Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-27 / 4. szám
10 SZABAD FÖLDMŰVES IÁI, VAGY ZENE Dr. BUGA LÁSZLÓ IrASA 1973. január 27. A MADÁCH Könyvkiadó ismét könyvújdonságokkal lepte meg az olvasókat. Az alábbi kiadványai megvásárolhatók a Slovenská kniha könyvesboltjaiban. Alexandre Dumas: MONTE CP.lSl'O GRÖFJA — p» három kötetes regény: 1 E regény minden nemzedék egyik legkedvesebb olvasmánya. Maradéktalanul betölti olvasói ro- L. mantikára, szenvedélyre, izgalomra és kalandra vágyó kedvét. Ara: 73,— korona. Miroslav Válek: VÁLOGATOTT VERSEK. A költő a szlovák líra kiemelkedő képviselője. Kötete új elemekkel gazdagítja a szlovák költészetet. A jelenkor emberének képét a maga eredeti költői szemszögéből vetíti az olvasó elé. Ara: 12,— korona. Ludvfk Souőek: AZ ŐSI LOVAGI JEL — fantasztikus regény. A buzgólkodó tudósok a Snaefells egyik barlangjában mesébe illő kincseskamrára és a világűriek látogatásának újabb bizonyítékaira bukkannak. Most már senki sem kételkedik abban, hogy a Marson gondolkodó lények laknak. Az író ötletes, helyenként merész fordulatokkal bonyolítja a regény történetét. Ara: 20,— korona. Csontos Vilmos: GYALOGÚT — önéletrajz. A közismert csehszlovákiai magyar költőnek ez az első prózai műve. Sajátos élményanyagával, igaz események szépítés nélküli elmondásával képet ad arról, hogyan indult el a gyakran szűkös kenyéren éló falusi fiú a rögös költői pályán. Ara: 11,— korona. Duba Gyula: VALÓSÁG ÉS ÉLETÉRZÉS — tanulmánykötet. A szépprózánkban űj fejezetet nyitó szerző most faint tanulmányíró mutatkozik be. E kötetben megjelent kritikái és eszméi alapos Irodalmi műveltségről, tárgyi ismeretekről, fejlett kritikai érzékről és helyes ítélőképességről tanúskodnak. Ara: 15,— korona. Ivan Izakoviő: REKVIEM — regény. E regény témájának egyik vonala a Szlovák Nemzeti Felkelés történelméhez kapcsolódik, a másik egy szerelem tragikus történetéhez. A regény drasztikusan mozgalmas vagy tragikusan érzelmes történetei mögé mélységet, távlatot nyit. Ara: 10'— korona. Ladislav Balták: KÉT KISREGÉNY. A szlovák irodalom legfiatalabb nemzedékéhez tartozó szerző egyik kisregénye — Menekülés a zöldellő rétre — olyan emberről szól, aki tudatosan és tervszerűen fordít hátat a társadalomnak. A másik kisregény — Égövörös liliomok útján — azt a gondolatot domborítja ki, hogy az ember felelős a társadalomért, de a társadalom hatványozottan felelős az emberért. Ara: 12,— korona. Maurice Drunn: FRANCIAORSZÄG NÖSTÉNYFARKASA - történelmi regény. E regény Az elátkozott királyok című sorozat ötödik része, Az ősi törvény című történelmi regény folytatása. Izabella királynő sorsával foglalkozik, akinek a sorsa szégyen és megaláztatás volt. Ara: 28,— korona. Jogosan vagy jogtalanul én azt a szót használom az igen hangos „beat“« muzsikára, hogy „zajzene“, mert abban, ahogyan a tudatomba beszűrődik, több a zaj, mint a zene. Félre ne értsenek kedves olvasóim! Nem a zene ritmusáról, dallamáról, vagy azok összesimulásárél beszélek. Nem a muzsikus, a zeneesztéta képében óhajtok tetszelegni. Még csak nem is a zenekedvelő, hanem az orvos szavával szólok. Az orvoséval, akinek joga és kötelessége szóvótenni mindent, aminek az emberi szervezet vallja kárát. Most például a beatzene erejét, intenzitását, zajosságát, hangosságát, mesterséges felerősítését teszem szóvá és kérdezem: szükséges ez a túlzott hangerő? Nézzük meg ezt a kérdést kissé közelebbről. Mi a zene? „A művészetnek az az ága, amely kifejezésre a zenei hangok különféle kombinációit használja fel“ — olvasom az egyik új kiadású enciklopédiában. Velejárói a dallam, a harmónia és — talán a legősibb — a ritmus. Célja elsősorban az élvezet. A zene lehet lelkesítő, megnyugtató, sőt vigasztaló is. Még az izgalomkeltő hatásót is elfogadom. Felemelhet, jókedvre deríthet, megdöbbenthet, színezhet, napsugarat, éjszakát ködöt festhet vagy varázsolhat ember köré. De ártalmat ne okozzon soha. Ami az ember szervezetére káros, az nem lehat zene, még ha annak hívják is, a legjobb akarat mellett sem. ... és mi a zaj? Nem a fizika, a hangtan és a lélektan merev szavaival keresem a zaj mibenlétét, hanem azt, mit mond róla a nép. Az okoz zajt, aki „azt műveli, mint a világ ördöge“. (O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások. V. 443 ... 723. old.) A zaj bármilyen eredetű, olyan hanghatások összessége, amely — nem is annyira minősége, mint ereje miatt — hangártalom okozójává válhat. És mi a hangártalom? Olyan komplex sérülése a szervezetnek, aminek erős vagy hangos hanghatás az oka, ami elsősorban a hallószervben jelentkezik és a hangnívót — mondhatnám zajnivőt — az ártalom fokára emeli. A zajártalom megelőzése ma élő és időszerű kérdés. Sok hozzáértő szakember beszél róla a tudomány és tudománynépszprűsftés vonalán. A zajártalom megelőzése a szervezet védelme az idegrendszert érő erős hanghatások ellen. Nem a disszonáns és ezért kellemetlen, de csendes hangokról, a zörejről, recsegésről, zúgásról, kaparásról, reszelésről, kopogásról beszélek. Az Ilyen is lehet káros. A halk reszelés is bánthatja a fülét annak, akt arra különlegesen érzékeny. Az erős hanggal a fülrepesztő — hogy úgy mondjam siketítő — hanghatásokkal foglalkozunk. A hang mérésére kétféle egységünk van. Az egyik a fizikai, mértéke a decibel. A hangenergia az a mennyiség, amely a hanghullámok terjedési irányára merőlegesen átlő egy tm- felületen 1 mperc alatt áthalad és a hangot létrehozó rezgések kilengésének négyzetével arányos. A fon a hangérzet erősségének az egysége. A normális erősségű beszéd egy méterről hallgatva kb. 60 fon. Egy zenekar fortissiméja 10 méter távolságbúi kb. 100 fon hangerővel hallható. A felső határ itt a 130 fon, amelynél már fájdalomérzés jelentkezhet és így jogosan nevezhető hangártalomnak. A hangártalommal tehát a dallamos zenénél is számolnunk kell, ha erőssége a felső határt meghaladja. A szakemberek általában az üzemi, az ipari és az utcai zaj ártalmáról beszélnek. Mi a zene hangártalmát próbáljuk megközelíteni, mert ezt a mai elektromos úton megerősített, felfokozott hang gyakran megközelíti. Ha mást nem is, a zenekar tagjait és a hangszórók közvetlen közelében tartózkodó hallgatókat feltétlenül megviseli az a mértéktelen hangárlalom, ami már a kenyérkereső foglalkozás lehetőségének a megtartását is veszélyezteti. A hangártalom megelőzése a szórakoztató zenész gyakorlatában is az egészségvédelem fontos feladata, mert az erős hanghatás először a magas hangok iránti érzékenységet, később az általános hallást — közte a beszéd meghallását — is gyengíti. Magyarul és érthetően: a zenészt nagyothallóvá teheti. Mik lehetnek a zajzene kézzelfogható ártalmai? Az első az imént említett hatástomnnlás és nagyothallás. A másik a hallgatók panasza, akik — joggal — idegfeszültségről beszélnek, ami a neurózisig fokozódhat. Ezt minden emberi érzéssel rendelkező egyénnek — legyen az öreg vagy fiatal — tudomásul kell venni. Nemcsak egyes különleges zajokkal, zörejekkel, reszeléssel, csikorgással, dörzsöléssel, hanem a hangerővel szemben is lehet túlérzékeny — allergiás — valaki. Aki általában csendes környezetben él, megszokta a csendet. Aki munkáját erős zajban végzi, az igényli, óhajtja a csendet. Az ilyen ember nem bírja a lármát. Idegessége, a zajtól való félelme neurózisba torkollik, ami — vegetatív úton — élettani panaszokat okozhat. M. L. Cherubini „A vízhordó“ című operájának óriási sikere ellenére azzal gyötörte a zeneköltút, hogy túlságosan hangos. A „Der Freimütige“ cirnű lapban ШВ-ban a második Leonóra nyitányról a kritika azt Irta, hogy „fülháborító“. Még Bartók egyes műveiben a mai hallgatók is szóváteszik, hogy zajos, hogy nagyon erős. Pedig ezeknek a fortissimója is legfeljebb 100—115 fon hatású. A beatzenéhez állítólag annyira hozzátartozik az igen erős, a 120—130 font képviselő ricsaj, hogy anélkül állítólag nem élvezhető. Legalábbis ezt mondják az erre specializált zenekarok és a beaténekesek; hogy gyengébben reprodukálva a mélyebb hangok nem érvényesülnek. Lehet! De hát...? ! Talán ezt álmodta meg az én öreg falum hajdani prímása, a kedves emlékű Lakatos józsi bácsi, aki egyszer a fülem hallatára tanította a zenekarát: „Romák! Hangfogó a szerszám koronája.“ A közönség, a nagy hallgatóság idegérzékenysége tehát feltétlenül figyelemre méltó, azt mindenkinek méltányolni kell. No és mi van azokkal a fiatalokkal, akik ezt a hangos zenét szeretik? Az ízlések változnak és különbözőek. Ezen nem is vitatkozom. De ha a divat az egészség kárnsitója, azt szóvá kell tenni. Nem vitatkozom a fiatalokkal, mert az meddő szélmalomharc lenne. De azt elmondom, hogy ez az egész hozzáállás, már-már szenvedéllyé vált. A szenvedély viszonyt olyan nagy erővel ható érzelem, ami az egyén viselkedését hátrányosan befolyásolhatja, akár ital, akár dohány, akár játék, akár kábítószer, akár zene formájában jelentkezik is. A szenvedély, az extázis nem tartozik az egészség egyensúlyának pillérei közé. A túlhajtott, bántó színvonalra erősített zenének ez tehát a harmadik kézzel fogható, a hallgatóknál jelentkező ártalma. Tisztesség ne essék szólván: nem a zene mondanivalójáról van itt sző, hanem arról, ahogyan azt mondják, ahogyan azt várják, és ahogyan fogadják. Ne fújjuk tovább ezt a szomorú, vitathatú, keserves nótát. Mondjuk meg kereken: a túlságosan íelerősített zene, a zaj-zene, egészség-károsttó, észlelhető és bizonyítható ártalmat jelent. Az ártalmak megelőzése pedig — akkor, amikor mi tisztességről, kultúráról és emberségről beszélünk — mindenkinek — okozóknak és szenvedőknek, ártalmazottaknak és órtóknak, zenészeknek és hallgatóknnk — egyaránt becsületbeli kütelessége. Eszméket akart tehát lemérni a történelem mérlegén, amely a Tragédia menetéből kiderült. Saját korának eszméit és azoknak illusztrálására kereste ki a történelemből azokat a korszakokat, amelyekben ezek az eszmék — elképzelése az akkori köztudat szerint — a legtisztábban érvényesültek. Az athéni jelenet, a szabadságeszme, a bizánci kereszténység, a Kepler-jelenet, a távoli jövőbe képzelt falanszter-világ, a tudomány, a londoni-szín, a szabad verseny, a francia forradalom pedig a polgári forradalmak — Madách által mindvégig időszerűnek vallott — hármas eszméjének (egyenlőség, testvériség, szabadság) bemutatására szolgál. Madách úgy érezhette, hogy az ő korában is érvényesülő és ható eszmék történelmi értékelésével tud leginkább választ adni kora nagy kérdéseire az emberi haladás problémáira és nemzete sorskérdéseire is. A fő mondanivalóját az álomjelenetek fejtik ki, melyekbe mint történelmi miniatűrökbe sűríti bele Madách az emberi fejlődés „tő momentumainak“ tartott eszmékről szóló Ígéretét. Minden egyes szín tragikus kiábrándulásba, majd egy újabb cél iránt való fellelkesülésbe vált ált. Ez a hullámzás okozza a tragédia sajátos feszültségét, dinamizmusát. A költő az álomképek után az utolsó jelenetben Adámot felébreszti s ráébreszti a szörnyű valóságra, de a tragikus következtetések után is az emberi küzdés értékét hirdeti. „A cél a halál, az élet küzdelem, s az élet célja a küzdelem maga.“ Küzdeni tehát nemcsak akkor kell, ha a cél világos, küzdeni mindig kell, mert csak küzdve bízhatunk. Szlovákia kis falujának nagy szülöttjéről emlékeznek meg e napokban a kultúrált világ minden részén. Születésének 159. évfordulója alkalmából és máskor 1s sokan zarándokolnak el Dolná Strehovára, hogy megtekintsék a Madách-kastélyhan szépen berendezett múzeumot, ahol legtöbben a nagy műre gondolnak, és sokan még jobban tudatosítják: az élet legnagyobb dolog a világon, s érdemes küzdeni érte. —tt— Jégzajlás. Elmegyek Egyszer majd én is elmegyek, ha már a szemed sem szeret. A számban csak az éjszaka üre lesz, meg a csend szava. Es ott már mindig /<5 leszek; tetemre hívó tetemed. Hogy higgyem egyszer végre azt, te hoztad ezt áz egy vigaszt, te törted össze sorsomat — büntessen hát a bűntudat. így lesz. Én holnap elmegyek, mert már a szemed sem szerel. ÖVARY PÉTER A Madách família a XIII.—XIV. ** században telepedett le Sztregován. A nagybirtokos család kastélya a falu közepén állt, mígnem az idősebb Madách Imre a község mögötti dombon fel nem építette a Madách kúriát, ahol később a világhírűvé vált fia született. Élete jelentős részében itt lakott, dolgozott, írta halhatatlan művét, az Ember tragédiáját, amelyet kiváló költők, írók több mint húsz nyelvre lefordítotak. Madách Imre 1823. január 21-én született Alsósztregován (Dolná Slrehován). Apját korán elvesztette, s a nevelését főleg édesanyja irányította. A fogékony fiú a gimnáziumot magánúton végezte, majd Pesten jogot tanult. A nagyvárosban eltöltött éveknek nagy jelentősége van költői fejlődésében, ott ismerkedik meg a kor politikai és Irodalmi áramiataivai. Hazatérte után Nőgrád megye alispánjához került joggyakorlatra. A-hivatall tisztség betöltése mellett irogatni kezdett. Az 1845-ös év jelentős fordulatot hozott életében. Megismerkedett az alispán szép unokahugával, Fráter Erzsébettel, és feleségül vette. A csesztnel birtokán élnek boldogan, MADÁCH IMRE (1823-1864) amíg ki nem tör az 1848-as szabadságharc. A beteges Madách nem vesz részt a szabadságharcban, de lelkében Kossuth oldalán áll, s a családból többen életüket áldozták a túlerővel folytatott harcban. A forradalom leverése után Madách egy Ideig Kossuth titkárát rejtegette. Erről tudomást szereztek az osztrák hatóságok, s Madáchot letartóztatták. Előbb Pozsonyban, majd Pesten raboskodott. Hazatérte után szomorúan tapasztalta, hogy családi élete rossz kerékvágásba tért, s ezért elválik három gyermeke anyjától. A csalódás mély sebet ütött lelkén, amely soha nem gyógyult be egészen. A szabadságharc leverése után az önkényuralom berendezkedését -szenvedélyes gyűlölettel kíséri. Ebben az Időben három drámát is írt, köztük Az ember tragédiáját. A Civilizátorban az emberi szabadságot elnyomó Bach-korszakot szatírázza ki. A másik drámájában, a Mózesban a nép érdekeiért harcoló bátor hőst mutat be. Hét befejezett dráma, a lírai költemények egész sora, komoly publicisztikai munkásság állt már a háta mögött, amikor .1881 tavaszán elvitte a kor legelső költőjének, Arany Jánosnak a már egy éve befejezett művét, — Az ember tragédiáját, amelyről érezte, hogy élete nagy alkotása. Addig egy egészen fiatalkori verseskötetét nem számítva, egyetlen szépirodalmi alkotást sem adott ki nyomtatásban. „Van nekem egy hiúságom — írta Aranynak — semmi középszerűt nem adni a világ elé.“ Arany bár eleinte Goethe-utánzatnak vélte — a mű tüzetesebb elolvasása után már lelkesen írta Tompa Mihálynak: „Első tehetség Petőfi óta, aki egészen önálló irányt mutat.“ Madáchnak így határozta meg a nagy mű esztétikai értékét: „Mind koncepcióban, mind kompozícióban igen jelentős mű“. 1862 januárjában első ízben meg Is jelent könyvalakban. A mű szerzője egy csapásra híres költő lett. Műve nagy sikerének nem soká örvendezhetett, mert 1864. október 5-én, 41 éves korában meghalt. Az ember tragédiája eszmei megfoganása az önkényuralom legsötétebb napjaira esik, azokra az évekre, amikor már-már a válságot kirobbantó ,erpk kerítik hatalmukba a költőt. A kiábrándító történelmi események hatása alatt mérlegre akarja tenni kora eszmélt, amelyeket az akkori idealisztikus történelemszemlélet szerint „az emberi fejlődés fő momentumainak“ tekint, mint később Erdélyi Jánosnak Irta. „Egész művem alapeszméje az akar lenni, hogy amint az ember Istentől elszakad, s önerejére támaszkodva cselekedni kezd, az emberiség legnagyobb és legszentebb eszméin végig, egymás után cselekszi azt.“
