Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-15 / 37. szám
1973. szeptember 15., SZABAD FÖLDMŰVES, 7 tünk át partnereinktől — jegyezte meg Morócz Béla igazgató, majd így folytatta: — Ebben az évben 87 millió 800 ezer liter tejet veszünk át a mezőgazdasági üzemektől, s ha összehasonlítom az egyes éveket a tiszta jövedelem elérése tekintetében, már az is érzékelteti azt, hogy üzemünk milyen mértékben teljesíti össztársadalmi feladatait. Tehát amíg 1966-ban 3, 1970-ben 6,4, idén pedig már 7 millió 300 ezer korona tiszta jövedelmet érünk el az általunk feldolgozott áru forgalmazásából. —A KIVÄLÖ GAZDASÁGI EREDMÉNYEK eléréséhez nagymértékben hozzá segített a tejtermékek exportálása. Amíg például a múlt év első felében 24, idén ugyanabban az időszakban már 30 millió korona értéket tett ki az árukivitel, s évvégéig kilátás van további 17 millió korona értékű tejtermék exportálására — tájékoztatott Miklós Dezső közgazdász. Népgazdasági szempontból nagyon hasznos terméke az üzemnek a tejpor. Értékét nemcsak hazánkban, hanem a világ minden országában nagyra becsülik. Különösképpen most, amikor mindenütt szűkiben vannak a talehet gépi hiba végett beszüntetni a munkát, mert az nagy károkkal járna. Ha mégis előfordul valamilyen üzemzavar, azt „menet közben“ távolítják el. Egyébként a dolgozók minden egyes részlegen nagyon ügyelnek a biztonságos üzemelésre. A három „Szocialista Munkabrigád“ tagjai — akik már régebbtől tulajdonosai a büszke címnek — nagyon jó példát mutatnak a többieknek, ezért további két részlegen serénykednek a cím elnyeréséért. — Milyen a munkafegyelem? — tettem fel a kérdést Méhes Vilmos termelési osztályvezetőnek. — A fegyelem kérdése' magától értetődő. Egy azonban bizonyos, ha fegyelmezettséget várunk a beosztottaktól, akkor elsősorban nekünk a vezetőknek kell ebben példát mutatnunk. Három műszakban dolgozunk és a munkaidő mindenki számára nyolc óra. Azonban a vezető-dolgozók — az igazgatótól kezdve a részlegvezetőkig — jóval többet tartózkodnak az üzemben. Többször előfordul, hogy nem vagyunk műszakosak, mégis bejövünk. Ez annyira beidegződött, hogy már rendszerré vált. így még vélet-Aktív részt vállalnak a párt gazdasági programjának a megvalósításában! Szocialista társadalmunkban az élelmiszeripar immár 25 éves lett. Persze az eltelt negyedszázad alatt sok minden történt. A népgazdaság fejlesztését célzó ötéves tervekben sohasem feledkeztünk meg a kapacitás bővítéséről, sőt a meglévő üzemek korszerűsítéséről sem. Am mire azok termelni kezdhettek, a mezőgazdaság már jócskán túlszárnyalta a feltételezett termelési színvonalat. Sokszor úgy tűnt, hogy nem a feldolgozó kapacitás a kevés, hanem a nyersanyag a sok. a fegyelmezett vezetők maguk nevelték a részlegek minden egyes'dolgozóját s ahogyan nevelték őket, olyanok. AMIKOR ELKEZDTÉK a termelést, mindössze néhány hozzáértő szakember volt kéznél. Ezeknek kezdetben mindenről gondoskodniuk kellett. Azóta az önálló szakemberek száma jócskán gyarapodott. Az üzem dolgozói közül 80-an tanonciskolát, tízen pedig tejipari iskolát végeztek. Persze nemcsak az üzem, hanem annak dolgozói is fiatalok. Az átlagos életkor mindössze 26 év. A tizenkilencévesek csoportjába harmincán tartoznak, tehát' a többség a huszonévesek közül való. Idősebb dolgozó csak néhány akad az üzemben. — Milyen a kapcsolatuk a mezőgazdasági üzemekkel? — tettem fel a kérdést az igazgatónak. — Mondhatom, nagyon jó és szívélyes. Kezdettől fogva egymás megbecsülésére törekszünk. Egyszóval kapcsolatunk mélyen emberi. A tej 70 százalékát maguk a termelők szállítják be az üzembe, a többit pedig a CSAD tehergépkocsijai. — Mi a véleménye a kapacitás bővítését illetően? — Mit mondjak. Nagyon időszerű lenne, mert jelenleg naponta 40 ezer liter fölözött tejet a Nové Zámky-i (érsekújvári) Tejfeldolgozó Üzembe, 45 ezer litert pedig takarmányozási célokra a mezőgazdasági üzemekbe szállítunk. A tejfölöslegünk tehát 80— 90 ezer liter naponta! Ennek a feldolgozásához új kapacitást kellene építeni. Tejporból a hazai piacra idén mintegy 2500 tonnát kell szállítanunk. Ebből 2000 tonnát a takarmánykeverőkbe. Ha azonban bővíthetnénk a tejporgyártó kapacitást, akkor lényegesen többet készíthetnénk s jobban elláthatnánk a keveröket. Amint tudjuk, erre manapság nagy szükség lenne ... Szólni kell persze arról is, hogy az üzem kommunistái a közéletben felelősségteljes funkciókat töltenek be. Közülük az igazgató elvtárs a járási pártbizottság ellenőrző bizottságának és a pártelnök a JPB elnökségének a tagja. Mások pedig aktivisták, nemzeti bizottsági tagok, képviselők stb. Középen: Mórocz Béla igazgató, tőle jobbra Fehér László pártelnök, balra pedig Miklós Dezső közgazdász karmánykeverékek gyártásánál nagyon fontos állati fehérjének, konkréten a hallisztnek. A tejpor tehát olyan állati eredetű fehérjében gazdag termék, mely — ha elegendő lenne belőle — úgyszólván teljes mértékben helyettesíthetné a hallisztet. — MILYEN MENNYISÉGBEN termelnek tejport? — tettem fel a kérdést Fehér Lászlónak, a tejporgyártó részleg vezetőjének, aki egyben az üzemi pártszervezet elnöke. — Tejportermelésünk a múlt év júliusa végéig 3063 s idén ugyanabban az időben már 3191 tonna volt. Teljes értékű tejbői azonban tavaly 1450, idén pedig 2073 tonna tejport készítettünk hét hónap alatt. Gépeink persze az állandó üzemelés következté ben egyre jobban elhasználódnak. Az eddigi üzemelést is csak a nagyon lelkiismeretes karbantartás tette lehe tővé. Erről Marczel György húsztagú csoportja nagyon lelkiismeretesen gondoskodik. Minden előfeltétel meg van ahhoz, hogy ez a csoport rövidé sen elnyerje a „Szocialista Munkabrigád“ büszke címet. EBBEN AZ ÜZEMBEN bizony nem lenségböl sem fordul elő, hogy a beosztottak valamelyike igazolatlanul kimaradna a munkából. Tény, hogy a fegyelem kérdése mindig és mindenhol a vezetők példamutatásán. kollektiv magatartásán áll vagy bukik. Nem fölösleges buzgóság az, ha a vezető-dolgozó a munkára többet áldoz idejéből, mint amennyit a törvény előír. Jóllehet ezt nem értékelik, de aki ezt vállalja, nem is igényli, hogy fölfigyeljenek rá, azért teszi, mert szocialista társadalmunkhoz való pozitív, jó viszonya így diktálja. Hasonlóan vannak ezzel a Calovoi Tejfeldolgozó Üzem vezető-dolgozói is. Ezért sikerült elérniük, hogy a dolgozóknak 99 százaléka aktív részese az üzemen belül indított szocialista munkaversenynek, akik 2,5 millió korona értékű vállalásukat becsülettel teljesítik. Ezen kívül minden egyes dolgozó nyolc óra társadalmi munkát vállalt az üzemszépftési akcióban. Valaki azt kérdezhetné, miért ilyen ideálisak itt a viszonyok? Erre nagyon egyszerű a válasz. Azért, mert A palackozóban ellesett pillanatok AZ ÜLÉSTEREMBEN NÉZELŐDÖM. A falakat oklevelek díszítik. A tejporgyártó részleg Szocialista Munkabrigádja a múlt évben kapta meg a „Kiváló Munkáért“ című állami kitüntetést, mert csupa kiváló minőségű árut szállított a partnereknek. A Calovoi Tejfeldolgozó Üzem a 25 éves szocialista élemiszeriparunk kebelében még aránylag fiatal. Am tevékenysége, munkaszervezésének a színvonala, dolgozóinak a munkafegyelme, a kommunisták és a szakszervezeti tagok következetes helytállása, minden egyes élelmiszeripari üzem számára példakép lehet, mert nagy részt vállaltak pártunk gazdasági célkitűzéseinek a megvalósításában. HOKSZA ISTVÁN чттяшш mm A kiváló eredmények megérdemelt jutalma Tény, hogy szocialista társadalmunk az elmúlt 25 évben (az 1969-ben érvényben lévő árak szerint) Szlovákiában 11 milliárd koronát költött az élelmiszeripar fejlesztésére, jóllehet több pénzre lett volna szükség, de a közmondás is azt tartja, hogy „addig takarózz, ameddig a takaród elér“. Közben persze egyes termelőüzemek korszerűtlenné váltak, mások pedig már úgy épültek, hogy a legkényesebb igényeknek is megfelelnek. Ezek közé sorolható többek közt néhány tejipari üzem Is. Ezeknek a közreműködésével az egalizált tej feldolgozása a múltban tizenkétszeresére, a sajtgyártás pedig tizenötszörösére emelkedett A NYUGAT-SZLOVAKIAI TEJIPARI VÁLLALAT Calovoi (nagymegyeri) üzemegysége az élelmiszeripar kebelében még nagyon fiatal. A termelést 1964 utolsó negyedében, pontosabban októberében kezdte. A berendezés na pi 200 ezer liter tej feldolgozására alkalmas, azonban kezdetben a mező gazdasági üzemek tejtermelése még nem érte el a kívánt színvonalat, így be kellett érniük a napi 120 ezer liter tej feldolgozásával. A fejlődés azonban nem állt meg A Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) és a komárnoi (komáromi) járá sok mezőgazdasági üzemeiben (ahon nan a tejet kapják) alaposan nekifeküdtek s hamarosan fellendítették a tejtermelést. így 1966-tól a Calovoi Tejfeldolgozó Üzem jóval több tejet vesz át naponta — beleértve a szom hatokat és a vasárnapokat is — mint amennyinek a feldolgozására képes lenne. — Az érdekesség kedvéért megemlítem, hogy amíg 1966-ban 45 millió, 1972-ben már 83 millió liter tejet vetA 16 és 33 százalékos zsírtartalmú tejfelt porciózó új gépsor kezelője, Kosa Ferenc. Alkotó égés A kályhába dobott szénvagy fadarab tüzet fog, a lángok csakhamar megváltoztatják alakját, végül ha-i muvá omlik szét — az égés elpusztítja az anyagot. Am az égés nemcsak pusztíthat, hanem alkothat is. A Szovjet Tudományos Akadémia fizikai-kémiai intézetének makrokinetikai laboratóriumában különös átalakulásokat tanulmányoznak Merzsanov professzor vezetésével. Fémek és nem fémes anyagok összesajtolt porát nemesgáz- vagy nitrogéntöltésű reaktorban elégetik. Az intenzív égés reakciója szintézishez vezet: a fém és a nem fémes anyag között szilárd vegyi kapcsolat jön létre. Kezdetben Merzsanov professzor és munkatársai nem gondoltak arra, hogy ezen a módon újfajta vegyületeket is létrehozhatnak. Csupán elméleti célja volt kísérleteinek: azt akarták bebizonyítani, hogy az égés sebessége nem a gáz alakú anyagok másodlagos folyamataitól, hanem magának a kondenzált, — összesajtolt anyagban végbemenő reakcióktól függ. Bizonyításuk modellje a gázmentes égés volt, például a finomra őrölt titán és szén keverékének elégése. Ebben a keverékben a fém a „tüzelőanyag“, a szén pedig az oxidációs anyag. A hengerré összesajtolt port argón légkörben égették el. A modellkísérletek nagyszerűen sikerültek. Az öszszesajtolt henger azonban nem hullott porrá, hanem szilárd testté alakult át. A kutatók több mintát égettek el egymás után argonnal töltött reaktorban. Különleges ablakon át figyelték a heves reakciót. Az égés mindössze néhány másodpercig tartott. Amint a lángok elérték a henger alátétjét, megszűnt az égés, a likacsos, izzó henger az acélnál keményebb anyaggá alakult át — a titán és a szén titánkarbiddá egyesült. Azóta már több év telt el. A makrokinetikai laboratóriumban kidolgozták a gáztalan égés technológiáját és számos értékes vegyületet szintetizáltak. A legkülönbözőbb fémek — titán, cirkónium, hafnium, tantál, vanádium, niobium, alumínium, valamint szén, bór, szilícium, szelén és kén keverékeit égették el a gáztöltésű reaktorban. Egyes esetekben gyújtószerkezettel, más esetben egyszerűen fűtőspirállal indították el az égést. A különböző folyadékok vizsgálata során egy részben kiégett cirkőniumpor hengert mínusz 196 fok hőmérsékletű folyékony nitrogénbe merítettek a kutatók. Lényegében arra számítottak, hogy az izzó henger nem lép vegyi reakcióba a folyékony nitrogénnel. És itt következett a nagy meglepetés: a henger nem hűlt le, hanem gyors ütemben még jobban izzani kezdett. Ezek szerint tehát folyékony nitrogénnel is lehet táplálni az égést? És a további meglepetés: az összesajtolt por szilárdsága jelentősen megnőtt és a színe ezüstszürkéről aranyra változott. A szovjet kutatók önmagától terjedő nagy hőmérsékletű szintézisnek nevezték el új módszerüket. A laboratóriumban most újfajta keverékeket és tiszta fémeket vizsgálnak. Az új módszerrel előállított vegyületek egy része a fémekre hasonlít, tehát kitűnő hő- és villamos vezetők, mások dielektromns tulajdonságúak, de vannak közöttük kitűnő hőszigetelők, sőt, félvezető anyagok is ÍAPMI Fiatal leányok a vajazóban
