetve közömbös kémhatású közepes talajok új kritériumait a foszfor és kálium tartalmukról. Tápanyag ellátottság P-tartalom P2O5 mg/100g talajban kifejezve Elemi P ppm K-tartalom K2O 100 g talajban kifejezve Elemi К ppm Gyenge 6-ig 26 ig 12-ig 107 ig Közepes 6,1—12 27—52 13—20 108—166 Magas 12 felett 52 felett 20 felett 168 felett Ezidáig az alacsony tápanyag koncentráció következtében pl. a foszfor és nyomelemek esetében a 100 g/mg kifejezésmód mellett amúgy is igen alacsony számértékeket kaptunk. Ezek az értékek még alacsonyabbak lettek volna, ha az elemeket mg-ban 10 g talajra vonatkoztatva fejeztük volna ki. A tápanyagoknak elemi formában való kifejezése célszerűbb lesz, ha azokat miligrammokban nem úgy mint eddig 100 g, hanem 1000 g (vagyis 1 kg-ban) fejezzük ki, ugyanis ezáltal 10-szer magasabb számértéket nyerünk. Ebben az esetben — ppmérték, vagyis pars per miliőn — 1 kg talajban levő milliomodrészről van szó, vagyis 1 ppm — 1 kg elemi tápanyag 1 kg talajban, (illetve 10-« kg = —^kg = ТЩ'та kg)Érdemes összehasonlítanunk még, hogy ugyanannak a tápanyagnak miképpen változnak a számadatai különböző talajvizsgálati elemzések adatai szerint: Foszfor: Kálium: Oxid-alakban Elemi-alakban Ppm-ben 5 mg P2O5/IOO g 2,2 mg P/100 g 22 ppm = 22 mg P/kg 10 mg K2/O/IOO g talajban 8,3 mg K/100 g talajban 83 ppm = 83 mg/K/kg talajban A tápanyagok új kifejezési módja a talajban és műtrágyákban magával vonja a tápanyagok kifejezését a növényi anyagok szárazanyagtartalméban is. Ez alkalomkor is úgy járunk el, mint a talajok és műtrágyák esetében, az átszámítási koefficiensek is azonosak. Manapság a növények szárazanyag-tartalmában kifejezett tápelemek meghatározása nagy jelentőséggel bír, ugyanis a növényekben — főleg a korai fázisban — végzett tápanyagvizsgálat fontos támpontot nyújt a talajvizsgálatok adatainak kiegészítésére. A növények szárazanyag-tartalmában a tápanyagok kölcsönös relációja folytán még a vegetációs időszak alatt is megfelelően irányíthatjuk a növények megfelelő tápanyagellátását. Remélhetőleg a tápanyagok új kifejezési furmája a gyakorlatban jól be fog válni, mivel egyszerűségénél fogva az összes talajt-, műtrágya- és növényi anyagok tápanyagtartalmát egységesen elemi állapotban lesz módunkban kifejezni. BÖZNER MIKLÓS, Hurbanovo