Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-09-08 / 36. szám

Évekkel ezelőtt erősödött “ meg bennem a feltevés, hogy a nyulak életében létező tünet az unalom. Különösen az olyan esetekben, amikor a te­nyésztő — a normális tartás­módnak megfelelően — beton-, tégla- vagy fapadozatú kifutó­ban tartja növendéknyulait. Ha­sonló tartásmódot alkalmazok én is. A betonpadozatú zárt ki­futóban az állatokon kívül csak az etető-itatóeszközök vannak. A friss levegőre és a tisztaság­ra mindig nagyon ügyeltem. Ehhez párosult a megfelelő ta­karmányozás is, így minden okom megvolt arra, hogy higy­­gyem: nyulaim jól érzik magu­kat. Ez a hitem két évvel ez­előtt egy véletlen folytán meg-Játszótér -dőlt. A nyúlház belső tatarozá­sa után két vödörnyi homok napokig bennmaradt a nyúlház­­ban. Néhány nap múlva arra figyeltem fel, hogy a nyulak szemet gyönyörködtetően ját­szanak, ugrálnak. Ezt az egyéb­ként nyugodt kaliforniaiaktól nagyon ritkán láttam, ezért ke­restem és megtaláltam a játék okát: ez a bennfelejtett homok, amely a nyúl természetes élet­­körülményét megközelítő kapa­­rási lehetőséget biztosított. Ez után 1 m2 alapterületű 20 cm oldalmagasságú fatálcákat ké­nyírtaknak szítettem, amelyeket félig tet­tem homokkal, majd kezdtem figyelni: van-e valami levonható konkrét következtetés? A következőt figyeltem meg. A nap szinte minden szakában van 2—3 nyúl a „homokozó­ban“, s buzgón kaparnak. Aztán ugrálva, futkározva otthagyják. Hgrándozásuk láncreakcióként terjed s az egész társaság a legkülönbözőbb produkciókat mutatja. Azután pihenés, s kez­dik elölről. Következtetés: 1. A mellső lábukkal végzett kaparó munka kedvező a tüdő, a szív és az egész mellkasi rész izomzatának fejlődésére. 2. A jókedvű játék segíti az egész csontozat, izomzat fejlő­dését, s normálisabbá teszi az anyagcsere-folyamatot. 3. A több mozgás szinte ál­landó jó étvágyat teremt, s az így fogyasztott takarmány hasz­nosítása kedvezőbb. 4. Az ilyen növendékekből kikerülő tenyészállat a későbbi megterheléseket jobban elviseli. (Ezért elsősorban a tenyész­­anyagot nevelőknek ajánlom.) 5. A több mozgás ellenére a súlygyarapodás kedvezőbb, ez az említettek leglényegesebb következménye. ÄDÄM ISTVÁN Csökkentsük a tyúkok vedlésének időtartamát Lassan itt van a nyár vége, amikor vedlenek a tyúkok. Ved­leni az egyéves és az öregebb tyűkok szoktak. A vedlésre a pajzsmirigy hormonjai gyakorolnak hatást, és annak módját a külső tényezők is befolyásolják pl. a világosság, meleg, a levegő páratartalma, a takarmányozás módja és változása stb. Vedléskor csökken a nemi tevékenység, s a tojástermelés, ha nem is szűnik meg teljesen, de lényegesen csökken, a tyúkok érzékenyebbek az időjárás változással szemben. A vedlés a nyakon indul meg, majd a test hátsó része, a szárnyak, és a test többi része vedlik. Sok kistenyésztő azon a véleményen van, hogy a vedlés ide­jén a tyúkok rosszabb minőségű és kevesebb takarmánnyal is beérik, mivel úgy sem tojnak. Ez a felfogás helytelen. Vedlés idején a baromfi szervezeté­ben mély élettani változások mennek végbe. Ilyenkor csökken a tyúkok étvágya, s emiatt jobb takarmányt szükséges etetni. Csökken az állat mozgékonysága és az élősúly is, a tojáster­melés pedig majdnem minden esetben szünetel. A vedlés ideje, gyorsasága igen sok tényezőtől függ. Normá­lis lefolyásában nagy jelentősége van a takarmányozásnak is. A magas fehérjetartalmú takarmányok etetésekor (napraforgó, lenmag stb.) a vedlés meggyorsul, a toll jobban fejlődik. A ved­lés és a tojástermelés szoros kapcsolatban van egymással. Azoknál az állatoknál, melyek korán és hosszan vedlenek, sok­kal alacsonyabb a tojástermelés, mint azoknál, melyek később kezdenek vedleni. A jó tojótyúk nemcsak későn, de gyorsan vedlik. Ez azzal magyarázható, hogy azok a tényezők, melyek a jó termelőké­pességet biztosítják — mint pl. a szilárd szervezet, az állat kiváló takarmányértékesítő képessége stb. — elősegítik a gyors vedlést. A nagyon rossz tojóknál az év bármely szakaszában találhatunk új tollakat. Az ilyen tyúkok néhány tojás után a termelést beszüntetik, néhány tollat elhullajlanak, utána újból kezdik a termelést, az ilyen állapot sokszor hónapokig is el­húzódik. Az első tojóév vége felé — szeptember elején, vagy köze­pén — a tyúkokat kiválogatjuk. Ilyenkor a tollazat állapota jól mutatja vajon a tyúk kitartó termelő-e? A korán vedlő tyú­kokon az új tollak növekedését láthatjuk, melyeknek zászlaja síma, fényes, a szára nagy, telt. Az öreg tollak szára kemény és csaknem átlátszó. Azokat a tyúkokat, melyek szeptember közepére befejezték a vedlést, korán vedlőknek; azokat, amelyek októberben vagy novemberben vedlenek, későn vedlőknek nevezzük. Ne felejtsük el azonban, hogy a legjobb tojónál is hosszan­tartó a vedlés, ha az a szükséges mennyiségben és minőség­ben nem jut megfelelő takarmányhoz. . M. F LeefuA/ýh-4- A baromfitenyésztők el­végzik a tenyészállomány kivá­lasztását, mert október elsejé­vel új tenyésztési év kezdődik az ftj hozamellenőrzéssel. A ki­választott jércéket tojótyúktáp­pal kezdjük etetni. Az öregebb tojótyúkok közül kiselejtezzük a csökkent hozamúakat. Ameny­­nyiben még nem végeztük el a tyúkól takarítását, ezt haladék­talanul végrehajtjuk, mielőtt beáll a rossz időjárás. t A víziszárnyastenyésztők a kacsa törzsállomány kiválasz­tása során figyelemmel kísérik a szülők teljesítményét. Kivá­lasztással igyekeznek elérni a lehető legnagyobb tojáshozamot és növekedési erélyt. Figyelmet fordít a lúd törzs­­állomány összeállítására, mivel fontos a kiválasztott gúnár ide­jében történő besorolása. Min­den szükségeset meg kell tenni az ólak megfelelő berendezésé­re. Ludanként hozzávetőleg fél négyzetméternyi területtel szá­molunk. 0 A házinyúltenyésztők fo­kozott mértékben tartják szem előtt az állomány egészségügyi állapotát. Az összes nyulak ürü­lékét megvizsgáltatják. Ki kell selejtezni minden olyan nyulat, melynek ürülékében kokcidió­­zist észleltek. Ezt követi a fer­tőtlenítés, valamint az összes fülkék kimeszelése. Egyéb zöld­takarmány hiányában megkez­dik a kerti zöldséghulladék ta­karmányozását. Ezzel egyidő­­ben az etetőrács mögött jómi­nőségű széna, vagy száraz here álljon a nyulak rendelkezésére. Ellenkező esetben igen súlyos emésztési zavar keletkezhet. ■ A galambtenyésztők a te­­nyészidényt gyakorlatilag befe­jezték, mivel a galambok vedlés következtében beszüntették a fészekrakást. Vedléskor a ga­lambok eledelét olajos magvak­kal is kiegészítik (köles, nap­raforgó, kendermag). Nem hiá­nyozhatnak a különféle ásványi kiegészítők sem, amelyek a toll növekedését segítik elő. A ga­lambokat ebben az időszakban úgy takarmányozzuk, hogy mi­nél előbb kiállítási kondícióba kerüljenek. A képzett tenyésztő az ősz folyamán galambjaival legalább két kiállításon vesz részt, hogy tenyészetének minő­ségét vizsgálatnak vesse alá. A' A kecsketenyésztők álla­taik üzekedését figyelik. A ba­kot az üzekedés idejére a szo­kottnál nagyobb adag szemes­takarmánnyal (zabbal) készíti elő kondíció szempontjából. A tenyészállatot még az üzekedés idejét megelőzően állatorvosi vizsgálatnak veti alá, tenyész­­képesség tekintetében. A te­­nyészkecskék takarmánya u­­gyancsak kiadós legyen. Ameny­­nyiben ezt az időjárás megen­gedi, minden alkalmat meg kell ragadni a legeltetésre. A kis­­kecskéknél ügyelni kell arra, nehogy nyolchónapos életkoruk előtt kerüljön sor párosodásra. ♦ Az egzotikus madarak te­nyésztői előkészületeket tesz­nek a volierekben töltött te­­nyészidény befejezésére. Éjjel a hőmérséklet már aránylag alacsony, ezért különösebb eredmények nem várhatók. Csupán az utolsó fiókák kirepü­lését várják meg, de időben mindent előkészítenek a mada­rak ketrecben való telelésére. Amint a kinti hőmérséklet 15 C fok alá süllyed, megkezdhetik az átköltöztetést. Az idény be­fejezése ellenére kiadós takar­mányozásban részesítik a ma­darakat, mert megkezdődik a vedlés. ф A nemes kanárimadarak tenyésztői előkészítik a fiatal hímeket az „énekiskolára“. Annyi ketrecet készítenek elő, ahány fiatal hím van, mert az „iskolában“ mindegyiküknek külön ketrecben kell tartóz­kodnia. A takarmányozás vál­tozatlan. Naponta figyelni kell a fiatal hímek énekkísérletezé­sét, hogy az „iskolába“ kizáró­lag hibátlan egyedeket helyez­zenek el, amelyeknek megvan az előfeltételük a minőségileg kifogástalan éneklés fejleszté­sére. Megoldják a baromfitenyésztés körüli gondokat Nagyszerű utat tett meg az utóbbi évtizedben Kelet-Szlová­­kia mezőgazdasági üzemeinek baromfitenyésztése. Emlékez­zünk csak vissza arra, milyen volt az elterjedt baromfitartási mód a hatvanas évek elején: füvesített, fákkal beültetett te­rületeken néhány száz tyúkot és néhány tucatnyi kakast tar­tottak a széthelyezett épületek körül. Ma már mindinkább iparsze­rűvé válik nagyüzemi baromfi­­tenyésztésünk. Ez a rohamos változás nagy mértékben hozzá­járult ahhoz, hogy az utóbbi tíz évben az értékesített vágóba­romfi mennyisége Kelet-Szlová­­kiában több mint kétszáz, a to­jásé pedig több mint kétszáz­ötven százalékkal emelkedett. Mindezt segítették a kedvező közgazdasági feltételek. Az elmúlt 3—4 évben mér­séklődött, sőt lelassult a fejlő­dés üteme. Az ágazat összter­melése nem esett vissza, hiszen évről-évre nagyobb volt az el­adás, de több szövetkezetben nem érték el a tervezett szintet. A szövetkezeteket járva al­kalmam volt több zootechni­­kussal beszélgetni a baromfi­­tenyésztés jelenlegi problémái­ról. Kitűnt, hogy egyes efsz­­ekben a baromfitenyésztés bi­zonyos ágazatát nemtörődöm­ségből felszámolták. Természe­tesen a felszámolásra tucatnyi okot találtak. Márpedig a ba­romfitenyésztés a népgazda­ság számára minden tekintet­ben gazdaságos termelési ága­zat. Eszköz igénye — a terme­léshez szükséges feltételeket tekintve — viszonylag kicsi: az egy kilogramm élősúlyhoz szük­séges beruházási költség pe­csenyecsirke esetében egyhar­­mada a szarvasmarháénak, s fe­le a sertéshizlalásénak. A ba­romfihúsnak egyre nagyobb a szerepe a lakosság ellátásában. Csak a jelenlegi vágöbaromfi- és tojáskínálat mellett van mód a vágómarha-, hús- és húské­szítménytermelés növelésére. A termelőüzemekkel szembe­ni igények állandóan fokozód­nak. Az ötödik ötéves tervidő­szakban előirányzott vágóba­romfi- és tojástermelés eléré­séhez Kelet-Szlovákiában meg­felelő intézkedések szüksége­sek. Sok üzem vezetési gondot old meg, ha fokozzák a termelé­kenységet. Ilyen szempontból tyúkok esetében a forgalomban lévő ROSS 1, ROSS 2 hibridek kielégítik hazai igényeinket. Hiszen a Košická Polianka-i gazdaságban a nevezett hibrid­től tavaly átlagosan 254 darab tojást értek el tyúkonként. A liba, a kacsa és a pulyka vo­natkozásában viszont még bő­ven van e tekintetben pótolni való. Általános probléma, hogy üzemi szinten nem mindenütt elégítik ki a szükségleteknek megfelelően a különféle fajú baromfi igényeit. A baromfitenyésztésben az illetékesek nem érzik állandó feladatnak a tartási, a techno­lógiai rendszerek tökéletesíté­sét. Pedig korántsem lehetünk elégedettek a mostani állapo­tokkal. A tyúktartásban az ösz­­szes mélyalmos rendszerű tojó­háznak csak 40 százaléka iga­zán korszerű, 20 százaléka va­lójában alkalmatlan. Az inten­zív tojástermelés területén a legkorszerűbb megoldást jelen­tő ketreces tartásra csak a to­jóházak alapterületének 10 szá­zalékán rendezkedtek be. A libatenyésztést szolgáló épüle­teknek alig 4 százaléka kor­szerű, s 35 százaléka korszerű­sítésre teljesen alkalmatlan. A libatenyésztésben tehát Kelet- Szlovákiában ma még inkább csak tömegtartásról beszélhe­tünk, ami fokozza a mindmáig megoldatlan állategészségügyi problémákat. így fordulhatott elő különösen a liba- és a puly­kaállományokban a nagymér­tékű elhullás. A szövetkezetekben az ipar­szerű termelés elengedhetetlen feltétele, vagyis a szigorú és kötött technológiai fegyelem lazul. Pedig közismert, hogy a tartási, állategészségügyi tech­nológiában a pontatlanság, a következetlenség, gyakran a túlzott magabiztosság nagy veszteségeket okozhat. Hiányosságnak kell felróni, hogy nincs mindig és minde­nütt megfelelően és folyamato­san kielégítve a baromfiállo­mány takarmányigénye. Előfor­dul, hogy az üzem nem kap idejében tápot, vagy nem azt szállítanak, amit megrendelt. De gyakran változik a recept­összetétel is. Nyilvánvaló tehát: a takarmánykeverő üzemekben erőfeszítéseket kell tenni a ta­karmány-ellátás színvonalának javítására. Az iparszerű baromfitenyész­tési termelésben nem nélkülöz­hető a termelésszervező és szaktanácsadó tevékenység. De a tanácsadó szolgáltatást végző intézmények sok esetben csak akkor keresik fel a partner gazdaságokat, ha ott súlyos problémák merültek fel és emiatt veszélyben forog a kap­csolat fenntartása. Előfordul az is, hogy a kapott szaktaná­csokat a gazdaságok nem fo­gadják meg, nem hajtják végre, inkább felszámolják a baromfi­­tenyésztést, pénzügyi nehézsé­gekre hivatkozva. Korszerű technológiai mód­szerek bevezetésével még ide­jében segíteni lehet a baromfi­­tenyésztés körüli problémákon és gondokon. ILLÉS BERTALAN Milyen almot A baromfi nevelése során nem kerülhetjük el az alom hasz­nálatát. Sokan rongyokat, nylonterítőket, ócska zsákokat tesz­nek a baromfi alá. Ez nem jó, mert hamar bepiszkolódik, gyak­ran kell cserélgetni, a nylonon meg nem is szeret járni a kis­csirke, liba, kacsa, mert csúszós. Sokkal célszerűbb, ha a világszerte használatos alomanyago­kat használjuk: a faforgácsot, a szalmát, esetleg a darált kukoricacsutkát. Sajnos, téves hiedelem folytán ezektől az alomanyagoktól sok helyen félnek. Van olyan vélemény, hogy a faforgácson megvakul a csirke, a szalmántartott pulyka, liba pedig elpusztul. Amikor aztán elhangzik a kérdés: hogyan is vakult meg a csirke és miért pusztult el a pulyka és a liba? — akkor a következők derülnek ki: a csirke alá olyan faforgácsot tettek, amely inkább volt fűrészpornak, mint forgácsnak te­kinthető. Sőt, nemcsak hogy fűrészpor volt a nagyrésze, hanem apró deszkaszilánkok is bőven akadtak benne. Az ilyen alom porából óhatatlanul kerülhet a fiatal baromfi szemébe, felsérti a nyálkahártyákat, s ha azok fertőződnek, a dolog valóban szembetegséggé fajulhat. HOGYAN REPÜL A BIRMINGHAMI KERINGŐ! használjunk? A liba és a pulyka — de a többi baromfifaj fiatal egyedei Is — igen érzékenyek a penészfertözésre. A példának említett baromfitartónál nenj a szalma-alom, hanem a szalmában levő penészspórák miatt kaptak tüdőpenészt s hulltak el a pulykák és a libák. Az említett hibák elkerülhetők, ha a baromfitartó betartja a következő szabályokat: 1. Az alom száraz, portól és penésztől mentes faforgács, búzaszalma, vagy olyan apróra darált kukoricacsutka legyen, amelyen biztonságosan képes járni a fiatal baromfi. 2. Takarmány ne szóródjon az alomba, mert megpenészed­­het benne, ivóvíz ne folyjon ki, mert elnedvesíthetl. Az alom nedves részét frissel kell felülszórni, vagy ki kell cserélni (különösen az itatók körül). 3. A néhány centiméter vékonyan terített alom — nem alom! Ahhoz, hogy a nevelés 8—10. hetében megfelelő állapotú ma­radjon, s a teteje se páncélosodjon meg a trágyától, legalább 15—20 cm vastag legyen. TOJÁSLIKŐR­KÉSZÍTÉSE Á Birminghami keringő sok tekintetben nem veheti fel a versenyt más hasonló fajtákkal, de a repüléstechnikája egyedül­álló. A szakértők ezt a repülést „akrobatikus mutatványnak“ nevezik. Hihetetlen gyors ütem­ben képes visszafelé szaltózni. Forgás közben egy kis központi rés marad s e körül mint egy korongtárcsa röpül a falka. A galambok szeretik repülés köz­ben a szelet és kikeresik a lég­örvényeket is. Ami a versenye­ket illeti, sem az angol, sem az amerikai röptetési szabályok nem korlátozzák, de nem is ha­tározzák meg a röpmagasságot így a falka igen magasra száll fel röpművészetük bemutatásá­ra. Az egyes példányok röpké­­pessége e téren igen különböző. Gyakorlatilag hétnél több ga­lambot egyszerre felengedni nem helyes, kivéve a gyakorló­­repülést, amelyen már több ga­lamb is részt vehet. Tájékozódó képességük kiváló, az otthonuk­hoz ragaszkodók. Régi, bevált recept szerint a következők szükségesek egy literhez: 3—4 deci tisztaszesz, 8—10 tojássárgája, (attól füg­gően, hogy kisebb vagy nagyobb tojásokat használunk-e) félliter­nyi felforralt és lehűtött tej, 10—15 deka porcukor A tojássárgáját habosra kell keverni a porcukorral, mintha piskótát készítenénk. Utána el­keverjük a félliternyi forralt hideg tejjel, s végül beleöntjük a tisztaszeszt. Illatosítható va­níliás cukorral is. Ez után üveg­be öntjük, s akár másnap már fogyasztható, de jobb, ha egy­két hétig „érik". Ha nem hasz­náljuk jel gyorsan, időnként rázzuk fel. Hónapokig eláll. Vigyázat: csak friss tojásból és tejből készíthető. Ha a tej nem teljesen friss, összetúróso­­dik a likőrben, s úgy nem gusz­tusos. Több vagy kevesebb cu­korral készíthető, aszerint, hogy édesebben, vagy kevésbé éde­sen szeretjük-e. A szesz meny­­nyisége is 2,5—4 deciliter kö­zötti aszerint, hogy erősebb vagy gyengébb italt akarunk-e.

Next

/
Oldalképek
Tartalom