Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-15 / 37. szám
« Az anya öregedésével csökken-e a peték értéke? Ezen kérdés felett eltérőek a nézetek. A Cellei Kutatóintézet munkatársa igennel felelt. Általánosságban azonban más a nézet. Ajánlatos a fajanyákat mindaddig meghagyni, míg csak élnek. Élettartamukat ellenőrizni. Az anya által rakott petékből anyákat nevelni s ezek élettartamát is ellenőrizni. Adam Relirle, a híres Buckfasti méhészet vezetője az idősebb anyákat, melyek jól beváltak, kisebb családokban telelteti, hogy minél több éven át nevelhessen általuk rakott petékből anyákat. Ellenőrizte azt is, vájjon az anyák hosszú élettartamát a munkásméhek öröklik-e, ami igen fontos tényező a mézhozamnál. A gyakorlat így felel a feltett kérdésre: Ha az idősebb anyák által rakott peték értéke tényleg hanyatló volna, akkor a csendes anyaváltás által nevelt anyák szintén kevesebb értékűek lennének, ami nem felel meg a valóságnak. Antibiotikumok és a méhek Megállapították, hogy a méhek teste takarva van antibiotikumokkal. Ezek gátolják, hogy a kórokozó mikrobák ragadhassanak a méh testére. Amikor a légy átsétál a tenyészanyagon, csakhamar elszaporodtak a tenyészanyagban a különböző mikróbák. Ha azonban a méh átsétált a tenyészanyag felületén, soha sem szaporodtak abban a mikróbák. További kísérletekkel megállapították a kutatók, hogy a méhek többféle antibiotikumot képesek termelni: antibiotikumokat, melyekkel a méh teste fedve van, amelyekkel bevonják a lépsejtek falait, amelyeket a gyűjtött virágporba keverik, amelyeket keverik a termelt Bnyapempőbe, amelyeket mézbe keverik, amelyeket a méhszurokban {propoliszban) találtak. A NOSZÉMASPÖRÁK NAGYSÄGA Egy mm3 térségben 70 millió Čpórát találtak, Svancer L. |U|em célom, hogy a vitát felújítsuk — habár csak hasznunkra lenne — hanem az én módszeremhez hasonló módszerről olvastam a Včelár testvérlapunk idei számában egy kísérletről, ami a cél irányától eltért és meglepetést okozott a kísérletezőnek. Ing. Karol Neuschl prievidzai méhész cikket írt arról az új módszerről, amelyik azzal foglalkozik, hogyan lehet több új lépet nyerni. A cím elolvasása után ez a gondolat szögetütött a fejembe, mert az öreg lépek rendszeres kicserélését még ma sem tudom zökkenő nélkül elvégezni. A mülép meg nagyon drága. És volt idő, amikor méregdrágán sem lehetett hozzájutni. A cikkíró a bevezetőben megírja, hogy egy régi méhész közmondás azt tartja, hogy a lépet a költőtérben csak addig tartsuk, míg azon — ha a napnak fordítjuk — a napsugarak átderengenek és hogy a lépeknek legalább minden évben egyharmadát ki kell cserélni. (Fel kell újítani új lépek építésével.) Ezáltal 3 évenként kicserélődnek a lépek a költötérben. Ezek elmondása után mindjárt felveti a kérdést, hogyan lehet elérni ezt? A kérdésre mindjárt választ is igyekszik adni. Hogy ezekről a feladatokról különböző emberek különböző véleményen vannak, de tökéletes megoldást egy sem tud felmutatná. Felhívja figyelmünket egy olyan módszerre, amelyet Čajkovský és munkaközössége közzétett a Včelárstvo című tankönyvben, a 131. oldalon és szószerint idéz. „A méhészek mikor megkezdik a méhészkedést, jórészt semmilyen lépük sincs a mézűrben. Felengedik a méheket a mézűrbe úgy, hogy a költőtérből minden lépet betesznek a mézűrbe és a költőteret ellátják műlépes keretekkel. Ahogy a család fejlődik, a méhek fokozatosan megkezdik a műlépek építését. S amikor az anya is átmegy a kiépített lépekre, a méhész elválasztja a mézüret a költőtértől anyaráccsal. [Haneman-rácscsal). Ahogy a mézűrben a fiasítás kikéi, megtöltik a méhek a sejteket édességgel.* Ezzel be is fejezte a könyvből vett idézést és hozzákezd ezzel kapcsolatos tapasztalatainak leírásához: „Elmélet és gyakorlat“ címmel. —* Ä gondolat az első pillanatra nagyon csábító és nem egy méhészt lenyűgöz a kipróbálásához. Elméletileg ez így meg is felel és nagyon jó éghajlati körülmények mellett sikerülhet, de az én kétéves tapasztalataim — 1971 és 1972 évben — kissé eltérőek. 1971-ben 40 méhcsaládot szellős módszerrel beteleltem a mézkamrában. A költőtér teljesen üres volt. A méhek Igazán jól teleltek. A telelésnél semmilyen veszteség nem volt. Gyümölcsvirágzás idején műlépekkel megtöltöttem a költőteret és akácra vándoroltam. A méhek megkezdték a mülépek építését a cseresznye virágzáskor és az akácon teljesen kiépítették. Némely sejteket megtöltöttek nektárral, nemsokára virágpor is mutatkozott bennük, de egyetlen anya sem ment a költőtérbe petézni, a kiépített műlépekbe. Azok a családok, amelyek az akác BVWKWWWfílFAKwM 5 -M* mézelése alatt rendkívül megerősödtek, megkezdték a mézüri lépeken az anyabölcsők építését, némelyik pedig végül is kirajzott, holott a költőtérben petézésre volt elég hely. Mindjárt az első évben a módszer kísérletezésével sok kiépített lépet varázsoltam elő — mondhatom hogy csalódva! Gondoltam, hogy valahol hibát követtem el, ezért a küzdelmet nem adtam fel olyan könnyen. Űjra megpróbáltam 1972 év tavaszán azzal a különbséggel, hogy a műlépeket kissé később adtam a méheknek, mint az előző évben. Vagyis almavirágzás után. A méhek a rendes lépek alatt elkezdtek csodálatosan heresejteket építeni, amelyeket az anyák be is petéztek. Ezeket á függő zugépítményeket levagdaltam és a költőteret megtöltöttem kiépített lépekkel. És az eredmény? Ugyanaz, mint az előző évben. Most azon a véleményen vagyok, hogy ez már nem lehet véletlen, hanem törvényszerűség, hogy az anyák a mézűrben megszállt idősebb lépeket nem akarják otthagyni, mert azután is a mézűrben petéztek, az öreg lépeken, holott a költőtérben a petézésre több hely volt. Kitört a nagy méretű rajzási ösztön. Száz meg száz anyabölcső volt a mézkamrákban. A két évben szerzett tapasztalatok után azt mondom, hogy ez a módszer nem biztos a lépek gyors kiépítésére. És nem ajánlhatom. Inkább azt mondhatom, hogy ez jó módszer lehet a nagyüzemi rajbölcsők építésére. Ha ezt alkalmaznánk a nagy termelőképességű méheknél, akor valóban nagyon jó minőségű rajanyákat nyernénk, az Örösi féle petés anyanevelési módszer nélkül is. Nem szükséges ehhez különös anyanevelési felszerelés. Elegendő az érett anyabölcsőket kivagdalni, és ezután elískolázni őket a keltető kalitkákban — közvetlen az anyák kikelése előtt. Ennyi van megírva a cikkben. A többi részt -nem tartom fontosnak közölni, mert írásom így is elég hosszúra nyúlt. De meg kell jegyeznem, hogy az említett méhészkönyv nem csupa elméleti részekből áll, hanem többségben bevált tapasztalatokon nyugszik. Érdemes tanulmányozni. De a bírálat jogos és igazságos. Ezt a módszert magam is fel fogom használni, de nem új lépek építése céljából, hanem anyanevelésre. Hasonló tapasztalatokat én is szereztem, jóval régebben kasos méhészetnél. Az pedig úgy történt, hogy az egyik méhészbarátom azt mondta — mikor méhei már lemondtak a rajzásról —, hogy kasai, köpűi alá tegyek keretes toldőt, hogy ki lehessen pergetni és a méz az övé, a kipergetett lép meg az enyém lenne. Tetszett az ajánlat és üres mézkamrákat tettem a kasok alá, műlépekkel felszerelve. Legtöbb család kiépítette a mülépet, de mézet nem gyűjtött bele és az anyák sem petézték be. Más évben kivágtam a kasok tetejét és felülre tettem a mézkamarát. Így már az anyák is felmentek petézni, amiket vissza kellett tennem a kasba és anyaráccsal választottam el a mézkamrától. A méhek minden mézkamrát megtöltöttek mézzel. A kaptáraknái ez a művelet sokai egyszerűbb, mert fiasításos lépet is tehetünk a mézkamrába, csalogatónak a műlépek közé. Természetesen anya nélkül. Fent jobban építenek a méhek. Szívesebben hordanak mézet és az anya, ha csak szerét teheti, felmegy oda és még a fiatal lépeket is bepetézi. Érdemes tehát minden új módszert alaposan megvizsgálni és csak azután tegyük közkinccsé. Alvégi l**ÚÄ»VV4V4V44VV444VV44444VV 9. SZÁM MÉHÉSZÉT A SZABAD FÖLDMŰVES MELLÉKLETE Fogunk-e medokrmmel etetni? A méhészek közt köztudott, hogy múlt évben a medokrm-1, és medokrm-2 óriási károkat okozott a méhészeknek. Még az előző években az említett téli élelempótló nagyon hatásos volt, ebben az évben pont az ellenkezője bizonyosodott be. Valent Čajovský mérnök, a Včelár ez év júliusi számában részletesen foglalkozott a medokrmmel való etetéssel. Ismeretes, hogy az említett élelempőtlőt a Slovenské škrobárne trnavai részlege gyártja. Gyártmányát felkínálta a Lipt. Hrádok-i Méhészeti Szaktanintézetnek, kipróbálás céljából. Az említett intézet az ajánlatot elfogadta, és 1970 őszén kísérletképpen három méhcsaládnál ki is próbálta, kitűnő eredménnyel. Mivel a családok feletetése után nagyon jól teleltek, ezért az iskola vállalta a medokrm propagálását s így több méhészszervezet megvásárolta s 1971-ben már a méhcsaládokat télire medokrmmel etették fel. A jó propagálásnak meg is volt az eredménye. A méhészek 1971- ben már harminc tonnát rendeltek. Annak ellenére, hogy a gyártóüzeni a megrendelt élelmet későn (szeptember tizedikén) szállította az egyes méhészszervezeteknek, még akkor sem volt panasz a teleltetéssel. Mivel két évig a teleltetés az 1 említett élelemmel százszázalékos volt, a jó hírneve a méhészek közt elterjedt, és 1972-ben a téli időszakra a megrendelés 420 tonnára emelkedett. A Lipt. Hrádok-i Méhésziskola 32B mázsát rendelt a medokrm-l-ből és 37 mázsát a medokrm-2-ből. Sajnos az utolsó megrendelésnél már valamilyen hiba csúszott a receptbe. Télen a készletek kristályosodni kezdtek, s itt kezdődött a katasztrófa. Liptovský Hrádok-on Čajovský mérnök már ősszel észrevette, hogy az etetőedényekben az élelem kristályosodott. Akkor még elegendő volt, hogy az élelmet meleg sütőbe tegye, — máris felolvadt és a méhek elfogyasztották, sőt még a kristály állapotban maradt élelmet is. Szeptember 20-án az ellenőrzésnél megállapította, hogy a medokrmmel etetett családoknál az élelemkészletek egy része már százszázalékra kristályosodott és némely családoknál pedig csak ötven, vagy még kisebb százalékban. Ekkor már akadtak családok, amelyek anynyira legyengültek, hogy egykét kerettel szűkíteni kellett. Ezek után nagy gondot okozott a méhcsaládok megmentése. Hagy ez sikerrel járjon úgy tett, hogy azoknál a családoknál, ahol a készletek csak 50 százalékig kristályosodtak, sértetlenül hagytak. Viszont azoknál a családoknál, ahol száz százalék volt a kristályosodás, a legjobban feltöltött kereteket elvette, és helyükbe élelemmel gyengén feltöltött kereteket helyezett. Az élelmet pedig 3—4,5 liter sziruppal pótolta (3:2). Az volt a szerencse, hogy október első felében még az időjárás elég meleg volt és a méhek a beadott szirupot elhordták és feldolgozták. Ezek után szükséges volt a méhcsaládok többszöri ellenőrzése. Az utolsó repülést november 11-én regisztrálta. A másik részleges repülés 1973. január 1-én zajlott le. Addig a méhcsaládoknál semmi gyanúsat nem észlelt. Mikor már azt gondolta, hogy az őszi beavatkozással mindent megmentett, akkor jött a nagy csalódás. Február 1-én a méhek kezdtek kirepülni, — még fagyos időben is — és százával lehetett őket a havon elpusztulva találni. Melyek kirepültek, azok megfagytak és kaptárba többé vissza nem tértek. Ez már azt jelentette, hogy a méheknek nincs cseppfolyós állapotban lévő élelmük. A méhek megmentése érdekében este villanylámpafénynél a keretek fölé cukrosmézes tésztát adott. Ez némi keveset segített a családoknál, mert látta, hogy este a méhek a fürtből széjjelmászkáltak és reggelre újra együttvoltak. Ezek után nehezen várta a tavaszi első repülést. Türelmetlen volt azért is, mert más években februárban is megtörtént a tavaszi repülés és az idén pedig a március is olyan 1973. SZEPTEMBER 15. A TARTALOMBÓL ^ Érdekességek a méhanya világából Kimúlóban lévő foglalkozás a méhészet Viharos méhészgyűlés ф: Bíznak a sikerben ^ Méhészeti múzeum ^ Végre valahára sikerült ф Az élelemkészletek feletetéséről Ф Nyílt levél Kimeríthetetlen, megunhatatlan ^ Az új lépről Ф Mi az oka ^ Az anya öregedésével csökken-e a peték értéke? szeszélyes volt, hogy a méhek nem repülhettek. Március 5-én az időjárás enyhült s a hőmérséklet fagypont fölé emelkedett. Ekkor a családokat újra ellenőrizte, de nagy meglepetésére már több család éhenpusztult. Megállapította, hogy azok a méhcsaládok, amelyek októberben kaptak cukorszörpöt, jobban átteleltek, mint azok, amelyek csak medokrmmel lettek feletetve. Az elhullás körülbelül 66 százalékot tett ki. Abból a 18 családból, mely medokrmmel volt feletetve, 11 elpusztult és a többi annyira legyengült, hogy három-négy keretre kellett szűkíteni. Míg az előző években a medokrm kifogástalan telelésre való élelem volt a méhek részére, sőt az 1972-ben kiadottnak egy része is jó volt, csak az baj, hogy nagyobb részében került a méhekhez mérgező anyag. Hogy ez hogyan történt, erre választ kellene adnia a gyártó üzemnek. Szeretnénk tudni, mi az oka annak, hogy a Lipt. Hrádok-i iskola által a Dole-i Méhészeti Kutatóintézetbe küldött medokrmben 18 százalék szeszben fel nem oldott cukrot és öt-hydroximetil furfuraldehyd mérgező anyagot találtak. Nagy kár keletkezett a méhálloinányban, de még nagyobb, hogy kárba ment a jó gondolat. Gál
