Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-15 / 37. szám
SZABAD FÖLDMŰVES .1973. szeptember 15 6 Soron lévő feladat: A CSKP XIV. kongresszusa óta viszonylag rövid idő telt el ahhoz, hogy sokoldalúan, mélyrehatóan értékelhetők legyenek az eddigi változások. Korai lenne ilyen elemzés, hiszen a párthatározat öt évre szabta meg a lö teendőket. Tekintettel arra, hogy a kongreszszus határozata gazdaságpolitikánk egyik kiemelt feladatává tette a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztését, érdemes áttekinteni, hogy a nagyobb járásokban hogyan oldják meg a fontos célkitűzést. Ebből a célból a košicei (kassái) járást választottuk. A járási pártkonferencia is megállapította, hogy a lakosság belső fogyasztási igénye — tejből, tejtermékből és húsból — továbbá a kiviteligény vágómarhából és marhahúsból sem most, sem a jövőben nem elégíthető ki a jelenlegi szarvasmarha-, illetve tehénállománynyal. Így a járási pártkonferencia után az illetékesek hozzáfogtak a szarvasmarha-program következetes megvalósításához. A minap megtartott értékelés vázolta, hogy a járás szarvasmarha-állománya gyarapodásnak indult. Augusztus elején 518-cal több szarvasmarhát tartottak mezőgazdasági üzemeinkben, mint az előző év hasonló időszakában. A vázolt mennyiségből a tehénállomány 162. Ez arra utal, hogy a tenyésztési lendület nagyobb. Tavaly száz tehéntől átlagosan 80 borjút választottak el, vagyis néggyel kevesebbet, mint az előtte való évben. Még szembetűnőbb, ha száz hektár mezőgazdasági területre vonatkoztatjuk a tehénsűrűséget, amely ebben a járásban 19,7 egyed, vagyis 3,3-mal kevesebb a kerületi átlagnál. Az adatokból láthatjuk, hogy a tehénállomány szám szerinti gyarapodása ebben a járásban szükségszerű és elkerülhetetlen. Vessünk néhány pillantást arra, miszarvasmarha-program megvalósítása! lyen reális lehetőségek vannak az állomány szaporítására. A tehenek átlagos életkora például alig több öt és fél évnél. Ha számításba vesszük, hogy az üszők elsőborjas korban 33— 34 hónaposak, a két ellés közti idő alig kevesebb ötszáz napnál, máris megállapítható, hogy a tehenek 2—2,5 borjút ellettek átlagosan. Alapvető teendő tehát mind az állomány szaporítása, mind pedig a hatékony válogatás, s a termelés gazdaságossága szempontjából az életkor szabályozása. Ezzel szorosan összefügg a két ellés közti idő csökkentése is. A két ellés közti időt s á szaporulat nagysága közti összefüggést az alábbi adatok szemléltetik: t ellés közötti 100 tehénre jutó Szaporulati idő (nap) borjú különbség 365 100 — 400 91 —9 450 81 —19 500 73 —27 Tavaly például 529 tehénnel fedeztettek be kevesebbet, mint 1971-ben, ezzel szemben 1526 üszővel többet, mint az előtte való esztendőben. A tehénállomány szaporításának további lehetősége — az üzemi viszonyoktól függően — a lehetőleg minden egészséges szaporodásra képes üsző elletése. Ez reális alapul szolgál a válogatáshoz. E kérdés kapcsán teszünk említést az üszők tenyészetbe vétele idejének a megválasztásáról. Gyakran előfordul, hogy egyes gazdaságokban a szakemberek indokolatlanul óvatosak, s az üszőket — fajtájától, típustól és fejlettségtől függetlenül — kétéves korban veszik tenyészetbe. A túlzott óvatosság szükségessége tehát erősen vitatható. A kerületben a kedvezőbb tartási és takarmányozási viszonyok között termelő gazdaságok egész sora bizonyította, hogy a hegyi tarka fajta (szlovák tarka, piros tarka, osztrák tarka, szimmentáli) üszői is harminc hónapon belül minden hátrányos következmény nélkül ellethetők. A košicei járásban a szövetkezetekben erősödik a kedvező irányzat, amit a közös tehén- és előhasi üszőállomány az idén hét százalékos növekedése is jelez. A járási mezőgazdasági igazgatóság szerint az egyesített szövetkezetek nagy érdeklődést tanúsítanak a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése iránt, tgy az idén mintegy tíz százalékkal akarják szaporítani a tehénállományt. Vannak azonban szakosított gazdaságok, ahol 25 százalékos szaporulattal számolnak. Ilyen például a kechneci, budimíri, Nová Bodva-i, gyiíovi, senai és a budulovi szövetkezet, valamint a Valaliky-i Állami Gazdaság. Az említetteknél a tehenenként évi tejátlag tavaly 3600 literen felüli volt. A szándékok megvalósításánál persze számításba jön, hogy lesz-e elegendő eladásra felkínált tenyészüsző és anyagi eszköz. Az állományt ugyanis nem akármilyen, hanem az állategészségügyi követelményeknek megfelelő tenyészanyaggal célszerű szaporítani, s ezekből egyelőre nem tudják teljesen kielégíteni az igényeket. A kooperációban történő megoldás egyelőre nem segít az üszőhiányon. Az eddigi állományból csak 1974-ben lehet tenyészetbe vehető anyag. A kereslet és a kínálat közti feszültséget napjainkban részben a külföldi behozatal enyhíti. A felsőbb szervek lehetővé tették, hogy a szakosított nagyüzemi telepek feltöltéséhez és a szakosítási program teljesítéséhez külföldről is vásárolhatnak üszőket. A tehénállomány nemcsak a košicei járásban, de másutt is csak akkor lehet több, ha emeljük a hazai tenyésztői munka színvonalát, mint ahogyan a nyugat-szlovákiai kerület egyes járásaiban teszik. Ennek érdekében ugyancsak széleskörű szervezőmunka kezdődött a járásban. Ma már törzskönyvezés és ellenőrzés alatt áll a košicei járás tehénállománya. Ez kedvező alapot teremt a korszerű tenyésztési módszerek elterjesztésére, meghonosítására. A biztonságosan örökítő fedeztető anyag előteremtésére több bikanevelő és hízékonyság-javító állományt hoztak létre. A tenyésztői munka javulását jelzi az is, hogy növekedett a felvásárolt vágómarhák átlagsűlya. A járás mezőgazdasági üzemei évente többezer szarvasmarhát hizlalnak korszerű módon. Az is a jobb tenyésztői munka biztosítéka, hogy az üzemek az év első felében 15 százalékkal több tejet termeltek, mint a múlt év azonos időszakában. Az átlagos hozamok azonban nem minden egyes gazdaságban jobbak, mert a takarmányalap szűkös, s nem megfelelő összetételű. E gond megoldása érdekében az eddiginél nagyobb figyelmet és anyagi eszközt kell fordítani a rétek és a legelők javítására. Ezenkívül több korszerű gép, illetve gépsor kellene ahhoz, hogy megtarthassák a szálastakarmányok beltartalmi értékét. Végeredményben elmondhatjuk, hogy a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére kidolgozott program végrehajtása a košicei járásban jól kezdődött, s már egy esztendő múltán is kedvező változások történtek. ILLÉS BERTALAN .XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX IMár rendelkezésünkre állnak a kiváló terméseredményt nyújtó vetőmagvak és műtrágyák, tehát a mégjobb termésátlag eléréséhez az ideális talajnedvesség mellett már csak a szakszerűbb, lelkiismeretesebb talajmfivelés, vagyis szántás szükséges. Ebben a kérdésben nagyon sokat tehetnének azok, akik a munkákat ellenőrzik, de még többet maguk a traktorosok, akik szántják a szövetkezetek és az állami gazdaságok földjeit. Abosi Sándor, a buzicai szövetkezet dolgozója már fiatal kora óta megszerette a mezőgazdasági munkát. Tulajdonképpen szülei nyomdokába lése a N '£0 cn ~ o i: ■2 " < SÍ pett, amikor a szántás-vetés mestersége mellett döntött. Persze amikor ez esedékessé vált, gondolta ha már a mezőgazdaságot választja hivatásnak, úgy nem lesz a hagyományos munkamódszereknek a konzerválója, hanem magasabb szinten kapcsolódik be a munkába, mert a nagyüzemi gazdálkodás ezt nagyon igényli. Traktoros, majd pedig a gépek szenvedélyes orvosa lett. A szántóversenyeken 1964-től találkozhatunk vele, tehát a gárda legrégibb, de nem a legidősebb tagja. Nálunk, Csehszlovákiában az országos szántóversenyek 1963-tól állandósultak, közben csupán 1968-ban nem tartották meg. A harmadik szántóversenyen, 1965- ben Abosit a dobogó legmagasabb fokán láthattuk, tehát pályafutása nagyon biztatóan indult. Sorozatos jó eredményei tették lehetővé, hogy idén abban a kitüntetésbe részesüljön, hogy egyike lehetett azoknak a versenyzőknek, akik résztvettek a. KGST keretében megszervezett I. Nemzetközi Szántóversenyen, ahol a második csoportban négy kormánylemezzel felszerelt ekéjével kivívta a negyedik helyet. S amint előző számunkban már beszámoltunk róla, két kormánylemezű ekéjével а X. országos Jubileumi Szántóversenyen a harmadik helyet vívta ki és nagvon_ lelkiismeretesen készül az Észak-Irországban megtartásra kerülő Szántó Világversenyre. Nitrán a versenyen magam is azok közt voltam, akik a szurkolóikhoz tartoztak s amint befejezte a szántást, leállította a Zetort, tüstént mellészögődtem. A versenybírák még nem fejezték be a munka kiértékelését, de én rendületlenül kérdezgettem. Illés István, a Bof-i Efsz traktorosa az első barázdát szántja. G a 22 versenyző között a 6. helyet vívta ki — Mire számít? •— Minden egyes versenyre felkészülök, egyszer jobban, másszor talán kevésbé jól. De nem azzal a célzattal ülök a gépre, hogy most már minden áron el kell érni bizonyos helyezést. Ugyanis én szenvedélyesen szeretem a munkát, s mindig az a célom, hogy a lehető legjobban elvégezzem úgy, mintha odahaza a szövetkezet földjein, nem pedig a versenyen szántanék. Ebből pedig az következik, hogy igenis lehet és kell jól szántani. Tehát nekem ez a lényeges, nem pedig a helyezés. Persze tagadnám, ha azt mondanám, hogy az értékelés és a helyezés semmit nem mond számomra. Végtére is az elismerést én is, meg más is a jóminőségű munkáért, tehát nem jogtalanul kapjuk. — Mi a különbség a régi és az új szabályok között? — Újdonság a KGST keretében meghatározott első, második és harmadik kategória, mely az eketestre szerelt kormánylemezek számát jelöli, de a szántási idő lerövidítése is újdonság. Korábban például 150 percre volt szükségünk az összes munkákhoz, most pedig összesen 100 perc áll rendelkezésünkre ugyanazoknak a műveleteknek az elvégzéséhez. — Elegendő a kevesebb idő? — Jó időbeosztással elegendő. Az új időnorma jobban megközelíti azt a határvonalat, mely odahaza a gyakorlatban a szántásnál szokásos a jó munkavégzéshez. — Még ugyan korai, de mégis megkérdezem, lesz-e követője? — Az ügyességi versenyben szövetkezetünkből egy fiatal, Ferencsík József nevezett be, aki nagyon tehetséges fiú, s erősen hiszem, hogy az elkövetkező országos versenyeken még hallanak róla. Úgy gondolom, ő lesz aki majd átveszi a stafétabotot és szövetkezetünk tagságának sok öröme tellik majd benne. Hoksza István Abosi Sándor „utolsó simításai“ a 3. helyezést érdemelték ki A két kormánylemezzel felszerelt ekéket vontató Zetorok a rajtvonalon, indulás előtt !♦ A trebišovi járásban a mezőgazdasági termelés szakosítása és összpontosítása terén az 1967-es év mérföldkőnek számított. Általáno♦ san hozzáláttak a mezőgazdasági J üzemek együttműködésének sok» rétű fejlesztéséhez. Ebben az időj ben jelentős mértékben előtérbe * került a kooperációs törekvés és I az integrációs csoportosulásokban Ía mezőgazdasági építkezés szakaszán tovább mélyült a szoros kap* csolat. A járásban két AGROSTAV í vállalat működik, Trebišovban és J Veiké Kapušany-ban (Nagykapo* son). A trebišovi vállalatban 25 j szövetkezetét és három állami gaz- i daságot, míg a másikban 27 szö* vetkezetet és két állami gazdasá-Kooperációs got tartanak számon. Ez a két vállalat évente mintegy 41 millió korona értékű teljesítményt ér el. Élénk fejlődés észlelhető a baromfitenyésztésben is. Például a járási baromfitenyésztő társulás mindazokat a mezőgazdasági üzemeket tömöríti, amelyeket a járási távlatok mezőgazdasági igazgatóság irányít. Ez a társulás évente mintegy 15 millió 300 ezer tojást termel és 17,5 millió korona értékű teljesítményt, azaz egy dolgozóra számítva 264 ezer korona munkatermelékenységet ér el. A növénytermesztésben két BS-6- os típusú szárítót építettek a járásban, Veiké Kapušany-ban és V. Horešon (Nagygéresen) a lucerna szárítására és takarmányliszt készítésére. A múlt évben 8763 mázsa herelisztet termeltek és 20 626 mázsa kukoricát szárítottak meg. A kooperáció és az integráció eddigi alakulásából következik, hogy a termelőerők jelenlegi színvonala objektív módon meghatározza az új gazdaságszervezési formák kialakítását, a sertéshús termelésben is. Ez idő szerint a járás területén két nagy szövetkezeti közös vállalkozás megvalósítására törekednek. Lastovicén egy tízezres, míg Pribeníkben (Perbenyiken) egy 8317 férőhelyes nagyüzemi sertéshizlaldát építenek. Ezeknek az üzemeltetése 1975-ben veszi kezdetét. Az együttműködés kiterjed a mezőgazdasági üzemek szervezésére is. Három évvel ezelőtt 11 kooperációs csoportosulást hoztak létre, melyeknek tevékenysége pozitívan értékelhető. Ez főleg a gépek és gépi berendezések jobb kihasználása, a talaj előkészítése, a vetés, a takarmányok és a gabonafélék új technológiai módszerekkel való betakarítása terén nyilvánult meg. így a mennyiséget s a minőséget illetően lényegesen csökkent a veszteség, s a takarmányok esetében meggyorsult a betakarítás, ami például a silózásnál nagyon fontos. A kooperációs tevékenységet még a felmerülő kisebb-nagyobb fogyatékosságok ellenére is pozitívan értékelhetjük. Persze az illetékesek részéről a kibontakoztatáshoz további támogatásra van szükség. Jő jel, hogy ebben az évben Veľké Kapušany-ban kezdetét vette egy kemizációs központ építése, mely mintegy 17 546 hektár mezőgazdasági területen látja majd el a feladatait. A távlati tervek szerint a növényzet tápanyagellátását és védelmét, valamint a sertés- és a baromfihús, továbbá a tojástermelését úgy képzelik el a szakemberek, hogy az fokozottabb összpontosítással zökkenőmentesen teljesíthető legyen az állami terv szükségletei szerint. A trebišovi járásban (1990-ig) kidolgozták a mezőgazdasági termelés átépítésének célkitűzéseit, amely részletes feldolgozás után nagy jelentőséggel bír majd a tervfeladatok megvalósításában. Mindezeknek a realizálására a járásban hat nagyobb kooperációs csoportosulást hoznak majd létre, ezzel szemben a kisebb kooperációkból 16-ot létesítenek, átlagosan 3500— 5000 hektárnyi mezőgazdasági földterületen. Amint látjuk, a trebišovi járásban a kooperációs és az integrációs tevékenység nagy távlatok előtt áll. Persze nagyon fontos, hogy a mezőgazdasági üzemek a rendelkezésre álló lehetőségeket és módszereket jól kihasználják. Kaszonyi István
