Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-07 / 27. szám
A Szabad Földműves szerkesztőbizottságának tagjai Dr. Szla'tlovník József, Illés Béla mezőgazdasági mérnök, Kelecsényi Rudolf, Berta János és Pathó Károly főszerkesztő helyszíni szemlét tartanak a kameníni (kéméndi) szövetkezet szőlészetében. A búcsi szövetkezet zöldségkertészetének fóliasátraiban jó fajta zöldpaprikát termelnek. Az első primőr paprikát már június közepén piacra adták. (Fényképezte (hai) Miért jó a torma? A torma sző hallatára legöbbször csak arra gondolunk, íogy étvágygerjesztő és az ;mésztést könnyíti. Viszont jzenkívül még sok más kellenes tulajdonsága is van. A torma őshazája Délkelet- Surópa. Vadon termő, évelő nőfény, mely főleg a nedves, mo:saras talajt kedveli. A középtorban Németországban kezdek termeszteni, majd a szláv lépek kedvenc fűszere lett. Ma nár szinte mindenütt termeszük a kellemes, pikáns ízű gyökeréért. A legjobb minőségű a násodéves őszi, esetleg tavaszi gyökér, mely sokáig eláll, ha a pincében homokkal lefedjük. A friss, száraz tormagyökeret nyersen reszelve, vagy főzve használják különböző célokra. A gyökér sokféle vegyületet tartalmaz. A könnyen Illó„ aromás anyag antibakteriális tulajdonságokkal rendelkezik (ahogy ezt Winter és munkatársai be is bizonyították), a szinigrin glikozida pedig a nyelv pohárkelyhecskéinek ingerléséért „felelős“, melynek eredménye a jobb étvágy. Ezenkívül jelentős mennyiségű C- vitamint (100 mg körül), különböző szénhidrátokat, zsírokat, nitrátokat, aminosavakat és ásványi sókat (főleg kalcium, kálium, foszfor) tartalmaz. A levelekben és a magvakban kellemetlen fiziológiai hatást kiváltható alkaloidák vannak. A kísérleti klinikai megfigyelések bebizonyították, hogy a torma friss nedve, vagy vizes oldatai növelik a gyomorsav termelését, ezért jő eredménynyel gyógyíthatók a gyomorgyulladások azon formái, amikor a savtermelés csökkentett. Viszont a gyomor és a bélcsatorna más gyulladásos megbetedéseinél, különböző máj- és vesegyulladásnál a torma használata nem ajánlatos. A házi, népi „belgyógyászatban“ főleg mint gyomor és bélcsatorna munkáját serkentő eszközt használják, valamint köhögtető és vizelethajtóként (a 23 %-os párlatból naponta 2—3 csésze, a tormanedvből pedig 25 vagy 50 gramm a megszokott adag). Ismert a tavaszi fáradság elleni használata is. Lokális ingerlő tulajdonságáért a különböző reumatikus fájdalmaknál, a hát és medenceizom fájdalmainál érvényesül. Erre a célra a torma gyökeréből kását készítünk, amit a kívánt helyre helyezünk, viszont ügyelni kell arra is, nehogy sokáig hagyjuk a beteg helyen, mivel kellemetlen égési sebeket is okozhat a „maró“ illóolaj. Értágító hatásának köszönhető, hogy a hideg testrészeket fel tudja melegíteni. A torma gyökeréből készült párlatot vagy kásás anyagot különböző gyulladásoknál (gennyesedé sebek, fülgyulladás, angina) és mint száj- és toroköblögetőt használják. Ezek hatásos módszerek, mivel a torma erős fehérje szerkezetű baktericid anyagot tartalmaz. Mint kozmetikai eszközt az általános arcbőrápolásra és a pigmentfoltok eltávolítására használják. RNDr. Bogdány István Hasznos könyv n KERTÉSZKEDÖK TANÁCSADÓJA Az utóbbi évek legegészségesebb és legelterjedtebb világdivatja a kertészkedés. A kiskert úgyszólván a családi ház nélkülözhetetlen részévé vált. A kiskert telepítés különösen a városi lakosság körében terjedt el. A kertészkedők termékennyé teszik a parlagon heverő, nagyüzemi termelés számára alkalmatlan földet. Szabad idejüket egészséges környezetben, a szabadban, testmozgással töltik. Regenerálódik testi és szellemi erejük s munkahelyükön megújult energiával eredményesebben dolgoznak, munkakörükben kellemes légkört terjesztenek. Tehát a lakosság ezen kedvtelése jelentőségteljes társadalmi és nemzetgazdasági szempontból is. A kertészkedés azonban csak úgy válhat sikeressé és örömtelivé, ha hozzáértéssel fogunk hozzá. S mivel egy kis jő akarattal mindent meg lehet tanulni, a gyümölcs- és zöldségtermesztést, a virágok, dísznövények ápolását is megtanulhatjuk. Ebben siet segítségünkre Ivan Hričovský mérnök és munkaközösségének nemrég megjelent jól megszerkesztett szakkönyve a KERTÉSZKEDÖK TANÄCSADÜIA, amely a Príroda könyv- és lapkiadó gondozásában jelent meg (158 oldal, 199 kép, 32 táblázat, tárgymutató, ára kötve 35 korona). A kertészkedők a kézikönyvben jó tanítóra, hasznos és őszinte baráti tanácsadóra lelnek. Segítségükre lesz a felesleges hibák és helytelen eljárások megelőzésében és kiküszöbölésében. A szerzők szemléltető módon Ismertetik az olvasót a kiskert alapítás alapelveivel. Bevezetőül tanácsot adnak a kiskert-parcella beszerzésénél, majd tájékoztatják az olvasót a kiskert típusokról, tervezésükről és a telepítés megvalósításáról s egyes növényfajok megválasztásáról. A következő fejezetben a növények növekedési környezetével — a talaj, éghajlat, a növények tápanyagellátásával foglakoznak. Külön fejezetben magyarázzák %z öntözés fontosságát és módjait, majd ismertetik a növények káros tényezőit s az ellenük való védekezés módjait. A következő terjedelmes rész a haszonkertrészlet gyümölcstermő fás növényeivel foglalkozik. Ismerteti a faiskolák ültetvényanyagát, a gyümölcsfák módjait, a talaj mulcsozásának jelentőségét, valamint az elültetett facsemeték védelmét a pockok és nyulak ellen. A következő fejezet a gyümölcsfák metszésére és koronaalakítására tanít s tanácsot ad a termőre fordulás meggyorsításában. Ezt követően az olvasó részletesen megismerkedik az almagyümölcsűek, csonthéjas termésűek, bogyósgyümölcsűek, a Trnavai eperfa mint gyümölcsnem, dísz- és fásnövényekként ültethető vitamindús termésű növényfajok, a szőlő, valamint a héjasgyűmölcsűek alkalmas fajtáival, igényeivel, termesztésükkel, ápolásukkal, védelmükkel, továbbá a gyümölcsfák átoltásával és az öregebb gyümölcsfák átültetésével. A következő rész a kiskert zöldségesével, mégpedig a zöldségnövények — káposztafélék, gyökérzöldségek, hagymafélék, levélzöldségek, hüvelyesek, évelő zöldségnövények igényeivel, termesztésük módjaival, betegségeik és kártevőik elleni védelmével foglalkozik. Külön fejezet szól a kerti termények betakarításáról és tárolásáról. Az utolsó rész a kiskert díszkertrészletének leírását tartalmazza. Ismerteti a kiskert típusait, a díszkertbe alkalmas növényeket s a dísznövények védelmét. Tanácsot ad a díszkertet kiegészítő berendezések, valamint az alkalmas szerszámok és gépek helyes megválasztásáról, s egyben felhívja az olvasó figyelmét a leggyakrabban elkövetett hibák elkerülésére. A könyv befejező része a kiskerti munkák naptárát tartalmazza. Nyilvánvaló, hogy valamennyi kertészkedő ízléses kiskertet szeretne létesíteni a lehető legjobb terméseredmények elérése A mellett. Ismertetett szakkőnyvünk ezen Igyekezetükben segítsé- £ gükre lesz. b. M. I. TM A szőlő szakszerű kezeléséről Köztudott tény, hogy napjainkban a szőlőtermesztés-intenzív kiszélesítése úgy a nagyüzemekben, mint a házikertekben egyre szélesebb teret hódít. Jelentőségét nem akarom részletezni. Az ültetéstől kezdve sok szakszerű tennivalót követel. A direkt termő fajtákat egyre jobban kiszorítják a nemesebb fajták, s ezek rendszeres növényápolásra szorulnak. Ezért fontos, hogy megismerjük a zöld szőlő munkálatait. Ezek a következők: 1. Hónaljazás. 2. Csonkázás. 3. A levelek ritkítása. HÖNALJAZÁS A Ievélhőnalj alatt képződött nyári hajtásrügyekből fejlődnek ki a mellékhajtások. Ezek kezdetben fogyasztják a tápanyagot, viszont kifejlődött állapotban hozzájárulnak a tőke szénhidrát termeléséhez. Vannak akik ragaszkodnak a hónaljazáshoz, mások viszont ellenzik, érvelve azzal, hogy a tőkének szüksége van a hónaljhajtásokra. Mi a valóság? A hónaljazási munkálatok függnek a sortávolságtól, valamint a szőlő növekedésétől. Meghagyásuk nem kívánatos a keskenysoros szőlőkben, mert a tőkét zsúfolttá, és levegőtlenné teszik. így bekövetkezhet a peronoszpőrafertőzés. A hónalj eltávolítás ajánlatos kötözéskor vagy utána. Amíg fiatal, kézzel tőben kitörjük, az erősebb mellékhajtásokat levágjuk, mert ha nem vágnánk, súlyos következményei lehetnének azzal, hogy kárt tennénk a következő évi fejlődő világos rügyekben.Egyes fajtáknál erősebb a hönaljhajtás, mint például a saszlafélék, a szőlőskertek királynéja, másokban viszont gyenge: ezek a kadarka, kékfrankos stb. Elfogadhatatlan az az állítás hogy a hónaljazás tilos. Hogy miért? Elsősorban azért, mert a tőkét beárnyékolná, és permetezéskor több permetanyagot igényelne. Másodszor: hogyha a hosszú,, megerősödött hónaljakat a következő év tavaszán vágjuk le, nagy sebeket, bütyköket ejtenénk a tőke törzsén és a termőlapra megalapozott szálvesszőn. Ugyanakkor az előző évi meghagyott hónalj csökevényessé teszi a világos rügy kifejlődését. Ha azonban nagyon erős növekedésű és korán- visszacsonkozott szőlőnk van, akkor leghelyesebb, ha a hónaljhajtásokat 1—2 levélre visszavágjuk. Ha ismét jelentkeznek a hónaljhajtás hónaljhajtásai, a feltisztítást megismételjük. CSONKOZÄS (TETEJEZÉS) Á vesszők visszavágását csonkozásnak vagy tetejezésnek nevezzük. Ez a művelet főleg a keskeny sorokban szükséges azért, mert akadályozza a szőlő talajmunkálatait. A hajtások zsenge részei (vitorla), gócpontjai lehetnek a peronoszpóra fejlődésének. A túl korai csonkozásra vigyáznunk kell, mert azzal elősegítjük a hónaljhajtások növekedését. Visszavágásuk után a növekedés egy bizonyos ideig megáll. Erős szőlő esetén a csonkozást meg kell ismételni. Ezzel több élettani hatást biztosítunk és több tápanyag jut a fürtökhöz, így az érés Is kedvezően alakul, valamint serkentjük a vesszők beérését is. A házikertekben a több szintes lugasok ritkítása céljából ajánlatos, hogy az alsó szint hajtásait vágjuk vissza, a fürt felett 4—5 levélre, mivel az alsó szint hajtásai felnőnének a felső szintre és így árnyékolnák a fürtöket. Ezt legjobb július végefelé végezni, amikor a növekedési erő a termőszőlőkben csökkenőben van. KARÓS SZÜLÖK CSONKOZÁSA A gyengén növekedő szőlő csonkozására általában a hajtások alsó részeinek bámulásakor kerül sor. Az erősen növekedőknél ezt nem várhatjuk meg, mert július elején már rendszerint túlnövik a karót. A karó felett kb. 30 cm-re vágjuk vissza. GYALOGMÜVELÉSÜ SZŐLŐ CSONKOZÁSA Ez mindennemű támaszberendezés nélkül történik. Művelését előbb kell végezni, mivel a hajtások bizonyos hosszúság elérése után önsúlyuknál fogva elhajolnak, s ezzel akadályozzák a talajmunkálatokat. Nem hagyjuk 80—90 cm-nél magasabbra a föld felszínétől, és átkötjük, hogy ie ne dőljön. Lehet, még 50—60 cm magasságba is visszacsonkozni. HUZALOS TÄMASZBERENDEZÉSO SZŐLŐ CSONKOZÁSA Ez attól függ, hogy szükséges-e a tenyészidö hosszabbítása és hogy a nagy hajtástömeg elhelyezhető-e a huzalokon. A termőben lévő közepes sortávolságú szőlőkben a csonkozást a felső huzal felett kb. 20—30 cm magasságban végezzük, s ha nem csonkozunk, a hajtásvégeket a legfelsőbb huzalra fektetve lekötözzük. Szélessoros szőlőkben a tenyészidő hosszabbítása szükséges. A csonkozás elhagyásával a tökéket erősítjük. Azonban ügyelnünk kell a permetezésre, mivel ezeknél több anyagra van szükségünk. LEVELEK RITKÍTÁSA Főleg a fürtök körül szükséges. Ezzel naposabbá és szellősebbé tesszük a fürtöket. Ezt a folyamatot a zsendülés előtt kell elvégezni. Nem szabad minden levelet eltávolítani, mert a levelek táplálják a fürtöket és a vesszők beárését. Ez azért jó, mert a szőlő több napfényhez jut, s a bogyókban emeljük á cukortartalmat. A túlzsúfolt lugasoknál Is szükséges a levélritkítás. G. í. A A A A A A A A A ♦> ♦> ♦> •> ♦> ♦> ♦> *> •> ♦> A A A А Л Л Л Л Л Л Л A •j* «$* **♦ «*« **4 *j* **♦ **♦ **♦ «j» **• **• *** «?♦ «*• «j» «J» A szamóca védelme a termés leszedése után A szamóca termésének leszedése után a gondos növényápolás mellett gondolnunk kell a szamóca mikoszferellás fehér levélfoltossága és a diplokarponos vörös levélfoltossága ellen való védekezésre is. Mikoszferellás fehér levélfoltosság kórtünetei: A nyár folyamán az idősebb leveleken egyhárom milliméteres bíborpiros kerek foltok képződnek. A foltok összefolyhatnak, belsejük elszürkül, majd fehér lesz, végül ki Is eshet. így az egész levélzet tönkremehet és ez a következő évi termésre is kihat. Gyengébb fertőzés esetén a levél nem hal el, és a kórokozó gomba áttelelését biztosítják. A gomba micéliuma az elhalt leveleken Is tovább fejlődik. A kórokozó gomba szaporodása nedves nyáron konídiumokkal, novembertől tavaszig piknldiumokkal történik. A peritéciumok a kései piknídiumokkal vegyesen találhatók tavasz elején. Arnyékoltság, rossz talajszellőzés előmozdítja a betegség fellépését. Védekezés: A fertőzött lékos Orthocid 50-el. Ha a betegség már kora tavasszal megjelenik, nagyobb mértékű fértőzöttséggel, ajánlatos a fenntebb leírt szerek valamelyikével kétszer permetezni körülbelül 14 napos Időközben. Virágzás után már ne permetezzünk! Diplokarpanos vörös levéifoltosság kezdetben az előbbivel könnyen összetéveszthető — ez a foltosság azonban később is ibolyásvörös marad. Számtalanszor látható kettős fertőzés. Ilyenkor mindkét levélfoltosság ugyanazon a levélen teljesen azonos Időben fordul elő. A fertőzés gátolja a levelek növekedését, a termést erősen csökkenti. A fertőzés már tavasszal indul, főleg konídiumok által. Először a külső, idősebb levelek fertőződnek. Védekezés: Ugyanaz, mint a mikoszferellás fehér levélfoltosság ellen. Az agrotechnikán és a vegyszeres védekezésen kívül ajánlatos a nyár végén a foszfor- és kálium-trágyá-V. A., mérnök' levelek eltávolítása, legkésőbb ősszel, fontos, mert kora tavasszal ezek fertőznek. A helyes agrotechnikán kívül gombaölőszerekkel permetezünk 2— 3-szor szüret után 0,75 százalékos Kuprikol, vagy 0,4 százalék Perozin 75 vagy 0,3 száza-Szamóca mikoszferellás fehér levélfoltosságának kórtünete. A betegség terjedésének csapadékos időjárás és öntözés kedvez. A- lombfelület tavaszi pusztulása az évi, nyári fertőződése a következő évi termést csökkenti.
