Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-22 / 38. szám
[ кJŰ LFÖJLIOI Pihenő halak Weber E. a berlini akváriumban tnulmányozta a halak éjszakai viselkedését, pihenését, alvását. Többek között megállapította, hogy vannak olyan halak — pl .a csíkos sügerek (Perca lineata), amelyek nappal feltűnő fekete és fehér csíkú testtel úszkálnak. Ahogy besötétedik, sötét szint öltenek magukra. Vannak olyan halak, melyek az éjszakai alvás után „álmosok és ásítoznak", s előfordult, hogy szinte fel kellett rázni a halat mély „álmából“. A korallszirti halak egy része (pl. Pomacentridae) éjjel az oldalára dől és úgy pihen, mások a fejűket parányi üregekbe, barlangokba dugják. (Volksstimme 1973) Turisták a Dunadeltában Potom 1195 svájci frankos összegért egy hétig tanulmányozhatják a turisták a Duna-delta madárvilágát, ahol 2900 km2- en nem kevesebb mint 300 madárfaj —« pl. hafytyú, pelikán, kócsag stb. — fészkel vagy rövidebbhosszabb időre megpihen, vonulás közben. A nád- és vfzrengetegben az ősi halászati módokkal is näegismerkedhebnek a turisták, írja a Das Tier» (Halászat 73) Hallopásért és a Tolnai Béke HISZ halőneinek bántalmazásáért a Szekszárdi Járásbíróság az ügyészi végindítványnak megfelelő súlyú ítéletet hozott. Nagy Lajost egy évi és három hónapi szigorított börtönre ítélte és egy évre eltiltotta a közügyektől. Nagy Lajos többszörösen visszaeső bűnöző, tehát nem részesülhet feltételes szabadlábra bocsátás kedvezményében. Szabó Józsefre hét hónapi börtönt, Papp Józsefre és Latki Jánosra pedig személyenként 2000 forint pénzbüntetést szabott ki a bíróság. (Tolna m. Néfnijátíg73) 1 Az utóbbi időben rohamosan ^1 növekszik a fiatalkorú bűnözök száma. Az általuk elkövetett törvénysértések sok esetben virtuskodásból, kalandvágyból vagy nagymennyiségű szeszesital fogyasztásának hatása alatt történik. A fiatal egyén fantáziája csapongó, eszményképének a kalandos hősöket tekinti. Napjainkban különösen a TV által sugárzott krimifilmek hősei vannak hatással a fiatalokra. Sok esetben a szabad idő helytelen fölhasználása, valamint a szülűi ellenőrzés lazasága teszi lehetővé a kiskorú vagy idősebb gyermekek számára a társadalmi törvények megszegését. Tény az is, hogy a szülők legtöbb esetben váltott műszakban dolgoznak, ami már eleve kizárja a rendszeres ellenőrzést. Az említett negatív jelenségek ellenére is örvendetes tény, hogy a fiatal sporthorgászok száma évröl-évre növekszik. A szabad természetben, a folyóvizek partjain eltöltött idő leköti a serdülő fiatalok figyelmét és jótékony hatással van fejlődésükre. A víz közelsége, a friss levegő felüdíti őket és elvonja figyelmüket olyan dolgokról, melyek őket végzetes kalandokba sodornák. Az ilyen időtöltésnek is van persze egy szépséghibája, mégpedig az, hogy a fiatal sporthorgászok kellő szakismeret, felkészülés hiányában mennek ki a természetbe. Mennyivel érdekesebb lenne, ha tudományos ismeretek birtokában, a halak élettani feltételeinek, a folyóvizek régióinak ismeretével űznék a sportliorgászatot. Enélkül kevésbé örömteljes a sporthorgászat. Aki a folyóvizek partjait járja, annak figyelmét bizonyára nem kerülte el, hogy a fiatalokat csupán a hal megfogása érdekli, legyen a hal bármily kicsi, nem pedig a komoly eredmény. Már a horgászfelszerelésből kiderül, hogy gazdája vajmi keveset ért a folyóvizek lakóihoz. Pedig mindegyik halfajta sajátos tulajdonsággal, élettani feltételekkel rendelkezik. Éppen ezért a fiataloknak tudniuk kellene, hogy melyik halfajta, hol tartózkodik, mikor eszik és merre vonul. A halakat két fő csoportra osztjuk, mégpedig: nemeshalakra és ragadozókra. Ahhoz, hogy a fiatalok megismerkedjenek a legszükségesebb tudnivalókkal, véleményem szerint néhány hetes tanfolyam elégséges. A tanfolyam résztvevői megismerkedhetnek mindazzal, amire egy igazi sporthnrgásznak szüksége van. A Szlovákiai Horgászok Szövetsége alapszervezeteinek feladata rávezetni a fiatalokat a helyes útra. Hiszen ők felelősek a folyóvizek biztonságáért, a vizek halállományáért és mindenért, ami a folyóvizek környékén történik. A sporthorgászat külön tudomány. A sporthorgászok többsége azt vallja, hogy legélvezetesebb a pontyhorgászat. A pontyhurgászat leleményességet, szaktudást igényel, mivel ez a halfajta éber és elővigyázatos. Ha mégis sikerül egy kapitális pontyot horogvégre kapni, a horgásznak különös technikai képzettséggel kell rendelkeznie, annak kiemeléséhez. Szerintem is a ponty a legnemesebb vetélytárs, ezért néhány gondolatot szeretnék e halfajtának szentelni. A pontyról általában Nem szándékozom tudományos előadásba bocsátkozni, de azok számára, akik nem olvasnak szakkönyvet, szeretnék az említett hallal kapcsolatban elmondani néhány alapismeretet. A ponty gerinces állat. Testhőmérséklete mindig megegyezik azzal a vízzel, amelyben él vagy éppen tartózkodik. Szája körül tapogatók (bajúszkák) vannak és ezekkel kutat a víz alján eleség után. Ropoltyúival lélegzik, s azokon keresztül szűri át a vízből az oxigént. Testét pik-Nevelési kelyek fedik, vannak azonban pikkelynélküliek is. Ilyen például a bőrponty, tükrösponty stb. A ponty mint minden hal az uszonyaival mozog, hidegvérű állat. Legjobban a meleg hónapokban táplálkozik, a téli hónapokban hosszú időn át nem vesz magához táplálékot. Táplálékát a vizek iszapjából szerzi. Főbb tápláléka a vízben található alsóbbrendű apró rákfélék több fajtája, szúnyogálcák, tiszavirág (harcsaféreg), csiga, moszatok és egyéb hulladék. A ponty ívási ideje A ponty fvással szaporodik, ami kb. május végén kezdődik, amikor a víz hőmérséklete eléri a 10—20 C fokot, de néha korábban is. ívás idején a pontyok vándorútra kelnek, fölkeresik a meleg, bozótos, füves árterületeket, kifolyókat, ahol csoportokba verődve vadul kergetöznek, tömeges fürdést rendeznek. Általában 20—30 nőstény és néhány hím jár együtt. A nőstények a bozótokra, fűszálakra vagy a partmenti kövekre rakják petéiket, melyeket azután a hímek megtermékenyítenek. Ha meleg az idő és kedvező a vízállás, akkor néhány napon belül kikelnek a peték és azonnal mozognak. Ez a folyamat minden halfajtánál hasonló módon megy végbe. A ponty tartózkodási helye Pontos választ adni arra a kérdésre, hogy a folyóvíz melyik régiójában tartózkodik a ponty, szinte lehetetlen. A ponty igazi tartózkodási helye nem a folyóvíz, hanem annak holtága. Sajnos, a folyók szabályozása következtében eltűnnek a holtágak, megsemmisülnek az árterek és ez kedvezőtlenül hat a halak ívására. A folyók mellékágai is eliszaposodnak, a vizek egyre jobban szennyeződnek, ami a halak teljes pusztulásához vezet. Az ipari üzemek szennyvizei gyakori mérgezést idéznek elő, ezért a folyóvizeket már szinte nem érdemes halasítani. Nem egyszer vagyunk szemtanúi a halak tömeges pusztulásának. módszer Fentebb csupán a pontyról beszéltem, azonban folyóvizeinkben sok egyéb halfajta is tanyázik. Igaz, hogy sokkal kevesebb, mint néhány évvel ezelőtt. Annak ellenére, a fiatal sporthorgászok mégis kijárnak a Vág, a Nyitra, a Zsitva folyók vizeire zsákmányszerzés céljából. Gyakran hat-nyolc fiatal van egy helyen, pedig csak zavarják egymást. E szempontból is szükség lenne szaktanácsra. A sporthorgászat sok mindennel összefügg. Többek között a természet növény-, madár- és állatvilágának megismerésével. Azok a fiatalok, akik nem járják a természetet, aligha tudják elképzelni, hogy mennyi szépségtől fosztják meg magukat. Azt sem sejthetik,' hogy egy-egy kirándulás mennyi romantikát rejt magában. Az elmondottak arra utalnak, hogy többet kell foglalkozni a fiatalokkal, azok nevelésével. Fel kell ébreszteni bennük a természet iránt való szeretet, a romantika utáni vágyat, s akkor egészen biztos, hogy kevesebb lesz a fiatalkorú törvénysértők száma! Andriskin József Komárno (Komárom) a Щ © In t A SZABAD FÖLDMŰVES MELLÉKLETE gyönyörű ősz volt. A Duna vize már sötétebb lett és kezdett színesedni az erdő. Ebben az időszakban már erősen apadnak a folyóágak, — teljes pompájában nyílik a jágerkender s olyan nagy a csend, hogy az ember szinte beleremeg, ha egy-egy fácán rikkant a szigeten. Aznap délután is a nap már csak laposakat pislogott az ég alján s az erdő világa már éjszakára szedelőzködött. Alkony, csendes őszi alkony. Távolban kocsizörgés, egyet hördül egy hajókürt altatőan zsong a „kapukon“ bezúduló víz, aprókat csippantanak néha a madarak és néha kis szelek borzongatják meg a „cigiék“ koronáját. Két vadász lépdelt óvatosan a parton. Egy öregebb, meg egy gyerekember. Mentükben csendben figyelték a szemközti nádast, meg az innensőn, a lábaserdőt. Kutyájuk a part alján a füzesben matatott, s néha, ha elakadt, hát nagy loccsanással ugrott egy nagyot. Vagy háromszáz méterre lefelé látni lehetett az ág torkolatát, ahol a sziget zátonyban, ún. „sarkantyúban“ végződött. Egy helyen, ahol a kocsik lejárást gyúrtak ki, a vadászok is lebaktattak a vízhez és a pulia homokban mentek tovább. Éppen egy fehérre aszott csőkhöz értek, mikor előttük, ahol a kutya haladt, óriási zenebona kerekedett. Hatalmas csörtetés hallatszott, a kutya vonítani kezdett, s a vadászoktól vagy ötven méterre egy szarvasbika ugrott a partra. Két-három óriási szökeléssel elérte a vizet s belerohant. Nyilván azzal a szándékkal, hogy átúszva azt, biztonságba kerül a nádasban a kutya elől. Nagy félelmében nem vette észre a vadászokat, akik a csők mellett állva kővé dermedten nézték, ahogy belevágtat a vízbe s úszik, hogy csak úgy örvénylik s harsog körülötte a víz. A szarvas remek úszó, pár pillanat alatt már félig át Is úszta a 60 méteres ágat, utána a kutya, szinte elnyúlva a vizen, morogva és nyüszítve a nagy igyekezetben. Sok idő nem volt a spekulálásra. Egy pillantás az agancsra és azt rögtön látták, hogy a bika erős, golyóra érett példány. Még egy másodperc és a bika lábra kap a túlparton. Már ugrik is fel a túlsó partra, amikor eldördül a lövés. A dörej hosszan visszhangzik az erdők közt, mint a karikás ostor csattanása, majd lövésre elhal a távolban. A bika nyakszlrten találva felágaskodik a vízben, mellső lábaival görcsösen belevág a levegőbe, majd megperdülve belerogy a vízbe. ! Innen is látszik, hogy körülötte lassan vörös lesz a víz. A feltámadó szél „hallalit“ kezd dudálni s a vadász cigarettáér nyúl éppen, amikor furcsa zaj üti meg a fülét. A szemközti nádasból erős csörtetéssel egy szarvastehén vágtat ki s beleveti magát a vízbe. A sekély vízben elesik, majd Ismét lábra kap s akkor látják a vadászok, hogy oldalából vastag sugárban dől a vér. Mind beljebb vergődik a vízbe, néhányat fordul, görcsöset rándul s már viszi Is lassan forgatva a víz. Ezek azok a pillanatok, amire azt szokták mondani, hogy földbe gyökerezik az ember lába. Mert úgy áll a két vadász, mint két jegenye, bámulnak, mereszgetik a szemüket és nem tudnak szólni a meglepetéstől. „Hát ezt meg mi érte?“ — horkant fel végre az öregebbik. Mi volt ez? Ki lőtte meg a tehenet? Hisz csak egy lövés esett... Előkerül a csónak, áteveznek a vizen és egyszeriben kibontakozik az egész tragédia. A két szarvast kihúzzák a vízből és lenyomozzák az egészet. Igen, most már világos. A bika nyakán átfutó acélköpenyes golyó vágott bele a nádasban fekvő tehén blattjába és végzett vele. A tehén fekvőhelyén erős vérzés nyomai s amerre csörtetett 9. SZÁM 1973. SZEPTEMBER 22. A TARTALOMBÓL • Két szarvas egy lövésre • A vadászat teljes látlelete • Vadásznaptár — október • Szerencsés vadásx • Megint a „BODOSI“ remete • Két fontos ebkiállításról я Őszi lehalászás я Horgásztársak! Hát ez van . — a szaküzletben x Eszményi csukázó hely x Nem megvetendő a kárász és a compó ш Háromszáz koronás jutalom harcsánként я Külföldi vizeken z Nevelési módszer a horgászat a nádasban, mindenütt sok vén Teli vérrőzsákkal a zöld nád. — No de Ilyet — ámuldozik a fiatalabb vadász —, egy lövésre két szarvas? Ez nagy szerencse. Olyan már volt, hogy egy lövésre két kacsa, vagy három fogoly, de szarvas?... Hát ilyesmit még nem hallottam. Aztán kezdik megtárgyalni a teendőket. Tehénre tilalom van, ez baj. S bármennyire is tiszta a vadász lelkiismerete, mégis bántja a dolog. Á fiatalabbik vadász már mártja is a cserfaágat a vérbe, s nyújtja az öregnek: „Waldmaus heil!“ — mormolja az ősi vadászköszöntést. — Éljen a vadász... — mormolja az öreg s tűzi kalapja mellé a véres ágat. Majd kivágják a bika fogát, abból a „grandiból“ kalapdísz lesz. S kiveszik a golyót is a tehénből. Évekig hordta az öreg az óraláncán mint talizmánt. Estelledik. A vadászok visszaeveznek s lassan elnyeli őket a lábaserdő. Csak a két szarvas fekszik a vízparton. A homokban egy árva kis madár, egy „sandlaufer“ fut oda a szarvasokhoz, megnézi őket, majd továbbrepül. Hát így esett meg az az eset a két szarvassal, egy lövésre ... Siposs Ernő Komárno (Komárom] Két szarvas egy Szarvaspárbaj (Józsa Erzsébet tusrajza)
