Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-10 / 6. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1Э73. február 10. HAZAI TŰKOR 9 Magas az önköltség. A szlo- J fcákiai építőipari dolgozók Brati- | elavában tartották értekezletüket, é у A beszámolókból és vitafelszólalá- ^ sokból kitűnt, hogy az elért sike- | rek mellett hiányosságok ts van- ^ nak. Számos olyan építkezés van, ? amely már több mint hat éve hú- ^ zódik és az üzem ezért nem kezd- ^ heti meg munkáját. Egészségtelen ^ jelenség, hogy az építkezési ön- 4 költségek 6,5 milliárd koronával £ nőttek. ^ Ф A mezőgazdaság teljesíti fel- £ adatát. A mezőgazdaság! dolgozók £ Januárban példásan eleget tettek | eladási kötelezettségeiknek. A vá- ^ góállatok felvásárlási tervét 101,4, ^ a baromfi felvásárlási tervet 127, ^ a tejfelvásárlási tervet 102,6, a to- | jásfelvásárlási tervet pedig 123,6 ^ százalékra teljesítették. Lelkes me- | Tőgazdasági dolgozóink terven fe- ^ 101 1388 tonna marha- és sertés- | hússal, valamint bárány- és kecs- ^ kehússal, 2115 tonna baromfival, ^ 8367 liter tejjel és jelentős meny- ^ nyiségű tojással gazdagították a | közellátást. A múlt év januárjához ^ viszonyítva lényegesen több húst, | tejet és tolást adtak a feldolgozó ^ ipar számára. ^ ф Tudományos értekezlet a Feb- ^ ruárl Győzelemről. A Februári | Győzelem 25. évfordulója alkalmá- ^ ból a CSKP KB Marlxmus-Leninlz- | mus Intézete, politikai főiskolája ^ és az SZLK KB Marxizmus-Leníniz- ^ mus Intézete Prágában kétnapos ^ tudományos értekezletet tartott, ^ amelyen külföldi részvevők is be- ^ számoltak az egyes országok kom- ^ munista pártjainak tapasztalatairól ^ a néphatalom kivívásával és a szó- ^ cializmus építésében való átmenet- ^ tel kapcsolatban. ф Kevesebb a munkaképtelen ^ polgár. Prágában közzétették a ^ központi statisztikai adatokat, a ^ munkaképtelenség alakulásáról. Is- 6 meretes, hogy az elmúlt években 4 betegség vagy más okokból egyre g többen maradtak távol a termelő ^ munkából. Örömmel állapíthatjuk £ meg, hogy végre kedvezően ala- 4 kult a helyzet, mert amíg 1970-ben 4 a dolgozók 5,11 százaléka volt ^ munkaképtelen. 1971-ben már csak £ 4,51 százaléka, a múlt évben pedig ^ 4 százaléka. Ez pedig azt jelenti, £ hogy 60 ezer munkaerővel több ^ van az országban. ' Д moszkvai csatában elszenvedett kudarc után a német hadvezetésén az 1942-es évben új támadás tervét dolgozta ki, amelyben öt német, egy román, egy olasz és egy magyar hadsereg vett részt. A támadás célja az volt, hogy Moszkvát elvágják a déli és az uráli olajforrásoktól és a gazdag mezőgazdasági vidékektől. A június 28-án indult támadás két ioirányra összpontosult: a Voronyezs—Don—Sztálingrád környékre, a Don alsó szakaszán pedig Kaukázus irányába. A hitlerista seregek június 10-én elérték a Dont. A visszavonuló Vörös Hadsereg csak 17-én tudott aktív védelmi harcot kezdeni a Don-kanyarban. Az ott lévő falvakban és várooskban csak a gyerekek és aggastyánok maradtak otthon, a férfiak túlnyomó többsége fegyvert fogott. Augusztus 23-án a németek 600 repülőgéppel légitámadást indítottak Sztálingrád ellen, a várostól északra pedig egészen a Volgáig törtek előre. Szeptember 13-án elérték a várost, amelynek védelmét a 62. hadsereg és a 64. hadsereg néhány egysége látta el. Megkezdődött a hősi küzdelem. A fasisztáknak minden egyes házért, sőt emeletért, szobáért kemény harcot kellett vívnia. Az önfeláldozó védelmi harc eloszlatta a németek gyors győzelembe vetett hitét. Ahol megfordult a történelem kereke November 19-én Rokoszovszkij doni frontjának és Vatutyin délnyugati frontjának csapatai megindultak dél felé, Kalacs irányába. 20-án pedig Jeremenko parancsnoksága alatt a sztálingrádi front csapatai is megindultak Sztálingrád déli körzetéből északnyugati irányba, hogy egyesüljenek. A Sztálingrádtól északnyugatra és délre összpontosított szakaszok ezzel ellentámadást indítottak és csakhamar visszafoglalták Kalácsot. Krivo murginszkája és Abganyerovo körzetében pedig átvágtak két vasútvonalat, amelyeken a Sztáligrádban harcoló német csapatok számára szállították az utánpótlást. A várost négy és fél nap alatt 30—80 kilométer széles áttörhetetlen gyűrűbe fogták. A doni és sztálingrádi front csapatai december elején megkezdték a támadást a bekerített ellenség megsemmisítésére. A 70 kilométer hosszú és 22 kilométer széles észak-déli ellipszis sztálingrádi katlanban a német csapatok helyzete egyre súlyosabbá vált. A hat hétig tartó harc során a szovjet csapatok 22 ellenséges hadosztályt kerítettek be és 36-ot zúztak szét. A szovjet vezetőség azonban tudta, hogy a gyűrűben lévő németeknek igen jelentős mennyiségű korszerű hadieszköze van és a fölösleges vérontás elkerülése céljából január 8 án ultimátumot intézett Paulus tábornokhoz, a német egységek sztálingrádi parancsnokához, hogy feltétel nélkül szüntessék be a harcokat. Amint ismeretes, Paulus tábornok Hitler parancsára elutasította a felszólítást, és ezért január 10-én megkezdődött a katlan felszámolása. A gyorsan előre nyomuló Vörös Hadsereg parancsnoksága január 17-én ismét felszólította Paulust a fegyverletételre (ekkor a szovjet csapatok a bekerített terület felét visszafoglalták), de ezt is elutasította és ezután a szovjet csapatok január 28-án egyszerre törtek be észak és nyugat felöl és egyesültek Csujkov marsall 82. hadseregének csapataival, január 31-én (Hitler hatalomra jutásának 10. évfordulóján) a szovjet egységek minden oldalról előre nyomultak a város központja felé s még ezen a napon Paulus tábornok megadta magát az Univermag áruház pincéjében lévő törzsszállásán. A doni front csapatai 1943. február 2-án befejezték az ellenség bekerített egységének szétzúzását és már csak a szórványos menekülő egységeket üldözték. A hivatalos szovjet jelentés szerint 330 ezer fasiszta katona volt bekerítve, ebből november 20-átöl január 10-ig 140 ezer, január 10-től február 2-ig további 100 ezer pusztult el, és 90 ezer esett fogságba. A hősi védelmi és felszabadító harcokban a szovjet csapatok is jelentős veszteséget szenvedtek, azonban a sztáligrádi győzelem megfordította a Nagy Honvédő Háború további menetét, mert a védőkből támadók lettek és a szovjet hadsereg ezután győzelmet győzelemre halmozott, a hitleristáknak nem volt többé megállásuk. A nemzetközi értékelés szerint Hitler Sztálingrádnál vesztette el a háborút, mert tönkre ment csapatainak színe-java és szertefoszlott a német hadsereg verhetetlenségéról szóló legenda is. Pálházl József • NEHEZEN INDUL A VEGYESBIZOTTSÁG MUNKÁJA. Saigonban sok bonyodalom után kezdte meg a vietnami vegyesbizottság munkáját. Kanada, Magyarország, Lengyelország és Indonézia képviselői idejében megérkeztek a dél-vietnami fővárosba, de a bábkormány már a kezdet kezdetén akadályokat gördített munkájuk elé. Többek között beutazási engedélyt kért tőlük. A kisebb-nagyobb szabotázs akciók után mégis ülésezett a bizottság és egyes csoportjait már ki-' helyezték az előre megjelölt központokba. A jelentések szerint már több mint 4000 amerikai katona hagyta el Déi-Vietnamot és megkezdték a VDK kikötőiének aknamentesítését is. • TÖRTÉNELMI FIGYELMEZTETŐ. Az egész világ haladé emberisége február 2-án ünenpelte a sztálingrádi csata 30. évfordulóiét, ami döntő fordulatot hozott a második világháhnrú történetében és a legnagyobb ütközete volt, amelvben a fasiszta Németország haderejének egynegyede vett részt. A volgai térségben a hitleristák 900 ezer katonát vesztettek és ezzel szertefoszlott verhetetlenségök legendája. Andrei Grecskn marsall a szovjet honvédelmi miniszter nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a sztálingrádi csata meghiúsította Tapán és Törökország Szovjetunió ellenes támadása iránvoló terveit. A nagv évfordulón kitüntették a Sztálingrádot védő 62. hadsereg számos tisztjét és közlegényét. Й» SEGÍTSÜK AZ ARAB NÉPEKET. Bohuslav Chüoupek csehszlovák kfllíigvminiszter megbeszéléseket folytatott Khalll Abu Hammad libanoni miniszterelnökkel. A közel-keleti problémák mellett előtérbe került a két ország kapcsolatainak elmélyítése. Libanonban ügv értékelik, a csehszlovák külügyminiszter látogatását, hogv az lelentős mértékben hozzáiárnl a csehszlovák—libanoni kapcsolatok elmélyítéséhez és a világbéke megszilárdításához. A tárevaiások lazáriák a libanoni nemzetközi politikának azt a korszakát, amelv nem kedvezett Libanon és a szocialista társadalomközösség országai kapcsolatai elmélyítéséhez. Szaib Szalam libanoni miniszterelnök televíziós nyilatkozatában kiielentette. hogv a Csehszlovák Szocialista Köztársaság baráti ország, amely nemes álláspontot foglal el az arab nének igazságos harcában. m ELŐRE TÖR A BALOLDAL? Frandaorszáeban egyre inhban kiéleződnek a választási harcok. Ezzel kapcsolatban többször véeeztp!< közvélemény kutatást. A leeutóbhl szerint a választók 47 százaléka adln szavazatát a baloldali pártokra, 37 százalék a kormány koalíció partjaira. 16 százalék pedig a ,,reformerek“ elnevezés alatt induló centristákra. Eszerint tehát a baloldal törne előre, azonban a jobboldal az utóbbi időszakban egyre jobban fokozza ellentámadásait. • FELBILLENT AZ EGYENSÚLY AZ USA-BAN. Nixon közzétette idei gazdasági jelentését és követeli a nemzetközi kereskedelmi és pénzügyi rendszer reformját, amelyre azért van szükség, mert az Európai Gazdasági Közösség kibővítése károsan hatott az Egyesült Államok kereskedelmi mérlegére. A Közös Piaccal folytatott kereskedelem mintegy 500 millió dolláros deficittel zárult Amerika számára. A kormány most a mezőgazdasági export növelésével igyekszik megteremteni a kereskedelmi egyensúlyt. • ÚJ ALKOTMÁNY SZÍRIÁBAN. A szíriai parlament jóváhagyta az új alkotmányt, amely többek között kimondja, hogy a Szíriai Arab Köztársaság demokratikus népi szocialista állam, vezető pártja az Arab Újjászületés Szocialista Pártja (Baath). amely a haladó nemzeti front irányítója. A népgazdaságot a tervgazdálkodás alapján fejlesztik, emellett azonban az alkotmány elismeri a magántulajdont is. Az alkotmány biztosítja az ingyenes oktatást minden fokon és kötelezővé teszi az alsófokú képzést. Elismeri a nők egyenjogúságát. EfettsíztMk Václav Svoboda elvtárstól Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága mély fájdalommal közölte, hogy 1973. február 1-én, Prágában, 52 éves korában elhúnyt Václav Svoboda elvtárs, a CSKP KB titkára és titkárságának tagja, a CSKP KB mezőgazdasági és élelmezésügyi bizottságának elnöke, a Cseh Nemzeti Tanács képviselője. Svoboda elvtárs munkáját mindig a nép ügyének szentelte. Egy percre sem téntorodott el a marxista-leninista elvektől, és meggyőződéses internacionalista volt. Az 1968—69-es években a nehéz politikai megpróbáltatások idején sem adta fel elveit. Munkája elismeréséül több magasfokú kitüntetést kapott. Hazánk polgárai, főleg a .földművesek és az élelmiszeripari dolgozók, mély fájdalommal búcsúztak a megalkuvás nélküli harcostól. & Mezőgazdaságunk fejlődésének győzedelmes útja Ezelőtt 25 esztendővel — 1948 februárjában — Csehszlovákia munkásosztálya történelmi küldetésének jelentős részét teljesítette. A Csehszlovák Kommunista Párt vezetésével eltávolította a burzsoáziát a hatalomról és forradalmi, de alkotmányos úton uralomra juttatta a proletár diktatúrát és ezután a szocializmus építésének időszakába lépett. A nagy győzelem után aránylag rövid időn belül befejeződött az ipar államosítása. Ezzel egyidőben került sor a földreformra s alig akadt falu Szlovkiában, ahol ne osztottak volna földet azoknak, akik valójában művelték azt. Pártunk IX. kongresszusa mélyrehatóan foglalkozott a szocialista ország felépítésével, vagyis a soron következő feladatok, kérdések megvalósításának módjával. Ezek közé tartozott a mezőgazdaság további fejlődési útjának a meghatőrozása. Megállapították, hogy a mezőgazdaság kisüzemi rendszere és az államosított ipar közti összhang nem teremthető meg kétféle szinten. A kongresszuson hangsűlyozták. hogy addig a szocializmus nem arathat győzelmet nálunk, amíg a fala rá nem tér a szocializmus útjára, vagyis a termelőerők fejlettsége és a termelési viszonyok között nem teremtődik meg az Összhang. A kongresszus után kitartó meggyőző munka kezdődött. Meg kellett magyarázni, hogy a mezőgazdasági termelés jelentős növekedését csak úgy lehet elérni, he a földalap jobban ki lesz használva, ha gépesítik a mezőgazdasági munkát. A párt és a munkásosztály hathatós segítségével a gépállomások létrehozása után kezdtek megalakulni a különböző típusú szövetkezetek. A legelsők közé tartozott a Ceöinská Potón-i (Csécsénypatony), lelesi (Lelesz), a túrái (Tőre), a Viöap Apatova-i (Vicsapapáti) közös gazdaság. 1950-ben teljes ütemben megindult a szövetkezetek szervezése. A röpke három esztendő alatt a közös gazdaságok ezrei jöttek létre. Mivel az aránylag fejlett iparunk minden lehetőt megtett a mezőgazdasági gépek gyártásáért, lassanként megindult a nagyüzemi termelés. Számos szövetkezet a kezdeti nehézségek ellenére magas terméshozamokat ért el, és a gazdasági állatok hasznossága is jelentősen növekedett. 1953 őszétől bizonyos politikai áramlatok nyomán megtorpanás áll be a szövetkezetek fejlődésében, csökken a tagságok száma és a földalapjuk. Pártunk központi bizottsága mélyrehatóan foglalkozott a kialakult kedvezőtlen helyzettel és fontos határozatokat hozott a mezőgazdasági termelés fellendítésére, a munkásparaszt szövetség megszilárdítására és az egyénileg gazdálkodó parasztok iránti helytelen álláspont megváltoztatására. Az elkövetkező években az erősödő szocialista rendszerünk sokoldalú segítséget nyújtott a mezőgazdaságnak mind politikai, mind káder és szervezési szempontból, valamint gazdasági téren. Ennek következtében legtöbb szövetkezet megszilárdult és amellett, hogy jelentősen megcsappant a dolgozók száma, növekedett a mezőgazdasági termelés és természetesen a munka termelékenysége is. A mezőgazdaság a hatvanas években a gazdasági fejlődésünk jelentős tényezője lett, holott távolról sem merítettük ki a gazdálkodás nagyüzemi formáinak és a mezőgazdaság munka racionalizálásának a technika, az ipari eljáró-1 sok alkalmazásának, a munkaerők szakképzettségének és általában a termelés fokozásának lehetőségeivel. Az elmúlt időszakban az étéit politikai és gazdasági neiiézségek ellenére a szocialista népgazdaságunk konszolidációjának fontos tényezőjévé vált és megelégedetten nyugtázhatjuk, hogy az élelmiszer-piacon az utóbbi időben nincs áruhiány, folyamatos az ellátás, az élelmiszeripar el van látva nyersanyaggal. A CSKP XIV. kongresszusán az ötödik ötéves tervre kitűzött irányelvekben a mezőgazdaság fő feladatként tűzte ki, hogy saját forrásaiból fedezze az alapvető élelmiszerszükségleteinek növekedését. E feladat során döntő tényező a növénytermesztés fejlesztése, a vetésterületek bővítése és hatékony kihasználása, a hozamok növelése. valamint a gabonaalap ésszerű kihasználása. Ez számokban azt jelenti, hogy Szlovákiában az 1977-ben elért tényleges eredményekhez képest 1965-ig 16 százalékkal kell növelnünk a mezőgazdasági nyerstermelést, és 25,9 százalékkal a piaci termelést. A mezőgazdasági termelés előirányozott növelése és túlteljesítése lehetséges feladat, ha a mezőgazdasági üzemek s elsősorban a szövetkezetekben — ahol a mezőgazdasági földterület többsége van — áttérnek a mezőgazdaság intenzívebb fejlesztésére, a tudományos műszaki forradalom által teremtett lehetőségek maximális kihasználására és az irányítás korszerűbb formáinak és a kooperációs, valamint integrációs kapcsolatok jobb kihasználására. A termelés fejlesztésének új. minőségének magasabb formái megkövetelik, a termelés megszervezésének és elrendezésének ú( ' útjait. A XIV. kongresszus határozata azért hangsúlyozza, hogy az egész népgazdaságban nagy jelentőségű a termelés céltudatos széthelyezése, koncentrációja és szakosítása. Keresni kell az olyan lehetőséget, amely megkönnyíti a termelés növelését, az önköltségek csökkentését, a munkaerőhiányt és egyéb problémákat. A mezőgazdaságban szintén törvényszerű folyamat a termelés összpontosítása, az összpontosítás jellege, formája, amelynek az alapja a termelőerők és a termelési viszonyok feflettségi fokától függ. A Februári Győzelem őta valójában már a koncentrációnak két szakaszát hajtottuk végre. Az első szakasz a szövetkezetek megalakítása, a második a hatvanas évek elején a kis szövetkezetek összevonása volt. Az utóbbi időszakban történt meg a mezőgazdasági Üzemek részbeni szakosítása is. Az akkori változások nagyon sokat jelentettek a fejlődésben és utat nyitottak a tudományos-műszaki haladás jobb kihasználásához. A hatvanas években nagy jelentőségű volt a nagyhozamú szovjet búzafajták behozatala, amely jelentősen hozzájárult a hektárhozamok növeléséhez. A saját és a szocialista országokban szerzett tapasztalatok újból arra késztetnek, hogy áttérjünk a termelés koncentrációjának úi, magasabb fokára. Napjainkban tanúi vagyunk a szövetkezetek egyesítésének, amely új szakaszt jelent a termelő eszközök kihasználásában. Örvendetesen fejlődnek a kooperációs kapcsolatok is. Snk helyütt járási méretű közös vállalkozások jönnek létre, másutt a környékbeli szövetkezetek létesítenek közös sertés , haromfifarmokat, borjú-, iiszőnevelriéket, gyümölcs- és zöldségtárol ókat. A Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely) járásban például már régen megoldották a tojástermelés koncentrálását. Kooperációs alapon létrehozták a 600 vagont befogadó hűtö-tárolő Agrofigor társulást, amelyben a társüzemek minden fajta minőségű zöldséget és gyümölcsöt érékesithetnek. A közeljövőben együttműködést alapon egy 156 vagonos sertéshizlalda építését Is megkezdik a mezőgazdasági üzemek. A cukorgyár mellett egy 7600 férőhelyes korszerű szarvasmarha-telepet létesítenek, hogy a gyár összes melléktermékeit a lehető legjobban hasznosítani tudják és ezáltal növelni a tejtermelést is. Az összevonásnak, a kooperációs kapcsolatoknak nagy jelentősége van a szakosításban, a nagyteljesítményű gépek jobb kihasználása terén, a jól képzett szakember ellátás és a munkatermelékenység fokozása szempontjából s mindkét forma lényegében teret nyit a tudományos gazdálkodásnak. A termelés elért színvonala egyértelműen bizonyítja, hogy pártunk IX. kongresszusa által kitűzött irányvonal helyes volt, és helyes ma is, mert a termelés összpontosításával és szakosításával kedvező feltételeket teremtünk a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez és napjainkban már sok szövetkezetünk magas szinten gazdálkodik. De helyes volt abból a szempontból is, mert így alakult ki igazán a megtörhetetlen munkás-paraszt szövetség, amely legjobban az 1968— 1989 es politikai válságban Igazolódott be. Az efsz-ek a nehéz helyzetben is a szocialista rendszer szilárd láncszemei voltak. A mezőgazdaságban dolgozók döntő többsége napjainkban mélyen meg van győződve arrél, hogy a Februárt Győzelem nyitotta meg számukra a boldogulás útját. Ezt talán legjobban hizonvftla falvaink lakáskultúrájának hihetetlen ütemű fejlődése és az életszínvonal magas szintje. TÓTH DEZSŐ
