Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-09-22 / 38. szám

[ кJŰ LFÖJLIOI Pihenő halak Weber E. a berlini ak­váriumban tnulmányozta a halak éjszakai viselke­dését, pihenését, alvását. Többek között megállapí­totta, hogy vannak olyan halak — pl .a csíkos sü­­gerek (Perca lineata), amelyek nappal feltűnő fekete és fehér csíkú testtel úszkálnak. Ahogy besötétedik, sötét szint öltenek magukra. Vannak olyan halak, melyek az éjszakai alvás után „ál­mosok és ásítoznak", s előfordult, hogy szinte fel kellett rázni a halat mély „álmából“. A ko­­rallszirti halak egy része (pl. Pomacentridae) éjjel az oldalára dől és úgy pihen, mások a fejűket parányi üregekbe, barlan­gokba dugják. (Volksstimme 1973) Turisták a Duna­­deltában Potom 1195 svájci fran­kos összegért egy hétig tanulmányozhatják a tu­risták a Duna-delta ma­dárvilágát, ahol 2900 km2- en nem kevesebb mint 300 madárfaj —« pl. hafy­­tyú, pelikán, kócsag stb. — fészkel vagy rövidebb­­hosszabb időre megpihen, vonulás közben. A nád- és vfzrengetegben az ősi halászati módokkal is näegismerkedhebnek a tu­risták, írja a Das Tier» (Halászat 73) Hallopásért és a Tolnai Béke HISZ halőneinek bántalmazá­sáért a Szekszárdi Járás­bíróság az ügyészi vég­­indítványnak megfelelő súlyú ítéletet hozott. Nagy Lajost egy évi és három hónapi szigorított börtönre ítélte és egy év­re eltiltotta a közügyek­től. Nagy Lajos többszö­rösen visszaeső bűnöző, tehát nem részesülhet fel­tételes szabadlábra bo­csátás kedvezményében. Szabó Józsefre hét hóna­pi börtönt, Papp Józsefre és Latki Jánosra pedig személyenként 2000 fo­rint pénzbüntetést szabott ki a bíróság. (Tolna m. Néfnijátíg73) 1 Az utóbbi időben rohamosan ^1 növekszik a fiatalkorú bű­nözök száma. Az általuk elkö­vetett törvénysértések sok eset­ben virtuskodásból, kalandvágy­ból vagy nagymennyiségű sze­szesital fogyasztásának hatása alatt történik. A fiatal egyén fantáziája csapongó, eszmény­képének a kalandos hősöket te­kinti. Napjainkban különösen a TV által sugárzott krimifilmek hősei vannak hatással a fiata­lokra. Sok esetben a szabad idő helytelen fölhasználása, vala­mint a szülűi ellenőrzés lazasá­ga teszi lehetővé a kiskorú vagy idősebb gyermekek számára a társadalmi törvények megszegé­sét. Tény az is, hogy a szülők legtöbb esetben váltott műszak­ban dolgoznak, ami már eleve kizárja a rendszeres ellenőr­zést. Az említett negatív jelensé­gek ellenére is örvendetes tény, hogy a fiatal sporthorgászok száma évröl-évre növekszik. A szabad természetben, a folyóvi­zek partjain eltöltött idő leköti a serdülő fiatalok figyelmét és jótékony hatással van fejlődé­sükre. A víz közelsége, a friss levegő felüdíti őket és elvonja figyelmüket olyan dolgokról, melyek őket végzetes kalandok­ba sodornák. Az ilyen időtöltés­nek is van persze egy szépség­hibája, mégpedig az, hogy a fia­tal sporthorgászok kellő szak­ismeret, felkészülés hiányában mennek ki a természetbe. Mennyivel érdekesebb lenne, ha tudományos ismeretek bir­tokában, a halak élettani felté­teleinek, a folyóvizek régióinak ismeretével űznék a sportlior­­gászatot. Enélkül kevésbé öröm­teljes a sporthorgászat. Aki a folyóvizek partjait jár­ja, annak figyelmét bizonyára nem kerülte el, hogy a fiatalo­kat csupán a hal megfogása érdekli, legyen a hal bármily kicsi, nem pedig a komoly ered­mény. Már a horgászfelszerelés­ből kiderül, hogy gazdája vajmi keveset ért a folyóvizek lakói­hoz. Pedig mindegyik halfajta sajátos tulajdonsággal, élettani feltételekkel rendelkezik. Ép­pen ezért a fiataloknak tudniuk kellene, hogy melyik halfajta, hol tartózkodik, mikor eszik és merre vonul. A halakat két fő csoportra osztjuk, mégpedig: nemeshalak­ra és ragadozókra. Ahhoz, hogy a fiatalok megismerkedjenek a legszükségesebb tudnivalókkal, véleményem szerint néhány he­tes tanfolyam elégséges. A tan­folyam résztvevői megismerked­hetnek mindazzal, amire egy igazi sporthnrgásznak szüksége van. A Szlovákiai Horgászok Szövetsége alapszervezeteinek feladata rávezetni a fiatalokat a helyes útra. Hiszen ők felelő­sek a folyóvizek biztonságáért, a vizek halállományáért és min­denért, ami a folyóvizek kör­nyékén történik. A sporthorgászat külön tudo­mány. A sporthorgászok több­sége azt vallja, hogy legélveze­tesebb a pontyhorgászat. A pontyhurgászat leleményes­séget, szaktudást igényel, mivel ez a halfajta éber és elővigyá­zatos. Ha mégis sikerül egy kapitális pontyot horogvégre kapni, a horgásznak különös technikai képzettséggel kell rendelkeznie, annak kiemelésé­hez. Szerintem is a ponty a leg­nemesebb vetélytárs, ezért né­hány gondolatot szeretnék e halfajtának szentelni. A pontyról általában Nem szándékozom tudomá­nyos előadásba bocsátkozni, de azok számára, akik nem olvas­nak szakkönyvet, szeretnék az említett hallal kapcsolatban el­mondani néhány alapismeretet. A ponty gerinces állat. Testhő­mérséklete mindig megegyezik azzal a vízzel, amelyben él vagy éppen tartózkodik. Szája körül tapogatók (bajúszkák) vannak és ezekkel kutat a víz alján eleség után. Ropoltyúival léleg­zik, s azokon keresztül szűri át a vízből az oxigént. Testét pik-Nevelési kelyek fedik, vannak azonban pikkelynélküliek is. Ilyen pél­dául a bőrponty, tükrösponty stb. A ponty mint minden hal az uszonyaival mozog, hidegvé­rű állat. Legjobban a meleg hó­napokban táplálkozik, a téli hónapokban hosszú időn át nem vesz magához táplálékot. Táplá­lékát a vizek iszapjából szerzi. Főbb tápláléka a vízben talál­ható alsóbbrendű apró rákfélék több fajtája, szúnyogálcák, tisza­virág (harcsaféreg), csiga, mo­­szatok és egyéb hulladék. A ponty ívási ideje A ponty fvással szaporodik, ami kb. május végén kezdődik, amikor a víz hőmérséklete eléri a 10—20 C fokot, de néha ko­rábban is. ívás idején a pon­tyok vándorútra kelnek, fölke­resik a meleg, bozótos, füves árterületeket, kifolyókat, ahol csoportokba verődve vadul ker­­getöznek, tömeges fürdést ren­deznek. Általában 20—30 nős­tény és néhány hím jár együtt. A nőstények a bozótokra, fű­szálakra vagy a partmenti kö­vekre rakják petéiket, melyeket azután a hímek megterméke­nyítenek. Ha meleg az idő és kedvező a vízállás, akkor né­hány napon belül kikelnek a peték és azonnal mozognak. Ez a folyamat minden halfajtánál hasonló módon megy végbe. A ponty tartózkodási helye Pontos választ adni arra a kérdésre, hogy a folyóvíz me­lyik régiójában tartózkodik a ponty, szinte lehetetlen. A ponty igazi tartózkodási helye nem a folyóvíz, hanem annak holtága. Sajnos, a folyók szabályozása következtében eltűnnek a holt­ágak, megsemmisülnek az árte­rek és ez kedvezőtlenül hat a halak ívására. A folyók mellék­ágai is eliszaposodnak, a vizek egyre jobban szennyeződnek, ami a halak teljes pusztulásá­hoz vezet. Az ipari üzemek szennyvizei gyakori mérgezést idéznek elő, ezért a folyóvize­ket már szinte nem érdemes halasítani. Nem egyszer va­gyunk szemtanúi a halak töme­ges pusztulásának. módszer Fentebb csupán a pontyról beszéltem, azonban folyóvizeink­ben sok egyéb halfajta is ta­nyázik. Igaz, hogy sokkal keve­sebb, mint néhány évvel ezelőtt. Annak ellenére, a fiatal sport­horgászok mégis kijárnak a Vág, a Nyitra, a Zsitva folyók vizeire zsákmányszerzés céljá­ból. Gyakran hat-nyolc fiatal van egy helyen, pedig csak za­varják egymást. E szempontból is szükség lenne szaktanácsra. A sporthorgászat sok minden­nel összefügg. Többek között a természet növény-, madár- és állatvilágának megismerésével. Azok a fiatalok, akik nem jár­ják a természetet, aligha tudják elképzelni, hogy mennyi szép­ségtől fosztják meg magukat. Azt sem sejthetik,' hogy egy-egy kirándulás mennyi romantikát rejt magában. Az elmondottak arra utalnak, hogy többet kell foglalkozni a fiatalokkal, azok nevelésével. Fel kell ébreszteni bennük a természet iránt való szeretet, a romantika utáni vágyat, s akkor egészen biztos, hogy kevesebb lesz a fiatalkorú törvénysértők száma! Andriskin József Komárno (Komárom) a Щ © In t A SZABAD FÖLDMŰVES MELLÉKLETE gyönyörű ősz volt. A Duna vize már sötétebb lett és kezdett színesedni az erdő. Eb­ben az időszakban már erősen apadnak a folyóágak, — teljes pompájában nyílik a jágerken­­der s olyan nagy a csend, hogy az ember szinte beleremeg, ha egy-egy fácán rikkant a szige­ten. Aznap délután is a nap már csak laposakat pislogott az ég alján s az erdő világa már éjszakára szedelőzködött. Al­kony, csendes őszi alkony. Tá­volban kocsizörgés, egyet hör­dül egy hajókürt altatőan zsong a „kapukon“ bezúduló víz, apró­kat csippantanak néha a mada­rak és néha kis szelek borzon­gatják meg a „cigiék“ koroná­ját. Két vadász lépdelt óvatosan a parton. Egy öregebb, meg egy gyerekember. Mentükben csend­ben figyelték a szemközti ná­dast, meg az innensőn, a lába­serdőt. Kutyájuk a part alján a füzesben matatott, s néha, ha elakadt, hát nagy loccsanással ugrott egy nagyot. Vagy három­száz méterre lefelé látni lehe­tett az ág torkolatát, ahol a sziget zátonyban, ún. „sarkan­tyúban“ végződött. Egy helyen, ahol a kocsik lejárást gyúrtak ki, a vadászok is lebaktattak a vízhez és a pulia homokban mentek tovább. Éppen egy fe­hérre aszott csőkhöz értek, mi­kor előttük, ahol a kutya ha­ladt, óriási zenebona kereke­dett. Hatalmas csörtetés hallat­szott, a kutya vonítani kezdett, s a vadászoktól vagy ötven mé­terre egy szarvasbika ugrott a partra. Két-három óriási szöke­­léssel elérte a vizet s belero­hant. Nyilván azzal a szándék­kal, hogy átúszva azt, bizton­ságba kerül a nádasban a ku­tya elől. Nagy félelmében nem vette észre a vadászokat, akik a csők mellett állva kővé der­­medten nézték, ahogy belevág­tat a vízbe s úszik, hogy csak úgy örvénylik s harsog körülöt­te a víz. A szarvas remek úszó, pár pillanat alatt már félig át Is úszta a 60 méteres ágat, utá­na a kutya, szinte elnyúlva a vizen, morogva és nyüszítve a nagy igyekezetben. Sok idő nem volt a spekulálásra. Egy pillan­tás az agancsra és azt rögtön látták, hogy a bika erős, golyó­ra érett példány. Még egy má­sodperc és a bika lábra kap a túlparton. Már ugrik is fel a túlsó partra, amikor eldördül a lövés. A dörej hosszan vissz­hangzik az erdők közt, mint a karikás ostor csattanása, majd lövésre elhal a távolban. A bika nyak­­szlrten találva felágaskodik a vízben, mellső lábaival görcsö­sen belevág a levegőbe, majd megperdülve belerogy a vízbe. ! Innen is látszik, hogy körülötte lassan vörös lesz a víz. A fel­támadó szél „hallalit“ kezd du­dálni s a vadász cigarettáér nyúl éppen, amikor furcsa zaj üti meg a fülét. A szemközti nádasból erős csörtetéssel egy szarvastehén vágtat ki s bele­veti magát a vízbe. A sekély vízben elesik, majd Ismét lábra kap s akkor látják a vadászok, hogy oldalából vastag sugárban dől a vér. Mind beljebb vergő­dik a vízbe, néhányat fordul, görcsöset rándul s már viszi Is lassan forgatva a víz. Ezek azok a pillanatok, amire azt szokták mondani, hogy földbe gyökerezik az ember lába. Mert úgy áll a két vadász, mint két jegenye, bámulnak, mereszgetik a szemüket és nem tudnak szól­ni a meglepetéstől. „Hát ezt meg mi érte?“ — horkant fel végre az öregebbik. Mi volt ez? Ki lőtte meg a tehenet? Hisz csak egy lövés esett... Előkerül a csónak, áteveznek a vizen és egyszeriben kibonta­kozik az egész tragédia. A két szarvast kihúzzák a vízből és lenyomozzák az egészet. Igen, most már világos. A bika nya­kán átfutó acélköpenyes golyó vágott bele a nádasban fekvő tehén blattjába és végzett vele. A tehén fekvőhelyén erős vér­zés nyomai s amerre csörtetett 9. SZÁM 1973. SZEPTEMBER 22. A TARTALOMBÓL • Két szarvas egy lövésre • A vadászat teljes látlelete • Vadásznaptár — október • Szerencsés vadásx • Megint a „BODOSI“ remete • Két fontos ebkiállításról я Őszi lehalászás я Horgásztársak! Hát ez van . — a szaküzletben x Eszményi csukázó hely x Nem megvetendő a kárász és a compó ш Háromszáz koronás jutalom harcsánként я Külföldi vizeken z Nevelési módszer a horgászat a nádasban, mindenütt sok vén Teli vérrőzsákkal a zöld nád. — No de Ilyet — ámuldozik a fiatalabb vadász —, egy lö­vésre két szarvas? Ez nagy sze­rencse. Olyan már volt, hogy egy lövésre két kacsa, vagy há­rom fogoly, de szarvas?... Hát ilyesmit még nem hallottam. Aztán kezdik megtárgyalni a teendőket. Tehénre tilalom van, ez baj. S bármennyire is tiszta a vadász lelkiismerete, mégis bántja a dolog. Á fiatalabbik vadász már mártja is a cserfaágat a vérbe, s nyújtja az öregnek: „Wald­maus heil!“ — mormolja az ősi vadászköszöntést. — Éljen a vadász... — mormolja az öreg s tűzi kalapja mellé a véres ágat. Majd kivágják a bika fo­gát, abból a „grandiból“ kalap­dísz lesz. S kiveszik a golyót is a tehénből. Évekig hordta az öreg az óraláncán mint taliz­mánt. Estelledik. A vadászok visszaeveznek s lassan elnyeli őket a lábaserdő. Csak a két szarvas fekszik a vízparton. A homokban egy árva kis madár, egy „sandlaufer“ fut oda a szarvasokhoz, megnézi őket, majd továbbrepül. Hát így esett meg az az eset a két szarvas­sal, egy lövésre ... Siposs Ernő Komárno (Komárom] Két szarvas egy Szarvaspárbaj (Józsa Erzsébet tusrajza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom