Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-08 / 36. szám
Tapasztalatok nHilardipezsimroueni) kacsákkal A szabadtartású áilöm'ányokban a pézsmagácserok viselkedése a termékenyülési átlagot — következésképpen a kelési mennyiséget is — csökkenti, ezért előnyösebb az elkülönített tartás, amikor az egyik csoport nem látja a másikat. Téves az a feltevés, hogy 3 gácsér egy csapatban jobban termékenyít, mint egy, vagy kettő. A mulard előállításához több fajtát is használnak: a közvetlen keresztezéshez fehér roueni, vagy közönséges tojót, továbbá pekingit és vadas orplngtont. A kettős vagy hármas keresztezéshez különböző keresztezett tojót (főleg roueni vagy orpingtoni gácsértól származót) alkalmaznak. A pézsmagácsér és a fehértollú (pekingi, vagy allier-i fehér) tojók közvetlen keresztezése nyomán a termékenyülés gyenge, csak körülbelül 20 % kelésre lehet számítani. Az allier-i fehérrel történő keresztezésből származó tojó testsúlya, májminősége, viszont kitűnő. Ez is igazolja, miért érdemes keresztezni más fajtákkal is, így roueni vagy orpington gácsérral. A pézsmagácsér bármelyik ilyen keresztezésből származó tojót szívesebben fogad el. Ez nem azt jelenti, hogy minden mulard hibrid kitűnő májtermelő, mert előállítása körül sok félrevezető manipulációval is találkozhatunk (pekingi, Campbell). A pézsmagácsér egyéves legyen, ezért esztendőnként cserélni kell őket. A tojót legalább 2 évig érdemes hasznosítani, egyes tenyésztők még a négyévessel is elfogadható eredményt érnek el. A keresztezésben a máj minőségét, nagyságát első helyen a pekingi, utána a roueni, végül az orpington biztosítja. Kívánatos az állományt azonos fajtájú tojókból és azonos színű állatokból összeállítani. A takarmányozás természetesen minden vonatkozásban fontos, ne hizlaljon, de tápértékben gazdag legyen. Ne sok kukoricát, búzát tartalmazzon, elsősorban a tojótápok legyenek kiegyenlítettek. A mulard keltetése kényes A tojást a lerakás után 4—5 napra kell a gépbe helyezni. Miután a keltetés 1 hónapig tart, viszonylag nagy tojáshozam szükséges naponta, hogy a keltetés gazdaságos legyen. Házikeltetővel természetesen folyamatosan lehet a szükséges naposkacsa mennyiséget előállítani. A mularddal főleg kistenyésztök foglalkoznak, ezért még sok probléma megoldása szükséges a nagy májhozamok biztosítása érdekében, de a máj iránti nagy kereslet érdemessé teszi a mulard kacsával való foglalkozást, írja a Le Courrier Avicole. A nyulak párosítás! ciklusának szinkronizálása LINOLSAV HATÄSÄRA NAGYOBBAK A TOJÁSOK? Angol és amerikai kísérletek igazolták, -hogy a linolsav elnevezésű zsírsav pozitív hatású a tojássúlyra. A kukoricaolaj különösen gazdag linolsavban. A száraz kukorica 3,5—4 % olajat tartalmaz, amelyben 30— 60 % linolsav található. A szójabab olajban is bőven van belőle, de az extrahált darából kivont olajban már csak 0,5 százalék található. Amerikai kutatók a linolsav-szükségletet az össztakarmány 1,3—1,4 százalékára becsülik. Csak kukoricából a kívánt mennyiség csupán úgy érhető el, ha 80 %ban ezt etetnek, ami a mai árak mellett szóba sem kerülhet. Felmerült a gondolat, hogy a takarmányba linolsavat keverjenek. További kísérletek szükségesek a pozitív hatás kimutatására, hogy érdemes legyen gyakorlatilag is hasznosítani ezt a felismerést, írja a Dt. Gefl. Wirtschaft. (Baromfitenyésztés 73) VÍZKORLÁTOZÁS KETRECES TOJÖTARTÄSBAN A kanadai British Columbia Egyetemen kísérleteket végeztek ketreces tartású tojótyúkok ivóvizének korlátozásával. A 14 órás napi megvilágítás folyamán ötször 25 perces időszakban vették el a vizet a tyúkoktól. A tojókat 322 napig tartották a ketrecekben. Az első kísérlet alkalmával a vízkorlátozást a termelés 169-ik napjától kezdték. Ez nem befolyásolta a tojók termelését. A második kísérlet alkalmával a vízkorlátozást az első tojás produkálása napjától kezdték. A jércék tojáshozamának csökkenését tapasztalták, a kifejlett tojóknál nem találtak különbséget. A kisérfetből azt a tanulságot vonták le, hogy a kifejlett tojótyúkok jobban elviselik a vízkorlátozást, mint a jércék, közli a Poultry Digest. (Baromfitenyésztés 73) ,Szapora mint a nyúl“, tartja a szólás-mondás, vagyis e faj szaporodóképességét általában rendkívül nagynak tartják. A nyulak ovulációját (az érett peték kilökését) ugyanis maga a párosítás indítja meg. így feltételezték, hogy a nemileg érett anyanyúl bármikor fedeztethető. Valójában ez azonban nincs így minden anyanyúl esetében. A kísérletekben korábban megállapították, hogy a nőstények körülbelül 25 %-a rendszerint elutasítja a párosítást. Ha naponta vizsgálták a párosodási hajlamot, megállapítható volt, hogy a nőstények a bakot különböző időközökben, rendesen csak 5—7 naponként vették fel. Gazdaságossági szempontból kívánatos lenne a ciklus szinkronizálása. A párzást elutasító Japán a minőségi táplálkozás forradalmát éli át. Állandóan emelkedik a tojás és a baromfihús fogyasztása. Ma még a japánok hús és tojás behozatalra szorulnak, de erőteljesen fejlesztik baromfi-nemesítésüket és többek között toliszín szerint eltérő nemű fajtákat is kialakítottak. A japánok szorgalma közmondásos, ipari termékeik világszerte piacot találnak. Nem meglepő, ha baromnőstények ugyanis zavarják a szaporítási tervet, többletmunkát okoznak, és utóduk nélkül tartva, költségnövelő tényezők. Szinkronizált ivarzáson azt értjük, hogy az ellenőrzött szaporodási ciklus keretéhen kész párosodni a nőstény. Hill és Whitz (1933) megállapította, hogy a tüszők a nyulak szervezetében nem maradnak meg tetszőleges ideig, hanem viszszafejlődnek és mindig újabbak érnek. Az egyes tüszők 7—10 napos életlartamúak. Más kutatók más és más módszerekkel 15—16 napos ciklusidőt állapítottak meg. Haubner és Nahaue (1967) pedig egyenes összefüggést állapítottak meg a párosodási készség és az ovuláció között. A 15 napos ciklusban egy rövid periódusú intenzív ivarzást fifit is exportálnak és már Franciaországban is lehet a sexünk fajtáikkal találkozni. A Kuroda tyúk tollazata fekete, nyakát mahagóni színű sáv köríti. Nyugodt természetű, ketrecben, almon jól tartható. Színes tojása 60 gramm körüli. Első tojását 140 napra adja, 170 napra éri el az ötven százalékos teljesítményt, hét hónapra a maximumot. Tizenhat hónapos koráig 230—240 tojást gyeitek meg. Megállapították továbbá, hogy az anyák közvetlenül szülés után és később minden 15. napon fedeztethetök. Ez az eljárás azonban körülményes, ezért újabb módszerek kifejlesztésén dolgoznak. Stimuláló hormonokkal újabb tüszőleválást idéztek elő, az eredményeket azonban még nem tartják megfelelőnek. Biztatóbbak az álveinhességgel, mint segédeszközzel történő ciklusellenőrzési kísérletek. Ismeretes, hogy ha peteérés után a megtermékenyítés elmarad, sárgatestek keletkeznek és az úgynevezett álvemhesség tünete lép fel. Ha a tiisző fejlődését megszakíthatjuk és megadott időpontban újra megindíthatjuk, jobb eredményt remélhetünk a termékenyítésben. HEGEDŰS JÁNOS rak. Erőteljes alakú, a légzőszervi megbetegedéssel szemben ellenálló, súlya 2 Vi kg. Az Otha is értékes fajta. Hatvan grammos barna héjú tojásainak száma évente 250—260. Tollazata vörös és fehér, kifejlett tojója 2,4—2,5 kg súlyú. A betegségek iránt ellenálló, tartása gazdaságos. A japán tojóversenyeken a legjobb eredményt éri el, közli az L. C. Avicole. ХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХЧЛХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХЧХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХЧХХХХХХХЧ Nemhez kötött küllemű japán tojófajták 9. SZÁM 1973. SZEPTEMBER 8. A TARTALOMBÓL ^ Hasznos tevékenység is. Szlovákiai Kisállattenyész* * tők Szövetségének 1500 helyi szervezetében mintegy 50 ezer tag tevékenykedik. A levicei (lévai) járás legjobban működő helyi szervezetei közé tartozik a Veiké Ludince-i (nagyölvedi), annak ellenére, hogy községünkben a szervezett tenyésztés nem nagy múltra tekint vissza. A kisállattenyésztők helyi szervezete 1969-ben alakult 15 taggal. A jelenlegi taglétszám viszont már 78 fő. K o r c s e k Sándor, a helyi szervezet lelkes elnöke a szervezeti életről a következőket mondotta: — Faluhelyen a tágas udvar és kert alkalmas a tenyésztésre. Nem is tudom miért nem gondoltunk előbb a szervezet megalapítására. Legfőbb célnak tartjuk a fajtatiszta állatok tenyésztését, szaporítását és szakszerű nevelését. Tagjaink közül már tízen rendelkeznek fajtatiszta állatokkal. Tenyésztésünket három főcsoportra oszthat— Mi jellemző a helyi szervezet tevékenységére? — Tagságunk részére minden évben takarmánykeveréket juttatunk, amely nélkül már el sem lehet képzelni az állatok sikeres nevelését, s hogy ne legyen egyhangú a szervezeti élet, tagságunk részére minden tében, de a jó bornak is kell cégér! És ez így, együttvéve hasznos tevékenység. Korcsek Sándor, a SZKSZ helyi szervezetének elnöke, maga is szenvedélyes kisállattenyésztő. Udvarán tiszta vérvonalban tenyésztett tyúkokat, nyulakat, ludakat, galambokat stb. látni. UHUIM 5ZÖVET5EGÉNE* ÉJ.ETIÍBPI, Ullllill évben kirándulásokat szervezünk. Persze ezeket a kirándulásokat mindig úgy szervezzük meg, hogy a kellemeset összekötjük a hasznossal. Voltunk például a Trenčínben rendezett Szlovákiai Kisállattenyésztési Kiállításon és Vásáron is, ahol arany koszorúval kitüntetett két kakast adtunk el. Itt jegyzem meg, hogy a járási kiállításon rajnamentl ka-Az állatokkal való foglalko-' zás egyik legkifizetőbb formájának a háztáji lúdtartást tartja, amellyel már évek óta foglalkozik. Amióta áttért a nemesített landesi lúdfajta tenyésztésére, minden évben egyre több libát tart. Szerinte a landesi ludnak csupa jó tulajdonsága van! Egy lúd átlag 25—30 tojást tojik, de nem ritkaság a 35—40 Hasznos tevékenység + Játszótér — nyulaknak + Csökkentsük a tyúkok vedlásének időtartamát Szeptemberi teendők + Vitaminok a baromfi életfunkciójában-ф. Önzetlenül a közügy szolgálatában-ф- Lúdtenyésztési feladataink + Jó úton haladnak-ф. Egy háztáji lúdtenyésztő nézete A tyúktífusz, illetve a csirkék fehérhasmenése + Megoldják a baromfitenyésztés körüli gondokat Milyen almot használjunk? + Hogyan repül a Birminghami keringő? + Tojáslikőr készítése ^ Jó tudni ^ Tapasztalatok mulard (pézsma X roueni) kacsákkal juk: a tyúk, a liba és a nyúl nevelésre. Ezenkívül foglalkozunk más baromfi nevelésével is. A tyúkok közül a nyuhemsir (newhampshire), a fehér plimut (white plymouth rock), a szöszex (sussex) és a fogolyszínű olasz tyúk (brown leghorns) terjedt el leginkább. Libákból főleg a landesi fajtát, nyulakból pedig a nagy csincsillát tartják. A tiszta vérvonalú állatokkal persze többet kell törődni, ezeket szakszerűen szükséges gondozni, de megéri. csávái egy első díjat nyertünk. A szervezettség előnyei közül legfontosabbnak tartom a szakismeretek bővítését és a tapasztalatcsere lehetőségét, mert természetesen az igazi tenyésztő számára a termelékenység sem mellőzhető szempont! Amiről pedig Korcsek Sándor szerényen hallgat, azt megemlítem én. Minden évben a legsikeresebb és legjobb hangulatot keltő táncmulatságot, a „kacsa-bált“, a kisállattenyésztők rendezik. Tudom ez csak mellékes szempont lehet a szervezet hasznossága tekintetojás sem. Tehát jóval többet termel, mint a nem nemesített tájfajták. Természetesen a tojás időszaka elhúzódik, ezért a tojásokat keltetőben, vagy pulyka alatt kelteti ki. A költés után mutatkoznak a nemesített fajta előnyei. A keltetési arány jóval magasabb a hagyományos tájfajta Iádénál, az elhullás pedig kisebb. A kis landesi pelyhesek gyorsabban nőnek és növekedés során is kisebb az elhullási arány. A lúddá növekedett libák egy évben háromszor is adnak tollat, főleg a hasi részről, s a toll minősége kiváló. Hizlalás után a lúd eléri a 9—12 kilós átlagos súlyt és húsa ízletesebb a hagyományos tájfajtákénál. Az egyre jobban keresett libamáj eléri a 90—100 dekát, de a kilón felüli libamáj sem ritkaság. Természetesen ez is anyagi haszonnal jár. Persze gondot okoz a a háztáji libanevelés is. Sokat és szakszerűen kell foglalkozni a liba nevelésével és nem mellőzhető a többszöri állategészségügyi vizsgálat sem! Idén az elnök egy hagyományos tájfajta ludat és egy landesi gúnárt pároztatott s kíváncsian várta az eredményt. Ez persze körülbelül olyan, amilyet várt. A keresztezett lúd ke-A nyulak párosítási ciklusának szinkronizálása 4. Nemhez kötött küllemű japán tojófajták vesebb és kisebb tojást tojt, á költési arány is kisebb volt a többinél. Tehát ez is probléma. Párzásnál vigyázni kell a fajtatisztaság fennmaradására. A megoldás csupán az, hogy párzáskor nem szabad a lan^esit egybeengedni másfajta libával. Faluhelyen ez elég nagy gond, hiszen a réteken, legelőkön tavaszkor a párzás általában rtem mindig egy gúnárral történik. A felsorolt tényekből kitűnik, hogy ott érdemes foglalkozni a háztáji libaneveléssel, ahol a feltételek adva vannak. Akinek pedig lehetősége nyílik a fajtatiszta libanevelésre, foglalkozzon vele, hiszen ezirányú tevékenysége nem csupán saját részére, de népgazdaságunk számára is hasznot jelent. GARAI FERENC, Veiké Ludince (Nagyölved) !
