Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-09-08 / 36. szám

Tapasztalatok nHilardipezsimroueni) kacsákkal A szabadtartású áilöm'ányokban a pézsma­­gácserok viselkedése a termékenyülési átlagot — következésképpen a kelési mennyiséget is — csökkenti, ezért előnyösebb az elkülönített tar­tás, amikor az egyik csoport nem látja a má­sikat. Téves az a feltevés, hogy 3 gácsér egy csa­patban jobban termékenyít, mint egy, vagy kettő. A mulard előállításához több fajtát is hasz­nálnak: a közvetlen keresztezéshez fehér roueni, vagy közönséges tojót, továbbá pekin­git és vadas orplngtont. A kettős vagy hármas keresztezéshez különböző keresztezett tojót (főleg roueni vagy orpingtoni gácsértól szár­mazót) alkalmaznak. A pézsmagácsér és a fehértollú (pekingi, vagy allier-i fehér) tojók közvetlen kereszte­zése nyomán a termékenyülés gyenge, csak kö­rülbelül 20 % kelésre lehet számítani. Az al­lier-i fehérrel történő keresztezésből származó tojó testsúlya, májminősége, viszont kitűnő. Ez is igazolja, miért érdemes keresztezni más faj­tákkal is, így roueni vagy orpington gácsérral. A pézsmagácsér bármelyik ilyen keresztezésből származó tojót szívesebben fogad el. Ez nem azt jelenti, hogy minden mulard hib­rid kitűnő májtermelő, mert előállítása körül sok félrevezető manipulációval is találkozha­tunk (pekingi, Campbell). A pézsmagácsér egyéves legyen, ezért esz­tendőnként cserélni kell őket. A tojót legalább 2 évig érdemes hasznosítani, egyes tenyésztők még a négyévessel is elfogadható eredményt érnek el. A keresztezésben a máj minőségét, nagyságát első helyen a pekingi, utána a roueni, végül az orpington biztosítja. Kívánatos az állományt azonos fajtájú tojókból és azonos színű állatok­ból összeállítani. A takarmányozás természetesen minden vo­natkozásban fontos, ne hizlaljon, de tápérték­ben gazdag legyen. Ne sok kukoricát, búzát tartalmazzon, elsősorban a tojótápok legyenek kiegyenlítettek. A mulard keltetése kényes A tojást a lera­kás után 4—5 napra kell a gépbe helyezni. Mi­után a keltetés 1 hónapig tart, viszonylag nagy tojáshozam szükséges naponta, hogy a keltetés gazdaságos legyen. Házikeltetővel természete­sen folyamatosan lehet a szükséges naposka­csa mennyiséget előállítani. A mularddal főleg kistenyésztök foglalkoznak, ezért még sok probléma megoldása szükséges a nagy májho­zamok biztosítása érdekében, de a máj iránti nagy kereslet érdemessé teszi a mulard kacsá­val való foglalkozást, írja a Le Courrier Avi­­cole. A nyulak párosítás! ciklusának szinkronizálása LINOLSAV HATÄSÄRA NAGYOBBAK A TOJÁSOK? Angol és amerikai kí­sérletek igazolták, -hogy a linolsav elnevezésű zsírsav pozitív hatású a tojássúlyra. A kukorica­olaj különösen gazdag linolsavban. A száraz ku­korica 3,5—4 % olajat tartalmaz, amelyben 30— 60 % linolsav található. A szójabab olajban is bő­ven van belőle, de az extrahált darából kivont olajban már csak 0,5 szá­zalék található. Amerikai kutatók a li­­nolsav-szükségletet az össztakarmány 1,3—1,4 százalékára becsülik. Csak kukoricából a kí­vánt mennyiség csupán úgy érhető el, ha 80 %­­ban ezt etetnek, ami a mai árak mellett szóba sem kerülhet. Felmerült a gondolat, hogy a takar­mányba linolsavat kever­jenek. További kísérletek szükségesek a pozitív ha­tás kimutatására, hogy érdemes legyen gyakor­latilag is hasznosítani ezt a felismerést, írja a Dt. Gefl. Wirtschaft. (Baromfitenyésztés 73) VÍZKORLÁTOZÁS KETRECES TOJÖTARTÄSBAN A kanadai British Co­lumbia Egyetemen kísér­leteket végeztek ketreces tartású tojótyúkok ivóvi­zének korlátozásával. A 14 órás napi megvilágítás folyamán ötször 25 per­ces időszakban vették el a vizet a tyúkoktól. A to­jókat 322 napig tartották a ketrecekben. Az első kísérlet alkal­mával a vízkorlátozást a termelés 169-ik napjától kezdték. Ez nem befolyá­solta a tojók termelését. A második kísérlet al­kalmával a vízkorlátozást az első tojás produkálása napjától kezdték. A jér­­cék tojáshozamának csökkenését tapasztalták, a kifejlett tojóknál nem találtak különbséget. A kisérfetből azt a tanulsá­got vonták le, hogy a ki­fejlett tojótyúkok jobban elviselik a vízkorlátozást, mint a jércék, közli a Poultry Digest. (Baromfitenyésztés 73) ,Szapora mint a nyúl“, tartja a szólás-mondás, vagyis e faj szaporodóképességét általá­ban rendkívül nagynak tartják. A nyulak ovulációját (az érett peték kilökését) ugyanis maga a párosítás indítja meg. így fel­tételezték, hogy a nemileg érett anyanyúl bármikor fedez­tethető. Valójában ez azonban nincs így minden anyanyúl ese­tében. A kísérletekben koráb­ban megállapították, hogy a nőstények körülbelül 25 %-a rendszerint elutasítja a párosí­tást. Ha naponta vizsgálták a párosodási hajlamot, megálla­pítható volt, hogy a nőstények a bakot különböző időközök­ben, rendesen csak 5—7 napon­ként vették fel. Gazdaságossági szempontból kívánatos lenne a ciklus szin­kronizálása. A párzást elutasító Japán a minőségi táplálkozás forradalmát éli át. Állandóan emelkedik a tojás és a baromfi­hús fogyasztása. Ma még a ja­pánok hús és tojás behozatalra szorulnak, de erőteljesen fej­lesztik baromfi-nemesítésüket és többek között toliszín sze­rint eltérő nemű fajtákat is ki­alakítottak. A japánok szorgal­ma közmondásos, ipari termé­keik világszerte piacot talál­nak. Nem meglepő, ha barom­nőstények ugyanis zavarják a szaporítási tervet, többletmun­kát okoznak, és utóduk nélkül tartva, költségnövelő tényezők. Szinkronizált ivarzáson azt értjük, hogy az ellenőrzött sza­porodási ciklus keretéhen kész párosodni a nőstény. Hill és Whitz (1933) megállapította, hogy a tüszők a nyulak szerve­zetében nem maradnak meg tetszőleges ideig, hanem visz­­szafejlődnek és mindig újabbak érnek. Az egyes tüszők 7—10 napos életlartamúak. Más kuta­tók más és más módszerekkel 15—16 napos ciklusidőt állapí­tottak meg. Haubner és Nahaue (1967) pedig egyenes összefüggést ál­lapítottak meg a párosodási készség és az ovuláció között. A 15 napos ciklusban egy rövid periódusú intenzív ivarzást fi­fit is exportálnak és már Fran­ciaországban is lehet a sex­ünk fajtáikkal találkozni. A Kuroda tyúk tollazata fe­kete, nyakát mahagóni színű sáv köríti. Nyugodt természetű, ketrecben, almon jól tartható. Színes tojása 60 gramm körüli. Első tojását 140 napra adja, 170 napra éri el az ötven szá­zalékos teljesítményt, hét hó­napra a maximumot. Tizenhat hónapos koráig 230—240 tojást gyeitek meg. Megállapították továbbá, hogy az anyák közvet­lenül szülés után és később minden 15. napon fedeztethe­­tök. Ez az eljárás azonban kö­rülményes, ezért újabb módsze­rek kifejlesztésén dolgoznak. Stimuláló hormonokkal újabb tüszőleválást idéztek elő, az eredményeket azonban még nem tartják megfelelőnek. Biztatóbbak az álveinhesség­­gel, mint segédeszközzel törté­nő ciklusellenőrzési kísérletek. Ismeretes, hogy ha peteérés után a megtermékenyítés elma­rad, sárgatestek keletkeznek és az úgynevezett álvemhesség tü­nete lép fel. Ha a tiisző fejlő­dését megszakíthatjuk és meg­adott időpontban újra megin­díthatjuk, jobb eredményt re­mélhetünk a termékenyítésben. HEGEDŰS JÁNOS rak. Erőteljes alakú, a légző­­szervi megbetegedéssel szem­ben ellenálló, súlya 2 Vi kg. Az Otha is értékes fajta. Hat­van grammos barna héjú tojá­sainak száma évente 250—260. Tollazata vörös és fehér, kifej­lett tojója 2,4—2,5 kg súlyú. A betegségek iránt ellenálló, tar­tása gazdaságos. A japán tojó­versenyeken a legjobb ered­ményt éri el, közli az L. C. Avi­­cole. ХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХЧЛХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХЧХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХХЧХХХХХХХЧ Nemhez kötött küllemű japán tojófajták 9. SZÁM 1973. SZEPTEMBER 8. A TARTALOMBÓL ^ Hasznos tevékenység is. Szlovákiai Kisállattenyész­­* * tők Szövetségének 1500 helyi szervezetében mintegy 50 ezer tag tevékenykedik. A levi­­cei (lévai) járás legjobban mű­ködő helyi szervezetei közé tar­tozik a Veiké Ludince-i (nagy­­ölvedi), annak ellenére, hogy községünkben a szervezett te­nyésztés nem nagy múltra te­kint vissza. A kisállattenyésztők helyi szervezete 1969-ben alakult 15 taggal. A jelenlegi taglétszám viszont már 78 fő. K o r c s e k Sándor, a helyi szervezet lelkes elnöke a szer­vezeti életről a következőket mondotta: — Faluhelyen a tágas udvar és kert alkalmas a tenyésztés­re. Nem is tudom miért nem gondoltunk előbb a szervezet megalapítására. Legfőbb célnak tartjuk a fajtatiszta állatok te­nyésztését, szaporítását és szak­szerű nevelését. Tagjaink közül már tízen rendelkeznek fajta­tiszta állatokkal. Tenyésztésün­ket három főcsoportra oszthat­— Mi jellemző a helyi szer­vezet tevékenységére? — Tagságunk részére minden évben takarmánykeveréket jut­tatunk, amely nélkül már el sem lehet képzelni az állatok sikeres nevelését, s hogy ne legyen egyhangú a szervezeti élet, tagságunk részére minden tében, de a jó bornak is kell cégér! És ez így, együttvéve hasznos tevékenység. Korcsek Sándor, a SZKSZ he­lyi szervezetének elnöke, maga is szenvedélyes kisállattenyész­tő. Udvarán tiszta vérvonalban tenyésztett tyúkokat, nyulakat, ludakat, galambokat stb. látni. UHUIM 5ZÖVET5EGÉNE* ÉJ.ETIÍBPI, Ullllill évben kirándulásokat szerve­zünk. Persze ezeket a kirán­dulásokat mindig úgy szervez­zük meg, hogy a kellemeset összekötjük a hasznossal. Vol­tunk például a Trenčínben ren­dezett Szlovákiai Kisállatte­nyésztési Kiállításon és Vásá­ron is, ahol arany koszorúval kitüntetett két kakast adtunk el. Itt jegyzem meg, hogy a já­rási kiállításon rajnamentl ka-Az állatokkal való foglalko-' zás egyik legkifizetőbb formá­jának a háztáji lúdtartást tart­ja, amellyel már évek óta fog­lalkozik. Amióta áttért a neme­sített landesi lúdfajta tenyész­tésére, minden évben egyre több libát tart. Szerinte a lan­desi ludnak csupa jó tulajdon­sága van! Egy lúd átlag 25—30 tojást tojik, de nem ritkaság a 35—40 Hasznos tevékenység + Játszótér — nyulaknak + Csökkentsük a tyúkok vedlásének időtartamát Szeptemberi teendők + Vitaminok a baromfi életfunkciójában-ф. Önzetlenül a közügy szolgálatában-ф- Lúdtenyésztési feladataink + Jó úton haladnak-ф. Egy háztáji lúdtenyésztő nézete A tyúktífusz, illetve a csirkék fehérhasmenése + Megoldják a baromfitenyésztés körüli gondokat Milyen almot használjunk? + Hogyan repül a Birminghami keringő? + Tojáslikőr készítése ^ Jó tudni ^ Tapasztalatok mulard (pézsma X roueni) kacsákkal juk: a tyúk, a liba és a nyúl nevelésre. Ezenkívül foglalko­zunk más baromfi nevelésével is. A tyúkok közül a nyuhemsir (newhampshire), a fehér pli­mut (white plymouth rock), a szöszex (sussex) és a fogoly­színű olasz tyúk (brown leg­horns) terjedt el leginkább. Li­bákból főleg a landesi fajtát, nyulakból pedig a nagy csin­csillát tartják. A tiszta vérvo­nalú állatokkal persze többet kell törődni, ezeket szaksze­rűen szükséges gondozni, de megéri. csávái egy első díjat nyertünk. A szervezettség előnyei közül legfontosabbnak tartom a szak­ismeretek bővítését és a ta­pasztalatcsere lehetőségét, mert természetesen az igazi tenyész­tő számára a termelékenység sem mellőzhető szempont! Amiről pedig Korcsek Sándor szerényen hallgat, azt megem­lítem én. Minden évben a leg­sikeresebb és legjobb hangula­tot keltő táncmulatságot, a „kacsa-bált“, a kisállattenyész­tők rendezik. Tudom ez csak mellékes szempont lehet a szervezet hasznossága tekinte­tojás sem. Tehát jóval többet termel, mint a nem nemesített tájfajták. Természetesen a tojás időszaka elhúzódik, ezért a to­jásokat keltetőben, vagy pulyka alatt kelteti ki. A költés után mutatkoznak a nemesített fajta előnyei. A keltetési arány jóval magasabb a hagyományos táj­fajta Iádénál, az elhullás pedig kisebb. A kis landesi pelyhesek gyorsabban nőnek és növekedés során is kisebb az elhullási arány. A lúddá növekedett libák egy évben háromszor is adnak tollat, főleg a hasi részről, s a toll minősége kiváló. Hizlalás után a lúd eléri a 9—12 kilós átlagos súlyt és húsa ízletesebb a hagyományos tájfajtákénál. Az egyre jobban keresett li­bamáj eléri a 90—100 dekát, de a kilón felüli libamáj sem rit­kaság. Természetesen ez is anyagi haszonnal jár. Persze gondot okoz a a háztáji libane­velés is. Sokat és szakszerűen kell foglalkozni a liba nevelé­sével és nem mellőzhető a több­szöri állategészségügyi vizsgá­lat sem! Idén az elnök egy hagyomá­nyos tájfajta ludat és egy lan­desi gúnárt pároztatott s kíván­csian várta az eredményt. Ez persze körülbelül olyan, ami­lyet várt. A keresztezett lúd ke-A nyulak párosítási ciklusának szinkronizálása 4. Nemhez kötött küllemű japán tojófajták vesebb és kisebb tojást tojt, á költési arány is kisebb volt a többinél. Tehát ez is probléma. Párzásnál vigyázni kell a fajta­tisztaság fennmaradására. A megoldás csupán az, hogy pár­záskor nem szabad a lan^esit egybeengedni másfajta libával. Faluhelyen ez elég nagy gond, hiszen a réteken, legelőkön ta­vaszkor a párzás általában rtem mindig egy gúnárral történik. A felsorolt tényekből kitűnik, hogy ott érdemes foglalkozni a háztáji libaneveléssel, ahol a feltételek adva vannak. Akinek pedig lehetősége nyílik a fajta­tiszta libanevelésre, foglalkoz­zon vele, hiszen ezirányú tevé­kenysége nem csupán saját ré­szére, de népgazdaságunk szá­mára is hasznot jelent. GARAI FERENC, Veiké Ludince (Nagyölved) !

Next

/
Oldalképek
Tartalom