Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-08 / 36. szám
Évekkel ezelőtt erősödött “ meg bennem a feltevés, hogy a nyulak életében létező tünet az unalom. Különösen az olyan esetekben, amikor a tenyésztő — a normális tartásmódnak megfelelően — beton-, tégla- vagy fapadozatú kifutóban tartja növendéknyulait. Hasonló tartásmódot alkalmazok én is. A betonpadozatú zárt kifutóban az állatokon kívül csak az etető-itatóeszközök vannak. A friss levegőre és a tisztaságra mindig nagyon ügyeltem. Ehhez párosult a megfelelő takarmányozás is, így minden okom megvolt arra, hogy higygyem: nyulaim jól érzik magukat. Ez a hitem két évvel ezelőtt egy véletlen folytán meg-Játszótér -dőlt. A nyúlház belső tatarozása után két vödörnyi homok napokig bennmaradt a nyúlházban. Néhány nap múlva arra figyeltem fel, hogy a nyulak szemet gyönyörködtetően játszanak, ugrálnak. Ezt az egyébként nyugodt kaliforniaiaktól nagyon ritkán láttam, ezért kerestem és megtaláltam a játék okát: ez a bennfelejtett homok, amely a nyúl természetes életkörülményét megközelítő kaparási lehetőséget biztosított. Ez után 1 m2 alapterületű 20 cm oldalmagasságú fatálcákat kényírtaknak szítettem, amelyeket félig tettem homokkal, majd kezdtem figyelni: van-e valami levonható konkrét következtetés? A következőt figyeltem meg. A nap szinte minden szakában van 2—3 nyúl a „homokozóban“, s buzgón kaparnak. Aztán ugrálva, futkározva otthagyják. Hgrándozásuk láncreakcióként terjed s az egész társaság a legkülönbözőbb produkciókat mutatja. Azután pihenés, s kezdik elölről. Következtetés: 1. A mellső lábukkal végzett kaparó munka kedvező a tüdő, a szív és az egész mellkasi rész izomzatának fejlődésére. 2. A jókedvű játék segíti az egész csontozat, izomzat fejlődését, s normálisabbá teszi az anyagcsere-folyamatot. 3. A több mozgás szinte állandó jó étvágyat teremt, s az így fogyasztott takarmány hasznosítása kedvezőbb. 4. Az ilyen növendékekből kikerülő tenyészállat a későbbi megterheléseket jobban elviseli. (Ezért elsősorban a tenyészanyagot nevelőknek ajánlom.) 5. A több mozgás ellenére a súlygyarapodás kedvezőbb, ez az említettek leglényegesebb következménye. ÄDÄM ISTVÁN Csökkentsük a tyúkok vedlésének időtartamát Lassan itt van a nyár vége, amikor vedlenek a tyúkok. Vedleni az egyéves és az öregebb tyűkok szoktak. A vedlésre a pajzsmirigy hormonjai gyakorolnak hatást, és annak módját a külső tényezők is befolyásolják pl. a világosság, meleg, a levegő páratartalma, a takarmányozás módja és változása stb. Vedléskor csökken a nemi tevékenység, s a tojástermelés, ha nem is szűnik meg teljesen, de lényegesen csökken, a tyúkok érzékenyebbek az időjárás változással szemben. A vedlés a nyakon indul meg, majd a test hátsó része, a szárnyak, és a test többi része vedlik. Sok kistenyésztő azon a véleményen van, hogy a vedlés idején a tyúkok rosszabb minőségű és kevesebb takarmánnyal is beérik, mivel úgy sem tojnak. Ez a felfogás helytelen. Vedlés idején a baromfi szervezetében mély élettani változások mennek végbe. Ilyenkor csökken a tyúkok étvágya, s emiatt jobb takarmányt szükséges etetni. Csökken az állat mozgékonysága és az élősúly is, a tojástermelés pedig majdnem minden esetben szünetel. A vedlés ideje, gyorsasága igen sok tényezőtől függ. Normális lefolyásában nagy jelentősége van a takarmányozásnak is. A magas fehérjetartalmú takarmányok etetésekor (napraforgó, lenmag stb.) a vedlés meggyorsul, a toll jobban fejlődik. A vedlés és a tojástermelés szoros kapcsolatban van egymással. Azoknál az állatoknál, melyek korán és hosszan vedlenek, sokkal alacsonyabb a tojástermelés, mint azoknál, melyek később kezdenek vedleni. A jó tojótyúk nemcsak későn, de gyorsan vedlik. Ez azzal magyarázható, hogy azok a tényezők, melyek a jó termelőképességet biztosítják — mint pl. a szilárd szervezet, az állat kiváló takarmányértékesítő képessége stb. — elősegítik a gyors vedlést. A nagyon rossz tojóknál az év bármely szakaszában találhatunk új tollakat. Az ilyen tyúkok néhány tojás után a termelést beszüntetik, néhány tollat elhullajlanak, utána újból kezdik a termelést, az ilyen állapot sokszor hónapokig is elhúzódik. Az első tojóév vége felé — szeptember elején, vagy közepén — a tyúkokat kiválogatjuk. Ilyenkor a tollazat állapota jól mutatja vajon a tyúk kitartó termelő-e? A korán vedlő tyúkokon az új tollak növekedését láthatjuk, melyeknek zászlaja síma, fényes, a szára nagy, telt. Az öreg tollak szára kemény és csaknem átlátszó. Azokat a tyúkokat, melyek szeptember közepére befejezték a vedlést, korán vedlőknek; azokat, amelyek októberben vagy novemberben vedlenek, későn vedlőknek nevezzük. Ne felejtsük el azonban, hogy a legjobb tojónál is hosszantartó a vedlés, ha az a szükséges mennyiségben és minőségben nem jut megfelelő takarmányhoz. . M. F LeefuA/ýh-4- A baromfitenyésztők elvégzik a tenyészállomány kiválasztását, mert október elsejével új tenyésztési év kezdődik az ftj hozamellenőrzéssel. A kiválasztott jércéket tojótyúktáppal kezdjük etetni. Az öregebb tojótyúkok közül kiselejtezzük a csökkent hozamúakat. Amenynyiben még nem végeztük el a tyúkól takarítását, ezt haladéktalanul végrehajtjuk, mielőtt beáll a rossz időjárás. t A víziszárnyastenyésztők a kacsa törzsállomány kiválasztása során figyelemmel kísérik a szülők teljesítményét. Kiválasztással igyekeznek elérni a lehető legnagyobb tojáshozamot és növekedési erélyt. Figyelmet fordít a lúd törzsállomány összeállítására, mivel fontos a kiválasztott gúnár idejében történő besorolása. Minden szükségeset meg kell tenni az ólak megfelelő berendezésére. Ludanként hozzávetőleg fél négyzetméternyi területtel számolunk. 0 A házinyúltenyésztők fokozott mértékben tartják szem előtt az állomány egészségügyi állapotát. Az összes nyulak ürülékét megvizsgáltatják. Ki kell selejtezni minden olyan nyulat, melynek ürülékében kokcidiózist észleltek. Ezt követi a fertőtlenítés, valamint az összes fülkék kimeszelése. Egyéb zöldtakarmány hiányában megkezdik a kerti zöldséghulladék takarmányozását. Ezzel egyidőben az etetőrács mögött jóminőségű széna, vagy száraz here álljon a nyulak rendelkezésére. Ellenkező esetben igen súlyos emésztési zavar keletkezhet. ■ A galambtenyésztők a tenyészidényt gyakorlatilag befejezték, mivel a galambok vedlés következtében beszüntették a fészekrakást. Vedléskor a galambok eledelét olajos magvakkal is kiegészítik (köles, napraforgó, kendermag). Nem hiányozhatnak a különféle ásványi kiegészítők sem, amelyek a toll növekedését segítik elő. A galambokat ebben az időszakban úgy takarmányozzuk, hogy minél előbb kiállítási kondícióba kerüljenek. A képzett tenyésztő az ősz folyamán galambjaival legalább két kiállításon vesz részt, hogy tenyészetének minőségét vizsgálatnak vesse alá. A' A kecsketenyésztők állataik üzekedését figyelik. A bakot az üzekedés idejére a szokottnál nagyobb adag szemestakarmánnyal (zabbal) készíti elő kondíció szempontjából. A tenyészállatot még az üzekedés idejét megelőzően állatorvosi vizsgálatnak veti alá, tenyészképesség tekintetében. A tenyészkecskék takarmánya ugyancsak kiadós legyen. Amenynyiben ezt az időjárás megengedi, minden alkalmat meg kell ragadni a legeltetésre. A kiskecskéknél ügyelni kell arra, nehogy nyolchónapos életkoruk előtt kerüljön sor párosodásra. ♦ Az egzotikus madarak tenyésztői előkészületeket tesznek a volierekben töltött tenyészidény befejezésére. Éjjel a hőmérséklet már aránylag alacsony, ezért különösebb eredmények nem várhatók. Csupán az utolsó fiókák kirepülését várják meg, de időben mindent előkészítenek a madarak ketrecben való telelésére. Amint a kinti hőmérséklet 15 C fok alá süllyed, megkezdhetik az átköltöztetést. Az idény befejezése ellenére kiadós takarmányozásban részesítik a madarakat, mert megkezdődik a vedlés. ф A nemes kanárimadarak tenyésztői előkészítik a fiatal hímeket az „énekiskolára“. Annyi ketrecet készítenek elő, ahány fiatal hím van, mert az „iskolában“ mindegyiküknek külön ketrecben kell tartózkodnia. A takarmányozás változatlan. Naponta figyelni kell a fiatal hímek énekkísérletezését, hogy az „iskolába“ kizárólag hibátlan egyedeket helyezzenek el, amelyeknek megvan az előfeltételük a minőségileg kifogástalan éneklés fejlesztésére. Megoldják a baromfitenyésztés körüli gondokat Nagyszerű utat tett meg az utóbbi évtizedben Kelet-Szlovákia mezőgazdasági üzemeinek baromfitenyésztése. Emlékezzünk csak vissza arra, milyen volt az elterjedt baromfitartási mód a hatvanas évek elején: füvesített, fákkal beültetett területeken néhány száz tyúkot és néhány tucatnyi kakast tartottak a széthelyezett épületek körül. Ma már mindinkább iparszerűvé válik nagyüzemi baromfitenyésztésünk. Ez a rohamos változás nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az utóbbi tíz évben az értékesített vágóbaromfi mennyisége Kelet-Szlovákiában több mint kétszáz, a tojásé pedig több mint kétszázötven százalékkal emelkedett. Mindezt segítették a kedvező közgazdasági feltételek. Az elmúlt 3—4 évben mérséklődött, sőt lelassult a fejlődés üteme. Az ágazat össztermelése nem esett vissza, hiszen évről-évre nagyobb volt az eladás, de több szövetkezetben nem érték el a tervezett szintet. A szövetkezeteket járva alkalmam volt több zootechnikussal beszélgetni a baromfitenyésztés jelenlegi problémáiról. Kitűnt, hogy egyes efszekben a baromfitenyésztés bizonyos ágazatát nemtörődömségből felszámolták. Természetesen a felszámolásra tucatnyi okot találtak. Márpedig a baromfitenyésztés a népgazdaság számára minden tekintetben gazdaságos termelési ágazat. Eszköz igénye — a termeléshez szükséges feltételeket tekintve — viszonylag kicsi: az egy kilogramm élősúlyhoz szükséges beruházási költség pecsenyecsirke esetében egyharmada a szarvasmarháénak, s fele a sertéshizlalásénak. A baromfihúsnak egyre nagyobb a szerepe a lakosság ellátásában. Csak a jelenlegi vágöbaromfi- és tojáskínálat mellett van mód a vágómarha-, hús- és húskészítménytermelés növelésére. A termelőüzemekkel szembeni igények állandóan fokozódnak. Az ötödik ötéves tervidőszakban előirányzott vágóbaromfi- és tojástermelés eléréséhez Kelet-Szlovákiában megfelelő intézkedések szükségesek. Sok üzem vezetési gondot old meg, ha fokozzák a termelékenységet. Ilyen szempontból tyúkok esetében a forgalomban lévő ROSS 1, ROSS 2 hibridek kielégítik hazai igényeinket. Hiszen a Košická Polianka-i gazdaságban a nevezett hibridtől tavaly átlagosan 254 darab tojást értek el tyúkonként. A liba, a kacsa és a pulyka vonatkozásában viszont még bőven van e tekintetben pótolni való. Általános probléma, hogy üzemi szinten nem mindenütt elégítik ki a szükségleteknek megfelelően a különféle fajú baromfi igényeit. A baromfitenyésztésben az illetékesek nem érzik állandó feladatnak a tartási, a technológiai rendszerek tökéletesítését. Pedig korántsem lehetünk elégedettek a mostani állapotokkal. A tyúktartásban az öszszes mélyalmos rendszerű tojóháznak csak 40 százaléka igazán korszerű, 20 százaléka valójában alkalmatlan. Az intenzív tojástermelés területén a legkorszerűbb megoldást jelentő ketreces tartásra csak a tojóházak alapterületének 10 százalékán rendezkedtek be. A libatenyésztést szolgáló épületeknek alig 4 százaléka korszerű, s 35 százaléka korszerűsítésre teljesen alkalmatlan. A libatenyésztésben tehát Kelet- Szlovákiában ma még inkább csak tömegtartásról beszélhetünk, ami fokozza a mindmáig megoldatlan állategészségügyi problémákat. így fordulhatott elő különösen a liba- és a pulykaállományokban a nagymértékű elhullás. A szövetkezetekben az iparszerű termelés elengedhetetlen feltétele, vagyis a szigorú és kötött technológiai fegyelem lazul. Pedig közismert, hogy a tartási, állategészségügyi technológiában a pontatlanság, a következetlenség, gyakran a túlzott magabiztosság nagy veszteségeket okozhat. Hiányosságnak kell felróni, hogy nincs mindig és mindenütt megfelelően és folyamatosan kielégítve a baromfiállomány takarmányigénye. Előfordul, hogy az üzem nem kap idejében tápot, vagy nem azt szállítanak, amit megrendelt. De gyakran változik a receptösszetétel is. Nyilvánvaló tehát: a takarmánykeverő üzemekben erőfeszítéseket kell tenni a takarmány-ellátás színvonalának javítására. Az iparszerű baromfitenyésztési termelésben nem nélkülözhető a termelésszervező és szaktanácsadó tevékenység. De a tanácsadó szolgáltatást végző intézmények sok esetben csak akkor keresik fel a partner gazdaságokat, ha ott súlyos problémák merültek fel és emiatt veszélyben forog a kapcsolat fenntartása. Előfordul az is, hogy a kapott szaktanácsokat a gazdaságok nem fogadják meg, nem hajtják végre, inkább felszámolják a baromfitenyésztést, pénzügyi nehézségekre hivatkozva. Korszerű technológiai módszerek bevezetésével még idejében segíteni lehet a baromfitenyésztés körüli problémákon és gondokon. ILLÉS BERTALAN Milyen almot A baromfi nevelése során nem kerülhetjük el az alom használatát. Sokan rongyokat, nylonterítőket, ócska zsákokat tesznek a baromfi alá. Ez nem jó, mert hamar bepiszkolódik, gyakran kell cserélgetni, a nylonon meg nem is szeret járni a kiscsirke, liba, kacsa, mert csúszós. Sokkal célszerűbb, ha a világszerte használatos alomanyagokat használjuk: a faforgácsot, a szalmát, esetleg a darált kukoricacsutkát. Sajnos, téves hiedelem folytán ezektől az alomanyagoktól sok helyen félnek. Van olyan vélemény, hogy a faforgácson megvakul a csirke, a szalmántartott pulyka, liba pedig elpusztul. Amikor aztán elhangzik a kérdés: hogyan is vakult meg a csirke és miért pusztult el a pulyka és a liba? — akkor a következők derülnek ki: a csirke alá olyan faforgácsot tettek, amely inkább volt fűrészpornak, mint forgácsnak tekinthető. Sőt, nemcsak hogy fűrészpor volt a nagyrésze, hanem apró deszkaszilánkok is bőven akadtak benne. Az ilyen alom porából óhatatlanul kerülhet a fiatal baromfi szemébe, felsérti a nyálkahártyákat, s ha azok fertőződnek, a dolog valóban szembetegséggé fajulhat. HOGYAN REPÜL A BIRMINGHAMI KERINGŐ! használjunk? A liba és a pulyka — de a többi baromfifaj fiatal egyedei Is — igen érzékenyek a penészfertözésre. A példának említett baromfitartónál nenj a szalma-alom, hanem a szalmában levő penészspórák miatt kaptak tüdőpenészt s hulltak el a pulykák és a libák. Az említett hibák elkerülhetők, ha a baromfitartó betartja a következő szabályokat: 1. Az alom száraz, portól és penésztől mentes faforgács, búzaszalma, vagy olyan apróra darált kukoricacsutka legyen, amelyen biztonságosan képes járni a fiatal baromfi. 2. Takarmány ne szóródjon az alomba, mert megpenészedhet benne, ivóvíz ne folyjon ki, mert elnedvesíthetl. Az alom nedves részét frissel kell felülszórni, vagy ki kell cserélni (különösen az itatók körül). 3. A néhány centiméter vékonyan terített alom — nem alom! Ahhoz, hogy a nevelés 8—10. hetében megfelelő állapotú maradjon, s a teteje se páncélosodjon meg a trágyától, legalább 15—20 cm vastag legyen. TOJÁSLIKŐRKÉSZÍTÉSE Á Birminghami keringő sok tekintetben nem veheti fel a versenyt más hasonló fajtákkal, de a repüléstechnikája egyedülálló. A szakértők ezt a repülést „akrobatikus mutatványnak“ nevezik. Hihetetlen gyors ütemben képes visszafelé szaltózni. Forgás közben egy kis központi rés marad s e körül mint egy korongtárcsa röpül a falka. A galambok szeretik repülés közben a szelet és kikeresik a légörvényeket is. Ami a versenyeket illeti, sem az angol, sem az amerikai röptetési szabályok nem korlátozzák, de nem is határozzák meg a röpmagasságot így a falka igen magasra száll fel röpművészetük bemutatására. Az egyes példányok röpképessége e téren igen különböző. Gyakorlatilag hétnél több galambot egyszerre felengedni nem helyes, kivéve a gyakorlórepülést, amelyen már több galamb is részt vehet. Tájékozódó képességük kiváló, az otthonukhoz ragaszkodók. Régi, bevált recept szerint a következők szükségesek egy literhez: 3—4 deci tisztaszesz, 8—10 tojássárgája, (attól függően, hogy kisebb vagy nagyobb tojásokat használunk-e) félliternyi felforralt és lehűtött tej, 10—15 deka porcukor A tojássárgáját habosra kell keverni a porcukorral, mintha piskótát készítenénk. Utána elkeverjük a félliternyi forralt hideg tejjel, s végül beleöntjük a tisztaszeszt. Illatosítható vaníliás cukorral is. Ez után üvegbe öntjük, s akár másnap már fogyasztható, de jobb, ha egykét hétig „érik". Ha nem használjuk jel gyorsan, időnként rázzuk fel. Hónapokig eláll. Vigyázat: csak friss tojásból és tejből készíthető. Ha a tej nem teljesen friss, összetúrósodik a likőrben, s úgy nem gusztusos. Több vagy kevesebb cukorral készíthető, aszerint, hogy édesebben, vagy kevésbé édesen szeretjük-e. A szesz menynyisége is 2,5—4 deciliter közötti aszerint, hogy erősebb vagy gyengébb italt akarunk-e.
